A női alak – vagy inkább puszta késztetés – egészen hosszasan húzza maga után a mézesmadzagot. Aki követi, annak előbb kusza bokrokon kell átverekednie magát, a kápolnával ellenkező irányba, majd a hátsókert kivilágítatlan köde következik, az intézmény mögötti erdős terület felé vezetve, ám itt a fakó jelenség teljesen eltűnik. Vele együtt a két nőt nyomó ellenállhatatlan érzés is kámforrá válik, ami eddig a követésére ösztönözte őket. De ha eddig eljöttek, miért ne mehetnének még tovább? Túl abszurd ahhoz a helyzet, hogy annyibban hagyják, nem? Mikor az egybegyűltek – és az őket követők – már egészen tanácstalanná válnának, percek múltán egy zokogó nő hangja hasít át az épületből kiszűrődő tompa zene zaján. Méterekkel odébb, a szökőkútnál is látott nő ül térdepelve a magasra nőtt fűben. Az addig tündérjelmeznek tűnő viselet egy meggyötört, véres hálóing. Nem néz fel senkire. A vámpírok nem érezhetnek rajta vérszagot, a mágiahasználókban pedig inkább kelti egy visszhang, egy emlék érzetét, mint húsvér emberét. Mégis ott van, hisz látják és hallják. Szívszorító.
***
Határidő: október 18. (vasárnap) 11 óra
Vámpír
Chatkép : Szerepkör : bastien verőembere play by : Ed Skrein Hozzászólásaim száma : 138 Pontjaim : 124 Pártállás :
Elküldésének ideje -- Szomb. Okt. 10, 2020 9:19 pm
Halloween Night
A kapott választ egy mosollyal és egy pohárral nyugtáztam miközben végig pásztázzam a tömegen. Nem kevés ismerős arcot véltem felfedezni és közülük nem kevés volt olyan, akit szívesen eltettem volna lábalól. Ám abban már nem vagyok biztos, hogy ez mennyire lenne jó ötlet. Itt kirobbantani egy kisebb csetepatét mondjuk kifejezetten érdekes elfoglaltságot jelentene mindenki számára. De egyben abban is biztos vagyok, hogy ezen nézetem elég sokan osztják. Ám láthatóan mindenki kontrolálja magát, bár az még nem jelenti, hogy nem fogok hullát találni pár órán belül. Vagy hullákat.
Amikor Kyra ismét megszólalt, pont Patricia-t nézegettem és azon gondolkoztam, hogy jól állnak neki azok a macskafülek. Ám a nyakamat érintő hidegnek hála az említett irányba kaptam a fejem, hogy még éppen meglássam egy elsuhanó alakra hasonlító árnyat, vagy mi volt az. Mondanám azt, hogy a pókösztönöm bizseregni kezdett, de nem lövök fehér fonalat a csuklómból, így egyszerűen letudott megérzésnek. Arról nem is beszélve, hogy a szőkemény úgy eredt utána, mintha kötélen húznák. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy kövessem-e, de valamiért mégis megtettem. Ám igyekeztem lemaradni, ám mégis úgy haladni, hogy még láthassam őt, meg azokat, akik szintén arra mentek. Úgy néz ki, hogy mégsem csalódok ebben az éjszakában.
Vérfarkas
Chatkép : Szerepkör : alvilági vezetö play by : ⥼ aaron taylor johnson Hozzászólásaim száma : 89 Pontjaim : 3 Pártállás :
Ellenálló
User név : ⥼ benibigyó Őt keresem : my only weakness
my older sister
my younger sister Tartózkodási hely : ⥼ washington Korom : 42 Foglalkozásom : ⥼ leader of some betrayers
Elküldésének ideje -- Szomb. Okt. 10, 2020 7:26 am
Halloween night ‒
night of the illegal party
a kezembe kaptam egy pohár italt, amiből előszeretettel halásztam ki mindenféle beledobált gyümölcsöt. A bosszankodás nem volt az én asztalom, most mégis éreztem a gyomromban némi feszültséget, és ez minden döntésemre, vagy éppen lépésemre kihatott. Habár sima ügynek kellene lennie, mégis... ki tudja, mit talál ki az a boszorkány. Warrick megosztott velem pár tanácsot és információt vele kapcsolatban, amiért nem lehettem elég hálás neki, bár nem voltam az a hálálkodó típus. Viszont nem felejtettem el a szívességet, amit nekem tett ezzel, nélküle a sötétben tapogatóztam volna, így biztosítottam arról, hogy ha szüksége lenne bármire a tervei(k) kapcsán, rám számíthat. Nem kerülte el a figyelmem a nő tündér jelmezben, de annyira hihetetlen és kétes érzést keltett bennem, hogy egy pillanatra elbizonytalanodtam: tényleg látom, vagy csupán a szemem káprázik? Esetleg feltúrbozták a "puncsot"? Ebben a bizniszben utaztam, és nem egy halandót és boldog-boldogtalant láttam már teljes bódultságban... bár tény, ők valószínűleg az esetek kevesebb százalékában láttak a szerektől tündéreket vagy annak tűnő lényeket. Először Warrick-re pillantottam, ekkor találkozva a tekintetével, majd a nőre, aki készült követni a furcsa jelenést. Hát persze, hogy ezt sem lehet rendesen, gyorsan elintézni, bonyolítsuk meg a helyzetet. Miközben elindultam a nő után, egy másodpercre megálltam a szökőkút peremére heveredett Warrick mellett. Szavaim csendesek voltak, a hangzavar pedig amúgy is csírájában fojtotta el azok elől, akiknek nem volt köze a beszélgetéshez. - Ha ma este sikerrel járok, meggyengül a védelme. - Nem szerettem rébuszokban beszélni, ám úgy hiszem, kitalálta, kiről beszélek. A nő nélkül a vámpír is sebezhető. - Ez számodra is jó lehetőséget biztosíthat - tettem még hozzá, majd elvétve még egyszer rápillantottam. Nem volt rá sok időm, elvégre tartanom kellett a lépést; miért ilyen kíváncsiak a nők? Már csak fél szemmel láttam, hogy Warrick is eltűnik a szökőkút mellől. Talán nem várja meg a fejleményeket.
Elküldésének ideje -- Pént. Okt. 09, 2020 10:55 am
adventure of life
To: ...
Ha megtörténik ma, akkor miattam fog, én voltam a gyújtózsinór és én adtam meg a löketet annak, akinek a jelenléte most meg sem lep. Egyetlen pillanatra akad össze a pillantásom a vámpíréval, érzéseim szerint az egyikkel, aki megjelent itt ma éjszaka, mert akad belőlük bőven. A dög bennem majd felrobban a vágytól, hogy kiszabadulva vért vegyen, ha van bennük elég? Az ellenségeskedése olyan aktívan dolgozik bennem, hogy a csontokat feszegeti le rólam. Benedict … tarts közel akiben bízol, de közelebb azokat, akikben nem, bár eddig ő nekem csalódást nem okozott, a közös ellenség erős kapocs tud lenni. Bastien boszorkányát sem hagyhatom figyelmen kívül, de nem emiatt vagyok itt ma este. Mégis valami belső erő azt súgja ez lesz a kialakult helyzet velejárója. Kedvem lenne közelebb csusszanni a vámpírhoz és diskurálni egy kört vele, lenne miről. A jelenés úgy érkezik, mint egy kivetített kép, egy odalőtt fénysugár, felés sem kapom a fejem elég érezni, hallgatni a farkasra odabentről. A szellemalak szemérmetlenül a hajamba siklatja ujjait és ezzel eléri, hogy a figyelmem felé fordul. Miért? Mondd, miért akarok ebbe belegabalyodni? Mert megteszem. Az alak elillan, mintha jelen sem lenne, pedig látható, túl jól is, követem a tekintetemmel, minden kíváncsiságommal. Unott a sóhajom, már most tudom, hogy utána fogok indulni, miért? Mert mások is megteszik és a főboszi is. Úgy állok fel, mintha csak a lábam nyújtóztatnám, még ásítok is egyet, lehet hazamegyek inkább, győz a tudni vágyás akarata. Lézengve indulok el utána, még összeszedek egy tálcáról valami löttyöt, volt belépő? Mert én egy fillért nem fizettem, de nasit sem hoztam a kis kék táskámba. Megállók iszogatni, várok, hogy Benedict merre indul, ha ugyan, addig előveszem a mobilom, pötyögök egy üzentet a kollégámnak, hogy boldoguljon nélkülem és, hogy a sötét szellemiségű lánya, a hátsó kertben smacizik egy fának dőlve, hogy fiúval vagy lánnyal, azt döntse el más. A sör rossz, langyos és keserű, de lenyomom, ha már elvettem a poharat. A telefon még a kezemben, lehet haza kéne menni, kimaradni a mai játszadozásból, mert van dolgom bőven.
Boszorkány
Chatkép : Szerepkör : az elsõk egyike play by : nathalie kelley❞ Hozzászólásaim száma : 158 Pontjaim : 80 Pártállás :
Elküldésének ideje -- Csüt. Okt. 08, 2020 11:09 pm
at halloween night
Körbe-körbe pillantottam, újra és újra, Agnest kerestem a tekintetemmel, de nem láttam sehol sem a nőt, így tovább szürcsölgettem a koktélomat. Nem volt valami nagy meleg, de a jelmezzel szerencsém volt ebből a szempontból, és egyáltalán nem fáztam. Szemmel láthatólag egyre több ember tömörült össze odabent és a hátsó kertben is, szinte mintha sokszorozódott volna a tömeg. Nem voltam meglepve, mert a buli híre hetek óta lázban tartotta Washingtont, és szinte hihetetlen lett volna, ha a fél város nem itt töltötte volna a halloween éjszakát. A szökőkút felé fordultam, hátha megpillantom a barátnőmet, ám helyette egy különös jelenésre lettem figyelmes. Látható volt, de nem érzékelhető. A varázserőm pedig egyből zavart érzékelt, ami nem volt jellemző valóban élők, vagy félholtak társaságában. A tündérjelmezes alak elsuhant mellettem, úgy haladt előre, el a régi elmegyógyintézet épületétől távolodva, mintha repült volna, nem pedig a többi jelenlévőhöz hasonlóan dülöngélt volna a különböző szerek hatása nyomán. Mégis, ahogyan távolodott, sóvárgó érzés támadt bennem, amely arra ösztönzött kövessem a különös lelket. Léptem egyet előre, a nő után, majd megtorpantam. Valami egészen biztosan nem volt rendben, mégis azt éreztem, követnem kell őt. A koktélommal együtt indultam a különös jelenés után, kíváncsian pillantva körbe ismét, ám most azt figyeltem, van-e más is, akit magával ragadott a tündér jelmezes nőalak.
Chatkép : Szerepkör : washingtoni lakos play by : Jenny Boyd Hozzászólásaim száma : 163 Pontjaim : 154 Pártállás :
Semleges
User név : Titti Fő képességem : Fő képességem a pirokinézis Őt keresem : A vámpíromat, az apámat és a hugomat Tartózkodási hely : Washington DC Korom : 30 Foglalkozásom : Felszolgaló/pultos egy kocsmában
“When the witches go riding, and black cats are seen, the moon laughs and whispers ’tis near Halloween.”
Amíg Jacobra vártam, jobban megfigyeltem a kertbe érkezőket és azokat is akik már ott voltak. Egy kicsit túlöltözöttnek éreztem magam, mert nem sokan vesződtek a beöltözéssel. Rajtam kívül volt itt még egy nő, aki fekete macskának öltözött, meg két férfi, akik a szökőkút szélén ültek. Vajon őket mi hozta ide? Vajon melyik tábort erősítik? Próbáltam kicsit feloldani, így az egyik pincértől, aki körbe körbe járt, elvettem egy pohár pezsgőt és lassan kortyolni kezdtem. Kezdtem kicsit kényelmetlenül érezni magam, hogy nem ismerek senkit, amikor befutott a vámpírom. Arcomon széles mosoly terült el, ahogy mellém lépett és lovagiasan felajánlotta a karját.
- Lehet hagynom kellett volna valamilyen jelet vagy utalást, hogy minek öltözök. De így is tetszik a látvány. – kacsintottam rá kinyújtott nyelvvel. Ahogy elindultunk még egyszer a szökőkút felé pillantottam, csak futólag. Ahogy elreppent onnan a tekintetem a szemem sarkából mintha láttam volna valamit, vagy valakit megmozdulni és azonnal vissza is kaptam arra a fejem. Mintha egy nőt láttam volna és igazam is volt. Láttam, ahogy az egyik férfi árából kisimít egy tincset, majd elindult a másik nő felé, majd felénk fordult. - Mondd, hogy te is látod azt a nőt a szökőkútnál... – szóltam Jacobnak, de már elvesztem a nő aurájában, hangom elhalkult a mondat végére.
Ha megköveznek sem tudtam volna megmondani sem a korát, sem azt, hogy is nézett ki, de abban biztos voltam, hogy nő. Olyan volt, mintha az arca előtt egy fátyol lenne és azon keresztül próbáltam volna megnézni az arcát. Egyszer csak hátat fordított és elindult a kert egy sötét zugába. Ismerős az az érzés, amikor látsz valakit az utcán, és biztos vagy benne hogy láttad már korábban? Ez a nő is hasonlót váltott ki belőlem. Egy ismerős idegen, aki vonz magához, akiről tudni akarod, honnan is lehet ismerős. Szinte gondolkodás nélkül indultam a nő után, észre sem véve, hogy a kezem kicsúszik Jacob erős karjából. Tudnom kellett ki az a nő, tudnom kellett miért érzem azt, hogy segítenem kell rajta. Miért érzek leküzdhetetlen vágyat, hogy kövessem.
Egy vékony és kecses nő suhan el a szökőkút mellett, egy szolidabb tündér jelmezt viselve. Olyan halovány a jelenléte, mintha ott sem lenne. Ha a kút peremén ücsörgő két férfit megkérdeznénk, egyikük sem tudna személyleírást adni. Még úgy sem, hogy a nő könnyed mozdulattal kap Warrick hajába, ujjai közt futtatva végig egy tincset. Arra a néhány másodpercre, amíg elhalad mellettük, a nő valóban olyan, mintha egyszerre lenne ott és mégsem. A lépteinek nincs súlya a köveken, sem a bőre, sem a ruhája nem áraszt magából semmiféle illatot, a szíve pedig messziről dobog. A többiek mellett is elhalad, Kyra és Trish pedig ellenállhatatlan késztetést éreznek arra, hogy kövessék őt a főépülettől még inkább eltávolodva. Nem feltűnőt, leginkább kíváncsiság, női bajtársiasság árasztja el őket. Patricia tapasztalt boszorkányként némi gyanakvást érezhet, de ugyan, mikor állította meg utoljára ilyesmi?
***
Határidő: október 11. (vasárnap) 11 óra
Vámpír
Chatkép : Szerepkör : bastien verőembere play by : Ed Skrein Hozzászólásaim száma : 138 Pontjaim : 124 Pártállás :
Elküldésének ideje -- Szer. Szept. 30, 2020 8:47 pm
Halloween Night
Beöltözős bulik sosem vonzottak túlzottan, a sima igyunk egy jót már annál inkább ám. Ám volt valami abban, ahogy Kyra előadta az egészet a borítékkal. Arról nem is beszélve, hogy kisebb puhatolózás után sem találtam semmi érdekeset ezzel kapcsolatban. Illegálisnak írták és nem titkosnak, mint emilyen érzést adott. Az, hogy később kettő újabb borítékot kapott egyre jobban felkeltette a kíváncsiságomat. A helyszín választást különöseb parádésnak véltem, de egyben hozott magával egyfajta rossz érzést is. Túlzottan zavar, hogy semmit nem tudok és ez idegesít kicsit. A szőkeséggel a hátsó bejáratnál beszéltük meg találkozót. Az épület és a környezetének látványa nem okozott túlzottan nagy meglepetést. Jól tudtam, hogy mennyire elhagyatott a hely, elképesztően jól adja vissza pár horror film hangulatát. Mondjuk ez éppen jól jön egy kis bálon, bármi is legyen a célja. Nem vittem túlzásba a kiöltözést, nem láttam értelmét. Főleg a meghívók után, mivel úgyis olyanok vannak itt, akik ismernek és nem annyi közük van az átlagos embereknek, mint nekem a dobogó szívhez. - Helló. - szólítom le a kissé idegesnek tűnő leányzót, aki bár kiöltözött és meglepően jó Harley Quin szettet dobott össze. Mindössze a parfüm a régi és az nagyon eltudja árulni. - Lehet, hogy mégiscsak a zöldes öltönyt kellett volna felvennem. - szólalok meg szórakozottan amikor mellé lépek. Az a minimális úriember modor, ami bennem van, arra késztett, hogy karomat nyújtsam neki, így vezetve be őt. Ahhoz sem kellett sokat lépkednem, hogy alkoholt leljek, ami egészen jó is lett.
Vérfarkas
Chatkép : Szerepkör : alvilági vezetö play by : ⥼ aaron taylor johnson Hozzászólásaim száma : 89 Pontjaim : 3 Pártállás :
Ellenálló
User név : ⥼ benibigyó Őt keresem : my only weakness
my older sister
my younger sister Tartózkodási hely : ⥼ washington Korom : 42 Foglalkozásom : ⥼ leader of some betrayers
Elküldésének ideje -- Szer. Szept. 30, 2020 5:34 pm
Halloween night ‒
night of the illegal party
Egy kimondatlan, íratlan szabályom szerint igyekeztem kerülni azokat az eseményeket, ahol Lenore terített. Persze ettől függetlenül sem játszottunk egymással fair play-t... mintha ezen bárki meglepődne. Az egész helyzet annyi konfliktust szülne, főleg ha Lenore esetleg szintén itt van a jelenlévők között - és ugyan miért is ne lenne itt? Magamat azonban ennél elegánsabbnak tartottam, semmint hogy nyílt helyszínen robbantsak ki háborút. És ő is okos nő. Nem tenné. Elvileg. Amúgy pedig nem volt más választásom. Az arcomat azonban a lehetőség megléte mellett sem takartam el. Holtbiztos információm volt arról, hogy ma este itt lesz. Emellett pedig eltörpült az összes bandaháború, párharc és kicicomázott gyűlöletjáték. Egyesek talán rám mondták volna, hogy fanatikus vagyok, pedig én csak tudom, hogy mit akarok. És mondhatnám azt is, hogy Bastien nem hagyott más választást... Egy ideig csak a terepet méricskéltem, de nem léptem. Tisztában akartam lenni a hely minden zegével és zugával, hisz szükségem lesz rá a későbbiekben. Általában szeretek előre tervezni, de ez most a lehetőségek végett nem volt opció. Csak az alapos terepszemle után indultam el a hátsókert felé, miután egy-egy ismerős sziluettet vettem ki abba az irányba távozni. Távolodva elhalkult a zene, végre hallottam a saját gondolataimat. Nem időztek sokan a kertben, egy szőke, ismeretlen lányon kívül csak egy macskajelmezre lettem figyelmes, és az egész emberi formában megjelenő Warrick-ra. Akit a hivatalos formulák szerint nem ismerek, pedig... neki köszönhetem, hogy ma este tudom, hol kell keresgélnem. Megközelítettem a szökőkút szélén időző alakot, majd szándékosan a megfelelő távolságot tartva leültem. Nem akartam beszélni - egyelőre. Azt is tudtam, hogy ha úgy hozza a helyzet, már nem habozhatok. És nem lesz benne segítségem. Hisz mi lehetne veszélyesebb, mint felfedni, hogy az ellenséggel cimborálsz?
Elküldésének ideje -- Szer. Szept. 30, 2020 2:33 pm
at halloween night
Eredetileg nem terveztem eljönni erre a bulira, de hát az élet nem kívánságműsor, legalábbis ezt szokás mondani, bár ezzel nem annyira értettem sohasem egyet, mert számomra az elmúlt évtized igenis úgy zajlott, ahogy én azt szerettem volna, apróságokat leszámítva. Na persze, ettől az éjszakától el kell tekintenem. Agnes hívott el, hogy találkozzunk itt, és annyit üzent, hogy biztosan könnyedén fel fogom ismerni őt. Mondjuk amikor rájöttem, hogy mekkorára is duzzadt néhány nap alatt ennek a rave partinak a létszáma, be kellett látnom, hogy nem lesz könnyű dolgom. Ám az utolsó pillanatban nem akartam lemondani már ezt az estét, így végül is felhúztam a macskanős jelmezemet, amiben elég jól el tudtam rejtőzni a kíváncsi tekintetek elől, s elindultam a város szélén álló, kihasználatlan Silver Hill Elmegyógyintézet egykori épületéhez, ami a buli helyszínévé vált ma estére. A vaskapuknál éppen eszembe jutott, hogy milyen baromi egyedi ötlet éppen ide szervezni egy halloweeni „mulatságot”, de be kellett valljam még magamnak is, hogy valójában nagyon is jól eltalálták, a berendezéssel együtt. Szereztem magamnak egy koktélt, hogy aztán elinduljak megkeresni a nőt. Nagyjából egy óra alatt nem jutottam semmire sem, és kezdett ez a helyzet baromira zavarni és aggasztani is, de úgy döntöttem, ideje egy helyben maradni, hátha csak azért nem leltem Agnest, mert körbe-körbe szaladgáltam. Így aztán elindultam kifelé a tánctérré változott aulából, és az első lehetőségnél kiléptem a friss, hűsítő levegőre, ahol végig sétáltam a kertbe vezető lépcsőn, s a kert kikopott gyepéről pillantottam vissza az épületre.
Elküldésének ideje -- Kedd Szept. 29, 2020 11:59 am
adventure of life
To: ...
Tizenötödször nézek az órámra és még nem is telt el csak 5 perc mióta betettem a lábam az egykor oly híres és per hírhedt diliház falai közé Volt itt már minden, ami szemnek és szájnak ingere, most pedig partyotthon. Milyen nemes cél egy ilyen rovott múltú helynek. Ha kollégám és jó barátom nem hív erősítésnek, hogy előszedje szende 17 éves, gót stílusban öltöző és természetesen úgy is viselkedő lányát, a lábam hasonló helyre sem tenném, nem vagyok egy buli állat, de gyilkosnak tökéletesen megfelelek. Irritál a jelmezesek vonulása, a hangos zene, amitől a dobhártyám majd kiszakad, az orrom tele az olcsó parfümök illatával, a félelem itt lebzsel, talán jól érzem, talán az egész csaj illúzió, hiszen a levegő tele elektromossággal, valami közelít felénk és kötve hiszem, hogy maga Voldemort lenne az. A beragadt lelkek henyélnek körös-körül, akik már életükbe is meg voltak kattanva, a halál sosem tisztítja ki a tébolygó lelket. Hálát adok a sorsnak, hogy nincs telihold, pedig a legszebb bundám venném, kényre kedvre ki is csinosítgatnám, de nem bújok bele, nincs jelenése. Én már látom Avát, az előkelő tartásával, lángoló vörös hajával és érzem a szagát is, de az apja eddigre teleportál mellőlem, kiszámíthatatlan a mozgása, csak mint ütős humora, ami többször sodorja bajba, mint sem, néhány ütést beszívok helyette olykor, elvégre most van komoly kapcsolatban a nővel, akivel nem olyan régen én voltam. Összeköt minket valami bajtársiasság, csak ő bedől a pszichológia játszmáknak, én meg kibújtam alóluk. Neki van vele közös gyereke, nekem talán lehetett volna, de ez mér örökké a múlt homályába bújik meg. Ava felé indulok, loppal érintem a vállát, hátra pördül és kislisszol a kezeim közül, mint egy hal. Basszameg. Muszáj levegőt vennem párat, mélyet, menteset ettől az ordenáré bűztől, amit alig viselek már el, letépi az arcom. Alig múlt tizenegy, esküszöm öregszem, de mi a szart keresek én itt? Úgy haladok kifelé, mintha kötelező lenne, apró termetemmel nyomom félre, aki útban van és vannak elégen. Tollak és kalapok nyomják ki a szemem, szerintem összeesküvés van és ellenem szól minden. A hátsó kertbe menekülök ki a hangos zenéből, az ordítós suttogásból, ki innen és el is. Valaki azt mesélje el, hogy egy lerobbant épületben, a maga kis csinosítgatásaival ki és hogyan érte el, hogy víz legyen a szökőkútba? Hogyan? És miért? Gondterhelten ülök le a peremre. Beillek a képbe amúgy is, a farmer, póló és bőrdzseki kombomban, már lehetnék civil. Zsarunak kellett volna öltözni, lenne futás, hiszen három lépésre tőlem éppen megy a drogcsempészés zsebből zsebbe.
Boszorkány
Chatkép : Szerepkör : washingtoni lakos play by : Jenny Boyd Hozzászólásaim száma : 163 Pontjaim : 154 Pártállás :
Semleges
User név : Titti Fő képességem : Fő képességem a pirokinézis Őt keresem : A vámpíromat, az apámat és a hugomat Tartózkodási hely : Washington DC Korom : 30 Foglalkozásom : Felszolgaló/pultos egy kocsmában
Elküldésének ideje -- Vas. Szept. 27, 2020 9:14 pm
Kyra in the Halloween party
“When the witches go riding, and black cats are seen, the moon laughs and whispers ’tis near Halloween.”
Egyik nap egy furcsa szórólap akadt a kezem ügyébe a bárban, ahol dolgoztam.
„Illegális Halloween party”
Ez volt a szalagcím. Érdekesnek hangzott, már csak azért is, mert Halloween éjszakája a boszorkányoknak egy fontos ünnepe. Bár mi nem éppen így hívjuk, hanem Samhain. Röviden ez a boszorkányok szilvesztere. Mi ezt régebben családi vacsorával és kertipartival ünnepeltük. Főleg a hatalmas tüzet imádtam belőle már akkor is, amikor az erőm még csak meg sem mutatkozott.
Megmutattam Jacobnak a szórólapot másnap, amikor találkoztunk és megbeszéltük, hogy elmegyünk. Nem gondoltam volna, hogy elsőre belemegy, de örültem neki, hogy nem leszek teljesen egyedül egy rakás ismeretlen ember között. A lapon nem volt még pontos helyszín megadva, azt már egy másik lapon kaptam meg. Érdekes módon már a postaládámba volt dobva, és nem is egy boríték hanem kettő lapult ott. Vajon figyelt engem valaki, hogy tudta nem egyedül megyek?
Jacobbal úgy beszéltük meg, hogy a megadott helyszínen találkozunk. Úgy izgultam, mintha az első bálomra készültem volna, pedig csak egy ártalmatlan Halloween bulira készültem. Órákat készültem, mire megtaláltam a tökéletes jelmezt. Oké, talán nem a legtökéletesebb, de nekem kifejezetten tetszett. Sokat gondolkoztam, a fekete macska és Harley Quin között. Végül utóbbira esett a választásom, mert a fekete macska nagyon klisés lett volna egy boszihoz. Plusz tudom, Jacob mennyire nincs oda értük.
Szóval a lényeg, az elmegyógyintezet hátsókertjében vártam Jacobra, azon gondolkozva vajon ő beöltözik-e vagy sem. Ez volt az a részlet amit nem beszéltünk meg.
Elküldésének ideje -- Pént. Szept. 25, 2020 8:02 pm
4. csoport
Helyszín:Hátsókert Idő: 23:08
A tujákon kívül, az intézmény területén lévő fák többsége már elhullatta a leveleit, vagy azok épp megsárgultan, élettelenül lógnak a faágakon. Így vagy úgy, autentikus hangulatot kölcsönöznek a Halloweeni rendezvénynek, a több emeletes, ránézésre is bizarr érzést keltő épülettel együtt. Nem változott sokat az alig tíz évvel ezelőtti állapotához képest. Néhol falécekkel vannak beszögelve a javításra váró ablakok, amik alatt még ott árválkodnak az munkások által sebtében magukra hagyott állványok, ám ránézésre mégis meglepően jó állapotban van a hely. Az épülethez a bekötőútról egy szűkebb útszakasz vezet, aminek zárt kovácsoltvaskapuk állják útját. Mellette, a gyalogosoknak szánt kapun lehet bejutni az előudvarra, ahol meggyötört lámpák pislákolnak. A vaskapuval ellentétben, az épület kétszárnyú főbejárata tárt kapukkal vár mindenkit. Itt-ott töklámpások és műanyag csontvázak tűnnek fel a dekoráció részeként, de a hangulat oroszlánrészét odabent a diszkófények és füstgépek adják. Az ilyen eseményeken népszerű zenék lüktetnek, mintha csak a város bármely felkapottabb szórakozóhelyén járna az ember. A terebélyes előtérbe belépve, a helyiség közepét elfoglaló egykori, négyzetet bezáró recepciós pult helyén most a DJ pult van színpadra emelve. Ha jobban megfigyeli az ember, a pult mellett olykor feltűnik ugyanaz a kapucnis figura, pénz és partidrogok cserélnek gazdát Lazzaro bandájának jóvoltából.
Ám ez néhány bulizónak nem különösebben számít, ugyanis ők az épület mögötti, nagyobb területű kertben töltik épp az idejüket. A lámpaoszlopok itt még annyi fényt sem adnak, mint a bejáratnál, de aki nem azért jött, hogy partigyilkos legyen a hozzáállásával, az még élvezheti is. Hisz Halloween van, legyen elég az a néhány öreg lámpa és a holdfény. Az udvar nincs különösebben rendben tartva, a tuják szárazak és gazosok, a néhai szökőkútban száraz falevelek pihennek, azt azonban még így is látni lehet, hogy amikor a hely rendben volt tartva, akkor igen kellemes környezetet biztosíthatott a sétálni és a szabadban pihenni vágyók számára. A padok egész jó állapotban vannak a szökőkút környékén, a macskaköves járda pedig egészen messzire vezet. Nem is feltétlenül látni, hogy hova, hisz a helyenként felbukkanó lámpák sora egy ponton véget ér, a következő már alig látható távolságban pislákol.
***
Ahogy már említettem, az első néhány kör könnyedebb lesz, különösebb mesélői beavatkozás nélkül. Az, hogy a karaktereitek hogy kerülnek a kijelölt helyszínre és mióta tartózkodnak ott, a fantáziátokra van bízva. Bontakozzatok ki, ismerkedjetek meg a játékostársaitokkal, élvezzétek a bulit, úgysem lesz rá sokáig lehetőségetek because I’m that bitch.
Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
