Kedves húgom leendő megalkotója,
elöljáróban annyit mindenképpen tudnod kell, hogy a húgom központi szereplője lehet a város alvilági életének, és az azzal kapcsolatos összes konfliktusnak; emiatt végtelen számú plot-lehetőség rejlik benne, a kapcsolatok sorolásába pedig bele sem kezdek.  

Sokszor csak úgy hívnak, hogy az ifjabbik Thornton lány.  Igen. Ketten vagytok. Igen. Ég és föld. Igen. Te vagy a jobb kislány. Vagy inkább a kisebbik rossz? Azért nem feltétlenül mondanám, hogy jó, tekintve, hogy elég véres és kétes üzletekre tetted rá mostanság a szép kis kacsóidat. Szerencsére nincsenek világmegváltó terveid, nem úgy, mint a nővérednek. De ő más lapra tartozik.
Mindig közelebb álltam hozzád, mint a nővéredhez. A legkisebb vagy, és gyerekként a legesetlenebbnek is tűntél. Sikerült rácáfolnod mindenki elvárásaira, főleg az apáéra, aki sokáig azt hitte, belőled csak egy szemüveges, szeplős senkiházi lesz - sajnálom a szó szerinti idézést. De te is tudod, hogy nem volt kedves ember. A hangsúly pedig ezen van. Volt. Nem, azóta sem akarom tudni, milyen szerepet vállaltál abban, hogy az öreg kilehelje a lelkét, de valljuk be, hogy mindenkinek szívességet tett, mikor átsétált a másvilágra.
Talán ez hozta ki belőled a benned szunnyadó állatot. Azonban le sem tudnád mosni magadról azt, hogy ki vagy. Nem rejtőzöl álarc alá a városban, a megjelenésed egyet jelent valami baljós eljövetelével, hisz valljuk be, ahol az egyik vezető bandatag megjelenik, sok jóra nem lehet számítani. Te pedig az vagy. Az egyik jobb kezem. És ennél sokkal több akarsz lenni, nem?

A play by és a név rugalmas, a vezetéknév kötött. Várlak sok-sok szeretettel millió pajti társaságában!