Ahogy a kis boszorkány eltűnt az erdő sötétségében, átfut a gondolat a fejemben, hogy rosszabb már nem jöhet, és hogy első dolgom lesz Bastiennel beszélni, mert bármi is szállta meg Kyrát, az nem normális. Azonban hirtelen gyorsulnak fel a dolgok, és a következő pillanatban érzem, ahogyan a hátam mögött áll valaki, akinek kilétére elég pontos elképzeléseim vannak, de mégsem voltam elég gyors. A nyaklánc kapcsának finom kattanására a nyakamhoz kaptam, a pántként rám szoruló ékszert próbáltam letépni magamról, de az nem mozdult, s egyre inkább kétségbeestem, mert rossz előérzetem támadt ezzel kapcsolatban. A férfi ujjaim a számra préselődtek. Intettem a még szabad kezemmel, de nem történt semmi – az erőm életemben először cserben hagyott. Újabb csuklómozdulat, ám semmi sem történt, az idegen még mindig tartott, én pedig tehetetlen voltam, hiába próbáltam a varázserőmmel arrébb söpörni. Más esetben egyszerűen az egyik fához vágtam volna egyetlen ujjmozdulattal, olyan erővel, hogy bármi is volt, egy időre biztosan kiütöttem volna, de most… Semmi. A pánik eluralkodott rajtam. Sikítani próbáltam, de a hangom tompán fulladt bele a férfi tenyerébe.

Mire Jacob felénk fordult és előhúzta a nála lévő fegyvert, már elkésett. Az ismeretlen vámpírsebességgel hurcolt el, én pedig tehetetlen voltam, egyszerű halandó erővel pedig esélyem sem volt a vérszívó ellen. De ha azt gondolja, ezt ilyen egyszerűen megúszhatja, hát hatalmasat téved…



215 szó. wave rider. köszönöm a kalandot!
coded by JC

Halloween Night

Csak néztem, ahogy Kyra szemeiből kiveszett az, amit eddig ismerősnek vélten. Ami belém akart költözni, az most könnyedén veszi át felette az uralmat. Még a mozgása és a járása is megváltozik, ráadásul láthatóan igen ellenszenves lettem számára. A csók meglehetősen meglepett, de mire bármit is léphettem volna, már félig eltűnt az erdőben. Edzéseken sosem ment neki ez a sebesség, mint most. Bár, már nem is az általam ismerős és kissé naiv lány volt, hanem valaki más, aki valószínűleg jól szórakozik rajtunk.
Talán pont ez miatt váltottam át a szokásos munka mondóba, anélkül, hogy észrevettem volna. Csak az tűnt fel, hogy széles vigyor jelent meg az arcomon. Végre valami. Suhant át a gondolat az a elmémben, ami lehetett az előbbiek maradványa, vagy a saját őrültségem megtestesülése. Mindenesetre meghallom, ahogy a hátam mögött a másik vámpír valami rosszban sántít és egy csattanást. Reflexből fordulok hátra és rántok pisztolyt, majd lövök. Remélhetőleg pont meglőve a Patricia mellett állót.
- A jó büdös p.... - káromkodom el magam miközben látom, hogy pont elsuhant a rohadék Patriciával. Dühömben azt se tudom, hogy mit csináljak. Előveszem hát a móbilom és írok egy gyors sms-t az öregnek. Biztos vagyok, hogy nagyon boldog lesz...

Halloween night ‒

night of the illegal party

Kezdtem azt hinni, hogy nem veszítek semmit azzal, hogy nem veszek részt az ilyen partikon. Aki ismert, tudta, hogy ilyen téren magányosan küzdő farkas vagyok, nem vágytam a nagy eseményekre. Főleg nem szívesen szívtam egy levegőt például Bastiennel, de volt egy olyan megérzésem, hogy ma este nem fogja tiszteletét tenni. Talán túl gyermeteg kikapcsolódásnak titulálta. Bár ha látná ezt az őrültek házát, rögtön meggondolta volna magát.
A zsebembe nyúltam, hogy elővegyem a nyakláncot, amit Isabelle-től kaptam. Sokat küzdött azon, hogy megfeleljen az elvárásaimnak. Elvégre foglyul kellett ejtenem vele egy Első boszorkányt. A másik lány nem érdekelt. Az sem, hogy ki nézi majd végig, bár ahogy most az események zajlottak, nem az lesz az első amit észrevesznek, hogy Patricia eltűnt.
A szavaira nem is reagáltam. Többet tudtam róla, mint szerettem volna, hála Warricknak, aki leadta az információkat.
Kapóra jött, mikor elindult a másik kettő után - akik úgy tűnt, nem igazán akarnak visszafordulni és csevegni vele. Úgy tűnt, hogy most vagy soha. Nem adódik rá új alkalom. Nem figyelt rám, nem számított arra, hogy valaki majd hátulról meglepi; így mikor nagy és gyors léptek után utolértem - miközben széttártam a nyaklánc pántjait, hogy könnyedén körbefogjam vele a nyakát. Egy lehetőséget kaptam, és ha elcseszem, a saját halálos ítéletem mellett másokét is aláírom majd. A gyomrom összeszorult, a szívem a torkomban kezdett dobogni... magam sem vettem észre először, hogy a lánc két pántja szinte magától csatolódott össze a nyaka körül. Mágia. A boszorkányom mindenre gondolt.
A következő pillanatban megragadtam a két vállát, majd egyik tenyerem a szája elé kúszott, hogy befejezze a kiabálást a két másik után. - Remélem nem sértődsz meg, ha borul a papírforma - suttogtam a fülébe, de még nem voltam egészen megkönnyebbülve. Ezidő alatt valószínűleg ezer mágiát próbált bevetni ellenem, hatástalanul. Működött a varázslat. A tehetetlenség kínzó érzése még számomra is ismerős volt. És ismertem a mellékhatását. Lebénít. Legalább annyira, hogy magamhoz szorítva egy másodperc alatt eltűnjek vele a sötét éjszakában...    

Kyra in Halloween party

Egy test, két lélek

NOTE: Bajban vagyok! MUSIC: zene ide

Az idegen társaság úgy tűnik, csak számomra az, legalábbis a férfi úgy beszélt, mintha pontosan ismerné minden tettemet. Dühösen villantottam rá a pillantásomat, majd végig mértem. Ha ez az este csak egy sima buli lett volna, talán még flörtölni is leálltam volna vele, na persze, nem ez után a megjegyzése után.

– Mit tudsz te rólam? – a hangom jeges, tekintetem inkább lenéző és megrovó, mintsem indulatos. Több vagyok nála, akármi is legyen, és ebben nem kételkedem a pillanatig sem. Az ilyen alakokat amúgy sem kedveltem, mert a mérhetetlen önteltségüktől nem láttak tovább az orruknál.

Sok időm azonban nincs az ismeretlenre, mert szemmel láthatólag miután Jacobból kilökődött a szellem, a fiatal boszorkányban egyre jobban érezte magát. A tekintete megváltozott, látszott hogy nincs tudatánál, és szemmel láthatólag a vámpírja helyett sokkal jobban kezdtem érdekelni én. Ez pedig nekem baromira nem tetszett. Felém lépett, én pedig rákiáltottam, de hatástalan volt, a következő percben pedig éreztem, ahogyan az ajkai az enyémhez értek és kellemes súlyként telepedett rám a nyugalom. Hirtelen elszállt minden rossz érzésem, ami a helyzettel kapcsolatban felgyűlt, nem úgy, ahogyan a két vámpír iránt táplált színtiszta düh, ami kezdett felbugyogni a torkomban… Mindez azonban nem stimmelt. Nem volt különösebb okom a gyűlölni őket, Jacobot semmiképpen sem. A nyugalom zavarodottsággá vált, és éreztem, ahogyan szinte kiszakadt belőlem valami, bár ennek látható nyoma nem volt. A lány már hátat fordított nekem, és elindult az erdő felé.

– Kyra! – megpróbáltam elkapni a karját, és megállítani, de az imént tapasztalt különös nyugodtság után meglepett volna, ha a boszorkány hallgatott volna a nevére.



264 szó. wave rider. #akockaszeret
coded by JC

Halloween night ‒

night of the illegal party

Egyre feszültebbé kezdett válni a bennem dolgozó vér. Magam sem tudom, hogy mi volt a fő kiváltója, mert félni nem féltem. Sem kudarctól, sem csalódottságtól... elterveztem valamit, és ha a fene fenét is eszik, véghez fogom vinni. Méghozzá ezzel a boszorkánnyal. Nem törődtem a másik kettővel, voltaképpan az egész külvilágot igyekeztem kizárni, csak hogy semmi ne zavarhasson meg a koncentrációban. Egyelőre pedig úgy tűnt, mintha valaki más is azon dolgozna, hogy sikeres legyen a mai akcióm. A körülmények furcsán alakultak, bizalmatlanságot váltva ki többek között Patricia-ból is. Legalább a nevét volt időm megtanulni ennyi idő elteltével. Még azelőtt, hogy a karjaimba sétált volna... a sors eme pozitív fintorára egyáltalán nem is készültem fel.
Ekkor már vitathatatlanul bekerültem az eseményekbe, láttam mindhármójukat, és ők is láttak engem. Okafogyottá vált a sötétbe burkolózva rejtőzködni. A nő egy gúnyos mosollyal reagált, majd el is lépett tőlem, hogy ismét részt vegyen a nagy nyomozásban. Ami még az én malmomra is hajtotta a vizet. Lekötötte a figyelmét ez a különös, sötét játék, amit valaki játszott velük. Velünk - ha már én is belekeveredtem.
- Pedig ismerve a híred, pont olyannak tűnsz, akire még holtuk után is vadásznának... szellemek - sóhajtottam, először szólva egyszerre mindanyiukhoz. Nem érdekelt, hogy tett-e egyáltalán jót az életében. Én csak annyit láttam belőle, hogy támogatja Bastient. És egyre inkább fogyott az időm. Bármikor készen kellett állnom arra, hogy azt mondjam: itt az idő, te pedig most velem jössz.

Tulajdonképpen kezdett elegem lenni. Nem volt kedvem ahhoz, hogy szellemekkel foglalkozzak, elvégre ők már halottak voltak, én pedig éltem, tehát jobb lenne, ha békén hagyjuk volna egymást. Arról nem is beszélve, hogy semmi értelmét nem láttam ennek az egésznek. Mit akart tőlünk? Vagyis persze testet keresett, mert szemmel láthatólag tehetetlennek bizonyult anélkül, de miért éppen a kis boszorkány és az én figyelmemet keltette fel, hiszen annyian voltunk ezen az elcseszett bulin.

Ahogyan távolodtam a vámpírtól, beleütköztem… egy másikba? Olyan sok éve voltam Bastien és a többi Koalícióhoz tartozó vámpír mellett, hogy nem okozott gondot megtippelnek egy idegenről sem azt, miféle volt. Sejtésem szerint a sötét hajú férfi is vérszívó lehetett, abból ítélve, milyen érzés volt nekiütközni, de különösebben nem foglalkoztam vele. Nem féltem, sohasem féltem a vámpíroktól. És ha netán mégsem az lett volna, legalább nem szellem volt, jelenleg pedig a női jelenés okozott gondot. Mégis a férfi kérdésére egy gúnyos mosoly kúszott az arcomra: ha nem a jelen helyzetben lettünk volna, hanem a buliban, akár még jó pofizni is elkezdtem volna, de így… hát nem voltam éppen humoromnál. Ekkor hallottam meg Jacob hangját, ezért érdemi választ nem adtam az ismeretlennek. A párocska irányába léptem aztán egyet, amikor rájöttem, hogy a jelenés, bármi is legyen valójában, Kyraként emlegetett lány testében „otthonra” lelt.

– Senki olyannak, aki szellemként köztünk ragadt volna – ráztam meg a fejemet, miközben válaszoltam Jacob kérdésére, hogy aztán a boszorkány tekintetét kereshessem, aki most cseppet sem tűnt olyan riadtnak, mint néhány perce.

– Ki vagy te? – kérdeztem fennhangon végül felkészülve minden lehetséges reakcióra, akár arra is, hogy meg kell védenem magamat a szellemünkkel szemben.



264 szó. wave rider.
coded by JC

Halloween Night

A megkönnyebbülés furcsa hullámai kezdtek átszaladni rajtam, amikor végre megszabadultam a bennem tomboló... Akármitől. Ám egy pillanatra ismét megérzem és ahogy a szőkeségre nézek, nem őt látom.
- A jó mocskos... - kezdek bele ismét és megint nem fejezem be, alig pár perc alatt már másodszor. Kettővel többszőr, mint szerettem volna a mai este folytatnám.. Legalábbis nem ezen okból.
- Patricia. - fordítóm a fejem a nő felé, aki éppen az egyik ürgének ment. Argh... Ezek a nők. Morgolódok magamban és teszek pár lépést felé.
- Mégis kinek ártottál annyira, hogy szellemként is téged üldözőn? - teszem fel neki a kérdést és közben igyekszem figyelni Kyra-ra is, ha esetleg akarna valami nem éppen jó dolgot a másik boszorkánynak. Csak abban tudok reménykedni, hogy van annyi ereje, hogy kordában tudja tartani.. Bár miután már velem is meg kellett küzdenie, így ebben nem vagyok biztos. Így aztán felkészültem arra, hogy kiüssem, ha nem marad más lehetőség. Közben abban reménykedek, hogy Patricia nem sodorja magát nagyobb veszélybe a szőrösek mellett.

Kyra in Halloween party

Jobb félni, mint megijedni

NOTE: Na most már pánikba estemMUSIC: zene ide

Halloween night ‒

night of the illegal party

Elég gyorsan változtak az események. Amennyire csak lehetett, megpróbáltam távol maradni, legalábbis addig, míg nem ítélem úgy, hogy végre alkalmas a helyzet. A boszorkányom megölne, ha a nagy erőfeszítések árán elkészült mágia csak úgy semmissé válna... márpedig egy olyan boszorkányt legyűrni, mint Patricia, komoly, emberpróbáló feladat volt. Nem véletlen volt az egyik legerősebb. Nem véletlen volt Első. Már magam előtt láttam Őt, rabláncon. És tudtam, hogy Bastien őrjöngeni fog, ha megtudja, hogy a boszorkánya eltűnt. Az egyetlen mentsvárának befellegzett. És habár még nem döntöttem el, pontosan mit fogok vele csinálni, mert ez javarészt a viselkedésétől is függött, annyit nem esett nehezemre megállapítani, hogy a nagy első vámpír szenvedni fog.
A gondolatok közepette észre sem vettem, mennyire előrekalandoztam. Miközben közeledtem, a nő elkezdett hátrálni. Mikor nekem ütközött, elejtettem a pezsgős poharat, ami a sűrű fűbe esett le. Erre nem számítottam. De talán előnyt is kovácsolhatnék belőle. - Eltévedtél? - kérdeztem felvont szemöldökkel. A lehető legirreálisabb kérdés. De nem kezdhettem azzal, hogy a vállamra kapva itt és most elkezdem az akciót.

Ahogy a vámpír felkászálódott a földről, rá kellett jönnöm, hogy ami ellökhette az az a szellem lehetett, aki megjelent előttünk. Bár nem értettem miért, már nem is kifejezetten akartam megfejteni, mert a hátamon felállt a szőr attól, ahogy Jacob rám meredt. Ítélkező, dühös szempárral találtam szemben magamat, amitől hátráltam egy lépést önkénytelenül. Nem voltam félős kislány, de túl sok lehetőség jutott eszembe, amikről korábban csak anyám jegyzetei között olvastam, és egyik megoldás sem kifejezetten nyerte el a tetszésemet.

– Ideje lenne visszamenni a… – kezdtem csendesen, de láthatóan kicsúsztunk abból az időből, amelyben sérülés nélkül megúszhattuk volna a kis kalandunkat. Mi a francnak kellett követnek azt a jelenést! Magamban káromkodtam egy sort, ahogyan a fiatal boszorkány igyekezett megállítani a vámpírt, aki szemmel láthatóan küzdött. Küzdött az ellen, hogy nekem rontson. Nem kívántam benne kárt tenni, ismertem, elég elkötelezett volt a Koalíció felé, de ha szükséges lett volna, gondolkodás nélkül használtam volna a mágiámat, hogy megállítsam. Mindezt persze szerettem volna elkerülni, így lassú lépteket tettem oldalirányba, hogy távolabb kerüljük Jacobtól és a barátnőjétől. Egészen addig tettem mindezt, amíg bele nem ütköztem a sötét hajú ismeretlen férfiba, aki bár távolabb állt az események sűrűjétől, nem elég távol, hogy kikerülhessem.



194 szó. wave rider.
coded by JC

Halloween Night

Nem kellett túlzottan sokat várnom, ahhoz megérezzem azt is, hogy miért estem el. Mintha hirtelen már nem egyedül lennék a saját testemben. Mintha valaki megpróbálna irányítani és különféle dolgokra késztetni. S ezen késztetések erősen Patricia felé irányulnak. Emellé olyan, mintha a sivatag közepén lennék a napon járás áldása nélkül és éppen leolvadna rólam a bőr.
- A jó bödö... - sziszegem a szavakat, ahogy igyekszem harcolni a bennem dúló dologgal. Meglep, hogy mennyire sok erőt kivesz belőlem az, hogy nyugton maradjak és ne engedelmeskedjek a fejemben zúgó utasításnak.
- Fogj le. - szólok oda Kyra-nak, aki remélhetőleg nem fog kérdezősködni és remélhetőleg nem kézzel próbálkozik. Ám, ha mégis azt tenné, akkor egy csalódott és kissé frusztrált nézést kap.

Halloween Night

Meglepett, amikor az alakot elsöpörte a mágia kelltette fuvallat. De miután semmi szaga nem volt, így valahol sejtettem, hogy nem valós dolog. Bár elsőre csak ez sima illúziónak gondoltam, amit az egész kis bál szervezői találtak ki. Ám amikor beütött a síri csönd, hogy még a bogarakat sem lehetett hallani, nemhogy az otthagyott tömeget. Kezdett egyre érdekesebb fordulatot venni a mai este, ami nem feltétlenül volt ellenemre. Bár az is igaz, hogy Patricia sem nagyon tudta hová tenni a kialakult helyzetet, ami azért némi aggódalomra adhatott okot. Nem sokkal ezután hallottam meg hátulról, ahogy az egyik srácnak igen keményen lépett a földre és mire odafordultam volna, már útban voltam a föld felé.

Kellett pár pillanat, mire összeszedtem magam és felálltam. Bár külsőre megőriztem a nyugodtságot, de belül egy kicsit felforrt a víz. Mintha fellöktek volna, de nem éreztem semmilyen jelenlétet, sem kezet.
- Erre a kérdésre én is szeretném tudni a választ. Mintha fellöktek volna.. - szólalok meg miközben leporolom magam. Kezd egyre furább lenni az éjszaka az már biztos, ahogy Kyra mondta. - Kicsit talán olyan, mint amikor telekinézissel találnak el. - gondolkozok el hangosan. Bár azt meg nem kellett volna a két boszorkánynak megéreznie? Vagy legalábbis az idősebbnek.

Kyra in Halloween party

A csend a fül legnagyobb ellensége

NOTE: Félek? MUSIC: zene ide

A lágy fuvallatként elindított mágia, ahogy találkozott a női alakkal, azonnal elmosta, szétsöpörte, s megszűnt a jelenés számunkra. Oldal billentettem a fejemet, míg mindezt végig néztem. Kellett egy pillanat, mire felfogtam, hogy valami nem volt rendben. A hirtelen beálló néma csend szinte berobbantotta a dobhártyámat, amint felfogtam, hogy minden nesz körülöttünk megszűnt. Nem tartott sokáig, mégis tudtam, hogy baj volt, bár azt még nem, hogy mi… ha szellem volt a nő, talán feldühítette a mágia érintése? Egyáltalán miért akarta, hogy idáig kövessük a fiatal boszorkánnyal együtt? Jacob és a másik két idegen férfi szemmel láthatólag minket követtek; most hasított csak belém a kérdés: a két ismeretlen miért volt itt? Kezdtem úgy érezni, hogy nagyon rossz ötlet volt eljönni ide, talán a buliba is.  

Ekkor az alig néhány lépésre mellettem álló Jacob egyik pillanatról a másikra hasra esett, mintha csak fellökte volna valami, ami lássuk be egy vámpírral ritkán esett meg, de jelen pillanatban nem igazán volt konkrét ok sem. Szemmel látható nyoma legalábbis egyáltalán nem, de ez nem jelentett semmit sem a női alak megjelenése és gyors semmivé válása után.

– Mi történt? – kérdeztem Jacobtól, mert nehezen tudtam elképzelni, hogy csak úgy orra essen a férfi.



195 szó. wave rider.
coded by JC

Halloween night ‒

night of the illegal party

Nagyon kellett figyelnem, hogy ne veszítsem szem elől a lányt. Nőt. Amit tudtam róla, az alapján igenis nőnek kellett neveznem. Miközben külsőleg inkább tűnt kamasznak... enyhe túlzással. Talán ez egy jó álcának tűnt neki. Bastien pedig minden bizalmában vele osztozott. Többek között ezért tűnt jó ötletnek ez az egész. Amúgy totális öngyilkosságnak tűnt, de... valahol megálljt kellett parancsolnom a pusztításnak, amit Bastien készült a városra engedni. És ha őt ezzel kell sakkban tartanom...
Egy egész sárhegyen kellett átgázolnom, hogy tudjam velük tartani a lépés. Lemaradtam, jó pár méterrel élveztek előnyt, ennek ellenére pontosan láttam, mikor mi történik. A fülem érzékeny volt minden apró kis zajra, így nem kellett nagyon fülelnem. Legalábbis egy ideig. Ahogy távolodtak, úgy tűnt egyre messzibbnek a hang. Itt valami nem stimmel...    

Egy intéssel hajtottam arrébb az ágakat, nem különösebben törődve azzal, hogy ki láthatja meg mit műveltem, elvégre ez az én városom is volt, az első olyan hely, ahol szabad lehettem. A jelenés, amely úgy vonzott magához és magával, ahogyan az ismeretlen fiatal boszorkányt is, végül megszűnt létezni, legalábbis eltűnt, hiába próbáltam keresni, s nem csak az érzékszerveimmel, az erdős terület szélén nyoma veszett. Csak ekkor tűnt fel a kis kompánia, amely követett minket, s a három férfi közül egyiküket ismertem, ami örömteli hírnek bizonyult a másik két ismeretlen ellenében. Éppen meggondolnám magamat, és visszasietnék a főépület felé, hogy megkeressem a barátnőmet, amikor zokogás hangja töri meg a csendet, s a szőke lányra pillantottam, ahogy elindult a hang irányába. Bár nem éreztem már a vonzást, mégis követtem a fiatal boszorkány példáját, mert őszintén kíváncsi voltam, hogy mindaz, ami történt csak egy rossz tréfa volt-e vagy sem…  

Jacob aztán elkapta a lányt, akit a kíváncsiság szintén hajtott előre, s a szavai megleptek. Sokat elmondtak a vámpír szavai… se nem volt élő, se nem volt félholt a jelenésből egészen valóságossá váló női alak. Kezdett egyre kevésbé tetszeni a helyzet.

– Szellem... – feleltem a férfi kérdésére, de a hangomba azért némi bizonytalanság vegyült. Sok mindent láttam a három évszázadnyi létezésem alatt, ám a szellemek ritkaságok voltak, bár az elmegyógyintézet múltja akár okot is adhatott volna a lelkeknek… mégis volt valami furcsa megérzésem a nőalakkal kapcsolatosan. Intettem egyet a karommal, mire a magas füvön, mintha csak szél lett volna átsöpört egy energialöket, eltalálva a véres ruhában zokogó nőt.



107 szó. wave rider.
coded by JC

Halloween Night

A szőke úgy ment, mint akik megbabonázta, nem is nagyon foglalkozva azzal, hogy hová tart. Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, amikor megigézek embereket. Vakon követik a fejükben kialakult utasítást, túlzottan vakul. Közben figyelem a kist társaságot, akik szinten erre tévedtek, ám csak Patriciát ismerem. A két ürgét nem, ami egy kicsit azért zavar, mert bár az említett boszorkány meg tudja védeni magát.. Kétlem, hogy szó nélkül tudnék tovább állni, ha megtámadják. Abban már kevésbé vagyok biztos, hogy ő miképp reagálna fordított helyzetben. Túlzottan sokat nem beszélgettem vele.

Viszont végül a jelenés eltűnik és vele együtt az az erő is, ami Kyra-t vonzotta. Legalábbis igen meglepődve és bár próbálja nem mutatni, de látom rajta, hogy remeg az ijedtségtől is. Végül megtalál és sietősen lép mellém.
- Szórakozás. - felelek rejtélyesen mosolyogva. De az igazat megvallva, nem tudnám megmondani, hogy mégis mi a fenét láthatott és érzett. Tippelnem kéne, akkor leginkább a boszorkányokra volt hatással, mert én csak akkor vettem észre, amikor rá mutatott. Az erősödő szorítás a karomon meg csak megerősítette azt az érzésemet, hogy itt valami nagyon nincs rendben. A sírás, ami a feltűnően halk hátsó kertben, vagy hol is vagyunk, nem éppen beleillő dolog. Hiába elmegyógyintézet. Mindenesetre hagyom, hogy a szőkeség magával húzzon.

Pár méter és bokor után elénk tárul az előbbiekben látott női alak, most kicsit valóságosabb és csupa vér. Érzem, ahogy a mellettem álló megindulna a zokogó felé, de megfogom a karját és határozottan visszatartom.
- Nincs szaga. - szólalok meg és Patricia felé fordítom a fejem. - Valami ötlet, hogy mi is lehet? - talán tud valamit, neki mégiscsak nagyobb a tudása, mint Kyra-nak. A másik kettővel viszont még mindig nem tudom, hogy mit kéne tenni, hogy miképp kéne hozzájuk viszonyulni.

Kyra in Halloween

Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel

NOTE: Nem félek MUSIC: zene ide