- Ez elég gyenge próbálkozás volt. - mondom neki az ajak harapás után. Mást már nem csak hallhatóan bátrabb, de tettek mezejére is kezd lépkedni, bár még óvatos. A nevetése meg olyan, akár a zene, amely felpezsdít és felforralja a véred. A karmolása szintén olyan, ami csak rásegít erre.
- Miért akarnám azt? A sikítás meg... Eddig elég könnyen előhoztam belőled. - kacsintok rá visszagondolva az arra két alkalomra. Ezek után nem lenne túlzottan nehéz még többet kicsikarni belőle, vagy esetleges más igen kellemes hangokat. Ki tudja, még fiatal az este és sok minden történhet reggelig.
- Tehát nálad egy kis harapdálás és karmolgatás már piszkálásnak minősül? - kérdezek vissza meglepődött arcot vágva egy kis csalódottsággal megfűszerezve. Bár tény, hogy a kis csípő mozgatás kifejezetten kellemes, ahogy mindezt hozzám simulva teszi. Végül jön még egy kérdés és alig pár pillanat múlva, már a nyakamba ugrik és úgy néz le rám cinkos mosollyal. Megragadom erősen és hevesen csókolom meg miközben a jacht szobájába viszem és ott ledobom az ágyra, majd fölé mászok.
- Gratulálok kicsi cicus, kiugrasztottad a kandúrt és már esélyed sincs menekülni. - mondom neki mielőtt ismét elnémítom őt, majd csókjaimmal felfedező útra indulok domborulatai felé.

- Azt hiszed nem tudnám elvenni, ha nagyon akarom? Akkor figyelj! – vágok vissza és rá találok a szájára, kicsit bele is harapok az alsó ajkába. Felnevetek, attól ahogy rám néz. Vajon mi járhat a fejében most? Legnagyobb meglepetésemre Thea arca ugrik be a szemem elé. Miért gondolt rá? Megint féltékeny lettem, hogy őrá gondol, pedig engem tart a karjában, nem őt. Gondolkodtam, hogy szóljak – e róla.
- Azt akarod, hogy féljek tőled? Azt akarod, hogy sikitva meneküljek előled? – kérdezem és kicsit elgondolkodtam a kérdésen, amit kaptam. Két kezembe veszem az arcát és mélyen a szemébe nézek. Hát nem voltam egyértelmű számára, hogy nem félek tőle? Mit kell még tennem, hogy elhiggye nem fogok elmenekülni sem most, sem a jövőben.
- Tegyél próbára, abban úgyis jó vagy! Várom a kandúrt, vagy piszkáljam még egy kicsit? – nézek rá pimaszul és bár már olyan közel vagyok, hogy nem tudok közelebb húzódni hozzá, így megrázom a csípőm jobbra balra. Aztán, hogy tetőzzem a dolgot kitolom egy kicsit a fenekem, hogy jobban a tenyerébe simuljon. El akarom felejtetni, hogy Thea egyáltalán létezik. Azt akarom, hogy csak engem lásson és ne gondoljon más nőre.
- Na hol a kandúr? Jöjjön bátran, nem fogok elfutni. És most mihez kezdesz? – mondom egészen halkan és erősen megkapaszkodva a nyakában helyből az ölébe ugrottam, bízva abban hogy elkap. A lábamat a derekánál összekulcsoltam, és fentről néztem rá cinkos mosollyal.

- Sokkal inkább megpróbálja elvenni azt, ami kéne neki. - vágod vissza, tovább ingerelve őt. Egyre jobban kezd tetszeni a lány, egyre jobban. Felpezsdítőén hat Thea után, aki nem szokott ennyit incselkedni, sokkal inkább a tárgyra tér és gyorsan repülnek a ruhák. Az már más kérdés, hogy utána miképp és mennyire alakulnak a dolgok, amik általában nem fél órásak. Ám vele más, ő játszik, akárcsak én, visszavág, ha odaszúrok és kiforgatja a szavaimat, ahogy én is teszem.
- Láthatóan nem teszed. De mit tennél, ha mégis megharaplak és olyan láng gyullad benned, mi még sosem égett? - kérdezek vissza, ahogy még jobban mutogatja nekem a nyakát. Ingerel, direkt ingerel és húzza az agyam, ahogy én is az övét. Aljas kis játékot űz, aminek rossz vége lehet, amit el szeretnék kerülni.
- Biztos vagy benne, hogy ki akarod ugrasztani? Mert, ha megjelenik, akkor nem lesz már hová futni. - szólalok meg mielőtt még ismét lekapnám. Hevesen és kissé vadul, ám továbbra is gyengéden. Közben szorosan magamhoz húzva őt a derekánál és a fenekénél. Egyre jobban vékonyodik a jég, amire rá se akartam lépni, de most két lábban ugrálok rajta, hogy minél hamarabb beszakadjon. Vágyom rá, sokkal jobban vágyom, mint eddig bárkire is tettem. Már majdnem úgy érzem magam, mintha újra ember lennék, holott jól tudom, hogy az lehetetlen számomra.

- Látni akarod a vadmacskát? Ezen ne múljon, és ne aggódj, nem fog kuncsorogni, elveszi ami kell neki! – felelem kicsit sértetten a gúnyos hangnemre, de ha az volt a célja, hogy még jobban feltüzeljen, akkor sikerült. Már nem csak finoman húzom végig a körmöm a hátán, hanem úgy isten igazából megkarmolom, és ha nem lenne vámpír, talán még vérezne is.
- Talán félnem kéne tőle? Vagy tőled? – szándékosan még jobban felfedve a nyakamat, csak hogy törlesszem a tartozást az incselkedésére. Ahogy közelebb húz magához, vad és veszélyes mosollyal, amit tőle tanultam hajolok a nyakához, először csak megpuszilva, majd finoman meg is harapva.
- És ha azt mondom, hogy pontosan az a célom, hogy a kandúr végre felébredjen és játsszon a vadmacskával? – rebegem az ajkait keresve. Már rég nem csak ártatlan csipkelődésről van szó. Tudom mire megy ki a játék, és valahol akarom is meg nem is. Azt is tudom, ha most nem állunk le, akkor az ágyában kötök ki. Egy újabb pont, ahol választás elé kerültem és ideje lenne színt vallani, nyíltan kimondani, hogy ő lesz az első, de csendben maradtam.

- Vadmacska? - nevetem el magam - S mi lesz, miután felébred a vadmacskás álmából? Szelíd kis cica, aki tejért kuncsorog. - mondom neki némi gúnnyal. Húzom az agyát ezekkel, de leginkább azt próbálom elérni, hogy felbátorodjon, hogy olyat tegyen, amit alapból nem akart volna megtenni. S a csók, amit ad, pont egy ilyen dolog, de nem elég. Ennél több kell, sokkal több, belőle, a testéből, az érintéséből. A rohadt vér mindent elront..
- Tehát már nem félsz attól, hogy megharaplak a tűz hevében? - kérdem tőle miközben ismét a nyakával játszadozok. De azt nem fogom megtenni, főleg nem azért, hogy annak a hatására essen bódulatba. Azt se tudom, hogy miképp reagálni az ilyesmire, majd amikor ő akarja, akkor, talán.
- Helyedben nem attól félnék, hanem attól, ha felébred a kandúr, akinek a bajszával játszadozol. - mondom neki mosolyogva miközben rámarkolok a fenekére keményen és úgy húzom szorosabban magamhoz. Nem lep meg, hogy félre értette a kijelentésem és a vérszívásra gondolt, nem pedig a másra. De mostanra már nyilvánvalóvá kellett válnia számára is, hogy mire gondolhatok.

Újabb jó pontot sikerült nála szereznem. Mosolya szinte mindent elárult, láthatóan tetszett neki a látvány.
- Hát nem vetted észre, hogy egy ideje lángolok? A végén még spontán öngyulladásban részesülök. – nevetek fel halkan, miközben magához húz. Bőre hidegebb jóval, mint az enyém, kellemes borzongást váltva ki belőlem.
- Ez a kis tüzes cicus tud ám igazi vadmacska is lenni. Látom, nagyon szereted a fenekem! – kuncogok fel, mielőtt megcsókolnám. Reagál a csókra és nem lök el magától, amitől csak még jobban felbátorodom és a hátára simítom a kezem, finoman végighúzva a hátán a körmömet. Ahogy a nyakamhoz hajol, hátra döntöm a fejem, hogy jobban hozzáférjen, és ahogy megérzem a fogát a nyakamon halk sóhajjal emelem fel a fejem.
- Olyan rossz lenne, ha te is lángolnál? Vagy félsz, hogy nem tudsz uralkodni magadon és megharapsz? – kérdeztem a csók után, amit tőle kaptam. Ahogy kimondtam a kérdést, úgy bántam is meg azonnal, és szapora levegővételek közepette néztem a szemébe óvatosan.
- Ne haragudj! – súgtam egészen halkan. Nem tudom honnan jött ez a gondolat, talán belőle áradt valami ami ezt mondatta velem. Ha így is van talán félreértettem valamit és nem a harapással van a gond?

- Megfelelő válasz. - mondom neki a kijelentésre az aggodalomról. Ezután nézem, ahogy megszárítja magát az erejével és elmosolyodok. Tényleg nagyon hasznos dolog tud lenni, ha így is tudod használni az erőd. Főleg, ha mondjuk sietned kell és nincs időd, vagy vízből mászol ki. A válasza megint csak mosolyt varázsol elő.
- S mi kell ahhoz, hogy ezen fokon lángolj? - kérdezem meg mielőtt magamhoz húzom. Tény, hogy sokkal melegebb a teste mint az enyém, bár ez leginkább annak köszönhető, hogy már nem dobog a szívem. Mennyiszer jön elő az a tény ebben a pár napban. Máskor egy év alatt nem gondolok erre ennyiszer, most meg...
- Szerintem egészen jól bánok ezzel a kis tüzes cicussal, aki a tenyeremen is bőven elfér. - felelek neki, amint a kezem felfedező útjának a vége felé közeledik. Ekkor felbátorodik és ő csókol meg engem, nem én őt, bár ez is volt a célom azzal, hogy közel húztam magamhoz. Ráadásul nem is éppen úgy, mint ahogy azt elsőre vártam volna. Igaz, kezdésnek csak kóstolgat, majd végül belelendül. Végül a mellkasomra dönti a fejét, ám nem csak benne gyulladt fel a láng.
- Attól nem félsz, hogy a tüzed másra is átragad? - súgok a fülébe és gyengéden végigkarcolom a nyakát a fogaimmal, majd én csókolom meg. Eleinte érzékien és lágyan, ám fokozatosan leszek hevesebb. Kezdem elveszteni a kontrollt, ebben biztos vagyok, legalábbis a testit mindenképp. Megharapni nem fogom, ám, hogy mást ne tegyek vele... Abban már kevésbé vagyok biztos.

Egy kicsit azért csalódott vagyok, mert végül még csak be sem próbálkozik, de talán jobb is így. Tetszik ez a macska egér játék, egyszerre veszélyes és izgalmas.
- Mondtam olyat, hogy nem szabad aggódni? Te lennél az első aki tényleg aggódna értem. – felelem miközben a hajamat törlöm. Nem látom az arcát, mert lefelé nézek, amikor már nem csöpög a víz a hajamból kissé átfésülöm az ujjaimmal, majd hátradobva egyenesedek ki.
- Inkább a megszokás, hogy nem használom mindig, de ha ezt szeretnéd... – bár tüzet most nem gyújtok, de forró levegővel megszárítom magam, a hajam és a fürdőruhát is.
- Én mindig tűzben égek, csak mikor, hogy. Van olyan amikor csak a parázs ég, de van olyan is amikor ezer fokon lángolok. – nézek rá elszántan, ahogy elveszi a törcsit. Elém áll és magához húz. Ha már a lángolásnál tartunk, azzal a pimasz mosollyal fellobbant bennem valamit, aminek nem tudok ellenállni.
- Vigyázz, mert ha a tűzzel játszol, könnyen megégeted magad! – suttogom, ahogy végig húzza a kezét az arcomon, majd egészen a fenekemig meg sem áll. Ez az a pont, ahol feladom a küzdelmet magamban és a nyakát átkarolva lábujjhegyre állok és először csak egy puha puszit adok a szájára, majd annál hevesebben és mohón csókolom meg. Az sem érdekel, ha ellök magától, bár az eddigiek alapján nem gondolnám, hogy megteszi. Ahogy elválok tőle, kissé kipirulva és szapora légzéssel ereszkedem vissza és döntöm a fejem a mellkasának.

- Nem tagadom, hogy nem bánnám, ha kevesebb lenne. - felelek a kérdésre és közben erősen játszadozok a gondolattal, hogy megszabadítsam a bikini felső részétől. Annyira könnyű lenne kioldani és odébb úszni vele. Aztán ott lebegne vörösen, mint a ruhadarab és egyik kezével magát takarná. A tökéletes célpont, a legtökéletesebb. Ám végül még sem tettem meg, inkább visszainvitáltam a hajóra, ami láthatóan jó ötlet volt. Főleg a képességére tett megjegyzése után, ami újabb mosolyt csalt elő.
- Tehát nekem már aggódni sem szabad? - kérdezek vissza miközben megtörlöm magam. Megrázom kicsit a fejem, amikor tüsszentést imitál, elég gyengén ráadásul. De továbbra is figyelem őt, amint megtörülközik és elkezdi a haját szárítgatni.
- Legjobb képességed van ilyen esetekre és mégsem használod. - gondolkozok el, miközben elteszem a turulközömet és elveszem az övét is, ha már nem kell neki. - Vagy nem akarod, hogy belső tűz kitörjön? - lépek elé húzom végig a kezem az arcán, majd hirtelen a derekánál húzom magamhoz és egy darabig csak nézem őt. - Vagy attól fél a kis cica, hogy máshol lobbant fel valamit? - kérdezem pimaszul, de továbbra sem teszek semmit, kivéve azt a kezet, ami az arcáról a fenekére vándorolt.

Olyan ártatlannak írta le magát, mint a ma született bárány. Bár abban igaza volt hogy nagyon jóképű, talán már már túlságosan is. A vízbe dobás egy go ősz és ravasz húzás volt tőle, de számíthattam volna rá.
- Talán úgy gondolod még így túl sok ruha van rajtam? – kérdeztem és megpróbáltam elúszni előle. Nem néztem hátra, de amikor megálltam nem volt sehol. Aztán megéreztem, ahogy a víz alatt incselkedik velem. Vettem egy mély levegőt és alámerültem én is, de túl sötét volt a víz alatt semmit nem láttam, sőt a víz egy kicsit marta is a szemem. Ahogy a felszínre értem hátrasimitottam a hajam és láttam hogy újra felbukkan.
- Talán kicsit tényleg hideg, és a vízben nem igazán hatásos a pirokinézis. – nevetek fel halkan és utána úszok a vízben a hajó végébe. Megtámaszkodom és felhúzom magam, és kicsit dideregve követem a hajó belseje felé. Hálásan nézek rá a törölköző miatt és azonnal  betekerem magam. Viszont nem merek leülni sehova a vizes fürdőruhában. Nem akarom hogy minden vizes legyen.
- Tán csak nem aggódsz értem? De ha ez megnyugtat, soha nem voltam még beteg. – felelem bátran. – De a kedvedért lejátszók, hogy az vagyok, hogy ápolhass. – kacérkodom vele megint, és úgy teszek mint aki tüsszent. Látom hogyan néz rám, hogy végigmér, mint egy ragadozó. Kissé pirulva veszem le magamról a törülközőt és előre dobva a hajam, lehajolva kezdem el azt is át törölni.

- Félnek tőlem? Pedig nem is vagyok félelmetes? Sőt, épp ellenkezőleg. Egy tiszta jóképű pasas vagyok, mégis kinek tudnék ártani? - nézek rá, mint egy általam lefestett ember. Persze mind a ketten tudjuk, hogy ez mennyire nincs így. Ez utáni pillanatokban érzem, ahogy a mellkasomra csúszik a keze, de ott nem érez már semmit, így a nyakamra vándorol. Talán még pont időben teszi ezt, így jobban át tud karolni. A kérdésére csak csibész mosoly játszadozik az arcomon, semmi más. Aztán már hallom is az ismerős sikolyt, majd a csobbanást. Nevetek egyet, majd egy szép ugrással vetődök utána.
- Akár, bár veszítenél. - mondom neki miközben én is mellette teperek - Vagy csak bedobtalak, hogy sunyiban le tudjam venni a bikinidet? Ki tudja. - úszok közelebb hozzá és egy csókot nyomok az arcára, majd eltűnők a víz alatt. Néha, néha megérintem a lábát, végighúzom a kezét a hátán, vagy a fenekére markolok.
- Mindenesetre nem árt egy kis úszkálás és nem csak jakuzziban való ülés, ha már itt vagyunk a tó közepén. - megyek ismét közelebb hozzá - Csak nem gondoltam, hogy ennyire hűvös lenne a víz. Gyere. - mondom neki és elvezetem a hajó végéhez, ahol ha kéri segítek neki felmászni. Bevezetem a hajó belsejébe, ahol kellemesebb az idő és némi keresés után felé nyújtók egy törülközőt.
- Mielőtt még megfázol, bár a húslevesem sem rossz. - szólalok meg és figyelem ismét. A vér, a rohadt vér.

- Akkor ez öngól lett a részemről. Egy null a vámpírnak, a boszival szemben. – felelem kuncogva. Annyira más lett a viselkedése, annyira gyengéd lett egyik pillanatról a másikra, hogy nem is értem mi történik.
- Ne higgy másoknak, ők félnek tőled, és a félelem nagy úr. Én nem félek tőled, és tehetsz bármit sem fogok félni tőled. – biztosítottam erről. Egyre többször és hosszabb ideig időzik el rajtam a tekintete, sőt az ajkai is. A csók közben a tarkójára teszem az egyik kezem, a másikat a mellkasára tettem, a szíve fölé. Nem éreztem semmit a kezem alatt. Néma volt a szív, mi egykor dobogott. Lassan a vállára csúsztattam a kezem, és milyen jól tettem, mert így még tudtam kapaszkodni benne amikor felállt velem a karjában.
- Mi... Mire készülsz? – kérdezem a vészjósló mosoly láttán. Felelni sem tudtam neki, hogy mennyire tudok úszni, mert a következő másodpercben már le is dobott a hajóról a tóba. Hangosan sikitottam, mielőtt elmerültem volna a vízben. A felszínre küzdöttem magam, de Jacobot már nem láttam. Körbe körbe forogtam, és apró sikkantással reagáltam, amikor hátulról elkapott.
- És most? Versenyt úszunk a hajó körül? Vagy mi volt a terved? – kérdezem nevetve, folyamatosan taposva a vizet, hogy ne merüljek el. Hidegebb volt a víz, mint gondoltam, amitől libabőrös lettem.

- Már kimondtad, innen nem táncolsz vissza. -mondom neki, erősen jelezve, hogy már elszólta magát és nincs vissza út. Így gondolkozhatok egy, hogy miképp is kérjem szépen, mivel egyszerűen túl jó lehetőség. Nem tudja a nevét sem, mondjuk túlzottan nem lep. Amikor viszont nekem dönti a fejét valamiért jól esik, ha dobogna még a szívem, akkor most nagyon hevesen tenné azt. De már nem teszi, ám továbbra is érez, ami ilyenkor igazán idegesítő tud lenni.
- Mindegyikük egy csirkefogó volt, így nincs mit. - mondom neki miközben megsimítom az arcát odébb rakva egy rakoncátlan tincset és közben a szemébe nézek. Mióta igéz meg ennyire ez a pár, hogy alig bírom róluk levenni a tekintetem. Jól esik a közelsége, megnyugtat és rohadt beszélgetésre késztet a múltamról. Alig pár csepp, ami megváltoztat mindet, alig pár, de mégis bőven elég.
- Tehát remek társaság lennék? Milyen meglepő, sokan inkább pont az ellenkezőjét szokták mondani. - nézek rá meglepődve mielőtt megint lekapom. Hosszú percek után elszakadok tőle és egy ravasz mosolyt villantok rá. Felkapom és felállok vele, majd a hajó széléhez megyek.
- Remélem valóban jól tudsz úszni. - kacsintok rá és beledobom a vízbe, majd utána ugrok én is. Mélyre merülök és egy ideig ott is maradok, végül feljövök és hátulról lepem meg a lányt a vízen.

- Rendben, akkor maradunk a fogadásnál, de akkor hiába kérsz szépen! – nézek rá nagy kerek szemekkel, majd újabb kortyot nyelvek le, amivel ki is ürül a pohár.
- Még a nevét sem tudom. Anyámnak nem volt ideje nevet adni neki, és a keresztelőt sem vártam meg. – ültem fel, hagytam hogy magához húzzon és a vállára hajtom a fejem, úgy hallgatom ahogy magáról mesél. Szinte megrohamoznak az érzései. Gyász, fájdalom és bűntudat árad belőle. Újra tölti a poharakat, és lassan emelem fel a fejem némi könnycseppel a szemem sarkában. A homlokának döntöttem az enyémet.
- Sajnálom! Őszintén sajnálom... – együtt érzek vele, bár csak egy halál érintett meg eddig. Anyué, hisz részben miattam történt. Ha nem vagyok az ami, akkor nem hajszoltam volna bele őket a tökéletes gyermek projektbe. Elemelem a fejem, hogy újabb kortyot igyak.
- Nagyon élvezem a vizet és az italt is, főleg ilyen remek társaságban, mint amilyen te vagy. A múlt az már történelem, de néha piszkosul tud fájni a jelenben. – jegyzem meg halkan, de már a számon van újra. Vajon mit akar elérni? Vajon mi a célja velem ma este?

- Ennyit a fogadásról, mostanra csak szépen kell kérnem. - nevetek fel. Tagadhatatlanul felbátorodott és gyorsan tanul az ajkak csatamezején is. Kicsit talán túlságosan is gyorsan, vagy csak túl jó tanára lennék ebben? Ki tudja, mindenesetre egyre kellemesebbé válik minden csók, amit vele ejtek. De észreveszem, hogy a húga említése egy kicsit megölte a bulit, amit egy kicsit bánok, de valahol mégsem. Szeretnék többet tudni róla, jobban megismerni a múltjával együtt, amit eddig még nem mondott el.
- Talán lehet jobb lenne, talán. - szólalok meg és szemeim előtt megjelenik három sír, három névvel. Keserű mosoly jelenik meg az arcomon és akaratlanul húzom közelebb.
- Nekem három testvérem volt.. - hagyják el a szavak az ajkaimat, majd iszok egyet  mielőtt folytatnám - Amikor rossz körökbe keveredtem, elhidegültünk, de továbbra is segítettem őket. Mindegyikük temetésén ott voltam, a mai napig tisztán emlékszem mindegyikre. Még rendesen elbúcsúzni sem tudtam tőlük, bár kétlem, hogy hagyták volna. - mesélek egy kicsit magamról, ami engem is jócskán meglep. Végül lehúzom a maradék italt és töltök még mindkettőnknek. - Cicus... - fordulok felé komoly arccal - Most ne érdekeljen a múlt, élvezd a vizet és az italt. - mosolygok rá és lehajolok, hogy újabb csókot adjak neki.

- Ha tippelhetek és nem bántalak meg vele, nem nézel ki többnek harmincnál. – mérem végig tetőtől talpig. Kicsit azért elgondolkoztam rajta, hogy akkor még is hány éves lehet, de nem igazán számított.
- Az olyan rossz lenne? Szeretek veszélyes vizeken járni. – nevetek fel, de újabb csókkal belém fojtja a szót. Az arcára teszem a kezem és úgy húzom közelebb magamhoz, többet akarok belőle, de valahol mégis tudom, hogy talán nem kéne. Belőle viszont olyan érzések sugároznak felém az érintésen keresztül amit nem tudok hova tenni. Pirul a válok el az ajkáról és ahogy kivillantja a fogát nem félek tőle.
- Ha ennyire szeretnéd újra megízlelni, csak kérned kell! De nagyon szépen kérj meg! – kacér kódom vele beharapva az alsó ajkam, talán a fejem is félredöntöm, mire a hajam lecsúszik a vállamról szabaddá téve a nyakamat. Veszélyes játék, tudom de a helyzet hozta magával. A húgom említése viszont megtörte a varázst. Megvártam míg tölt egy pohár whisky-t az előbukkanó minibárból, majd ahogy megkaptam már bele is ittam az ital a. Csak azután válaszoltam neki.
- Még pólyás volt, amikor eljöttem. Talán hát éves lehet. Még fiatal, ahhoz hogy kiderüljön, hogy van-e képessége. Ha van is félek, vele is az lesz, mint velem. Jobban örülnék, ha nem lennének képességei. Önzőség vagy sem, de neki is jobb lenne így. – hangom elhalkult, újra ittam az alkoholból. Az égre emeltem a tekintetem, majd egy hangos sóhajjal merültem el nyakig a kellemesen meleg vízben.

- Már kaphatnék nyugdíjt, bár ez külsőre nem látszik. - felelek a kérdésére és egy kicsit el is gondolkozok. Nem mintha sok esélyem lett volna egyáltalán megérni azt a kort, hogy kapjak olyan támogatást. Előbb tettek volna el láb alól.
- Nehogy az ár olyan helyre sodorjon, ahol még sosem jártál. - kacsintok rá mielőtt lekapnám ismét. Elgondolkozok, hogy pár szó, amit mágiával fűztek össze mire is képes. Pont ezért nem rajongok a boszorkányokért és most mégis úgy csókolom az egyiket, mintha az életem múlna rajta. Úgy, mint még senkit, pedig nem kevés nő szájában jártam már. De ő más lett, rövid idő alatt nagyon más, túl más. Viszont most már megindultunk ezen az ösvényen és mögöttünk már benőtte az erdő. Bár nem tudom, hogy bánom-e egyáltalán...
- Ki tudja, mondjuk elég lenne egy kicsit megsebeznem az ajkad és máris az enyém lenne. - ismét a veszélyes mosoly, még a fogaim is megjelennek egy kicsit, majd közelebb húztam, szorosan magamhoz. Hallgattam, amint magáról beszélt és arról, hogy van egy húga is, aki miatt igazából elment otthonról.
- Ő is boszorkány, vagy erről már nem tudsz? - kérdezek egyet miközben megnyomok egy gombot, aminek hatására feljön egy kis bárpult féle, benne különféle szeszekkel. Le is veszek egy üveg whisky-t és töltök két pohárba. Most meglátjuk, hogy mennyire bírja az alkoholt és a közelséget, a csókokat. Vagy, hogy én meddig bírom, lehet, hogy ez a fontosabb kérdés.

Úgy vettem észre tetszik neki a viselkedésem. Ehhez nem is kellett hozzáértem, tisztán kiült az arcára. Nem tudtam nem észrevenni, hogy a mosoly lassan állandó társa lett.
- Pontosan hány éves vagy? – kérdeztem, pásztázó szemének kereszttüzében. Szinte felperzsel, ahogy néz és gondolkozni kezdek, hogy vajon mi járhat a fejében. Aljas dolog lenne kihasználni a képességem, így hát nem is teszem. Láttam rajta, hogy tetszik neki, ahogy megtámaszkodom mellette, így jobban behajolok az orra elé.
- Én nem tervezek semmit, csak sodródok árral. – suttogom a választ. Úgy teszek mintha megcsókolni akarnám, de helyette a borból iszok. Ahogy elhajolok a cirogatásra magához húz és újra megcsókolt. Biztosan megváltozott benne, mert nem finomkodott. Heves és szinte követelőző volt. Viszonoztam a csókját, hagytam, hogy felfedező útra induljon. Én sem maradtam rest. Ahogy a fenekembe markolt, fellobbant bennem valami ősi vágy. Hálás voltam amikor maga mellé ültetett.
- Talán félnem kéne? Csak nem a véremre pályázol? – kérdeztem rémületet színlelve és arrébb húzódtam tőle, de a szememben nem láthatta a félelmet. A kérdésére viszont kicsit komorrá vált az arcom.
- Elég régóta ahhoz, hogy már ne számoljam az éveket. Húsz éves voltam, amikor megszületett a húgom. Rá nem sokra jöttem el otthonról, anyám temetése után. Azóta egyedül vagyok. Sehol nem maradtam hosszabb időre, így barátaim sincsenek. Talán egy már van. – válaszolok kicsit elszomorodva.

Felbátorodott, ehhez kétség sem fér, ráadásul nem is kicsit. Tetszik, ha ennyire merész, már csak abban reménykedem, hogy így is marad. A kapott csók után viszont láthatóan elakadt a lélegzete és alig bírt megszólalni, azt is dadogva. Elmosolyodok erre a reakcióra, miközben magamban szidok valaki különféle képen. De inkább másra koncentrálok, mégpedig a szőkeségre, aki velem van a hajón.
- Elég hosszú ideje élek, hogy legyen pénzem ilyenekre legyen pénzem. - mondom neki. De tény, hogy valószínűleg nem akarna hallani azt a szép összeget, amibe került. Ám most ez megintcsak nem lényeges, a látvány, amiben részem van, már annál inkább.
- Talán tervezel valamit? - kérdezek egyet. Figyelem, ahogy iszik egyet, majd közelebb jön és a fejem mellett támaszkodik meg. Mosoly jelenik az arcomon erre a mozdulatra és csöndben figyelek. A kérdésére és a cirogatásra átkarolom a derekát és közelebb húzom, hogy ismét megcsókoljam. Hevesen és már nem csak egy sima csók formájában. A nyelvem vándor útra indul a szájában, hogy ott harcba szálljon. Másik kezem a fenekére vándorol, ahol rámarkol, keményen.
- Talán elkezdtél félni tőlem? - mosolygok rá, majd magam mellé ültetem. - Mióta élsz egyedül? - kérdezek kicsit róla is, ha már is is megtette.

Mielőtt a gázpedálra lépne, előtte még odahajolok hozzá és a füle mellett kezdek el dorombolni, majd az orrommal meg is cirógatom egy kicsit.
- Így megfelel az uraságnak? - szemtelenkedek vele. Ha belegondolok, hogy pár órával ezelőtt még nem mertem volna ezt megtenni, kicsit bátrabbnak éreztem magam. Talán, mert ő is ugyanúgy játékos maradt, nem lett kínos a hangulat a saját kirohanásom miatt. A hajón a bemutató után egyből el is kap és szenvedélyesen csókol meg ujra. Végem van, a szívem előbb vagy utóbb feladja a szolgálatot, ha így folytatja.
- Egyenlőre ennyi is elég lesz. - felelem elhaló hangon és a korlátnak dőlve nézem a naplementét, amíg kihajózunk. Csendesen siklik a tó vízén a jacht. Eltűnik , mire felfedező útra indulok a fedélzeten és rátalálok a jakuzzira. Amikor megjelenik két pohár bor van nála.
- Szóval nem csak a házban, de itt is van egy jakuzzi. Inkább ne kérdezzem meg, mibe fájt. - mosolygok rá és elveszem a felém nyújtott poharat. Iszom egy kortyot, addigra már a kivilágított medencében kényelmesen elhelyezkedett. Óvatosan bemásztam én is, és először csak vele szemben ültem le.
- Eddig kifejezetten kellemes. Csak rajtunk múlik, hogy mi lesz a vége. - pillogok rá ártatlanul. Ittam egy újabb kortyot, majd bátorságot gyűjtve hajoltam át, megtámaszkodva a feje mellett.
- Miért hoztál ide? Azon kívül, hogy láthass bikiniben? - kérdeztem kíváncsian. - Közel s távol nincs senki. Magunk vagyunk. Gyanús vagy te nekem! - nevetek fel halkan a füle mellett és ahogy elhúzódok, úgy cirógatom meg az arcát az ujjbegyemmel.

- Ha kellően jól doromból és bújik, akkor talán kaphat repetát. - mosolygok rá pimaszul. Meglátjuk, hogy mennyire lesz jó és hogy mi lesz a repeta. Ám ahhoz előtte bátornak kell lennie.
-[color=#798CE8[ Csak nehogy visszavond később.[/color] - mosolygok rá a száguldás előtt. Régen mentem már így és most különösen jól esik, főleg ezzel a kocsival. Régóta meg van már meg ez a bestia, még az első fizetésemből raktam félre, hogy meg tudjam venni. Azóta az enyém, másnak nem is nagyon hagytam, hogy vezesse. Még Thea is csak a jobb egyen ült.
- Nagyon szívesen. - mosolygok rá. Nézem, ahogy megpördül és alaposan megfigyelem minden porcikáját. amikor kérdez, csak magamhoz húzom őt a derekánál és megcsókolom, most egy kicsit hevesebben, mint eddig tettem. Ajkai majdnem olyan édesek, mint a vére, sőt, talán még van olyan is.
- Ez elég válasznak, vagy folytassam még? - mosolygok a karjaimban lévő szőkeségre. Végül miután kiérünk a tó közepére, már bőven narancssárga az ég alja. Le is állítom a motorokat és leengedem a vasmacskát. Végül előkeresek két poharat és egy üveg bort, így keresem meg őt.
- Akkor jöhet a jakuzzi? - nyújtom felé az egyik poharat, majd csobbanok a jakuzziban, remélhetőleg nem egyedül. - Eddig milyen a hajókázás? - kérdezem őt egy korty után.

- Igen, ekkora kincs. Te eddig így is többet katál, mint az összes ember, akivel valaha is kapcsolatba kerültem. - pirulok el, mert az igazat megvallva puszit se nagyon kapott tőlem eddig senki. De ez abból is fakad, hogy a szüleimtől sem kaptam sok szeretetet.
- Várd csak ki a végét! Majd meglátod mennyire vagyok félős cicus! - vágok vissza. A majdnem seggre esés után, sszorosan bújok hozzá, ezzel is húzva őt, de nem marad adósom. A keze az arcomra és a combomra vándorol, és kicsit meg is remeg a fegyver a kezemben. De összeszedem magam, nem bohóckodhatok, mert éles lőszer van a tárban, ahogy erre külön felhívja a figyelmemet. Kissé csalódott vagyok, hogy nem lőhetek többet.
- Szóval repetázni fogok mondjuk... A lasagneból? Vagy másra gondoltál? - kérdezek vissza én is ugyanazzal a pimaszsággal. Követem őt az autóig és beszállok.
- Nincs gondom a sebességggel, szóval taposs bele. - nevetek rá, de azért elkapom a majrévasat. Nem mintha nem íbznék benne. Inkább a többi sofőrben nem bízok. Ha baleset érne minket ennél a sebességnél, csak egyikünk szállna ki innen élve. Hazaérve, pontosabban nála, felkapom az új szerzeményemet és kérésére átöltözöm a vörös bikinibe. Hátul megkötős fajta, nyakpánt nélkül, és egyszerű bugyi, a csípő pántnál egy szív alakú kivágással. Bár nincs hideg, a kabátomat azért vitttem magammal, megszokásból.
- Köszönöm a meghívást! - mondtam miközben felsegített a hajóra. Láttam milyen pillantást vet rám, így amikor már minketten fent voltunk körbeforultam előtte, hogy minden oldalról megnézhesen.
- Tetszik? - kérdeztem magabiztosan és a naplemente felé fordultam. Nem gondoltam volna, hogy láthatom fürdőgatyában, de én is jól megnéztem magamnak. Talán nem lesz több alkalom , hogy így lássam.

- Talán ekkora kincs Kyra Eleison csókját? - kérdezek vissza felhúzott szemöldökkel. Tény, hogy néha nagyon bátor volt, de puszinál többet nem igazán csinált. - Vagy csak félős a cica? - teszem még hozzá, hogy ezzel is piszkáljam egy kicsikét. Kíváncsi is lettem, hogy vajon milyen lehet, amikor ő kezdeményez. Talán nem is kell sok neki, csak pár ösztönző lökés. A lőtéren egyre jobban élvezi a dolgot, valahogy van egy olyan tippem, hogy valakit oda képzel, akit nem nagyon szeret. Már-már túlságosan is élvezi, bár nagyon nem zavar, sőt, inkább jó dolog.
- Csak nehogy a formás fenékre ess miközben lőni akarsz. Bár, ha gondolod, akkor megtartalak, csak nehogy túl erősen kelljen tartani. - súgom a fülébe ahogy lassan végig húzom az ujjaimat az arcán, míg a másik a combján keresi a helyét. Amikor meghúzta a ravaszt, akkor majdnem úgy lett, mint ahogy mondtam neki. Alaposan meg is tartottam mielőtt elrepül itt nekem.
- Ezt a kérdést még fogom hallani. - mosolyogok rá pimaszul. - Nem, most csak ennyi. Majd legközelebb tovább leszünk, hogy jobban tudja gyakorolni és nem csak álló célpontra. De most hazamegyünk. - mondom neki, majd odalépek az egyik sráchoz akivel váltók pár szót. Megvárom a kocsinál egy cigivel a kezemben, megvárom, ha ő is szív egyet, majd elindulok.
- Remélem bírod a sebességet. - mosolygok rá ismét és visszakapcsolok egyet. Felbög a motor és a kocsi szinte kilő. Cikázok az autók között, ahogy száguldunk, nem is kell sok idő, hogy haza érjünk. Vissza állok a másik autó mellé, a helyére.
- Akkor öltözz át, hajókázunk egyet. - szólok oda neki, miközben befelé haladunk. Pont lemegy a nap, mire kiérünk a tó közepére. A hajónál várom, már átöltözve, a motorok hallkan zörögnek mellettem.
- Üdvözöllek a fedélzeten. - mosolygok rá miközben felsegítem a fedélzetre egy picit sem elrejtve a bámuló pillantásokat. Amint felszállt én is követem és elindulunk a közepére, miközben elindul lefelé a nap.

- Tudok úszni, sőt szeretek is. És nem megyek fürdőruha nélkül, bár te biztos örülnél neki, ha megint láthatnál ruha nélkül. – feleltem csípősen. A boltban láttam, hogy az eladó viselkedése hirtelen megváltozik, de nem tudtam miért. Felsandítottam a vámpírra mögöttem és elkaptam a haragos pillantását. Vajon mi ütött belé? Szegény srác nem csinált semmi rosszat.
- Máshova szeretted volna kapni? Becsüld meg, mert nem osztogatom mindenkinek. – nevetek fel halkan, miközben bekapcsolom magam. A lőtéren feszülten figyeltem, ahogy megmutatta hogyan kell használni a fegyvereket. Az első pisztoly kifejezetten könnyű volt. Az első pár lövés után az adrenalin szintem megemelkedett, amire csak rátett egy lapáttal a közelsége. De most nem hagyom, hogy kizökkentsen a tapizása, pedig nagyon is jól esik. Sorra jönnek a fegyverek és egy lépést sem hátrál tőlem. A figyelmeztetése jól jött, mert egyre nehezebben tudtam ellentartani a visszarúgásnak. De végig apámat láttam a cél tábla helyén. Egyre hevesebben és egyre nagyobb élvezettel néztem, ahogy sorra újra újra megöltem képzeletben azért, amit tett, illetve nem tett.
- Géppisztoly is? Ezt nagyon fogom élvezni – hangom már közel sem volt játékos. Vad voltam és céltudatos. Elképzeltem, ahogy apám térden állva könyörög hogy bocsássak meg neki. Kitámasztottam a fegyvert a vállamon, ahogy Jacob mutatta és apám elképzelt fejére céloztam. Meghúztam a ravaszt. Akkorát rúgott vissza elsőre, eltévesztettem a célt, és hatratántorodtam. Ha nincs mögöttem, tuti, hogy seggre ültem volna. Újra próbáltam, erősebben kitámasztva a lábam, és Jacob mellkasának támasztotta a hátam. Újra céloztam és megint meghúztam a ravaszt. Ezúttal kilyukasztottam a cél táblát. Leengedtem a fegyvert, vigyázva hogy ne süljön el.
- Majdnem kielégítő! Nem lehetne még egyszer? – kérdeztem mohón. Túlságosan élveztem, hogy többször is megölhetem apámat, de még is riasztott a gondolat, hogy élvezettel ölném meg őt.

- Inkább olyan, mint a jakuzzi, pihenés és kikapcsolódást szolgálja. Mondjuk, ha nem tudsz úszni, akkor sem rossz. - gondolkozok el egy ravasz mosollyal. Azt már nem is teszem hozzá, hogy az elsőnek említett dolog is megtalálható a másodikon. Majd este, akkor kellemesebb és kevesebben is hajóznak. Arra, hogy próbálkozni fog a receptért, szintén egy veszély mosoly a jutalma. Szinte látom magam előtt Ganni-t, ahogy kajánul mosolyog a helyzetemen.
- Valahogy úgy, bár ha gondolod, akkor aneku is jöhetsz. - kacsintok rá egy kicsit visszautalva az estére, a villantos estére. - Te is tudod, hogy ki fogja fizetni. - mondom neki, de szerencsére nem nagyon ellenkezik. Az eladó viszont sejtelmesen mosolyog, mintha tudna valamit, vagy sejtene. Egy kicsit haragosabban pillantok rá, aminek a hatására gyorsan elkapja a fejét és látom rajta a rémület apró jelét. Helyes, úgy sem az én boltom ez.
- Csak egy puszit? - szólalok meg, miután kaptam egyet és nem a számra célozva. De biztos vagyok benne, hogy ő azt emelné ki, csak azért is.
- Izgi és veszélyes. Éles lőszereket lövünk, így ha lehet, másra ne fogd. - figyelmeztetem ismét. Majd nézem a teljesítményét és az első lövés után mögé állok, hogy úgy irányítsam. Tudom, hogy nem kicsi a testi kontaktus és néha el is kalandozik a kezem, olykor a fenekére is. Ám attól még javítok a test helyzetén, így el is találja a célt.
- Jó, nem is lösz rosszul. Akkor menjünk felfelé kaliberben, így fogd erősebben a pisztolyt, mert nagyobb lesz a visszarugása. - adom a következő fegyvert a kezébe, majd a következőt és így tovább, ameddig el nem fogynak a pisztolyok. Ekkor felveszek egy géppisztolyt és azt adom a kezébe. Ott magyarázóm el neki, hogy ez miképp működik és szintén mögé állok, hogy jó legyen tartása.
- Sorozd meg a célt. - adom neki az utasítást. Újabb pár perc elteltével kifogy a harmadik tár is, így elveszem tőle és lerakom az asztalra.
- Nah, milyen volt? - kérdezem meg.