pártállásom: semleges

Fiatal boszorkánynak számítok a magam 26 évével. Pontosan ennyi éve láttam meg a napvilágot egy ősi boszorkánycsalád elsőszülött lányaként. Az érdekes az egészben, hogy az Eleison família családfájában már generációk óta nem született lány. A családi legendárium szerint, az első lány gyermek örökli a boszorkányság képességeit és erősebb lesz, mint az elődei. Csak hiba csúszott a gépezetbe. 16 vagy 17 éves lehettem, amikor először megmutatkozott az örökségem. Elsőre mindenki boldog volt, de mikor rájöttek, hogy tűzmágiát örököltem megrémültek, mert a mi családunk a víz és a levegő mágiát használó közé tartozott. A hátam mögött kezdtek el szervezkedni ellenem és először egy bentlakásos magániskolába küldtek, abban a reményben, hogy megtanulhatom a hidrokinézist. De a tervük kudarcba fulladt, csak még erősebb lett a pirokinézisem. Ez lett a fő képességem is, amit tökélyre fejlesztettem az iskolás éveim alatt. Mellette a telepátiát és a telekinézist is tanulmányoztam. Eléggé egyedül voltam mindig, mert féltek tőlem a többiek. Sokszor volt kisebb nagyobb incidens emiatt. Egyszer még is égettem az egyik diáktársamat, bár nem szándékosan. Ki is csapták az iskolából, így hazamentem, mert máshova nem mehettem volna. A családom is kirekesztett, idegen voltam a saját otthonomban. Aztán jött az újabb törés. Anyám megint terhes lett, és kislánnyal volt várandós. Féltékeny voltam, mert jobban érdekelte a szüleimet a baba, pedig még meg sem született. Nem rejtették véka alá, hogy nagy reményeket fűznek hozzá. Amikor megszületett viszont gyász borult a házra, mert anyám belehalt a szülésbe. A húgom viszont egészséges volt, apa kicsi szeme fénye. Én ekkor voltam 20 éves. Elhagytam a családi fészket, nem láttam értelmét a maradásnak, hisz tudtam miattam kellett meghalnia anyámnak. Vándorolni kezdtem és kutatással töltöttem az életemet, hogy megtudjam miért vagyok én a fekete bárány a családban. Így kötöttem ki Washingtonban, mert a szóbeszédek szerint még él az a férfi, aki ismerhette a családomat. Letelepedtem és egy kocsmában vállaltam állást. Minden nap reménykedem, hogy meglátom azt a vámpírt, aki talán a megoldás kulcsa lehet.