Új helyszín a lakásomon.

- Dicséretet? Azt ugyan nem. Soha nem vártam dicséretet vagy elismerést. Csak megértést és figyelmet. - feleltem halkan. Azóta igyekeztem nem hagyni hogy az érzelmeim befolyásoljanak, de nem mindig sikerült. Pakolás közben szinte nem is hallottam meg a megjegyzését.
- Hogy mi van? Én? Égő? Talán azért mert nem jártam bálokba és egyéb úri mulatságba, már nem is tudok táncolni? - leplezetlen kipirult arccal fordultam felé és sértett ez a megjegyzés. Elfordultam vissza a pakolni valók felé.
- Nem fogok belehalni az edzésbe és a vámpír lét sem vonz túlságosan. - duzzogtam még mindig. Remélem legalább bocsánatot kér, ha nem akarja hogy haragos cica legyek, mert olyankor nem csak harapok, de még karmolok is.
- Éjszakai állatok bizony és nagyon sértődékenyek. - odalépek az asztalhoz és megiszom a maradék alkoholt.
- Hozom a saját tusfürdőmet, jobb szeretem a sajátomat használni, mint másét. - mondtam és határozottan egyenes háttal vonultam el a fürdő felé, felkapva a ki készített ruhát is, gyorsan átöltöztem amíg a kis neszeszerembe bedobtam a tusfürdőt, a sampont, plusz egy tiszta fürdőlepedőt is magamhoz vettem. Visszamentem és ezeket is bedobtam a táskába és behúztam a cipzárt. Felvettem a cipőmet is, mire ezekkel végeztem, már az ajtóban állva várt rám.
- Indulhatunk! - Felkaptam a táskát, plusz az oldaltáskát is, amiben az iratai a pénztárcám és minden más szükséges dolog volt. Például a cigim, kiléptem az ajtón, megvártam míg ő is kijön, bezártam és még a lépcsőházban rágyújtottam.

- Talán dicséretet vártál utána? Nem csoda, hogy kicsaptak, könnyen megölhetted volna, bár az égett szőrnek nincs túl szaga. - gondolkodok el hangosan reflektálva arra, hogy miért tették ki a suliból. Pont az ilyen eseteket szeretném elkerülni a jövőben.
- Tűztáncos... Ennyire égő voltál a táncparketten? - kérdezek vissza rápillantva a poharam mögött. Az eddigi teljesítménye után nem lepne meg, ha igazam lenne. Aztán sosem lehet tudni, mindenesetre van egy olyan érzésem, hogy nem volt túl sok kérője, aki elvitte volna egy kis táncra. Aki az ereit vagdossa, hogy vérmágiával derítse ki a múltját, nem tűnik olyannak, aki nagyon társasági személy lenne. Sokkal inkább zárkózott és visszahúzódó, aki szeretetre éhes. Az ahogy ebből mi maradt meg, azt még nem tudom, de mindenesetre meglehetősen pimasz.
- Semmi olyat, amibe bele tudnál halni.... Legalábbis nem kéne belehalnod, bár lehetsz annyira szerencsétlen. Maximum vámpírt csinálok belőled. - gondolkozok el a mondandóm végén. Biztos vagyok abban, hogy az utolsónak felvázolt lehetőséget szeretné a legkevésbé, mindenesetre nem túlzok. - Igen, ma, a cicák úgyis éjszakai lények, nem? - mosolyog rá pimaszul, ha már annyira annak mondta magát. Figyelem, ahogy próbál nyugodtan pakolni magának ruhát egy táskába, amit elővett. Közben iszok még egyet, majd elrakom a poharakat.
- Jobb, ha hozol túlfürdőt is, bár van nálam is pár darab, jó pár darab. - forgatom kicsit a szemeimet a mondatom végére érve. Néha az az érzésem, hogy Thea nálam lakik, legalábbis félig biztosan, ha azt nézem, hogy mennyi ruha és mindenféle kencefice van mindenhol, ahol megfordul. Nem mintha különösebben zavarna, úgyis sok az üres helyiség és a kihasználatlan bútor. Az ajtóban várok rá és figyelem, majd amikor kész, elindulok vele. Rendőrök még mindig nem különösebben zavarnak, nagy eséllyel úgy sem állítanak meg, ha elolvassák a rendszámot. Egy kis kapcsolat sosem árt jó helyeken.

- Dühömben egyszer felgyújtottam egy diáktársamat. Azért csaptak ki a suliból. Pedig csak a bundája pörkölődött meg a rohadéknak. - nevetek fel az emlékre. A farkas úgy gondolta jó ötlet az alvó boszorkányt piszkálni. Hát ráfázott, mégis én húztam a rövidebbet.
- Az iskolában úgy hívtak Tűztáncos. Majd meglátod miért. - hagytam nyitva a kérdést. Majd edzés közben megtudja. - Egy egészséges félelem van bennem, de nem az edzés miatt. Inkább amiatt, hogy mit találsz ki számomra. - mondtam izgatottan. Kíváncsi voltam mit talál ki. A fejemben megjelent egy kép, egy hatalmas udvarról különböző felszerelésekkel és akadálypályával. Őrült izgalom lett úrrá rajtam, főleg miután azt mondta, hogy már ma belekezdünk. Kikeredett szemmel néztem rá és az a baljós mosoly megriasztott.
- Már ma? - kérdeztem vissza az órára pillantva. Elmúlt éjfél és én még a fáradtság halvány jelet sem véltem felfedezni magamban. Lázasan kezdtem gondolkodni, hogy milyen ruhákat vegyek magamhoz, mire lesz szükségem. Vettem egy mély lélegzetet, hogy lecsillapodjak ismét. Lassan álltam fel és vettem elő a szekrény mélyéről egy kisebb sporttáskát, ami a hétvége kiruccanáshoz elég lesz. Lassan pakoltam, hogy ne látszódjon mennyire felpörögtem. Már az sem érdekelt, hogy ki az a titokzatos illető akit megemlített, de igaz ami igaz, azért jól esett volna, ha valamit azért mégis elárul róla. Mondjuk hogy a felesége, vagy csak a szeretője, hogy tudjam hogy viszonyuljak hozzá, ha esetleg összefutunk vele.
- Ne aggódj, szidni foglak. Főleg ha jól megizzasztasz, ami valljuk be... Eddig senkinek nem sikerült. - mondom csak úgy mellékesen magamat is meg lépve, hogy nem remegett meg a hangom. Félig visszafordulva meg egy hamiskás mosolyt is sikerült felé villantanom. A táskába közben belekerült pár ruhadarab. Főleg edzésre szánt nadrágok és pólók, sportmelltartók zoknik. Egy pillanatra elidőztem egy piros ruhán, de azt végül nem raktam be. Kikészítettem még egy fekete farmert, egy vörös blúzt és a fekete bőrdzsekimet.

- Amennyire a tudom, az érzelmek nagyon erős befolyásoló tényezők varázslatnál. Viszont megfelelő gyakorlással és edzéssel ezt ki lehet kiküszöbölni. Láttam már pár példát arra, amikor egy boszorkány dühében és bánatában akart varázsolni és saját robbantotta szét. - mesél neki egy eset apró ám lényeges részletét, ami egy picit figyelmeztetés is számára. Nem lenne túl jó, ha azok után, hogy "felvettem", végez magával, mert nincs kontroll.
- Hogy van-e okod félni, azt neked kell tudnod. De abban biztos lehetsz, hogy sokat fogsz szidni, magadat és engem is. - mosolyom baljóslatú, főleg akkor, amikor azon kezdek el gondolkodni, hogy miképp is edzem őt. Már van pár ötletem arra, hogy a képességeinek irányítását javítsam és biztos vagyok benne, hogy neki nem nagyon fog tetszeni. Amikor viszont megemlítem Thea-t, akkor meglátom a szemében valamit, amit a legkevésbé sem vártam. Habár igyekszik mindezt hamar eltakarni, de nem volt elég gyors, ismét. A kis cica, mi?
- Két nap egymás után. - gondolkozok el miközben a pohárban lévő italt mozgatom. - Akkor szedj össze pár ruhát. - húzom le a whiskyt és ránézek - Már ma belekezdünk. - mosolyodok el, mert biztos vagyok benne, hogy nem ezt várta.

Most mondjam el neki, hogy egy időben féltem a saját képességem tőle, miután az iskolában felgyújtottam egy diákot? Nem láttam jó ötletnek ezt közölni, hisz azóta már nem félek. Sőt, a szüleim reakciói után büszke lettem rá, hogy más vagyok mint ők.
- A túl erős érzelmek okoznak gondot, főleg azok amiket elnyomok magamban. - mondtam halkan és megittam a maradék italomat és az üres poharat letettem az asztalra a bemutató után.
- Veled edzhetek? Te jó ég... Kezdek félni. - temettem az arcom a kezembe, mint aki még van ijedve, holott csak a győztes mosolyomat akartam elrejteni előre. Jó.. Az igazat megvallva azért kicsit tartottam ettől az edzéstől, mert biztos voltam benne, hogy nem fog kímélni. Aztán a következő mondatára le is hervadt a mosolyom. Miért gondoltam azt, hogy egyedülálló agglegény, akinek nincs senkije? De talán csak egy barát, vagy egy lakótárs, bár utóbbit nem gondoltam valószínűnek. Mégis miért esett ez nekem rosszul? Nem vagyok szerelmes belé. Akkor miért fájt? Elhessegettem ezt a gondolatot, nem tartozott rám, hogy kivel mit csinál. Mumkatársak, főnök beosztott viszony van köztünk. Esélyem sem lenne nála.
- Ha jól emlékszem igen, de mindjárt megnézem. - álltam fel és a táskámhoz lépve kerestem a beosztásom. Amikor megtaláltam gyorsan átfutottam és meglepődve láttam, hogy két szabadnapom is van egymás után.
- Holnap is, és holnaputan is szabad vagyok. - feleltem visszaülve, és ahogy töltött a pohárba mosolyogva vettem el az asztalról és ittam bele. Rákérdezzek, hogy ki az az illető, vagy hagyjam. Egyáltalán az sem biztos, hogy nő. Végül nem kérdeztem semmit. Nem tartozik rám, ha akarja úgyis elmondja.

Kicsit furcsán nézek rá, amikor elkezd dorombolni és ha tovább csinálta volna, akkor valószínűleg elkezdem cirógatni az álla alját, ahogy a valódi macskáknak is szokták. De annyira nem volt bátor, hogy maradjon, vagy csak  elég volt neki a legutóbbi eset okozta gyors szívverés. Mivel hallottam, hogy mennyire begyorsult, amikor magamhoz rántottam.
- Egyáltalán baleseteknek sem szabadna történnie, de mivel nem gyakorolsz, így az érzelmeid befolyásolnak.- - nem szeretnék egy ilyen baleset áldozatává válni, se közvetlenül, se közvetve. Az ezután következő bemutatóját alaposan figyelem, minden egyes mozdulatát megnézem és elemzem magamban. Bár nem vagyok boszorkány, de a hosszú évek alatt ragadt rám némi tudás velük kapcsolatban. Ez a kis tudással pedig nagyon is jól tudnám edzeni őt, legalábbis jobban, mint azt ahogy ő itt elmondta nekem.
- Bármennyire is szeretnél edzőterembe járni, velem fogsz edzeni, nálam. Így jobban meg tudom figyelni, hogy milyen szinten vagy most és az alapján össze tudok neked rakni valamit. Ráadásul ott nyugodtan tudod használni az erődet is, senki nem fog zavarni. - iszok egyet, majd töltök- Legalábbis majdnem senki, de ő talán nem fog balhét csapni. - gondolkozok el, hogy mit mondana a másik szőkeség, ha meglátna, amint éppen Kyra-t edzem. Nem mintha a barátnőm lenne, így aztán sok köze nincs hozzá.
- Holnap szabad vagy? - kérdek rá és töltök is neki, ha esetleg üres lenne a pohara.

- Igen dorombolni, a halat meg tartsd távol tőlem, mert azzal ki lehet kergetni a világból. A szagát sem bírom elviselni. - ki is ráz a hűség, ahogy a halszagra gondolok, de hogy húzzam egy kicsit odahajolok a füléhez és dorombolni kezdek. Nem maradok ott sokáig, nehogy elkapjon. Most komoly dolgokról beszélünk, mint a képességeim. Visszaültem és elszántan néztem rá.
- Nem láttam okát, hogy különösebben foglalkozzak a telekinézissel, vagy a telepátiával. A pirokinézist tudom uralni, ritkán vannak balesetek. - mondom, hogy ezt bizonyítsam felállok mellőle és a szoba közepére álltam. Mindkét kezemben egy egy tűzgömböt hozok létre, majd elkezdem forgatni magam körül egyre jobban kitágítva azokat, majd egybeolvasztva őket, saját magamat bezárva egy nagy labdába. Engem nem éget meg a tűz, arra már rájöttem. Figyelve arra, hogy semmit ne gyújtsak fel a lakásban olyan szorosra húztam magamra, mint egy második bőrt. Ha most odajönne és megpróbálna megérinteni, olyan foeroságot érezne, mintha a pokolban lenne. A bemutató után eloltottam a tüzet és visszaültem mellé.
- Látod? Ezzel nem lesz gond, még csak meg sem izzadtam. A másik kettőt, meg tudom gyakorolni a bárban. Birdie biztos nem haragszik meg érte, ha gyakorolok egy kicsit. A fizikai erőnlét érdekében meg azt hiszem eljárhatok edzeni. Ha jól emlékszem van itt valahol egy edzőterem, ahol önvédelmi oktatás is van. Lehet azt sem ártana kitanulni. Van egy olyan sejtésem, hogy melletted szükségem lesz rá. - gondolkoztam el hangosan is kimondva amire gondoltam. Aztán jött egy újabb kétértelmű mondat, amit nem tudtam hova tenni. Enyhe pír jelent meg az arcomon, de higgadt maradtam, legalábbis próbáltam annak mutatni magam.
- Tegyél próbára, meg fogsz lepődni! - vágtam vissza megint játékos hangon. Közben azon gondolkoztam, hogy minden vámpír ennyire szeszélyes és kiszámíthatatlan vagy csak ő. Vagy mindenkivel ilyen, esetleg csak engem tisztel meg vele? Muszáj lesz gyakorolnom a telepátiát, ha a gondolatokra nem is tudom kiterjeszteni, de legalább az azok mögött megbújó szándékokot érzékelhetném, akkor őt is jobban ki tudnám ismerni. Bár ez nem biztos, hogy etikus lépés lenne, hisz mégiscsak a főnököm vagy mi a szösz. A pohárért nyúltam és újabb kortyot nyeltem le. A whiskey sosem volt a kedvencem, ezután sem biztos, hogy az lesz. Most mégis jól esett az erős karakteres íze.

- Dorombolni? - gondolkozok el egy pillanatra - Talán halat is kellett volna hoznom a whisky mellé. - teszem még hozzá továbbra is elgondolkozva. Lehet valóban azt kellett volna hoznom, ha ennyire macskának érzi magát. Bár azok valamiért nem nagyon szeretnek engem, így nem bánom, hogy nincs egy valódi is itt. Amikor a képességei szintjét ecseteli, akkor figyelem őt, főleg amikor a telekinézist mutatja meg. A párnával nincs gondja, de saját magával már igen.
- Ennyitől kimerülni csak azt jelenti, hogy nagyon keveset használod az erődet. Jóval többet kéne, ha valóban a hasznomra akarsz lenni. Leginkább az irányítást, mivel nem akarok véletlenül lángra kapni. A másik kocsim meg még kevésbé szeretném, hogy úgy járjon. - szólalok meg miközben a poharammal játszadozok. Láthatóan foglalkoznom kell vele és ráadásul nem is keveset. Edzeni kell testileg és szellemileg is, hogy jobban tudjon irányítani. Na meg az sem lenne rossz, ha könnyedén tudna embereket emelgetni, vagy több száz kilós dolgokat. A telepátia sem feltétlenül rossz dolog, főleg, ha valakit meg kell figyelni. Messziről, anélkül, hogy tudná, nincs is jobb módszer ennél. Minden kém álma egy ilyen képesség.
- Azt hiszem képtelen leszek kezelésbe venni téged, hogy tudd tartani a lépést. - iszom meg a whiskyt és hagyom a levegőben az újabb kétértelmű mondatot. Bár ez még egy enyhébb fajta, de az előző jelenet után, lehet több is.

Csatlakozik mellém a kanapéra én pedig felé fordulok, mint korábban. Sokkal kényelmesebben érzem, most hogy felfrissültem és átöltöztem.
- Miiauu... - nyávogtam neki oda, majd nem bírtam sokáig és kuncogni kezdtem. - Dorombolni is tudok, de azt majd később ha jó fiú leszel. - teszem hozzá pluszban, majd komolyra váltok ismét.
- A pirokinézissel nincs gond. Bár néha még előfordulnak balesetek, mint például a kukával. A telepátiám gyenge, mint említettem gyakorlásra szorul. A telekinézis az pedig hát... Hogy is mondjam... - nem tudtam, hogy az most milyen szinten van, hisz ritkán használtam, de szemléltetés gyanánt az ágyamról, magamhoz hívtam a kispárnámat és az ölembe ejtettem.
- Nehezebb tárgyakkal még nem próbálkoztam. Ha kicsit arra is rákoncentrálok, akkor... - lehunytam a szemem és erősen koncentrálva próbáltam megemelni saját magam. Talán ha pár centire sikerült elemelkedni a kanapéról, majd mikor lepottyantam kicsit pihegtem. Már emlékszem miért nem gyakoroltam nehezebb tárgyakon vagy embereken. Jobban kimeritett, mint gondoltam. Mikor a számomat kérte el, és elővette a telefonját elmosolyodtam.
- Te vagy az első, akinek megadom. - gondolkoztam el, majd bediktáltam a számom. Ez így is volt, sokan próbálkoztak már elkérni, de mind kudarcot vallott.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar fogom ruha nélkül látni, még ha csak egy röpke pillanat erejéig is. De az nekem bőven elég is volt ahhoz, hogy megnézzem őt, minden egyes porcikáját. Az sem lep meg, hogy nem tetszik neki túlságosan a fenékre csapás és egy dacos kifejezéssel összekötött pofont indít meg felém, ám pechére könnyedén kitérek előle. Vajon mit szólt volna, ha megragadom a kezét és magamhoz rántom. Így is szép vörös volt, akkor még mennyire az lett volna. De inkább még sem tettem, így is nagyon el tudok játszadozni vele.
Miután ismét kijött a fürdőből elfogadta a cigit és rá is gyújtott, majd gyorsan ablakot nyit. Na igen, ekkor lakásban könnyen megáll a szag. Magam is rágyújtok egyre, majd leülök mellé a poharammal. Whiskyt nem isszuk üvegből, mint a tequilát.
- Kiscica mi. - mosolyodok el, amikor ismét töltök magamnak. - Mennyire érted a képességeidet? - teszem fel végül a kérdést. Bár ezt később is megtehetném, de nem árt tudnom, ha el akarom vinni magammal pár munkára. Az, hogy mennyire bírja a terhelést, majd kiderül. Csak remélni tudom, hogy nem fog besülni a legelső húzós alkalommal.
- Na meg a számod sem ártana, ha megadnád. - teszem még hozzá és elő is veszem a mobilom, hogy beírjam.

- Hmm... Fair ajánlat és elfogadom. A simit pedig... Ha úgy alakul nem utasitom vissza. - feleltem. Már a 15%os ajánlattal is megelégedtem volna, hisz nincsenek nagy igényeim. Nem vonzott, hogy drága ruhákkal halmozzam el magam, de a jogsit mindenképpen megakartam csinálni. Ahogy elment, nem zártam vissza az ajtót kulcsra. Azt hittem legalább kopogni fog, vagy valami. De lazán bejött, amikor visszaindultam és beszóltam neki, a kis pimasz még rá is csapott a fenekemre. Félig meddig dühösen villant felé a szemem, és közelebb lépve hozzá felemeltem a kezem, hogy lekeverek neki egyet, ahogy lendült a kezem úgy tért ki előle. Sértett büszkeséggel vonultam vissza a fürdőbe, ahol a tükörképemet bámulva dörzsöltem meg a fenekem, ahol a keze csattant. Kicsit csípett, de nem fájt. Nedves hajjal, immár ruhában mentem vissza, ahol épp egy doboz cigivel játszott, egy szálat kikocogtatva és felém nyújtva. Még mindig haragudtam rá egy kicsit és azon gondolkodtam, hogy biztosan látott valamit, különben nem vigyorog a úgy mint a tejbe tök.
- Remélem élvezted a látványt. Egy darabig raktározd el magadban, mert nem lesz még egy ilyen alkalom. - duzzogtam és elvettem a felém nyújtott bagót és az öngyújtót. Egyedi darabnak látszott, még súlya is volt. Csodáltam pár pillanatig, majd meggyújtottam a cigit, és nagyot szívtam belőle.
- Köszönöm szépen. - kicsit azért megenyhülve néztem rá, ahogy kifújtam a füstöt. Lassan visszamentem a nappaliba, hogy kinyissam az ablakot, hogy ne álljon meg a füst a lakásban. A hamutartót levettem  a párkányról és az asztalra tettem, majd visszamentem a poharamért. A bontott üveget is megfogtam.
- Na.. Nem akarod a konyhában tölteni az éjszakát, igaz? A kanapé kényelmesebb. - néztem rá es előfordulva tőle, bementem és leültem.

- Biztos? Pedig a kis fejsimi is jó üzletnek hangzik. - válaszolok neki komolyan - De, ha pénz kell, akkor legyen. Eleinte 15%, idővel, ha jól teljesítesz, akkor ez felmehet 30-ra is. Miután pedig tudod, hogy drágán dolgozok, így ez nem kevés pénzt jelent. Legalábbis többet, mint amit a bárban keresel. - mondok el neki még pár infót mielőtt elmennék a két üveg whiskyért a kocsihoz.
Ezt kört meglehetősen gyorsan tettem meg, hála annak, hogy nem igazán 40 mérfölddel jöttem. Bánom, hogy nem a másik kocsit hoztam, mert igen szépen szólt volna egy-két helyen. Na majd legközelebb, úgy sem ártana kicsit megjáratni. Meglepetésemre az ajtót is nyitva találtam, nem mintha túlzottan sok gondot okozott volna feltörni a zárat. Sokkal könnyebb, mint azt egyesek gondolnák, de sokkal. Ám az a show, amit kaptam, teljesen váratlanul ért. Még szerencse, hogy már beleittam a whiskybe és le is nyeltem. Nem gondoltam volna, hogy csak úgy kicsapja a fürdő ajtaját és még nem teljesen becsavarva jelenik meg. Ennek hála meg tudtam nézni a szép kerek formákat és a finom bőrt, amit elém tárt arra röpke pillanatra. Kaján mosoly ült ki az arcomra, amikor felfogta azt a vörös bugyit, amit elől hagyott. Amikor meglátott és lefagyott, még inkább megnőtt mosoly. A mondatára megrántottam a vállam és egy szép mozdulattal rácsaptam a fenekére.
- Megfelel? - kérdem teljesen komoly arccal és hanggal, esetleges pofon elől ügyesen ki tudok térni, ha kell. Végül visszament a fürdőben és nekem nem sok kellett, hogy ne nevessem el magam. Ennyire szerencsétlen, hogy lehet valaki.
Amikor ismét megjelent, akkor éppen egy doboz cigivel játszadozok, meg egy igen érdekes kis öngyújtóval. Egyéni készítésű darab, meg is volt az ára, de cserébe jól is néz ki. Megkocogtatom a doboz alját és felé nyújtom.
- Gondolom az előbbi után ez is jól esne. - mosolygok rá.

- Azt majd meglátjuk. - vágtam vissza, és már azon agyaltam, megint vajon milyen munkákról lehet szó, és hogy mire akar majd használni. A vér látványa nem aggaszt, sose zavart és nem hinném, hogy ezután zavarni fogna. Ha viszont arra kérne, hogy tűzzel kínozzak meg embereket, akkor nagon nyomós indokot kell mondania, hogy meg is tegyem. Eljátszottam a gondolattal, hogy egyszer a saját apámat kínzom meg. A gondolatra elmosolyodtam.
- Nana..Azért kérem a jussomat! Lehet, hogy olyan vagyok, mint egy kiscica, de nem elégszem meg egy kis simivel! - feleltem, miközben kikísértem az ajtóhoz. Amint becsukódott mögötte az ajtó, már rohantam is a fürdőszobába. Arra számítottam, hogy legalább fél óraig is távol lesz. Azalatt az idő alatt simán lezuhanyzom, sőt még hajat is tudok mosni. Halál nyugodtan léptem ki a fürdőből, fejemen törölkzővel, menet közben csavarva magamra is egy törülközőt. Rutinosan mentem a szekrényemhez, nem is nézve körbe. Kivettem egy fekete cicanadágot, meg egy laza kék pólót és azt a bizonyos vörös bugyit. Dúdolva indultam vissza a fürdőbe, amikor megláttam a konyhában, kezében pohárral és a pulton két üveg whiskyevel. Döbbenten álltam és bámultam őt. Mégis mikor ért vissza, vajon mennyit látott és most mit gondolhat? Megőriztem azt a minimális kis talpraesettségemet, ami maradt és oda mentem hozzá és töltöttem magamnak is az aranysárga nedűből. A hűtőhöz lépve kivettem a jégkocka tartót és dobtam egyet az italába, majd a sajátomba is. Belülről sikítottam ugyan, hogy mégis mit csinálok egy szál törülközőben.
- Azt hittem megegyeztünk, hogy csapsz valamilyen zajt.- mondtam halkan. Ittam egy kis kortyot, majd visszamentem a fürdőbe felöltözni. A tükör előtt azonban megálltam és csak néztem a tükörképemet, aki kipirult arccal nézett vissza rám.
- Te jó ég! Mekkora idióta vagy! - szidott le engem, félig meddig jogosan. Lehetett volna annyi eszem, hogy előre behozom a ruhámat, hamár tudom, hogy visszajöhet. Kibontottam a hajamt takaró törcsit, miután megtörölköztem és felöltöztem. Még pár percig bent maradtam, hogy lenyugodjak és a pír eltűnjön az arcomról.

Nem meglepő, hogy a legkomolyabb esete után egyetlen könyvet sem talált. Bár lehet, hogy csak az én tapasztalataim rosszak ezzel kapcsolatban és igazából vannak jó oldalai is. Ám azokról még csak nem is hallottam, így aztán a meglévő tudásom alapján ítélkezem. A válasza is az volt a kérdésemre, mint amire számítottam. Mi mást akart volna, mint megtudni a titkokat. Ötletnek nem is hangzik rossznak, de ha nem ért hozzá, akkor csak hegeket csinál magának, ahogy meg is tette.
- Állom a fogadást, amit már most elvesztettél. - mosolygok rá, mert pontosan tudom, hogy miképp dolgozok. Ahogy arra is van egy erős sejtésem, hogy ő nagyon mást gondolhat a munka alatt. S az ölés az csak egy része a dolognak, ami már alapból elég lehet pár embernél, hogy rókákat ugrasszon ki. Ám a kínzások azok megint mások, amikor valakit meg kell törni, akkor sok a lehetőség. Főleg, akkor, ha utána ki is kell rakni a napvilágra, hogy tanuljanak belőle, szintén a lehető legjobban figyelmeztető módon. Milyen kis naiv, még, még az és jobban jár, ha ezt ki is élvezi, ameddig lehet.
- Jó látni, hogy ennyire eltökélt lettél pusztán ennyitől. Lehet fizetni se kéne, ha egy fejsimi is elég? - gondolkozok el hangosan. Holott biztos vagyok benne, hogy a pénznek jobban tudna örülne, bár amennyire szeretethiányos lehet, a második lehetőség is egészen jónak tűnik. Viszont most elmegyek további szeszért, mert ez a tequila már bőven elfogyott és még tudnék inni. Kyra marad, így aztán magam megyek a kocsimhoz, némileg gyorsabban, mint vele. Jól esik egy kis gyors mozgás néha napján. Majd bepattanok és egy kisebb gázzal visszahajtok. Szerencsére a rendőrök nincsenek a környéken, így nem adódik semmilyen gond mielőtt leparkolok ismét. Meg fogom a két üveget és visszamegyek a lakására. Kisebb meglepődésre elsőre nem találom sehol, majd meghallom a zuhany hangját. Egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy egy kicsit ráijesztek és belesek. De inkább keresek egy tiszta poharat és öntök magamnak miközben rá várok.

- Az utolsó kísérletnél mélyebbre vágtam, mint szerettem volna. A tanáraim addig nem is sejtették, hogy mivel próbálkozom, pedig sokszor kötöttem ki a gyengélkedőn. Azt hitték szuicid hajlamaim vannak. Miután rájöttek érdekes módon, az összes vérmágiáról szóló könyv eltűnt a könyvtárból. – gondolkoztam el, végig húzva az ujjamat a hegeken. Vajon ha rájöttem volna, hogy hogyan is működik, akkor talán most nem ülnék itt vele.
- Akkor még nem tudtam rólad, csak miután hazamentem. – jegyeztem meg, mintegy mentegetőzve. Ha már akkor tudok a létezéséről, talán meg sem próbáltam volna. De abban igaza volt, hogy mindenki azzal jött, hogy ezzel nem tudok változtatni semmin. Ugyanaz maradok, mint aki voltam. Egy kirekesztett, meg nem értett fekete bárány. Ő más volt, nem volt lekezelő, sem elutasító velem szemben. Bár az is igaz, hogy szinte egy barátom sincs. Hogyan is lenne, ha az iskolában is mindenki félt tőlem. Felnőtt fejjel, meg nem láttam szükségét hogy legyenek barátaim. Inkább csak kedves ismerőseim vannak.
- Ha így gondolod, akkor fogadjunk! Fogadjunk hogy nem dobom ki a taccsot. Ha mégis, akkor, de csak akkor megkóstolhatsz! – néztem rá huncut pillantással. Mekkorát fog nézni, ha nem kap egy cseppet sem a véremből. Magamban jót nevettem rajta, de ebből semmi nem látszott rajtam.
- Be fogom bizonyítani, hogy hasznodra leszek, és nem csak az információk miatt. Végre egyszer az életben úgy érezném, hogy nem vagyok felesleges. Addig gyakorolni fogom a telepátiát, csak elkezdtem tanulni, de ha ráfekszem kicsit jobban, akkor erősebb lesz. A telekinézis pedig, tűrhetően megy. – váltottam megint tárgyilagos hangnemre. Egész könnyen megy ez a dolog. Vajon milyen munkába akar belevinni? Vajon ölnöm is kéne? Nem... Azt nem hinném.
- Nyugodtan hozhatsz, még bírom. Itt megvárlak, ha nem bánod. – feleltem, mert így esélyt kaptam egy gyors zuhanyzásra. Már akkor megejtettem volna, mikor hazaértem. Máskor is így szoktam. Meg valami kényelmesebb ruhát is felvettem volna itthonra.

Amikor elmegy, hogy megmutassa a tejet, csak mosolygok egyet. Tetszik, hogy ennyire érti a poént és még válaszolni is tud rájuk hasonló képen. Túl sok karót nyelt idiótához volt már szerencsém, akik mellett egy viccet sem lehet elsütni. Kiégett nyomorultak, akik úgy gondolják, hogy ők túlságosan is magasztosak ahhoz, hogy ilyeneken nevessenek. Egy párat ütöttem is le azért, mert már nagyon zavart a jelenlétük.
- Az egyetlen bökkenő, hogy nagy valószínűséggel semmit nem tudnál meg. Cserébe viszont annak az esélye, hogy ép bőrrel megúszod, nem tartom magasnak. Okkal tartozik azon mágiák közé, amit előszeretettel tiltanak. - adok neki némi figyelmeztetést, mielőtt tényleg megpróbálna valami hülyeség tenni magával. Túlzottan is hasznos lehet még a jövőben ahhoz, hogy egy hülye vérmágia miatt meghaljon. - A tipikus tini, akire nem figyelnek a külsőségekre adó szülei. Sajnos már eleve hülye ötlet volt és nem igazán segítettél a helyzeteden vele. Gondolom ezt mostanra már te is jól tudod. - teszem még hozzá a picit sablonos dumát, amit ilyenkor mondani szoktak. Viszont nagyon is igaz, nála meg főleg, így aztán nyugodtan lökhetem, újat úgy sem fog hallani.
- Mint mondtam, én tartalak vissza semmitől. - kacsintok rá egy sejtelmes mosoly kíséretében. - Hidd el, hogy ki fogod dobni a taccsot, ha velem fogsz dolgozni és nem egyszer. - szólalok meg a mondandója végén és egy kis szünetet tartok, hogy beleigyak az üvegbe - Nem kell ott hagynod a bárt, ha nem akarod. Velem a munka amúgy sem azt jelenti, hogy minden nap lesz mit tenni. Vannak esetek, amikor hetekig semmi, majd egy héten többször is van mit tenni. Pénzt is kapni fogsz, de információt addig nem adok, ameddig nem mutatod meg nekem, hogy hasznomra vagy. - részletezem neki egy kicsit jobban a dolgokat, mintha egy munkatárgyaláson lennénk és éppen felvenném. Valamennyire úgy is történt, de valahogy mégsem. Végül felállok és ránézek.
- Ünneplés gyanánt hozok valamit inni, ha nem bánod. - mosolygok rá és ha úgy gondolja, akkor velem tarthat. Mondjuk csak a kocsimhoz megyek vissza, hogy közelebb jöjjek vele, ugyanis abban van jó pár üveg whisky, a jobbik és erősebb fajtából. Azokkal lehet folytatni az estét és végleg lepecsételni az alkunkat, vagy mit.

.
Halkan felnevettem, ahogy az ajtó felé biccentett. Gyorsan felpattantam és a hűtőhöz mentem, benyúltam és kivettem a tejes dobozt.
- Köszönöm a kedvességed, de van tejecském! – ráztam meg a dobozt, majd visszatettem a helyére. Ahogy elindultam vissza, figyeltem minden szavát, amit vérmágiáról mondott.
- Az is benne van a pakliban. Ahogy az is, hogy megfordult a fejemben, ha nem tudsz segíteni akkor megint megpróbálom. – huppantam vissza mellé a kanapéra. – Nem egyértelmű? A titkokat akartam kideríteni. Az volt az elméletem, hogy a vérem hordozhatja azt, ami miatt más vagyok. Meg talán így akartam felhívni magamra a szüleim figyelmét. – tettem még hozzá, csak úgy magamnak. Miután hazamentem az iskolából még annyi figyelmet sem kaptam, mint előtte. Aztán amikor kiderült, hogy anyám megint várandós csak még rosszabb lett a helyzet. Idegen lettem a saját otthonomban. Ahogy ezek eszembe jutottak, kezdett a hangulatom a béka segge alá csúszni.
- Akkor tovább reménykedem, hogy egyszer láthassam. – néztem rá, és az agyam közben lázasan kattogott, mert a kétértelmű kijelentéseitől már kezdtem idegbajt kapni. Ahogy észrevettem nagyon jól szórakozik rajtam. Hát ki vagyok én hogy megtagadjam tőle az élvezetet? Úgy döntöttem belemegyek a játékba, bajom nem származhat belőle, maximum egy vámpírharapással leszek gazdagabb, de ha ez kell ahhoz, hogy megtudjam az igazat...
- Pedig már épp arra készültem, hogy elmegyek zuhanyozni és előtted dobom le a ruháimat. – néztem rá kacéran, a toppom pántját elkezdtem lecsúsztatni, de vissza is húztam azonnal.
- Inkább mégsem, egyenlőre maradjon rejtve, mit rejt a ruhám. De komolyra fordítva a szót, ha jól értem, akkor neked fogok dolgozni, ha úgy hozza a helyzet. Ebből adódik egy kérdés, hogy fel kell mondjak Birdienél, vagy megtarthatom a pultos állásomat? Szeretek ott dolgozni, de az ellen sincs kifogásom hogy neked is dolgozzak. Ne félts engem, erősebb gyomrom van, mint azt képzeled. Ha arra célzol hogy kidobok a taccsot... Na azt lesheted – mégis felvettem megint a tárgyilagos hangomat, mert ez azt kívánta. Tetszett a dolog, mármint hogy húzza az agyamat, de nem maradtam adós. Kezdtem úgy érezni, hogy lassan elérem a célomat, de hogy pontosan mikor árulja el nekem amit tudni szeretnék az kérdéses volt. Még azt is kinéztem belőle, hogy ma este semmit nem mond. De reméltem nem így lesz.

- Elmenjek tejért akkor? - biccentek az ajtó felé, remélhetőleg tovább fárasztva őt. De látom rajta, hogy bár adja a sértettet, mosolyog a megjegyzésen. Kezdem kicsit úgy érezni magam, mintha fel akarnám szedni és nem úgy, mintha valami fontos lenne ezen sok beszélgetés témája. Még, ha egy kicsit el is térünk a tárgytól.
- Vagy egyszerűen nem tudtad, hogy miképp működik és nem volt még elég erőd. A vérmágia egy mocskos dolog, bármennyire is fura lehet ezt tőlem hallani. - sajnos volt már szerencsém megtapasztalni az őrületet, amit kelt és az eredményét is. Egyik sem tartozik azon események közé, amikre szívesen emlékeznék vissza. - Egyáltalán mi a fenét akartál elérni? - kérdezem meg, bár sejtem, hogy mi lesz a válasza. Mi más lehetne, mint a családja.
- Ki tudja, talán majd egyszer eljutsz oda, ha úgy alakulnak a dolgok biztosan. Bár ez inkább tőled függ. - mondom neki direkt nem mondva semmilyen konkrétat. Könnyedén belelehet látni sok mindent, hogy mit fog, már rajta áll. Ám a reakciója, amit kapok a hirtelen rántásra és szavakra.. Pont olyanok, mint amiket vártam tőle. Zavarodottság, kitágult pupillák, csipetnyi félelem és rengeteg izgatottság. Nem tudja hová tenni a válaszom és még kevésbé tudja, hogy mire is gondolhatok. Bár a hozzá tett kijelentésem szintén nem segít és egy kicsit úgy gondolhatja, hogy a testére vágyom, na meg a vérére. De a kezét azért megrázom.
- Mielőtt még itt vetkőzni kezdesz, ami ellen sok ellenvetésem nincs. Véld úgy, hogy használni foglak bizonyos dolgokra. Munkáknál, megbízásoknál, amikor hasznos lehet egy boszorkány. Fogd fel úgy.. - hagyok egy kis szünetet - Mint egy újabb munkát, ami nagyon gyakran fogja felfordítani a gyomrod és megkérdőjelezni a döntésed. - mondok el neki pár dolgot, hogy egy kicsit jobban megértse azt, amibe belekeverte magát. Már látom előre, amikor éppen túlad a vacsoráján egy véresebb munka vége felé.

Kicsit sértetten néztem rá a jegesmedvés hasonlat miatt.
-Azt azért kikérem magamnak! Nem vagyok jegesmedve, maximum egy édes kismacska, aki imádja ha szeretgetik. Csak ne játssz a bajszommal, mert megharaplak! – mondtam durcásan, de közben már mosoly bujkált a szám sarkában. Valahogy úgy éreztem, meg kell magyaráznom a hegeket a kezemen.
- Vérmágiával kísérleteztem, de nem sikerült. Az utolsó kísérlet után egy hónapig feküdtem az iskola gyengélkedőjén. Az elméletem szerint azért nem sikerült, mert kicsit sem tudok bánni a vízzel. – mondtam halkan, kerülve a pillantását. Mellette úgy éreztem, hogy nem kell színlelnem, hogy önmagam lehetek.
- Azért kérdeztem, mert éreztem valami kellemetlenséget felőled, amikor a lakás szűkösségéről beszéltél. A telepátiám gyenge, de emiatt erősebbek és pontosabbak a megérzéseim. – egész halkan beszéltem, ezt a képességet, többnyire nem szoktam használni, csak ha veszélyben érzem magam, de itt erről most szó sem volt. A sikitásoma tett megjegyzését szándékosan nem feleltem semmit.
- Biztos gyönyörű környék. Egyszer szívesen megnézném. – fordultam felé ismét, ahogy az üveget elhúzom előle, elkapja és vele együtt engem is magához ránt. A lélegzetem egy pillanatra elakad a közelségétől. Attól amit mond a szívem is megáll egy pillanatra, majd hevesen zakatol a kezd el újra dobogni. Az adrenalin csak még magasabbra ugrik a véremben, ahogy meglátom a fogait, mielőtt beleinna az üvegbe.
- En.. Engem? – kérdezek vissza döbbenten, de hamar összekapom magam és az adrenalin miatt, a bátorságom is visszatér és a magyarázat csak még több kérdést vel fel bennem.
- Ha ez az ára, legyen. – feleltem és bal kezemmel az üvegért nyúltam, jobbal pedig kezét nyújtottam neki, megpecsételendő az egyezségünket. Bár még nem tudtam ez milyen következményekkel jár majd, de reméltem nem fogom megbánni.

Nézem, ahogy maga elé veszi a kis füzetet és azt, ami benne van. Számomra furcsa firkának hat, bár fejjel lefelé van, így ez annyira nem is meglepő. De azt azért ki tudom venni, hogy egy temetést ábrázol.
- Miért is pályáznék én arra? Még pár korty és olyan leszel, mint egy jegesmedve a város közepén. - felelek neki és végignézek a karjain, amik tele vannak vágásokkal. Nem hiszem, hogy öngyilkossági kísérletek lettek volna, sokkal inkább valamilyen rituálét akarhatott csinálni. Tippelnem kéne akkor vérmágia, a legmocskosabb mind közül. Nagyon elszántnak kellett lennie, ha azt használta, vagy örültnek, esetek döntő többségében az utóbbi szokott lenni.
- Miért érezném rosszul magam? Egy tapasztalataim szerint sikítani nagyon szerető lánnyal tequilázgatok. Mi bajom eshetne? - csipkelődök ismét. Majd megmosolygom a reakcióját az említett negyedre.
- Kertváros és abból is a jó fajta. Parkok, erdők, egyik oldalt a Washington tó, másikon a Sammamish. Mindkettő jó egy kis hajókázásra, ha éppen úgy hozza kedved. Könnyű megszeretni a helyet, főleg egy ilyen lakás után. - mesélek neki kicsit arról, hogy hol is élek. Arról már nem, hogy a házam a nagyobbik tó partján áll, saját stéggel és egy kellemes méretű hajóval. Meg vannak az előnyei annak, ha sokáig élsz és drágán dolgozol. Na meg a jó kapcsolatok sem ártanak. Amikor viszont ismét rákérdez és felém nyújtja az tequilát, majd kuncogva el.. Akkor megfogom az üveget és a kezét egyszerre, majd magamhoz rántom őt.
- Téged. - formálom lassan a szavakat, közben megvillantva a hosszú fogaimat, majd elengedem és beleiszok az üvegbe. - Azt, hogy miképp, majd még kiderül. Bár az a vörös bugyi eléggé jó választásnak tűnt.. - teszem hozzá egy hosszabb szünet után, miután kellően megvizsgáltam a reakcióit.

Az ölembe vettem a vázlatfüzetet és kinyitottam ott ahol a ceruza benne volt. Egy temető volt a képen, a közepén egy kisebb tömeggel egy kripta előtt. A háttér lángokban állt, megvilágítva a tömegben állók arcát. A édesapám még gyerekként, a nagypapám, rokonok akiknek elmosódott az arca. A nagymamám temetése volt, nagyjából akkor, amikor apám nyolc éves volt. Ennek ha jól számolom, már ötven éve.
- Úgy érzem nagyon pályázol arra hogy megkóstolhass, de nem fogom megvágni magam a kedvedért. Már leszoktam róla. – teszem le a füzetet és megmutatom a két alkaromon ejtett vágásokat. Még az iskolában csináltam, vérmágiával kísérleteztem, hogy megtudjak valamit, de sose jártam sikerrel, így felhagytam ezzel. Mára már megbántam, de akkor jó ötletnek tűnt. A szüleimet is gyakran riasztották, legalább akkor figyeltek rám. De az utolsónál már be se jöttek.
- Nem vagyok oda a kis kütyükért. Ha már arra van szükség, akkor ott a pasinál nagy gondok vannak. – húztam el a kezem, majd kivettem a kezéből az üveget ittam még egy nagy kortyot. Kezdtem érezni a hatását, de még nem voltam spicces sem. Miért és hogyan került terítékre a szex téma? Meg az, hogy én hogyan szeretem? Mintha egyáltalán lenne bármi fogalmam arról, milyen is. Ahogy a szoba szűkösségét ecsetelte és elmerengett, valamit mintha megéreztem volna. Talán pánik? Nem, annál gyengébb érzelem. Esetleg félelem? Az sem, inkább csak egy kellemetlen emlék.
- Ha rosszul vagy kényelmetlenül érzed magad, elhúzhatom a függönyt. Úgy kicsit tágasabb a helyiség. – szóltam és már álltam is fel, az említett textílhez  Mielőtt elhúztam volna, bekukucskáltam, de semmi ciki dolgot nem véltem felfedezni. Így egy erős mozdulattal lehúztam és visszaültem a kanapéra.
- Bellevue? Azta... Ott még nem voltam. – ámultam el egy pillanatra, törökülésbe húztam a lábamat.
- Szóval, akkor már tudod mit kérsz fizetség gyanánt? – kérdeztem kíváncsian, felé nyújtva az üveget, ha felé nyúl akkor visszahúzom, de végül kuncogva adom oda neki.

- Mindenesetre egy vámpír előtt nem lenne feltétlenül jó ötlet, bár gondolom ezt te is tudod. Bár, ha az eddig ismeretségünkből indulok ki, akkor már csak percek kérdése mire megvágod magad. - szurkálókódok oda neki pár csípős megjegyzéssel. Meg örömmel látom, hogy nem az a fajta, aki megsértődik bár szón, sőt, inkább olyan, aki nevet rajtuk és hasonlókkal vág vissza. Eddig meglepően a kedvemre való a személyisége és így kezd érlelődni bennem egy gondolat a fizetség téren.
- Tehát játékszerek nélkül szoktad... Értem én. - vetek felé egy sokat mondó pillantást. Kicsit kiforgatom a szavait, ez tény, de mindezt csak azért, hogy jobban elő tudjam hozni a valódi arcát, hogy lássam milyen is valójában. Leginkább azért, mert ismerem a családját, bár ezt ők valószínűleg letagadják. Ezt az is igazolja, ahogy az apja viselkedett amikor meghallotta a nevemet. Mondjuk, van is oka arra, hogy úgy tegyen, amit majd idővel a mellettem ülő szőkeség is meg fog tudni.
- Való igaz. Számukra az a lényeg, hogy szép piros legyen az alma és nem az, hogy zamatos. - iszok bele a felém nyújtott üvegbe, nem különösebben zavar, hogy előttem ivott belőle. Talán ő sem fog fejben felpörögni azért, amiért én ittam belőle. - De számomra ez kevés hely lenne. Bár lehet, hogy csak régi idők beidegződése az, hogy jobban szeretem az ennél nagyobb szobákat. - gondolkozok el és kicsit elmélyedek a múltban. Egy mocskos lövöldözésben, ahol egy ennél alig nagyobb lakásba voltunk beszorítva és szinte minden irányból lőtt ránk egy ellenséges banda. Maga volt a pokol az a pár óra, mire végül nagy nehezen sikerült meglépnünk, legalábbis már akinek sikerült.
- Mondjuk ahogy te is mondtad, nem dolgozok olcsón, így van miből nagy házra Bellevue-n. - mosolygok rá egy kicsit nagyzolva a lakásommal. De csak egy picikét, éppen hogy picikét.

Kissé elmosolyodtam, hogy milyen szépen summázta, hogy minek látszom. Ha jó emberismerő, akkor hamar ki fog ismerni, bár ha ügyesen játszom megnehezíthetem a dolgát.
- Tudod, bár vártam már ezt a találkozást, arra nem nagyon számítottam, hogy fel is jössz a lakásomra. Onnan tudom, hogy édes a vérem, hogy vágtam már el az ujjam, kezem miegymás. Vágás után még reflexből szoktam bekapni a sebet. Tudom rossz szokás, de ez van, és igen van egy egész szekrényi csokitartalékom. – suttogtam az arcához hajolva, nem mintha erre szükség lett volna. Anélkül is hallotta volna. Ahogy csatlakozott mellém a kanapéra felé fordultam, az egyik karomat a kanapé háttámlájára helyezve. Egyik lábamat magam alá húztam, a másikat meg fel.
- Semmilyen játékszert nem fogsz találni. Nem élek ilyesmikkel. – feleltem határozottan, de azt nem mondtam el, hogy úgy még nem voltam egy férfivel sem. Még magamnak is ciki volt kimondani, hogy még szűz vagyok. Eddig egy pasit sem találtam érdemesnek rá, hogy egyáltalán hozzám érjen. Az iskolában jégkirálynőnek becéztek emiatt, de engem nem érdekelt. A kérdésére körbenéztem a kis lakásban.
- Nekem elég. Egész eddig egy hatalmas házban éltem. Ha ismered a családomat, akkor nem kell bemutatni, hogy mennyire a külsőségekre adnak. A látszat mindennél fontosabb náluk. Ezt nem akartam. Meg nem sűrűn jönnek hozzám, jobb ez így. – feleltem halkan és elfordítottam róla a tekintetem. Az asztalon egy vázlatfüzet pihent, benne egy ceruzával. Na erről megfeledkeztem, bár semmi olyan nem volt benne, ami kínos vagy félreérthető lenne. Többnyire az álmaim egy egy meg maradt részletét szoktam lerajzolni. Megint beleittam az üvegbe, majd felé nyújtottam azt. Vagy elfogadja, vagy nem. Rajta áll, bár lehet így már nem kell neki.

Nagyon nehezen birkózik a falatokkal, de azért csak leerőltet párat mielőtt megint inna. Úgy látom tudja, hogy üres hasra nem jó inni, mert gyorsan csöngetnek. Nagyon sokan esnek bele ebbe a hibába és ráadásul meglehetősen könnyen teszik mindezt.
- Egyelőre egy, a bugyiját elől hagyó, poharat törő és hangosan sikító lánynak tűnsz inkább. - mondom neki, majd egy mosoly kíséretében megiszom az italom és ismét töltök magamnak.
- Mégis miből gondolod, hogy édes a véred? Talán vannak rejtett csoki készleteid, amikre minden nap rájársz? - kérdezem miközben a poharamban kevergetem a tequilát. Valahogy nem lepne meg túlzottan, ha valóban igazam lenne. Főleg azért, mert elmondása szerint eddig még senki nem harapta meg. Legalábbis ő úgy gondolja, hogy senki, de közben simán lehet, hogy már nem is egyszer szívták a vérét. Vámpírként tudom, hogy mennyire könnyen lehet befolyásolni az emlékeket, elég sokszor játszadoztam már velük. Közben azt veszem észre, hogy már nem is elég neki a pohár, hanem magára az üvegre húz rá és már se só, se citrom, csak magában az alkohol. Elmosolyodok ezt látva, főleg azután, hogy azt mondja, ő bírja a szeszt.
- Nos egy bugyit már találtam, amit nem hiszem, hogy direkt hagytál elől. Ezek után nem lepne meg egy melltartó, vagy valami játékszer. Ki tudja, hogy manapság mi a módi. - gondolkodok el, majd kiürítem a poharam. Ahhoz képest, hogy nem mondja magát könnyen kaphatónak, meglehetősen barátságos és invitálónak hat. De közben ki tudja, hogy mi jár a fejében, hogy mi járhat egy nő fejében. De azért leülök mellé én is miután levettem a cipőmet és egy kicsit rendezettem lerakom, mint az övé. Maffia évek megszokása, így könnyebb megtalálni és gyorsan felhúzni.
- Hogy lehet ilyen kis helyen élni? - bukik ki belőlem végül a kérdés, ami egy ideje már foglalkoztat.