Jacob&Kyra

Elküldésének ideje -- Kedd Május 26, 2020 1:32 pm

Nagy nehezen sikerült legyűrni még pár falatot, mielőtt megittam volna a ki töltött következő kört. Ezt már rázkódás nélkül nyeltem le és bátrabbnak éreztem magam. Ettem még néhány falatot. Tapasztalatom szerint, ha az ember nem üres gyomorra iszok, nehezebben lesz részeg. Láttam a mosolyt az arcán, és nem sejtetett semmi jót... Rám nézve. Ha le akar itatni, akkor ahhoz több kell egy üveg tequilánál, de ennyi az össz alkohol itthon. Ahogy közelebb hajol, higgadtan nézek a szemébe. Állom a tekintét és nem hagyom hogy zavarba hozzon. Ennél jobban a bugyi fiaskó után már úgy sem lehet.
- A világ kegyetlen és önző. Aki tisztességes, azt meg eltapossák, hacsak nem veszi fel ő is a képmutatás gerinctelen álarcát. Amit én nem vagyok hajlandó megtenni. Állok elébe, és ne kímélj. Keményebb vagyok, mint amilyennek látszom.– mondtam, kicsit talán keményebb én és nyersebben. Bár valahol azért tartottam attól, amit mondani fog. Vajon miért ekkora titok, hogy mi történt a múltban? Már rég eldöntöttem, hogy tudni akarom az igazat. Nem fogok meghátrálni, a főleg nem a célegyenesben.
- Nem tudom... Eddig még senki nem kóstolt meg. Te lehetnél az első... De ha az számít, édes a vérem – mondtam nevetve, majd felálltam hogy a mosogatóba tegyem az üres tányért. A maradékot pedig a hűtőbe. Láttam a pillantását, ahogy körbenéz és halkan felkuncogtam. Jézusom, mit művelek? Önként és dalolva beszélek a véremről, nem foglalkozva a lehetőséggel, ha sokáig ingerelem én húzom a rövidebbet.
- Úgy hallottam elég borsos árakat szoktál kérni egy egy munkáért. És hiába nézelődsz... – mentem el mellette, elkapva az üveget, és nem vesződve a pohárral az üvegből ittam menet közben. Bementem a nappaliba, de előtte levettem a cipőmet. A nappaliban levettem a melós pólót, alatta egy vékony pántos fehér trikó volt csupán. Ledobtam magam a kanapéra és az ujjaimmal hívogatóan Intettem neki, hogy jöjjön be mellém.

Elküldésének ideje -- Kedd Május 26, 2020 12:48 pm

Miután meglátta az ujjaim közt a vörös ruhadarabot, maga is hasonló színt vett fel, ami mosolyra késztetett. Szerencsére most egy poharat sem dobott le, pedig már csak az hiányzott az összképhez. Akkor lett volna teljes a szégyen és a zavar, ami kiült az elpirult arcra. Nem is meglepő, hogy gyorsan helyére tette a fehérneműt és le sem ülve itta meg a tequilát. Ha így folytatódik az este, akkor rövid időn belül lesz nagyon részeg. Kíváncsi vagyok, hogy miképp változik a személyisége az alkohol hatására, így aztán töltöm is neki a következőt. Van tapasztalatom abban, hogy miképp itassak le másokat, meg persze az ivászatban is. Maffia évek alatt nagyon durva bulikhoz volt szerencsém, amikor még másnap is részeg voltam. Mostanra egy olyanhoz nagyon sok szesz kéne.
- Hős szerelmes.. - nevetek egyet, mivel elég sokhoz volt szerencsém a múltban. A sok idióta, akik semmit nem láttak a rózsaszín ködtől, még a falat sem az orruk előtt. Bár tény, hogy lábbal segítettem őket ezen fal felé, de az már csak egy apró részlet. Velük mindig csak a gond van, olykor pedig túlzottan is egyszerűek.
- Valamit valamiért, ez a világ már csak így működik. Nincsenek jótét lelkek, akik egy csinos mosolyért és szép arcért mindent megadnak. Az pedig, hogy mennyire borzalmas, azt majd neked kell eldöntened. - kicsit közelebb hajolók és bajlós mosolyt villantok - Számomra mások a határok, mint neked. - folytatom fagyosan, majd hátradőlök és minden nélkül húzom le a tequilát. Citrommal valószínűleg jobb lenne, de túlzottan sok reakciót nem vált ki belőlem.
- Ki tudja. Biztos vagyok benne, hogy jó ízed van. Na meg, miből gondolod, hogy nekem pénz kell? - kacsintok rá és megvillantom a fogaimat is neki. Látom rajta, hogy még mindig ideges és feszült, pedig próbálja rejtegetni. Körbepillantok, hátha meglátok még egy érdekes ruhadarabot.
- Talán attól félsz, hogy meglátom a szexi fehérneműid többi részét? - kérdezem őt, hátha még jobban zavarba jön.

Elküldésének ideje -- Kedd Május 26, 2020 8:06 am

Háttal álltam neki, amíg kitöltöttem két kupica italt és elkészítettem a sőt még a citromot. Megfordultam, és amikor megláttam mi van a kezében, majdnem olyan vörös lettem, mint a bugyim, ami a kezében volt. Hirtelen azt sem tudtam mit mondjak, a szégyen és a zavar valahogy megakasztotta az amúgy csípős nyelvemet. Mindenre számítottam csak erre nem. Megvártam, amíg leül, azután adtam oda a poharat, és finoman a bugyiért nyúltam, amin még rajta volt árcédula. A minap vettem, és még nem raktam el, ezért lehetett szem előtt.
- Nem az én műfajom a hős szerelmes szerep, de a kedvedért kivételt tehetek, ha ez az ideálod. – a hangom megremegett egy kicsit, ahogy elvettem tőle a bugyit. Nem értettem miért vagyok ennyire ideges. Megnyaltam a kezem besóztam és gyorsan le is húztam a tequilát, majd bekaptam egy gerezd citromot. Kicsit kirázott tőle a hideg, de lenyugtatta a felborzolt idegeimet.
- Lehet téged nem érdekelne, de én szeretném megérteni. Vagy annyira borzalmas az igazság, hogy szerinted nem bírnám elviselni ép ésszel? – kérdeztem, miközben a bugyit már beraktam a fiókba a többi közé, és elkezdtem kitalálni a vacsorámat. Leültem vele szemben és elkezdtem enni. Pár falat után viszont nem ment le több a torkomon. Máskor is voltam már kettesben egy pasival, mégsem voltam ennyire ideges.
- Nem mondtam, hogy az én véremnek kell lennie, de ha erre vágysz... – vontam meg a vállam hanyagul, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. – Kíváncsi vagyok, mit kérsz fizetségként. Mint már mondtam, van pénzem, csak mondj egy összeget. – tettem hozzá és inkább bekaptam még egy falatot, hogy leplezzem az idegességem. Biztos megfordult a fejében, hogy megkóstolna, különben nem kérdezett volna ilyet.

Elküldésének ideje -- Hétf. Május 25, 2020 10:37 pm

- Nehéz is lenen letagadni, amikor annyiszor nézel rám, mint egy hős szerelmes hercegkisasszony a lovagjára. - cukkolom még egy kicsit, hátha valami érdekes reakciót váltok ki belőle -Engem nem különösebben érdekelne, de ez csak az én véleményem. - 10 év... Mennyire kevésnek fogja majd gondolni ezt a 10 évet, mennyire kevésnek. Ebből is látszik, hogy mennyire fiatal és mennyire nem érintette meg a sötét világunk mocskos keze. Legalábbis még nem érintette meg, de vajon meddig? Ezt nem lehet tudni és esélyesen én leszek az, aki ezen karmok közé fogja őt lökni.
Közben meg is érkezünk lakására az egyik pár emeletes háznál, itt a második emeleten nyit ki egy ajtót. Egy kis lakás fogad, nekem túlságosan is kicsike. Nincs benne sok helyiség a lényegeseken kívül. Kicsit elborzaszt, hogy valaki ilyen körülmények között lakik. Tény, hogy az én házamhoz képest ez maximum kettő szobát tesz ki. Nem mintha a hatalmas lakások híve lennék, de azért legyen bőven hely benne. Az a nem kicsit szexi vörös bugyi, amit megláttam és lassan felemelve vizsgáltam meg.. Az egy picit javít az összképen.
- Ennyire könnyen adnád a véred egy vámpírnak? - kérdezek vissza miközben leteszem a fehérneműt, ami vörös. Nem vagyok túlzottan éhes, de ki fogja hozni belőlem az étvágyat, ha így folytatja. - Másrészről, még azt sem tudod, hogy mit kérek tőled. - teszem hozzá miközben leülök egy székre a kis konyhában.

Elküldésének ideje -- Hétf. Május 25, 2020 9:29 pm

Megütközve néztem rá, ahogy kijelentette hogy körülötte forognak a gondolataim, de sajnos igaza volt.
- Nem tagadhatom, hogy így van. De te mit tennél az én helyemben? Tudod, hogy van valahol a világban valaki, aki magyarázatot tud adni neked. Százszor elképzeltem már, hogy milyen lesz ha találkozunk és végre beszélhetek veled. – válaszoltam elgondolkozva, már a táskámban kutatva a kulcsok után. Nem foglalkoztam azzal a néhány járókelővel, akivel útközben találkoztunk. Biztos azt gondolták de szép pár vagyunk, holott még csak most ismertük meg egymást. Nem fordult még meg a fejemben, hogy milyen lenne ha... Ennek utat sem engedtem a fejemben. Talán, egyszer ha úgy alakulnak a dolgok, de most biztos nem. Végre előhalásztam a kulcsokat, bementem az ajtón és nyitva hagytam, hogy ő is be tudjon jönni. Elindultam a másodikra, majd megálltam az ajtó előtt és átgondoltam, hogyha belépek mit kell azonnal eldugnom. De semmi olyan nem volt elől, ami kínos lehetett volna, így nyugodtan nyitottam be a lakásba. Egy kis nappali, apró konyha, még apróbb fürdőszoba, és gyakorlatilag egy függönnyel elválasztott rész a hálószoba.
- Igen, teljesen biztos vagyok benne, hogy tudni akarom a titkokat. Lassan tíz éve, hogy megmutatkozott az erőm. Ennyi ideje utasít el a családom. A csoda az, hogy még nem tagadtak ki. Jogom van tudni az igazat. – elkezdtem kipakolni a szatyor tartalmát, az utolsó mondanál kissé erősebben csaptam az asztalra, mire az egyik szerencse süti legurult az asztalról. Benyúltam a hűtőbe és kivettem egy üveg tequilát.
- Igyunk, a megismerkedésünkre, és ha még tudunk egyezni esetleg egy kis vért is kapsz. – kacsintottam rá megint, elhúz a az orra előtt a mézesmadzagot.

Elküldésének ideje -- Hétf. Május 25, 2020 7:50 pm

Nos pár biztos azt mondaná, ám nem magamra gondoltam ezzel. Viszont láthatóan te a fejedben nagyon körülöttem forognak a dolgok. - vágok vissza neki. Észreveszem a rajtam felejtett pillantásait, amikor a kelleténél tovább néz. Bár az is igaz, hogy már hosszú ideje kereshetett engem, hogy végre megtudjon valamit családjáról. Igazából ez teljesen érthető is, ki ne akarna úgy tenni a helyében. Ám semmi nincs ingyen, még ez az információ sem, ami ennyire érdekli őt. Meg kell dolgoznia érte, vagy kellő képen megfizetnie. Mindez persze tőle függ és egy kicsit tőlem, hogy mit is kérek cserébe.
- Biztos, hogy tudni akarod ezeket a titkokat? Nem jobb nélkülük élni és végleg elfelejteni őket? Nagy valószínűséggel úgyis tovább fogsz élni náluk nagyon sok évvel. - szólalok meg szárazon. Sajnos túlzottan már nem tudnak az ilyen dolgok meghatni, már nem. Pár évtizede még talán meg adtam volna neki a kért infókat mindenféle gondolkozás nélkül, de ma már nem.
- Nos kínaira most nem nagyon van ízlésem. - gondolkozok el - De ha van más ötleted, akkor nem vagyok semmi rossz élrontója. - reflektálok a két értelmű kijelentésére. Mellette haladva figyelem az utcát és a sétálókat, akik közül jó páran megnéznek minket. Micsoda kép lehetünk. Egy csinos szőke kínai étterem szatyrával a kezében, mellette egy jóképű pasas. Biztos vagyok benne, hogy szinte mindenki úgy gondolja, hogy a kellemes találkozó végéhez közeledünk, pedig hol van még az. Előtte még kicsit meg kell ismernem őt, hogy jobban meg tudjam mondani az általa kért információk árát. Még a végén beszervezem, talán, biztosan nem lenne ellenne senkinek sem kifogása.

Elküldésének ideje -- Hétf. Május 25, 2020 6:26 pm

- Azért hálás lennék – mosolyogtam rá, ahogy mellém ért.

- Szóval ha megkérdeznék pár lányt a városban, mind azt mondanák, hogy te vagy álmaik pasija, és a lelküket is el adnák, hogy veled lehessenek? Én nem állok be a sorba, ha azt akarod hogy elájuljak tőled tegyél is érte! – feleltem hosszas gondolkodás után, de kicsit azért elkalandoztam hogy mit rejthet a ruha. Vajon tényleg annyira kidolgozott-e a teste, mint amilyennek képzeltem. Kicsit megráztam a fejem, nem hagyhatom, hogy elterelődjenek a gondolataim.
- Igen, miért. Ha a megérzéseim és az információim nem csalnak, te tudod a választ, amit keresek. Szeretném megérteni, hogy mit titkoltak el előlem a szüleim. Titkok között nőttem fel, megfűszerezve egy kevés képmutatással. – nevettem fel keserűen, amikor eszembe jutott, hogy mivel rázott le apám. Azt mondta, ez nem tartozik rám, viseljem emelt fővel az őseim döntését. Ezután küldtek el a bentlakásos iskolába, majd amikor hazamentem közölték velem, hogy nincs jogom abban a házban élni, ennek ellenére még három évig megtűrtek, a húgom születése után jöttem el.
- Megkérdezném, hogy te is kérsz-e valamit, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy visszautasítanád. Sajnos nem tartok otthon vért, de biztos találunk valami megoldást. – gondolkodtam hangosan, talán kicsit szándékosan kétértelműen fogalmazva. Gyorsan beléptem a kínaiba és elvitelre kértem két adag sült tésztát, illatos csirkével egy kis adag csípős káposzta salival és két szerencsesütivel. A biztonság kedvéért rendeltem dupla adagot, ne tűnjek rossz házi gazdának, bár nem tudom hogy meddig fog maradni. Amikor kiértem, rá mosolyogva indultam tovább. Még egy sarok és elérünk egy kis bérházhoz, ahol egy kis lakást bérelek.

Elküldésének ideje -- Hétf. Május 25, 2020 4:01 pm

- Legközelebb akkor majd máshogy jelzek neked. - szólalok meg és ezzel is döntöm, hogy ha még egyszer olyan helyzet lesz, a fenekére fogok csapni. Aztán remélhetőleg sikeresen ki fogom kerülni a felém repülő tűzgolyókat, mert van egy olyan érzésem, hogy azokat kapnék. Főleg miután láttam, ahogy a semmiből hozott létre három gömböt, hogy melegen tartsa magát.
- Kérdezz meg pár tinilányt és megmondják neked a választ. - válaszolok a feltett kérdésre miután ismét eltávolodott. Láthatóan ő is szeret játszadozni és láthatóan nem fél tőlem. Bár azt nem tudom, hogy ez az utóbbi jó vagy rossz dolog-e. Idővel majd úgyis megtudom, egyelőre a most érdekes, nem pedig a távoli jövő. Mondjuk, ha az egy kellemes ágyat jelent és szétszórt ruhákat, akkor kifejezetten érdekes. Ám nem sok esélyt fűzők ahhoz, hogy valami ilyesmi történjen. Nem tűnik olyannak, aki annyira könnyen adná magát.
- A tűzzel játszol, miközben előtted mindenki vizet bűvölt. Ezután azt kérded, hogy miért? - mondom el neki ismét. Közben meghallom, ahogy halkan kordul egyet a gyomra. Elgondolkozok azon, amikor még én is rendesen ettem és csak szúnyog módjára éltem. Mennyire szerettem steaket enni és milyen finom is volt. Kár, hogy erre már nincs többé lehetőségem, vagy nem, ki tudja.
- Gondolom megállsz a kínainál. - szólalok meg mellette haladva. Már majdnem olyannak érzem a helyzetet, mintha egy randin lennék. Pedig az ég világon kevesebb dolog áll messzebb tőlem, mint egy normális randevú. Régen még ez is máshogy volt, de már el is múltak azok az idők.

Elküldésének ideje -- Hétf. Május 25, 2020 2:57 pm

- Persze, hogy megijedtem, mert ez a bizonyos vámpír nem bír zajt csapni! – vágok vissza, kissé elpirulva, ahogy visszagondolok a sikkantásra. Lassan elindultam, de nem néztem vissza, hogy követ-e. Biztos voltam benne, hogy utánam fog jönni. Bár nem hallottam a lépteit, és a szemem sarkából sem láttam, hogy követne, így visszafordultam. Léptem egyet felé, aztán még egyet. Egészen közel hajoltam hozzá, hogy éreztem a parfümje illatát.
- Bele lehet szeretni valakibe, akit még nem is láttál azelőtt sose? – kérdeztem kíváncsian, szándékosan megrebegtetve a pilláimat, sőt még egy kacér kacsintást is megejtettem felé, majd nevetve hajoltam el és léptem hátrébb egy lépést. Az igazat megvallva jóképűnek tartottam, és igen, sokszor elővettem a képet és csak néztem. De hogy beleszerettem volna, azt kétlem. Lopva megnéztem magam egy kirakatban, amikor azt mondta a családom tökéletes ellentéte vagyok. Nem fordultam vissza felé, csak néztem a tükör képem.
- Hogy érted ezt? Hisz még nem is ismersz. De pont ez a probléma gyökere. Már gyerekként is piromán voltam, és amikor kamaszmoromban megmutatkozott az erőm, az egész családom félni kezdett tőlem. Rohadtul nem értem az okát, de nem is változtatnék rajta. Én szeretem, hogy más vagyok. – néztem rá végül és az egyik tűzgömb a fejem mellett felé indult és körülötte kezdett bolyongani. Ahogy elhaladt az arca mellett ebben a furcsa megvilágításban tényleg vámpírnak tűnt, holott a fogai nem is látszottak. Nagy nehezen elszakítottam róla a tekintetem, és lassan megint elindultam. Kezdtem éhes lenni, és a sarkon túl volt egy kínai étterem, ahonnan hazaszoktam vinni a vacsorámat. Vajon szereti a kínait? Vagy egyáltalán szokott mást is enni, vagy csak vért iszik ha éhes? Te jó ég, miken gondolkozom én? Nem fog a nyakamra borulni, ha meg éhezik, legalábbis remélem. Beletúrtam a hajamba, ahogy ezek a gondolatok pattogtak a fejemben, és az ujjaimmal fésültem át kissé a szőke tincseket.

Elküldésének ideje -- Hétf. Május 25, 2020 12:32 pm

- Árnyéktól nem is, de egy vámpírtól megijedtél. - válaszolok a kijelentésére némileg visszaszúrva és emlékeztetve őt, hogy mekkorát sikkantott. Ezután pedig egy kis monológba kezd bele és így egy kicsit jobban meg ismerem őt. A nevem számára a nagyapja mondta el, ami meglehetősen nagy vihart kavart náluk, majd később egy vámpír nő adott neki személyleírást, meg egy képet. Egy meglehetősen régi képet, ami azt illeti. Elsőre nem is emlékszem a készítésére, de végül csak beugranak az emlékek. Ez egy apró mosolyt idéz elő, de annál semmi többet.
- Tehát magadnál hordod a képem... Kicsit olyan, mintha a titkos szerelmed lennék, vagy csak egy perverz kukkoló? - gondolkodok el hangosan, továbbra is cukkolva őt. Mindenesetre a számára titokzatos vámpír nő, már ismerős számomra. Még mindig emlékszem azokra a csodás vonalakra és formás idomokra. Majd eltűnt és azóta se hallottam felőle. Aztán megjelenik Kyra, aki találkozott vele, de többet ő sem tud. Nem mintha keresném őt, de egy kicsit talán foglalkoztat, hogy mi lehet vele. Mégiscsak neki köszönhetem a szép fogaimat.
- Nem lep meg, hogy fekete báránynak gondolod magad. A családod meglehetősen a víz és levegő felé orientált mágia felé. Te viszont mégis tűzzel bánsz, ahogy láttam. Nem meglepő hát, hogy a szőkeség feketén béget. - elgondolkozok kissé - Láthatóan nem nagyon tetszett nekik, hogy a képességed, pedig télen elképesztően hasznos tud lenni. Mondjuk ez is érthető, a tökéletes ellentétük vagy. - mosolyodok el és hagyom a levegőben lógni a mondatot. Megvárom, hogy mit reagál, mielőtt folytatnám.

Elküldésének ideje -- Vas. Május 24, 2020 10:47 pm

Mellém lépett és halványan elmosolyodtam a kijelentésén. Szóval rajtam múlik, hogy segít vagy sem. Na szép, ha ezt a próbát elbukom, akkor fel is adhatom a reményt, hogy valaha is meg tudom az igazságot.
- Lenne okom felni tőled? Nem adtál rá okot, és a korábbi nem túl fényes bemutatkozásom ellenére nem vagyok az a típus, aki még az árnyékától is megijed. – feleltem halkan felnevetve. Így visszagondolva inkább egy két bal kezes szerény kislánynak tűnhettem számára.
- Mindig is fekete bárány voltam, bárhova is sodort az élet. Egyedül itt fogadtak el, úgy ahogy és ami vagyok... Na jó, ez nem teljesen igaz. Egy ember volt aki még elfogadott, az pedig a nagypapám, édesapám apja. Ő említette egyszer a neved, de ezen úgy összevesztek apámmal, hogy azóta nem is láttam. Ennek már több éve. Amikor eljöttem otthonról, akkor csak egy keresztnevem volt, amin elindulhattam. Nem volt könnyű kinyomozni, hogy ki is vagy valójában. Aztán egy nap találkoztam egy vámpírnővel, ő jött el hozzám. Azt mondta hallotta hogy egy Jacob nevű vámpírt keresek, akinek lehet valamilyen köze az Eleison családhoz. Ő mondta, hogy nagy valószínűséggel itt találhatlak meg. Adott is egy képet rólad, azóta se láttam, sőt a nevét sem tudom. – megeredt a nyelvem. Nem gondoltam volna, hogy fontos lehet hogy kitől hallottam róla, de nem láttam értelmét, hogy titkolózzak előtte, ha már egyszer a segítségét kértem.
- Tessék, talán ismerős lehet az írás, vagy hogy hol ki készítette a képet. – tettem még hozzá, majd elővettem a fényképet, amit azóta a pénztárcámban hordtam magammal. Kissé már kopott volt, de még tisztán látszott az írás a hátulján. „Jacob Gardner, 1978” Hűvös szél futott át a házak között, és kicsit talán meg is borzongtam, de ez nem tartott sokáig. Három pingpong labda méretű tűz gömböt hoztam létre, és keringetni kezdtem magam körül.

Elküldésének ideje -- Vas. Május 24, 2020 9:33 pm

A zárásig tartó időszak elég volt ahhoz, hogy némileg lehűtsem a fejemet, amire szükségem is volt nagyon. Még a végén letámadtam volna a szerencsétlen, amikor megfelelő helyzet adódik. Az pedig nem lett volna túlzottan jó ötlet. Még akár hasznos is lehet számunkra, egy kis piromán sosem árthat, főleg egy hideg téli estén. Na akkor nagyon jól tud jönni, ha tűzet kell csinálni. Mobil tűzhely.
Szerencsémre túl sokat nem kellett várnom, mire megjelent az ajtóban az egyik biztonsági őrrel. Neki biccentek egyet, lévén, hogy vagyok annyira gyakori vendék, hogy ismerjen már. A lány pedig láthatóan már sokkal lazábban közeledett felem és már korántsem volt olyan izgatott, mint eddig. Sokkal lazábban közeledik felém és nem is gondolkozik köszönés előtt.
- Rajtad múlik. - felelek a kérdésére ezzel egy kicsit talán húzom is az agyát. Játszadozás, játszadozás, sosem fogok leszokni róla.
- Talán nem félsz, hogy még a végén a nyakadra ugrok? - kérdezek vissza egyelőre nem lépve semmit. Nem mintha lenne akármilyen programom a nap hátralévő részére. Így végül mégis eltávolodok a kocsi mellől és mellé lépek. - Bár gondolom nem, mert akkor nem is ajánlottad volna fel. - teszem hozzá végül. - Kitől hallottál rólam? - kérdezek még egyet, hogy haladjon a beszélgetés.

Elküldésének ideje -- Vas. Május 24, 2020 8:00 pm

Még hallottam, hogy mit mondott, de már bent voltam a bárban és egyből megrohamoztak a vendégek és nem volt lehetőségem válaszolni neki. Nem jött utánam, amiből arra következtettem, hogy biztos valami dolga akadt. Így tudtam még egy kicsit gondolkodni. Túlságosan is lassan telt el az a pár óra, ami még hátra volt a zárásig, és tíz percenként néztem az órára, ami csak rontott a helyzeten. Az utolsó egy óra még lassabban telt el, főleg azután, hogy az utolsó vendég is távozott. Minden apró kis munkát megcsináltam. Elmosogattam, felsöpörtem, felmostam, minden asztalt letöröltem. Az egyik biztiboy ott maradt velem, mert ő zár ma este. Együtt léptünk ki a bár ajtaján és mosolyogva kívántam neki jó éjszakát és kitartást a holnapi műszakra. Kivételesen pihenős voltam másnap, de nem önszántamból. Birdie küldött pihenőre, mert ez volt zsinórban a tizedik napom. Körbe néztem, és nem kellett sokat keresnem. Hanyagul dőlt egy BMW-nek, lassan sétáltam oda hozzá.
- Szia! – köszöntem bátrabban, mint korábban. Megfordult a fejemben, hogy megkérem, hogy kísérjen haza. Nem laktam messze, alig pár sarokra innen.
- Nos, hogy döntöttél? Segítesz nekem? – kérdeztem kíváncsian, de most higgadt maradtam. Elővettem egy szál cigit és meggyújtottam. Az autóra siklott a tekintetem, nem lepett meg, hogy ezzel a típussal jött. De el tudtam volna képzelni egy flancos, hivalkodó autóban is, de nekem tetszett, hogy nem egy felfuvalkodott hólyagként viselkedik.
- Nem lakok túl messze, ha gondolod sétálhatnánk egyet, amíg beszélgetünk. – tettem hozzá végül, amin gondolkodtam már egy ideje. Mások talán nem lettek volna ennyire bátrak. Egy vámpírral, kettesben az éjszaka közepén, de nem féltem tőle. Nem volt rá okom. Most már nyugodt tudtam maradni a közelében. Büszkén húztam ki magam, azóta hogy kijöttem a zárás után.

Elküldésének ideje -- Vas. Május 24, 2020 6:54 pm

A sikítása a meglepődéstől hideg mosolyt csal az arcomra. Annyira engem akart keresni, hogy még csak nem is gondolt arra, hogy megjelenhetek mögötte. Már-már aranyosnak mondható ez a fajta reakció és teljesen érhető is. Főleg, ha ennyire tudni akarja valaki, hogy mégis is miért az, ami.
- Rendben. Legközelebb, majd rácsapok valamire. - felelek a kijelentésre direkt nem mondva azt, amire gondolok a valami alatt. Mégiscsak meg kellett volna paskolni egy kicsikét, bár akkor valószínűleg még nagyobbat sikított volna.
- Biztos vagy benne, hogy meg tudod fizetni? - kérdezek vissza miközben jobban végigmérem őt. Egyre jobban erősödik bennem az ösztön, hogy kicsit megkóstoljam őt. Pedig nem is olyan rég ittam vért, de láthatóan nem volt elég, vagy csak egy szemétet sikerült megtalálnom. A hirtelen felgyulladó kuka szintén felkelti az érdeklődésem és biztos vagyok benne, hogy nagyon is sok köze van hozzá. Látni rajta, hogy ideges és izgatott, ami szintén nem meglepő. Végül visszamegy dolgozni és nekem megmarad a dilemma, a fizetség dilemmája. Túl olcsó lenne a vérét kérni, ráadásul az csak egy estét dologhoz vezetni, mint általában. Bár akkor már irányítani is tudnám, ám valahogy arra sem füllik a fogam. Úgy egyszerűen túl könnyű a dolog, nincs benne semmi kihívás. Mindenesetre most más dolgom is van addig, ameddig ő végez.
Alig pár perccel zárás előtt álltam meg a parkolóban egy csóró BMW M3-vel. Szép autó, de azért hiányolom a jó öreg 60-as évek csodait. De azok most nem menők, így marad ez, a garázsban meg egy rendes autó. Neki is támaszkodok és úgy várom meg Kyra-t, a műszakja végén.

Elküldésének ideje -- Vas. Május 24, 2020 6:03 pm

Ahogy benéztem az ablakon már nem ült az asztalnál. Kicsit behajoltam az ablak elé, hogy jobban lássak, de sehol nem láttam. Ugyanabban a pillanatban fordultam meg, ahogy megszólalt. Aprót sikkantottam és a szívemre tettem a kezem, és kissé rosszallóan néztem rá. Mindenre számítottam, csak arra nem hogy utánam jön.
- Nem szép dolog hölgyeket ijesztgetni! Ha kérhetek tőled ilyet, legközelebb köhögj, vagy csapj valamilyen zajt. – mondtam miután lecsillapítottam az őrülten dobogó szívem, amit talán még ő is hallgatott a hiperézékeny fülével. Beleszívtam a vörösen izzó cigibe és lassan fújtam ki a füstöt. Hát mégis ismeri a családomat, és a szavaiból azt vettem ki, hogy tudja a válaszokat, amiket kerestem. Belül örömtáncot jártam, de kívülről szinte semmi nem látszott rajtam.
- Igen, Kyra vagyok. Nem is vártam, hogy ingyen és bérmentve segíts nekem. Biztos helyen van egy nagyobb összeg félretéve. Csak mond meg mennyit kérsz. – próbáltam tárgyilagos maradni, és reméltem hogy meg tudunk egyezni a fizetségben. Egy pillanatra elfordítottam a szemem róla, az utca túloldalára. Az izgatottságomat nem tudtam teljesen elrejteni, és a szemközti oldalon egy kuka lángra lobbant, ahogy oda néztem. Bár a tűz volt a fő képességem, és megtanultam uralni, de ha izgatott vagy dühös vagyok nem mindig előfordulnak kisebb nagyobb balesetek. Ez is egy ilyen pillanat volt. A kezem remegett, ahogy újra a számhoz emeltem a bagót, egy utolsó slukk, és miközben kifújtam a füstöt, úgy nyomtam el a csikket az ajtó melletti hamutartóba.
- Vissza kell mennem dolgozni, de pár óra és végzek. Addig nyugodtan gondold át, hogy szeretnél-e segíteni vagy sem. Egyedül kezdtem a válaszokat keresni és így jutottam el hozzád. Két hónap után, pár órát még tudok várni a válaszra. – mosolyogtam rá kedvesen, majd ahogy elmentem mellette még egyszer visszanéztem rá mielőtt benyitottam volna a bárba.

Elküldésének ideje -- Vas. Május 24, 2020 3:58 pm

Nem szeretem ennyire gyorsan meginni ezen italt, ám most túlzottan is foglalkoztat az, hogy mégis mit akarhat ő tőlem. Ezért nincs más, mint lehúzni, ami igazából nem is esik annyira rosszul, aztán kérni egy újabbat. Elmosolyodok, amikor kiesik a kezéből a pohár egy kis szidkolózás kíséretében. Figyelem, ahogy összeszedi a maradványokat és egy kicsit bánom, hogy nem vágja meg az ujját. Kíváncsi vagyok, hogy milyen íze lehet, de nem kéne csak úgy a nyakára ugrani. Főleg, ha valami különlegesség folyik az ereiben, mert akkor nem hiszem, hogy különösen hálás lenne. Végül kapok egy kis borítékot és benne egy rövid kis üzenettel. A család névnél felszalad az egyik szemöldököm, majd kisebb mosoly ül ki az arcomra. Felkelek és a lány után indulok, akit még láttam, ahogy kiment.
- Tehát Kyra. - állok meg az ablakon nagyon befelé néző szőkeség mellett és igyekszem leküzdeni az ingert, hogy a poén kedvéért a fenekére csapjak. Régi idők szokásai néha felélednek bennem, pedig mostanra már nagyon más világ van.
- Jó rég hallottam már a családodról. - szólalok meg végül miután nekitámaszkodok a falnak. Jó sok éve volt már, több is, mint az be akarnám vallani magamnak. - Láthatóan segítséget akarsz, hogy megtudd miért is különbözöl. - teszem még hozzá és felé fordulok - Remélem nem várod el, hogy mindezt puszta jószívűségből tegyem meg számodra. - hangom száraz és érzelem mentes. Nem fogok senkinek ingyen dolgozni, kivéve pár bizonyos alakot.

Elküldésének ideje -- Vas. Május 24, 2020 2:03 pm

Alig értem vissza a pulthoz, amikor megint felé villant a tekintetem. Megint intett nekem, és látványosan kiitta a pohár tartalmát. Mosolyogva mentem vissza, ahogy intett nekem. Kért egy újabb kört, és ahogy elvettem a poharat, el is indultam, majd ahogy meghallottam, hogy mit kér még, megpördültem és a pohár kicsúszott a kezemből és hangos csörömpöléssel tört össze.
- A rohadt életbe már. - mondtam halkan és leggugoltam, hogy a nagyobb darabokat összeszedjem. Mégis honnan tudja, hogy adni akartam neki valamit? Aztán leesett, hogy vámpír és elég éles a hallása. Biztos hallotta, ahogy morogtam magamnak.
- Máris hozom az italt. - pillantottam fel, kissé elpirulva. Gyorsan megjártam a pult és az asztal közötti távolságot és letettem elé a whiskeyt, a közepes jéggel. A levelet kivettem a zsebemből és az asztalra tettem, lassan csúsztatva a kezéhez. Nem mertem ránézni, ahogy ujjait lassan a borítékra tette. Elfordoltam, és a seprűért mentem, hogy a maradék szilánkot összehúzzam. Gyorsan dolgoztam, mert bár most voltam kint, kellett egy cigi. A kezem remegett, mint a kocsonya. Ahogy végeztem, szóltam a beugrós lánynak, hogy kiszökök pár percre. Levettem a kötényt, és kimentem. Ahogy kiértem nagyot sóhajtottam, a falnak dőltem és rágyújtottam a koporsószegemre.
- Hülye picsa vagy, Kyra! - szidtam magam, és belestem az ablakon, hogy Jacob olvassa-e már a levelet. Azon gondolkodtam, hogy ez a levél nem éppen a legjobb döntés volt tőlem. Személyesen kellett volna elmondanom, de ha rosszul informáltak és ő semmit nem tud, akkor meg kell békélnem azzal a tudattal, hogy soha nem fog fény derülni az erőm származásával kapcsolatban.
"A levél tartalma:
Kedves Jacob!
Biztosan eljutott hozzád a hír, hogy valaki keres téged. Én volnék az, mert azt az információt kaptam, hogy Te talán tudsz nekem segíteni. Úgy tudom, ismerted a családomat, pontosabban a dédnagymamámat, talán még az ő anyját is. Az Eleison család női leszármazottja vagyok, közel 50 én után az első nő. Kérlek, ha van bármi információd arról, hogy miért vagyok más, pontosabban miért pirokinézist örököltem, a hidrokinézis helyett, oszd meg velem."

Elküldésének ideje -- Vas. Május 24, 2020 11:04 am

Nem lett volna az a rohadt munka, ami ráadásul rendesen meg is bonyolódott, akkor már rég eljöttem volna ide. Ám végül csak sikerült benyitnom azon az ajtón és leülnöm a megszokott helyemre, hogy megigyak egy kellemes whisky-t. Bár az, hogy az ismeretlen pultos lány ennyire megnéz magának, azt nem tudom hová tenni. Lehet ennyire bejönnék neki, hogy alig bírja levenni a szemét rólam, vagy akar valamit. Most ugrik be, hogy valaki nagyon keres már egy ideje, így lehet, hogy pont ő az? Nem szeretek ennyire kevés dologból következtetni, így inkább nem is teszem meg. Majd megmondja, hogy mégis miért stíröl ennyire, ha akarja. Az, ahogy reagál az asztalomhoz lépés után megmosolyogtat. Kicsit olyan, mint a fiatal lányocska az első randiján. Egyre jobban kezdek hajlani arra, hogy valóban ő keres.
Végül kihozza az italom is pont úgy, ahogy szeretem. Nem is rossz így elsőre, nem is rossz. Már szinte vártam, hogy valamit elront és rosszul hozza ki, de kellemeset kellet csalódnom.
- Köszönöm. - szólalok meg miután lerakta a poharat. Ám a fülem megüti a halk mormogása amikor távozik és bár nem hallom minden szavát tisztán, a lényeget ki tudom venni. Valamit oda akart adni, de mégsem tette meg. Így aztán egy kis idő elteltével ismét intek neki, hogy ne legyen furcsa, ki is iszom a poharam tartalmát.
- Újabb whiskyt. - adom le a rendelést - Meg azt, amit oda akartál adni. - teszem még hozzá, amikor megfordulna.

Elküldésének ideje -- Szomb. Május 23, 2020 9:11 pm

Kiszolgálás közben, mindig az ajtó felé néztem, ha kinyilt. Akkor is ha épp távoztak. És akkor belépett Ő. Igen így nagybetűvel. A szívem nagyot dobbant, és egy pillanatra le is fagytam. Figyeltem hova ül le, és lopva oda oda pillantottam, hogy ott van-e még, vagy távozik-e. Egyik alkalommal amikor rámnézett, intett és engedelmesen oda mentem. Lányos zavaromban azt sem tudtam, hogy köszönjek neki.
- Jó estét! - nyögtem ki végül halkan, és már mondta is, hogy egy whiskeyt kér. Ez meglepett, de bólintottam.
- Máris hozom. - feleltem és már fordultam is vissza, hogy elkészítsem neki. Ahogy visszafelé mentem éreztem, hogy engem figyel.
~ Vajon tudja, hogy én kerestem? ~ futott át a gondolat a fejemben és a kezem a zsebemben lapuló üzenetre tévedt. Gyorsan kitöltöttem az italt, egy közepes jégkockát is beletettem, majd tálcán vittem ki. A levelet a tálca alá rejtettem, még a pultnál.
- Parancsoljon! Ha szüksége lenne még valamire a pultnál leszek. - mondtam, lassan visszatalálva a hangomhoz. Viszont inamba szállt az a kis bátorságom is ami volt és a levelet nem adtam oda. Visszaindultam a pulthoz, miután letettem az italát elé.
- Gyáva kukac! Miért nem adtad oda? - morogtam az orrom alatt menet közben. Kissé megráztam a fejem, majd a hajamba túrtam. Hova lett a bátorságom? Talán megijedtem volna, most hogy végül itt van? Vagy mégis mitől félek? Visszafordultam felé, és elgondolkozva néztem őt egy pillanatig, majd kissé elpirulva folytattam az utam a pulthoz.

Elküldésének ideje -- Szomb. Május 23, 2020 8:09 pm

Blasphemy, a hely ahol a magamfajta nagyon jól tud szórakozni, anélkül, hogy másokat megbotránkoztatna. Sajnos a másik szórakozási módot itt sem nagyon űzhetem, mert nagyon sokaknak nem tetszene az eredménye. Nem tartom valószínűnek, hogy túlzottan nagy lenne a sikere annak, ha elkezdek valakit jobb belátásra bírni. Ráadásul nagyon rövid idő alatt dobnának, amit szintén nem szeretnék. Főleg azután, hogy már jó rég nem jártam itt, pedig mindig történik valami érdekes, ami miatt megéri belesni. Vagy egyszerűen csak egy jó pohár bor, erős whisky, vagy vér, amire megszomjazom. Na meg az mellett sem kéne elmenni, hogy valaki nagyon keres és nem éppen titokban. Ebből arra következtetek, hogy nem egy bosszúra vágyó idiótáról lehet szó. Ám csak szóbeszédek jutottak el hozzám és semmi más. Még az se tudom, hogy ki a fene lehet, akit ennyire kíváncsi rám.
Mire viszont végül megérkeztem a bárhoz, már a szokásos tömeg fogadott. Halk sóhajjal löktem be az ajtót és egy gyors pillantással mérem fel a bent lévőket. Túlzottan sok új arcot nem véltem felfedezni és ők sem nagyon foglalkoztak velem. Így aztán elindultam a megszokott helyemhez az egyik kellemes sarokba, ahol pont nem ült senki. Ledobom magam és egy darabig figyelek, majd megakad a szemem a szőke pultoson, akit eddig még nem láttam. Tény, hogy rendkívül szemrevaló teremtés és az is, hogy ideje már néha rám pillant, majd gyorsan el is kapja a szemét. Nem tudom mire vélni a dolgot, így inkább intek neki, hogy rendelnék.
- Egy whisky-t - szólalok meg amikor közelebb lép és nézem meg hátulról is, amikor távolodik.

Elküldésének ideje -- Szomb. Május 23, 2020 4:11 pm

Lassan két hónapja vagyok a városban, na jó talán kicsit több. A Blasphemy Bar tökéletes választás volt munkahely gyanánt, érdekes emberekkel találkozik itt az ember. Már az első alkalommal, amikor beléptem ide, tudtam hogy egy napot sem fogok unatkozni. Más boszorkányok, vérfakasok, vámpírok is megfordultak itt elég gyakran. Nagy ritkán egy egy ember is betévedt ide, de ők nem is maradtak egy italnál hosszabb időre. Nem riadtak meg, hogy nem csak emberek voltak a vendégeink. A vámpírokat érdekes módon nagy ívben kikerülték, és többnyire egy helyen csoportosultak össze. Bent álltam a pult mögött, és az egyik asztalnál kisebb felfordulás támadt, ami eszembe juttatta, hogy kerültem a pultnak erre az oldalára. Nosztalgikus mosollyal kezdtem el letörölni a pultot és visszaemlékeztem arra napra, amikor állást kaptam.
"Esős, szürke és hűvös szombat este volt, amikor betértem ide. Azzal a céllal jöttem, hogy találkozzak Jacob Gardnerrel. Annyit tudtam róla, hogy vámpír és nagy eséllyel ismerte a családomat. Kérdezgettem róla pár nappal korábban, de csak annyit sikerült megtudnom, hogy ide szokott járni, de már egy ideje nem látták. Így minden nap betértem és vártam. Ezen a napon viszont, egy kisebb csetepaté alakult ki a pultnál. A pultos boszorkány kiscsajt támadták meg, mert nem akarta már kiszolgálni, az amúgy is illuminált állapotban lévő farkast. Nem akartam közbe avatkozni, de a lány rémülten tekintett körbe, és egyenesen rám nézett. A többi vendég meg sem mozdult, hogy segítsen rajta, mindenki elforditotta inkább a fejét. Nem bírtam tovább nézni a közömbösséget és lassan felálltam és a pulthoz sétáltam. Elkaptam a farkas dzsekijét és elrántottam a lánytól, csak arra nem számítottam, hogy fel is gyújtom az említett ruhadarabot.
- Takarodj innen! Azt mondta nem kapsz több piát. Jobb, ha most távozol! - szóltam rá határozottan. Nekem támadt, és a vége az lett, hogy már nem csak a kabátja, de az egész ruhája lángokban állt. Fülét farkát behúzva, szégyentől vörös arccal távozott. Ezután jött oda a kocsma tulaja, hogy nem dolgoznék-e neki. Igent mondtam, és a papírmunka után pár nappal már be is álltam. Mint később megtudtam ez a farkas már több felszolgalót is zaklatott és elég agresszív volt. A többszöri fellépés ellenére is mindig visszajött, talán most egy kis időre eltűnik, és reméltem nem jön vissza többet. Sose riadtam meg, ha egy kis bunyóról volt szó, de csak akkor léptem a tettek mezejére, ha nem láttam más megoldást. Alapjáraton békepárti vagyok és nem nagyon szólok bele abba, ami nem az én dolgom."
Ennek már két hónapja. Azóta is minden nap járok dolgozni, és csak nagyon ritkán veszek ki pihenőnapot, vagy szabadnapot. Nem akarom elszalasztani a lehetőséget, hogy találkozzak Jacobbal. Kivételesen unalmas napnak néztünk elébe, csak a szokásos törzsvendégek voltak bent. Hétköznaponként ritka volt, hogy ilyen korán tumultus legyen. Korán volt még, csak délután öt magasságában járt az idő. Kiszöktem a pub elé, hogy elszívjak egy cigit, amire sikerült visszaszoknom. Leguggoltam a bejárat előtt, és csak bámultam kifelé a fejemből. Minden nap elképzeltem, ahogy Jacob teljes mellszélességgel bevonul a kocsmába és mintha csak tegnap lett volna itt utoljára beszélgetni kezd, majd int nekem, hogy vigyek neki egy kis vért. A vérrel együtt egy üzenetet is odaadok neki, majd fény derül mindenre. Ez volt a terv. Az üzenet a zsebemben lapult már elég régóta. Mégis bennem volt egy félsz, hogy talán hallani sem akar rólam. Talán nem is tud segíteni. Már azon is elgondolkodtam, hogy talán nem is szokott idejárni, csak néhányszor betért ide. Mindenesetre bármi volt is az igazság, nem adtam fel a reményt. Elnyomtam a cigicsikket, majd visszamentem hogy folytassam a munkát. Azt reméltem két hónap alatt már eljutott hozzá a hír, hogy valaki keresi. Amiket hallottam róla, elég nagykutyának tűnt, akinek mindenhol vannak kapcsolatai, ezért sem értettem, hogy miért nem bukkant még fel. Visszamentem a pult mögé, és szinte azonnal megrohamoztak a vendégek. Sorban mindenkit kiszolgáltam, és sorra dicsértek és bókoltak nekem. Már hozzászoktam ezekhez, és finoman udvariasan mindenkit visszautasítottam, bár a lelkemet melengette, hogy ilyen sokan próbálnak a kedvemben járni.

» Workout or torture? - Kyra & Jacob
» Kyra Eleison
» Jacob & Thea