|
|
Workout or torture? - Kyra & Jacob
| Chatkép : Szerepkör : washingtoni lakos play by : Jenny Boyd Hozzászólásaim száma : 163 Pontjaim : 154 Pártállás : User név : Titti Fő képességem : Fő képességem a pirokinézis Őt keresem : A vámpíromat, az apámat és a hugomat Tartózkodási hely : Washington DC Korom : 30 Foglalkozásom : Felszolgaló/pultos egy kocsmában | | 18+ Így kimondva keménynek tűnik és kicsit talán önzőnek is hát a kijelentésem. - Igen pontosan azt! - bólintok határozottan. Halványan érzékelem, hogy valamit el hallgat előlem, de nem kezdem el faggatni. Míg nem az a nő jár a fejében, vagy esetleg más, addig úgy vagyok vele, ha fontos és rám tartozik majd beavat a dologba. Minden figyelmem rá irányul, és ahogy rázom a popsit előttem úgy csusszan ki alólam és hirtelen megint az ágyon találom magam. Nevetve karolom át a nyakát. - Valld be, hogy tetszik amit eddig nyújtottam neked! Gyakorlatilag már nem az a cicus! - kacsintok rá, mielőtt megcsókolna. Ugyanakkor hatol be, amikor a nyakamba csókol. A hirtelenségtől hangos nyögés jön ki a számon és még is feszül a hátam. De nem finomkodik, nem kímél, őrült tempóval sodor megint felfelé. Felnézek rá, csillogó vágytól lobogó pillantással, beharapom az ajkam és a hátába kapaszkodva próbálom tartani vele a tempót, minden érkezését a csípőmmel fogva fel. Még sem próbálom visszafogni a hangomat, nem tompitok semennyit sem, minden tisztán csendül a kabinban. Megadom neki a hangokat, amit korábban ígértem neki. És ha tudná mi futott át a kis buksimban lehet kicsit lenne csak mérges. Mégis valahol kíváncsi voltam, milyen lehet ha megharap, de nem fogom erre megkérni. Neki kell szépen kérnie, hogy újra megkóstolhasson. |
| | | Chatkép : Szerepkör : bastien verőembere play by : Ed Skrein Hozzászólásaim száma : 138 Pontjaim : 124 Pártállás : | | 18+ - Tehát mostantól nem csak a zsebedből szedsz elő, már a tulajdonoddá is váltam? Valóban szeretsz gyorsan haladni a dolgokkal. - mosolygok rá a kijelentése után. Pontosan tudom, hogy ki miatt mondta ezt és nem is lep meg, hogy így vélekedik. Igazság szerint nem foglalkoztam volna ezzel a kijelentésével, ha nem ittam volna meg a véréből azt a pár cseppet. Így viszont, bár számomra is meglehetősen furcsa és frusztráló, de úgy lesz, ahogy mondja. Viszont erre most nem fogok több gondolatot fecsérelni, leginkább azért, mert még a végén megérzi őket és azt megint nem igazán szeretném. Inkább arra koncentrálok, amit épp rajtam és előttem csinál. - Mondhatjuk így is. - szólalok meg, amikor megrázza a fenekét előttem. Halvány mosoly fút az arcomon, amit ugyan nem láthat, de a következményét mindjárt érezni fogja. Gyors és határozott mozdulattal csúszok ki alóla és lököm le az ágyra, majd ráfekszem. - Főleg ilyen helyzetekben, amikor szűz cicuska tetszeleg előttem. - súgom a fölébe és csókolom meg a nyakát miközben ismét beteszem neki. Most viszont nem fogom vissza magam és keményen, gyorsan mozgok benne. Nem hagyok neki időt arra, hogy levegőhöz jusson. Olyan csúcsokra fogom elrepíteni, amik után vágyni fog. |
| | | Chatkép : Szerepkör : washingtoni lakos play by : Jenny Boyd Hozzászólásaim száma : 163 Pontjaim : 154 Pártállás : User név : Titti Fő képességem : Fő képességem a pirokinézis Őt keresem : A vámpíromat, az apámat és a hugomat Tartózkodási hely : Washington DC Korom : 30 Foglalkozásom : Felszolgaló/pultos egy kocsmában | | 18+ Félreértett volna, olyan ártatlanul meglepett arcot vágott, hogy azt gondoltam túl messzire mentem, de ha már bele mentünk a játékba, nem hagyom abba. Holott tudom, nem fogja lekötni az életét. Megint eszembe jut Thea és a féltékenység lángja villan fel a szememben. Lassan hajolok a füléhez és a korábbi fogalmamat sutba dobva szólalok meg. - Ez a kandúr az enyém! Ha más cicusra néz, könnyen lángokban találhatja a farkincáját. - hangom mint a cseppentett méz, csak ezután veszem kezelésbe. Amikor teljesítem a vágyát amit láttam, a fenekembe markol. Érzem a döbbenetét is, amikor meglátja mit is csinálok. Nevetése nyögésbe fullad, kérdésére helyeslően morgok, úgy hogy a számban van. Tovább kinzom, a nyelvemmel éppen csak a hegyét érintve. A következő kérdésére viszont elengedem, de a kezemmel tovább zongorázik rajta. - Tán nem szereted, ha te irányítasz? - fordulok hátra, megint megrázva a popsim, közvetlenül az orra előtt. Ügyelek arra, hogy ne essek a ló túloldalára, azt akarom ő vigyen újra a csúcsra, de ezt az élvezetet, még nem tervezem megadni neki. Kiélvezem még egy kicsit a helyzetet, látni akarom, hogy szétesik, hogy megadja magát nekem. |
| | | Chatkép : Szerepkör : bastien verőembere play by : Ed Skrein Hozzászólásaim száma : 138 Pontjaim : 124 Pártállás : | | - Máskor is elővenni? Talán csak úgy zsebre vágnál engem? - kérdezek vissza meglepődőt arcot mutatva. Igen csak felbátorodott mostanra, vagy már ennyire elködösítette a kéj mámora? - A sétán már rég túl vagyunk. - kacagok fel, ami hamar belém is fullad, amikor ismét nyelvével kezd el kényeztetni. Az sem lep meg, amikor pontosan azt kezdi el csinálni, amire éppen gondoltam. Így keményen rá is markolok a fenekére, amikor elkezdi rázni előttem. Viszont ez a show se tart sokáig, mert a következő mozdulatával minden nemű szégyenlősségtől megválik. Ugyanis úgy mozog, hogy lássam azon részét, ahol az eddig szájában lévő merev tagom volt, majd el is kezd magával játszadozni. Erre felnevetek egyet, amit olykor egy nyögés szakít meg. - Látom azért van gyakorlatod. - célzok pont, arra, amit magával csinál. Nem hittem volna, hogy látni fogom amint magát elégíti miközben a szerszámom a szájában van. Leginkább akkor nem gondoltam volna ezt, amikor ledobta a poharat a bárban. Pedig nem is olyan rég volt, most pedig már túl vagyunk az első aktuson és éppen valami igazán érdekeshez van szerencsém. - Biztos vagy benne, hogy ne segítsek? - kérdezek azért egyet miközben beletúrok a hajába. |
| | | Chatkép : Szerepkör : washingtoni lakos play by : Jenny Boyd Hozzászólásaim száma : 163 Pontjaim : 154 Pártállás : User név : Titti Fő képességem : Fő képességem a pirokinézis Őt keresem : A vámpíromat, az apámat és a hugomat Tartózkodási hely : Washington DC Korom : 30 Foglalkozásom : Felszolgaló/pultos egy kocsmában | | [center]18+[/center]
Hangja megint könnyed és játékos és bár nem hagy pihenőt, megállithatatlanul játszik velem, s rajtam, tudok szusszani egy kicsit. - Szeretem ezt a kandúrt. Máskor is fel fogom ébreszteni. - felelek az incselkedésre incselkedéssel. Közel hajolok hozzá, puha csókot lehelve az arcára, majd visszaejtem a fejem az ágyra. Keze tovább táncol rajtam, mosolygásra késztetve. - Bírja a vadmacska az iramot, de mielőtt megtanulnál futni, előbb sétálni kell tudni. - a jelen állás szerint itt nem csak futásról van szó, hanem egyenesen maratonról. Kihallom a hangjából, hogy meglepődik amikor rábukok és ezzel felébred a belső istennőm aki eddig csak fel fel pislogott, most pedig árgus szemekkel figyeli a mozdulataimat, olykor olykor megsúgva mit tegyek. Így lehet az, hogy miközben kényeztetem feltérdelek előtte, szándékosan ráz a előttem a fenekemet. - Egyszerre mindkettő. - Tovább húzom a kandúr bajszát. Aztán bevillant egy újabb kép a vámpír felől, amire kérését teljesítve átlendítem az egy lábamat fölötte, így az orra előtt tárulkozva ki. Viszont eszembe jut valami, jobb és extrémebb dolog, amivel kiakaszthatom. Talán. Egy pillanatra elengedem és a megpróbálna hozzám nyúlni, a kezére csapok. - Á-á-á. Mindent a szemnek semmit a kéznek! - villantok rá egy ezer wattos most és folytatom amit elkezdek, a szabad kezemmel, viszont saját magamhoz nyúlok, elvéve tőle az irányítást. Belső istennőm tombol őrjöng örömében. Szívesen látnám most Jacob arcát. Vajon döbbent vagy elégedett? Esetleg kaján vigyor ül az arcán, amit már úgy megszoktam tőle? |
| | | Chatkép : Szerepkör : bastien verőembere play by : Ed Skrein Hozzászólásaim száma : 138 Pontjaim : 124 Pártállás : | | 18+ Érezni rajta, hogy mennyire megfeszül, hogy megint kezd közel kerülni az orgazmushoz. Élvezem minden mozdulatot, azt hogy mennyire körbe ölel, hogy mennyire kemények a bimbói, hogy mennyire jól illenek a mellei a tenyerembe. Akárcsak a forróságot, ami belőle árad felém, az izzadságtól csatakos haját és az illatát. Tagadhatatlanul magával ragadott és nem tűnt eddig olyannak, aki el akarna engedni. Végül nem csak ő éri el a beteljesülést, hanem én is, mindezt egy csók közepette. - Nem és nincs kis cicus. Felébresztetted a kandúrt és annak megvannak a következményei. - mosolyom vészjósló és a fogaim is megjelennek mellé. Az ágyon elkezdem izgatni, de annál többet nem teszek vele. Puszta érintések, csókok, apró, gyengéd harapások és masszázs. Semmi más, csak a vágy és a kéj felkorbácsolása, mondjuk nagyon azt sem kéne, de nem tudok ellenállni a csábításnak. - Azt hittem, hogy a nagy vadmacska jól bírja az iramot. - felelek a kérdésére egy kicsit ismét piszkálva őt. Figyelem, ahogy lassan az arcomra rakja a kezét, majd elindul lefelé. Aztán hirtelen lebukik és szájjal kezd el kényeztetni, aminek hatására halk nyögést hallatok, de közben egy mosoly is megjelenik a számon. Ismét vad és erotikus képeket képzelek el róla, gondolván arra, hogy megint olvassa a gondolataimat. - Talán egyenlíteni akarsz vagy bizonyítani? - teszek fel egy kérdést, amivel egy picit tovább tudom piszkálni. |
| | | Chatkép : Szerepkör : washingtoni lakos play by : Jenny Boyd Hozzászólásaim száma : 163 Pontjaim : 154 Pártállás : User név : Titti Fő képességem : Fő képességem a pirokinézis Őt keresem : A vámpíromat, az apámat és a hugomat Tartózkodási hely : Washington DC Korom : 30 Foglalkozásom : Felszolgaló/pultos egy kocsmában | | 18+ Váltogatja a tempót, ami még jobban megőrjít, fészkelődöm, helyezkedem, hogy minél jobb legyen neki is. Nincs erőm már felelni neki, csak átadom magam neki. Már rég elvesztettem az önkontrollt. Ahogy felemelkedem, megtart hogy essék össze és ahogy a vállára hajtom a fejem, csak még kényelmesebben fér hozzá a mellemhez és csiklómhoz. Megcsókol és érzem, ahogy felém együtt ő is elmegy, érzem azt is ahogy lüktet bennem, és megfordul a fejemben, hogy teherbe eshetek, de épp csak átsuhan az agyamon. A következő pillanatban már a karjában találom magam, és pihegve kapaszkodom belé, orromat a nyakába fúrva, beszívva az illatát. - Nem is rossz? – kérdezem lágyan, de a következő mondata meglep. – Nincs pihenő? – hangom meglepett, de válaszként újra az ágyon találom magam, ahol folytatja amit elsőre elkezdett csókkal halmozva el minden porcikámat. Úgy érzem lassan elájulok, ha így folytatja, talán ez is a célja. Ahogy halad felfelé megfogom az arcát, magamhoz húzom, a szemébe nézek és mélyen a szemébe nézek. Huncut pillantással és egy csibészes mosollyal billentem ki az egyensúlyából és nevetve nézek rá. - Pár perc pihenőt azért kérhetek? Vagy azt akarod, hogy elájuljak? – kérdezem lágyan megsimogatva az arcát, de ott nem állok le, kezem végig szalad a nyakán, a mellkasán, a csípőjén, egészen le, ahol elidőzik a kezem, hol rámarkolva, hol csak az ujjbegyemmel simitva végig. De nem sokáig bírok magammal, újra meg akarom kóstolni, és néhány perccel később minden jel vagy figyelmeztetés nélkül szorítok rá kicsit erősebben, és hajolok oda játszani vele. |
| | | Chatkép : Szerepkör : bastien verőembere play by : Ed Skrein Hozzászólásaim száma : 138 Pontjaim : 124 Pártállás : | | 18+ A válaszán csak mosolygok kajánul miközben gyorsítok egy kicsikét a tempón úgy fokozva a benne égő vágyat. Viszont olykor visszalassítok, hogy kínozzam egy kicsikét. Közben a kezeim olykor a melleit masszírozzák, olykor a csiklóját ingerlik ügyes, tapasztalt mozdulatokkal. - Igaz, miért is akarnám, hogy mások is hallják, ahogy hangosan sikítva mész el. - húzom egy kicsikét az agyát miközben már állni is alig bír. Meg is próbál felegyenesedni és nekem dőlni, így segítek neki ebben. De továbbra is mozgok benne és ebben a pózban még inkább dolgoznak a kezeim. Érzem, ahogy egyre jobban szorít és fátyolos tekintetében látom a kéjt, amit éppen átél. Megcsókolom, amikor már én sem bírom tovább és kiengedem mindazt, ami eddig felgyülemlett bennem. Ezután még lökök párat majd szorosan megölelem. - Elsőnek nem is rossz. - cukkolom egy kicsikét, amikor ismét felkapom, akár a mesékben a hercegnőket - De ne hidd, hogy már pihenhetsz. - mosolygok le rá miközben visszaviszem az ágyra, majd ledobom és fölé mászok. Elkezdem csókolni, az ajkait, a nyakát, a melleit, a hasát, a combjait, majd vissza fölfelé. De nem teszem be ismét, csak játszadozok vele, hogy ő kérjen, mondja ki, vagy fordítson a helyzeten ismét. Már, ha képes arra, mert ha nem, akkor jó pár percig fogom ingerelni őt. |
| | | Chatkép : Szerepkör : washingtoni lakos play by : Jenny Boyd Hozzászólásaim száma : 163 Pontjaim : 154 Pártállás : User név : Titti Fő képességem : Fő képességem a pirokinézis Őt keresem : A vámpíromat, az apámat és a hugomat Tartózkodási hely : Washington DC Korom : 30 Foglalkozásom : Felszolgaló/pultos egy kocsmában | | 18+ Az újabb csúcsok ígérete visszhangzik a fülemben és nem bírom megállni mosolygás nélkül, főleg hogy még mindig tudja tetőzni az intenzivitást, ahogy beleharap... A fülembe? Kész végem van, az egész testemen az idegek pattanásig feszülnek és dalol neki. Senki másnak csak neki. Rájött arra is, hogy megint ellentmondtam magamnak, és ahogy felsorolja mit akarok rejteni, úgy omlik le minden gátlásom, az a kevés is ami megmaradt. - Azt akarod, hogy mások is halljanak? Pedig csak neked tartogatom a hangomat. – préselem ki a szavakat, mert közben egy percre sem áll le. Akaratlanul is belelátok a fejébe, és amit ott látok, megint pirulásra késztet, előrefordulok, hogy a másik hajón mi történik, de senki nem néz felénk. Ettől kissé megkönnyebbülök, amitől a gyönyör újra elér, a lábam megremeg és ha nem tartana, talán össze is csuklanék. A gondolat hogy valaki megláthat kettős érzelmeket vált ki belőlem, egyszerre izgató és taszító. Egyszerűen a sok inger, ami egyszerre ér megtöri az ellenállosom és bár tompitom a sikolyt, meg így hangosan verődik vissza a tó tükrén. Újra és újra megremegek, és már nem bízom a lábamban. Megpróbálok kiegyenesedni és megint a vállára dönteni a fejem, megízlelni újra a csókját. |
| | | Chatkép : Szerepkör : bastien verőembere play by : Ed Skrein Hozzászólásaim száma : 138 Pontjaim : 124 Pártállás : | | 18+ - Pedig még sok hegy van vissza. - súgom a fülébe és gyengén rá is harapok. Kínosan ügyelnek arra, hogy ne legyen túl erős, leginkább a nyakánál. Nem akarom úgy megharapni, nem akarom, hogy annak az érzésnek a rabja legyen, ami szeretkezésnél gyakran előfordult nálam. Viszont nála ezt nem szeretném, túlságosan is jó úgy, ahogy most van. De az sem kerüli el a figyelmem, amikor a korlátnak támaszkodva felkapja a fejét a szavaim hallatán. Tudom, hogy kiszúrta a hajót, amin egy társaság szórakozik éppen. - Biztos nem érdekel, ha meglátják ahogy a melleid ugrándoznak minden mozdulatomra, ahogy az arcod vörösben tündököl a gyönyörtől és ahogy próbálod visszafogni a nyögéseidet. - sorolom fel azokat, amiket rejtegetni próbál. De nagyon is érzem, hogy ez miképp hat rá, abból hogy egyre szorosabban öleli körbe a merev tagomat, az említett hangokról nem is beszélve. Biztos vagyok benne, hogy nem így gondolta az első alkalmát, de felejthetetlenné fogom tenni számára. Ezért kihasználnom azt, hogy a fejembe leskelődik és elképzelem, amint pont megjelenik egy hajó és észreveszik őt. Amint meglepődve és kaján vigyorral figyelik miközben ő élvezkedik. Nem kell túl sokat várnom, hogy meg legyen ennek is a gyümölcse, biztos vagyok benne, hogy nem. |
| | | Chatkép : Szerepkör : washingtoni lakos play by : Jenny Boyd Hozzászólásaim száma : 163 Pontjaim : 154 Pártállás : User név : Titti Fő képességem : Fő képességem a pirokinézis Őt keresem : A vámpíromat, az apámat és a hugomat Tartózkodási hely : Washington DC Korom : 30 Foglalkozásom : Felszolgaló/pultos egy kocsmában | | 18+ A gyönyör mindent elsöprő hulláma újra és újra lecsap, főleg azután, hogy felhúz. Ott térdelek háttal neki, a fejemet a vállára hajtva, de ő már nem mozdul bennem, mégsem áll le teljesen, tovább hajszol a kezével mindenhol ahol ér. Válaszul a testem remeg, ahogy csúcson tart. - Ha ez az, akkor igen! – sóhajtom a fülébe, és ahogy felé fordítanám a fejem, megelőz és újra a nyakamba csókol, fogával finoman érintve a nyakamat. Tovább játszik, nem kímélve, meg sem próbálok ellenkezni, nem is lenne rá lehetőségem. Hirtelen felkap és elindul velem, és ötletem sincs hova. Mikor kivisz a fedélzetre és a korlátnak döntve folytatja az édes kínzást, pipacsvörössé válik az arcom, és örülök, hogy a hajam két oldalt terül szét az arcom mellett. Szorosan kapaszkodom a korlátba, és a kérdésére felkapom a fejem. Lenne kint a tavon más is rajtunk kívül ilyen későn? Körbenézek, és nem messze tőlünk horgonyzik egy másik hajó ahonnan zene és nevetés szűrődik felénk. - Nem érdekel mások véleménye! – felelem, kicsit talán haragosabban mint szeretném, ahogy megint közel hajol hozzám. Megint elkezd mozogni, újra és újra mélyebbre hatolva. A helyzet miatt próbálok tompítani a hangomon, hiába mondtam azt nem érdekel mások véleménye. Nem akarom, hogy más is hallja, ahogy a vágy leteper, azt csak ő hallhatja, csak neki szánom. Meg szorosabban fogom a korlátot, mert újra gyűlik bennem a gyönyör. Ott egészen mélyen megremegek és érzem, ahogy önkéntelenül is rá szorítok. Újra felemelem a fejem, kissé hátra fordulok, hogy lássam az arcát, akkor érkezik egy keményebb lökés, és az ajkamba harapva tompítok a felszakadni készülő sikolyon. |
| | | Chatkép : Szerepkör : bastien verőembere play by : Ed Skrein Hozzászólásaim száma : 138 Pontjaim : 124 Pártállás : | | 18+ Amikor ismét megkér, felgyorsítok és már hallom is a következményét. Az édes nyögések és sóhajok, amik sorra hagyják el az ajkait. Arról nem is beszélve, hogy mennyire markolja a lepedőt. Látom rajta, hogy egyre jobban közeleg a célja felé, az felé, amire már jó ideje vágyik. Szinte hallom, ahogy felgyorsul a szívverése és ahogy egyre hevesebben veszi már a levegőt. Na meg, egyre szorosabban ölel körbe. Így amikor meghallom, ahogy a nevem suttogja, a hasa alá nyúlok és felemelőm, így hatolva ismét jó mélyre benne, amint eljut csúcsra. Ám én még nem végeztem, korántsem végeztem. Hátulról kezdem el izgatni a melleit és a csiklóját és közben benne vagyok, mozdulatlanul. - Csak nem felmászott a csúcsra a kis cicus? - kérdem tőle, majd ismét játszok egyet a nyakával. Ujjaim viszont fáradhatatlanul játszanak vele, mindig meglelve valami újabb pontot, ami jól esik neki. Hosszú percekig játszadozok így vele, ha nem tesz ellene. Végül aztán felkapom egy hirtelen ötlettől vezérelve és kiviszem a hajó fedélzetére, a korlátig, ahol nekitámasztom. Itt folytatom azt, amit eddig tettem, kíváncsi vagyok, hogy erre miképp reagál. - Vajon mit szólnak azok, akik ebben a helyzetben látnak meg? - kérdezem tőle közel bújva miközben erőseket és mélyeket lökök rajta. |
| | | Chatkép : Szerepkör : washingtoni lakos play by : Jenny Boyd Hozzászólásaim száma : 163 Pontjaim : 154 Pártállás : User név : Titti Fő képességem : Fő képességem a pirokinézis Őt keresem : A vámpíromat, az apámat és a hugomat Tartózkodási hely : Washington DC Korom : 30 Foglalkozásom : Felszolgaló/pultos egy kocsmában | | 18+ Lassan, de biztosan az őrületbe kerget a lassúsággal. Minden lökése lassan hajt a csúcs felé. Az egész új és ismeretlen, de legfőképpen intenzív. Néha már túlzottan is az. Minden porcikám sikít, a megkönnyebbülést ígérő gyönyörért, de az még hála Jacobnak, várat magára. - Ohh... Kérlek! – kérem megint, mert érzem, egy olyan pengevékony élen táncoltat, amiről könnyű lenne lezuhanni, és megadni magam az élvezetnek, de felőle azt érzem, még nem hagyja, hogy elérjem. Már hátulról hajszil tovább, amikor megérzem a nyakamon a csókját, majd a fogait. Kínosan ügyel rá, nehogy túl erősen karcoljon meg, de ezzel csak még tovább szítja bennem a tüzet. Tudom, most nem fog megharapni, pedig ha a fejembe látna, akkor tudná, hogy vágyom arra is. A takaróba kapaszkodva a mondatára, csak megrázom a fejem, hogy tényleg nem tetszik a tempó, félrehúzom a hajam a nyakamról és félig hátra fordulva nézek rá, pont akkor érkezik egy erősebb lökéssel, és gyorsítani kezd. Egyre gyorsabb és gyorsabb lesz, és érzem már nem tudom sokáig tartani magam. Egyre szaporább a légzésem a szívem úgy vér, hogy majdnem kiszakad a mellkasomból. Körmömet már a lepedőn húzom végig, lassan az eddig csak mocorgó érzés robbanni készül. - Jacob... – suttogom két nyögés között a nevét és pár perccel később már nincs visszaút, a gyönyör hullámokban tör rám, újra és újra ívbe feszítve a hátam, és egy sikoly is kiszakad belőlem. |
| | | Chatkép : Szerepkör : bastien verőembere play by : Ed Skrein Hozzászólásaim száma : 138 Pontjaim : 124 Pártállás : | | 18+ Nem sokkal, hogy azt mondja, tegyem próbára, meg is teszem neki. A mozdulatokkal, amiknek hála mélyebbre hatolok benne, az izgatásokkal, amik árán fokozom benne a vágyat és a kéjt. Ez utóbbi bennem is igen csak tombol és mindent letarol, ami az útjába kerül. Ezért is igyekszem minél előbb elérni, hogy csodás nyögései bezengjék a kabint. - Meg fogod kapni, ne félj. - mondom neki csókolózás közben mielőtt hasára fordítanám. Hangosan felnyög, amikor ismét belé hatolok, mélyen és keményen. Látom, ahogy a háta ívbe feszül és azt is észreveszem, hogy még mindig gyorsabb tempót szeretne, pedig igazán jól szórakozok azon, hogy mennyire vágyik már a mindent elsöprő érzésre. Közelebb hajolok hozzá, a nyakához. Egy pillanatra elgondolkozok, hogy ha most megharapnám, akkor olyan csúcsokra juthatna, amik után mindig vágyni fog, de inkább nem teszem meg. - Ahogy látom nem tetszik ez a sebesség. - súgom a fülébe és gyengéden megkarcolom a nyakát a fogaimmal egy oda adott csók után. Aztán meg adom neki azt, amit annyiszor kért már. Felgyorsítok egy mély lökés után, még egy kis csípőmozgást beleveszek, hogy minden érzékeny pontját tudjam ingerelni. Gyorsulok, hogy még több nyögést varázsoljak elő belőle, hogy még jobban összegyűrje a takarót. |
| | | Chatkép : Szerepkör : washingtoni lakos play by : Jenny Boyd Hozzászólásaim száma : 163 Pontjaim : 154 Pártállás : User név : Titti Fő képességem : Fő képességem a pirokinézis Őt keresem : A vámpíromat, az apámat és a hugomat Tartózkodási hely : Washington DC Korom : 30 Foglalkozásom : Felszolgaló/pultos egy kocsmában | | 18+ - Tegyél próbára! – ennyit tudok csak mondani, miközben átfordulunk, meg sem próbálom visszafogni a hangomat, amikor mélyebbre hatol bennem. Kihúzom magam és azzal a lendülettel elkezdem forgatni a csípőmet. Legalábbis megpróbálkozom, de még én is érzem, hogy elég ügyetlen próbálkozás, de nem hagyom abba azonnal, csak pár perccel később. Jobban szétteszem a lábam, hogy lejjebb ereszkedjek, mélyebben befogadva őt. Ugyanakkor emeli meg a csípőjét, elakad a lélegzetem, és egy hangos kéjes nyögést hallatok. Megint nálam az irányítás, és nagyon élvezem, ahogy a melleimmel játszik és szinte felfal a szemével, másik keze a csiklómon táncol, amivel még tovább ingerel és egyre magasabbra hajt. Érzem, ahogy mélyen bennem megremeg valami, és szinte kitörni készül. Hirtelen ül fel, amivel meglep, megint át fogja venni az irányítást biztos vagyok benne. - Eddig csodásan alakul, várom a folytatást! – nyögöm az ajkai közé, ahogy megint megcsókol. Tovább mozog, de nem marad bennem sokáig. Ahogy kihúzódik belőlem, finoman fordít a hasamra, majd húzza fel a fenekem. Tudom mi következik, mégis ahogy megtörténik, a hátam ívbe feszül, és az eddigieknél is hangosabban nyögök fel, de még mindig nem jött az az édes érzés. Még mindig lassan mozgott tovább, és kipróbáltam ebben a pózban is, hogy minden érkezését úgy fogadtam hogy felé toltam a fenekemet. |
| | | Chatkép : Szerepkör : bastien verőembere play by : Ed Skrein Hozzászólásaim száma : 138 Pontjaim : 124 Pártállás : | | 18+ - Valóban tudni akarod, biztos vagy benne, hogy ki is bírnád? - kérdezek vissza egy rá nézve veszélyesen kaján mosollyal az arcomon. Már most szétkarmolja a hátamat, mit tenne, akkor ha rendesen csinálnám vele, nem pedig ilyen lassan. De még nem kapcsolok egy magasabb fokozatba, még nem fogok, kínzom egy kicsit ezzel. Két kézzel locsolom az olajat a tűzre, ami benne ég. Amikor ismét kérlel, csak a szemébe nézek miközben félmosoly játszadozik az arcomon. Hagyom, hogy pozíciót váltson, hogy alulra kerüljek. Amikor viszont éppen elkezdene meglovagolni, akkor felemelem a csípőm és mélyebbre hatolok benne, mint eddig tettem. Olykor-olykor így teszek, amikor felemelkedik és hagyom, hogy ő diktálja a tempót. De a kezeim sem fognak nyugton lenni, az egyikkel a formás melleivel kezdek el játszadozni. Masszírozom a szép domborulatot és a bimbóját. A másik kezem viszont lejjebb vándorol a testén, egészen a csiklójáig, amit szintén elkezdek izgatni, így fokozni benne az örömöt. Végül én is felülök, de továbbra is benne maradok. - Nos kis cica, milyen az első estéd? - kérdezem tőle, amint átölelve húzom közel, hogy megcsókoljam mozogva benne. Pár pillanattal később viszont kiveszem és gyengéden, de határozottan megfordítom őt, hogy hátulról tegyem be. Így nyújtva neki egy újabb élményt és kéjt. |
| | | Chatkép : Szerepkör : washingtoni lakos play by : Jenny Boyd Hozzászólásaim száma : 163 Pontjaim : 154 Pártállás : User név : Titti Fő képességem : Fő képességem a pirokinézis Őt keresem : A vámpíromat, az apámat és a hugomat Tartózkodási hely : Washington DC Korom : 30 Foglalkozásom : Felszolgaló/pultos egy kocsmában | | 18+ Ha tudná miket láttam az évek alatt, nem biztos hogy ilyen nyugodt maradna. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer majd én is megteszem ezt. Mindig is úgy voltam vele, hogy nincs az a pénz, hogy én ezt megtegyem. Az, hogy tapasztalatom milyen hatással van rá megváltoztatta a véleményem a dologról. Élveztem, hogy én irányítok, mégis mikor átvette a gyeplőt nem ellenkeztem. - Milyen az ha beleadsz mindent? – pimaszkodtam vele, miközben az ágyra döntött. Érzéki volt, gyengéd és tudtam részben csak azért mert nekem ez az első alkalom. A macska egér játékunk a végjátékhoz közeledett, a kérdés már csak az volt ki kerül ki győztesen. Lábammal átkaroltam a derekát, ezzel is biztatva őt, hogy nem kell annyira finomkodnia. Próbálom gyorsabb tempóra ösztönözni, de a kérlelés sem segít. Ugyanolyan lassúsággal hajszol tovább, nem kímélve egy másodpercre sem. Nem tudom mi ezzel a célja, nem látok mást, csak magamat az ő szemén keresztül. Kipirult arccal zihálva vágytól lángoló szemekkel lát engem. - Kérlek, kérlek, kérlek! – szinte már könyörgöm neki, és kissé megemelkedem azzal a céllal hogy fordítsak a helyzeten, ha hagyja. Megfordul a fejemben, hogy a saját fegyverét fordítom ellene, oly módon, hogy ő kerül alulra, s én felette a mellkasára támaszkodva meglovaglom őt, azzal a kínzó kegyetlen lassúsággal amit ő kezdett el. |
| | | Chatkép : Szerepkör : bastien verőembere play by : Ed Skrein Hozzászólásaim száma : 138 Pontjaim : 124 Pártállás : | | 18+ - Miért zavarna? Inkább kíváncsi lettem, hogy mégis mit nézegethettél. - válaszolok a kérdésére. Közben egyre biztosabb vagyok abban, hogy olvassa gondolataimat, főleg miután elképzelek egy helyzetet és pontosan azt csinálja meg. Vajon miképp reagált volna, amikor először kértem erre, mit mondott volna arra képre. Nem mintha nem valósult volna meg, de akkor még kicsit máshogy álltak a dolgok. - Elkéstem volna, pedig még bele sem lendültem. - mosolygok rá miközben ismét lefektetem az ágyra. A nyögései zene füleimnek, ahogy megérintem őt. Azt is észreveszem, ahogy megemeli a csípőjét, amikor behatolok, mind egyes mozdulatnál. Érzem a körmeit a hátamon és tudom, hogy nem hogy nem fáj neki, nagyon is élvezi. Ez mosolyra késztet, de továbbra sem gyorsítok a tempón, lassan haladok, már-már kínzásnak elmenő lassúsággal. - Mire kérlelsz ennyire? Talán túl gyors lennék? - kérdezem meg, holott jól tudom, hogy mit szeretne. De nem adom meg neki, egy kicsit még jobban felajzom őt, még jobban ingerlem ezzel a lassúsággal. Kiélvezem mindegy egyes milliméterét, a nedvességet és a szorítását. Természetesen nem feledkezek meg csókokról sem, így kap azokból is bőven, főleg, miután magára húzott. Láttam, hogy milyen szemekkel nézett rám, láttam bennünk a vágy lángjait, amiket már semmi nem tudná eloltani. |
| | | Chatkép : Szerepkör : washingtoni lakos play by : Jenny Boyd Hozzászólásaim száma : 163 Pontjaim : 154 Pártállás : User név : Titti Fő képességem : Fő képességem a pirokinézis Őt keresem : A vámpíromat, az apámat és a hugomat Tartózkodási hely : Washington DC Korom : 30 Foglalkozásom : Felszolgaló/pultos egy kocsmában | | 18+ - Eddig se nagyon titkoltam, hogy így van. – pirulok el kissé. – Tán zavar, hogy láttam ezt azt? – kérdeztem ártatlanul mielőtt kezelésbe vettem volna. Könnyű volt úgy örömet okozni neki, hogy a telepátiám erősödött és elkaptam néhány képet, hogy mit is szeretne. Megfordult a fejemben, hogy másnál is ilyen erős lenne, de a figyelmem hamar visszatért hozzá. Ahogy a hajamba túr, kicsit felkuncogok és a saját határaimat feszegetve engedem mélyebbre. Mikor felegyenesedek és az ölébe mászok szorosan karol át. - Ezzel talán már elkéstél kicsit, nem gondolod? – suttogom még mindig és a csókot követően már az ágyon találom magam. Lekerül rólam a maradék ruhadarab is, és megérzem a kezét ott, ahol most a láng tombol bennem. Ahogy megérint hangosabb nyögés hagyja el az ajkam és ösztönösen emelem meg a csípőm. Kérésére csak bólintani tudok, belém fojtotta a szót a csókjával. Lassan, őrjítő lassan hatol belém, újabb nyögést csal a ki belőlem. A vállába kapaszkodok és úgy próbálok hozzászokni az új érzéshez. Kemény és feszítő érzés, nem fáj, nem kellemetlen. A karja alatt átnyúlva ölelem át és karmolok megint a hátába. Amikor úgy érzem, hogy megszoktam már, kinyitom az eddig csukott szemem és a szemébe nézve emelem meg a csípőm megint a következő döfése előtt. Olyan, mintha mélyebben merülne így el és a következőnél is így teszek. Szaporán veszem a levegőt, ez a lassú tempó az őrületbe kerget és megint megemelem magam. - Kérlek! – sóhajtom és lehúzom magamhoz egy újabb csókra, mely most követelőzőbb mint az eddigiek. – Kérlek, Jacob! – kérem újra, kimondva nevét is a szemébe nézve. |
| | | Chatkép : Szerepkör : bastien verőembere play by : Ed Skrein Hozzászólásaim száma : 138 Pontjaim : 124 Pártállás : | | 18+ - Most vallottad be, hogy még sosem szexeltél. - mosolyodok el - De láthatóan nem kevés "oktató" anyagot láttál már. - teszem még hozzá, hogy egy kicsit ismét szurkálódjak, úgy sem tenne semmi olyat, ami ártana. Ahhoz túlságosan akarja a dolgot, túlságosan is felpezsdült a vére. Amikor viszont megnyalja a szája szélét és még egyszer rám néz, félmosoly jelenik meg az arcomon. Nem hittem volna, hogy még ezt is megcsinálja első alkalomnál, azt hittem, hogy a kézimunkánál megáll. Ám hamar megérzem, ahogy a nyelvével játszadozik a merev tagom körül. Ahhoz képest, hogy most csinálja először, tudja, hogy miképp kell örömöt okozni. Bár lehet, hogy csak ösztönből csinál mindent. Kezd igazán kellemessé válni a helyzet és ennek adok némi hangot is, mellé elképzelem, amint keményebben teszi mindezt. Nem is kell sokáig várnom, hogy meg is tegye. Gyengéden beletúrok a hajába, amint komolyabb mozdulatokat végez rajtam. De semmi jó sem tart örökké, így pár perc elteltével felegyenesedik, hogy érdekes megjegyzéseket mondjon. - Nehogy ezzel függővé tegyem a kis cicát. - felelek a suttogásra és látom rajta a zavarát. A csókja moha és követelőző, érezni belőle, hogy mennyire hajtja a vágy, a kéj. Amikor elszakadunk lefektetem és csókolni kezdem a testét, közben az egyik kezem lassan leveszi róla a bugyit és gyengéden megérinti. Már nedves, nem is kicsit, ennek hatására elmosolyodok és közelebb hajolok hozzá. - Szólj, ha fájna. - mondom neki mielőtt megcsókolnám és lassan, fokozatosan belé hatolok. Nedves és szűk, bár utóbbi nem annyira meglepő egy szűz lány esetén. Ám, ha szól, akkor változtatok a tempón, de addig tartom az ütemet, a lassú és hosszú ütemet. |
| | | Chatkép : Szerepkör : washingtoni lakos play by : Jenny Boyd Hozzászólásaim száma : 163 Pontjaim : 154 Pártállás : User név : Titti Fő képességem : Fő képességem a pirokinézis Őt keresem : A vámpíromat, az apámat és a hugomat Tartózkodási hely : Washington DC Korom : 30 Foglalkozásom : Felszolgaló/pultos egy kocsmában | | 18+ Egyre jobban kezdem megérezni, hogy mire gondolhat és bevillannak képek, melyekben vagy az ölében ülök, vagy alatta fekszem, de még olyan is akad, ahol a hátam mögött van. Ezek a képek csak még jobban felbátorítanak, arról nem is beszélve, hogy milyen elégedett, kaján mosoly ül ki az arcára. - Attól mert talán nincs olyan nagy tapasztalom még látni láthattam dolgokat. Vigyázz, mert a cica kezében van az irányítás. – figyelmeztetem és finoman rászorítok ágaskodó tagjára, kicsit fel is nevetek. Tetszik ez a helyzet és a kíváncsiság, az adrenalin és a bizonyítási vagy olyasmire késztet, amit álmomban sem képzeltem el sosem. Még egyszer felnézek rá és megnyalom a szám szélét, majd finoman bekapom, és megízlelem őt. Hajam arany vízesésként terül szét az arcom mellett, így hacsak össze nem fogja a hajam, nem láthatja, hogy a bátorságom milyen vörösre színezte az arcom. Nyelvemmel körbejárom, picit rá is harapok. Furcsán ösztönös mozdulatok ezek, és pár percig folytatom is. Mintha halk nyögést hallanék a fejem felett, amire újabb kép villan be, amiben kicsit mélyebben merül el a számban, érezheti ahogy elmosolyodok, majd kipróbálom. Nagyobb mint gondoltam, de ez nem tántorít el, és a kezemmel is játszani kezdek vele. Mikor felegyenesedek kicsit szégyenlős mosollyal pillanatok rá, de mégis megnyalom a szám szélét. - Meglepően finom. – suttogom és zavaromban nem tudom mit csináljak, így az ölébe mászok és átkarolom a nyakát. – Túlságosan is finom. – teszem még hozzá, mielőtt megcsókolnám újabb bátorítást kérve tőle. Egyre mohóbban csókolom, azzal a feltett szándékkal, hogy ezt a csatát ezúttal én nyerem meg. |
| | | Chatkép : Szerepkör : bastien verőembere play by : Ed Skrein Hozzászólásaim száma : 138 Pontjaim : 124 Pártállás : | | 18+ Láttam, ahogy elpirult, amikor fedetlen keblei megjelennek szemeim előtt és most nem véletlenül. Nem ellenkezik, nem szól semmit, csak élvezi a csókokat, a gyengéd harapásokat. Közben pedig dalol, akár egy kis madárka, sóhajaival, nyögéseivel. A szemeiben mintha tűzet is látnék, amit a kéj és a vágy táplál. Olyat, amit már nem olt semmi és senki. S nekem tetszett az, amit azokban a szemekben láttam, nagyon is tetszett. Amikor jött a kölcsön kenyér visszajár, akkor felhúztam a szemöldököm és hagytam feltérdelni. Végig a lelkének tükrébe nézek, ameddig hátra nem húzza a fejem és nem kezd el harapdálni. Mosolyra görbül a szám és érzem, ahogy az egyik kezével felfedező útra indul. Végül eljut a nadrágig és ki is oldja, ám egy pillanatra megtorpan. Tapasztalat hiánya véget nem is meglepő, de ezt nem fogom az orra alá dörgölni, még. Bár, ha telepátiát használ, akkor úgy is tudja, így inkább őt képzelem el különféle pózokban, hátha reagál valamit. Viszont ez sem tart sokáig, amikor keze eljut a céljához, a már kellően merev férfi tagomhoz. Eleinte ügyetlen lassúsággal kezd el dolgozni rajta, de hamar belejön, ebbe is. Ekkor elindul lefelé az ajkaival és kaján mosollyal figyelem a jelenetet. - Talán a cica olyat lát közelről, amihez még nem volt szerencséje? - cukkolom egy kicsit az engem néző szőkeséget kezében az érzékeny tagommal. Így belegondolva, lehet nem kéne, de nem tudtam ellenállni. |
| | | Chatkép : Szerepkör : washingtoni lakos play by : Jenny Boyd Hozzászólásaim száma : 163 Pontjaim : 154 Pártállás : User név : Titti Fő képességem : Fő képességem a pirokinézis Őt keresem : A vámpíromat, az apámat és a hugomat Tartózkodási hely : Washington DC Korom : 30 Foglalkozásom : Felszolgaló/pultos egy kocsmában | | 18+ Sejtelmes mosolya sokat ígérő. Kíváncsiság árad belőle felém ezt a szemében is látom. Biztos vagyok benne, hogy arra kíváncsi vajon mit tudok még. Átfut pár lehetőség a fejemen és nem is kell sokat várnom, hogy ki is próbálhassam. A csókjában elveszek, és hiába küzdök ellene, elvesztem ezt a csatát, de közel sem nyerte meg a háborút. Egy ideig hagyom, hogy eljátsszon rajtam, és ahogy leveszi a fürdőruha felső részét úgy pirulok el. Kiélvezem a kezét, a száját és a játékát a melleimmel, de úgy érzem kicsit egyoldalúvá vált a játék. - Én jövök, kölcsön kenyér visszajár. – búgom mélyen a szemébe nézve. Az álla alá nyúlva ülök fel, és feltérdelek előtte. A hajába túrok és kicsit meg is húzom, hogy hátra döntse a fejét. Vad tekintettel nézek rá, majd ezzel a vadsággal támadtam le a száját, de a kezem vándorútra indult a nadrág széléhez. Ott végig húztam a körmömet, majd a nyakához hajolva, kicsit erősebben haraptam meg. Nyelvemmel is megízleltem a bőrét, közben lazitottam a nadrág kötőjén. Itt viszont egy kicsit megálltam, láttam már férfit meztelenül, tudtam mit találok a nadrág alatt, de még nem fogtam soha a kezemben. A pillanatnyi hezitálás után őrjítő lassan nyúltam beljebb, míg nem megtaláltam amit kerestem. Cirógatni kezdtem lágyan, majd óvatosan ráfogtam, ugyanebben a pillanatban a másik kezemmel megint végig szántva a hátán egészen a nadrágig. Felemeltem a fejem és kacér szemekkel indultam el lefelé, itt ott egy egy csókot hintve a mellkasára. A nadrág széléhez érve megálltam és sokat sejtető mosollyal néztem fel rá és lassan kezdem el lehúzni róla a nadrágot. Ahogy előbukkan, amire vártam, újra kézbe veszem, még egyszer felnézek rá... |
| | | Chatkép : Szerepkör : bastien verőembere play by : Ed Skrein Hozzászólásaim száma : 138 Pontjaim : 124 Pártállás : | | 18+ - Remélem azok jobbak lesznek, mint az eddigiek. Bár egy kis cicától nem várnék sokat. - mondom mindezt egy csibész félmosoly kíséretében. Már, ha vannak egyáltalán trükkjei, amiket fel tud majd használni. Viszont azt mindenképp tudja, hogy miképp kell búgó hangom csicseregni a másiknak. A sikításra tett megjegyzésére csak sejtelmesen elmosolyodok, főleg, amikor még jobban ringatja magát a karjaimban. Talán pár trükköt mégis tud, bár remélem, hogy azért ennél többre is képes. Főleg azután, hogy felkapom és az ágyhoz víve rádobom, majd fölé mászok. - Kérned sem kell. - mosolygok rá mielőtt csókok hadával kezdem el bombázni őt. Elsőnek az ajkait, ahol komoly csatába keveredek a nyelvével, de végül győzelmet aratok. Így aztán elkezdek lefelé haladni, a nyakánál egy kicsit elidőzve, enyhén karcolgatva őt a fogaimmal. De innét is tovább indulok, hogy eljussak a két dombing és azoknak vonalát jelöljem meg. Lassan szabadítom ki őket a ruha fogságából és hamar meg is lelem a már keményedő bimbókat. A bimbók, amik az új célpontommá váltak, csak még nem tudnak róla. Az egyiket számmal kényeztetem, gyengéden harapdálva és olykor megszívva, a másikat kezemmel masszírozom. Közben pedig hallgatom a feltörő sóhajokat, a zenét, amit ő ad elő. |
| | | Chatkép : Szerepkör : washingtoni lakos play by : Jenny Boyd Hozzászólásaim száma : 163 Pontjaim : 154 Pártállás : User név : Titti Fő képességem : Fő képességem a pirokinézis Őt keresem : A vámpíromat, az apámat és a hugomat Tartózkodási hely : Washington DC Korom : 30 Foglalkozásom : Felszolgaló/pultos egy kocsmában | | 16+ Lebiggyesztettem a számat, arra a kijelentésre, hogy gyenge próbálkozás volt. Azon kezdtem gondolkozni, hogy mivel tudnám meg jobban kiakasztani. Minél tovább és minél nagyobb felületen érintkezett vele a bőröm, annál többet éreztem belőle. Theat már nem láttam magam előtt, így egy cél már kipipálva. Ugrás a következőre, arra a bizonyos kandúrra. - Eddig jól haladtam vele, de van még pár trükk a tarsolyomban, de azt későbbre tartogatom! - búgom édes hangon és ha elég jó megfigyelő, akkor láthatja a szememben fellobbanó tüzet. – Úgy érzem szereted, hogy sikitásra késztetsz, de ha olyan helyzetbe hozol, mint a váratlan vízbe dobás, akkor ne csodálkozz. – emlékeztetem a korábbi akciójára. Tisztán látszik rajta, hogy tetszik neki a popsirázás, igy tovább csinálom, mielőtt az ölébe ugortam volna. Ez meglepte, de ez ellen sem tiltakozott, így újabb sikernek könyveltem el. Heves csókja nevetésre késztet, főleg ahogy szorosan markol a fenekembe, és elindul velem. Rajtam volt a meglepődés sora, ahogy ledobott az ágyra, szinte rögtön felém is mászott. - Sikerült! Gyere ide kandúr! – nevetek fel és kitárom a karom, invitálva őt. Jön is habozás nélkül és egy csók után, már lefelé indul a testemen. Kicsit megijedtem, hogy most tényleg megtesszük, de a csókjai feledtették velem az aggályaimat. Halk sóhajokat csalt elő belőlem. |
| | | | | | | | Workout or torture? - Kyra & Jacob | |
|
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
|