- Neked is érdekes, hogy égjen le a ház, mert akkor nem információért kell majd dolgoznod. Természetesen fizetés nélkül, talán némi extra feladattal. – vázolom fel neki, hogy mivel járna egy tűz számára. Ebből talán kellően jól megértette, hogy mennyire nem járna jól. Szerintem nem akar magából alkalmazottból szolgává válni, haver lennének ötleteim arra, hogy miképp dolgozná le a kárt. De még milyen jó ötletek, egyik jobb, mint a másik. Közben visszatérünk és hozzá lát a következő feladathoz. Látom rajta, hogy mennyire koncentrál és próbálja kitalálni, hogy mi is jár a fejemben. Néhány részletet eltalál, hiszen valóban vízzel kapcsolatos, ám a tegnap esti esetre. Végül közvetlenül előttem áll még és rakja össze azt, amire gondolt.
- Víz jó volt és a vörös is, de nem a bugyi, nem a tegnapi esetre gondoltam. A jakuzzi jó tipp, ismét többet vártam, bár ha ezt sem gyakorlod, akkor ez az eredménye. De ha szeretnéd, akkor megmutathatom, hogy mire gondoltam. – mosolygok rá és a szemébe nézek közben. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire lesz most bátor, hogy mennyire vállalja be. Amennyiben igent mond, akkor jobb kezel megsimítom az arcát, közelebb hajolok és érzéki csókot adok neki. Amennyiben nemet mond, akkor jöhet az újabb feladat, ismét a súly, de most nem zavarom meg.

- Biztos, hogy jól van, vagy nem csak a házadat félted? – kérdezek vissza megint játékosan, de láthatóan húztam egy láthatatlan határt magamnak, amit próbáltam nem átlépni, az ő érdekében. Nincs szüksége arra, hogy ápolja az összetört lelkem, elég neki, hogy edzenie kell. Hangtalanul követett a pincébe, nem tudtam hogy a sarkamban van, csak amikor megfordultam és rájöttem, hogy ott van. A pince érintetlen volt megint, tiszta és szagtalan, mint mikor először beléptem. Ezek szerint a falak elnyelik a mágiát, nem kellett attól tartanom, hogy véletlenül alulról rombolom le a házat.
- Rendben. – bólintottam, határozottan és lehunytam a szemem. Próbáltam elkapni valamit a belőle áradt. De nyugalmon kívül semmit nem tudtam kiolvasni belőle.
- Hogy az a rohadt... – kezdtem el káromkodni és erősebben koncentráltam. Halványan elkaptam valamit, egy kaján mosoly jelent meg a csukott szemeim előtt.
- Elsőre azt mondanám, hogy a tegnapi fiaskóra gondolsz. – mondtam ki hangosan, amit sejtettem, de valahogy mégsem. Tettem pár lépést felé, hátha közelebbről tisztábban érzem. A bőrömön hűs víz érintése siklott át.
- Vizet érzek... És kaján vigyor van az arcodon. – beszéltem tovább, még közelebb mentem hozzá. Megjelent egy vörös bugyi is, majd teljes sötétség. Lassan kinyitottam a szemem felnéztem rá. Közvetlenül előtte álltam, és felemeltem a fejem.
- Víz, kaján vigyor és egy vörös bugyi. Ennyit éreztem, szóval ezek alapján azt mondanám, hogy a tegnap este történtek jártak a fejedben. De ha jobban belegondolok... Talán a jakuzzihoz is köze lehet, bár ez már inkább csak találgatás. – sütöttem le a szemem. Ez nem sikerült jól, sőt siralmasnak mondtam volna, ezt még én is tudtam. Mind közül ez a leggyengébb képességem.

- Biztos, hogy jól érzi magát? Nem akarom, hogy tűzgolyó felrobbanjon előttem. - adok hangot némi aggodalomnak az előbbiek után. Bár tény, hogy tettem érte bőven, azért hogy az a 2 labda eldurranjon. Viszont egy cseppet sem bánom, ezzel csak a sejtéseim igazolódtak be. Azt is észreveszem, ahogy gyorsan letöröl egy könnyet, de nem tűnik bánatosnak, inkább dühösnek és kissé zaklatottnak. Miért is ne lenne az? Egészen eddig engem keresett, ki tudja, hogy hányszor nézte meg azt az öreg képet és most alig pár óra ismertség után már a lakásomban van. Tesztelem őt és közben taperolom, meg húzom az idegeit. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire jól fogok szórakozni.
- Ahogy gondolod. - felelek a kijelentésre és én is visszamegyek a pincébe, hogy folytassuk a dolgokat. Belépve feltűnhet neki, hogy a szóba ugyanolyan érintetlen, mint volt, pedig nagy tűzet csiholt a semmiből. Még egy picike korom foltot sem látni sehol. Piszok jó munkát végeztek itt meg kell hagyni, piszok jót.
- Akkor nézzük, hogy mennyire megy a telepátia. Próbáld meg kitalálni, hogy mi járhat a fejemben. - állok meg vele szemben karba tett kézzel. Fejemben elképzelem őt egy szexi bikiniben, amint a jakuzziban ül és borozik. Haja hullámzik a vízen és arcát süti a nap, majd megjelenek én is hevesen lekapom, nagyon hevesen.

Nem értem miért akadtam ki, ezt is csak munkának tekinti, meg egy tesztnek, amin ha nem megyek át soha nem tudok meg semmit a családomat ölelő titkokról. Ezek után viszont nyilvánvalóvá válhatott számára is, hogy mi a szitu. Lehet nem a legjobb döntés volt elmenekülni, de ebben már volt némi gyakorlatom. Viszont ezek után, soha többet nem fogok elfutni. Túl gyerekes viselkedés, ideje hogy felnőtt nőként viselkedjen, és ne mint egy hóbortos tini. Ezen gondolkoztam, mikor ő is megérkezett. Vettem egy nagy levegőt és kihúztam magam és úgy fordultam felé.
- A cicus kicsit besokkalt, de jól érzi magát. – mondtam határozottan és nyugodtan szívtam tovább a cigit. Lopva letöröltem még egy könnycseppet, amit eddig nem vettem észre, de ez már düh könnye volt, hogy hagytam hogy elragadjanak a gondolataim.
- Jól vagyok! Folytassuk, nem akarok most meghátrálni. – néztem a szemébe harciasan. Tényleg nem akartam megállni itt. Tudtam, hogy több van bennem, hogy többre vagyok képes. Bár a jakuzzi csábító volt, az már kevésbé, hogy az idegen nő bikinijét felvegyem, még ha nem is volt rajta sosem.
- Komolyan mondom, folytassuk bármennyire is csábít a jakuzzi gondolata. Ha végeztünk, azután is élhetek az ajánlattal, és a bort sem fogom visszautasítani. – eresztettem meg felé egy mosolyt, és miután elnyomtam a csikket, újult erővel és elszántabban indultam meg vissza a szobába. Visszaálltam a helyemre, és az ajtó felé fordulva vártam meg. Amikor ő is visszatért végig a szemébe nézve követtem a mozgását.
- Várom a következő feladatot, Főnök! Ne kímélj, bírom még. – jelentettem ki és komolyan is gondoltam. El zártam magamban mindent, ami eddig felgyülemlett és be akartam bizonyítani, hogy igenis jó döntés voltam számára.

- Nem éppen egy fölösleges tudás az én szakmámban. Na meg így meg tudom nézni, hogy mennyire figyelsz a feladatra, hogy mennyire lehet kizökkenteni. S igen, egy plusz pont, de még nagyon sokat kell összeszedned, ha át akarsz menni a rostán. - mondom neki mosolyogva. Még hosszú út áll előtte mire eljut addig, hogy magammal vigyem. Ott meg majd kiderül, hogy valóban kibírja-e anélkül, hogy kidobná a taccsot. Amikor először lát gyilkosságot, kínzást vagy látványos üzenet hagyást. Ezzel mondjuk azt is eldönti, hogy melyik oldalra áll, de nem fogom kényszeríteni. Valamiért úgy vagyok, hogy nem akarom ráerőltetni ezt.
Meglep, amikor a két labda felrobban és amikor hirtelen a semmiből tűzfal kerül közénk. Pedig milyen édes sóhaj hagyta el ajkait, zene a fülnek. Kicsit olyannak tűnik, mint aki még sosem került ilyen helyzetbe. Mint akivel még sosem bántak így és ez.. Ez mosolyra késztet. Arra tudok csak következtetni, hogy még sosem volt barátja, se kapcsolata, ami sok reakciót megmagyaráz. Így pedig nem meglepő, hogy így kirohant. Viszont nem fogok csak úgy itt ácsorogni, így én is megyek utána. Nem is kell sokáig keresnem, mire meglelem a ház előtt füstölögni.
- Tehát a cicus nem bírta tovább. - lépek ki mellette. Most jelzek neki, mielőtt megijed és felgyújtja a házat. Nem hiányzik az nekem, hogy porrá égessen itt mindent. - Pihenj egyet. - szólalok meg miután én is megnyújtottam egy szálat - Van egy jakuzzi a ház mögött, ha gondolod csobbanj bele. Nagyon jól fel tud frissíteni, fölég egy kis borral. Utóbbi a hűtőben van. Mondjuk fürdőruhád nincs, de biztos, hogy van itt hagyva egy, szerintem még olyan is, amin rajta van a címke. - a mondat végén megráztam a fejemet a gondolatra, hogy mennyire ruhája lehet itt Thea-nak.

Szóval a nő boszorkány. Még egy újabb infó, amitől rosszul érzem magam. Próbálok nem reakciót mutatni és nem kiakadni azon, hogy boszorkányokra bukik.
- Elég jól értesz a figyelemeltereléshez. - jegyzem meg halkan, bár biztos hallotta. Muszáj lehűtenem magam, nemlehet köztünk semmi. Nem is lenne szabad ilyenekre gondolnom. Követem a pillantását a többi súly felé, amik már nehezebbek látszanak. Egy nap sikerülni fog megemelni és megtartani őket. A tűzgömbös feladat még a zavarás mellett is sikerült, többé kevésbé. A dicséret is jól esett.
- Egy plusz pont nekem. - nézek végül mégiscsak rá vigyorogva a dicséret után, de azonnal vissza is fordulok a labda felé. Lemásolom és teszem amit mond. Öt méterre tőlünk a két labda eltávolodik egymástól.bar fel vagyok készülve az újabb támadásra, ami nem is váratott sokáig magára. Amikor megéreztem a kezét a hasamon és a combomon elmosolyodtam. A labdák meg sem rezdültek. De megint a foga volt a ludas, ahogy végighúzta a nyakamon. Halk nyögés csusszant ki a számon, és a két tűzlabda felrobbant, az egész szobát tűzbe borítva. Szememben is tűz lobbant fel, majd szembefordultam Jacobbal és a tüzet magamhoz hívva öntudatlanul is pajzsként húztam fel, mint éjszaka. Senki nem volt hozzám még ennyire közel, senki nem váltott ki belőlem ilyen reakciót és ez megriasztott. Túl sok volt ez most.
- Maradj ott! - szóltam hosszú némaság után. Magam sem értettem, hogy mi történik, csak azt hogy tér kell, és távolság tőle. Nem engedhetem magamnak hogy érezzek. Ő pedig ezt váltja ki belőlem.
- Ne haragudj! - mondtam, mikor a tűz lassan kialudt és anélkül hogy ránéztem volna kimentem a szobából. A konyhában megtaláltam egy doboz cigit, kivettem egy szálat, majd kimentem a ház elé és rágyújtottam. Remegett a kezem, a lábam.
- A picsába! - káromkodtam nem túl nőiesen és felnéztem az égre. Egy könnycsepp is elszabadult, amit dühösen töröltem le. Miért nem tudok közömbös maradni vele, mint minden más férfival? Ezen gondolkozva szívtam a cigit, és arra a következtetésre jutottam, hogy az elmúlt két-három hónap várakozása lehet az ok, ami miatt így viselkedtem mellette.

- Kétlem, hogy erősebb lennél annál, aki segített ennek a szobának a létrehozásában. Így aztán kizárt, hogy megégesd a falat. - mondom neki, miután kinevette magát. Remélhetőleg ezzel egyértelmű lesz számára, hogy azok nem hétköznapi falak. Ezután az első próbája vegyes eredményekkel zárult. Egyrészt már most jó feneke van, de erre már hajnalban is rájöttem, másrészt láthatóan nehezen boldogult a súllyal.
- Lehet, de anélkül nem tudtam volna megnézni, hogy mennyire tudod ösztönből csinálni és nem erős koncentrációval. - adok választ a kijelentésére - Remélem, hogy idővel eljutunk oda, hogy ez nem fog zavarni a fenekedre való markolás abban, hogy annál nehezebb súlyokat mozgass. - teszem még hozzá, mintegy előre vetítve azt, hogy mire is várhat a közeljövőben. Persze lesz itt más is, amivel kizökkentem őt. Viszont amikor egy sóhaj hagyja el az ajkait a fogaim érintésének hála, akkor egy veszélyes mosoly kúszik fel az arcomra. Igaz, hogy majdnem elveszítette a kontrollt, de végül visszahozta a tűzgolyót stabil állapotba.
- Nem rossz. - szólalok meg mögötte - Most csinálj egy másik gömböt és vidd a kettőt olyan 5 méterre tőlünk. Ott az egyiket vidd el balra pár métert, a másikat meg jobbra. A feladat marad, ne változzanak semmit. - adom ki az újabb utasítást és figyelem, amint végrehajtja. Látom, hogy ez valóban jobban megy neki, mint a telekinézis, sokkal jobban. Amikor mind a két golyó a megfelelő helyen van, ismét közelebb lépek hozzá. Fogaim megint a nyakát karcolják, míg az egyik kezem lassan vonul felfelé a combján, majd a hasán. Közben figyelem, hogy mennyire tudja a két golyót nyugton tartani. Néhány pillanat után ezt is abbahagyom.

Tényleg szeretném, ha csak velem foglalkozna és nem nézne más nőre? Erre nem tudtam még felelni. Tény hogy jól érzem magam a társaságában. Valahogy úgy érzem, átlát rajtam. Vagy olvasna bennem, mint egy könyvben. Biztos csak azért mert jó megfigyelő.
- Mint az észrevehetted már, nem vagyok az a plázacica típus, aki mindig toppon van. – felelem köntörfalazás nélkül. De azért az ujjaimmal kicsit átfésültem a hajam, menet közben. Nem kerülte-e a figyelmemet, hogy megint felhozta a fürdőszobás esetet, megint pirulásra késztetve. Ha tudna, hogy ő az első férfi aki szinte meztelenül látott, talán nem hozna újra és újra zavarba. Meg is fordult a fejemben hogy elmondom neki, amit aztán nem tettem meg.
- Akkor nem aggódom, de ha feketék lesznek a falak emlékezz én szóltam. – nevetek fel, de már csinálom is a feladatot. Csúfos vége lett és zavarba jöttem, mert a hangjából némi csalódást véltem kiolvasni. Én sem voltam elragadtatva a teljesítményemtől, de mire szólhattam volna, hogy próbáljuk újra, addigra már visszatette a súlyzót és kiadta az újabb feladatot. Ez könnyebbnek ígérkezett, de valahogy mégsem bíztam ebben teljesen.
- Közelebb is jutottam volna, ha nem vagy ilyen aljas! – feleltem szórakozottan, és figyeltem ahogy mellém áll. Erőlködés és gondolkodás nélkül hoztam létre egy focilabda méretű tűzgömböt, nagyjából kartávolságra. Simán meg tudtam tartani, úgy ahogy kérte. Láttam a szemem sarkából, hogy megmozdult és felkészültem az újabb támadásra. A lehelete nem okozott gondot, ahogy az sem, hogy közel áll hozzám. De a fogai... A fogai súrolták a nyakamat. Apró sóhaj hagyta el a számat, ami engem is meglepett. Kerek szemmel néztem a gömböt, ami hirtelen kezdett tágulni, de mielőtt szétrobbanhatott volna, lecsillapítottam magam és visszaállítottam az eredeti méretére. Könnyebb volt arra gondolnom, hogy ne okozzak csalódást neki megint, mint a fogai érintésére a nyakamon. A tüzet úgyis könnyebben uraltam, de még így is volt mit gyakorolnom. Vártam, hátha újabb támadást indít, vagy újabb feladatot ad. Nem mertem felé fordulni, biztos kaján vigyor ül az arcán és jól szórakozik rajtam.

- Nekem kicsit úgy tűnik, hogy te szeretnéd. - válaszolok a kérdésére. Amennyire bátor, annyira lehet látni rajta, hogy mennyire nem vagyok közömbös számára. Főleg, ahogy kellegeit magát, de valahogy mégis olyan kis szerencsétlennek hat, mintha nem igazán lenne tapasztalata, inkább könyvekből és filmekből venné a trükköket. Ám valahogy mégis jól áll ez neki, jobban, mint azt be szeretném vallani.
- Tudod és mégis így jöttél ki. Mondjuk sok újat már nehezen tudnál mutatni. - kacsintok rá visszautalva a tegnap estére. Ezzel még egy jó ideig cukkolni fogom őt, tovább, mint szeretné. Lehetőleg akkor, amikor a legjobban zavarba tudom hozni vele. Szerencsére viszont nem kellett rá sokat várnom, pedig nem lepett volna meg, ha vagy fél órát készülődik.
- Kétlem, hogy azt el tudnád érni, így nem kell aggódni. - válaszolok a kérdésére, majd figyelek. Látom, ahogy felemeli a súlyt és ahogy lassan mozgatja. Már ez is a képességei határait jelenti, pedig csak 25 kilóról beszélünk. Pedig ha többet használta volna a telekinézést, akkor ez kisujjból menne neki. Mondjuk erre is számítottam, hiszen elmondta, hogy nem igazán használta. Az sem lep meg, hogy az érintésre le is ejti és kapásból tűzet csihol.
- Csak nem fázol? - szólalok meg, amint a súlyhoz lépek és felemelem, hogy visszarakjam a helyére - Mondjuk gondoltam, hogy le fogod dobni, de azért kicsit reménykedtem benne, hogy közelebb jutsz ennél. - mondom neki miközben visszasétálok mellé - Most idézz meg egy tűzgömböt és tartsd egy helyen, ne mozduljon semerre és ne változzon semmit. - adom ki az újabb feladatot. Megfigyelem, hogy miként hajtja végig mellette állva. Most hosszabb ideig nem csinálok semmit, jó pár percig. Aztán halkan és minden jel nélkül lépek hátrébb, majd mögé és a nyakához hajolok. Érezheti a leheletem és egy pillanatig a fogaimat is. Viszont mást nem csinálok és gyorsan el is hátrálok, mielőtt tábortűz gyullad alatta.

- Nem, nagyon nem akarom tudni. A te dolgod. – felelem és reménykedem benne, hogy lassan lecseng ez a téma. Egy darabig még szeretném titokban tartani, hogy mennyire tapasztalatlan vagyok ezen a téren. Ahogy a fülembe suttogott, felé fordultam és olyan közel volt az arcomhoz, hogy éreztem a hűvös lehelletét. A simogatás pedig olyan gyengéd volt, hogy elakadt a szavam is.
- Azon már túl vagy! Vagy ennyire szeretnéd a kezedben tudni? – kérdeztem miközben leszálltam a székről és még meg is ráztam, de rá akart volna csapni eltáncolok a keze elől. És nevetve indulok a szobám felé.
- Tudom, hogy kócos vagyok! Pár perc és jövök. – felelek és táncolva megyek a szobába. Tele voltam energiával. Öltözés közben megérintettem az arcom, ahol megsimogatott. Elmosolyodtam, de le is hűtöttem magam azonnal. A főnököm, a francba is. Mikor készen voltam, már várt rám. Követtem a pincébe, ahol szinte semmi nem volt, pár súlyt leszámítva. Viszont a fehér falak kicsit aggasztottak.
- Nem félsz, hogy kormosak lesznek a falak? -kérdeztem, és beálltam a terem közepére. Lehunyt szemmel emeltem fel a két kezem, az egyik súly felé. Összevont szemöldökkel nyitottam ki a szemem és úgy fél méterre sikerült is megemelni a súlyt. Lassan, centiről centire hoztam közelebb. Nehéz volt tartani a mágiát, de könnyebb volt mintha vele próbálkoztam volna. Nagyjából fél úton járt a súlyzó, amikor megéreztem a kezét a fenekemen, majd ahogy elindul felfelé a gerincemen. A súly megremegett majd hangos puffanással zuhant a földre, visszhangot verve az üres szobában. Ugyanabban a pillanatban a lábam alatt tűz lobbant fel. Számítottam az effajta elterelésre, mégis váratlanul ért.

- Nem? Pedig van egy két igazán érdekes is. - gondolkozok el, de nem lep meg, hogy nem igazán érdeklik a részletek. De a reakciói, amiket ezen kis eloszlásokra ad, azok igen csak szórakoztatóak. Pedig még csak most kezdődött el a nap, hol van még az újabb gyakorlás és edzés, amikor majd még jobban ki tudom készíteni. A célom legalábbis az, hogy kellően kizökkentsem őt, hogy mimnél jobban irritáljam, ezáltal kevésbé tudjon koncentrálni a feladatok közben. Ezzel meg tudom nézni, hogy mennyire jól tudja kontrollálni magát.
- De magabiztos valaki magában. Úgy véled, hogy el fogsz érni egy olyan formát, aminek hála csak a te fenekedet fogom nézni? Nehogy a végén ne csak nézzem, hanem jól meg is masszírozzam. - a mondatom felénél közel hajolok hozzá és a végét már a fülébe mondom miközben a kezemmel végig simítom az arcát. Elmosolyodok, amikor ellépek tőle, hogy elindítsam a mosogatógépet. Amikor viszont megint előjön az energikus fele, másfajta mosoly jelenik meg az arcomon.
- Előtte azért öltözz át és a tükröt se kerüld el, mert nagyon durván elaludtad a fejed. - nevetek, majd kimegyek a ház elé cigizni egyet. Amikor meghallom, hogy kész, akkor bemegyek, kint elnyomva a csikket.
- Gyere. - mondom neki és elindulok lefelé a pincébe, ahol egy ismerős boszorkány segítségével lett kialakítva egy szoba. Itt gond nélkül használhatja az erejét, mert nem fog gondot okozni, legalábbis remélem, hogy nem. Ahogy benyítok ebbe a helyiségbe, egy meglehetősen tiszta szobát láthat, csupasz falakkal, sima padlóval és a falba szerelt lámpákkal. Van néhány komolyabb súly az egyik falnál, ezek most nagyon jól fognak jönni.
- Állj középre és emeld meg a 25 kg-s súlyt és hozd kicsit közelebb magadhoz, majd tartsd ameddig nem szólok. - adom ki az utasítást. Amint elkezdi a feladatot, mögé lépek és egy ideig csak figyelek, egészen addig, amíg nem jön közelebb a súlyzó. Ekkor megfogom a fenekét, keményen, majd lassan felhúzom a kezem a hátán. Meglátjuk, hogy mennyire tud koncentrálni a feladatra.

Hálás mosollyal vettem el a bögrét és indultam a hűtő felé a tejért. Töltöttem, majd visszatettem.
- Elég csak a tej, amúgy édesszájú vagyok, de a kávét cukor nélkül iszom. - kortyoltam is a keserű élénkítő italba. Szóval nő az illető, de a szavaiból azt vettem ki, hogy nem feleség nem barátnő, inkább munkakapcsolat egy kis szexszel.
- Ne... Nem akarom hallani a részleteket. A te dolgot, hogy kivel hol mit csinálsz. - ráztam meg a fejem és ültem vissza a reggelimhez. Miért lettem hirtelen ennyire ideges? Miért nem tudom ezt is higgadtan kezelni, mint a csipkelődéseit? Pár falat után megint a kávéba kortyoltam, a kezemmel melegen tartva a bögrét.
- Annak kéne lennem? Ha ár formába hozod az amúgy formás popsimat ennyit megérdemelsz, nem? - Na tessék megint laza vagyok, és szurkolódó. És megint jön a kétértelmű kijelentéseket, ami már nem is kétértelmű, tökéletes burkolatlan célzás. Inkább a reggelimre koncentrálok és elengedem a fülem mellett. Amikor befejeztem én is berakom a mosogatógépbe az edényeket és megállok mellette.
- Akkor mire várunk még? Csapjunk a közepébe! - elszánt voltam, mert engem is érdekelt mire is vagyok képes, de ugyanakkor megszólalt a vészharang a buksimban. Volt egy olyan sejtésem, hogy a figyelem elterelés aljas lesz, azok alapján amit eddig láttam tőle.

- Tessék. - nyújtok felé egy bögre kávét - Tej van a hűtőben, cukor meg itt, édesítő szintén, ha az kéne. - mutatok az egyik szekrényre. Ki tudja, hogy ő mivel issza. Amikor majdnem megfullad felszalad az egyik szemöldököm, de nem mozdulok meg. A reakciója szintén nem meglepő, bár a feleségnél nevetek egyet. El tudnék képzelni senkit olyanként számomra.
- Nincs bejárónőm, csak egy nő, aki mindig bejár. Leggyakrabban szó nélkül és esetek döntő többségében pont a szabadidőmben, hogy segítsek neki. - iszom meg a kávém maradékát - Vagy összefutunk valahol, majd itthon mindenhol is csinálunk mindent is. - mosolygok rá sejtelmesen, mivel ahol éppen eszik, ott is volt pár vad menetem vele. Esküszöm, hogy nem tudnék olyan helyet mondani a házban, ahol nem lett volna egy kis kalandom. Borzasztó és kívánatos, mikor melyik.
- Vagy talán a kis cica féltékeny lenne? - hajolok közelebb hozzá - Végül is azt mondta, hogy nem fogom senki más fenekét nézni, csak az övét. - mosolygok rá kajánul.
- Pont ezért választottam ezt a házat. Tökéletes nyugalom és az esetleges hangos zene sem zavar senkit.... Sem egyéb hangos zaj. - nevetek egyet magamban, majd megrázom a fejem és beteszem a bögrém a mosogatógépbe. - Mai nap a képességeid határait fogom megnézni. Illetve lehet, hogy megpróbállak zavarni miközben használod őket, kizökkenti a koncentrációdból. - vázolom fel neki a tervet.

Felvont szemöldökkel néztem rá, de ahogy elképzeltem egy kissé ducibb farkast felnevettem. Egyik pillanatról a másikra ólomsúlyként telepedett rám a fáradtság.
- Nem fogsz csalódni bennem. A fenekemet meg látom, már jól ismered! De ha úgy lesz, nem nézheted másét csak az enyémet. - vágok vissza miközben a szobámba vonultam...
- Tudom, hogy voltál ember is, csak nem gondoltam volna, hogy főzni is tudsz. - bekaptam egy falat sonkát és tojást, és elismerően hümmögtem. - És hogy ilyen jól. Ez nagyon finom. - néztem miután lenyeltem, és a levegőbe szimatoltam.
- Én is kérhetek kávét? - kérdeztem szépen nézve rá, közben falatoztam. Az egyik falat félre is szaladt miután meghallottam a kérdését. Köhögtem egy keveset, csak azután válaszoltam, hogy már nem akartam megfulladni.
- Bevallom, azt hittem bejárónőd van.. De azt sem zártam ki, hogy barátnőd, esetleg feleséged van. Bár nem láttam gyűrűt az ujjadon, de ez semmit nem jelent. Attól még lehet. - felelek, és megint eszembe jut a titokzatos idegen, akit említett korábban. Körbenéztem a konyhában, majd ki az ablakon.
- Csodás itt ébredni. A belvárosban ilyenkor már nyüzsi van. Itt csend és nyugalom. - fordulok lassan vissza felé.

- Öreg hiba, ha egy boszorkány nem mozog eleget. A varázslatokhoz nem csak mágia kell, nem árt testi kitartás sem. Nem olyanok, mint én, aki vámpírként mindig fitt, vagy a farkasok, akik mondjuk el tudnak hízni, de ahhoz is munka kell. - szólalok meg a kijelentését követően. Meg kell hagyni, láttam már dagadt farkast és elképesztően röhejes volt. A masszázs viszont már inkább kellemes, mintsem nevetséges. Bár tény, hogy találtam rajta néhány merevebb izmot, leginkább azokon a helyeken, amik a sokat állásnál szoktak beállni. Ez mondjuk nem is meglepő egy pultostól.
- Akkor jó, mert bőven kell majd bizonyítanod, hogy megéri nekem téged foglalkoztatni. - amit az elmúlt órákban láttam, azok alapján eddig jól teljesít, jobban, mint ahogy gondoltam volna. Kellemes csalódás, igazán kellemes.
- De még mennyire. Pár edzés és olyan kemény feneked lesz, hogy minden modell meg fogja irigyelni. - kacsintok rá egy csibész mosoly kíséretében. Jó eséllyel el jutunk arra szintre, aminél már azt mondom, hogy jöhet velem dolgozni is. Biztosra akarok menni, hogy bírni fogja a terhelést, amit kapni fog. Mondjuk, hogy a lelkit mennyire fogja bírni, azt még meg nem mondanám.
- Reggelt. Nem voltam mindig vámpír. - válaszolok neki miközben lerakom elé a reggelijét, magam a kávém iszogatom - Amikor ember voltam, akkor egyedül éltem és magamra főztem. - árulok el neki egy kis részt a múltamból. - Vagy talán azt gondoltad, hogy egy bejárónő csinálja a kaját, vagy egy esetleges barátnő? - kérdezek vissza kinézve az balakon. Már bőven elmúlt 9 óra is, de nem lep meg, hogy most kelt fel. Hajnalban feküdt le, egy alapos testmozgás után.
- Milyen a Bellevue-n ébredni? - kérdezem mielőtt iszok az ébresztő nedűből.

- Jól van na... De ha nem. Mozogsz már egy ideje, pontosan két és fél három hónapja, akoor ez is simán felér egy edzéssel. - feleltem, majd kinyújtom a lábaimat is.
- Igenis, Főnök! - és engedelmesen felállok és felkeszem az ágyra amit mutatott. A pulzusom megugrott, ahogy a masszírozás került szóba. Nemhogy nem voltam még férfival, meg sem masszíroztak sosem. Legalábbis nem úgy, ahogy ő. Eddig csak a vállamat vették kezelésbe.
- Tény és való, hogy tudok lusta cicus is lenni, ha úgy akarom, de az energikus fajták közé sorolom magam. Meg van bennem egy kevés bizonyítási vágy is. - mondtam miközben a lábamat masszíroztam. Kellemes érzés és volt, és kifejezetten jól esett. Ahogy vegignézett rajtam valahogy fura volt. Mintha elkalandoztak volna a gondolatai. Megfordult a fejemben, hogy a telepátiával letapogatom, de végül nem tettem. Megfordultam, amikor megkért, és amikor a fenekemet is megmasszirozta fülig pirultam és örültem, hogy nem látja az arcom. A hátamnál egy ponton kirázott a hideg, de a jól eső érzéssel, amit eddig nem éreztem. Ez mi volt? De nem tudtam sokáig agyalni rajta, mert teljesen ellazultam a kezei alatt. Amikor végzett feltérdeltem és nyujtozkodtam is egyet. Még én is hallottam, ahogy roppant egyet a gerincem.
- Ouhh... Ez jól esett, köszönöm szépen. Örül a pici szíved, igaz? - mosolyogtam rá, a legális tapizás miatt.
- Jó éjszakát! Már várom a holnapot. - köszöntem el én is. Gyors zuhany, és már be is dőltem az ágyba. Reggelig meg sem mozdultam, és az álmok is el kerültek. Mennyei illatokra ébredtem, amik a konyha felől szálltak felém. Álmos szemekkel és kocosan botorkáltam a konyhába, mintha kávé illatot is éreztem volna.
- Jó reggelt! Te tudsz főzni? - pattant ki a szemem, amikor megláttam, hogy ő ténykedik a konyhában. Azt hittem van saját szakácsa, vagy bejárónője. Felültem az egyik bárszékre a pult mellett.

- Edzés? Ez nem edzés volt, csak állapot felmérés. - mondom neki, hogy gyorsan tisztázzuk a dolgokat. Látom rajta, hogy kellően lefáradt, de való igaz, hogy igazán jól bírta. Szerencsére nem a nulláról kell elkezdenem vele a dolgokat, hanem van mire építkeznem. Így nem kevés időt spórolt meg nekem és magának. Amikor a ránéz a laptopra és megjegyzést tesz a grafikonokra, csak elmosolyodok. Idővel érteni fogja ezt is, de most még nem fontos tudnia.
- Fel fogsz, vagy inkább kénytelen leszel felkelni erről magam fogok gondoskodni. Az pedig, hogy tele vagy energiával nem rossz dolog, de egyelőre tartogasd meg a rendes edzésre, kelleni fog. - felelek a kijelentésére. - De még ne ülj le, inkább feküdj fel arra az ágyra, a hátadra. Kicsit kimasszírozlak, így kevésbé lesz izomlázad. - mondom neki mutatva az említett tárgyra és amint meg is tette ezt, hozzá látok. Alaposan és gondosan mozgatom át minden izmát, a lábaival kezdve masszírozva és különféle pózokba mozgatva őt.
- Egy lusta cicát vártam, aki nem mozog többet, mint kell, de ahelyett olyan fekszik itt, aki mozog. Bár azért ő sem viszi túlzásba a dolgot, nehogy még túlságosan elfáradjon. - szólalok meg, amikor átváltok a másik lábára. Valamiért kapásból megjelenik előttem Thea és az ő alakja, a lábai, a hasa... Tudnám, hogy mégis miért akarom összehasonlítani őket egymással. Az egyik boszorkány, a másik egy begyűjtő, utóbbinak fontos a jó erőlét, előbbinek kevésbé.
- Most fordulj meg. - szólalok meg, így végre megtörve magamban az összehasonlítást is. Amit megteszi elkezdem ismét gyúrni, ám most a két láb után a fenekét is kezelésbe veszem. Kíváncsi lennék, hogy milyen fejet vághat most. Mindenesetre feljebb haladok azért, hogy kilazítsam mindenhol. Pár perc elteltével végzek is minden testrészével.
- Most már nem csak láttalak, de meg is tapogattalak. - mosolygok le rá, ahogy odébb lépek - Most pedig alvás, hogy holnap időben tudjunk kezdeni. Jó éjt. - köszönök el tőle. Másnap reggel időben kelek fel, nem mintha annyira sok alvásra lenen szükségem. Konyhába lépve hozzá is látok, hogy elkészítsek neki valami enni valót. Vámpír vagyok, de éltem jó pár évet emberként, így tudok főzni, már amennyire. Néha a kis hívatlan vendéget is meg tudtam lepni ezzel. Mondjuk tény, hogy nem túl egyszerű mindezt úgy, hogy nem nagyon tudom megkóstolni, hála annak, hogy ízetlen minden étel.

Szóval mindent látott, de hát én voltam a hülye, de a döbbent arckifejezése mindenért kárpótolt, amit a puszi váltott ki belőle. Volt egy olyan gyanúm, hogy ezt még vissza kapom, csak azt nem milyen formában. Figyeltem a mozdulatokat, a nyújtáshoz. Kellemes érzés volt, ahogy lenyújtottam az izmaimat, és ahol úgy látta, hogy rosszul csinálom jött és korrigált. Az érintése most nem váltott ki belőlem semmi különöset. Lefoglalt, hogy minden jól csináljak. Elvettem az órát és felhelyeztem a csuklómra és elvettem a felém nyújtott üveget.
- Köszönöm. - leheltem, de még bőven volt energiám. Az üveg tartalmának a felét egy húzásra megittam. - Nem is gondoltam, hogy ennyire szomjas vagyok. Ez finom! - csillant fel a szemem és újult erővel álltam fel a futópadra. Egyenletes tempót vettem fel, alkalmazkodva a gyorsabb tempóhoz is. Figyeltem a légzésemre futás közben. Tudtam az a legfontosabb. A kardió feladatok már keményebb diónak bizonyult, de teljesítettem mindent. Két óra elteltével lihegve és caatakosan vettem el egy törülközőt és kezdtem el meg törölni az arcom.
- Sikerült meglepni téged? El se hiszem. Még pár ilyen edzés és én is elégedett leszek magammal. - kezdtem újra rendesen lélegezni. Újra megtöröltem az arcom és elfogadtam az üveget. Vetettem egy pillantást a gépen a grafikonokra.
- A felét sem értem ami itt van. De sikerült megizzasztani. - nevettem fel halkan és lehuppantam a földre törökülésben.
- Ha ezek után holnap fel fogok kelni az ágyból nyöszörgés nélkül, az maga lesz az isteni csoda! De jól érzem magam, sőt úgy érzem tele vagyok energiával. De biztos csak az adrenalin miatt. - feleltem a kérdésre és megint ittam az üvegből. Jól esett a dicséret, de nem szálltam el tőle, mert tudtam többre is képes vagyok ennél.

- Mindent, ha kíváncsi vagy rá. Bár a bal melled kitakarta a jobb, de olyan nagy különbség csak nincs a kettő között. Meglehetősen kellemes látvány egy férfi szemnek, abban biztos lehet. - felelek a kérdésére. Ám az, hogy puszit kapok tőle egy köszönettel, az kicsit meglep és hirtelen nem nagyon tudom hová tenni. Egyre bátrabb és bátrabb, még a végén eléri, hogy én is hasonlóképp cselekedjek. Na akkor milyen reakciót mutatna nekem. Van egy tippem, hogy meg fogom tudni, de még mennyire, hogy meg. Viszont most az állapot felmérésre kell koncentrálni és nem a meztelen testére.
- Akkor kezdésnek nyújtunk. Csináld azt, amit mutatok. - állok fel a fekve nyomó padról és a helyiség közepére vezetem. Itt elkezdek neki mutatni pár mozdulatot, majd diktálom neki, hogy hányszor csinálja. Közben pedig mászkálok és figyelem, hogy miképp megy neki, hogy mennyire nyúlékony. Nézem az izmokat és az inakat, ahogy megfeszülnek és pár rossznak vélt ponton kisebb nyomást is okozok neki, hogy lássam miképp reagál.
- Most jöhet egy kis futás, de előtte vedd ezt fel. - adok neki egy okos órát, amivel tudom figyelni a pulzusát - Meg igyál egyet. - nyújtom még óda az egyik üveget is. Megvárom, amíg feláll a futógépre, majd elindítom és időközönként emelem a nehézséget. Újabb fél óra után kardió és különféle átmozgató mozgássorok következnek. Így telik el két óra és egy laptoppal az ölemben ülök ismét a fekve nyomó padon.
- Annyira nem is rossz, mint amit vártam. - nyújtok felé egy üveg italt. Mire felkel fájni fog mindene, abban is biztos vagyok. - De még bőven van mit fejlődnöd. - hajtom le a gépet és felé fordulok - Te mi gondolsz? - kérdezem meg.

Ahogy leértünk az utcára, megálltam a kapu mellett, hogy elszívjam a szál végét. Meglepődtem, hogy a kocsit a kapu előtt láttam. Szóval ezért ért vissza olyan hamar. Valószínűleg a kocsiban volt a két üveg whiskye. Figyeltem, ahogy beteszi a táskám a csomagtartóba, majd ajtót nyit nekem, mint egy ízig-vérig úriember. Ezzel a kis figyelmességgel elfelejtette velem a korábbi duzzogásom okát, amit talán egy icipicit túlreagáltam. Elmosolyodtam, és miután elnyomtam a csikket beszálltam az autóba, köszönetet mondva. Bekapcsoltam a biztonsági övet, majd vártam hogy ő is beszálljon. A motor felmordult, majd el indultunk. Nem tudom, hogy a kocsi monoton zümmégese, vagy a rádióból szóló halk zene, vagy az elfogyasztott alkohol mennyiség miatt egy kis időre el is szundítottam. Amikor felpillantottam már Bellevueban voltunk. Csodálkozva néztem az elsuhanó minipalotákat, és az otthonom jutott eszembe. Ezeknél jóval nagyobb és csicsásabb házban nőttem fel. A kovácsoltvas kapu és mögötte álló ház viszont ámulatba ejtett. Az építészeti megoldás egyedi volt, pont olyan mint Jacob. Engedelmesen követem őt, amikor kiszáll, és a házba vezet. A konyha mérete akkora mint a lakásom. Nem idozunk itt sem sokáig, máris átvezet egy másik helyiségbe, ahol két ajtó van. Az egyiken pont belátok a terembe, ami majdnem olyan, mint képzeltem. A másik ajtóra mutat, amin finoman be is nyitok. Visszafogott tag szoba vár saját fürdővel.
- Szóval mindent láttál. Legalább tetszett? - kérdezek vissza pimaszul, miközben elveszem a táskát és besurranok a szobába. Mielőtt becsuknám az ajtót felbátorodva lábujjhegyre állok és egy puszit nyomok az arcára. Nem tudok haragudni rá.
- Köszönöm. - suttogom lágyan és becsukom az ajtót, mielőtt válaszolhatna. Mosolyogva öltöztem át, a fürdőben még meg is mostam az arcom. Ezután visszamentem az edzőterembe, mentek közben fogva össze a hajamat egy szoros copfba. Megálltam előtte és kihúztam magam.
- Taníts, Mester! - kacsintottam rá, és felkészültem a legrosszabbra is.

Szerencsére nem kellett túl sokat várnom rá, mire végleg elkészült. Közben persze megkaptam azt is, hogy ő bizony egy könnyen sértődő cica. Ezen csak mosolyogtam és akkor nem is nagyon fűztem hozzá semmit. Hagytam, hogy duzzogjon, majd megunja úgyis. A lépcsőházban rágyújtott egyre és addig is engedtem meg beszállni, ameddig el nem szívta. Nem szeretem, ha a kocsinak cigi szaga van, rohadtul nehezen lehet kiszedni belőle. Túl nehezen, ami azt illeti, sajnos egyszer már valaki elintézte nekem, hogy ezt megtapasztaljam. A táskáját elveszem tőle és beteszem a csomagtartóba miután ajtót nyitottam neki. Nem tehetek róla, a régi idők szokásai olykor felszínre tőrnek. Általában a legfurább pillanatokban, mint amilyen a mostani is.
Az út maga eltartott egy darabig, de végül megérkeztünk Bellevue-be és sorra haladunk jobb-nál jobb házak előtt. Végül megállok egy kovácsoltvas kapu előtt, ami lassan kinyílik és behajtok. A bejáró végén szerencsére nincs egy Golf sem, még csak az hiányzott volna. Konyítom a garázst és beállok a Firebird mellé.
- Megjöttünk. - szólok oda neki, ahogy kiszállok, majd kiveszem a táskáját. Közben lecsukódik a garázskapú, így az oldalsó ajtón lépek ki a ház felé. Nincs együtt a kettő, de nem is nagyon zavar, főleg, hogy egy valami furcsa oknál fogva ízlésesre sikerült tetőt csináltak fölé. Magam sem tudom, hogy mennyit gondolkozhattak rajta, de tagadhatatlanul jól néz ki. Arról nem is beszélve, hogy rálátni a Whasington tóra, ahogy a ház felé haladunk.
- Üdvözöllek nálam. - nyitom ki az ajtót és kapcsolok is neki villanyt. A konyhába lépünk be, de nem állunk meg itt. - Gyere. - mielőtt még megállni nézelődni a helyiségben, ami majdnem akkora mint az ő lakása. Végül az edzőterem előtt lyukadunk ki, ahol mindenféle gép és súly van, minden amire szükségünk lehet.
- Alhatsz ebben a szobában, van saját fürdője és wc-je, így nem kell félned, hogy megint ott állok, amikor félig becsavarva kilépsz a zuhany alól. - kacsintok rá egyet miközben mutatok egy másik ajtóra - Öltözz át, majd gyere át a terembe. - mutatok arra az ajtóra, ami előtt állunk. Én magam is hasonlóképen teszek, egy levágott ujjú edző trikó, rövidnadrág és egy kényelmes cipő. Ebben a szerelésben várom, meg egy pár üveggel, amikben nem szesz van, hanem generalizáló ital. Szüksége lesz rájuk.