@mikrokosmos
Néhány részlet
Az oldalon 200x320-as méretű avatar-okat használunk.
Az oldalon jelenleg boszorkány karakter nem alkotható visszavonásig, nemi korlátozás azonban nincs életben.
Nincs megkötött szószám a reagoknál.

keresett karaktereink
Canon karaktereink összesítőjét itt találod, míg keresett karaktereinkét az alábbi linken tudod meglesni.



mérföldkövek
2021. február 22. Oldalunk új köntösbe öltözött; amennyiben bármilyen elcsúszást, kódhibát észleltek, kérjük jelezzétek!
2021. február 01. A január hónap legaktívabb játékosainak listája már olvasható a hírekben.
2021. január 24. Kezdetét vette oldalunk legújabb kalandja, részletek ide kattintva érhetőek el.
2020. február 01. Oldalunk megnyitotta kapuit a látogatóink és leendő tagjaink előtt; merüljetek el bátran a leírásokban, kérdés esetén keressetek minket!
• Együtt nyerjük vagy veszítjük el ezt a harcot, nem számít, mi jön ezután
in god we trust magyar szerepjáték

9. csoport


Aksel Vaughn

Hozzászólásaim száma :
31
Chatkép :
9. csoport Tumblr_mn6ms5LmtG1qzmvsio1_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Ellenálló

play by :
Mads Mikkelsen
User név :
bb.
Fő képességem :
intuition
Őt keresem :
9. csoport Tumblr_mudcarw4Cn1rs0nr3o2_250


my son & my daughter & their devoted mother, my lovely wife
Tartózkodási hely :
Washington D.C.
Korom :
51
Foglalkozásom :
pszichiáter főorvos



                         @Aksel Vaughn  
íródott • Vas. Ápr. 11, 2021 6:03 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 

A reménytelensége akkor kezd foszladozni, amikor megpillantod a hidat, és végre elindultok felé. Nem kifejezetten biztonságos és ami azt illeti nincs sok bizodalma sem benne, de talán ez az egyetlen esély, hogy végre kijuttasson innen téged - akinek itt sem kellene lenned -, és Lance-t is. Márpedig, most ez a legfontosabb. Így aztán sereghajtóként indul el azon a hídon, és örömmel veszi tudomásul, hogy a vizesárok túloldalán a kapu nem csak valami dísz, látomás, varázslat, hanem valódi és valóban a kijáratot jelenti.
Odakint szorosan ölel mindkettőtöket magához: végtelenül hálás, amiért egyben, nagyjából épségben kijutottatok. Nem kell sok idő, és egyre többen jelennek meg körülöttetek, szemmel láthatóan van közöttük olyan, aki raboskodott a kúriában és olyan is, aki azért érkezett, mint Aksel is. Egyre több rendőrautó jelenik meg, kék és piros fények villogása tölti be a sötétséget, amikor a kúria épületéből lángok csapnak fel. A rabság helyszíne porladásnak indul, míg ti végre hazaindulhattok.



and the hard rain
dark times pour on down
No one can save me

Vissza az elejére Go down
Jerome Wotton
Vérfarkas

Hozzászólásaim száma :
60
Chatkép :
9. csoport Tumblr_p597em4yJM1rutcjwo4_400
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges

play by :
mikkel gregers jensen
Korom :
24



                         @Jerome Wotton  
íródott • Szomb. Ápr. 10, 2021 11:55 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 

Nia Zubkov felhasználónak tetszik ez a poszt

Kezd elfáradni, meg rohadtul unni, hogy egyre szarabb és szarabb az egész kurva helyzet és akkor végre ott a híd, amin kisebb-nagyobb szerencsével úgy tűnik azért át lehet jutni, és csak egy kis szerencse kellene még ahhoz, hogy kijussatok végre erről a helyről, amiről nem is akarja tudni, hogy milyen lehetett hónapok óta. Szóval ahogy Niával az élen átevickéltek ezen a rozoga, leomlásra kész hidacskán, és végre eljuttok a kapuig, ami egészen mostanáig tökéletesen elérhetetlennek tűnt, és pont nem akarja tudni, hogy mi történt azokkal, akik elrabolták azt a sok szerencsétlent, hogy hirtelen látszólag minden akadály megszűnik, csak ki akar jut veled együtt Jerome is.

- Semmi kifogásom - feleli Niának, baromira ráfér a mai éjszaka után egy vagy több pohár ital, és miután nem annyira könnyes búcsút vesztek a többiektől, előszedi a zsebéből az ekit és Oak kezébe nyomja, hiszen megígérte, hogy visszaadja neki. Ami azt illeti, most már el is fogadni egyet… De leginkább le akarja tenni magát egy kényelmes kanapéra veled együtt.
Vissza az elejére Go down
Laurence E. Vaughn

Hozzászólásaim száma :
59
Chatkép :
9. csoport 2156fa2aa0f1070c8a950f562b2b73954244ecdb
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Szimpatizáns

play by :
Tom Holland
User név :
Kíra
Fő képességem :
Pirokinézis
Őt keresem :
9. csoport 5d39b80f03236a3af07092d0c596738f

Maia Nodangala

Kedvenc dal :
What am I to be?
What is my calling?
I gave up giving up, I'm ready to go
The future’s left unseen, it all depends on me
Put it on the line to follow my dream, yeah!

Tartózkodási hely :
Washington
Korom :
25
Foglalkozásom :
Washington egyetem - Genetikai Intézet - fejlesztési munkatárs



                         @Laurence E. Vaughn  
íródott • Szer. Ápr. 07, 2021 8:39 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 

Aksel Vaughn felhasználónak tetszik ez a poszt




 9
groups
••

Amint anyám kiszúrja a talán egy szem menekülő utat, mely bármit is rejthet...csapdát, újabb akadályt, újabb varázserő elvonását.   Elgondolkodni sincs idő arra, hogy menjünk avagy sem. Páran meglódulnak, és mivel nekik semmi bajuk sem esik, így ... Nincs kedvem úszni, kitudja mi lapul benne, ráadásul koszos és büdös is, szóval marad a híd,, mely felé meg is indulok magam is, átjutva rajta a kijutás lebeg a szemem előtt. Amint a kapu küszöbén átlépték, egyből morogni kezd a mobilom. Szüntelenül, megállás nélkül. Előveszem a telefont és mikor minden helyre áll rajta csak nézek rá, mint valami nem evilági készülékre... Nem hiszem el! Nem! A hajamba túrok, majd a zsebemben ejteni vissza a telefont. Mégis ki játszott az elménkkel? Ki volt az, aki elkapott minket? Miért? S miért nem vonszolom már el innen magam? Mit várok? Egy seggbe rúgást? Haza kell mennem Hozzá. Már biztos halálra aggódtam magát...a hívásai alapján... Nem tudom mit is érzek elsősorban... Haragot. Félelmet. Keserűséget. Zavarodottságot. Fáj a fejem. S mire végig jutok gondolataim kavalkádján... még mindig ott állok és a börtönöm épületét szuggerálom. Akárki is szólt eddig hozzám, mindaz nem jutott el hozzám... a saját gondolataim is alig. Minden a fejembe robbant egyszerre és zavarossá válik a történet...ez az egész. Lassan már felesleges lesz bármire is gondolnom... fájdalmat generálok vele... de egy jó ital helyre hoz. Vagy egy alvás. Csak vigyen haza valaki. Nem indulok útnak egyedül, ahhoz túl kemény napom volt... zaklatott vagyok, zavart, ideges és remegek az érzelmek egyszerre támadásától....talán ha megkérem a Hőseimet...

// Köszönöm ezt a csodás kalandot Aztaaaaa Még több ilyet //

Öltözet




• • •I'M SICK OF ALL THESE
WASTED YEARS
DROWN IN SOMEONE ELSE'S TEARS YOU LET ME DOWN, NOW I'M HANGING YOU OUT TO DRY • • • • •

Vissza az elejére Go down
Thalia Prescott
Kiválasztott

Hozzászólásaim száma :
101
Chatkép :
9. csoport Tumblr_inline_p82hylsvty1ro4fjb_100
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges

play by :
Jenna Dewan
User név :
Vic
Fő képességem :
telekinesis & empathy
Őt keresem :
9. csoport Giphy
....he's my star in the darkest night

9. csoport Tumblr_nifxwhG5mp1qmw13co8_250
but always heart to heart

Tartózkodási hely :
Wasington
Korom :
28
Foglalkozásom :
Headmaster



                         @Thalia Prescott  
íródott • Hétf. Ápr. 05, 2021 7:05 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 
Team Nine

Temple of the Mighty

Egyikünk se akaródzik átmenni a vizesárkon, bár Nina eléggé eltökélt, de a fiúk visszahúzzák, így nem ugrik fejest a vizesárokban. Talán ez a legjobb megoldás, hiszen nem sokkal később Grace kiszúr egy rozoga hidat. Több se kell a fiataloknak elindulnak az iárányba, hogy aztán a lány végig araszoljon rajta. Persze engem se kell félteni sorban állok a szabadság reményében. Visszafojtott lélegzettel nézem, amint apránként teszi meg a távot kapaszkodó nélkül, hiszen az egyoldali korlát semmit se tart. A kapu rácsát felhúzza, így egyre biztosabbá válik a szabadulásunk. Végre kiengedem az eddig benntartott levegőt. Várok, míg mindegyikünk végig sétál rajta, hogy aztán utoljára vissza nézzenek. Kissé esetlenül intek nekik, majd elindulok a hídon magam is. Apró lépéseket teszek, megfontoltan a lábam elé nézve, hogy pár percet követően a túloldalon érkezzek. Némán folynak a könnyeim a boldogságtól. Az utánam érkezőkre pillantok.
- Köszönöm a segítséget - ejtem ki a szavakat alig hallhatóan, majd meg sem várva a választ átlépem a kaput. Egészen eddig nem is gondolkodtam az eseményeken. Körbe pillantva nagyjából sikerül betájolnom, hogy merre lehetek, így elindulok hazafelé. Bárcsak felhívhatnám Petert vagy Josephet. Mindegy. A bátyám biztos, hogy halálra aggódta magát miattam. Nagyon sok mindenről kell beszélnünk, ahogy Josephhel is.

köszönöm a kalandot De cuki vagy
x x x









Sometimes love is unspoken
So just lay close to me We don't have to say sorry Your touch still speaks Words are too heavy So don't just breathe Even though we feel broken • • •
Vissza az elejére Go down
Nia Zubkov
Boszorkány

Hozzászólásaim száma :
41
Chatkép :
9. csoport 701b17d174640af8c27ca9484be6139520e941b2
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges

play by :
Alexa Demie
Fő képességem :
kronokinézis
Korom :
22



                         @Nia Zubkov  
íródott • Hétf. Ápr. 05, 2021 12:28 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 

Albert Jindosh, Franny Jenkins and Jerome Wotton felhasználónak tetszik ez a poszt

Ez a veszteglés, mint olyan, nem az én műfajom. Ha Oaks nem fogná a kezem, Esmond meg nem tartaná ki elém a karját, én gondolkodás nélkül ugranék egy fejest, csak a puszta remény kedvéért, hogy ha átúszok, simán lehet, hogy ki tudok sétálni. Mármint, mi van még egy vizes árkon túl általában? Semmi, a kijárat-bejárat.
Persze azért a híd mégis csak sokkal barátibb megoldás, még akkor is, ha egy kis hideg víz, vizes ruhák már nem különösebben tudna rontani az egyébként is rémes körülményeken. Amint Grace kiszúrja, én már nem vagyok hajlandó tovább gondolkodni azon, hogy megyünk-e, vagy maradunk, most én húzom magammal a bátyámat, kérlelhetetlenül, és remélem, jönnek a fiúk is, most már igazán nem akarnám őket itt hagyni - de persze, ha ezen múlna...
Szerencsére mondjuk pont nem ezen múlik. A híd bár roskatag, és nem tudok rajta olyan gyorsan átrohanni, mint ahogy szeretnék, a jelek szerint megtart. Mégis araszolni lehet csak rajta, olyan keskeny, az egyoldali korlát is kicsit olyan, mint halottnak a csók, de hé, hát a csók az csók, szóval nekem elég jó. Kedvem lenne mondjuk boldogan elvetődni az avarban, ahogy túlérek rajta, mert őszintén, kicsit arra számítottam, hogy jön egy óriáscápa és leszedi a fejünk, de mielőtt még megérkezne késve az a cápa (vagy valami), inkább törtetek kitartóan a kapu felé. El tudnám sírni magam a puszta látványától is, hát még attól hogy a jelek szerint simán felhúzható a rács, mint valami kedves kis fantasy filmben, ahol a lovagok a saját várukból vágtáznak ki ezeken. Hát, mi nem vágtázunk, meg nem is passzióból akarunk kijutni, ellenben kijutunk, és ez épp elég csoda ahhoz, hogy hirtelen azt se tudjam, mit kezdjek magammal. Szkeptikusan visszanézek a vállam felett a kastély reszkető derengésére, csak hogy megállapítsam, kívülről sem valami szívderítő látvány, szóval nem fogok rá semmiféle nosztalgiával visszagondolni, sőt.
Nagyon szeretném teljesen elfelejteni, csak nem tudom, lehetséges lesz-e. De feltétlenül meg kell próbálni.
- Ti hárman, feljöttök hozzám - jelentem ki Oakleyra, Esmondra és Jerome-ra bökve, mintha ez nem csak magától értetődő, de eldöntött tény is lenne - Tökre megérdemlünk egy italt - ami nálam inkább azt jelenti, hogy minimum hatot, mert hogy nekem most innom kell, és oké, lehet, de tényleg csak LEHET, hogy nincs kedvem sem egyedül hazamenni, sem apámhoz menni rögtön, hogy letaroljanak minket otthon. Előbb össze kell szednem magam. Fogalmam sincs, Esmondék  mivel és merről jöttek, de reményeim szerint innen már könnyen visszajutunk a városba. Ami meg a többieket illeti... hát, nekem most nincs kedvem szívhez szóló búcsút venni senkitől, úgyhogy csak bólintok Vaughnék felé, hogy... nem tudom, vigyázzanak magukra, meg ilyenek, aztán remélhetőleg távozásra adjuk a fejünket, mielőbb el a tett színhelyéről.


apoloniada
you’ve been told so many times that you own the world that you actually believe it?
Vissza az elejére Go down
the Author
Lelkes újonc

Hozzászólásaim száma :
92
Chatkép :
9. csoport Procure-wand
Szerepkör :
történetek írója
Pártállás :
  • Semleges

play by :
faceless ≫
Fő képességem :
distroying, ruining your life? ≫
Őt keresem :
9. csoport Tumblr_n25usnuvf31rbgp12o1_500



                         @the Author  
íródott • Vas. Ápr. 04, 2021 9:17 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 

Thalia Prescott and Nia Zubkov felhasználónak tetszik ez a poszt

9. csoport



Helyszín: hátsó kert

Megjegyzés: az előző kör jégre vonatkozó részeit nem tudjuk figyelembe venni a továbbiakra vonatkozóan.

Az előttetek húzódó akadály nehezen leküzdhetőnek tűnik és talán az is - talán nem. Miközben Esmond azon gondolkodik, hogyan is tudná mágia segítségével megnyitni maguk előtt az utat, Grace az, aki észreveszi a távolban a nagyon is szembetűnő megoldást. Mivel nem tudna aktív részese lenni egy olyan diskurzusnak, ami a termászetfeletti lehetőségeit boncolgatja, tesz pár óvatos lépést a vizesárok mentén, biztonságos távolságban, és ekkor szúrja ki a távolban a lehetőséget: egy hidat.
A híd keskely, régi, és nem is túl biztonságos - ránézésre sem -, mégis ez az egyetlen dolog, ami átvezet az árkon. A vizen nem fog a jelenlévők mágiája, nincs más megoldás, mint átóvakodni a hídon.
Mert hogy az lesz az utolsó dolog, ami az utatokba áll. Egyértelműen látjátok kirajzolódni a távolban a kaput, ahogy látjátok a halovány derengést is szerte a kúria hátsó fala mentén: varázslat, ami a területet védi. Az egész túl egyszerűnek tűnik. Ki tudnátok sétálni a kapun a védővarázslat ellenére is?
Pedig ki fogtok tudni. Csak valakinek meg kell próbálnia.

***

Ezzel a mesélői reaggal a kaland véget ért, több mesélői már nem fog érkezni.
A csoport végső célkitűzése az, hogy a kapun keresztül elmeneküljetek a kúria területéről.  


A helyszín április 11-ig van nyitva, addig szabadon írhattok!



Vissza az elejére Go down
Thalia Prescott
Kiválasztott

Hozzászólásaim száma :
101
Chatkép :
9. csoport Tumblr_inline_p82hylsvty1ro4fjb_100
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges

play by :
Jenna Dewan
User név :
Vic
Fő képességem :
telekinesis & empathy
Őt keresem :
9. csoport Giphy
....he's my star in the darkest night

9. csoport Tumblr_nifxwhG5mp1qmw13co8_250
but always heart to heart

Tartózkodási hely :
Wasington
Korom :
28
Foglalkozásom :
Headmaster



                         @Thalia Prescott  
íródott • Szer. Márc. 31, 2021 10:49 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 
Team Nine

Temple of the Mighty

Elvesztem a saját rémálmomban, ahelyett, hogy kiutat találtam volna. Végül fény támad és érzem, ahogy engednek az indák. Hatalmas levegővétellel nyitom ki a szemeimet, melyekben még megbújik a rettegés maradéka. Könnyes arcom nem mutat valami szépen. Aztán meghallom Nia hangját mire, aprót bólintok, miközben ő odébb támogat a faltól.
- Köszönöm. Már jól vagyok - teszem hozzá, ahogy Oakley is próbál nyugtatni. Tényleg össze kell szednem magam, ha élve ki akarok jutni innen. Pillantásommal Josephet keresem, de sehol se találom.
- Hol van Joseph? - kérdezem a többiektől, akik nem is érzékelték az eltűnését. Úgy tűnik, mintha visszatérne az erőm és Jo érzéseire leszek figyelmes. Jól van. Ez a gondolat megnyugtat és arra sarkall, hogy minél előbb itt hagyjam ezt a poklot. A köd szerencsére felszáll és megpillantom a kaput. Ott van előttünk a kiút, pár méter és egy hatalmas vizesárok áll a szabadulásunk közé. Az árok előtt megállva a nagyszájú teszi fel a kérdést, amire talán fel kellene tennem a kezem? Van mágiám, de azzal senki se megy sokra, hiszen még én magam se tudom mi ez. Szemeimet forgatom az ötletére, persze minden olyan könnyen ment eddig. A hangjában nincs félelem, de az érzései másról árulkodnak. Végül sikerül egy vastagnak tűnő jégpáncélt húzniuk a vízre. Igazat adok Oaknak, bár az én véleményem nem sokat ér jelenleg. Az egyik baseball ütő csúszik tova a jégen reakció nélkül. Ez jó jel. Minden elcsendesült, mint egy hatalmas zivatar előtt. Félelmetesen nyugodt minden körülöttünk. Mire észbe kapok Esmond már a jégre lép. Szépen halad, aztán valami történik, talán a harmadik lépésnél megadja magát a páncél és olvadni kezd alatta. Túlságosan gyorsan kisebb előjellel. A futás se segít, túlságosan késő lába a vizet éri
- Ne! - sikkantok fel, kezemet kinyújtom mintha a képességemmel megtudnám fogni. Eltűnt. Nagyon halványan még érzem őt, de nem tudom merre van, milyen mélyre süllyedhet, ahogy azzal se vagyok tisztában, hogy mi van a víz alatt. Krákken?










Sometimes love is unspoken
So just lay close to me We don't have to say sorry Your touch still speaks Words are too heavy So don't just breathe Even though we feel broken • • •
Vissza az elejére Go down
Laurence E. Vaughn

Hozzászólásaim száma :
59
Chatkép :
9. csoport 2156fa2aa0f1070c8a950f562b2b73954244ecdb
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Szimpatizáns

play by :
Tom Holland
User név :
Kíra
Fő képességem :
Pirokinézis
Őt keresem :
9. csoport 5d39b80f03236a3af07092d0c596738f

Maia Nodangala

Kedvenc dal :
What am I to be?
What is my calling?
I gave up giving up, I'm ready to go
The future’s left unseen, it all depends on me
Put it on the line to follow my dream, yeah!

Tartózkodási hely :
Washington
Korom :
25
Foglalkozásom :
Washington egyetem - Genetikai Intézet - fejlesztési munkatárs



                         @Laurence E. Vaughn  
íródott • Szer. Márc. 31, 2021 9:56 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 



 9
groups
••

Apám újra köztünk van, s ez megnyugtató szívemnek s lelkemnek egyaránt. Furcsa érzés... mikor mindenki megvan az indakebelezésből, rá kell jönnünk...egy valaki hiányzik. A fegyveres, aki... bár azt hiszem erre nem is igazán érünk rá. Elérünk egy akadályhoz, egy vizes árok... hogy jó e vagy rossz, azt nem tudom, bár a köd is felszívódik...talán vége lesz ennek a rémálomnak. Hamarosan. Túljutunk ezen valaha? Haza jutunk? Haza kell jutnunk. Mindenkinek. Esmondnak talán még ötlete is akad, közelebb lépek hozzájuk, a társaságukhoz, hogy lássam mi is a terv, mit segíthetek. Vajon milyen mély? Mi lehet benne? Mit rejthet? Hallgatom a tervet, amit a jéggel és az áthaladással szőnek. Jó terv. Vagyis annak hangzik, ám a kivitelezés sántít. Valahol. Megfagy a víz felülete. Fogalmam sincs mennyire vastag, de remek munka... azért készen létbe állítom magam, hátha akad valahonnan támadónk...de nem látok, se nem hallok semmit. Ilyen könnyű lenne? Egy ütő is előkerül, végig koppintja a jeges felületet, majd tova tűnik... semmi mozgás. Se a vízben, se a környékén.
- Túl nagy a csend. - említem meg, bár szerintem mindenki észre vette... ráadásul ha egy ilyen helyen csend van, az nem jelenthet jót. Tűzlabdát melegítek a jobb tenyerembe, bár fogalmam sincs mire kellene céloznom...mi van ha a srácot találom el? Mi van ha csapda az egész? Túl sok mindenen jár az agyam, de hamar megfeszítem magam és a tűzlabda egy mérettel nagyobb alakra nő. Anya felé pillantok, majd vissza tekintek, hiszen Esmond már a jégen sétál... úgy néz ki semmi sem történik, de aztán az egész repedni kezd. Oké...ez nem miattam volt az biztos... Biztos!
- Nem látok semmit... - s ez zavar, s valószínű nem csak engem... de akkor sem tudok hova lőni, egyelőre nem látok célpontot... s ez csak türelmetlenséget szül...le kell nyugodnom.


Öltözet




• • •I'M SICK OF ALL THESE
WASTED YEARS
DROWN IN SOMEONE ELSE'S TEARS YOU LET ME DOWN, NOW I'M HANGING YOU OUT TO DRY • • • • •

Vissza az elejére Go down
Oakley Zubkov

Hozzászólásaim száma :
66
Chatkép :
9. csoport Tumblr_inline_nq0du0YuOQ1rxcren_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges

play by :
arthur gosse
User név :
vivins
Fő képességem :
akaratátvitel
Tartózkodási hely :
washington
Korom :
26
Foglalkozásom :
chemist



                         @Oakley Zubkov  
íródott • Kedd Márc. 30, 2021 5:43 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 

Ilya Rasputin felhasználónak tetszik ez a poszt


Mivel a baseball ütőnek nem veszem hasznát így kénytelen vagyok én is puszta kézzel segíteni azoknak, akik nem olyan szerencsések, mint mi és még mindig a növények fogságában vannak, de itt is csak egy kezemet tudom használni szóval inkább csak, mint szurkolólány buzdítom Niát és mint egy gondos nagymama nyugtatom Thaliát, hogy minden rendben lesz majd kérdezem meg a Vaughn család többi tagjától, hogy jól vannak-e (apánk ezért igazán büszke lehetne, hogy még ilyenkor is ápolom az üzleti kapcsolatait).

Mert hogyne lenne minden rendben? Valamit én is érzek – bár lehet, hogy csak az eki csökkenőben levő hatását, mert mind a kezem és mind a lábam egyre jobban fáj és a fáradtság is úrrá les rajtam, szóval nem is annyira nem lendülettel követem a társaságot, mint azt szeretném.

Igazából fel se tűnik, hogy eggyel kevesebben lettünk miután sikeresen kijutunk az indák és a rémálmok fogságából. Igazából az  se tűnt fel, hogy Thaliaval volt egy másik férfi is és nem csak Vaughnékba futottunk bele – itt megjegyezném, hogy az indákat se vettem észre először, csak amikor már erőteljesen a nyakamra fonódtak de nem tudom ki mit vár az embertől, amikor az elméjével már hónapok óta játszadoznak, amikor kijutva a szobából szintén az őrületbe kergetik – most nem kimondottan rólad van szó, Moray – aztán az amúgy is szar fizikai állapotát még szarabbá teszik bizonyos sérülések (azt a részét is elengedhetjük a dolognak, hogy a sérülések egy részét én okoztam magamnak, mert szerintem az még mindig sokkal szarabb, hogy az egyik kezem el van törve – szerencséd, hogy a bal!!! – Esmond miatt).

- Ja, easy – horkanok fel, mert azért idebenn nem minden úgy működik, mint kint és tényleg akár easy is lehetne, ha mondjuk mindannyian rendesen tudnánk használni a mágiánkat – Te érzel valami változást? – fordulok Nia felé, mert mégiscsak ő volt az aki az előbb leszívta, izé elszívta a másik erejét és tűzgolyókat dobált – Még ha vissza is jött valami minimális erőm nem vagyok benne biztos, hogy úgy működne ahogy eddig és az előbbi után nem szívesen kísérletezgetek – utalok itt a baseball ütős mutatványomra.

Végül úgy tűnik mégiscsak easy az egész.

- Szerintem először dobjunk rá valami nehezebb dolgot, hogy tuti elég vastag-e meg nincs-e még valami – csapda az egészben, de nem fejezem be a mondatot, mert Esmond már a jégen van és azért egy pillanatra ledermedek és lélegzet visszafojtva várom, hogy mi fog történni és talán egy picit aggódok, hogy mi van ha most meghal – és akkor tökre meglepem magam, mert a halálának gondolatára nem közönyt érzek, hanem egy picike … szomorúságot? Mert mégse akkora fasz, mint gondoltam? Talán. De azért ha most seggre esne azon nagyon jót nevetnék.
Vissza az elejére Go down
Esmond Moray

Hozzászólásaim száma :
152
Chatkép :
9. csoport A1I6EER
Szerepkör :
koventag
Pártállás :
  • Semleges

play by :
rafael miller
Fő képességem :
hemokinézis
Őt keresem :
PADAWAN CARLOS
Foglalkozásom :
fejvadász, örökös



                         @Esmond Moray  
íródott • Kedd Márc. 30, 2021 10:58 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 

Oakley Zubkov felhasználónak tetszik ez a poszt

~~


A hozzászólást Esmond Moray összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 31, 2021 3:15 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
the Author
Lelkes újonc

Hozzászólásaim száma :
92
Chatkép :
9. csoport Procure-wand
Szerepkör :
történetek írója
Pártállás :
  • Semleges

play by :
faceless ≫
Fő képességem :
distroying, ruining your life? ≫
Őt keresem :
9. csoport Tumblr_n25usnuvf31rbgp12o1_500



                         @the Author  
íródott • Vas. Márc. 28, 2021 8:23 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 
9. csoport



Helyszín: kert (labirintus)

Mire sikerül kivergődnötök a rémálmokból, jóval távolabb keveredtek a labirintusban. Már nem tudni, hogy merre van a helyes út vagy, hogy egyáltalán merről jöttetek. Az viszont biztos, hogy a sövény körülöttetek formálódik még aközben is, hogy visszatértek a jelenbe, azonban most úgy tűnik, mintha visszafelé húzódna. A sötét mágia is gyengül, amit a köztetek álló boszorkányok érezhetnek is, Jeromenak pedig feltűnhet, hogy az eddigi áporodott, dohos levegő helyett most valami jóval tisztábbat és frissebbet érez. Lia azonban ennél aggasztóbb dolgot fedez fel: Raymond eltűnt. Az indák behúzták a sövény aljába és elveszett, viszont ennek ellenére érzékelheti, hogy a férfi jól van, akárhol is legyen. Hiszen, ti nem tudhatjátok, hogy ő már a kapun kívül jutott.
A rossz hír ellenére viszont van valami jó is. A köd is elkezd visszább húzódni, így az előttetek álló körülbelül két méter széles ösvény végén megláthattok valamit, ami most mindennél kellemesebb látvány számotokra: egy hatalmas, kovácsolt vaskaput. Addig azonban még legalább kétszáz méter van hátra és egy körülbelül hat méter széles vizesárok áll előttetek nem messze. Vajon, ki lesz olyan bátor, hogy elsőnek belemerészkedik és megnézi a csapat számára, hogy rejteget-e valami veszélyt? Netán kitaláltok valami más módszert, hogy átjussatok rajta? Hiszen, már olyan közel a cél...


//Megjegyzés: kérlek, a cselekményt ne vigyétek tovább annál, hogy valaki elsőként vállalja az áthaladást! Spoilerezek: a víz még rejtegetni fog meglepetéseket!

@Raymond T. Deer a felhasználó kérésére befejezte a kalandot. Egy hosszas rémálom után odakint ébred.  //

***

Határidő: 04.04. (vasárnap) délelőtt 11:00. Mesélői reag vasárnap délután érkezik majd.



Vissza az elejére Go down
Nia Zubkov
Boszorkány

Hozzászólásaim száma :
41
Chatkép :
9. csoport 701b17d174640af8c27ca9484be6139520e941b2
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges

play by :
Alexa Demie
Fő képességem :
kronokinézis
Korom :
22



                         @Nia Zubkov  
íródott • Szomb. Márc. 27, 2021 11:40 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 

Esmond Moray, Alabama Behrmann and Anastasia P. Rasputina felhasználónak tetszik ez a poszt

Talán azért nem működik rajta túl jól az egész, mert eleve a legrosszabb rémálmában van. Ez itt, ez a hely, ez az elmúlt pár hét, ez a legrosszabb rémálma.
A bezártság, a zsugorodó falak, a fel-alá járkálás egyre kisebb és kisebb körökben, az idővel elkopó ruhák, a falat kaparva véresre törő körmök, az árnyékokban lappangó, fojtogató-fenyegető őrület, képzeletbeli órák ketyegése, ahogy minden pillanattal rövidül az élete, és ha sosem jut ki megöregszik, egyedül marad, rusnya lesz, gyenge, beteg, és egyszer, amikor már csak a saját tengelye körül tud megfordulni nem marad belőle semmi más, csak port...
Nem olyan dühös már, mint a hallban, ha vissza tudná tekerni az időt, talán meglepődne, hogy miért lett volna kész bárkit leszúrni, lelőni, de most is haragosan hadakozik a mérgező indákkal, csak hogy a heves menekülési vágya térddel a földön érjen véget, krákogó köhögéssel dörzsölgeti a nyakát, nem sír (te sírsz baszd meg), csak folyik a könnye, végül is akár valóságos falak akarták összepréselni, akár képzeletbeliek, mégis percekig azt hitte, itt a vég, most fog megfulladni, most lesz belőle por, amit aztán elfúj a szél.
Köhögve tápászkodik fel, rögtön Oakley-t keresi, de Oakley köszöni szépen, annyira megvan, mint ő, Esmond talpon, Jerome is mindjárt, Vaughnék nagyon helyesen vigyáznak egymás seggére, úgyhogy csak a fejével int Oaksnak, talán segíteniük kéne a többieknek (jól jönne most az a konyhai bárd, amit pisztolyra cserélt, de hát már mindegy), Thaliához siet és jobb híján puszta kézzel kezdi lefejteni róla az indákat, meglehet, közben valami olyasmit mormog, olykor el-elcsukló hanggal, hogy most már tényleg, most már igazán, most már komolyan nagyon elege van...
- Hé, hé, hé, óvatosan, megvagy? - kérdi aztán, amikor közös munkával sikeresen visszaszerzik a labrintustól a nőt, odébb támogatja a faltól, csak biztos, ami biztos.

dobás: 3


apoloniada
you’ve been told so many times that you own the world that you actually believe it?
Vissza az elejére Go down
Jerome Wotton
Vérfarkas

Hozzászólásaim száma :
60
Chatkép :
9. csoport Tumblr_p597em4yJM1rutcjwo4_400
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges

play by :
mikkel gregers jensen
Korom :
24



                         @Jerome Wotton  
íródott • Pént. Márc. 26, 2021 11:49 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 

Nia Zubkov and Ilya Rasputin felhasználónak tetszik ez a poszt

Követ téged, mert meg sem fordul a fejében, hogy máshogy tegyen, és mert bízik benned, meg a képességeidben. Elvégre tartozik neked éppen emiatt, bár nyilvánvaló, nem ezért van itt. Pusztán egy alku miatt nem vállalkozott volna erre a “kalandra”, és ezzel nyilván Te is tisztában vagy. Ám neki nincs olyan szerencséje, mert amikor téged akar kiszabadítani az indák fogságából, akkor ő maga esik csapdába, és a fojtogató karok ölelésében elveszíti a valóságérzékét is.

A családi birtokon van, vadászatra készülnek, de az apja még nem jelentette be, mire fognak vadászni… Mindig gyűlölte ezeket a napokat, mert ez nem valódi küldetés volt, csak hobbi, egy undorító és gyomorforgató, ahogy hajtóvadászatot rendeznek egy gyenge és rabságba esett teremtmény ellen. Máskor ilyenkor már tudták mi a célpont, mégis most senki nem szól egy szót sem, csak készülődnek, láthatólag vérfarkas ellen alkalmazható fegyverekkel. Aztán az apja int neki, kilépnek a teraszra, elveszi az ezüstgolyókkal töltött pisztolyt tőle, ellenőrzi a tárat, de a fegyvert Jerome nem kapja vissza. Fuss, visszhangzik a fejében az apja a hangja és akkor megérti, hogy ő ma nem vadász, hanem áldozat. Rohanni kezd… ám furcsa módon megváltozott a jól ismert rémálom, amelyben a saját rokonai kívánják megölni, csak azért, amivé egy véletlen baleset tette. A Te arcodat látja, vele rohansz a birtok fái között és kénytelen felismerni, téged is üldöz a családja. A kezedért nyúl, nem akar elszakadni tőled, nem fogja hagyni, hogy ártsanak neked…

A kezed melegét érzi a bőrén, valóban érte nyúlsz, a valóságban, ebben az átkozott labirintusban, és az indák elengedik, fellélegezhet, egyetlen hosszúra nyúló percig úgy szorítja a kezedet, hogy kifehérednek az ujjai tőle, aztán a segítségeddel újra lábra áll, de még mindig beléd kapaszkodik. A rémálom foszlányai annyira valóságosnak tűntek, hogy teljesen összezavarták az érzékeit. Körbepillantva a Zubkov testvéreket keresi és a többi hozzájuk csatlakozót, de úgy mire Te megmentetted őt, a többiek kikecmeregtek az indák fogságából.
Vissza az elejére Go down
Aksel Vaughn

Hozzászólásaim száma :
31
Chatkép :
9. csoport Tumblr_mn6ms5LmtG1qzmvsio1_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Ellenálló

play by :
Mads Mikkelsen
User név :
bb.
Fő képességem :
intuition
Őt keresem :
9. csoport Tumblr_mudcarw4Cn1rs0nr3o2_250


my son & my daughter & their devoted mother, my lovely wife
Tartózkodási hely :
Washington D.C.
Korom :
51
Foglalkozásom :
pszichiáter főorvos



                         @Aksel Vaughn  
íródott • Pént. Márc. 26, 2021 11:27 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 

Laurence E. Vaughn felhasználónak tetszik ez a poszt


Nincs különösebb idő a bájcsevejre, de nem is igazán szeretne belebonyolódni ilyesmibe. Bár semmi köze igazából a Zubkov testvérekhez, azért mégis csak majdnem egykorú az apjukkal, és sok mindent tenne, de nem hagyná hátra őket sem. Ők is csak gyerekek a szemében, éppen mint a saját fia. Nem áll le vitatkozni, amikor az idegen fiú azt mondja, tudja merre kell menniük… rosszabb már nem jöhet, nem? Ó, Aksel is milyen naivan áll ehhez a borzalmas helyhez, meg ahhoz hogy majd a sorsukat megsegíti egy kis szerencse. Nem tesztek meg sokat, amikor az elsők között kapják el a lábát az indák, hogy aztán az egész testét igyekezzenek körbefonni és megfojtani őt. Ám nem ez a legrosszabb, messze nem ez az, sokkal rettenetesebbek a képek, amely megjelennek a fejében, és amelyek olyan valóságosak, hogy esélye sincs szembeszállni velük.
Sokszor álmodta már ezt, és sosem tudott igazán mit kezdeni ezzel az egésszel, csak kényszerűen belesodródott: szőke tincsek szaladnak szét a párnán, vakító a fény, és ő szinte biztos benne, hogy a felesége mellett ébredt fel. Az idill nem tart soká, mert az oly védtelennek és kedvesnek hitt nő, hirtelen fegyvert ránt az éppen belépő Grace-re, ő pedig már túl későn mozdul, túl pontos a lövés, látja az árulást realizálni a haldokló felesége szemében, s hiába is próbálja megmenteni, esélye sincs… Mindig úgy értelmezte mindezt, hogy a házassága végét jelezte kegyetlenül előre a tudatalattija, ám ő képtelen belenyugodni ebbe, mégis olyan nagyon messzire sodródtak egymástól… az egész családjával. És ha már itt tartunk ez a rémálom szokás szerint fordul át valami még rosszabbá: mire újra a haldokló nőre néz, már nem a feleségét tartja a karjaival, nem az ő vére borítja a padlót, hanem a lányáé, és Delilah élete semmivé lesz, amiért ő a hibás, ő, az apja, aki célkeresztet festett a homlokára, amiért azzá tette, amivé és…
Hangok szűrődnek be a kegyetlen képek mögül a tudatába, forróságot érez a karján, eljut hozzá a hangotok, mindkettőtöké, és mintha csak víz alól bukkana fel, zihál, levegőért kapkodva tér vissza a valóságba, de még nem tudja mi történik. Értetlenül kap Grace felé, rémült tekintettel méri végig, majd Laurence-t is, de egyikük sem sérült meg komolyabban mint eddig. Az indák visszahúzódnak, és most már képes arra, hogy a többiek felé pillantson.
- Jól vagytok? - a kérdést, még hozzátok intézi, s csak ha minderről megbizonyosodott, utána lép közelebb másokhoz, ha azok segítségre szorulnak.



and the hard rain
dark times pour on down
No one can save me

Vissza az elejére Go down
Thalia Prescott
Kiválasztott

Hozzászólásaim száma :
101
Chatkép :
9. csoport Tumblr_inline_p82hylsvty1ro4fjb_100
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges

play by :
Jenna Dewan
User név :
Vic
Fő képességem :
telekinesis & empathy
Őt keresem :
9. csoport Giphy
....he's my star in the darkest night

9. csoport Tumblr_nifxwhG5mp1qmw13co8_250
but always heart to heart

Tartózkodási hely :
Wasington
Korom :
28
Foglalkozásom :
Headmaster



                         @Thalia Prescott  
íródott • Pént. Márc. 26, 2021 7:34 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 
Team Nine

Temple of the Mighty

Tényleg találgatás volt a részemől azaz irány, amit ajánlottam, de sokkalta jobb annál, mintsem itt ácsorogjunk. Gyilkos pillantással meredek a srácra, aki beszólt. Nem, most nincs kedvem az ilyen hülyeségekhez, így kissé nagyobb teret engedek a véleményemnek, mint szoktam.
- Ó, dehogynem! Kérlek mutasd meg merre van a lottózó - hangom gúnyos, ahogy az ösvények felé mutatok. Ha ennyire jól tudja merre van a kiút akkor menjen nyugodtan előre, nem fogom megakadályozni benne.  Ahogy magabiztosan kijeleti az irányt csak megforgatom a szemeimet, majd elnézem Joseph felé remélve, hogy segít dönteni. Nélküle biztos, hogy semerre se megyek. Pillantásom vissza vezetem a másik fiúra, majd kedvesen rá mosolygok, ahogy bocsánatot kér. A következő szavaira kissé megemelkedik a szemöldököm és jól láthatóan végig mérem. Igen, szándékosan tettem, hátha sikerül bármi reakcióra késztetnem ezzel a férfit, aki a megmentésemre jött. A fiú mosolyát viszonzom, majd a lányra nézek, aki felé nyújtja a kezét. Úgy tűnik közük is valamiféle rokoni kapcsolat lehet. Végül a kis csapatunk úgy dönt, hogy a nagyszájút követjük a kiút reményében, bár ezt nem könnyíti meg a környezet. Még mindig úgy tűnik, mintha élne a labirintus és a hangom se szűnnek meg. Nem akarom elengedi Jo kezét, de az indák utánam nyúljak és teljesen lefognak. Apró szúrásokat érzékelk, majd minden elsötétül egyetlen pillanatra, ogy azt egy új kép váltsa fel. Ne, ne ne! Újra ott vagyok évekkel ezelőtt a kocsiban ülök a volánnál, kzeim a kormányt szorítják, míg kinnt szakad az eső. Tudom mi követkzik, szabadulni akarok. Kicsatolni a biztonsági övet és menekülni. Mégsem megy, kezeim önkénteln cselekednek, mintha újra ott lennék. Nem kell oldalra néznem, hogy tudjam Will mellettem ül és éppen arról beszél, hogy milyen színű lsez a gyerekszoba. Nem akarom! A autó fényszoróját pillantom meg, majd érzem a becsapódást, majd a tetejére fordul az autó. A fejem oldalra dől és látom, ahogy Will beverte a fejét, minden tiszta vér. Ne! Egyet pislogok, mire a kórházban vagyok, lábaim telis-tele vágásokkal. Nem érzek mást csak fájdalmat. Menekülni se tudok többé. Megadom magam az érzésnek. Túlságosan tehetetlen vagyok. Nincs erőm tovább küzdeni...










Sometimes love is unspoken
So just lay close to me We don't have to say sorry Your touch still speaks Words are too heavy So don't just breathe Even though we feel broken • • •
Vissza az elejére Go down
Laurence E. Vaughn

Hozzászólásaim száma :
59
Chatkép :
9. csoport 2156fa2aa0f1070c8a950f562b2b73954244ecdb
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Szimpatizáns

play by :
Tom Holland
User név :
Kíra
Fő képességem :
Pirokinézis
Őt keresem :
9. csoport 5d39b80f03236a3af07092d0c596738f

Maia Nodangala

Kedvenc dal :
What am I to be?
What is my calling?
I gave up giving up, I'm ready to go
The future’s left unseen, it all depends on me
Put it on the line to follow my dream, yeah!

Tartózkodási hely :
Washington
Korom :
25
Foglalkozásom :
Washington egyetem - Genetikai Intézet - fejlesztési munkatárs



                         @Laurence E. Vaughn  
íródott • Pént. Márc. 26, 2021 7:04 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 



 9
groups
••


Mikor azt hiszi az ember, hogyha jön ki tudja mióta egy kis segítség, akkor hamarabb kijut majd... Aha. Meg ahogy azt elképzeltem. Semmi sem lett könnyebb. Ugyanaz maradt, csak ismerős arcokkal.
Döntöttünk az utat illetően, ám úgy néz ki az sem lesz egy könnyed hegyi menet. Együtt a csapat. Könnyebb lenne, de nem az. Ahogy ez az út sem, melyet választottak.  Új út nyílik, egy másik meg bezáródik. Már sajog a fejem ettől az egésztől. Szótlan vagyok, annyi mindent mondanék pedig. Apának, anyának... mégsem tudok mit szólni. Bár ez is sokat jelenthet. Talán túl sokat sejtet.
Indák törnek elő szinte mindenhonnan, kapják el a srácokat, a lányokat... Apát, anyát, engem...a szabadulással próbálkoztam, erőlködtem, de aztán az éles fájdalom valami mást mutatott. Túl sokat. A sötétségben ébredtem, de mégis... a helyszín nem változott. Ám mintha minden megváltozott volna másképp. De mégsem. Itt van az a személy kinek soha nem szabadna itt lennie. És miért van itt? Hogy lehet ez? Miért ő??? A húgom rémült arca mered rám, remegő ajkaival figyel, száján vér buggyan fel. Anyám kicsit odébb sikítozik miközben hozzánk siet. Tekintete riadt, könnyes, tele van aggodalommal. Semmit sem változott.
- Mit tettél? - kérdezi rémült arckifejezéssel, tekintete a szemembe majd a tettemre mered, végül a testvérem arcára pillant. Én is körül nézek, látom apám térdelő sziluettjét. Arca sötét, nem látom őt rendesen. Talán jobb is, nem tudom... Majd a saját kezemet látom elmerülni Delilah hasfalába. Rémülten kapom ki belőle, ám mire utána nyúlnék, anyám sikolt...ám anyám hangja másfelől is érkezik.  ...Gyerünk... ébresztő! Kérlek, kérlek....
Riadtan figyelek, majd szemeim kipattannak. Az indák eleresztenek, már nincs folytogatás, már nincs a csuklómon szorítás. A félelem maradt ezek után.  Itt van anya ... S mindenki más... Delilah nélkül. Cseppet sem lettem nyugodtabb tőle.
- Mit tettem? - hangom suttogás, kétségbeesett segítségkérés csupán...másodpercek szaladnak el némán tettek nélkül. Anyám szemébe sem nézek addig.
- Jól vagy? - kérdezem anyát, S ha reakciót kapok tőle, bármit... Körül nézek...
De apa...nem térdepel.
Ő is fogságba esett ezen növények rengetegébe.
- APA! - fordulok felé, hogy megragadjam a karját és a jelenbe rántsam... Nem érhet így véget. Melegség önt el, belülről tör elő, a varázserőm is apám segítségére siet. Ám eleresztem időben karját, hisz megégethetem.
- Apa.... Hiszek benned!
Fogalmam sincs hogy a többiek mit csinálnak... A családom az első...mindig, minden körülmények között.

Öltözet




• • •I'M SICK OF ALL THESE
WASTED YEARS
DROWN IN SOMEONE ELSE'S TEARS YOU LET ME DOWN, NOW I'M HANGING YOU OUT TO DRY • • • • •



A hozzászólást Laurence E. Vaughn összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Márc. 26, 2021 7:42 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Grace E. Vaughn
Ember

Hozzászólásaim száma :
16
Chatkép :
9. csoport PlH5gem
Szerepkör :
washingtoni rendõrség
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

play by :
gillian anderson
User név :

Fő képességem :
i shot you down, bang bang
Őt keresem :
9. csoport Tumblr_nyylxvhX2R1r382aho8_250

i saw you in my dreams again.
it felt so real.
Kedvenc dal :
i fear the fall and where we'll land
Tartózkodási hely :
washington d.c.
Korom :
45
Foglalkozásom :
detective, profiler



                         @Grace E. Vaughn  
íródott • Csüt. Márc. 25, 2021 8:45 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 

Laurence E. Vaughn felhasználónak tetszik ez a poszt



Abban a pillanatban, amikor Lance felé veszem az utam, és ott termek előtte, és kezeim közé veszem arcát, magamhoz vonom, szorosan megölelem, mintha soha többé nem akarnám elengedni – pedig tudom, hogy ez a nap tulajdonképpen már el is jött, amikor elköltözött otthonról -, nem érdekel sem az, hogy a többiek milyen ferde szemmel néznek ránk, mennyi türelmetlenséggel az íriszeikben, sem az a kellemetlen érzés, amit az elfajzott vérszívó látványa okozott, sem pedig az, hogy Lance esetleg egy ideje már nem látott szabvány fürdőszobát. Semmi sem érdekel, azt az egyet leszámítva, hogy a fiam él, és itt van, Aksel megtalálta, és most már együtt vagyunk, és, ha rajtam múlik, nem esik többé bántódása (de a jövőre való tekintettel, ennél nagyobbat aligha tévedhettem volna).
Azt hiszem, végül mindannyian Zubkovék ismerősét követjük, vezessen is minket bárhova az út, amit kijelölt számunkra, hogy minél messzebb kerüljünk azoktól a lényektől, és azoktól, amik elől valószínűleg a másik csoport menekült (?), no, meg ettől az ideglelő szoborkerttől, a szökőkúttal, meg a borzongató arcokkal.
Hiába fogtuk közre Aksellel Lance-t, és hiába siettünk, nem voltunk elég gyorsak, és a labirintus újra életre kelt: indák és kacsok nyúlnak ki a sövényekből, melyek úgy csavarodnak ránk, mint egy-egy kígyó. Elszakítanak Lance-től és Akseltől, őket az ösvény egyik oldalára húzzák, engem meg a másikba, és minél inkább kapálózok, utánuk nyúlok, igyekszem megragadni Lance kezét, összefonni ujjaimat Akselével; mind hiába. Ordítani akarok, de ajkaim néma sikolyra nyílnak csupán, egyetlen hang sem tör felszínre torkomból.
(...)
Látni a karok, a lábak és a fej domborulatát a fekete hullazsák takarásában. Igazság szerint néha még kifejezetten az arcokat is lehet látni. Az apám, a volt társam, vagy éppenséggel ártatlan áldozatok, akik véletlenszerűen – de nagyon is megtervezve, séma, minta-szerűen – lettek levadászva, néha az ő hozzátartozóik arca, meg aztán az elkövetőké – éjsötét árnyakként nyúlva a koponyám falán, fölém magasodva. De ez most egészen más, mert mélyen, legbelül érzem, tudom, de elhinni nem akarom. Önkéntelenül lépek előre, még egyet, aztán újabb lépést, felemelek a karomat, ujjaim puhán feszülnek a fekete műanyagra. A szívem úgy verdes bordáim alkotta ketrecében, mint egy kalitkába zárt madár, de aztán azt hiszem, hogy kihagy – nem is egy pillanatra, hanem rettenetesen hosszú időre. Szédülök, a gyomrom öklömnyire szorult, hányni fogok, ajkaim kiszáradtak, a fejembe fájdalom nyilall, a szívem, a tüdőm – a lelkem – átszúrva.
Hamuszínű arcok néznek vissza rám, régről ismerős, üveges tekintetekkel.
Étcsokoládék és kékek, de már nem olyanok, mint egy-egy pár ékkő, amikért a csillagokat is lehoznám az égről, amikért minden múló nappal jobb akartam lenn, túlszárnyalni önnönmagamat, legyőzni saját magamat.
Delilah.
Lance.
Aksel.

Egyedül maradok ugyan a hideg, fehér folyosón, de ők, és a démonjaim velem maradnak.
De nem kellene így lennie.
Nem kellene.
Nem lehet.
(...)
Fogalmam sincs, hogy mi rángatott vissza a valóságba, de csak és kizárólag az lebeg a szemeim előtt – kettős látás, szédülés ide, vagy oda -, hogy meg kell mentenem a fiúkat. Szükségem van rájuk, nagyobb szükségem van rájuk, mint nekik énrám.
Nem is kell nagy erőt kifejtenem, hogy kiszakítsam magamat a karok szorításából, mert azok maguktól elengednek, és, bár még kótyagos vagyok, megtántorodok, valahogy sikerül megőriznem az egyensúlyomat. Lance és Aksel vállát rázom meg egy kicsit, egyszer az egyikükét, aztán a másikukét, finoman paskolom meg az arcukat, szólítgatom őket, abban bízva, hogy ez majd visszahívja őket ide, hozzám.
- Lance, Aksel! Gyerünk... ébresztő! Kérlek, kérlek, kérlek.




Vissza az elejére Go down
the Author
Lelkes újonc

Hozzászólásaim száma :
92
Chatkép :
9. csoport Procure-wand
Szerepkör :
történetek írója
Pártállás :
  • Semleges

play by :
faceless ≫
Fő képességem :
distroying, ruining your life? ≫
Őt keresem :
9. csoport Tumblr_n25usnuvf31rbgp12o1_500



                         @the Author  
íródott • Vas. Márc. 21, 2021 7:47 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 

Nia Zubkov felhasználónak tetszik ez a poszt

9. csoport



Helyszín: kert (labirintus)

Teljesen mindegy, hogy érme dobásra, megérzésekre, ecc pecc kimehetszre vagy tippekre hagyatkoztok az ösvényt illetően, hiszen a mágia, ami egy rövid időre a háttérbe húzódott, már szép lassan vissza is ette magát a labirintusba. Megtévesztő járatok nyílnak meg és zárulnak be előttetek és utánatok, fel-felbukkanó árnyékok és azok a kísérteties hangok kísérnek titeket továbbra is utatokon.
A labirintus és a szekta még mindig nem akar titeket elereszteni és ezt vehetitek szó szerint is. Az egyik járaton lépkedve, az eddig csak olykor-olykor felétek nyúlkáló indák most sokkal agresszívebben lépnek fel ellenetek: mindannyian csapdába estek. A bokáitok, a csuklóitok vagy épp a nyakatok köré fonódik a mágikus növény, mely töviseit kíméletlenül a húsotokba vájja és hallucinogén anyagot fecskendez belétek. Hirtelen, mindannyian  a legrosszabb rémálmotokban találjátok magatokat, a legnagyobb félelmeitekkel kell szembenéznetek. Vajon ki lesz az, aki képes kijutni az elméje csapdájából?

Kérlek, mindannyian dobjatok a kockával, az eredményt pedig vegyétek figyelembe a következő körben. A rémálmaitokat a reagjaitokban lehetőségetek van részletesen avagy kevésbé részletesen leírni, kinek, hogy tetszik.

Amennyiben az eredmény páros: bár már sokszor álmodtál erről a pillanatról, sosem tudtad igazán jól kezelni. Képtelen vagy felülkerekedni a félelmeden, így majd az kell levágja rólad az indákat, aki veled ellentétben ki tud lépni önnön erejéből az elméje csapdájából.

Amennyiben az eredmény páratlan: már sokszor álmodtál erről a pillanatról és tekintve, hogy az elméd egy szeglete tisztában van azzal, hogy ezt csak az a rejtélyes növény teszi veled, képes vagy felülkerekedni a trükkön, így az inda magától elereszt. Kiszabadíthatod a többieket is.

A kockát ebben a topikban tudod dobni, és ha esetleg szükségét érzed, olvasd át nyugodtan, hogyan kell használni a kockát.
A posztodban a dobás után tüntesd fel, hányas számot dobtál.



***

Határidő: 03. 21. (vasárnap) délelőtt 11:00. Mesélői reag vasárnap délután érkezik majd.



Vissza az elejére Go down
Nia Zubkov
Boszorkány

Hozzászólásaim száma :
41
Chatkép :
9. csoport 701b17d174640af8c27ca9484be6139520e941b2
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges

play by :
Alexa Demie
Fő képességem :
kronokinézis
Korom :
22



                         @Nia Zubkov  
íródott • Vas. Márc. 21, 2021 12:42 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 

Oakley Zubkov and Esmond Moray felhasználónak tetszik ez a poszt

Ahhoz képest, hogy mindenki ki akar jutni és/vagy ki akar minket innen juttatni, már észrevettem, hogy mindenki jobban imád dumálni, mint menni. Értem én, kurvára nem csábító egyik irány sem, de feláll a nemlétező szőr a tarkómon attól, ahogy a meneküléssel és a támadással járó zajok megszűnnek és csak mi vagyunk itt. Meg ez az erősen para szökőkút. Majdnem meggondolom magam - bár lennénk Oroszországban, bár lenne ennek köze Rasputinékhoz.
Azt legalább ismerem.
De a köd mintha egy kicsit felszállna, és ettől kevésbé utálok mindent - mármint, azért épp eléggé utálok így is mindent, nekem nem is megy ilyen jól a smúzolás, mint Oakley-nak, nem tudom, neki honnan van erre kapacitása, de nekem biztos nincs. Leginkább nem veszek tudomást új társainkról (Vaughnék üdvözlését leszámítva), nem azért, mert bármi gondom lenne ezzel a felállással, egyszerűen csak nem tudok még újabb és újabb dolgokkal is foglalkozni. Máskor biztos nagyon érdekelnének, ahogy általában minden és mindenki érdekel. Ha kijutunk innen, talán majd bepótlom az ismerkedést, de egyelőre nem szerepel elöl a prioritásaim listáján.
- Még jó hogy - fújok egyet épp csak egy kicsit forgatva a szemem Oaks felé, hát istenem, még flörtölni is fog, mielőtt elindulunk végre? Ha ő nem lépne Esmond után, és nyújtaná felém a kezét, akkor én tenném, így csak besorolok a fiúk mellé, megfogom a bátyám kezét, Jerome-ot is biztos visszük magunkkal (hé, semmitől nem kezd az ember lánya úgy ragaszkodni másokhoz, minthogy együtt játszanak túlélő tábort), mindenki más meg... nos, én inkább jönnék magunkkal, minél többet, annál jobb, nem?
Szóval megyünk, amerre Esmond mutatja az utat, bármi is vár minket ott. Mondanám, hogy alig várom, deeee...


apoloniada
you’ve been told so many times that you own the world that you actually believe it?
Vissza az elejére Go down
Oakley Zubkov

Hozzászólásaim száma :
66
Chatkép :
9. csoport Tumblr_inline_nq0du0YuOQ1rxcren_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges

play by :
arthur gosse
User név :
vivins
Fő képességem :
akaratátvitel
Tartózkodási hely :
washington
Korom :
26
Foglalkozásom :
chemist



                         @Oakley Zubkov  
íródott • Szomb. Márc. 20, 2021 8:33 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 

Albert Jindosh and Nia Zubkov felhasználónak tetszik ez a poszt

Azt az ötletemet miszerint Oroszországban vagyunk egészen gyorsan elvetem, ahogy megpillantom a Vaughn családot. Ettől pedig egy kissé megkönnyebbülök, mert ha az oroszoknak nincs köze hozzá, akkor annyira csak nem lehet vészes, nem?

Miután a vámpírt leterítik a többiek én is előbújok a szökőkút mögül, ahova Nia rántott és kicsit kellemetlenül érzem magam, ahogy Akselre pillantok, mert még ebben a káoszban is egészen fess a szettje, szóval csak leporolom a sajátomat és egy mosolyt villantok rá.
- Mr. Vaughn – biccentek – Micsoda kellemes meglepetés, még ha a körülmények nem éppen a legideálisabbak – teszem hozzá és arrébb bicegek, mert közben tökre mehetnékem van szóval a két újdonsült csapattársunkra pillantok, akiket még életemben nem láttam és bár kicsit sérelmezem, hogy még csak be sem mutatkoznak máris elvárják, hogy kövessük őket.

Még szerencse, hogy Esmondot ez jobban felbosszantja, mint engem és helyettem is megkérdőjelezi Thalia döntését – bár ezen a ponton pedig Thaliaval kezdek el szimpatizálni, hogy sikerült egy tíz másodperces ismeretség alatt kiváltani Esmondból azt a viselkedést, amivel általában engem szokott megajándékozni.

- Én azt hiszem – lépek végül Esmond mellé – Arra szavaznék, amit  Ő mond, bocsi – ennél a pontnál Thaliara nézek -  Na már nem azért, mert bármi bajom lenne veled, hidd el inkább követnélek téged bárhova is akarsz menni – még egy mosolyt is villantok – De Moraynek van egy kis helyzeti előnye – tehát már hajlandó is lennék elindulni, csak még visszafordulok Nia felé és a kezem nyújtom, mert már nincs meg a kötelék és oké, hogy már nem vagyunk kilencévesek, de jelenleg ez az egyetlen módja, hogy ne szakadjunk el egymástól.
Vissza az elejére Go down
Laurence E. Vaughn

Hozzászólásaim száma :
59
Chatkép :
9. csoport 2156fa2aa0f1070c8a950f562b2b73954244ecdb
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Szimpatizáns

play by :
Tom Holland
User név :
Kíra
Fő képességem :
Pirokinézis
Őt keresem :
9. csoport 5d39b80f03236a3af07092d0c596738f

Maia Nodangala

Kedvenc dal :
What am I to be?
What is my calling?
I gave up giving up, I'm ready to go
The future’s left unseen, it all depends on me
Put it on the line to follow my dream, yeah!

Tartózkodási hely :
Washington
Korom :
25
Foglalkozásom :
Washington egyetem - Genetikai Intézet - fejlesztési munkatárs



                         @Laurence E. Vaughn  
íródott • Pént. Márc. 19, 2021 8:31 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 



 9
groups
••

Anyám megjelenése aggodalmat szít apám szívébe, ám az én szívem is kellemetlenül dobban egyet. Kettejük ölelkezése jólesik a szemeimnek, ám semmi mosolyt nem kap... mindez kettejük dolga, hogy miként döntenek egymás felől. Szeretik egymást, ám mégis távolságot tartanak... Anyám hirtelen terem előttem, vagyis hát elkalandoztam és nem figyeltem rá, hogy engem méreget. Meglep az, hogy arcomat megkaparintja, ám kissé bánt a dolog, hogy így kell viszontlátnia...koszos vagyok, kitudja mióta nem fürödtem, nem mostam fogat és a ruhám is koszos...a hajamról meg ne is beszéljünk. Csapzott. És igen, ez a legnagyobb problémám elsősorban. A lelkem is sérült... több pontból vérzik és az idő lesz majd csak gyógyíre neki. De nem most és nem ma. Anyám ölelését viszonozom és magamba szívom az illatát. Néma csendbe burkolózom, szerintem nem kellenek szavak neki, amit gondolok. Hiányzott és örülök hogy látom, mondjuk más helyen még jobban örülnék, valami biztonságosabb környéken. Otthon. A Vaughn rezidencián. De az ölelés csak pár másodpercig tart, apa után indul, majd magam is követem őket, a hajam elkotrom a szemeim elől. Tudom kik a másik kettő... bemutatkozniuk sem kell. De nem most fogom kitárgyalni őket, erre nincs idő. Úgy érzem mintha figyelnének minket, a hideg futkos a hátamon, libabörös lesz tőle az egész testem... mintha a vérem is meghűlt volna bennem. Hullasápadtan meredek magam elé. Különös körülöttünk a levegő és az érzés, hogy nem vagyunk egyedül...
Már csak ki kell találni, hogy merre menjünk és merre ne... nekem ötletem sincs. Az erőm nem segít, elaludt, alig pislákol csak.
- Ráértek nagyon. - a két "veszekedőnek" szól. Halkan és unottan, fáradtan. A közülünk való lány nem igazán tudja merre kellene mennünk, a másik meg arra is ráér, hogy holmi lottóval vesződjön. Mégha csak egy beszólás is volt. Itt mindenki fél és kiakar jutni, megértem, ráaásul harapósabb is lehet a szokásosnál, így nem nagyon huzogatnám az alvó oroszlán bajszát. Éppen elég a körülöttünk változó környezet.
- Rossz érzésem van... - pillantok apám arcára, majd fel az ég felé... még mindig fázok és nem azért, mert hideg lenne. Ez más... veszély jön és kurva gyorsan itt lesz, ha nem döntünk hamarosan.  


Öltözet




• • •I'M SICK OF ALL THESE
WASTED YEARS
DROWN IN SOMEONE ELSE'S TEARS YOU LET ME DOWN, NOW I'M HANGING YOU OUT TO DRY • • • • •

Vissza az elejére Go down
Grace E. Vaughn
Ember

Hozzászólásaim száma :
16
Chatkép :
9. csoport PlH5gem
Szerepkör :
washingtoni rendõrség
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

play by :
gillian anderson
User név :

Fő képességem :
i shot you down, bang bang
Őt keresem :
9. csoport Tumblr_nyylxvhX2R1r382aho8_250

i saw you in my dreams again.
it felt so real.
Kedvenc dal :
i fear the fall and where we'll land
Tartózkodási hely :
washington d.c.
Korom :
45
Foglalkozásom :
detective, profiler



                         @Grace E. Vaughn  
íródott • Pént. Márc. 19, 2021 9:26 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 


Szinte tapintható a levegőben a feszült meglepettség. Félreértés ne essék, én is épp úgy meg vagyok rökönyödve az elkorcsosult vámpír látványára, mint a labirintus középpontjában összefutók az én megjelenésem okán. Aztán nagy levegőt véve, leeresztve mindkét kezemet, indulok el a családom felé. Már messziről méregetem Lance-t, sérülések után kutatok a távolból, de remélem, hogy nem lelek egyet sem. Igazság szerint már csak a tény is megnyugtat, hogy életben van, egészben, és a saját lábán áll ott, Aksel mellett – egészen addig, amíg a férfi felém nem indul. Sejtettem, hogy nem fog örülni annak, hogy követtem őt, egészen idáig, s minden tiltó szava ellenére beléptem a kúria területére, mi több, a keresésükre indultam – teljesen egyedül, és halandó mivoltomból adódóan, védtelenül. De jelenleg-, ebben a szituációban-, és egy kicsit úgy érzem, hogy az utóbbi időszakunkra való tekintettel, nem tartozom sem magyarázattal, és kellemetlenül sem kell éreznem magamat azért, mert éppen az ellenkezőjét tettem annak, amit kért tőlem. Nincs abban a pozícióban, hogy ő diktáljon, akármennyire is hálás vagyok érte, hogy miután egyetlen, kérő szavam elhagyta ajkaimat, ő jött, hogy megmentse a fiunkat.
Aztán teljesen más dolog történik, nem erővel ragadja meg a vállamat, nem eltaszít magától, a kijárat felé, nem dühösen villantja rám brandy színű lélektükreit; mindezek helyett átölel. Én pedig megmagyarázhatatlan módon megkönnyebbülök, viszonzom a gesztust, vállára hajtom a fejem.
- Tudom, de nem tehettem mást – suttogás csupán, mely egyedül az ő hallójáratába kúszik be.
És, amikor elválunk, ő az ismerős idegenek felé megy, én viszont Lance felé veszem az irányt, karnyújtásnyi távolságban kezeim közé veszem arcát, könnyekkel telt szemmel vizslatom vonásait, mérem végig, vizsgálom. Rettenetesen aggódtam, de, azt hiszem, ezt nem kell kimondanom, ő is tudja, érzi.
- Úgy örülök, hogy látlak, kis fiam – megölelem a fiatal férfit, aki egyébként már nem is olyan kicsi, de nekem örökre az marad. Követem – talán Lance-el az oldalamon és a két másik idegennel a sarkamban – Akselt, és ismerős arcok bontakoznak ki a sötétből. – Hát, ti is...? – sóhajtok.
A pillanatnyi tisztuláson kívül én is épp olyan tanácstalanul állok a dolgok előtt, mint bárki más – vagy még tanácstalanabbul, hiszen nekem nincsenek sem megérzéseim, sem természetfelettien jó érzékszerveim. Igen, azt tudjuk, hogy merre ne menjünk, de tovább...? Én nem tudom, hogy kiben bízhatok meg, nem érzem, hogy bármelyikük is erősebb volna a másiknál, Zubkovékat leszámítva nem ismerek senki mást – értelemszerűen persze a családomat -, így kérdőn Akselre pillantok. Mert, ha valami biztos, hát az az, hogy nem most, hogy egymásra leltünk, hogy megtalálta Lance-t, fogunk elválni, és külön utakon folytatni az utunkat.




Vissza az elejére Go down
Esmond Moray

Hozzászólásaim száma :
152
Chatkép :
9. csoport A1I6EER
Szerepkör :
koventag
Pártállás :
  • Semleges

play by :
rafael miller
Fő képességem :
hemokinézis
Őt keresem :
PADAWAN CARLOS
Foglalkozásom :
fejvadász, örökös



                         @Esmond Moray  
íródott • Csüt. Márc. 18, 2021 11:25 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 

Oakley Zubkov felhasználónak tetszik ez a poszt

Nem örül a társaságnak – és Oak, ahogy találkozik a tekintetetek, újabb dologban egyezhettek meg: te sem – de jelen esetben azzal kell dolgozni, ami van. Mindenesetre közel marad hozzátok és remélhetőleg Jerome, te is így teszel. Egy dolog miatt jöttetek ide, hogy őket kivigyétek, és velük együtt ti is épségben kijussatok. Minden más járulékos veszteség vagy haszon. Néhány percig csak megfigyeli a kibontakozó eseményeket, amelyek abszolút hidegen hagyják, de amikor az egyik nő találomra rámutat az egyik útra, az kissé kihúzza a gyufát. – Esetleg egy lottószelvényt nem akarsz feladni, amíg itt vagyunk? – Jerome még nem igen hallhatta bárkivel így beszélni, még Drew-al sem. Oakley viszont igen. Hasonlóan temperamentumos stílusban rendezte le a hundredeseket, akik a cuccát hamisították.

Nem elhanyagolható, hogy Esmond egyrészt az egyik legprominensebb fejvadászcsaládban nevelkedett, fiatal kora óta kiképzést kapva, másrészt pedig egész életében videójátékokkal játszott. Tudjátok, van bennük egy erős logika, amit általában megéri követni. Túl sok az egymásba futó jel.

Megváltozik a légkör.
Megváltoznak a szobrok.
A köddel együtt elpárolog a labirintus korrupt mágiája.
A saját mágiája és a kovene tápláló ereje láthatatlan indákként nyúl a kiút után.

- Erre. – Részéről nincs találgatózás. Úgy tűnik, tudja, mit csinál és meg is indul. Volt egy tervetek a kijutásra, eddig működött, és ennek a logikáját követi összevetve minden jellel, amit sikerült a környezeten megfigyelnie. A legkevésbé sem érdekli, hogy miért történik – sokan jöttek ma ide, mindenkinek megvan a célja vagy szerepe, az övé nem ez – csak az, hogy kiutat nyit, amit ki kell használnotok.
Vissza az elejére Go down
Thalia Prescott
Kiválasztott

Hozzászólásaim száma :
101
Chatkép :
9. csoport Tumblr_inline_p82hylsvty1ro4fjb_100
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Semleges

play by :
Jenna Dewan
User név :
Vic
Fő képességem :
telekinesis & empathy
Őt keresem :
9. csoport Giphy
....he's my star in the darkest night

9. csoport Tumblr_nifxwhG5mp1qmw13co8_250
but always heart to heart

Tartózkodási hely :
Wasington
Korom :
28
Foglalkozásom :
Headmaster



                         @Thalia Prescott  
íródott • Csüt. Márc. 18, 2021 7:38 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 
Team Nine

Temple of the Mighty

Hallom, ahogy Aksel a gyerekekkel beszél, mégsem vagyok hajlandó feléjük fordulni. Tekintetemmel inkább Josephet keresem, majd próbálom beazonosítani, hogy hol lehetünk. Ha a pontos hely nincs is meg, de arra mindenképp jó lenne rájönni, hogy mi a helyes kiút. Az elmém újra becsap, bárhogy próbálok nem tudomást venni a közelmúlt eseményeiről, a képek újfent előtörnek. Nem mutatom kifelé, mégis belül apránként török össze újra s újra. Bár az a tudat valahol megnyugtat, hogy a két fegyveres fiú sem az ellenségünk, - nem mintha olyan sok esélyünk lenne ellenük -. Egyetlen pillanat erejéig magamhoz veszem az irányítást, hogy indulásra sürgessem a társaságot, szerencsére a lány és az egyik srác osztja a véleményem, mire aprót bólintok. Aztán kissé meglepődök azon, hogy érez a gyerek, ez felkelti az érdeklődésem. Van egy olyan érzésem, hogy semmi jót se ígér, amellett, hogy a köd apránként kezd felszállni, mintha valami történt volna. A szökőkút szobraira pillantra úgy tetszik, mintha mozognának, a tekintetük mindenesetre követ, amitől megborzongok. Önkéntelen Jot keresem a tekintetemmel, mintha ő lenne az utolsó mentsváram, de a fal mellett sétál, kizárólag pillantásunk találkozik. Mély levegőt veszek és próbálom leküzdeni a feltörni készülő pánikot.
- Oké, erre nem mehetünk, se arra és ha jól sejtem azaz irány se a megfelelő - előbb mutatok  mögénk, majd affelé amerről a társaság jött végül oda ahonnan Aksel családtagja mejelent. Egy nagy sóhajt hallatok, majd a maradék két ösvényt szemlélem.
- Legyen a baloldali, ha senkinek nincs jobb ötlete - nézek végig a társaságon megerősítést vagy ellenkezést várva. Ha az előbbi teljesül, akkor elindulok az általam mondott irányba. Mennünk kell! Érzem.










Sometimes love is unspoken
So just lay close to me We don't have to say sorry Your touch still speaks Words are too heavy So don't just breathe Even though we feel broken • • •
Vissza az elejére Go down
the Author
Lelkes újonc

Hozzászólásaim száma :
92
Chatkép :
9. csoport Procure-wand
Szerepkör :
történetek írója
Pártállás :
  • Semleges

play by :
faceless ≫
Fő képességem :
distroying, ruining your life? ≫
Őt keresem :
9. csoport Tumblr_n25usnuvf31rbgp12o1_500



                         @the Author  
íródott • Vas. Márc. 14, 2021 4:48 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 
9. csoport



Helyszín: kert (labirintus)

Nem tudhatjátok még, hogy mi mindennel kerülhettek szembe, már pedig, ha túl sokáig vagytok egy helyen, a lények előbb vagy utóbb rátok találnak. Mozgásban kell maradnotok. Azok a szobrok is elég furcsák a szökőkútban és körülötte. Néha úgy érezhetitek, mintha követnének titeket a pillantásukkal, ami talán nem is halucináció. Mindenképpen feszélyez a jelenlétük és az sem lenne meglepő, ha előbb vagy utóbb megmozdulnának. Mennetek kell.
Nem csak azért, mert többen is jelezték már, hogy ez lenne a legbölcsebb, hanem, mert érzékeltek valamit. Valami változást. Olyan ez, mint amikor eső előtt érezni már annak illatát. A levegő is, mintha egy pillanatra tisztább lenne és az a kellemetlen köd is visszább húzódik. Talán, még egy kis napfényt is érzékelhettek. Valami történt odabent. A kérdés már csak az, hogy azon morfondíroztok majd inkább, hogy mi történhetett, vagy kihasználjátok az alkalmat arra, hogy megtaláljátok a helyes utat, hiszen Niának igaza volt: azt már tudjátok, hogy merre NE menjetek, ráadásul nem tudni, hogy meddig áll fenn ez a helyzet. Megsúgom: pár percetek van csupán, amíg a szekta újra helyre nem állít mindent.

@Grace E. Vaughn, kérlek, dobj a kockával. A dobásod eredménye befolyásolni fogja a játékot, melyet mindenkinek figyelembe kell vennie!

Páros szám esetén: sikerül felfedezned még időben, hogy a szökőkútban lévő szobor, melynek most sokkal barátságosabb az arca, az egyik ösvény felé mutat. Nem egy elhanyagolandó jel, valószínűleg a többieket is meg tudod arról győzni, hogy az lehet a helyes út.

Páratlan szám esetén: hiába a pillanatnyi kitisztulás és a nyomozói múltad. Tanácstalanul állsz te is a helyzet előtt, így kénytelenek lesztek másképp eldönteni, melyik lehet a helyes út.

A kockát ebben a topikban tudod dobni, és ha esetleg szükségét érzed, olvasd át nyugodtan, hogyan kell használni a kockát.
A posztodban a dobás után tüntesd fel, hányas számot dobtál.


***

Határidő: 03. 21. (vasárnap) délelőtt 11:00. Mesélői reag vasárnap délután érkezik majd.



Vissza az elejére Go down



                         @Ajánlott tartalom  
íródott •
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 
Vissza az elejére Go down
 
9. csoport
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
I N G O D W E T R U S T ❞ :: Archivált játékok :: Chesterfield kúria-
Ugrás: