Helyszín: labirintus

Az elsőként megjelent szörnyszülött szó szerint lángrakap Laurence tűzcsóvája nyomán, iszonytató üvöltéssel fogadva elkerülhetetlen végzetét. Égett hús bűze terjeng a levegőben, a lángoló test ide-oda csapódik haláltusája során; jobb lesz, ha vigáyztok magatokra, mert bár a mágia - és így a tűz is - hatástalan a sövénnyel szemben, közületek senki nem tűzálló...
Aksel közbelépése is hatásosnak bizonyul, a másik elkorcsosult vámpír tehetetlenül repül hátra, magával ragadná Thaliát is, de Raymond még idejében reagál: elkapja a lány karját, ezzel megóvva őt egy csúfos zuhanástól és a szörnyetegtől is.
Mindannyian érzitek, hogy nincs vesztegetni való időtök, nyertetek egy kis előnyt, de ezt rögvest ki is kell használnotok. Thalia még sokkos kissé az iménti eseményektől, de ha kell, akár szó szerint is magatokkal húzzátok, miközben futva elindultok az ellenkező irányba. Igyekeztek kikerülni a másik vámpír lángoló maradványait, és egyszerűen csak rohantok, amerre a lábaitok visznek...
A sarkatokban ugyanis ott liheg az életben maradt torzszülött.


A következő kört mindannyian a 9. csoportban folytatjátok, ebbe a topikba már nem kell írnotok. A fentiek figyelembevételével olvassátok el a 9. csoportba érkezett mesélőit is, és csatlakozzatok be.

Helyszín: labirintus

A csoport túljutott az első akadályon, de biztosan ők is mind érzik, hogy ez csak a kezdet volt. Továbbra sem látszik oszladozni a köd, azonban a földöntúli suttogásokat egészen más hangok váltják fel: a csapat tagjai sem biztosak benne, de először mintha nagyon is emberi hangokat hallanának, amelyek kivételesen nem őket fenyegetik... inkább mintha hasonlóan kétségbeesve keresnének innen valamiféle kiutat. A labirintus sűrű sövényzetében tévelyegve persze nagyon nehéz meghatározni, honnan is jönnek ezek a hangok - az eddigi történéseket figyelmebe véve pedig az is kétséges, egyáltalán valódiak-e.
Nos, az kétségtelenül valódinak tűnik, amikor egy vérfarkas üvöltése hangzik fel ugyanabból az irányból, szokatlanul tisztán. Ha reménykedett is a csoport némi erősítésben, ez nem túl jó jel; a megkönnyebbülés pedig, amit amiatt éreznek, hogy nem ők találkoztak a vérfarkassal, átkos, de ki hibáztatná őket?
Minden valószínűséggel maga a karma - ha szeretnénk selyempapírba csomagolni a szekta tevékenységét -, ugyanis ahogy egyre beljebb érnek a labirintusban, nekik is szembe kell nézniük valakivel. Vagy inkább valamivel. A sövény alkotta hosszú folyosó végén emberi alak áll, a szájából azonban állatias hangok törnek fel, hörög és morog, vállai erőteljesen járnak fel-le, ahogy lélegzik. Arca sötétbe burkolózik, szemei azonban vörösen világítanak az árnyékban, és ahogy kissé oldalra billenti a fejét, a ködön megtörő halovány fény megvilágítja szokatlanul hosszúra nyúlt szemfogait. A szemfülesebbek azt is kiszúrhatják, hogy minden ujja hosszú, állatias karmokban végződik - már ha van egyáltalán bárkinek kedve alaposabban szemügyre venni, tekintve, hogy már az arcáról lerí: ez nem egy hétköznapi vámpír.
A világ szeme most Laurence-re szegeződik. Valami balul sülhetett el - vagy valaki szórakozik velük -, ugyanis a mágiája szép lassan visszakúszik belé, ő és Aksel is érzik a visszatértét, még ha nem is teljes nagyságában, de elég erősen ahhoz, hogy felvehesse a harcot a vámpírral. Hiszen a vámpírok nem szeretik a tüzet.
Aksel készen áll a fia támogatására, akár a saját erejével, Raymond pedig kissé hátrébb tereli Thaliát, hogy biztonságban legyen, aztán felemeli és a vámpírra szegezi a fegyverét, hogy segíthessen, ha kell.
Csak az a baj, hogy míg Laurence támad, senki nem veszi észre a hátuk mögé, a sövény tetejéről leugró másik fenevadat.

//

@Laurence E. Vaughn, kérlek dobj a kockával, a dobás eredményét pedig mindenképp vedd figyelembe az aktuális körben. Fontos, hogy a dobás történjen meg az aktuális kör első reagja előtt.
Egyes vagy négyes dobása esetén: A másik vámpír Thalia mögött ér földet és elkapja a lányt.
Kettes vagy ötös dobása esetén: A másik vámpír Raymond mögött ér földet és - a fegyverére és képzettségére való tekintettel - gyorsaságát kihasználja még azelőtt meg is harapja a férfit, hogy az reagálni tudna a fenyegetésre.
Hármas vagy hatos dobása esetén: A másik vámpír Aksel mögött ér földet, és amikor elkapja a férfi mindkét felkarját, Aksel csak a borzalmas fájdalmat érzi, ahogy a vámpír nem túl szokványos karmai mélyen a húsba vájnak.

A kockát ebben a topikban tudod dobni, és ha esetleg szükségét érzed, olvasd át nyugodtan, hogyan kell használni a kockát.

Helyszín: labirintus

Ha nem is indulna meg mindegyikőtök magától a bejárat felé, nem igazán hagynak nektek más választást. Láthatatlan erő tol titeket előre, mintha csak a szél fújna erőteljesen abba az irányba, pedig ez valójában Laurence műve - vagy inkább azé, aki átvette felette az irányítást.
Ahogy mind a négyőtök lába átlépi a szemnek láthatatlan, mágikus küszöböt, ami a belépéseteket igazolja, a magasra törő, sűrű sövény, ami a labirintus falait alkotja, úgy záródik össze mögöttetek, mintha élne: ágai és levelei egymásba kapaszkodnak, és lassan összezárnak, elvágva előletek a menekülőút lehetőségét. Aksel fellélegezhet, öröm az ürömben, hogy ezzel a mozzanattal egyetemben Laurence fejéből is távozik az, aki eddig irányította a fiút.
A kérdés csak az, hogy meddig.
A sövény összezáródásával sűrű, baljós köd ereszkedik rátok, mintha eddig nem lett volna épp elég hátborzongató élmény, hogy csapdába estetek egy elátkozott labirintusban. Túlvilági hangok, suttogások törik meg az addigi vészjósló csendet; Thalia jobban teszi, ha szorosan kapaszkodik Raymond kezébe, és inkább hálát ad a férfi túlélési képességeiért, mert még jócskán szükségük lehet rá. Aksel még indulás előtt - nagyon okosan - végiggondolja, hogy a fiának szüksége lehet némi munícióra odabent, legyen szó akár a csapat túlélési esélyeinek növeléséről, akár arról, hogy nehezebben tudjanak az elméjébe férkőzni, ezért átad neki valamennyit a saját erejéből. Így már Laurence is visszakaphatja a mágiája egy részét.
Bár nekik még fogalma sincs róla, de nincsenek egyedül odabent, és ez most kivételesen nem kizárólag a szekta tagjait jelenti. Messze azonban még az erősítés, és erősnek kell lenniük ahhoz, hogy kizárják a hangokat és ne érezzék az őrület közeledtét, miközben elindulnak a választott irányba.

//

@Thalia Prescott, kérlek dobj a kockával még az első reag előtt, a dobás eredményét pedig mindenki vegye figyelembe az aktuális körben.
Benned dúl leginkább az érzés, hogy minél hamarabb ki kell jutnotok innen, és egyébként is ti vagytok az elsők a sorban, ezért te mész előre, az előttetek álló kereszteződésben te választod meg az irányt.
Páros szám esetén: Balra indulsz el. Néhány méter megtétele után egy kiszélesedő részhez értek, ahol mintha jobban eloszlana a köd, de korai a megkönnyebbülést. A velőtrázó sikolyok a semmiből hangzanak fel, szinte szétszakítják a dobhártyádat, az égből pedig mintha egy egész madárraj akarna zuhanórepülésben egyensen rád támadni. A gond csak az, hogy ez kizárólag a te fejedben létezik. A többiek nem hallanak és látnak belőle semmit, csupán a reakciódat látják, és ha bárki is a segítségedre sietne, az bizony jóval szorultabb helyzetbe kerül, ugyanis a sövény ismét életre kel és kinyúl értük, gúzsba kötve a végtagokat, mintha csak magába akarná olvasztani őket. Itt csak a boszorkányok ereje segíthet.
Páratlan szám esetén: Jobbra indulsz el. Jócskán meg kell tennetek pár kanyart a labirintusban, a suttogások egyre inkább visszhangoznak a fejetekben, és mintha a labirintus járatai is szűkülnének körülöttetek. Fogalmatok sincs, mikor kél lába Raymond fegyverének, valószínűleg a tudatotokra nehezedő nyomástól nem veszitek észre a történéseket, de a pisztoly az egyik pillanatban még a férfi nadrágjának derekához süllyesztve pihen, a következőben azonban már ott lebeg előttetek a levegőben, megállásra késztetve a csapatot. A fegyver azonban nem téged vesz célba, hanem a gazdáját, az elsütőbillentyű mozdul, és hacsak nem lépnek közbe időben a boszorkányok, a golyó egyenesen Raymond jobb vállába fúródik.

Helyszín: belső udvar

A csapat talán azt hiszi, innentől könnyebbek lesznek a dolgok, de ennél nagyobbat nem is tévedhetnének. Pedig Aksel és Raymond sikerrel járnak, már ami az éppen előttük levő akadályokat illeti; utóbbi sikere elég egyértelmű és kézzelfogható - bár nem túl szép látvány -, de a Laurence-t fogvatartó szektatagot is túlságosan lefoglalja, hogy már így is két felé kell figyelnie, ezért nem védi ki Aksel támadását, a szél magával sodorja, a fiú felett gyakorolt hatalma pedig megszűnik. Laurence hosszú idő után először megízlelheti egy kicsit a szabadság ízét. Arra a kis időre pedig a csapat másik párosának is szüksége van, ugyanis Thalia számára sem feltétlenül könnyen emészthető az előtte lezajlott jelenet.
A megkönnyebbülés azonban nem tart sokáig. Apa és fia kaptak néhány percet az egymásra találásra, de ezt követően a dolgok sajnos ismét rossz irányt vesznek. A csapat nem láthatja a háttérben hangyabolyként működő és lassan újra erőre kapó szekta ténykedését, nem tudják, hogy már mindegyik csoport helyzetét be tudták azonosítani, és most egy globális lépésre szánták el magukat.
Aksel annyit lát, hogy a fia tekintete egyik pillanatról a másikra üvegessé és távolivá válik. Laurence semmire és senkire nem reagál többé, bár az apja érezheti, hogy a testébe hirtelen visszatért a mágia; csak azt nem tudja, hogy nem az ő sajátja. Mindenki tehetetlen, amikor Laurence tesz egy széles mozdulatot a kezével, és ezzel mozgásba hozza a levegőben addig láthatatlanul lebegő, embernagyságú energiagömböt, amit az egyik szektatag éppen az ő erejéből hozott létre.
A gömb pedig egymás után kebelezi be mind a négyüket.

Az ilyesfajta portálokon való átlépés nem feltétlenül jó móka azoknak, akiknek még nem volt része ilyesmiben és nem szeretik a hullámvasutazást, de mondjuk ki: az émelygés és a szédülés lesz most a legkisebb bajuk. Még mindig a kúria udvarán vannak, pedig mintha valaki lecserélte volna a díszletet: gondosan karbantartott kertrész tárul eléjük, rövidre nyírt gyeppel, a hátuk mögött sűrű és áthatolhatatlan, kínosan egyenesre vágott sövénnyel. Előttük pedig egy labirintussal.
Egy amúgy is elvarázsolt helyen sosem jó jel az útvesztő, de aligha van más választásuk, mint bemenni, hacsak nem akarnak egy helyben toporogni. De vajon mi vár rájuk odabent? És miért nem hagyta még el a szektatag Laurence testét és emléjét?

Helyszín: elhagyatott épület

Laurence ezt a napot egészen biztosan nem a szerencsenapjaként tartja majd számon. Odabent két szektatag fogadja, és épp egy pillanat áll rendelkezésére ahhoz, hogy visszanyerje a tudatát, mielőtt egyikük a homlokára tenné a kezét, és a fiatalembert abban a pillanatban egy bénító érzés keríti hatalmába. Mozdulni sem tud, legfeljebb beszélni, de kinek? A testét gúzsba kötő alak kinyújtja a másik kezét, ujjaiból a szemnek már-már láthatatlan energianyalábok nyúlnak ki, lassan kört formálva a levegőben, és ehhez éppen Laurence erejét használja fel. Biztos lehet a saját halálában, egészen addig a pillanatig, míg a szobába nem lép egy ismerős alak. Az apja.
Raymond háttal állt a verandának, és itt követett el egy súlyos baklövést: nem láthatja a ház rozoga, félig lógó bejárati ajtaján kilépő alakot, pedig ő lehetne az egyetlen, aki igazi valójában látja a szektatagot. Aksel és Thalia szemei azonban egészen más látnak, a boszorkány az ő tudatukban egy számukra különösen kedves alak képét veszi fel, aki meleg, hívogató mosollyal az arcán int nekik, hogy menjenek utána, majd sarkon fordulva eltűnik a ház sötétjében. Aksel és Thalia nem gondolkoznak, utána indulnak, nemes egyszerűséggel kikerülve Raymondot – vagy, szükség esetén, erővel taszítva őt félre.
Szűkös, romos szobába jutnak odabent, ahol a kevéske fény is valamiféle láthatatlan forrástól érkezik. Két alakot látnak a szoba végében, nem túl kecsegtető felállásban: egy női alak egyik kezével furcsa dolgot varázsol a levegőben, másikat pedig egy fiatalember homlokán tartja, szinte szabad szemmel látható, hogyan szívja el belőle a maradék erejét is. Thalia számára – bár Aksellel ellentétben ő nem ismeri az áldozati bárányt – mintha kijózanító lenne a látvány: a hívogató érzés eltűnik az elméjéből, nem is igazán érti, hogy kerültek egy épület belsejébe. Ők még nem tudják, de ez kézzel fogható bizonyítéka annak, hogy a szekta még bizonytalan a kiválasztottakkal szemben; egyelőre nem tudják, pontosan hogyan is kellene őket kezelni.
Raymond talán megkönnyebbülést érezhet, hogy a lány végre magához tért, de talán jobban tenné, ha nem csak Thaliára koncentrálna. Laurence kezdeti fogadóbizottságának másik tagja ugyanis mögötte jelenik meg az ajtóban...

//

@Aksel Vaughn, kérlek dobj a kockával, a dobás eredményét pedig mindenképp vedd figyelembe az aktuális körben.
Páros: felismered a fiadat, és ez a felismerés elég erősen hat rád ahhoz, hogy kiess a szekta által rátok bocsátott transzból, így Laurence segítségére siethetsz.
Páratlan: a fiadban továbbra is csak egy halványan ismerős alakot látsz, de már motoszkálni kezd a fejedben, hogy valami nem stimmel.

@Raymond T. Deer, kérlek dobj a kockával, a dobás eredményét pedig mindenképp vedd figyelembe az aktuális körben.
Páros: túlságosan a többiek távozásról való megjegyzésére koncentrálsz, főleg most, hogy Thaliát végre magad mellé tudod állítani, így nem veszed észre a mögöttetek érkező alakot, az hátulról rád támad.
Páratlan: kifinomult begyűjtő érzékeid nem hagynak cserben, érzékeled az új jövevényt a hátad mögött, és még időben szembe tudsz fordulni vele, hogy háríthasd a támadást.

A kockát ebben a topikban tudjátok dobni, és ha esetleg szükségét érzitek, olvassátok át nyugodtan, hogyan kell használni a kockát.

 

Helyszín: belső udvar

A csoportotok háromnegyede így vagy úgy, de egymásra talált, ez azonban nem jelenti azt, hogy a szekta meg fogja könnyíteni a dolgukat. Amint @Raymond T. Deer is kiteszi a lábát az ajtón, az hangos és vészjósló csattanással vágódik be mögötte; felerősített ösztönei nem hagyják cserben, de nem is hazudnak neki, hiába feszül neki az ajtónak, az többé nem fog kinyílni sem emberi, sem mágikus erő hatására. @Aksel Vaughn az egyetlen erejénél levő boszorkány, de ő sem képes mozgásra bírni az ajtót - az egyetlen út a nem túl bizalomgerjesztő udvar belsejébe vezet, ami említett boszorkányunk számára egyébként nem feltétlenül lesz rossz, elvégre a fia is ott van valahol.
Ahogy elindulnak az udvaron, a mágiával bírókat furcsa érzés keríti hatalmába, és ez alól nem kivétel @Laurence E. Vaughn sem, függetlenül attól, hogy közben a nyomára bukkannak-e vagy sem. Nem is olyan távol, a buja növényzet takarásában egy kicsit sem bizalomgerjesztő épület bújik meg, a csoportot vezető ösvény éppen elvezet mellette, persze könnyen lehet, hogy a mágiával érintettek számára még csak ösvény sem kellene hozzá. Megmagyarázhatatlan erő vonzza őket az épület irányába, és könnyen lehet, hogy egyedül @Raymond T. Deer határozottságán és befolyásolóképességén múlik majd, hogy képesek lesznek-e távol tartani magukat az épülettől...
Márpedig az a régi építmény amellett, odabent is jócskán tartogat meglepetéseket, talán a kijutást sem könnyítené meg számukra.

//

@Laurence E. Vaughn, kérlek dobj a kockával, a dobás eredményét pedig mindenképp vedd figyelembe az aktuális körben.
Páros: még idejében csatlakoztok egymáshoz a csapat többi részével, így van esélyed megúszni a szorosabb ismeretséget az épülettel (de ez közel sem jelenti azt, hogy biztosan nem mész be).
Páratlan: a csapat többi tagja nem talál rád időben, egyedül pedig képtelen vagy ellenállni a vonzásnak, ezért bemész.

@Thalia Prescott, kérlek dobj a kockával, a dobás eredményét pedig mindenképp vedd figyelembe az aktuális körben.
Páros: kiválasztott oldalad győzedelmeskedik, a vonzás rád is hatással van, így egyedül Raymondon múlik, hogy képes-e befolyásolni a csapatot.
Páratlan: a véredbe csempészett mágia alulmarad az épület hívásával szemben, te is képes vagy józanul mérlegelni a helyzetet.

A kockát ebben a topikban tudjátok dobni, és ha esetleg szükségét érzitek, olvassátok át nyugodtan, hogyan kell használni a kockát.

Fontos: @Laurence E. Vaughn dobása mindenképp történjen meg a következő kör első reagja előtt! Nem muszáj neki kezdenie a kört, de a dobása eredményét mindenki vegye figyelembe. Amennyiben páratlan számot dob, legfeljebb azt láthatjátok, ahogy bemegy az épületbe, előbb nem találhattok rá.