Helyszín: előkert

Mackenzie ásványvizes palackja bár kétségtelenül valami, ahhoz azért kevés lesz, hogy a szekta egyik tagját végérvényesen leszereljék vele.Kihasználhatják azonban a zavarát, elvégre a történések nem teljesen az ő tervei szerint alakultak, az ő szándékai szerint a legkevésbé sem a kúria előkertjében kellett volna kikötniük, de a kiválasztottak különlegessége itt is közbeszólt.
Valószínűleg Belisa és Sam párosa is elegendő lehet a férfi lefegyverzésére: előbbi a mágiáját, utóbbi pedig harci tapasztalatát - persze a sérülése függvényében - felhasználva indul meg a szektatag ellen, és bár ők ketten is elegendőek lennének, ha Kyra, vagy esetleg Mackenzie és Maddox is segítenek nekik valahogyan, végérvényesen ki tudjátok iktatni az utolsó utatokban álló szektatagot is.
Mert hogy ő lesz az utolsó, aki az utatokba áll. Egyértelműen látjátok kirajzolódni a távolban a kaput, ahogy látjátok a halovány derengést is szerte a kúria fala mentén: varázslat, ami a területet védi. Az egész túl egyszerűnek tűnik. Ki tudnátok sétálni a kapun a védővarázslat ellenére is?
Pedig ki fogtok tudni. Csak valakinek meg kell próbálnia.


Ezzel a mesélői reaggal a kaland véget ért, több mesélői már nem fog érkezni.
A csoport végső célkitűzése az, hogy a kapun keresztül elmeneküljetek a kúria területéről.  

Helyszín: titkos alagút

Kyra sajnos túl sok gondolatot szentelt Jacobnak és az édesapjának, ezért az útjukba került szektatag álcája túlságosan is valóságos számára. Az alaknak egyébként sem kell a többiekkel vesződnie, elvégre egyikük sem ismeri Jacobot - elég, ha Kyra elméjére koncentrál, és vele láttatja Jacobot maga helyett.
A tűzfal elmosása jó ötlet volt Belisa részéről, ám a szektatagot határozott céllal küldték ide: meg kell akadályoznia a társaság kijutását, és vissza kell juttatnia két boszorkányt az úrnőjének. Kyra már a markában van, és ő továbbra is Belisát szemelte ki másodiknak.
- Ijessz rájuk, de ne bántsd őket - súgja Kyra fülébe, de nem ad konkrétabb utasítást, ráhagyja, milyen módszert választ; egyébként is biztos benne, hogy Belisa nem hagyja majd, hogy a többieknek bántódása essen.
Mivel mindenki rájuk figyel, a csapat egyetlen tagjának sem tűnik fel, mi történik a hátuk mögött: a lilás-feketés gömb haloványan dereng csupán a sötétségben, ráadásul az alak mágiája nyomán gyorsan elég nagyra nő. A boszorkányok egyike szemfüles lehet és a mágiát érzékelve megkérdezheti Kyrát, vajon az ő hőn szertett Jacobja is varázshasználó-e, de már ekkor is túl késő lenne kapcsolni, a gömb ugyanis gyors mozgással elindul a társaság felé...
De nem az történik, amire a szektatag számított.
Barbara áll leghátul, és ismét bizonyítást nyer, hogy a szekta még nem tudja biztosan, hogyan is kellene bánniuk a kiválasztottakkal. Ahogy a gömb a lány vállához ér, vakító villanás veszi el egy pillanatra mindenki látását, és ezúttal Sam sem kivétel a hullámvasút-élmény alól, amit mindenki fokozottan érzékel. A gyomruk felfordul és szédülnek - még szerence, hogy Mackenzie egyszer már kiürítette előbbi tartalmát -, ezért eltart néhány percig, mire mindenkinek kitisztul a feje és a látása.
Már nem a folyosón vagytok.
Odakint találjátok magatokat a friss levegőn, egyfajta előudvarban, a kúria épülete mögöttetek, a távolban pedig mintha hatalmas vaskapu derengene előttetek. Két dolog azonban megváltozott: Barbara már nincs veletek, a szektatag álcája pedig megszűnt Kyra fejében.

//

@Barbara N. Lancaster saját kérésére távozik a kalandból. A gömb kiválasztottakra gyakorolt eltérő hatása miatt ő a kúria kerítésén és védővonalán kívül találja magát, szabadon.

A folyosó ennél morbidabb, már nem is nagyon lehetne és igen. Elég sok horrorfilmet láttam. Például a fűrészt is, ahol muszáj részt venni a játékban, hogy kijussanak. Vagyis... Kijutnak egyáltalán? Mindegy, nem fogom levágni semmimet, de sodródni kell az árral, azaz arra megyünk, amerre ajtó van. Nincs is nagyon más választásunk, hacsak le nem ülünk valahol a padlóra és állunk neki játszani valamit.
Egy alak tűnik fel a folyosón, akiről fogalmam sincs kicsoda, de Kyra úgy indul meg felé, mint egy faltörő kos, szóval nem nehéz kitalálni, hogy vagy a pasija vagy valami rokona lehet. Vagy nem? Elég gyanús a figura, de a lányt képtelenség lenne megállítani. Az ellen sem tudunk tenni, hogy a fazon nyakába boruljon és az ellen sem, hogy tűzfalat varázsoljon körénk. Ha pedig mindez nem lenne már így is elég bizarr, az egyik - számomra idegen- pasi a nevemet mondja és azt, hogy véletlenül se menjek oda. A férfira villantom pillantásom és bólintok egyet. -Köszi a figyelmeztetést!- suttogom halkan, nehogy az állítólagos Jacob is meghallja. -Szóval ez egy kelepce. De mégis, mi a fenéhez kezdjünk? És miért pont én kellek nekik? Szemmel látható, hogy Kyra sincs mágia szűkében... - húzódok közelebb Samhez, csak hogy minél távolabb legyek a tűztől, valamint szorosan a férfi mellett is egyben, majd a kezére pillantok, ami az enyémre simul, miközben Kyrát próbálja győzködni. -Szerintem, ez most cseppet sem érdekli. Fordított helyzetben engem sem érdekelne.-morfondírozok a párocskát nézve, majd úgy döntök, hogy itt az ideje végre tenni valamit, mielőtt mind itt égünk szét, mint valami kicseszett boszorkányperen. Nagyon rég nem használtam az erőmet, de érzem, hogy visszatért. Szinte lüktet bennem, hogy végre használjam és ne csak porosodjon, így előrébb sétálok, hogy mindenki a védelmembe kerüljön, közvetlenül ezután pedig előcsalogatok egy "aprócska" vihart. -Ez egy kicsit vizes lesz.- közlöm, mielőtt kiteljesedne az eső és a szél, ami végig süvít a folyosón, bár a tűz elég sokáig ellenáll neki. Kyra gondolom igyekszik tartani a falat, de nem fogom hagyni, hogy hülyeséget csináljon. -Kyra. Legyen eszed! Ez biztos, hogy nem Jacob! Ki kell jutnunk innen, most ez a legfontosabb! Kérlek!- szólok oda a lánynak már csurom vizesen, majd a folyosó tetején gomolygó felhőkre pillantok és felkészülök arra, hogy megvédjem tőle magunkat, ha nem tisztul ki az agya.

Helyszín: titkos alagút

Az a bizonyos titkos átjáró akkor sem lesz bizalomgerjesztő látvány, ahogy lassan útnak indultok, főleg, hogy elég egy véletlen pillantás a hátatok mögé Mackenzie-től, hogy a lány megállapítsa: az ajtó, amin bejöttetek, úgy tűnt el mögületek, mintha soha nem is lett volna ott. Persze Maddox is meg tudja erősíteni, hogy márpedig emlékei szerint sem szublimáltatok át a téglák között.
A sort Belisa vezeti, bár tény, hogy Sam inkább sétál mellette, mint mögötte, ha szigorúan nézzük a távolságokat. Kyra egy kissé talán elveszett a két páros között; hiába bandukol mellette Barbara, szinte mintha nem is látná a lányt, annyira elveszik azon irányú gondolataiban, hogy egyedül van. Aztán, mintha csak reményei manifesztálódnának egyetlen képben, egy alakot pillant meg a távolban, a folyosónak azon a részén, ahová emberi szem szinte el sem láthatna még: Jacob. A többiekkel mit sem törődve és sérült vállát is látszólag elfelejtve indul meg felé futólépésben: Barbara hiába próbálja megállítani, Belisát és Samet szinte fellöki, aztán eltűnik a többiek szeme elől az egyik villódzó villanykörte fénye alatt, egyenesen Jacob ölelésébe olvadva.
Ahogy a többiek utolérik őket, az ő szemeik elé valami egészen más tárul: nem mintha ismernék Jacobot, de ismernék, tudnák, hogy az alak nem ő; így is elárulja viszont szemeinek sötét, gonosz árnyékai. Jacob hangján suttog Kyra fülébe egyetlen mondatot:
- Nem juthatnak ki innen. - Aztán, ahogy Kyra kezei nyomán felhúzódik a tűzfal a társaság előtt és mögött, még valamit a fülébe súg. - Szükségünk van Belisa erejére.

//

@Barbara N. Lancaster, kérlek dobj a kockával, a dobás eredményét pedig mindenképp vedd figyelembe az aktuális körben.
Egyes vagy négyes szám esetén: Meghallod az alak szavait, és figyelmeztetni tudod Belisáékat a közelgő veszélyre, így van idejük reagálni, mielőtt egy láthatatlan, mágikus erő Kyráék felé kezdené húzni a lányt.
Kettes vagy ötös szám esetén: Te nem hallod tisztán az alak szavait, Mackenzie azonban igen, így van esélye közbelépni, mielőtt egy láthatatlan, mágikus erő Kyráék felé kezdené húzni a lányt.
Hármas vagy hatos szám esetén: Te nem hallod tisztán az alak szavait, Maddox azonban igen, így van esélye közbelépni, mielőtt egy láthatatlan, mágikus erő Kyráék felé kezdené húzni a lányt.

A kockát ebben a topikban tudod dobni, és ha esetleg szükségét érzed, olvasd át nyugodtan, hogyan kell használni a kockát.

Mostanra már tökélyre fejlesztettem a "riadt szemekkel körbe bámul mindenkin" reakciómat, ugyanis Kyra és a fekete hajú fiatal lány szavaira is így reagálok, bár utóbbinál vegyül az egész az értetlen ábrázatommal is. Újra körbenézek mindenkin, majd úgy döntök, hogy akár válaszolhatok is, mielőtt megkérdezném, hogy mi a fene az a kugli.
-Mi ketten boszik vagyunk, de Sam... szóval ő egyszerű ember. Vagy kugli? Mi az a kugli?- rázom a fejem értetlenül hol az egyikre, hol a másikra pislogva - most van bőven választék-, hátha valaki tudja a választ. A mugli szót még ismerem a Harry Potterből, de a kugli nálam kimaradt. Hacsak nem a tekéről beszél a lány, de valahogy kétlem.
Mindezek után viszont már annyira nem is érdekes ez a téma, mert az az érzés , ami valószínűleg mindenkin végig söpör, elvonja a figyelmemet. Csak egy bólintással válaszolok, majd rögtön utána a szemünk előtt megjelenő ajtót kezdem bámulni. Biztosan nem véletlen, hogy az ott megjelent, mint ahogy az sem, hogy a helyet körülvevő mágia meggyengült. Nem, mintha érdekelne, hogy mi okozta, mert én leginkább azon vagyok, hogy lelépjünk végre innen. A fenébe ezzel az egész kócerájjal. A lakásomat akarom! -Nem fogunk meghalni...remélem.- közlöm, bár az utolsó szót csak suttogni merem, de ugye én se lehetek biztos olyasmiben, amit nem tudok. Azonban igyekszem pozitív maradni és arra gondolni, hogy kijutunk innen és később csak egy jó sztori lesz, amit egy iszogatós estén el lehet mesélni.
-Tekintve, hogy ez az ajtó eddig el volt rejtve előlünk... szerintem arra kellene mennünk. Benne van a pakliban, hogy kelepce, de én megyek...- közlöm végül, de a nagy rohamom odáig jut, hogy nekifeszülök az ajtónak, de nem történik semmi. Ha meg is gyengült valami, ez az ajtó még mindig védve van. Vagy egy nagyon fontos helyre vezet, vagy ez a kijárat. -Segítene valaki kinyitni? Attól tartok, csak úgy simán nem fog menni.- pillantok a többiekre, akikről úgy érzékelem, hogy hozzám hasonlóak és bár tudom, hogy szegény Sam jönne legszívesebben segíteni, vele most nem hiszem, hogy sokra mennék. Ez nem be van szorulva. Ezt mágia védi, amit ketten avagy még többen fel is tudunk törni. Viszont, ami mögötte van, még mindig nem az, mint amire vágytam. -Remek. Lefogadom, hogy ennek a végén is lesz egy ajtó, ami egy másik folyosóra vezet...- morgom dühösen, hiszen miért is lenne ez olyan egyszerű, mint egy plázában vagy egy reptéren, ahol ki van táblázva, hogy a hülye is értse, hogy KIJÁRAT.

Helyszín: bálterem

Érdekes kifejezés ugyan a "kugli", de talán Barbara titka – vagy legalábbis a tény, amit jól lenne titokban tartani – biztonságban maradhat; ki tudja, a többiek mennyire jártasak a kiválasztottak témájában. Az mindenesetre biztosan szerencse, hogy a kedves polgármester urat már nem tudhatják köreikben, amikor erről beszél.
Szerencsés az egymásra találás is, elvégre két kisebb csoport tud most egyesülni, hogy együtt keressék tovább a kiutat innen, már ha létezik egyáltalán. Aligha valószínű azonban, hogy ez a szerencse okozza azt a különös jelenséget, amit ezután következik.
Belisa, Kyra, Mackenzie és Maddox visszatérő erejüknek hála egészen biztosan megérzik, hogy valami történik, de talán még a Barbara vérében csordogáló mágia is jelzi azt a furcsa megingást. Egy kicsit ahhoz hasonlatos érzés, mint amikor az ember egy gyors lifttel megérkezik a kívánt emeletre, és a gyomra menne tovább fölfelé; nem olyan szörnyű, mint egy hullámvasút, de határozottan érezhető. Kyra rögtön rosszat sejt, úgy emeli tekintetét a már egyébként is romos tető felé, mintha az ismét rájuk akarna omlani, Belisa pedig már a fedezéket keresi, ahová behúzódhatnának, és csak akkor jönnek rá, hogy szó sincs semmiféle földrengéshez hasonló élményről, amikor Sam szóváteszi, mennyire nem érti a viselkedésüket.
És bár ő volt az, aki kimaradt az iménti kis izgalomból, a furcsa jelenség eredményét is Sam látja meg Belisa háta mögött: a terem túlsó oldalán egy egyszerű ajtó bontakozik ki a falból, amit addig mágia rejtett el a kíváncsi szemek elől.
Vajon mi történhetett a kúriában, ami képes volt megtörni egy védővarázslatot, és a boszorkányok is érezték?
Akaratlanul is mindenkinek végigfut a fején a gondolat, és talán éppen ez az oka, hogy gyorsan egyöntetű döntésre juttok az ajtó sorsával kapcsolatban. Ki kell használni a kínálkozó lehetőséget, ezért elindultok az ajtó felé.
Ezúttal kevésbé egyszerű a helyzet, de ez egyben akár biztató jel is lehet. Az ajtót nem lehet egyszerűen csak a kilinccsel kinyitni, bizony szükség van a boszorkányok erejére, és még Belisa is hiába próbálkozik egyedül az áttöréssel, legalább még egy boszorkány segítségére szükség van ahhoz, hogy az ajtó feltáruljon előttetek. De talán az az ajtó, amit ennyire erősen próbálnak védeni, éppen arra vezet, amerre nem akarják, hogy menjetek: kifelé.
Ebbe a gondolatba kell kapaszkodnotok akkor is, amikor beléptek, mert bár kivételesen sem vér, sem szektatagok nem várnak rátok odabent, egy dohos szagú, málló vakulatú folyosón találjátok magatokat, ahol nincsenek ablakok, az egyetlen, kissé bizonytalan fényforrást pedig a másfél méterenként lelógatott egyszerű villanykörték szolgáltatják. Egyértelműen látszik, hogy ez nem egy sima közlekedőfolyosó, és az is, hogy nem használták túl gyakran.
Leginkább egy falba vájt titkos átjáróhoz hasonlít, márpedig az ilyesmi gyakran éppen a titkos menekülőutakat rejti...

Még mindig furcsa volt a tudat, hogy valaki uralta a testemet és még mindig megborzongok, ha belegondolok, hogy komolyabban is megsérülhetett volna bárki, miközben én nem tehettem volna semmit. Most azonban már tehetek. Kivezethetem magunkat innen, bár nem igazán vagyok vezető jellem. Én magam sem tudom, hogy merre tovább, de végül a felkínálkozó ajtó felé indulok. Elöl megyek, mert én vagyok hármunk közül az egyetlen, aki képes mágiát használni, ha szükséges, ráadásul Kyra és Sam is megsérült. Más se zakatol az agyamban csak az, hogy vigyáznom kell rájuk, mert a lelkiismeretem nem viselné el, ha bajuk esne. Minden idegszálammal a környezetünkre figyelek, mikor pedig a kilincs felé nyúlok, lehunyom a szemem és megpróbálom az esetleges veszélyeket. Nem olyan pókemberesen, csak olyan "valami mágia ügyködik körülöttünk" módon, de nem érzek ilyet. A kilincs enged, de az ajtó szorul, így kicsit nagyobb erővel kell neki veselkednem, bár Sam segítsége jól jön. Apró, hálás mosolyt villantok felé, bár a hála most ezer dolog miatt szól, nem csak az ajtó nyomása miatt; hogy itt van, hogy keresett, hogy aggódott érzem... nem sokan tettek még hasonlót sem, bár azt sajnálom, hogy miattam megsérült és veszélybe került.
-Bármi is van odabent, bárhogyan is reagálok arra a valamire... kérlek, ne ez alapján ítélj meg.- suttogom halkan, hiszen nehéz idők nehéz döntéseket igényelnek, tehát, ha szükséges lenne, kinyírnék bárkit. Most már én is ezen a szinten mozgok, mert tudom, hogy a szép szó nem használ, azt pedig nem fogom hagyni, hogy Sam még jobban megsérüljön. Boszit akartak, hát most megkapják.
Ahogy benyitunk nagy nehezen, végül semmi veszély nem pislog ránk, csak egy romos, hatalmas terem. Egykor bálteremként funkcionálhatott, de most lepusztult. A padlón lévő vér sem bizalomgerjesztő. Összességében az egész hely szomorú és lehangoló látvány, mint ahogy a három személy is, aki megjelenik velünk szemben, és legalább annyira riadt őzikéknek tűnnek, mint mi. A srác kérése borzasztó fájdalmat okoz, pedig nem is ismerem. Hogy voltak erre képesek? Hogy kínozhattak meg minket így és még most is játszadoznak, mintha nem gyötörtek volna meg már épp eléggé mindannyiunkat?
-Nem akarunk bántani senkit. Leginkább ki szeretnénk jutni. Ti jól vagytok? - kérdezem hol az egyikre, hol a másikra pislogva, bár a kérdés elég idiótának hát. Mégis, ki a fene lehet itt jól? Tekintve azonban, hogy Sam és Kyra sérült, leginkább az érdekel velük kapcsolatban, hogy el kell-e látni valakit.

Helyszín: bálterem
Jelenlévők: @Samuel McCormack, @Belisa E. Cavanaugh, @Kyra Eleison, @Mackenzie Dunne, @Maddox Hart, @Barbara N. Lancaster


Sam, Belisa és Kyra nem önszántukból hagyták maguk mögött addig kifejezetten jól működő csoportjukat, egyszerűen csak nem hagytak nekik más választást; egy társuk élete lett volna a tét, ha ellenszegülnek. Útjuk eddig viszonylag zavartalanul vezetett a folyosókon, és mire felbukkan előttük egy ajtó, Belisa lassan visszacsordogáló ereje is egyre nagyobb teret nyer magának. Szükségük is van rá, hiszen Sam és Kyra is megsérültek.
Az ajtó kinyitásához elegendő a kilincs lenyomása, nem védi mágia, ami akár gyanús is lehet, de a választásaik ismételten végesek: hacsak nem akarna megfordulni és visszamenni oda, ahonnan jöttek, muszáj bemenniük. Belisa megy előre, amit Sam nem szívesen hagy, de be kell látniuk, hogy hármuk közül most neki van a legtöbb ereje, a szó mindenféle értelmezésében. A kilincs olajozottan jár, az ajtó mégis nehezen akar kinyílni, de ennek most kivételesen prózai oka van: az ajtó mögött felgyűlt megannyi törmelék.
Odabent nem vár rájuk ellenség, de sok jóval sem kecsegtet a látvány. A hatalmas helyiség a díszes oszlopok maradékából ítélve egykor bálterem lehetett, a régi pompát azonban nem csak az enyészet vette el tőle. Még szinte száll a por a félig leomlott és a padlóra hullott mennyezet maradékából, és ha elég szemfülesek, vérnyomokat és észrevehetnek a padlón. Friss vérnyomokat.

Ha pedig azt hitték, egyedül is maradnak, a terem túlsó végében felnyíló ajtó ennek hamar az ellekezőjét bizonyítja.

Mackenzie, Maddox és Barbara számára sem éppen úgy alakultak a dolgok, ahogy szerették volna. Viszonylagos biztonságban voltak eddig - a polgármester jelenléte mondjuk jogosan kérdőjelezhetné meg ezt, főleg Barbara számára, de két ereje teljében lévő boszorkány, két rendőr és egy képzett vadász azért elég jó biztosíték lehetett volna ezen az elátkozott helyen -, de hát honnan is tudhatták volna, hogy nem szabadna átlépniük azon az ajtón? A tükörszoba önmagában is elég rémisztő élmény volt, egyikük sem gondolt egy titkos átjáró lehetőségére, most mégis itt vannak.
Az ajtó nagy dörrenéssel csapódik be mögöttük, biztos ami biztos, hogy senki figyelmét ne kerülhesse el az érkezésük, aztán egyszerűen csak beleolvad a falba, mintha soha nem is lett volna ott. Elveszítették a többieket, és most egy romos bálteremben találják magukat, jókora halom törmelék felett nézve farkasszemet a másik hármassal.
Mackenzie és Maddox, valamint Belisa és Kyra párosa egyértelműen érzik a másikak mágiáját, csak az a kérdés, hogy mint kölcsönösen elraboltak is egymásra ismernek-e.