Carrie nem hagyott békén, ezért tettem. Azt hitték, hogy majd nem regisztrálom magam a Tinderen. Sőt ennél tovább is megyek! Azt gondolták, hogy nem is fogok találkozni senkivel. Be kellett bizonyítanom, hogy már túl vagyok Jacobon. Már lassan három éve, hogy szakítottunk. Jobban mondva, én dobtam őt, mert képes volt rá mászná a barátnőmre, Tris-re. Vagy ő mászott rá, már nem is tudom. De valahogy nem is izgatott a dolog. Egy a lényeg, neki mennie kellett. Azóta én nem igazán foglalkoztam a pasikkal, meg nem is volt időm. Hiszen Nagyapa egyre rosszabbul van, emiatt egyre inkább kímélnem kell a cukrászdában is. Ráadásul az egyik bárban is munkát kellett vállalnom, hogy a gyógyszerét is tudjuk fizetni. Majd pont a pasikon fog járni az eszem? De amikor egész nap azt hallottam, hogy így Jake... meg úgy. Na akkor már lépnem kellett. Először is előttük regiztem fel. Majd nem gondoltam volna, de hamar rám írt egy srác. A többiek azzal nyaggattak, hogy biztos van valami defektje. Igazából  a képen kócos fürtjei és kedves mosolya volt. Úgy voltam vele, hogy egy randi nem árthat. És a csajok is leszállnak rólam. Így kettő legyet ütök egy csapásra. De végül kellemeset csalódtam. A srác nem is volt vészes. Igaz... nem az a tipikus alfahím volt, de talán jobb is. Nem akart egyből a bugyimon kívül tudni. Kicsit furcsa volt, hogy huszonkilenc évesen nincs csaja, mert egy álompasinak tűnik... ezen kívül. Másnap ráírtam, beszélgetünk egy csomót, tényleg rájöttem, hogy jó fej. Normális. Akivel sok mindenről lehet beszélgetni. Ez tetszett. Annyira, hogy bele mentem egy második randiba is. Bár, az hogy egyből a családi báljukra vitt el.... nos gyanús lehetett volna. De ez csak hab volt a tortán. Ugyan is, a mostohaanyja anyjának azt kamuzta be, hogy a menyasszonya vagyok. Hát nem mondom, hogy ott rögtön nem akartam bokán rúgni, de valamilyen hülye oknál fogva belementem. Talán azok a könyörgő kölyökkutya szemek, amikkel levett a lábamról. De egy óra múlva eljöttem, annyira mérges voltam rá, sőt még most is az vagyok. Legalább megkérdezett volna, vagy szólt volna előtte! Azért ez minimum lett volna!
Még mindig dühösen törölgetem a pultot, miközben Carrie vigyorogva terpeszkedik az egyik székben, és a süteményéről nyalja le a habot.  
-Jajj, Allie! Hát ezt látnom kellett volna,- egyre hangosabban röhög, én pedig egyre mérgesebb vagyok,- de amúgy,- próbál komoly képet vágni. - Miért mentél bele? - veszek egy mély levegőt. Megkerülöm a hosszú pultot, majd belépek mögé, és úgy teszek, mintha a kávés csészéket rendezgetném.
-Hogy miért? Tudod ez egy fogós kérdés! Csak mert halványlila gőzöm sincs,- fújom ki a levegőt,- tudod milyen gáz volt a családja előtt állni? Azt hittem elvisz az egyik gyorsétterembe, vagy moziba! De egyből egy ilyen flancos bálba. Szó szerint, ugyan is eléggé menő hely volt. Nem is értem hogyan nem vették le, hogy nem mondtunk igazat!- sziszegem ahogy tovább pakolászok. Le kell foglalnom a kezeim, különben írok neki egy nem túl kedves üzenetet, amit nem fog zsebre tenni. De nem akarom megbántani, kedves srác. Ha legközelebb találkozunk, amikor már lenyugszom meg kell tudnom miért tette ezt. Épp egy egy vendég latté-ját készítem amikor a Nagyapa elő bújik a konyhából.  
-Jó reggelt, angyalom,- puszilja meg a homlokom, majd int a barátnőmnek is. Éppen oda teszem a vendég elé a kész habos kávét amikor Nagyapa hangosan elkáromkodja magát és el kapja a bal kezemet. Ez nagy szó nála, szinte sose káromkodik. Csak amikor nagyon mérges, vagy nagyon izgatott. Ujjai bilincsként fonódnak körbe vékony csuklómon, majd a belső részt kezdi tanulmányozni. Egy anyajegy szerű folt ékesíti tejfehér bőröm.  
-Ez mióta van...?- próbálja lekaparni, mintha kosz lenne, mire vállat vonok.  
-Nem tudom, azt sem, hogy mi az. Lennél szíves nem úgy viselkedni, mint egy őrült? - azzal ki kapom a kezem és fordulnék a dolgomhoz, de ő nem hagyja annyiban.  
-Gyere arrébb!- az alsó ajkam beszívom, mert tudom mit akar mondani. Már annyiszor hallottam a Blake család sztoriját. Állítása szerint nemzedékekkel ezelőtt hatalmas erő birtokában volt a családunk. De aztán valamelyik ősünk rossz fát tett a tűzre. Azóta egy boszorkány sem született. Mindig csak legyintettem, amikor szóba került. De azt hiszem most már.... el kell beszélgetnem vele komolyan erről a témáról.  
-Te is kiválasztott vagy!- ragyog fel az arca,- elhallgatnál? Nem vagyok semmi sem, és ne mond ilyeneket, mert bezáratlak a bolondok házába, pláne, ha úgy viselkedsz, mint egy bolond! Idd meg a kávéd, el kell mennünk az orvosodhoz, már késésben vagyunk,- azzal lezártnak tekintve a témát elindulok a konyha felé. Már csak ez hiányzott a tegnapi nap után!  Hajrá!