Chatkép : Szerepkör : alvilági vezetö play by : ⥼ aaron taylor johnson Hozzászólásaim száma : 89 Pontjaim : 3 Pártállás :
Ellenálló
User név : ⥼ benibigyó Őt keresem : my only weakness
my older sister
my younger sister Tartózkodási hely : ⥼ washington Korom : 42 Foglalkozásom : ⥼ leader of some betrayers
Wyatt B. Thornton
Elküldésének ideje -- Csüt. Jan. 28, 2021 9:39 am
Bastien & Benedict
there's only one war that matters
Egy mosoly övezte a szám széleit, miközben hallgattam odalentről a szavakat. Számomra mind egy üres dobálózásnak tűnt, hisz ha Bastien Monagham képes lett volna eltüntetni engem a városból, azt bizony már megtette volna. Habár meglehetősen érdekes, hogy nemrég még a húgát láttam vendégül, és nem telvén el sok idő, hirtelen megjelent a bátyja. Nem tudok véletlen egybeesésre gondolni ezekben az ügyletekben; mintha valaha is lenne véletlen bennük. Minden okkal történik. - Hátrébb az agarakkal, főnök - szólaltam meg, miután megjelentem a lépcső tetején. Az a fránya mosoly bezzeg nem akart eltakarodni az arcomról! Bocs, haver. Majd legközelebb komolyabbra veszem a figurát. Megindultam lefelé, kettesével szelve a lépcsőket, közben a fiúkra nézve, akik minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy valahogy hárítsák a vendégem betörését. Mintha lett volna bármennyi esélyük is... Ahogy leértem a földszintre, lassabb léptekre váltottam. Intettem a fiúknak, hogy már nincs rájuk szükség, de a tekintetemmel immáron Bastien arcát vizslattam. - Az egyértelmű, hogy dühös vagy. De miért próbálod leplezni? - kérdeztem felvont szemöldökkel, a mosolyból pedig undok vigyor rajzolódott. - Itt nincs senki, aki előtt színészkedned kellene - súgtam neki oda még egy utolsó tipp gyanánt - mintha valaha is eszébe jutna megfogadni a tanácsaimat. De tényleg kezdett érdekelni, vajon ezúttal mit vétettem, amiért iderohant. Kezdett világossá válni, hogy mi ketten soha nem fogunk megférni egymás mellett. Ezt nyomatékosította azzal is, hogy Lenore-t és bandáját támogatja, nem az enyémet - micsoda tőrdöfés szegény személyem számára. - Szóval - léptem el mellőle, rendezve arcom minden vonulatát, de két méter távolságból sem vettem le róla a szemem. Ha hátba akarna szúrni, legalább ne legyen könnyű dolga. - Mi a látogatásod oka? Gondolom nem azért jöttél, mert hiányoztam - forgattam meg a szemeimet. Ez az egész helyzet kezdett nevetségessé válni; úgy álltunk egymással szemben, mint két kakas a szemétdombon. A kérdés csak az volt, melyikünk esik le előbb arról a bizonyos dombról.
Chatkép : Szerepkör : washingtoni polgármester play by : sebastian stan Hozzászólásaim száma : 77 Pontjaim : 60 Pártállás :
Szimpatizáns
User név : ∫ gábor Őt keresem : ∫ things that really, really hurt are the right things to do.
Tartózkodási hely : ∫ washington dc Foglalkozásom : ∫ mayor
Bastien Monagham
Elküldésének ideje -- Hétf. Nov. 16, 2020 8:58 am
Benedict & Bastien
You only get one shot, do not miss your chance to blow
Miután Rowena kitombolta magát, valami furcsa eredménynek köszönhetően... életben maradtam. Pedig biztos voltam abban, hogy bizonyos pillanatokban csak egy hajszál választotta el attól, hogy letépje a fejemet a helyéről, majd karóba húzzon. Valahol hálát kellett volna éreznem azért, amiért végül nem tette meg. De bennem csak a harag maradt, az sem Rowena iránt. Általában tudtam, hogy dühből cselekedni rossz. Most azonban nem tudtam visszafogni az indulatot, amely egészen idáig juttatott. A Thornton rezidenciáig. Ha Wyatt-et nem találnám itt, beérem Willa-val is. Vele is lenne miről számolnom, amiért ennyire szabad pórázon tartotta ezt az... átokcsapást. A szokásomtól eltérően a bejárathoz érve nem csengettem. Egyenesen benyitottam, az ajtó pedig alig akart a keretében maradni. Rögtön felbukkant az egyik embere, majd egy másik. Ezek annyian voltak, mint az elszaporodott csúszómászók. Joggal merült fel a kérdés, hogy vajon melyikünk él nagyobb paranoiában. Talán mégis volt valami közös bennünk. De ma ez sem fogja megmenteni. - Hol van a gazdátok? - Néztem rájuk felváltva, erre a pontra már rendezve az arcvonásaimat. Nem tűnt jó taktikának rögtön letámadni, éppen ezért igyekeztem elrejteni azt, hogy tomboltam. Valószínűleg elképzelni sem tudta, hogy milyen pusztítást végzett a fecsegésével. Ami neki üres szó volt, az Rowena számára ellenem használható fegyver. Egy hajszál választott el attól, hogy megszegjem azt az ígéretet, amit még Wyatt-nek tettem emberi életében, annak ellenére, hogy kapóra jött a kérése. Szörnyű érzés volt egyedül ismerni az egész történetet. Wyatt nem emlékezett. Rowena pedig nem volt ott. Láttam, hogy elindultak felém, ahelyett, hogy eleget tettek volna a kérésemnek, és szólnak Thorntonnak. Megforgattam a szemeimet, majd csípőre tett kézzel álltam meg. - Azt értem, hogy Thornton nem fél tőlem. De ti ne legyetek ekkora idióták. - Sétáltam odébb, közben a mennyezetet szemlélve, azonban nem fordítottam sok figyelmet egyéb külső tényezőknek.