Benedict && Willa ‒

family is one of nature's masterpieces

Vannak helyzetek, mikor mérlegelnünk kell, mi a fontosabb. Persze szívemen viseltem Willa sorsát, hisz nem sok másom maradt rajta kívül az eredeti családomból. Azt viszont nem hagyhattam, hogy az egyik legjobb emberem azért maradjon városon kívül, mert nem tudták egymást ezer kilométeres körzetben elviselni. Annak idején Willa duruzsolta tele a fülemet, hogy távolítsam el Ben-t. Olyan volt, mint egy ultimámut, mit tehettem volna? Szerencsére Ben egész jól tűrte ezt, jó üzleteket csinált Baltimore-ban, szóval nem is éreztem, hogy problémáznom kellene. Legalább segített a városon kívüli terjeszkedésben, és közben folyamatosan adta a forródrótot, hogy milyen a hangulat a városon kívül.
Döntöttem, mert egy olyan munka került kilátásba, amire Ben a legjobb választás. Nem bízhattam másra. Willa elkönyvelt a legszörnyebb unokatestvérnek, szóval mondhatjuk, hogy teljes volt a családi kép. A gondolatokból egy finom illat térített magamhoz, majd pár másodpercen belül elém került egy tál pite. Már a látványa is ínycsiklandozó volt, de fél szemmel Willa-ra pillantottam. - Szokatlan - köszörültem meg a tokrom. Ez volt a legvalószínűtlenebb eseménysor, amit mára el tudtam volna képzelni. Jó, a szavaival rögtön jelezte, hogy semmit nem felejtett el, főleg nem bocsájtotta meg, szóval ebben az esetben ezt a pitét ne vegyem békejobbnak. Tudtam, hogy mindig ilyenekbe menekül, hogy elterelje a saját figyelmét. Ennek ellenére inkább óvatosan eszem ezt a pitét.
- Gyereknap van? - kérdeztem, miután elém tolta a whiskyt, közben óvatosan hátradőltem. Jobbnak láttam nem feszegetni tovább a volt férjével kapcsolatban történteket. Ben első itt töltött napján felhívtam a figyelmét arra, hogy lehetőleg ne jöjjön csak úgy a birtok közelébe, főleg ne az unokahúgoméba, mert úgy tűnt, hogy a sebek ennyi idő elteltével sem gyógyultak be. Ennél többet nem tehettem. Távol tartottam őket egymástól, amennyire lehetett. Meg amennyire értelmet lehetett verni két makacs vámpír egójába.
Belekortyoltam a kitöltött italba, majd vállat vontam. - Ezt a kérdést napestig fejtegethetnénk - mondtam ki az első gondolatot, ami eszembe jutott, majd újra előredőlve magamnak is kiszedtem egy adag pitét. Nem tudtam ellenállni az illatoknak, a látványnak. De nem is azért tette elém, hogy érintetlenül heverjen, vagy hogy csak ő egyen belőle. - Akikről eddig bebizonyosodott, hogy sárosak vagy árulók, nos... hát már nem is látod itt őket - tettem még hozzá, de tudta, hogy ilyen téren elég keménykezű vagyok. Legutób, mikor Gwendolyn panaszolta be az egyik emberemet, nem volt kétség affelől, hogy milyen végkimenetele lesz az ügynek. A legmegbízhatóbb embereim azonban továbbra is korlátlan bizalmamat élvezték.
Megkóstoltam a pitét, majd megkerestem Willa tekintetét. - Alaric? Miért, mit hallottál? - kérdeztem. Elvégre nyilván nem így tenné fel a kérdést, ha nem tudna valamit. Ez volt a legjobb ebben. Willa sokkal jobban el tudott vegyülni a városban, és több infót is tudott csepegtetni, mikor valami a fülébe jutott. Alaricról eddig még nem kaptam jelentést. Ezek szerint minden jó sorozat végetér egyszer.

Benedict & Willa

family above all, right?

Még mindig haragudtam Benedict-re. Nem elég, hogy visszahívta azt az embert, akinek távozásakor szinte örömtáncot lejtettem, mindezt a hátam mögött tette és hajlandóságot sem mutatott arra, hogy megbeszélje velem ezen irányú terveit. Azt hittem, legalább a tanácsomat kikéri majd… igaz, hogy csírájában fojtottam volna el minden ötletet, amelyben csak részletekben is, de felsejlik Ben Hammond neve, ám jogot formáltam arra, hogy az ilyen irányú törekvésekről legalább tudjak. Nem voltam felkészülve egy újabb olyan időszakra, amikor bármelyik pillanatban összefuthattam vele és mivel a napirendem nem engedte meg, hogy magamra zárjam a lakásom ajtaját és bebújjak az ágy alá. Pedig legszívesebben ezt tettem volna.
- Nehogy azt hidd, hogy megbékéltem. – Letettem az asztalra a gőzölgő pitét és jelentőségteljesen néztem Benedict-re. A kedvencét sütöttem, de csak és kizárólag azért, mert ingerült voltam és a sütés adaptívabb levezetése a felgyülemlett feszültségnek, mint például az öldöklés. Nem ma kezdtem a vámpír-pályafutást, viszont még mindig vannak pillanatok, amikor hobbiszerűen szerettem volna emberek nyakába mélyeszteni a fogaimat és bár néha meg is tettem, nem csinálhattam belőle rendszert. Még a végén ellenségnek kiáltottak volna ki, amiért túlságosan tizedelem a népet. – Viszont beszélnünk kell. – Töltöttem magamnak egy pohár bort, Benedict elé pedig odatoltam egy whiskyvel teli poharat. Vágtam magamnak egy szelet süteményt, mivel olyan téma következett, amit jobb nem lezuhant vércukorszinttel kivesézni. Benedict nem csupán a rokonom volt: ő volt számomra az egyik legfontosabb személy ezen a világon és én ígéretet tettem magamnak, hogy megóvom őt. Nehéz dolgom van, mert makacs és szereti saját kézben tartani a dolgait, de megbízik bennem annyira, hogy tudja, hitelen szeme és füle vagyok a városban és én nem akarok neki rosszat… eddig bármit tettem, csak az ő jólétét szolgálta és bár nem igazán mutattam ki, belehaltam volna, ha neki valami baja esne. Jó ideje annak, hogy igyekszem átláthatatlanná tenni a szorgosan építgetett páncélomat és Benedict segít is ennek fenntartásában. Megbecsüli a létezésem apró mozzanatait és tudom, hogy ő sem árulna el. A végén mindig csak mi ketten maradunk. – Mennyire vagy biztos abban, hogy az embereid megbízhatóak? – Biztos voltam benne, hogy napjában számtalanszor felteszi magának ezt a kérdést, főleg mostanában, hogy egyre inkább fenyegetve van a birodalma egy egyszer emberi lény által. Tudom, hogy fáj neki… de a ragtapaszokat néha le kell tépni ahhoz, hogy az újak felragasztásával segítsük a sebek gyógyulását. - Konkrétan Alaric-ra gondolok. - Belekortyoltam a borba. Kíváncsi vagyok, mi jutott a fülébe a férfiról. Ha semmi, akkor könnyebb dolgom lesz... nem véletlenül rá helyeztem a hangsúlyt. Az a férfi sok byonodalmat okozhat nekem, nem kockáztathatom meg, hogy túlságosan közel kerüljön Benedict-hez és olyan dolgokat suttogjon a fülébe, aminek valóságalapja is lehet.