Igen megosztó a véleményem Bastien személyéről. Az emberek ellen van, ám ennél emberibb nem is lehetne. Az a mocskos, bosszúszomjas emberi természet. Ám olykor érdemes visszatekinteni rá, hogy milyen hosszú utat tett meg az első találkozásunk óta, amikor nem a polgármesteri székben pöffeszkedett, hanem az emberiségéből kifordítva egy ketrecben kuporgott. Megálltam az üvegajtó előtt és a szemeibe nézve tudtam, hogy fontos szerepet fog játszani az elkövetkező időkben. A kérdés csupán az volt, hogy a kormány utolsó selejtje lesz-e és majd az ő testéből nyerik ki azt a formulát, ami majd valódi katonákat szül, netán a kísérletek sikerrel járnak és a személyazonoságától megfosztva egy eszközzé teszik? Számomra a harmadik opció volt a legérdekesebb. Mi van, ha hatalmat kap? Mit kezd vele? Sosem álltam ennek vagy annak az oldalára. Azok kezébe adtam erőt, akik olyannyira eltörpültek az események nagysága mellett, hogy aligha rendelkeztek bárminemű választási lehetőséggel. Akiknek a leginkább szükségük volt rá. Azon a ponton pedig Bastien Monagham volt ez a személy. Nem váltottam meg a világot, ne értsen félre senki. Nem nyitottam ki a cella ajtaját, nem kapott mágikus csecsebecséket sem. Pusztán annyira erősítettem meg, hogy dönthessen az életéről. Hogy ha nyílik a cella ajtaja, legyen ereje megküzdeni a szabadságáért, ha úgy akarja.
Azóta jónéhány évtized lefolyt a csatornán, ő pedig kifordította a világot a négy sarkából. Figyelemmel követem a munkásságát, ám azon az egy kulcsfontosságú eseményen kívül nincs sok közöm a vámpírhoz, nem tartjuk a kapcsolatot. Ennek ellenére nem lepett meg, amikor az Ürességen át észleltem, hogy engem keres. Én pedig miért ne találkoznék vele. Volt némi részem a Kiválasztottak létrehozásában, és mivel pártatlannak tartom magam, úgy fair, ha a másik oldalnak is szórok némi morzsát.
Azt várhatná, hogy kitáncoljak az Ürességből, fekete szemekkel, elérhetetlenül. Ezzel szemben a kedvenc Teslámmal érkezem. A fehér Roadstert nem messze parkolom le, majd az autóból kiszállva kényelmesen sétálok a vámpír felé.
- Hello, Bastien. Rég találkoztunk. – Az általa megüzent időponthoz képest több, mint fél órát késtem. Nem mindig szokásom, de most tekintsük szükséges rossznak, amivel számára is egyértelművé kívánom tenni, hogy a kis hadjárata és hatalmi játszmái felett állok. Okos férfi, tudja, hogy engem nem vonhat egy kalap alá a „ha nem velem vagy, akkor ellenem” elvvel. Nincsenek meg az erőforrásai ahhoz, hogy ellenséget csináljon belőlem… A fenébe is, csak Cyrussal egymásra ne találjanak a Kiválasztottak kapcsán. Ez aggaszt a leginkább. Ezt a gondolatot azonban most elhessegetem, Bastiené a figyelmem. – Csak nem szorul a hurok? – Évtizedekig néztem, ahogy zseniálisan kebelez be mindent az árnyékból, míg készen nem állt arra, hogy hatalomra törjön. Most pedig láthatóan épp ennyire élvezem azt is, hogy mindez kezd megbukni. Azt el sem kezdem sorolni, hogy hány sebből vérzik a… kampányterve.