Annak idején sok mindent tanultam megboldogult anyám feljegyzéseiből, akinek mániája volt, hogy megtudja, hogy lehet elpusztítani egy hozzám hasonló nagy erejű boszorkányt. Bár a kutatásai utólag nagyon hasznosnak bizonyultak, nem bántam, hogy ideje korán búcsút kellett intenem neki. A bőrborítású könyv, amelyben a jegyzeteit írta, azóta is nálam volt, ez volt a legféltettebb kincsem mind közül, s amelynek létezéséről senki más nem tudott, csak is én… A legjobb barátnőmmel és a szövetségeseimmel sem osztottam meg ezt a tudást, hiszem rám nézve is gyilkos hatással lett volna, ha kitudódik ezeknek a szavaknak a létezése.
Éppen ezeket a szavakat olvastam az álnéven bérelt philadephiai lakásomban. Ezen a környéken senki nem ismert, nem tudták rólam, ki vagy mi vagyok, és ezért megfelelő rejtekhely is volt. Megoldást kerestem az újonnan megjelenő varázshatalommal bíró lényekre, akikről egyelőre nem tudtuk, valóban léteznek-e, de egyre több bizonyosságot nyert, hogy a látomásaim nem és az Elsők víziói sem alaptalanok. Végül elérkeztem egy oldalhoz, amit régebben sok-sok órán keresztül tanulmányoztam, mert meg akartam jegyezni a lerajzolt férfi minden vonását, ahogyan a fekete szemeket is. Már első pillanatban meg akartam találni azt, aki képes volt megismerni az Ürességet, amellyel minden boszorkányt riogattak, még Salemben is tudtak róla, s meg voltak győződve a halandók, ha élve elégetnek minden varázstudót, azok végérvényesen ezen a titokzatos helyen ragadnak majd, így nem árthatnak az embereknek. De az Üresség nem ezért érdekelt. Most viszont eszembe jutott, hogy Bastien beszélt ezzel a férfival, és tudtam, hogy nekem is fel kell keresnem őt, még több információ morzsa reményében. Becsuktam a könyvet, és visszatettem a biztosított rejtekhelyére, majd elindultam az autómhoz, hogy visszatérjek Washingtonba és megkeressem Ichabodot. Csakhogy azt, aki képes az Ürességben járni, azt nem olyan könnyű csak úgy elcsípni a város utcáin.

Hetek teltek el, és még mindig nem volt lehetőségem Ichaboddal beszélni. Tudtam, hogy ez azért van, mert ő nem kívánt velem találkozni… Ez ellen viszont nem tudtam mit tenni. Anyám jegyzeteiből tudtam, hogy egy lépéssel vele szemben mindig le leszek maradva, úgyhogy nem is próbáltam meg küzdeni ellene, csak követtem, ahová csak tudtam. Ezért voltam ma a Kennedy Központban, ahová páholyjegyem volt a Pillangókisasszonyra. Nem volt egyszerű azt sem megtudni, melyik páholyba kell jegyet szereznem, de kiváló meggyőző képességeimnek hála, végül sikerült kiderítenem ezt is.
Az előadásra sétálva remélem, hogy Ichabod is megunta már ezt a macska-egér játékot, és hajlandó legalább megjelenni. A páholy több személyes volt, de úgy tűnt nem lesz teltház, ugyanis nem volt minden hely feltöltve, ám úgy tűnt ma szerencsém volt, hiszen a rajzokból is jól ismert arc jelen volt. Halovány mosoly jelent meg az arcomon, amikor megálltam a férfi felett.
– Örülök, hogy látlak Ichabod! Szabad a melletted lévő hely? – kérdeztem végül. Úgy voltam vele, hogy az itt léte jó előjel volt, bármit is felelt.


455 szó. hey i don't know, why don't you tell me?.
coded by JC