örökbefogadási centrum ― canon karaktereink
a tagadásban élő
Alex Graham
pb / paul wesley
hirdetés
washingtoni lakos
Diana Osborne
pb / chloe bennet
hirdetés
Első Boszorkány
Veronica Callaghan
pb / sarah paulson
hirdetés
koalíciós tag
Harvey Thompson
pb / brad pitt
hirdetés
alvilági bandatag
Alice Fox
pb / darya lebedeva
hirdetés
alvilági bandatag
Lorenzo de Luca
pb / milo ventimiglia
hirdetés
alvilági bandatag
James Stafford
pb / aaron t. johnson
hirdetés
alvilági bandatag
- Montgomery
pb / jesse lee soffer
hirdetés
― e fórumrész alapötlete és maga a kód a diaries frpg oldaláról származik, ahol közel fél évtizede már használtuk. Reméljük, akkora segítségre lesz ez a kis sáv, mint annak idején nekünk is volt. ❤
örökbefogadási centrum ― canon karaktereink
the wife
Mrs. Vaughn
pb / Gillian Anderson
hirdetés
a helping hand
Zayne Calver
pb / Matthew Daddario
hirdetés
-
Finlay
pb / xavier serrano
hirdetés
only daughter
Lilly Charpentier
pb / Elizabeth Gillies
hirdetés
az áruló
Lucas
pb / Kellan Lutz
hirdetés
a sehonnai
Brad
pb / Jack Falahee
hirdetés
nővér
Abigail Moriarty
pb / Rose Leslie
hirdetés
az állatorvos
választható név
pb / Joe Dempsie
hirdetés
― e fórumrész alapötlete és maga a kód a diaries frpg oldaláról származik, ahol közel fél évtizede már használtuk. Reméljük, akkora segítségre lesz ez a kis sáv, mint annak idején nekünk is volt. ❤
örökbefogadási centrum ― canon karaktereink
best friend
Sophie Russel Smith
pb / Emma Stone
hirdetés
the son
Laurence Vaughn
pb / Hugh Dancy
hirdetés
lázadó begyűjtő
Mr. Mysterious
pb / Richard Madden
hirdetés
a lacerta feje
Clarke Lovegood
pb / Robert Pattinson
hirdetés
brother
Abel Myers
pb / chris hemsworth
hirdetés
a motivált
Lola Taylor
pb / Sophie Turner
hirdetés
the daughter
Delilah Vaughn
pb / Bryden Jenkins
hirdetés
alvilági bandatag
Emilia Jones
pb / willa holland
hirdetés
― e fórumrész alapötlete és maga a kód a diaries frpg oldaláról származik, ahol közel fél évtizede már használtuk. Reméljük, akkora segítségre lesz ez a kis sáv, mint annak idején nekünk is volt. ❤
örökbefogadási centrum ― karaktereink által hirdetett keresettjeink
the peace
Marcus Emerson
pb / Tom Hiddleston
hirdetés
a grófnő
Nefertiti Magne
pb / Margot Robbie
hirdetés
koalíciós tag
Estelle O'Sullivan
pb / Jessica De Gouw
hirdetés
koalíciós tag
Daniel Marshall
pb / Brett Dalton
hirdetés
alvilági bandatag
Mr. Bad Boy
pb / Ed Westwick
hirdetés
a bizonytalan pont
Scott Turner
pb / Jai Courtney
hirdetés
Krakowski vadászklán
Aleksander Krakowski
pb / Luke Evans
hirdetés
Krakowski vadászklán
Zofia Krakowska
pb / Rose Leslie
hirdetés
― e fórumrész alapötlete és maga a kód a diaries frpg oldaláról származik, ahol közel fél évtizede már használtuk. Reméljük, akkora segítségre lesz ez a kis sáv, mint annak idején nekünk is volt. ❤
örökbefogadási centrum ― karaktereink által hirdetett keresettjeink
-
Marlowes
pb / karol queiroz
hirdetés
bastien nevelt fia
Nathaniel
pb / cameron monaghan
hirdetés
Koalíciós tag
Michael Hansen
pb / ryan gosling
hirdetés
magányos vadász
Gabriel Donovan
pb / dan stevens
hirdetés
Krakowski vadászklán
Krakowski klán
pb / szabadon választott
hirdetés
testvér, mentor
____ Prescott
pb / Jared Padalecki
hirdetés
crazy happiness
Mr. Beast
pb / Josh Henderson
hirdetés
my shine
Mr. Krakowski
pb / Jensen Ackles
hirdetés
― e fórumrész alapötlete és maga a kód a diaries frpg oldaláról származik, ahol közel fél évtizede már használtuk. Reméljük, akkora segítségre lesz ez a kis sáv, mint annak idején nekünk is volt. ❤



Seweryn Stryjenska
Boszorkány

Chatkép :
Patricia & Seweryn Tumblr_inline_pmothwtYvp1r9mza3_540
Hozzászólásaim száma :
10
play by :
Doutzen Kroes
Szerepkör :
helyi híresség
Pártállás :
  • Szimpatizáns

Fő képességem :
sérülés-átadás
Foglalkozásom :
az egyetem genetikai intézetének igazgatója, kutatásvezető, elismert genetikus



                         @Seweryn Stryjenska  
íródott / Pént. Nov. 20, 2020 2:21 pm
     

Megmozdulhatnék.
Ki kellene nyúlnom - nem ösztön diktálja, nem is őszinte hála, inkább csak valamiféle vakbuzgó udvariasság, amit úgy neveltek belém, mintha hatalmasok, felsőbbrendűek közt másra szükségem sem lenne az életben maradáshoz - a kezedért, át kellene öleljelek, térden állva kellene hálálkodnom, hiszen szavaid épp most törölték le hátam közepéről - számomra is nyilvánvalóan - a láthatatlan célkeresztet. Ki kellene nyúlnom, és beléd kapaszkodni, nem csupán, mint megmentőbe, sokkal inkább úgy, mint a jövő ígéretébe, a végtelen lehetőségek kincsestárába, valakibe, aki újra értelmet adhat az életnek, aminek utóbbi hónapjait tehetetlenségben, kontrollt veszítve töltöttem, csakhogy a kilátástalanság ostobává nem tett, nem tudta elmosni az időket, amikor a hatalmamnak, és a tudásomnak értéke volt, hát pontosan emlékszem, kedves, hogy semmit nem adnak ingyen.
Leengedem az állam, az ég helyett a fölre simítom a tekintetem, mielőtt elszakadó nevetéssel csóválnám meg a fejem. Lássuk be, ezt már akkor sejtettem, amikor meghallottam a hangod a sikátor végéről.

- Azt hiszem, ezek alapján megegyezhetünk, hogy nem neki tartozom. - Köszönettel? Hálával? Hűséggel? Rád emelem a figyelmem. Szemöldököm ugrásában, vállam alig érzékelhető rándulásában semmi nyoma szégyenérzetnek, ahogy ajkaimhoz emelem a cigarettát. Azt hiszem, beláthatjuk: neked nincs szükséged a magyarázkodásomra - úgyis tudnád, hogy hazugság minden szó, amivel menthetném magam, az erkölcseim, meg az elveimet -, nekem sem kedvem, sem indítékom hozzá, a többiek pedig, akik véleményt formálnak, de a közelembe  nem érhetnek, nos, le vannak szarva. Csak annyira időre vonom el tőled a tekintetem, hogy ne az arcodba fújjam a füstöt. - Egészen eddig a pillanatig abban a biztos tudatban éltem, hogy amiatt fognak kivégezni, amit te hasznos képességnek nevezel, nem gondoltam, hogy épp Monagham fogja tiszta fejjel, józanul értékelni a helyzetet azok után, hogy annyi roppant tehetséges kutatót hezitálás nélkül iktatott ki az elmúlt hónapokban, és van egy sanda gyanúm, hogy még nem végzett. Fogadd elismerésem. - Köszönetem? Hálám? Hűségem? Talán nem csak az enyém, talán bárkiét, akinek az életben maradása - akár elveid ellenére - a lelkeden szárad. Nevezhetjük a tevékenységem embertelennek, de sosem hittem a céltalan vérengzésben, Bastien bosszúhadjárata viszont nem volt több meggondolatlan mészárlásnál. Nyilvánvalóan nem a megfelelő példány élte túl - ha nem lettem volna túl fiatal, hogy meghallgassanak, hogy megvizsgálják a genetikai módosulások pszichés következményeit, talán most nem kellene a saját teremtményeinktől, az általunk létrehozott démonoktól rettegnünk -, csakhogy ezt nem lett volna célszerű hangosan is kinyilatkoztatnom. Félig ereszkedő pillák alól fürkészem a vonásaid, ahogy közelebb hajolsz, és igenis kedvem lenne kinyúlni, az állad támasztani meg, és az alig arasznyi szakadékba suttogni köszönöm. Hogy veszítsen a súlyából. Hogy őszintébbnek tűnjön. Hogy meg se halld, mégis tudd. Aztán csak oda sem lesve pöccintem az elhamvadt cigarettát egy közeli kukába. - Szerintem is.


Who's in the shadows?
Who's ready to play?
game of survival

Vissza az elejére Go down
Patricia C. McDermott
Boszorkány

Chatkép :
Patricia & Seweryn 3244031246_1_6_crh14CX3
Hozzászólásaim száma :
94
play by :
janel parrish❞
Szerepkör :
Elsö Boszorkány
Pártállás :
  • Szimpatizáns

User név :
szuszu❞
Fő képességem :
telekinesis❞
Őt keresem :
everything's changin' but you're the truth
Patricia & Seweryn Tumblr_oi3jqoFKaQ1urp3zjo1_500
and don't ask me why I love you, it's obvious your tenderness is what I need to make me a better woman to myself❞
Tartózkodási hely :
washington❞
Korom :
318
Foglalkozásom :
boszorkány és szövetséges❞



                         @Patricia C. McDermott  
íródott / Hétf. Nov. 02, 2020 5:46 pm
     



to Seweryn




Míg én szinte alig változtam az évek alatt, a szőke nő évekkel lett öregebb, na persze, még így is borzasztó fiatal és szép volt. A kérdésemre egyértelmű volt a válasz, nem is vártam mást, s bár nem csillogott úgy tekintete, mint amikor a laborban találkoztunk néhány alkalommal, tudtam, hogy valóban nem felejtett el. Szerettem abban a tudatban magam mögött hagyni embereket, hogy mély benyomást tettem rájuk: ezek szerint, ez ismét sikerült. Most csak zavart, türelmetlenséget, meg talán rettegést láttam a tekintetében, amelyek hol rajtam, hol az égen pihentek. A mosolyomról lerítt mennyire szórakoztatott a helyzet, még ha a velem szemben állót nem is.

– Na igen, nagy port kavartam – elégedetten húztam szélesebbre a mosolyomat, mert nem titkolt célom volt mindig is, hogy ne csak az Elsők egyikeként ismerjen a világ, és tessék, elértem. Szó szerint semmi nem állíthatott meg. És bár a vámpírom nem örült, hogy türelemre intettem, azért mégis csak elfogadta a terveimet.

– Miattam – feleltem egy biccentéssel, és egy kis vállrándítással, amikor Seweryn nekem szegezte a kérdést: miért volt még életben? Hiszen a labor, amelyben dolgozott, szinte minden dolgozójával eggyé vált a földdel, Bastien szó szerint szétzúzott mindent és mindenkit. A boszorkánynak pedig csak szerencséje volt – velem –, mert láttam benne fantáziát és el is gondolkodtam, mire lehetne használni. Közelebb léptem a nőhöz még inkább, alig egy karnyújtásnyira álltam meg tőle, miközben az eső szemerkélni kezdett. A cigaretta kesernyés füstje választott csak el minket egymástól.

– Tudod, Seweryn, talán én vagyok az egyetlen, akire Bastien Monaghan hallgat és bár nem volt egyszerű, de azért sikerült kijárnom, hogy ne öljön meg azonnal, mint a többit – apró sóhaj hagyta el a számat, mielőtt folytattam volna. – Az a helyzet drágám, hogy évekig figyeltelek, és tudom mire vagy képes… kár lenne elpazarolni értelmetlenül mindezt. Ezzel persze nem mindenki ért egyet velem: sokan úgy gondolják, amit műveltél azokkal a szerencsétlenekkel, hogy vérfarkasokat csinálj, egészen embertelen – jegyeztem meg, szinte mint egy mellékesen, csak hogy éreztessem vele, mennyire különleges jelenleg a helyzete, és ez nem feltétlenül pozitív jelző jelen esetben. – Viszont rohadt nagy szerencséd van, mert hosszútávon egy olyan képességű genetikus, mint te, még a hasznunkra lehet, ezért rávettem Bastient nem csak arra, hogy hagyja meg az életedet, hanem hogy adjon munkát is – egy egész kicsit közelebb hajoltam. – Szóval a hűségedért és a munkádért cserébe élhetsz. Szerintem jó alku – felpillantottam a nő íriszeibe. – Szerinted? – kérdeztem, olyan hangsúllyal, mintha a kellemetlen időjárásról társalogtunk volna.
   


395 szó. i'm blinded by the lights   Cute .
coded by JC





Why is everything so fucking hard for me?
Keep on trying I'm not dying so easily
Vissza az elejére Go down
Seweryn Stryjenska
Boszorkány

Chatkép :
Patricia & Seweryn Tumblr_inline_pmothwtYvp1r9mza3_540
Hozzászólásaim száma :
10
play by :
Doutzen Kroes
Szerepkör :
helyi híresség
Pártállás :
  • Szimpatizáns

Fő képességem :
sérülés-átadás
Foglalkozásom :
az egyetem genetikai intézetének igazgatója, kutatásvezető, elismert genetikus



                         @Seweryn Stryjenska  
íródott / Kedd Okt. 06, 2020 9:09 pm
     

Épp ideje volt megállni.
A nyirkos levegőbe búgod, én mégsem a hidegtől borzongok. A hatalmad idegen árnyékként lopózott a nyomomban, bebújt a bőröm alá, a gerincembe futó idegek végét böködte tűként, keserű ízként telepedett a nyelvemre, de hozzád mindeddig nem kötöttem, mert annyira közelről, olyan huzamos ideig nem éltem a közelében, hogy ismerősökké váljunk. A hangod viszont értelmet ad a félelemnek, testet a halálos ítéletemnek, hát várok még pár másodpercet, mielőtt feléd fordulnék.
Oldalra billenő fejjel mérlek végig – régen találkoztunk már, de egy percet sem öregedtél, egy ráncnyit sem változtál –, aztán csak belemosolygok a semmibe, és elrántom tőled a tekintetem, ahogy pillantásom lesütve csóválom meg a fejem.

Cipősarkad koppanásaival párhuzamban szorulnak ujjaim egyre inkább a cigarettára. Szarakodhatunk persze az udvariassági körökkel, de nagyra értékelném, ha helyettük inkább a lényegre térnél.
- Nehéz téged elfelejteni. - Azt már nem teszem hozzá, miért vésődtél a memóriámba kitörölhetetlenül. Hogy gyermeki lelkesedést lopott lelkembe minden perc, amit a közeledben tölthettem el, hogy ifjonti rajongással adóztam az erőd, a korod, a képességeid előtt, mielőtt kikopott volna belőlem a személyek, tárgyak, városok, eszmék iránt érzett ártatlan ámulat, mielőtt átadtam magam a tudomány, a teremtés csodájának, mielőtt minden más jelentéktelen körülménnyé kopott, mielőtt minden, amit elérhetetlen távolból csodáltam érdektelenné, középszerűvé hamvadt. Köztük te is. Pedig valahol belül, valahol a használatlan, újszerű lelkem egy sötéttel függönyözött sarkában talán még ott gubbaszt a gyermeki kíváncsiság emlékek foltos, puha paplanába bugyolálva, csak semmi, de semmi kedvem érte nyúlni pusztán azért, mert méltóztattál ideáig követni, mielőtt rám olvasnád vérszomjas kísérleti nyulacskánk ítéletét. Már csupán egy valami izgat: hírnöknek használ, vagy hóhérnak?

- Soha jobban. - A végét el is kacagom, őszintétlenül, a hangom rekedt, pedig még csak most emelem ajkaimhoz újra az eddigre éppen csak pislákoló cigarettát. Tudod, ez igazán kedves, kár, hogy nehezemre esik hinni a mosolyodnak. Lassan fújom ki a füstöt, és helyetted az ég felé emelem a tekintetem. Sosem éreztem szükségességét hinni valamiben. Ha túlélem, talán még megfontolom. - Persze. Süketnek kellene lennem, hogy elvétsem az ilyen hangos pletykákat. - Ráérősen terelem vissza a figyelmem hozzád, és nem tudom eldönteni, mi volna jobb: hallgatni, vagy elébe menni, hát összeszoruló ajkakkal, megfeszülő állkapoccsal fürkészem az arcod. - Van kedved elmesélni, miért vagyok még életben?


Who's in the shadows?
Who's ready to play?
game of survival

Vissza az elejére Go down
Patricia C. McDermott
Boszorkány

Chatkép :
Patricia & Seweryn 3244031246_1_6_crh14CX3
Hozzászólásaim száma :
94
play by :
janel parrish❞
Szerepkör :
Elsö Boszorkány
Pártállás :
  • Szimpatizáns

User név :
szuszu❞
Fő képességem :
telekinesis❞
Őt keresem :
everything's changin' but you're the truth
Patricia & Seweryn Tumblr_oi3jqoFKaQ1urp3zjo1_500
and don't ask me why I love you, it's obvious your tenderness is what I need to make me a better woman to myself❞
Tartózkodási hely :
washington❞
Korom :
318
Foglalkozásom :
boszorkány és szövetséges❞



                         @Patricia C. McDermott  
íródott / Szer. Júl. 29, 2020 5:47 pm
     



to Seweryn




Hosszú óráimba telt meggyőzni Bastien-t hetekkel ezelőtt, hogy rám hallgasson, és várjon, mielőtt parancsba adja az összes résztvevő kiiktatását. Valójában csak egyetlen boszorkány érdekelt, ám ő annál inkább. Nem volt könnyű dolgom, hiszen a vámpír mindent fel akart égetni, ami a természetfelettieket célzó kísérleteket illette, és valahol persze megértettem ezt, azonban nekem ott volt a helyzeti előnyöm, ami nemes egyszerűséggel a kilétem volt. A boszorkányaként beleszólhattam a döntéseibe bizonyos fokig. Ő pedig volt szíves hinni nekem, amikor azt állítottam az egyik résztvevő boszorkányra, aki történetesen genetikusként vett részt a kísérletekhez, még a hasznunkra lehet a későbbiekben. Hiszen ismertem, olyan régről, mint amilyen régről a férfit. És pontosan látszott a boszorkányon már fiatalkorában is a munka iránti megszállottsága.

Könnyed léptekkel haladtam végig az utcán, messziről éreztem a nő energiát, amelyek olyan bizonytalanul és zavarosan kavarogtak, hiszen az életéért sietett annyira. Nekem a többszáz éves tapasztalatommal nem okozott gondot felmérni, merre haladt, így könnyűszerrel követhettem kellő távolságból, úgy hogy biztosan nem ismert fel a körülöttünk nyüzsgő halandók tömegében. Az utca a nyálkás, esőt ígérő levegőben is zsúfolt volt, ám én szinte csak siklottam az emberem között a szőkét figyelve.

Végül aztán úgy tűnt, nincs tovább, talán rájött, nem szűnik meg az a kényelmetlen érzés, hogy követtem őt, akkor sem, ha végig rohant volna az utcán. Egy jobb kanyar, s egy sikátorba fordult be, én pedig kényelmes léptekkel értem el a sikátor bejáratáig, ahol lehajtottam a kabátom gallérját, míg a boszorkány után lépkedtem.

– Épp ideje volt megállni, Seweryn – szólítottam meg a nőt, aki nyúzottnak és idegesnek látszott, s meg is volt rá az oka, hiszen fogalma sem lehetett róla, hogy éppen ajánlatot akarok tenni az életéért. Őszintén szórakoztatott a kiszolgáltatottsága. Nem kifejezetten az övé, inkább úgy általánosságban mindenkié, mert a környezetemben egyre kevésbé kellett rejtőzködnöm, egyre több helyet tehettem meg manapság azt a luxust, hogy az erőimet használtam, csak mert volt és mert élveztem. A világ első vámpírja mellett lehetőségem volt végre felszabadultan élni. És most a szőke nőnek is lesz talán lehetősége erre, ha nem olyan bolond, hogy pusztán elvek miatt eldobja az életét.

– Emlékszel rám? Jó rég találkoztunk – folytattam közelebb sétálva a másik boszorkányhoz. – Hogy vagy mostanság? Hm? – oldalra billentettem a fejemet, arcomon halvány mosoly játszott. – De talán a legfontabb kérdés: tudod-e kinek a szövetsége vagyok? – fürkészve figyeltem a nőt, úgy vártam a válaszát. Kíváncsi voltam mennyire volt tisztában a kialakult helyzettel, bár ha kicsit is figyelt a mi köreinkben terjedő pletykákra, úgy évek óta tudhatta, hogy összeálltam a vámpírral.    


409 szó. i'm blinded by the lights   Cute .
coded by JC





Why is everything so fucking hard for me?
Keep on trying I'm not dying so easily
Vissza az elejére Go down
Seweryn Stryjenska
Boszorkány

Chatkép :
Patricia & Seweryn Tumblr_inline_pmothwtYvp1r9mza3_540
Hozzászólásaim száma :
10
play by :
Doutzen Kroes
Szerepkör :
helyi híresség
Pártállás :
  • Szimpatizáns

Fő képességem :
sérülés-átadás
Foglalkozásom :
az egyetem genetikai intézetének igazgatója, kutatásvezető, elismert genetikus



                         @Seweryn Stryjenska  
íródott / Vas. Júl. 26, 2020 8:06 pm
     

Te mit felelnél, ha megkérdeznék, miért ne vegyék a fejed, miért ne ontsák ki a beleid, miért ne lakmározzanak addig a nyakadon táncoló ütőérből, míg el nem csendesül lüktetése?

A pénzeddel érvelnél, mindent felajánlanál, a családod emlegetnéd, akik mit is kezdhetnének nélküled, a gyermekeid neveit sorolnád – jómagam persze csak a kedvenceimre, a különlegesekre emlékszem, számuk tekintetében többet túlzás is volna elvárni –, a jelentéktelenséged hangsúlyoznád, hogy be fogod fogni a pofád? Az én vagyonom csupán ígéret, amit már nincs ki teljesítsen, a családom a pokolra kíván, ha ugyan elevenek még, a gyermekeim pedig rég kiszálltak a fészekből, elpusztultak, vagy épp az én pusztulásom óhajtják - hálátlan, veszett dögök –, mintha az megoldás volna bármire.

Eddig persze hiába. Fázósan húzom összébb a kabátom, karjaim úgy fonom össze felsőtestem előtt, mintha az elutasítás nonverbális jeleiről lepattanhatna a külvilág figyelme. Középszürke szövetkabátban igyekszem az utcán lézengő tudatlanok közé olvadni, de magasabb vagyok a nők nagy részénél, finomabb és karcsúbb a férfiaknál, és azok, akiknek a szemét szúrja a puszta létezésem is, messziről megérzik az illatom, felismerik szoros kontyba kötött szőke tincseim, és valószínűleg viszontlátják vonásaim az álmaikban.
Eddig persze hiába igyekeztek, a mágiának, a befolyásnak, jó barátoknak az éppen akkor aktuálisan hatalmon lévő kormány közelében – rendszeresen teáztam Jackie Kennedy-vel, mintha kibaszott brit arisztokraták lettünk volna, nem egy felkapaszkodott újságíró és egy kutató, akinek se rangja, se népszerűsége, de jókor volt jó helyen, hogy évekig csendes megfigyelője lehessen a technológiának, ami után a washingtoni fejesek azóta áhítoznak, mióta az a Bastien Monagham nevű szörnyeteg kiirtotta, akik a kutatásokban közvetlenül érintettek voltak – néhány kellemetlen hátrány – Jackie jobban nem is untathatott volna, idegesítettek a felvágós, fényűző estélyek, a részeg, középkorú, pofátlan politikusok, akik azt hitték, mindenki seggét akkor és ott fogdoshatják, amikor jólesik nekik – mellett rengeteg előnye volt, többek között, hogy a kicsinyeimen kívül senki nem akarta a fejem venni, kiontani a beleim vagy lakmározni a nyaki ütőeremből, amíg nem mozdulok többé.

A barátokat, befolyásos ismerősöket azonban sorban utolérte az elkerülhetetlennek érzett vég – volt akiknek magam szolgáltattam ki a nevét, lakcímét vagy aktuális búvóhelyét, mert az életösztönöm mindig erősebb volt a lojalitásomnál, köpj le érte, én még itt vagyok, ők a labor felszámolása óta nem –, hát még szorosabban fonom össze a karjaim, fekete bőrkesztyűbe bújtatott ujjaim megszorulnak a felkarjaimon, és legyen bármilyen erős is a késztetés, hogy paranoiásan forduljak hátra újra, meg újra, hiszen nem elég a bizonytalanság maga, a hátamon érzem a tekintetét, végül nem teszem.
Zavartan nyúlok a zsebemhez, sarkaim tompa kopogását autók zaja nyomja el. Sápadt ajkaim közé tolom a cigarettát, reszkető kézfejjel gyújtom meg, balommal együtt süllyesztem a derékvonalon övvel szűkített kabát zsebébe.
Lassítok lépteim ütemén, mégsem menekülhetek örökké,
mutasd az arcod.

A hófehér füstöt lélegzetem párafelhője hízlalja átláthatatlan felhővé, ahogy befordulok a szűk sikátorba.


Who's in the shadows?
Who's ready to play?
game of survival

Vissza az elejére Go down



                         @Ajánlott tartalom  
íródott /
     
Vissza az elejére Go down
 
Patricia & Seweryn
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
I N G O D W E T R U S T ❞ :: Városunk, Washington, D.C.
amerika fővárosa
 :: Idösíkok :: Tékozló múlt
-
Ugrás: