Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren?


Vámpírvadász

Eric Robert Warren
Chatkép :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Chris Evans
Hozzászólásaim száma :
122
Pontjaim :
110
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
Cop
Őt keresem :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Talán még nem tudod, de egymásra találtunk...
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Tumblr_n454rkFVr51t62v5ao2_400
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
39
Foglalkozásom :
Rendőr


Eric Robert Warren

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Elküldésének ideje -- Hétf. Szept. 28, 2020 3:36 pm

Caroline & Eric

Morning Doc!



Hagytam, hogy letakarja a varratom, s közben végig azt figyeltem mit csinál, s elmosolyodtam. Gondoskodó, és kedves is. Talán túlságosan is kedves. Főleg egy olyan pasashoz, mint amilyen én vagyok. Más talán már futva menekült volna, de ebbe inkább nem is akartam belegondolni, hiszen tudtam, hogyha Sarah ezt teszi, akkor még mindig életben lenne.
Elhessegettem a gondolatokat, aztán mentem tusolni, s egy darabig el is voltam odabent, majd megkértem, hogy hozza be nekem a táskámat a kocsimból, amit hamarosan meg is kaptam.
Mikor koppantott, odapillantottam, és kinyitottam az ajtót.
Mivel ruháim csak akkor érkeztek, így csak abban a törölközőben álltam ott, majd vettem el a táskám.
-Kösz! - ismét elmosolyodtam, talán túlságosan is sokszor a mai nap folyamán, de betudtam mindezt annak, hogy örültem az életemnek.
Mikor kiment, felöltöztem, s majd a törölközővel a vállamon mentem kifelé, miközben másik felével a még nedves hajamat dörgöltem, aztán letelepedtem az asztalhoz.
-Nem kösz! Így tökéletes! Neked is! - bólintottam, s azzal felvettem a villát, s én is enni kezdtem. Ő persze kicsit gyorsabban haladt, de ezt annak tudtam be, hogy nyilván mennie kell majd dolgozni, hiszen még sem áll meg az élet, csak azért, mert én előkerültem, és életben vagyok. -Menj csak! - azzal falatoztam tovább, majd mikor eltűnt a fürdőben, előkapartam a nappaliból a telefonomat, a konyhában pedig szépen nekifogtam, hogy befejezzem a reggelim, és elmossam azt a pár cuccot, amiből ettem, s ha nem tette meg, akkor azt is, amiben készítette az ételt, majd felhívtam a nagyit, és biztosítottam róla, hogy minden rendben van velem, csak az önbecsülésem, és az egóm sérült egy cseppet, amit persze majd ő is látni fog, hogy nem éppen leplezi az igazságot, de hát feleslegesen nem akartam ráhozni a frászt.
Aztán felnyaláboltam a mocskos ruhadarabjaimat, betettem a táskámba, majd a törölközőm kiterítettem valahová, ahol majd egyszerűen megtalálhatja, hiszen mehet is majd a mosásba.
Miután kilépett a fürdőből, én már a cipőmet húztam.
-Nem tartalak fel tovább. Köszönök mindent Doki! - odaléptem hozzá, közelebb hajoltam, majd puszit nyomtam a homlokára, aztán fene se tudja miért, ma talán egy ilyen napom van, magamhoz öleltem újfent, aztán az arcára is kapott egy puszit, pedig ezeket a dolgokat nem szoktam csak úgy osztogatni. Nyilvánvalóan örültem az életemnek, s ez egyfajta különleges napnak is betudható volt.
-Most megyek, de ígérem nem tűnök el mostanában! -engedtem el, s azzal a lendülettel a vállamra is tettem a táskámat, s indultam meg kifelé. - Jövök eggyel Doki! - azzal kiengedtem magam az ajtón, majd a kocsimba huppantam, s percekig csak ültem a volán mögött a kormányt markolva, tekintetem az úton tartva, aztán némi pislogás után vettem erőt magamon, s indítottam be a járművet, hogy elmenjek a nagyihoz, aki nyilván szintén aggódott már miattam.

Vissza az elejére Go down
Ember

Caroline Costello
Chatkép :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? UhAWr3l
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
❅ Gal Gadot ❅
Hozzászólásaim száma :
126
Pontjaim :
71
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
❅ L.
Fő képességem :
❅ I can do miracle with a scalpel. ❅
Őt keresem :

Tartózkodási hely :
❅ Washington DC ❅
Korom :
36
Foglalkozásom :
❅ forensic pathologist ❅


Caroline Costello

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Elküldésének ideje -- Hétf. Szept. 28, 2020 2:54 pm
Eric & Caroline


“'Morning, Sleepy!”


Kellemes volt így a reggel és az ébredés, bár egy kicsit szégyelltem magam, mert jobb lett volna, ha már korábban felébredek és mondjuk úgy tudom kelteni Ericet, hogy van kávé meg reggeli is. Azonban nem úgy tűnt, minha emiatt neheztelne vagy valami, mert ugye kapásból megölelt, ráadásul utána is mosolygott és egész jó kedve volt.
-Akkor gyorsan összedobom azt a reggelit, nehogy éhen halj itt nekem.- vigyorogtam rá én is, majd a konyhába indultam, hogy megszerezzem magunknak a kávét és egyben Eric dzsekijét is, amiből azonnal előszedte a telefonját, ami természetesen ki is jelezte egész pontosan, hogy hányszor kerestem az elmúlt pár napban. És akkor még a hangpostáját meg sem hallgatta. Bocsánatkérő pillantása láttán, csak halványan elmosolyodtam és inkább mentem tovább a dolgomra, azaz kerestem neki egy törölközőt, majd visszatértem vele és a fejére dobtam nevetve. -Várj egy pillanatot!- állítottam meg, még mielőtt a fürdőbe vetette volna magát és vittem oda hozzá egy pár nejlon zacskót, amit aztán ketté téptem és lefedtem vele a testét fedő kötéseket. A ragtapasz, amivel odafogtam a nejlont, elvileg egész jól kell bírja az ilyesmit.-Nem lenne jó, ha szétázna a varrat aztán megint neki állna vérezni.- mosolyogtam fel rá, miután lelapogattam a ragacsokat a mellkasán, aztán -asszem megint fülig pirulva- a konyhába vettem az irányt. Rántotta meg tükörtojás terén egész profi vagyok, úgyhogy nyugodt szívvel álltam neki összedobni és, mire Eric kiszólt a fürdőszoba ajtaján, már a bacon volt csak hátra, hogy azt is megsüssem. Félre húztam az olajat, megtöröltem a kezemet és a dzsekijéhez sétáltam.
-Egy perc és hozom.- szóltam be a résnyire hagyott fürdőajtón, majd kirohantam a kocsihoz, kinyitottam a csomagtartót és már sétáltam is vissza a hátizsákkal. Annak ellenére, hogy az ajtó nyitva volt, bekopogtam, mielőtt beléptem volna a táskával és átadtam neki. -Szólj, ha bármiben segítség kell, rendben?- pillantottam fel rá, majd visszabandukoltam a konyhába és míg a bacon sült, meg is tálaltam szépen kettőnknek. Idejét se tudom már, mikor reggeliztem együtt valakivel vagy, hogy mikor tusolt nálam utoljára férfi. Ezekre a dolgokra mondjuk igyekeztem nem is gondolni inkább.
-Van a hűtőben gyümölcslé vagy esetleg kóla. Szeretnél valamelyikből?- kérdezem, mikor belép a konyhába és ezzel egy időben teszem a tányérjainkra a bacont, hogy aztán a hűtőhöz induljak az üdítőkért. Elégedett mosollyal az arcomon huppanok le végül az asztalhoz és Ericre mosolygok. Tényleg sokkal jobban fest, mint tegnap éjjel és a zuhany is úgy tűnik, hogy jót tett neki. Őszintén örültem, hogy hozzám jött segítségért, mert így legalább úgy érezhettem kicsit, hogy hasznomat vette.-Jó étvágyat, nyomozó!- fogtam meg az evőeszközeimet és, ha Ő is neki látott a reggelinek, hát én sem vártam tovább. Kezdtem én is egészen éhes lenni, miután pedig befaltam a tükörtojásokat és a bacont is, felálltam az asztaltól.
-Azt hiszem, nekem sem ártana egy kellemes zuhany, úgyhogy el is szaladok, amíg eszel. Nyugodtan helyezd magad utána kényelembe, rendben? Sietek.- mosolyogtam rá, ahogy elsétáltam mellette, majd bementem pár ruháért a szobámba és már mentem is a zuhany alá. Legalább ott volt időm alaposan átgondolni az elmúlt pár óra eseményeit, valamint rendbe tenni a fejemben mindent. Most, hogy Eric elkapta Sarah gyilkosát, talán valamivel nyugodtabb is lesz, ami az edzéseinknek mindenképp kedvezhet. Sőt. Már most olyan, mintha egészen más lenne, hiszen pár órán belül kétszer is finoman magához ölelt, aminek a gondolatától is kész vagyok.
Vissza az elejére Go down
Vámpírvadász

Eric Robert Warren
Chatkép :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Chris Evans
Hozzászólásaim száma :
122
Pontjaim :
110
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
Cop
Őt keresem :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Talán még nem tudod, de egymásra találtunk...
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Tumblr_n454rkFVr51t62v5ao2_400
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
39
Foglalkozásom :
Rendőr


Eric Robert Warren

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Elküldésének ideje -- Hétf. Szept. 28, 2020 1:30 pm

Caroline & Eric

Morning Doc!



Pár pillanatig nem nagyon tudtam merre is vagyok igazán, aztán eszembe jutottak a nap történései, és legszívesebben ki se keltem volna az ágyból, de még is meg kell majd tennem, hiszen még sem a saját kis kuckómban fetrengetk, hanem Caroline kanapéját foglaltam el, s ő bizony ott volt mellettem.
Köszöntem, ő vissza, majd  megöleltem. Nem számoltam az időt, s azon sem agyaltam el, vajon mennyi Mississippi telt el azóta, hogy elkezdődött az ölelés, csak a karomban tartottam, s szívtam be az illatát. Jóleső érzés volt, s egy cseppet talán még hízelgő is, hogy volt valaki ezen a világon a nagyin kívül, aki hiányolna. Akinek feltűnne, ha én már nem lennék.
Kis idő után kibontakoztam az ölelésből.
- Tudnék enni! - feleltem szavaira, s mikor közölte a konyhában van kaja, és mindjárt behozza nekem, ismét megengedtem magamnak egy mosolyt. Mintha az a marcona alak, aki néhány héttel ezelőtt még mindenféle hazugsággal akarta tömni a fejét, nem is létezett volna.
Aztán felajánlotta, hogy elmehetek fürödni, vagy éppen tusolni, hiszen mindkettő van, én meg bólintottam.
-Remek! Ez esetben kérhetek egy törölközőt? - tudakoltam felhúzva szemöldököm, majd lassanként kiültem a kanapé szélére, s úgy néztem utána, miközben kifelé tartott a konyhába. -Bármelyik jöhet! - feleltem a reggeli kérdésére. - Kösz! Egy kávé jólesne! Két cukorral, kis tejjel ha lehet. - elmosolyodtam, majd megdörgöltem az arcomat, s visszahanyatlottam a kanapéra, hogy kicsit megnyújtsam tagjaim, ami így utólag nem volt a legjobb ötlet.
Míg odakint volt, én rákérdeztem a kabátomra, amit nem sokkal később, a kávé lefőtte után meg is kaptam.
-Kösz! - mindez a kávénak is, és a kabátomnak is szólt, szóval felültem, majd elvettem a kávét, és a kabátomat is. Belekortyoltam a forró nedübe, s közben előkatattam a telefonomat. -Így tűnj el pár napra… Jó sokszor hívtál… - elmosolyodtam, s ráemeltem bocsánatkérő pillantásom. Persze a hívások között ott volt a Nagyi üzenete is. „ Drágám! Ha előkerülsz, és egyben vagy, írj egy üzit!  XOXO” Persze azonnal pötyögni kezdtem a választ. Egyben vagyok! Minden rendben most már! Este megyek!! XOXO Aztán el is tettem a készüléket a dohányzóasztalra, majd ismét beleittam a kávéba.
Ha közben megkaptam a törölközőt, akkor letettem a bögrét, elvettem a törcsit, és elindultam a fürdő felé.
Nem akartam beleülni a kádba, hiszen félő volt, hogy talán bealszok a forró habok között, így aztán a tusolás mellett döntöttem.
Levettem ruháim, már ami még rajtam volt, majd beállítottam a zuhanyt, s beálltam alá.
Néhány percig hagytam, hogy a fejemre hulljon a víz. Addig megtámaszkodtam a csempén, a lábaim fixírozva, s eszembe jutott ismét, hogy majdnem meghaltam. Nem omlottam össze, nem kaptam pánikrohamot, csak minden neszre jobban figyeltem, hiába voltam tudatában, hogy odakint csak Caroline van.
Miután végeztem a zuhannyal, derekam köré tekertem a törölközőt, s úgy dugtam ki fejem az ajtón.
- Caroline… a csomagtartóban van a sporttáskám a váltás ruhámmal… behoznád? A kulcs a kabátomban van! - azzal visszacsuktam az ajtót, persze nem teljesen, hogy azért minden neszt rendesen halljak, s addig megtámasztottam magam a csapon, s alaposan szemügyre vettem lila foltjaimat, a zúzódásokat, s vágásokat, s elborzadtam, mennyi sérülést szenvedtem el.
Vissza az elejére Go down
Ember

Caroline Costello
Chatkép :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? UhAWr3l
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
❅ Gal Gadot ❅
Hozzászólásaim száma :
126
Pontjaim :
71
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
❅ L.
Fő képességem :
❅ I can do miracle with a scalpel. ❅
Őt keresem :

Tartózkodási hely :
❅ Washington DC ❅
Korom :
36
Foglalkozásom :
❅ forensic pathologist ❅


Caroline Costello

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Elküldésének ideje -- Hétf. Szept. 28, 2020 11:38 am
Eric & Caroline


“'Morning, Sleepy!”


"Sajnálom." Miközben öleltem Őt és hálát adtam az égnek, amiért túlélte az egészet, ez zakatolt a fejemben. Talán, ő is csak most ébredt rá, hogy annak ellenére, hogy nem akar senkihez sem kötődni, már azzal, hogy tanít engem, lett valaki a világon, akinek hiányozna és, aki aggódik érte. Aki igyekszik enyhíteni a fájdalmán, ellátni a sebeit, aztán elveszni a karjaiban és hagyni, hogy pihenhessen végre, hogy minél előbb helyre jöjjön.
Az éjszaka cseppet sem volt zökkenőmentes, bár Ő egész végig aludt. Én meg igyekeztem lejjebb vinni a lázát és folyamatosan ellenőrizgettem a sebeit is, miközben újra és újra elképzeltem, hogy milyen borzalmakat élhetett át. Azt hiszem, még lázálma is volt, mert párszor előfordult, hogy nyögdécselt vagy vergődött álmában, mintha újraélné az élete egy pocsék jelenetét, de aztán, amikor a vacogásán még a dupla takaró sem segített és bebújtam mellé, valahogy a rossz álmok is, mintha alább hagytak volna. Helyette csak az erőteljes, halk, megnyugtató szuszogása hallatszott, ami engem is elaltatott, pedig én csak melegíteni akartam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt ez így teljesen jó, mert mikor reggel felébredtem, évek óta először újra úgy keltem fel, hogy valaki mellettem volt.
Eric karja finoman átölelt, a teste melegített és hirtelen azt éreztem, hogy soha többé nem akarok felkelni arról a nyamvadt kanapéról. Úgy akarok maradni a kellemes melegben, hozzábújva, teljesen nyugalomban. Mindezt azonban elnyomta végül az aggodalom, ami miatt kényszert éreztem arra, hogy szemügyre vegyem, de ekkor már Ő is ébren volt és mosolyogva köszönt.
-Jó reggelt.- motyogtam én is mosolyogva, mert a megkönnyebbülés úgy áradt szét bennem és melegítette fel a lelkemet, mint egy forró tea. Sokkal jobban nézett már ki, mint este, ráadásul így reggel, kábán, kócosan, meglehetősen szexi is volt.
Látszott rajta, hogy nem nagyon tudta hirtelen, hogy hol is van, mert alaposan körbe nézett, mielőtt közölte volna, hogy farkas éhes, de végül mégis inkább, csak lepillantott rám és megölelt. Már megint. Most azonban fele annyira sem volt furcsa, mint amikor este csinálta ezt, mert már ismerős érzés volt. Hiszen, egész éjjel a karjaiban aludtam.
-Örülök, hogy már étvágyad is van.- kuncogtam a nyakába, majd ahogy elhúzódott elvigyorodtam és feltápászkodtam végre. Elnyomtam egy ásítást, párszor végig simítottam kócos hajamon és nyújtóztam egyet. -A konyhában van, mindjárt behozom neked.- mosolyodtam el, majd válaszoltam a következő felvetésére is.-Szerintem nyugodtan menj el letusolni... akár fürödhetsz is, mert kád is van, én pedig addig összedobok valami reggelit. Szereted a rántottát? Vagy inkább tükörtojás legyen baconnel meg ilyesmi?- érdeklődtem, miközben felálltam és felvettem a könyvemet a földről. -De mindezek előtt... kávét?- lestem rá hátra, miközben már a konyha felé vettem az irányt és neki is álltam annak a kávénak. Ha ő netán nem is kér, én biztos, hogy iszok, mert ez a reggeli rituálém része szokott mindig lenni. Most meg pláne kell, hogy az agyam végre beinduljon és felfogja, hogy egy pár hete ismert férfival aludtam és kipihentebb vagyok, mint az elmúlt hónapokban valaha. Még a vámpírral való találkozásom éjszakája se kísértett egy pillanatig se.
-Egyébként a kabátod itt van a konyhában. Mindjárt beviszem neked.- szóltam, ahogy már a kávét készítettem és, ha kért ő is, akkor a kabátot a vállamra vetettem és két bögrével a kezemben tértem vissza.
-Egyébként, hogy érzed magad? Bocsi, hogy elaludtam melletted... remélem, nem volt nagyon kényelmetlen. Bekómáltam.-szabadkozok kissé elpirulva, de őszintén szólva cseppet sem bánom, hogy így alakult. Kellemes volt mellette ébredni, bár ezt már tuti, hogy nem fogom az orrára kötni.
Vissza az elejére Go down
Vámpírvadász

Eric Robert Warren
Chatkép :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Chris Evans
Hozzászólásaim száma :
122
Pontjaim :
110
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
Cop
Őt keresem :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Talán még nem tudod, de egymásra találtunk...
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Tumblr_n454rkFVr51t62v5ao2_400
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
39
Foglalkozásom :
Rendőr


Eric Robert Warren

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Elküldésének ideje -- Hétf. Szept. 28, 2020 10:15 am

Caroline & Eric

There are no secrets!



Szarul voltam, és nyilván úgy is néztem ki. Lassanként elkezdtem neki ecsetelni az eseményeket, hogy mi mindenen mentem keresztül, aztán ő még le is hordott miatta, így fapofával jegyeztem meg neki.
-Én is azt tettem… egy székhez kötözve. - aztán megingattam a fejem, majd a következő amire emlékeztem, hogy a padlón csücsülök, s igyekszek nem teljesen elájulni, ám valahogy még is pörgetett az adrenalin, így aztán lassanként már ott üldögélek a kanapén, s kaptam még némi italt is, ami lássuk be rám is fért ezek után a hosszú napok után.
-Azt inkább kihagyom! - jegyeztem meg a pofon említésére, s elkezdtem neki mesélni mi történt ez alatt a néhány nap alatt. Belegondolni is rémes volt, nemhogy még átélni az egészet. Valahogy úgy gondoltam, jobban jártam volna, ha felgyújtom az egész kócerájt, és végignézem ahogy leég, de ugyebár nem ezt tettem.
Mikor megjegyezte, hogy meg is halhattam volna, s elkezdte áttörölni sebeim, kezem finoman arcához emeltem, s hüvelykujjammal megcirógattam arcát.
-Sajnálom… - halkult el a hangom egy pillanatra, majd miután mindennel végzett magamhoz öleltem őt.
Akkor még nem is gondoltam, hogy mennyire szükségem volt erre az ölelésre. Lassanként elnyomott az álom.
Éjjel arra keltem, hogy fázok, s kicsit jobban magamra húztam a takarót. Hogy közben mi is történt, arra nem igazán emlékeztem, csupán a rémes álomra, amiben ismételten átéltem mindent ami velem történt. Azzal az apropóval változott az egész, hogy ott nem sikerült megölnöm a dögöt, ám helyette ő végzett velem.
Nyugtalanul forgolódtam egy darabig, majd furcsa nyugalom vette át a helyét. Észre sem vettem, hogy átkaroltam miután mellém bújt, pusztán reggel tűnt fel, hogy valami hiányzik, miután megfordult, s karom lecsúszott róla.
Összevontam szemöldököm, aztán felpillantottam, körbekémleltem, hogy nem álmodom e, s még a karomat is megcsíptem, ami persze eléggé fájt, így biztos voltam benne, hogy valóban ébren vagyok, és valóban itt vagyok, és nem abban az átkozott raktárpincében.
-Szia… - szóltam csendesen, egy mosollyal az arcomon. Hangom elég erőtlenül csengett, ám még is fel akartam kelni. Szükségem volt egy zuhanyra, s talán haza sem ártott volna mennem. Minden esetre elsőre csak feltámaszkodtam, megnézve, vajon kavarog e a fejem. Éhes voltam. Rettenetesen. Napok óta semmit sem ettem, s úgy éreztem rögtön kilukad a gyomrom. - Éhen halok! - jegyeztem meg, aztán átfordultam a hátamra, felültem, s végignéztem magamon. Elfintorodtam. Annak bizony nyoma fog maradni. Hátam nekivetettem a kanapé támlájának, s úgy pillantottam Caroline felé, s talán minden gondolkodás nélkül húztam őt magamhoz, s öleltem meg. Jó érzés volt, de nem akartam bevallani, hogy szükségem volt erre, csak azért is, hogy elhihessem végre, hogy nem ott vagyok. Hogy nem egy újabb álomról van szó. Az a dög elég jól hazavágott, s már-már kezdtem elhinni, hogy ennyi volt az élet.
Megköszörültem a torkom, aztán elengedtem őt, de elnézést nem kértem a viselkedésemért.
-A kabátom? - körbenéztem ismét, az említett ruhadarab után kutatva tekintetemmel. A telefonomat akartam elővadászni belőle. A legfontosabb dologról megfeledkeztem tegnap este. A nagyi...és persze valami kaját is akartam rendelni, hisz nem akartam kienni őt a vagyonából. Aztán végignéztem magamon.
-Még mindig kellene egy zuhany. -jegyeztem meg. Meg aztán arra is kíváncsi lettem volna, hogy mennyire vagyok ramaty állapotban. Persze meglepően jobban éreztem magam. Nem szédült a fejem, most, hogy senki sem csapolta meg a vérem.
Vissza az elejére Go down
Ember

Caroline Costello
Chatkép :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? UhAWr3l
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
❅ Gal Gadot ❅
Hozzászólásaim száma :
126
Pontjaim :
71
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
❅ L.
Fő képességem :
❅ I can do miracle with a scalpel. ❅
Őt keresem :

Tartózkodási hely :
❅ Washington DC ❅
Korom :
36
Foglalkozásom :
❅ forensic pathologist ❅


Caroline Costello

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Elküldésének ideje -- Vas. Szept. 27, 2020 8:01 pm
Eric & Caroline


“Teach me, Master.”


Elképesztően aranyos, ahogy próbálja tartani magát, ugyanakkor látom rajta, hogy mennyire nehezére esik, így az aggodalmam egy percig sem csillapodik. Nem akarom, hogy még egy vadász meghaljon, akinek köze lett hozzám, mert az igen csak azt jelentené, hogy vagy el vagyok átkozva, vagy valaki csak szimplán ki akar irtani mellőlem minden hím nemű lényt.
Egy kicsit azért megszidom, de igyekszem visszafogni magam és nem rajta levezetni a stresszt. Hallgatva azonban, hogy mekkora hülyeséget csinált, eléggé nehezemre esik. Ha cukorkákat találsz az erdő közepén, nem felszedegeted és mész utánuk, hanem eltűnsz onnan a francba, vagy minimum egy golyószóróval térsz oda vissza. Ennyi.
-Elrejtettél egy kést? Szólnod kellett volna, hogy mire készülsz... vagy legalább alaposan körbe szimatolni előtte, vagy tudom is én! Nem lehetsz ennyire felelőtlen! Van fogalmad róla, milyen rossz volt belegondolni, hogy talán te is meghaltál? És én itt ücsörögtem tehetetlenül...- fújtatok egyet, mert bár igyekszem visszafogni magam, azért a dühöm akkor is elő-előtör belőlem pár szó erejéig. Nem így kellett volna ezt intézni! Tövig rágtam miatta a körmeimet. Már, csak azért is, mert egészen megkedveltem az edzéseink során, erre most itt ücsörög nálam csurom véresen, félholtan.
A dühöm azonban rögtön elillan, ahogy elterül a padlón én meg letérdelek mellé és, ha nem lennék már így is épp eléggé kiakadva, hirtelen megfogja finoman az államat és Édesnek nevez, amitől most egy teljesen más érzelem uralkodik el rajtam. Legszívesebben a nyakába vetném magam, amiért él és még van kedve szórakozni is velem. Annyira akkor, majdcsak nincs szarul, nem?
A kanapéhoz terelgetem végül, hogy neki lássak ellátni a sebeit, mikor a kórházat kezdi emlegetni. Még én is a fejemet kezdem csóválni a gondolatra, mert bár ott mégis csak sokkal szakavatottabb kezekben lenne, jobb ez így. -Jól tetted, hogy ide jöttél. Pikk-pakk helyre pofozlak. Akár szó szerint is, hogy érezd a törődést.- mosolygok fel az arcába, majd folytatom a mélyebb sebek összevarrását, miközben ő neki áll részletesebben mesélni. Még hallgatni is rossz mindazt, amit mond, mert látom magam előtt az egészet. Őt is, ahogy ott van kiszolgáltatottan és egy ilyen pszichopata állat szórakozik vele. Összepréselem ajkaimat és úgy hallgatom, hogy valamennyire tudjak magamon uralkodni, de az utolsó szavainál megborzongok, mert egy pillanatra megjelenik lelki szemeim előtt a vámpír Eric, aki nem azért jön el hozzám késő este, hogy ellássam, hanem, hogy feltépje a torkomat. Képes lennék végezni vele, ha így alakulna? Nem, erre még gondolnom sem szabad.
-Meg is halhattál volna....- suttogom, de a hangom még így is megremeg picit, miközben leteszem a tűt és még alaposan áttörölgetem alkohollal a sebeit, hogy lefertőtlenítsem, majd bekötözöm őket. Ki tudja, miféle késsel vagdosta az a rohadék, remélem nem fog elfertőződni.
Aztán egyszer csak magához húz és szorosan átölel, mire a testem hirtelen megfeszül a meglepettségtől, de pár pillanattal később már nagyot sóhajtva simulok bele a karjaiba. Jóságos ég. Soha nem ölelt még meg, de olyan érzés, mintha mindig is ott lett volna a helyem, a karjaiban. Persze, azért igyekszem óvatosan bújni, nehogy a frissen kötözött sebeit megnyomjam és fájdalmat okozzak, de kiélvezem minden pillanatát és betudom a vérveszteség okozta zavarodottságnak, hogy magához ölel. Aztán egészen ellazulok és lehunyt szemmel élvezem a teste melegsége és az illata által keltett nyugalmat, míg fel nem tűnik, hogy kezd egészen egyenletesen lélegezni. Akkor kissé hátra húzódok, hogy ránézhessek, majd elmosolyodok és megsimítom az arcát. -Örülök, hogy életben vagy, Nyomozó.- suttogom halkan, majd elhúzódok tőle és lassan, finoman hagyom, hogy végig dőljön a kanapén, végül viszek neki egy plédet is és betakarom. Nem akarom felébreszteni bármi miatt is, így inkább csak csinálok magamnak egy bögre teát, fogom az egyik könyvemet és lekuporodok a kanapé végébe olvasni. Elhatározom, hogy egész éjjel őrködni fogok, ami nem is árt, mert pár órával később tiszta láz, amit borogatással próbálok enyhíteni, majd a vacogásán miután a plusz egy takaró se segít, bebújok én is mellé, hogy melegítsem. Aztán arra ébredek, hogy reggel van és a kanapén fekszek. Valaki átölel hátulról. Nem, mintha nem lenne baromi kellemes érzés, csak épp szokatlan. Amint észbe kapok kicsit, az első dolgom az, hogy óvatosan megfordulok és szemügyre veszem Ericet, hogy él-e még, mert még az sem tudatosul hirtelen az agyamban, hogy csupasz mellkasán nagyon jól érzékelem a hátammal, hogy lélegzik. Akkor is látnom kell, hogy mennyire néz ki pocsékul vagy, hogy jól van-e.
Vissza az elejére Go down
Vámpírvadász

Eric Robert Warren
Chatkép :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Chris Evans
Hozzászólásaim száma :
122
Pontjaim :
110
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
Cop
Őt keresem :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Talán még nem tudod, de egymásra találtunk...
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Tumblr_n454rkFVr51t62v5ao2_400
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
39
Foglalkozásom :
Rendőr


Eric Robert Warren

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Elküldésének ideje -- Vas. Szept. 27, 2020 3:16 pm

Caroline & Eric

There are no secrets!



Valóban nem voltam a toppon, de hát ezt nem akartam bevallani, hisz akkor milyen vadász lennék, ha azt mondanám neki, hogy rosszabbul vagyok, mint egy zombi? Így aztán nem is erősködtem neki, csak hagytam, hogy bevezessen oda majd leültessen, és levegye rólam a kabátomat.
-Azt mondta, meglepetése van... -villantottam egy mosolyt. - Azt hittem, nem lesz ott, és helyette csak egy újabb hullát kapok... - magyaráztam, miközben szép lassan felkeltem, s lemostam az arcom, és magamba engedtem pár pohár vizet.
Nagy volt a valószínűsége, hogy csak az adrenalin volt az ami hajtott előre, hiszen se fájdalmat, se egyebet nem éreztem, pusztán a szédelgést.  
-Megfordult a fejemben... nem vagyok kezdő... ezért rejtettem el a bokámnál egy kést. - magyaráztam, miután a padlón kötöttem ki.  
Nos, ha nem ide jövök, akkor az első dolgom a tusolás lett volna, hogy kicsit felébredjek, és mivel ennyire talán még nem is sérültem meg, maximum csak egy alkalommal.
Aztán letérdelt mellém, s én rá emeltem tekintetem. Villantottam egy mosolyt felé, majd felemeltem kezem, s finoman  ujjaim közé fogtam az állát.  
-Nem szóltam, mert még nem állsz rá készen Édes! -aztán leengedtem kezem, és hagytam, hogy odavezessen a kanapéhoz.
Szívesen vízszintesbe helyeztem volna magam, ám nehezen viseltem volna a kiabálást, így csak tartottam magam, hagyva, hogy nekiveselkedjen a sebeim kitakarításának.
-Nem mehettem a kórházba. Túl sok a kérdés. - magyaráztam, miközben ő hozta az üveget, amit szó nélkül vettem el, majd húztam meg alaposan. Nem szoktam ilyesmit inni, de most igen is rámfért! Szükségem volt rá.
Nem szisszentem fel, csak csendesen tűrtem, míg varrogatta a sebeim, s közben lassan kezdtem el hátradűlni, közben pedig megeredt a nyelvem.
-Elmentem a kikötőbe... ott aztán bementem az egyik raktárba... le a pince szintre. -elfintorodtam, szisszentettem, hiszen azt a szúrást elég alaposan megéreztem. - Hátulról támadt rám, szinte a semmiből... leütött...mire magamhoz tértem... -elhallgattam, s közben behunytam szemeim, aztán teljesen hatra dűltem miután végzett a varrással. Volt néhány zúzódásom a mellkasomon, oldalamon, és a hátamon is.  
Ha otthon lettem volna, nyilván nyitottam volna egy sört, s talán remegő tagokkal ültem volna a kanapén esetleg egy enyhe sokkban hiszen még is csak megakartak ölni, s én is emberből lennék vagy mi a szösz, ám így hajtott az adrenalin, és így ment a beszéd is.  
-Elagyalt, bár egy megkötözött embert nem sportszerű elverni, aztán megvágott...- odaemeltem a kezem, ahol első alkalommal sebzett meg, s végig húztam rajta a kezem. - Odatartott egy poharat, megvárta míg megtöltődik, s arrogáns vigyorral a képén telepedett le elém, miközben felhajtotta mintha a legfinomabb bor lenne. - magyaráztam, aztán undor vette át a helyét a képemen. - Ugyan olyan arrogáns vigyorral a képemen vágtam a mellkasába a késem... két borda között pont a szívbe, miközben ő a torkom akarta átharapni, hogy olyan legyek mint ő... - elfintorodtam, aztán reszketeg levegőt vettem. Azt hiszem, akkor abban a pillanatban fogtam fel igazán, hogy majdnem meghaltam. Hogy pillanatok választottak el tőle.  Nem gondolkodtam egy pillanatra sem, csak odahúztam magamhoz, és megöleltem annyira, amennyire az erőm engedte. Lehunytam a szemeim, s csak öleltem, s lassan kezdett elnehezedni a pilláim. Csak aludni akartam, és pihenni.
Vissza az elejére Go down
Ember

Caroline Costello
Chatkép :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? UhAWr3l
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
❅ Gal Gadot ❅
Hozzászólásaim száma :
126
Pontjaim :
71
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
❅ L.
Fő képességem :
❅ I can do miracle with a scalpel. ❅
Őt keresem :

Tartózkodási hely :
❅ Washington DC ❅
Korom :
36
Foglalkozásom :
❅ forensic pathologist ❅


Caroline Costello

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Elküldésének ideje -- Vas. Szept. 27, 2020 1:59 pm
Eric & Caroline


“Teach me, Master.”


Borzalmas Őt így látni, de azért örülök is, mert még mindig jobb így látni, mint a város valamely részén holtan megtalálni. Legalább még képes volt eljutni hozzám, mert más esetben azt hiszem, már nem sok lenne neki hátra.
Sietve be is terelem a lakásomba és már ültetem is le, hogy alaposabban szemügyre vehessem a sérüléseit.
- A francokat vagy jól!- találok rá a hangomra, ahogy sikerül kicsit összeszednem magam, majd ahogy beszélni kezd az aggodalmam helyét szép lassan át is veszi a düh. Elképedve, fejét csóválva bámulok rá, miközben megszabaditom a kabátjától, majd figyelem, mikor leveszi magáról a pólót. Oké. Egy picit elámulok a teste látványán, mert nem igazán volt ilyesmiben részem mostanság, de aztán csak megköszörülöm a torkom és koncentrálok a feladatomra.
-Ő keresett, amikor hirtelen dolgod akadt? Jézusom, Eric! Hogy lehettél ennyire idióta? Ha megkérdeztél volna figyelmeztettelek volna, hogy ez csapda... - förmedek rá dühösen, majd figyelem, ahogy neki lát fel-alá járkálni, inni meg ilyenek és közben azon töprengek, hogy mennyire durva lehetett neki mindezt átélni. Bár ettől függetlenül most legszívesebben tökön rugdosnám, amiért ilyen felelőtlen volt és, amiért a frászt hozta rám. -Tusolsz te a nagy fenét! Az kellene még a sebeidnek, hagy folyjon a véred még egy kicsit, hogyne... - emelem fel a hangom, mert úgy veszem észre, hogy kicsit sokkban lehet vagy ilyesmi, hogy ennyire pörög, de végül a padlóra roskad én meg sietve odatérdelek mellé. -Kérlek, Eric. Bízz bennem és engedd, hogy segítsek! Csak feküdj le a nappaliban és hagyd, hogy összeférceljelek, jó? Ne szaladgálj nekem fél-alá!- pislogok rá aggodalmasan, majd ismét a karja alá nyúlok, hogy felsegítsem és beterelem a nappaliba. Az ott lévő pokrócot szét terítem, hogy ne legyen minden csupa vér es óvatosan leültetem. Nem akarom még, hogy feküdjön, mert így legalább észre veszem, ha ájuldozik.
-Hozom a holmimat. Addig ne merészelj megmozdulni! -szólok rá fenyegetőn, majd a táskámért rohanok, amiben annak ellenére, hogy patológus vagyok, meg vannak a szükséges eszközeim, majd visszasietek a nappaliba és felkapcsolom az állólámpát. Ilyen erős fényben, csak még rosszabb...
-Hogy lehettél ennyire felelőtlen? Ki akarsz csinálni idegileg vagy mi? Szerinted minden vágyam hetente pasikat gyászolni vagy mi a franc? Azt hittem, hogy téged is elveszítettelek... - morgok tovább, miközben neki látok egy tiszta törölközővel és némi alkohollal letörölgetni a sebek körüli részeket, majd inkább leülök vele szemben a dohányzóasztalra, hogy kényelmesebb legyen. Igyekszem óvatos lenni, de lehet, hogy elégtételnek veszem, ha netán mégis sikerül neki fájdalmat okozni. Halálra aggódtam magam miatta. -De azért örülök, hogy el tudtál jönni hozzám vagy, hogy egyáltalán eszedbe jutott, hogy ide gyere.- lesek fel rá, miközben megtisztogatom a sebet, majd előveszem a tűt is, hogy neki lássak de előtte úgy döntök, hogy nem árt némi fájdalomcsillapítás, így elő szedem a whiskymet.-Igyál egy kicsit, aztán varrok.- figyelmeztetem, majd ha túl esett rajta, már látok is neki az oldalán éktelenkedő sebnek. Hiába vagyok sík ideg, a kezem nem remeg meg, miközben neki látok. Szerencsére, össze tudom magam szedni ilyen helyzetben is.

Vissza az elejére Go down
Vámpírvadász

Eric Robert Warren
Chatkép :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Chris Evans
Hozzászólásaim száma :
122
Pontjaim :
110
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
Cop
Őt keresem :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Talán még nem tudod, de egymásra találtunk...
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Tumblr_n454rkFVr51t62v5ao2_400
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
39
Foglalkozásom :
Rendőr


Eric Robert Warren

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Elküldésének ideje -- Vas. Szept. 27, 2020 12:43 pm

Caroline & Eric

There are no secrets!



Ott álltam a lakása ajtaja előtt, s most nem felejtettem el kopogni. Valahogy bennem volt, hogy kopognom kell, mert ha így álltam volna neki a zár feltörésének, bizony meglehet, hogy ott esek össze, s nem bírok majd felkelni onnan. Vettem egy nagyobb levegőt, mikor nekitámaszkodtam a falnak, s igyekeztem nem összeesni, aztán hamarosan nyílt az ajtó.  
-Kopogtam....
Nem kezdtem bele a magyarázkodásba, csak hagytam, hogy szépen a hónom alá bújjon, és segítsen bemenni a lakásba.
Odabent aztán leültetett egy székre, s bizony meg kellett kapaszkodnom, hogy ne szédüljek le onnan. Aztán leszedte rólam a kabátom, amit azt sem tudtam hogyan került fel rám. Talán csak azért vettem fel, hogy ne kenjem össze az autómat, bár így belegondolva, elég kárt tettem abban is, szóval alapos takarítás kell majd a kicsikének.
-Jól vagyok... - füllentettem, aztán megtámaszkodtam a pultban, hogy kemény legény vagyok fel tudok kelni, de csak annyi lett belőle, hogy majdnem összerogytam, így aztán visszahuppantam a helyemre. -Emlékszel, mikor mondtam, hogy programom van? - kérdeztem, aztán nekiálltam ismét felkelni, ami most sikerült is, s nekikezdtem levenni magamról a pólómat. Mellkasomon, s karomon akadt néhány vágás, s az oldalamon egy nagyobb is ékeskedett.  
Eszembe ötlött, miképpen tartott poharat az a dög a felvágott sebemhez, s töltötte meg azt, majd arrogáns vigyorral a képén telepedett le elém, miközben előttem kortyolgatta el azt, s valahogy erre az emlékre kezdtem kissé pipa lenni.
-Doki...-felsóhajtottam, aztán kezem az oldalamhoz emeltem. - Ha összestoppolnál... - elhallgattam, aztán odamentem a csaphoz, kinyitottam a vizet, s alaposan lemostam az arcom, majd legurítottam néhány pohárral utána. Elég vacakul éreztem magam, de nem kezdtem el panaszkodni.
-A vámpír, aki megölte Sarah-t... sikeresen tőrbe csalt... -folytatni nem tudtam, hiszen elfogyott a levegőm némi időre, majd nemsokára feltettem magam a székre. - De... megöltem... az a dög úgy vélte jó ötlet megcsapolni a véremet... - magyaráztam, de kapaszkodnom továbbra is kellett. Az igazat megvallva, el akartam feküdni, hogy aludjak egy nagyot. - Le kellene tusolnom... - ismét végig néztem magamon, majd ismét felkeltem.
Kemény vagyok címszó alatt indultam meg a fürdő felé, hisz a múltkori betörésemnél, azt is meglestem merre van, ám útközben összeroskadtam, s a földön kötöttem ki. Tulajdonképpen arra sem tudtam volna választ adni, ilyen állapotban, hogyan is tudtam elvezetni eddig. Felkelni kicsit már nehezebb volt.
Nem tudnám megmondani hogyan is sikerült megölnöm, de erősen emlékeztetett arra az esetre, mikor apám gyilkosával végeztem. Az volt ennyire kemény falat mint ez. Nem adta könnyen magát, s miközben ott ültem Caroline padlóján döbbentem rá, hogy majdnem otthagytam a fogam.
-Az volt a terve, hogy majd átváltoztat...ő húzta a rövidebbet...- villantottam egy mosolyt felé a padlón üldögélve.
Vissza az elejére Go down
Ember

Caroline Costello
Chatkép :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? UhAWr3l
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
❅ Gal Gadot ❅
Hozzászólásaim száma :
126
Pontjaim :
71
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
❅ L.
Fő képességem :
❅ I can do miracle with a scalpel. ❅
Őt keresem :

Tartózkodási hely :
❅ Washington DC ❅
Korom :
36
Foglalkozásom :
❅ forensic pathologist ❅


Caroline Costello

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Elküldésének ideje -- Szomb. Szept. 26, 2020 7:14 pm
Eric & Caroline


“Teach me, Master.”


Szinte iszom szavait, annyira figyelek minden egyes tanácsára, amit ad, hiszen a megmenekülésemet jelentheti, ha mindez eszembe jut egy támadás esetén. Elterelés. Igen. Az mindenképp fontos lehet, ha már erőfölényben semmiképp sem lehetek. A karót pedig kéznél tartani. Bólogatok is közben, hogy lássa, valóban felfogom mindazt, amit megoszt velem és mérhetetlen hálát is érzek egyben.
Amikor a kezembe nyomja a fegyvert és a testi épségemről kezd beszélni, szintén figyelek minden egyes szavára. Egyértelmű, hogy előbb meg kell tanulnom harcolni és megvédeni magamat és, csak utána hőst játszani. Másképp nem tennék egyebet, mint hogy a vesztembe szaladnék.
Ezért is igyekeztem minél komolyabban venni ezt az egész napot, amit arra szántunk, hogy gyakorolunk, de aztán Eric a telefonjára pillantott és közölte, hogy dolga van. Persze, igyekeztem minél jobban leplezni a csalódottságomat, meg mondjuk segített ezen az is, hogy a lövöldözés elég jól ment. A kés dobálás is, de az azt hiszem annak volt köszönhető, hogy besegített, mert amikor már egyedül próbálkoztam, nem igazán volt sikerem.
-Majd azt mondom, hogy a járókelőkkel edzek. Mozgócélpont!- kuncogtam, de azért nekem sem az a tervem, hogy az utcára dobálgassak késeket, viszont jó volt viccelődni kicsit, mert legalább Eric komor arca felvidult valamennyire egy pár pillanat erejéig. Ugyanakkor látom rajta, hogy komoly dologról lehet szó és bár kissé kelletlenül hagyom abba az edzésünket, végül mégis felajánlom, hogy elinduljunk, hogy minél előbb mehessen a dolgára. Senkit sem szeretek feltartani.
-Jól van, kajálni el tudunk még menni máskor is. Most az a legfontosabb, hogy elintézd a dolgod.- mosolyogtam rá, bár őszintén szólva az együtt kajálás gondolata egy kicsit jobban vonzott, mint az, hogy otthon üljek a fürdőkádamban. Kénytelen voltam bevallani, hogy a kezdeti ellenszenv mostanra már elpárolgott és egészen jól érzem magam Eric társaságában. Ezt mondjuk vele biztos, hogy nem közölném, mert hülyén venné ki magát.
Ahogy hazaértem és kiszálltam, már indultam is az ajtóm felé, de szavai hallatán visszapillantottam rá és elmosolyodtam.
-Te is vigyázz magadra, nyomozókám!- vigyorogtam, majd intettem is és besétáltam a lakásomba. Automatikusan körbe pillantottam, ahogy amúgy is szoktam, mióta az a vámpír rám támadt, mert valamiért bíztam abban, hogy valami belső érzékelőm jelezne, ha valaki más is lenne a lakásomban rajtam kívül. Nem volt.
A terveimhez hűen azzal indítottam, hogy tele engedtem a fürdőkádat, majd töltöttem magamnak egy pohár bort, beheveredtem a kellemes, forró vízbe és lazítottam. Jól esett fáradt izmaimnak a fürdőzés, utána meg olyan gyorsan kidőltem, mint aki lefutotta a maratont, de az Erictől kapott karót magamnál tartottam, a párnám alatt. Megfogadtam a tanácsát, mint ahogy a következő napokban is, mert mindig igyekeztem magamnál vagy legalábbis a kezem ügyében tartani a kis eszközt, ami megmenthet.
Nem is ezzel volt a probléma, hiszen valamennyire megnyugtatott az a hűvös fémdarabka és már-már kezdtem elhinni, hogy tudnám használni. Ericnek azonban nem tudtam erről beszámolni, mert azóta a nap óta, hogy edzettünk, egyszerűen nem tudtam elérni.
Hívtam, üzentem neki, még a lakásához is elmentem, hátha otthon van, de semmi. Végső elkeseredésemben még a munkahelyére is elmentem, hogy érdeklődjek iránta -amivel igen furcsa pillantásokat kaptam a kollégáitól-, de azt mondták, hogy pár nap szabit kivett és elutazott. Nekem azonban ez az egész bűzlött. Nem tetszett, hogy szó nélkül eltűnt, mert borzasztóan nagy volt a hasonlóság azzal, amikor Oliver eltűnt. Kezdtem attól félni, hogy Ericet is, majd egyszer csak megtalálják valahol holtan, így aztán a kunyhóhoz is elmentem, hogy alaposan körbe nézzek, de semmi. Nyoma sem volt én pedig végleg eldöntöttem, hogy több férfival nem fogok semmilyen ügy miatt sem együtt dolgozni, mert nagyon úgy tűnt, hogy mind így végzi.
Akkor este is ugyanolyan kedvetlen voltam, mint előtte. Akkor este is hagytam egy -nem túl kedves- üzenetet neki, amiben a nemesebbik részét fenyegetem már, ha nem hív vissza és kiderül, hogy csak szórakozik velem, hogy lássa, hogyan viselkednék ilyen helyzetben, de akkor sem érkezik válasz. Meglehetősen lehangolódva fekszem le újra és csúsztatom kezem már automatikusan a párna alá a karóhoz, amikor kopogtatnak. Nem túl erősen, de olyan hanggal, hogy észre vegyem, nekem pedig azonnal zakatolni kezd a szívem az idegtől. Mi van, ha Oliver gyilkosa az? Idegesen nyúlok a karóért, de aztán menet közben, kínomban már röhögök magamon, mert rádöbbenek, hogy ha valaki meg akarna ölni, az nem kopogtatna. Ettől függetlenül kissé aggódva lesek ki a kukucskálón, de ott nem látok semmit, mikor viszont kinyitom az ajtót és kipillantok, az ajtó mellett a falnak dőlve találom a vendégemet.
-Eric!?- szólítom meg aggodalmasan és már csúsztatom is a köntösöm zsebébe a karót, hogy aztán mellé lépve alaposan szemügyre vehessem. Csupa vér. Az igazat megvallva elég pocsékul néz ki én pedig aggódva nyúlok az arcához, hogy felemelhessem a fejét és megnézzem, mennyire van észnél. -Jóságos ég! Mi a fene történt veled?- szöknek könnyek a szemembe a borzalmas látvány miatt, de már bújok is az oldalához, hogy a karját átvetve a vállamon támasztékot nyújtsak neki és bevezényeljem a lakásomba. A konyhába irányítom, leültetem az asztalhoz és már szedem is le róla a kabátot, hogy alaposan megnézhessem a sérüléseit. Az aggodalom és a megkönnyebbülés elegyétől még egy könnycsepp is kiszökik a szememből, hiszen már kezdtem azt hinni, hogy meghalt, bár amilyen pocsékul fest, az sem lepne meg, ha végül így történne. De nem fog! Képes vagyok segíteni rajta!-A francba, Eric! Miért nem szóltál, hogy bajban vagy? Napok óta kerestelek!- sziszegem dühösen, ahogy óvatosan lesegítem róla a kabátot, majd az egyik fiókból elő kapok egy ollót és elkezdem szétvágni rajta a pólót.-Csurom vér vagy...- nyögöm halkan és még talán valami hüppögéshez hasonló hangot is hallatok, de lehet, hogy csak képzelem. Minden esetre letaglóz a látvány meg ez az egész dolog is. Azt hiszem, így jön ki rajtam az aggodalom és az öröm is, hogy életben van, na meg amúgy is más dolog holtakat boncolni és megint más olyasvalakit látni, aki még él, de több vére van a pólóján, mint benne.

Vissza az elejére Go down
Vámpírvadász

Eric Robert Warren
Chatkép :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Chris Evans
Hozzászólásaim száma :
122
Pontjaim :
110
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
Cop
Őt keresem :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Talán még nem tudod, de egymásra találtunk...
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Tumblr_n454rkFVr51t62v5ao2_400
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
39
Foglalkozásom :
Rendőr


Eric Robert Warren

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Elküldésének ideje -- Szomb. Szept. 26, 2020 4:03 pm

Caroline & Eric

There are no secrets!



Tudtam, hogy az egész nem csak rajtam múlik, hogy nem tehetek róla ha valaki meghal, ám még is úgy éreztem, ő már az én felelősségem, főleg úgy, hogy szerintem valaki vadászik rá. Valaki, aki végzett a Csodafickóval is, s néhány pillanattal később, már ott álltam mellette, s figyeltem miképpen lövöldözik azokra a dobozokra. Odaadtam neki a karót, és a kis dobozt, majd megingattam a fejem.
-Ezért kell megtanulnod más eszközöket is használni. Egy szikével is lehetsz veszélyes, ha mondjuk a szemébe dobod, vagy teszem azt beleállítod a mellkasába. Ad talán annyi időt, hogy meglepődjön, és előszedhesd a karót. - megvontam a vállam. - A helyedben a boncteremben tok nélkül tartanám.  Esetleg a köpeny alatt valahol... egy rejtett zsebben. - elmélkedtem, s próbáltam magam elé képzelni azt a ruhadarabot, s közben már ki is agyaltam, hová lehetne bele varrni egy erre a célra megfelelő zsebet, ahonnan még sokkal egyszerűbben kitudná szedni az említett tárgyat.
Aztán előszedtem a dobozokat, s kihelyeztem őket a megfelelő távolságba, majd lőttem egyet, s a kezébe adtam a fegyvert.
-Első sorban, a te testi épséged legyen a mérvadó. Ha magad megtudod védeni, akkor már foglalkozhatsz mások épségével is. - ecseteltem neki, miközben meglestem a telefonomat, ahol az a bizonyos üzenet fogadott, s bizony nemsokára érkezett a következő, hogy hová is menjek pontosan, és még volt képe odaírni, hogy “el ne késs”, és bizony egy kicsit fel is húztam magam rajta.
Aztán elmondtam neki, hogy hiba csúszott a számításba, és mennem kell egy másik program miatt.  
Igaz nem volt betervezve, de mindent képes voltam eldobni azért, hogy idejében odaérhessek.
Ám előtte még előszedtem a késeket, s mögé állva kezdtem el ecsetelni, hogy bizony hogyan is kell eldobni a kést, majd hagytam, hogy ő is kipróbálja egyedül.  
-Csak ki ne dobd az ablakon!!- nevettem el magam, aztán elindultam bezárni az ajtókat, hogy akkor mindketten mehessünk a dolgunkra.  
Nem akartam az orrára kötni, hogy még is hová megyek, s mit tegyen, ha nem jönnék vissza. Ha nagyon szoros lesz a helyzet, úgy is kap majd egy levelet, benne a címmel, ahol a nagyi lakik, és egy kérelemmel, hogy vigyázzon rá, amit reményeim szerint meg is tenne.
-Kösz! Eskü, nem így terveztem a mai napot... - morogtam az orrom alatt. - Elvittelek volna kajálni, és közben még dumáltunk volna a lényekről. - tettem hozzá, majd ha már bent volt a kocsiban, én is beültem a házikó bezárta után, s indítottam az, majd nemsokkal később, már úton is voltunk.
Szerencsére a forgalom kedvező volt, így hamar kitudtam őt tenni a lakásánál.
Ha kiszállt, még letekertem az ablakot, s kiszóltam neki.  
-Vigyázz magadra Doki!! - azzal visszaültem rendesen a helyemre, s elhajtottam. Nem vettem magamhoz semmi fegyvert, hisz minden ami kellhetett, ott volt a csomagtartóban. Így aztán már mentem is a megadott címre.
Vissza az elejére Go down
Ember

Caroline Costello
Chatkép :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? UhAWr3l
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
❅ Gal Gadot ❅
Hozzászólásaim száma :
126
Pontjaim :
71
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
❅ L.
Fő képességem :
❅ I can do miracle with a scalpel. ❅
Őt keresem :

Tartózkodási hely :
❅ Washington DC ❅
Korom :
36
Foglalkozásom :
❅ forensic pathologist ❅


Caroline Costello

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Elküldésének ideje -- Pént. Szept. 25, 2020 9:18 pm
Eric & Caroline


“Teach me, Master.”


Eric érvelése arról, hogy miért nem valószínű, hogy ugyanaz lenne a gyilkos, eléggé logikus, így aztán egyetértőn bólogatok is rá. Igaza van. Az ő emberének -avagy vámpírjának- a nők a gyengéi, ráadásul tényleg nem volt ennyire brutális Sarah halála sem -már, ha lehet ezt mondani valaki meggyilkolásáról. Oliverrel inkább olyan, mintha bosszúból végeztek volna és tekintve, hogy nem sokat tudtam róla és a múltjáról, nem igazán van rá esély, hogy kiderítsem ezt az egészet. Lehet, hogy egy régi ellensége volt, aki most végre elkapta és... végzett vele.
Eric hátán ücsörögve aztán a kérésére rendbe is tettem a vállát, amit egész jól tűrt, majd közölte, hogy megtart. Nem is tudom, miért vigyorogtam ezen úgy, mint a tejbe tök, de a lényeg, hogy nem láthatta, mert ugye még mindig rajta ücsörögtem. Aztán lekászálódtam és elmosolyodtam.
-Szívesen. Valamennyire az élőkhöz is értek, úgyhogy szólj, ha bármi gondod lenne.- vigyorogtam rá, de amikor rákérdeztem, hogy veszélyben lehetek-e és a válasza az volt, hogy igen, már nem igazán volt kedvem vigyorogni. Beleborzongtam a gondolatba, hogy veszélyben lehetek, de tekintve, hogy volt közöm egy mostanra már halott vadászhoz, aztán most megint csak itt ácsorgok egy másikkal... igen. Könnyen célpont lehetek. Vannak ellenségeik, ez egyértelmű. Akárkit is ölünk meg, biztos vagyok benne, hogy mindig van, aki megbosszulja, így aztán ez egy vége láthatatlan kör. Most lehet, hogy Oliver és Eric miatt is célpont lettem. Príma.
-Köszönöm, Eric.- hálálkodtam a karó miatt, amit tudom, hogy azért ad, hogy legyen valamim, amivel talán megvédhetem magam, de ettől még nem voltam teljesen nyugodt. Sőt. Csak még inkább megijedtem, mert ez azt jelenti, hogy tényleg komoly ez az egész. Ha már képes rám bízni egy karót...
-Akkor most már nem csak amiatt kell tanuljak, hogy másokon segíthessek, hanem hogy ne végezzem én is a boncasztalon idő előtt.- morogtam leginkább magamnak, de tudtam, hogy hallja, mint ahogy a mondat végén kiengedett sóhajomat is. Visszasírom a régi időket, amikor még az emberiség semmit nem tudott ezekről a lényekről és aránylag nyugodtan éldegélhettünk. Olyan, mintha évezredekkel ezelőtt lett volna.
-Teljesen mindegy, hova szorítok neki helyet, ha nem tudom használni. A szegycsontot nem lehet azért olyan könnyű átszúrni, de nagyon remélem, hogy soha nem kell megtapasztalnom, hogy milyen is az.- morgom én is és látom Ericen, hogy jóval komorabb lett a hangulata, ahogy az életemről és annak megvédéséről kezdtünk beszélni. Tudom, hogy segíteni akar és tudom, hogy az életem múlhat ezen a nyamvadt karón, de akkor sem vagyok biztos benne, hogy képes lennék használni. Egy kicsit elbizonytalanodtam.
Míg ő ránéz a telefonjára, én a konzerveket lövöldözöm, ami nem is megy olyan rosszul. Az első egy-két lövés még nem a legjobb, de utána ráérzek és a régi rutinom valamennyire visszatér. Elégedett mosollyal az arcomon pillantok rá, ahogy megszólal, de a végére azért lelohad az a mosoly.
-Semmi gond. Nem kell szó szerint az egész napot tényleg arra áldoznod, hogy edzünk.- mosolyodtam el szelíden és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem az jutott rögtön eszembe, hogy biztos nő van a dologban. Mi másért passzolná hirtelen a nagy egész napos edzésünket? De aztán elnyomom a hiú oldalamat és emlékeztetem magam arra, hogy Eric nyomozó is. Könnyen lehet, hogy valami ügyhöz hívták vagy ilyesmi és Isten ments, hogy feltartóztassam.
Amikor a kést egy laza mozdulattal beledobja a fába, elismerően rápillantok, majd fogok én is egyet és először csak dobálgatom a kezemben, hogy szokjam a súlyát és figyelmesen hallgatom. Arra azonban nem voltam felkészülve, hogy egészen közel lép mögém és úgy adja majd az instrukciókat. Kicsit zavarba is hoz egy pillanatra, de aztán csak koncentrálok inkább és dobok egyet úgy, hogy ő irányítja a kezemet.
-Vaó! Ez nagyon menő!- vigyorogtam, miközben hátra lestem rá, de aztán inkább elléptem a közeléből és a késekért mentem, hogy megpróbáljak immár egyedül dobni. Nem jött össze természetesen.
-Esküszöm, egész este ezt fogom otthon gyakorolni.- sóhajtottam egyet, majd összeszedtem a késeket és odasétáltam hozzá, hogy a kezébe nyomjam őket.-Mehetünk ám, ha dolgod van. Otthon majd még elmerengek a ma tanultakon.- közöltem, de azt már inkább nem tettem hozzá, hogy alig várom, hogy tele engedjem a fürdőkádat és elmerüljek a habokban. Szörnyen hasogat mindenem és azt hiszem, holnapra sem lesz jobb.
Ha úgy döntött, hogy végeztünk, akkor behuppantam a kocsiba és megvártam, hogy elinduljon.
Vissza az elejére Go down
Vámpírvadász

Eric Robert Warren
Chatkép :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Chris Evans
Hozzászólásaim száma :
122
Pontjaim :
110
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
Cop
Őt keresem :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Talán még nem tudod, de egymásra találtunk...
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Tumblr_n454rkFVr51t62v5ao2_400
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
39
Foglalkozásom :
Rendőr


Eric Robert Warren

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Elküldésének ideje -- Pént. Szept. 25, 2020 9:27 am

Caroline & Eric
There are no secrets!


Kicsit elemezgettem magamban a tényeket, a szokásokat, és hogy ki miféle sérüléseket szenvedett el. Oliver szenvedte el a legnagyobb sérüléseket. Kibelezték,  megkínozták… ehhez képest a többi áldozattal finoman bántak el. Kivéreztetés…
-Kizárt. A kettő nem ugyan az. Ahhoz nagyon vérszemet kellett volna kapnia, hogy a vadászod felkeltse az érdeklődését. Eddig csak nőket gyilkolt… Igaz hogy egy szadista barom, de ez nem az ő módszere… - morogtam az erdőre meredve, majd lassan felnyomtam magam, aztán vissza, hiszen még mindig ott csücsült rajtam. Ám ha már így alakult, akkor megkértem, hogy tegye szépen helyre a vállam, hisz az volt a legkellemetlenebb ebben az egész edzősdiben.
Aztán szerencsére hamar a helyére kerültek ismét a dolgok, s nyögtem is mellé egyet elégedetten.
-Kész megtartlak! Kösz! - aztán finoman jeleztem neki, hogy fel szeretnék állni. Közben persze nem kerülte el a figyelmem a feszültség a hangjában, s hamarosan egy karót kutattam ki neki a csomagtartóból.
-Igen. Több mint való. - aztán ismét visszamentem a kocsihoz, s előszedtem egy helyes kis tokot is, amit még tegnap szereztem be, mielőtt még elmentem volna a nagyihoz, szóval előrelátó voltam úgyhiszem. - Ebben tarthatod. Nem foglal nagy helyet, és bármit tárolhatnál benne. Majd szerzünk még párat, hogy mindenhol legyen. - magyaráztam, azzal a kezébe nyomtam a tárgyat, majd előszedtem a fegyverem, majd bementem a házba, s kerestem pár konzervet, s kitettem a kis kerítésre őket, majd visszamentem hozzá, s a kezébe nyomtam a fegyverem.
-A fokhagymával nem sokra mész...- morogtam. - Mindenre sortkerítünk. Ez lesz a második otthonod! - morogtam, majd visszavettem tőle a fegyvert, s lelőttem az egyik konzervet. - Te jössz! - kezébe nyomtam, s tekintetem rá szegeztem.
Közben már azt tervezgettem, hogyan is tudnám megvédeni a dokit, mielőtt még vagy az egyik, vagy a másik vérszívó dög végez vele.
-Vagy ez, vagy a halál… a helyedben szorítanék helyet a smink készlet mellett a karónak, és hozzá egy fegyvernek is. - morogtam, aztán karba tettem kezeim, majd előszedtem a telefonom, s megkukkoltam mi a helyzet a „világban”, mikor tekintetem megakadt egy sms-en. „Gyere a kikötőbe… csodás meglepetésem van a számodra…” A szám nem volt ismerős, így aztán csak vágtam egy grimaszt, majd összeszorítottam ajkaim, és zsebre tettem a telefonom.
-Rövidíteni kell a napunkon. Programom akadt estére… - vetettem oda neki, kissé talán morcosabb hangon mint eddig, aztán torkot köszörültem. - Végezz a konzervekkel, aztán pedig… - kezem ügyébe kerítettem egy kést, majd eldobtam, s beleállt a kerítés fájába.
Nem úgy terveztem az estémet, hogy szépen meglátogatom ezt a vadállatot, de ha nekem összeszedett egy másik lányt, aki szintén miattam halna meg, mert nem voltam hajlandó utána menni, nos akkor lehúzhatom a rolót úgy mint vadász, és úgy mint rendőr is.
-Ne gondolkodj közben. Nyisd ki mind két szemed. Így fogod meg, majd eldobod… -beléptem mögé, megfogtam a kezét, majd irányítottam, s közössen dobtuk el azt, s láss csodát, a következő kés is beleállt a fába a másik oszlopban. - Egy idő után érzésből fog menni...
Vissza az elejére Go down
Ember

Caroline Costello
Chatkép :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? UhAWr3l
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
❅ Gal Gadot ❅
Hozzászólásaim száma :
126
Pontjaim :
71
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
❅ L.
Fő képességem :
❅ I can do miracle with a scalpel. ❅
Őt keresem :

Tartózkodási hely :
❅ Washington DC ❅
Korom :
36
Foglalkozásom :
❅ forensic pathologist ❅


Caroline Costello

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Elküldésének ideje -- Csüt. Szept. 24, 2020 8:29 pm
Eric & Caroline


“Teach me, Master.”


Röviden átismételtük a tudnivalókat, miközben visszasétáltunk a kunyhóhoz, de valamiért belém bújt a kisördög és, mikor Eric már azt gondolhatta, hogy vége a bunyónak és az edzésnek, kicseleztem és leterítettem. Irtó büszke voltam magamra, ahogy a hátán ücsörögtem, majd a fülébe duruzsoltam, mire ő felemelkedett. Oké, ez elég lenyűgöző volt, mert így egyértelművé vált, hogy fekvőtámaszban valószínűleg egy Isten.
Ettől függetlenül az erdő felől hallatszódó neszekre kezdek figyelni, majd felteszem neki azt a kérdést, ami már egy ideje foglalkoztat, ő pedig nem valami megnyugtató választ ad. Sőt. Megborzongok, ha arra gondolok, hogy az a szadista állat még itt kószálhat a környéken és hirtelen kedvem támadt berohanni a kunyhóba és bezárkózni vagy valami. De nem. Megembereltem magam, mert pontosan azért vagyok itt, hogy ezt leküzdjem és, hogy szembe merjek nézni az ilyen szörnyekkel.
-Tehát nem ártana majd nyitott szemmel közlekedni...- sóhajtom, majd ahogy Eric elcsendesedik, én is a gondolataimba mélyedek.-Szerinted az, aki Olivert megölte lehetséges, hogy ugyanaz, aki Sarahval végzett? Bár, ahhoz a két eset elég eltérő. Oliver halála kicsit brutálisabb volt, mint a nőé.- töprengek hangosan de, ha bele vesszük azt a tényt, hogy Oliver vadász volt, akár az is lehetett, hogy erőfitogtatás miatt bánt el vele olyan csúnyán. Hogy megmutassa, hogy ő az erősebb és a jobb. De természetesen az is lehet, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz.
Eric aztán szavaival visszarángat a valóságba, mire homlokomat ráncolva veszem szemügyre a vállát, ahogy visszaereszkedik a talajra. Közben azért megjegyzem magamnak, hogy milyen erős, hiszen mégis csak van általam némi súly rajta, mégis könnyedén kinyomta magát és szép lassan vissza is ereszkedett. Őrület.
-Helyre rakom seperc alatt.- simítok végig a vállán, hogy kitapinthassam, valóban az-e a gond, amit mondott, majd a karját megfogom és finoman kiroppantom, hátha enyhül a kellemetlen érzés. Mondjuk most épp eléggé fájdalmas lehet, de annak enyhítése gyanánt megsimítom a fájó részt, majd megpaskolom a lapockáját.-Kész is. Ügyes fiú.- vigyorgok, majd a böködésére reagálva lekászálódok róla és leporolom a nadrágomat, végül figyelem, ahogy a kocsijához indul, de mikor megszólal, egy pillanatra sokkol. Mi van?
-Szerinted lehet, hogy veszélyben vagyok?- pillantok rá riadtan, majd azt lesem, ahogy a csomagtartóban matat és végül elő kap egy karót. Oké, ez egy kicsit ijesztő így hirtelen.
-Hogy mi?- bukik ki belőlem a kérdés.-Van. Jártam lövészetre, de nem használtam már ki tudja mióta... karót meg főleg nem!- rökönyödök meg teljesen, ahogy elindul felém kezében a vámpírok elleni fegyverrel, amit mostantól magamnál kéne tartanom, közben idegesen alsó ajkamat rágcsálom.
-Nem is tudom használni, Eric! Jobban járok, ha fokhagymakrémet tartok magamnál vagy ilyesmi... amúgy is, hova tegyem ezt? Nem éppen megszokott része egy női retikülnek... és oké, hogy tudom, hogy hova kellene szúrni, de attól még nem feltétlenül lennék rá képes... jézusom...- sóhajtok egy nagyot a végén, mert csak ekkor esik le, hogy nem is vettem levegőt egész idő alatt, mert egy kicsit talán berezeltem. Nem akarok arra gondolni állandóan, hogy lehet, hogy most én lettem a következő áldozat... a következő Sarah.
-Én ehhez még nagyon kezdő vagyok. Nem tudom, hogy képes lennék-e rá...- suttogom, ahogy felpillantok Ericre, majd a kunyhó lépcsőjéhez sétálok és leülök rá, hogy aztán arcomat két tenyerembe temessem és megpróbáljak végre tisztán gondolkozni. Asszem egy kicsit betojtam. Mégis, mi a francot fogok csinálni, ha megjelenik nálam egy vámpír? Legutóbb sem mentem sokra ellene és, ha Oliver nem lett volna ott, most nem élnék. A karót is, hol a fenébe tartsam, hogy mindig kéznél legyen? És mi van, ha úgy kap el egy dög, hogy nem tudok hozzáférni? -Na jó. Azt hiszem, most jön ki rajtam a kialvatlanság.- mosolyodok el végül kínomban, ahogy elhúzom kezeimet az arcomtól és inkább a környező fákat kezdem bámulni, majd a sír felé pillantok. Nem vagyok én olyan esetlen és szerencsétlen, hogy ne tudnám használni azt a nyamvadt karót, nem?

Vissza az elejére Go down
Vámpírvadász

Eric Robert Warren
Chatkép :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Chris Evans
Hozzászólásaim száma :
122
Pontjaim :
110
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
Cop
Őt keresem :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Talán még nem tudod, de egymásra találtunk...
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Tumblr_n454rkFVr51t62v5ao2_400
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
39
Foglalkozásom :
Rendőr


Eric Robert Warren

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Elküldésének ideje -- Csüt. Szept. 24, 2020 10:33 am

Caroline & Eric
There are no secrets!


Kedvemre volt ez az edzés. Az csak egy kis mellékes tény volt, hogy a társaság sem volt utolsó. Igyekeztem inkább arra figyelni, hogy edzés van, és ilyenkor minden figyelemre szükségünk van. Oda kell figyelni arra amit csinálunk, és a móka utána következik.
Mikor rajtam csücsült, s megjegyeztem, hogy kihozzuk belőle a tigrist, visszavágott, majd szépfiúnak nevezett, elmosolyodtam, de mondani nem mondtam rá semmit.
Majd következett egy kisebb harc, s lassanként abba is maradt az egész, hiszen ő kifáradt, s meg kell vallanom, az imént kissé megrándult a vállam is, de ezt neki nem vallanám be. A végén a jelzőm váltana egy hatalmasat, s vénség lennék.
Aztán a szó a lényekre terelődött, s visszamondta mit is mondtam neki a vámpírokról. Bólintottam párat, meg hümmögtem, aztán elégedetten morrantottam egyet a végén.  Jó lesz ez.
Kis idővel később ecseteltem neki a  vérfarkasok tulajdonságait, s hogy mi is a gyenge pontjuk, majd visszaértünk a házhoz, ahol én letettem a botomat, s tekintetem elragadta valami az erdő felől.
Fényes nappal volt, így az nem lehetett amire gondoltam. Képtelenség… még is sikerült annyira belerévednem a messzeségbe, hogy Caroline megtudott lepni, és a földön kötöttem ki, miközben ő a hátamon foglalt helyet, s a nyakamhoz hajolt.
- Ehhh… igen… - feltoltam magam alkartámaszba, majd ismét a fák felé emeltem tekintetem. - Szerintem vámpír volt… egy farkas nem ezt csinálta volna tekintettel arra, hogy nem rég volt telehold… - morfondíroztam, miközben ő még mindig ott ült a hátamon, aztán pislogtam párat, hogy a kellemetlen gondolataimat elhessegessem a fejemből, majd néhány pillanattal később hátrapillantottam rá a vállam felett. - Nem hiszem, hogy elment a közelből… a városban kószálhat, vagy a környéken. De ha van egy kis esze, akkor meghúzza magát egy ideig.
Elcsendesedtem, s újfent az erdő felé pillantottam, s akaratlanul is eszembe ötlött Sarah, és a vámpír, akit üldözök… vagyis akinek jelenleg is a nyomát kellene keresnem, s nem pedig itt henyélni. Még is valahogy tisztában voltam vele, hogy ő bizony nem fog innen elmenni. Addig nem nyugszik, míg valamelyikünk meg nem hal.
-Ha már úgy is ott vagy… kiroppanthatnád a vállam Doki! - jegyeztem meg, majd visszaengedtem magam a földre, hogyha esetleg kiroppantaná a vállam. Ha megvolt vele, finoman megböktem, hogy most már felkelnék a földről, s ha leszállt rólam felkeltem, majd elindultam a kocsim felé, hogy meglessem a mobilom. Fontos üzenetet vártam, ami reményeim szerint hamarosan megérkezik.
-Figyelj Doki… szerintem nem ártana óvatosnak lenned, és beszerezni azt a karót… - odaléptem a csomagtartóhoz, felnyitottam egy titkos rekeszt, majd kivettem belőle egy ezüst karót, s elindultam vele felé. - Mindig legyen nálad… Fegyvertartási engedélyed?
Vissza az elejére Go down
Ember

Caroline Costello
Chatkép :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? UhAWr3l
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
❅ Gal Gadot ❅
Hozzászólásaim száma :
126
Pontjaim :
71
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
❅ L.
Fő képességem :
❅ I can do miracle with a scalpel. ❅
Őt keresem :

Tartózkodási hely :
❅ Washington DC ❅
Korom :
36
Foglalkozásom :
❅ forensic pathologist ❅


Caroline Costello

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Elküldésének ideje -- Csüt. Szept. 24, 2020 10:06 am
Eric & Caroline


“Teach me, Master.”


Nem tudtam vele vitatkozni. Ebben a világban tényleg mindig úgy működött, ahogy mondta, azaz, ha van protekciód, akkor minden sokkal gyorsabb és egyszerűbb. Miért is lepődtem meg azon, hogy ez alól Ő sem kivétel? Hiszen nyomozó, azaz ismer olyan embereket, akiknek csak az aláírsuk kell és már haladhat is a dolgával, ahogy akar. Ettől függetlenül örülök, hogy az Ő tulajdonába került ez a kunyhó és nem itt fog összedőlni. Amúgy is, egy vadásznak mindenképp jól jön egy ilyen hely. Főleg, ha arra adja a fejét, hogy valakit edzeni akar és itt persze nem csak aerobicról vagy súlyzók emelgetéséről van szó, hanem közelharcról és egyebekről. Kell egy ilyen eldugott kis hely, nem beszélve az ezt körülvevő erdőségekről, ahol szabadon garázdálkodhat az ember... na meg más lények is.
Ahogy először leteper, nem kerüli el a figyelmemet az a sunyi vigyor a képén, ami arra enged következtetni, hogy még élvezi is ezt az egészet. Igazság szerint, ha másra nem is jó az edzésünk, arra mindenképp, hogy Őt is kondiban tartsuk, ráadásul nem is tagadja, hogy tetszik neki ez az egész. Mondjuk nekem is jót tesz, ha felidézem a régi ismereteimet, melyeket bevetbe sikerül is fölé kerekednem.
-Nem is értem, miért...- nevetek, de ahogy a keze a derekamra siklik és elmélyíti a hangját, esküszöm az összes szőr égnek mered rajtam és valami furcsa bizsergés szalad végig a testemen. Gondolatban, most valami egész más történne, de helyette inkább fordít a helyzeten és fölém kerekedik. Nem, mintha így ilyen rossz lenne, de még van képe szórakozni is velem meg cukkolni.-Csak nehogy aztán megmarjon az a Tigris, Szépfiú!- vigyorgok rá és bár legszívesebben az orra alá dörgölném, hogy baromi nehéz így koncentrálni, de inkább, csak ismét futásnak eredek, hogy most megpróbáljak valami más kimenetelt elérni. Sikerült is, minek köszönhetően kisebb bunyó alakult ki köztünk, amiben már egy-egy bot is szerepelt, de nem bántam, ha sikerült is vele bevinnie egy ütést. Tudom, hogy az ellenfelem se lenne kíméletes velem, így Tőle se várnám ezt.
Ettől függetlenül aztán, amikor következőleg is levitt, majd tovább birkóztunk már Isten tudja mióta, végül éreztem, hogy már semmi értelme tovább erőlködnöm, mert elfáradtam. A sok futásnak köszönhetően van bennem némi kitartás, de ennyi bunyó már nekem is sok volt és ő sem ellenkezik, amikor azt kérem, hogy pihenjünk. Még egy félig-meddig dicséretnek számító mondatot is dob felém, miszerint nem a nulláról kell legalább kezdenünk. Ez azért bíztató. Annyira talán nem voltam szar, mint gondolom. Útközben inkább az elméletről kezdünk beszélni.
-Gyorsak, erősek és van valami fura képességük, amivel képesek az elménket megzavarni. Nem bírják a napfényt -általában- meg a fokhagymát és a legbiztosabb kivégzés, ha levágjuk a fejüket vagy átdöfjük a szívüket egy karóval, amit említetted, hogy jó lenne, ha tartanék magamnál a patológián.- vigyorodok el a végére, ahogy összeszedve gondolataimat beszélek neki a vámpírokról, majd a vérfarkasokról szóló ismertetőt figyelmesen végig hallgatom és igyekszem minél több mindent megjegyezni róluk. Az életembe kerülhet, ha valami apróság felett elsiklok.
Ahogy visszaértünk a házhoz, egy kicsit lerázta az izmait és megmozgatta a vállát, így én is nyújtottam picit, de aztán eszembe jutott valami, amikor háttal nekem fordult. Ajkamon sunyi vigyor jelent meg, majd gyorsan megközelítettem és térdemet a térdhajlatába nyomva, átfogva karommal a nyakát megkíséreltem lerántani a földre, hogy aztán -ha mindez sikerült- a hátán hasalva a fülébe duruzsoljak. -A meglepetés ereje, mi, szépfiú?- mindezt persze szándékosan úgy teszem, hogy a nyakát lehetőleg birizgálja kicsit a leheletem.-Szóval, ha most vámpír lennék, simán megölhetnélek, vagy rosszabb.- mormogtam vigyorogva, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem terelte el megint a gondolataimat a tény, hogy épp izmos fenekén csücsülök és széles hátán hasalok. Nem tudom, hogy külön ügyel-e arra az edzései közben, hogy jól nézzen ki, de az biztos, hogy szépen ki van dolgozva a teste.
Aztán egy, az erdő mélyéről érkező hang, ami olyan, mintha egy ág megreccsent volna, kicsit elterelte a figyelmemet. Akaratlanul is megborzongtam a gondolattól, ami már idefelé jövet is eszembe jutott.
-Szerinted, ezek közül melyik végezhetett Oliverrel?- suttogtam el a kérdést, majd félig felegyenesedtem Ericről és immár a fenekén ülve kémleltem az erdőt. -És vajon itt van még a környéken az a valami?- kérdezem kissé aggodalmas hanggal, majd lesandítottam rá és igyekeztem nem arra gondolni, hogy talán az a lény most is figyel minket, meg arra sem, hogy miattam majd Eric is úgy végzi, mint Oliver. Egyáltalán, miattam volt ez az egész?
Vissza az elejére Go down
Vámpírvadász

Eric Robert Warren
Chatkép :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Chris Evans
Hozzászólásaim száma :
122
Pontjaim :
110
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
Cop
Őt keresem :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Talán még nem tudod, de egymásra találtunk...
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Tumblr_n454rkFVr51t62v5ao2_400
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
39
Foglalkozásom :
Rendőr


Eric Robert Warren

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Elküldésének ideje -- Csüt. Szept. 24, 2020 9:08 am

Caroline & Eric
There are no secrets!


Rendes voltam, és kedves. Olyannyira,  hogy a nagyanyám is büszke lenne rám! Villantottam is érte neki egy mosolyt, ám ez már mind a multé, hiszen már ott is voltunk a faháznál, ahol lecseréltem a zárat, s megmutattam neki a papírokat, hogy bizony a birtok az én nevemen van.
-Ha akad néhány felsőbb körökben mozgó ismerősöd, minden gyorsabban megy. - jelentettem ki, majd eltettem a papírt, s jöhetett az izmok melegítése.
Igaz erre nem igazán lett volna lehetőség éles helyzetben, de lássuk be, első alkalom, szóval kimélnem kell a Dokit, máskülönben feladja nekem az elején, és feleslegesen pazaroltam el a megtakarításom erre a birtokra.
Lássuk be… edzőteremben csak nem foglalkozhattam volna vele így, vagy épp egy nyilvános parkban, mert egyből kapnám a bélyegeket, hogy milyen egy perverz állat vagyok, hogy fényes nappal támadok meg nőket, szóval ja…
Aztán elinvitáltam futni, ami bizony nem teljesen futás volt, és talán egy darabig nem az lesz. Úgy gondolom, a végén még meg is fog utálni, s lesz egykét érzékeny porcikája is.
Mindjárt az első alkalomnál elrejtőztem, s sikerült a földre vinnem. Rámosolyogtam.
-Szörnyen! Rég képeztem ki bárkit is… - megvonogattam a szemöldököm, majd felszólítottam rá, hogy fusson. Ő pedig engedelmesen futásnak eredt, s igyekeztem ismét leteríteni, ami szintén sikeres volt, ám ezúttal igyekezett fordítani a helyzeten, így ő kerekedett felül.
-Gyenge a francokat. Kihozzuk belőled a Tigrist. - jelentettem ki határozottan, majd elmosolyodtam, s hangom talán szándékosan mélyítettem egy tónussal, miközben kezem derekára siklott. -Sokkal gyengédebb vagyok Doki… - azzal már fordítottam is a helyzeten, s ismét a hátán landolt, hiszen hülye lettem volna nem kihasználni a bámészkodását. - Koncentrálj szivi! - felkeltem, majd felhúztam őt onnan, s jöhetett az igazi móka. Verekedtünk.  Lendültek az ütések, s igyekeztem nem túl finoman bánni vele, s még egy botot is a kezébe nyomtam, s magamnak is szereztem egyet.
-Figyelj oda! Máskülönben… - közelebb kerültem hozzá, s ha mázlim volt, ismételten levittem a földre, aztán felkászálódtam, s mosolyogva hallgattam miképpen kér időt, aztán elkomolyodtak a vonásaim. - Van mit csiszolni… sok dolgunk lesz még veled, de nem a semmiből kell építkeznünk. - elhallgattam, aztán rábólintottam a visszasétálásra.
-Rendben… - ismét bólintottam, majd leporoltam mellkasom, s elindultam. - Egy kis ismétlés… emlékszel e mit mondtam a vámpírokról? -kérdeztem, miközben nyugodt tempóban sétáltam visszafelé, egy nagyobb bottal a kezemben. Ha elmondta amit hallani akartam, elismerőn bólintottam. Ha kihagyott valamit, hát kiegészítettem, majd belekezdtem a másik lényről való mondókámba.
-A vérfarkasokkal kissé más a helyzet… két esélyes a dolog… ha megmar, vagy elbírja a szervezeted a farkasmérget, vagy meghalsz. A régiek közül, tudomásunk szerint nem él már egy sem. - pillanatnyi szünetet tartottam. - Telihold idején átváltoznak farkassá… ez  móka hajnalig tart. Erősek roppantul… némelyik nem tudja kordában tartani állati felét. Képességeiket, a gyorsaságot, és az erőt emberi alakban is birtokolják néhányan, de ez a ritkábbik olyankor olyanok mint te vagy én... De farkasként... ám nekik is akadnak gyengéik. Ha ezüsttel megsebzed valami fontos helyen, máj, tüdő, szív… meghalnak. Az ezüst érintése fájdalmat okoz nekik… az jobb ha mindig van nálad. - magyaráztam, s közben egyre közelebb értünk a házhoz.
Nekem jólesett a mozgás, s talán annyira nem is sajogtak a tagjaim. Pusztán a vállam rakoncátlankodott, amit meg is mozgattam kicsit, s átdörgöltem jobbommal.
-Kérdés? - pillantottam rá, miközben letettem a botot egy szikla mellé, gondolván a következő ilyen alkalomkor ez jól fog majd jönni.
Vissza az elejére Go down
Ember

Caroline Costello
Chatkép :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? UhAWr3l
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
❅ Gal Gadot ❅
Hozzászólásaim száma :
126
Pontjaim :
71
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
❅ L.
Fő képességem :
❅ I can do miracle with a scalpel. ❅
Őt keresem :

Tartózkodási hely :
❅ Washington DC ❅
Korom :
36
Foglalkozásom :
❅ forensic pathologist ❅


Caroline Costello

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Elküldésének ideje -- Szer. Szept. 23, 2020 7:09 pm
Eric & Caroline


“Teach me, Master.”


Ahogy elmesélem neki az egyik legkínosabb pasizós élményemet, megállít , felém fordul és megfogja a kezeimet, nekem meg elképzelésem sincs hirtelen, hogy mi a fene történt vagy történik épp. Az biztos, hogy elakad a szavam és nyikkanni sem merek1, mert mindezt olyan finoman és gyengéden tetszik, hogy végképp nem nagyon tudom, hogy most mi van. Megnézegeti a kacsóimat, mintha keresne valamit, mikor pedig megszólal megkönnyebbülök picit és elnevetem magam. Azonban ennek is gyorsan vége szakad, mikor az ajkaihoz emeli a kézfejemet. Az agyam eldobom és talán ez látszik a fejemen is, mert tuti, hogy megint tejesen elvörösödtem.
Aztán, mintha mi sem történt volna vállat von és elindul, miközben a legkedvesebb dolgokat mondja, amiket az ember lánya hallani akarhat, ha már pár bunkó beszólt neki a munkája miatt. Kicsit jobban is érzem most magam, így hálásan rá is mosolygok. -Köszi. Ez rendes tőled.- vigyorgok, miközben tovább sétálunk és bár, ez csak egy hirtelen jött, múló pillanat volt, azért megjegyzem magamnak, hogy Eric tud egész kedves is lenni, ha akar. Sőt. Még biztosít afelől is, hogy nem én vagyok az elcseszett, ha egy pasinak nem valami vonzó a hivatásom és, hogy másik járnak ugyanebben a cipőben. Máris sokkal jobban érzem magam!
A házhoz érve kicsit kellemetlenül érzem magam a gondolattól, hogy legutóbb mikor is jártunk itt, de gyorsan el is hessegetem ezeket a gondolatokat és inkább elvonulok öltözni, majd melegíteni. Egész addig csinálom, míg nem Eric is végez az ajtóval, az aerobicos megjegyzésére meg, csak gúnyosan kiöltöm a nyelvemet, aztán jót vigyorgok. Annyira jó lenne bemosni neki egyet csak, hogy meglepjem!
Végül  ő is megjelenik melegítőben és trikóban, minek köszönhetően máris láthatom izmos karjait és még inkább aggódhatok az edzésünk miatt. Holnap tuti, hogy mindenem sajogni fog.
Valamiért a birtokháborítás gondolata furakszik be az elmémbe, de mintha csak tudta volna, hogy ezen fogok aggódni, már kap is elő egy papírt, hogy megmutassa: a porta az övé. Meglepetten veszem át tőle a lapot, ami mindezt igazolja és értetlenül felpillantok rá.
-Ez igen! Tényleg gyorsan ment.- adom is vissza elismerő arccal, majd újfent körbe pillantok immár azzal a tudattal, hogy ez Eric háza. Így már sokkal jobb is ez az egész, csak nem tudom neki milyen, hogy egy vadásztársa ott nyugszik az udvarán.
A futás ötletére bólintok egyet és komoly ábrázattal követem is, de aztán azt veszem észre, hogy nincs sehol. Az első gondolatom az, hogy nagyon durván lehagyott, így még szaporábban kezdek futni, mikor hirtelen letarol valami, én meg nagyot puffanok a földön.
-Csak ne látnám, hogy aljas módon még élvezed is...- nyögöm alatta röhögve és bár futólag tudatosul bennem, hogy épp szó szerint levett a lábamról és most rajtam van, nincs időm ezen gondolkozni. Már pattanunk is fel, hogy folytassuk a rohanást, vagyis, hogy én folytassam, Ő meg kövessen. Igyekszem kapkodni a lábaimat, de tekintve, hogy magasabb, valószínűleg a léptéke is nagyobb, így aztán tisztában vagyok vele, hogy előbb vagy utóbb utol fog érni.
Szemem máris egy zártabb helyet keresett, ahol megbújhatok, de mire ilyen adódott volna, azon kaptam magam, hogy már megint a földön vagyok. Most azonban ördögi vigyort villantottam rá és úgy döntöttem, hogy megpróbálkozok a birkózással. Erősebb semmiképp sem vagyok nála, de hajlékonyabb biztos.
-Egy szegény gyenge nőt így leteperni...- húztam el a számat, de közben már kezemmel szép lassan igyekeztem megközelíteni a könyöke hajlatát, finoman, mint valami kúszónövény, lábaimat pedig szintén a térdhajlatához igazítom.-Remélem, csajozni nem így szoktál, mert az elég morbid lenne.- jártatom a számat, hátha valamicskét sikerül elterelnem a figyelmét, de végül inkább meglendítem a könyököm és halántékon vágom, kihasználva a helyzetet pedig fölé kerülök és levigyorgok rá. Oké, ez a látvány nem épp kellemetlen, sem az, ahogy egymáshoz préselődünk vagy épp a túl közel került arca, de tudom, hogy nem sokáig bámészkodhatok, mert könnyen fordíthat a helyzeten. Addig is igyekszem minden erőmmel lefogni, vagy épp úgy helyezkedni, hogy a legkevésbé mozdulhasson de uh... nehéz így koncentrálni.
Igazság szerint ez az egész edzésre érvényes, mert akármennyire is támadt Eric kíméletlenül, azért nem volt olyan ijesztő, mint egy vámpír például és elég sokszor időzött el tekintetem kidolgozott testén. Végül már erre se volt igazán energiám, mert sajgott mindenem és úgy lihegtem, mint aki végig futotta a maratont.
-Oké! Időt kérek! Nem bírom tovább!- támaszkodok meg a térdeimen de, ha esetleg ő is liheg, az némiképp elégedettséggel tölt el. -Mit szólnál, ha visszasétálnánk a kunyhóhoz és közben mesélnél kicsit a lényekről?- mutogatok lihegve a kunyhó irányba, majd az oldalamra szorítom a kezemet, mert az meg szúrni kezd. Öreg vagyok én már ehhez!

Vissza az elejére Go down
Vámpírvadász

Eric Robert Warren
Chatkép :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Chris Evans
Hozzászólásaim száma :
122
Pontjaim :
110
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
Cop
Őt keresem :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Talán még nem tudod, de egymásra találtunk...
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Tumblr_n454rkFVr51t62v5ao2_400
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
39
Foglalkozásom :
Rendőr


Eric Robert Warren

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Elküldésének ideje -- Szer. Szept. 23, 2020 5:27 pm

Caroline & Eric
There are no secrets!


Elmeséltem neki a dolgot a patológus ismerősömről, s talán jót mulatott rajta. Nos, annyira nem volt vicces, amikor részegen fogadott, de én nem ítéltem el miatta sosem.
Akadt már olyan vadász ismerősöm, aki bizony gyakran felöntött a garatra, mert nem bírta már épp ésszel az egészet, szóval csak elnevettem magam  a reakcióján.
Aztán következett a megdöbbenés, a pasi reakcióján, amire a következőképpen reagáltam. Finoman megállítottam  Caroline-t,  megfogtam kezét, majd körbeforgattam, s alaposan megnéztem, aztán a kacsóit is.
-Furcsa… én nem látok rajta hullaviaszt, és… - felemeltem az orromhoz, mintha csak kézcsókot akarnék adni neki. - Nem… a szag sincs meg. - megvontam a vállam. - Az ilyenekre kár is időt fecsérelni Doki! - jelentettem ki, majd mehettünk tovább. - Elég nyálasan fog hangozni, de aki nem tudja elfogadni, az meg sem érdemel… - tovább indultam, mielőtt még valami nyálas szöveget lenyom, hogy még is milyen picsogós alak vagyok, pedig csak kimondtam azt amit gondoltam. Jól nevelt úriember is tudtam lenni, ha nagyon akartam. Ha nem lennék az a Nagyi biztos agyoncsapna.
-Hasonló a helyzet ezekben a berkekben. Legyél akár tűzoltó, vagy rendőr, vagy épp kórházi dolgozó… - vontam meg a vállam, s közben tovább haladtam, majd nemsokára már a lakásnál voltunk, aztán mehettünk a faházhoz.
Ott míg ő átöltözött, én átszereltem a zárat, s mivel annyira gyorsan nem megy egy ilyen, így még akkor is azzal ügyködtem, mikor nekiált nyújtani. Odaemeltem pillantásom, majd elmosolyodtam.
-Tudod… nem aerobikozni fogunk Doki! - azzal villantottam egy mosolyt, majd megtöröltem a kezem egy rongyban, majd kipróbáltam a zárat, ami szerencsére jól sikerült, így én is elmentem átöltözni, majd nemsokára vissza is értem.
Nagyon nem vittem túlzásba a dolgot.
Egy melegítő nadrágot, és ujjatlan trikót vettem magamra, no meg egy sportcipőt.
-Nem számít birtokháborításnak… - azzal a kezébe nyomtam egy papírt. Megvettem a birtokot, és vele a házat is. Ez az én földem volt. - Jó helyen vannak ismerőseim, így hamar eltudtam intézni. -majd visszatettem a helyére a papírt, ha visszaadta, s nekikezdtem kicsit megnyújtani az izmaim, s igyekeztem hamar meglenni vele.
-Fussunk egy kört! - jelentettem ki, majd megindultam az erdő felé. Nyugodt tempóban futottam, s csak remélni tudtam, hogy jön utánam. Ha így volt, egy idő után gyorsítottam a tempón, majd elrejtőztem egy nagyobb szikla mögött, s vártam míg oda nem ért. Akkor mögé kerültem, elkaptam, s ha nem volt elég ügyes, akkor bizony levittem a földre, s fölé kerekedtem. Ellenkező esetben talán kaptam egyet, vagy éppen ő volt az aki a földre vitt.
Mind két esetben kapott egy mosolyt tőlem, s talán még kacsintottam is egyet.
-A meglepetés ereje. - továbbra is mosolyogtam, majd felkeltem, és mielőtt tovább indultam volna, odaszóltam neki. - FUSS!! -ha megiramodott, akkor utána eredtem, ha nem, nos akkor felé lendítettem az öklöm, s igyekeztem fogást találni rajta, s közben ha netán vissza is ütött, akkor elhajoltam előle.
Viszont ha szótfogadt, és futásnak eredt, akkor igyekeztem elkapni, és a földre vinni, hogy aztán elagyalhassuk egymást, vagy csak bevigyünk pár ütést egymásnak.

Vissza az elejére Go down
Ember

Caroline Costello
Chatkép :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? UhAWr3l
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
❅ Gal Gadot ❅
Hozzászólásaim száma :
126
Pontjaim :
71
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
❅ L.
Fő képességem :
❅ I can do miracle with a scalpel. ❅
Őt keresem :

Tartózkodási hely :
❅ Washington DC ❅
Korom :
36
Foglalkozásom :
❅ forensic pathologist ❅


Caroline Costello

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Elküldésének ideje -- Szer. Szept. 23, 2020 4:15 pm
Eric & Caroline


“Do i look like an idiot, Mr Warren?”


Mosolyogva hallgatom a történetét, amivel talán azt próbálja érzékeltetni, hogy nyuhodtan valljam be, ha alkesz vagyok, mert ő nem ítélne el emiatt vagy, csak szimplán kedve támadt sztorizgatni, aminek őszintén örülök. Hirtelen kerültünk egymás útjába és hirtelen jött ez az egész "Taníts mester" dolog, de úgy érzem, hogy kezdünk egész jól megnyílni egymásnak. Vagy legalábbis ő sem olyan már, mint aki némasági fogadalmat tett.
És még a késdobálásba is bele megy, amiért külön nagyon hálás vagyok, mert azt mindig is meg akartam tanulni.
Mindezek után azonban elindulunk arra a híres bevásárlásra, amit mind a ketten igyekszünk gyorsan  elintezni, vagy legalábbis úgy tűnik, hogy egyikünk se az a sokáig nézelődős fajta. Nem is értem mit élveznek mások abban, amikor órákig néznek valamit, amit amúgy meg sem akarnak venni.
-Az lett volna a következő kérdésem. A fenébe... - ironizálok mosolyogva, hiszen azért ennyire nagyon én se akartam bele menni a témába, már csak azért sem, mert könnyen visszakapnám a labdát és a gyerek téma nekem mindig kényes. Régebben szerettem volna, most meg már öregnek érzem magam hozzá. Ahhoz legalábbis már mindenképp, hogy fogjak magamnak egy normális férfit, akivel össze is szokunk, össze is házasodunk és aztán neki látunk családot alapítani. Már lemondtam ezekről, viszont nem szívesen reklámozom.
Valahogy Olivernél kötünk ki, vagy legalábbis a pasikkal való kapcsolatomnál -vagyis épp annak hiányánál-, és el is árulom neki a titkot, amiért egyedül vagyok és, ami szimpatikus volt a "Csodafickóban".
-Mázlista csaj volt. Én legutóbb, amikor egy pasi kerülgetett egy bárban azt kaptam meg, amikor elárultam, hogy patológus vagyok, hogy "isten ments, hogy hozzám érj azzal a kezeddel, amivel hullákban turkálsz".-mesélem röhögve, miközben a fülem mögé tűröm a hajam és próbálom nem ultracikinek érezni az egészet.-Mit ne mondjak. Elég rosszul esett. Azóta nem is reklámozom a dolgot... Az exem meg. Azt mondta, hogy túl sokat foglalkozok a halottakkal, így aztán lelépett.-vonok vállát nevetve, mert ez meg már egyáltalán nem hat meg, bár végül kicsit kezdem kellemetlennek érezni, hogy már ennyire belementem a magánéletem részleteibe. Lehet, hogy tökre nem is érdekli és én amúgy sem szoktam ilyesmiket mesélni. Legyintek is egyet, hogy elhessegessem a témát. Inkább megkérem, hogy ne törje majd össze a képemet, amire rá is bólint én meg hálásan mosolygok.
-Nem mozdulok. Menj csak.- vigyorgok, miközben kinyitom az ajtót és, csak annyira szállok ki, hogy a kocsi oldalának dőlnek, közben Eric után bámulok.
Ha alaposan végig mérem, kicsit kezdek aggódni. Magasabb nálam legalább egy fejjel és elég izmosnak is tűnik, ráadásul nem tudom, hogy mennyire jó a technikája. Lehet, hogy lehúzhatom a wc-n a Thai boksz ismereteimet. Bár, ha elképzelem, hogy maga alá gyűr, talán hagynom is kéne magam. Végre elmondhatnám Liának, hogy legalább megérintett egy pasi, ha más nem sí történt...na jó, inkább visszaülök a kocsiba, amikor újra megjelenik és bólogatok a szavai hallatán.
-Fura lesz ott lenni... - jegyzem meg kibámulva a kocsiból, hiszen ott találtuk meg Oliver holttestét. Vagyis Ő találta meg.
Minden esetre igyekszem ezt is úgy kezelni, mint a melóimat és inkább arra koncentrálni, hogy hogy fogom lenyomni Ericet.
Mikor megérkezünk, én már indulok is befelé, hogy átöltözzek. Próbálom lenyomni a furcsa érzést magamban, hogy épp egy halott pasas házában járok, aki még tetszett is és inkább a szobába megyek, hogy levetkőzzek. Elő rángatom a táskámból a leggingsemet, meg passzos trikómat és visszaveszem az edzőcipőmet, végül összefogom a hajam és úgy sétálok ki az ajtóhoz, aminek Eric már neki is esett. Csak pár pillantást vetek rá, hogy lássam, hogy áll a melóval, aztán neki állok nyújtani és bemelegíteni, amire mondjuk tuti nincs ideje az embernek, ha éppen megtámadják, de most óvjuk magunkat egy kicsit.
-Ez nem számít birtokháborításnak? Azt se tudom, kinek a nevén van ez a vityilló... -pillantok körbe elgondolkozva, de igazából teljesen mindegy. Senki nem fog ide jönni, hogy számon kérjen minket, mert csak mi ismerjük ezt a helyet és Oliver gyilkosa. Erre a gondolatra kicsit meg is borzongok. Mi van, ha most is figyel?
Vissza az elejére Go down
Vámpírvadász

Eric Robert Warren
Chatkép :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Chris Evans
Hozzászólásaim száma :
122
Pontjaim :
110
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
Cop
Őt keresem :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Talán még nem tudod, de egymásra találtunk...
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Tumblr_n454rkFVr51t62v5ao2_400
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
39
Foglalkozásom :
Rendőr


Eric Robert Warren

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Elküldésének ideje -- Szer. Szept. 23, 2020 1:56 pm

Caroline & Eric
There are no secrets!


Egy pillanatra elképzeltem amint részegen, vidulva boncolgatja a hullákat, miközben nagyokat vigyorog magának, s sajnálkozik esetenként, hogy jajj pont ide vagy oda ment az esetleges lövedék, s közben jókat mókázik. Talán akaratlanul is elnevettem magam erre a gondolatra, s megingattam a fejem.
-Nos, akadnak ilyen munkák… ismertem egyszer egy patológus fickót. Tényleg az a típus volt, aki pia nélkül nem bírta elviselni az egészet. Az egyik jégszekrényben tartotta az italt, és rendszerint kinálgatott vele mindenkit, hogy az italtól vidámabbak legyenek, mert ez egy olyan szomorú munka… - magyaráztam kissé talán bővebben is mint szerettem volna.
Persze előkerült a komolyság is, és bizony akkor rettenetesen komoly tudok lenni, ami egyeseknek nem a legcsodásabb énemet mutatja meg.
-Arra is sort kerítünk majd, de szigorúan csak tárgyakra dobálózunk… eleinte. - feleltem neki kedvesen, miközben az egészet egy bólintással tettem nyomatékosabbá.
Aztán kissé mogorvább lettem, legalábbis a látszat ezt diktálta, hiszen talán kissé durvábban szóltam vissza a kelleténél, de hát ami a szívemen… Aztán ismét bólintottam egyet, majd következhetett a vásárlás, ahol bizony előkerült a párkapcsolati téma, s rákérdeztem a dolgokra egyenesen, velősen, nem nézve az apró kis finomságokat, hogy esetleg bunkó voltam e, avagy sem. Ha annyira velem akar vadászni, bizony meg kell ismernem alaposan, ahogy azt neki is meg kell tennie velem.
Mikor fényezte cseppet az egóm, igaz kissé talán szarkasztikusan, de megvonogattam a szemöldököm, s úgy emeltem rá a tekintetem.
-Ennél hétköznapibb nem is lehetne… maximum ha még utána vágnád, hogy akarok e majd gyereket… vagy miért nincs családom még dolgokat. - morogtam az orrom alatt, aztán finoman oldalba böktem.
Aztán csak hümmögtem párat, majd bólintottam.
-Ilyenek vagyunk. - megvontam a vállam. - Még az iskolás évek alatt volt egy barátnőm, akinek az apja hullaházban dolgozott… szabad idejében, besegített az apjának sminkelni a hullákat…- meséltem sorban állás közben immár, de a történetet csak kifelé menet fejeztem be. - Rendes csaj volt. Megbeszéltük, hogy majd egyetemre is egy helyre megyünk, de közbeszólt az élet mint mindig… - ha már egyszer a komoly kapcsolatok voltak terítéken, akkor ennek is ott volt a helye. Legalább is én úgy gondoltam.
Aztán kiértünk végre rendesen, s elkezdtem bepakolni a kocsiba, majd megkérdeztem van e nála váltóruha.
Mikor a táskájára csapott, csak elnevettem magam, s majdnem előhozakodtam a dologgal, hogy a nagyi a hatalmas női táskákat miféle jelzővel illeti, de még időben csomót tettem a nyelvemre.
- Ne félj! Vigyázunk a pofidra!-  kacsintottam rá immár a kocsiban ülve, majd indítottam a motort, s elhajtottam a lakásomhoz.
Viszonylag hamar odaértünk. Nem sok időt szoktam ebben a lakásban tölteni, hiszen védelmi okokból sokat csövezek a nagyinál, szóval ide csak igazán aludni jártam.
A lakás előtt kipattantam a kocsiból, majd kiszedtem a táskákat.
-Ne lopd el a kocsim! Rögtön jövök! - azzal megindultam a kapu felé, s némi ügyeskedéssel, de kinyitottam az ajtót, s hamar fel is vittem a cuccokat, majd bepakoltam a hűttőbe, s mehettem is vissza hozzá, immár úgy, hogy ott volt nálam is egy sporttáska, amit betettem a csomagtartóba.
Visszaülve mellé, indítottam a motort, s indulhattunk a faház felé, amit ha a Csodafickó hullája sem fog bánni, de kiveszek magamnak egy időre. Leginkább addig, míg a kiképzés tart.
-A faházon zárat cserélünk… ez lesz az első amit véghez viszünk, majd addig te szépen átöltözöl… remélhetőleg valami olyanba, amiért nem kár, és nekikezdünk. Bemelegítesz kicsit, és nézzük mit tudsz, majd ha kedved tartja, akár lehet egy kis elmélet is. - duruzsoltam egy piros lámpánál állva, majd végigdörgöltem arcomon, s azon kezdtem morfondírozni magamban, vajon meg kellene e végre borotválkoznom, vagy hagyjam így még egy darabig az ábrázatom.
Mire odaértünk, már rendesen kivilágosodott, s az égen néhány felhő úszott át.
Tekintetem akaratlanul is a fa felé siklott ami alá elföldeltem a Csodafickót.
Az igazat megvallva, magam sem tudtam miért emlegettem így, de ez rajta fog maradni azt hiszem.
-Én zárat cserélek, te átöltözöl szépen… aztán majd én is… -adtam ki az utasítást, majd előszedtem a szerszámokat, és az új zárat, majd nekifogtam.

Vissza az elejére Go down
Ember

Caroline Costello
Chatkép :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? UhAWr3l
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
❅ Gal Gadot ❅
Hozzászólásaim száma :
126
Pontjaim :
71
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
❅ L.
Fő képességem :
❅ I can do miracle with a scalpel. ❅
Őt keresem :

Tartózkodási hely :
❅ Washington DC ❅
Korom :
36
Foglalkozásom :
❅ forensic pathologist ❅


Caroline Costello

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Elküldésének ideje -- Szer. Szept. 23, 2020 1:22 pm
Eric & Caroline


“Do i look like an idiot, Mr Warren?”


Hangosan nevetni kezdek a megjegyzését, de nem igazán veszem magamra. Szerencsére elég jó humorérzékem van és már kezdek Eric mellett is felengedni annyira, hogy ne a mufurc patológus legyek, akit nyomozóként ismert, mikor még összetűzéseink voltak a kamu dumái miatt. Tudok én jó fej is lenni, bár ezt ő honnan is tudhatná?
-Naná! Gondolod, hogy ki lehetne bírni a hűtőház csendjét pia nélkül?- viccelődök, nevetgélek de aztán amikor kapcsolok, hogy mit is mondtam, riadtan felé pillantok. -Jézusom, nehogy komolyan vedd! Soha nem innék munkaidőben. Igazság szerint a csajos estékre is túl ritkán kerül sor, úgyhogy nem. Nem vagyok nagy piás.- korrigálok gyorsan, mert viccelődés ide vagy oda, Eric mégis úgymond kolléga, aztán ki tudja, hogy nem vesz e komolyan? A végén majd azt hallom vissza, hogy segg részegen boncolom a hullákat. Igazán frankó hírnevem lenne, ebben biztos vagyok.
-Kést dobálni nem tudok, de bírnám, ha megtanítanál.- vigyorodok el, mert mindig is menőnek tartottam az ilyesmit, csak valahogy sosem került rá sor, hogy kipróbáljam. A szikével jól bánok, de a kés? Főzni sem tudok.
-Jól van már, Mr. Mufurc. Csak vicceltem. El tudom látni magam, ahogy a példa is mutatja. Elég jól el vagyok egyedül már évek óta... - forgatom a szememet, ahogy kissé nyersen válaszol, mert fogalmam sincs, hogy most hova lett a humorérzéke, amit reggel óta olyan nagyon csillogtat nekem. Biztos elfogyott.
Végül elindulunk a boltba, ahova én is betétek vele és, ha már úgy adódik, hogy shoppingolunk, megpróbálok valami beszélgetés-szerűt kezdeményezni, mire megint előkerül a vicces Eric. Sokkal jobban kedvelem ezt a pasas, mint a majom nyomozót, aki olyan sokszor vitatkozott velem és próbált olyasmit elhitetni velem, amiről tudtam, hogy nem igaz. Most jóval lazább, sőt. Egész jó fej.
Ahogy beszélni kezd, egyetértve bólogatok, mert olyan, mintha a saját véleményemet hallgatnám, de amikor a végén szóvá teszi, hogy talán ki akarok-e kezdeni vele, szúrós szemeket villantok rá.
-Hogyne. Annyira príma pasi vagy, hogy hirtelen kedvem támadt sutba dobni a megszokott kis életemet, megszegni a saját szabályaimat és kikezdeni veled.- felvonom egyik szemöldököm és úgy pillantok rá, majd nevetve megcsóválom a fejem. -Ennyire ne légy elszállva magadtól. Eszemben sincs ilyesmi... - paskolom meg a vállát, de őszintén szólva nem tudom azért hibáztatni, ha van önbizalma. Most, hogy jóval lazábbnak látom és mellette sétálgatok a boltban, lehetőségem adódik alaposabban megnézni... szóval igen. Eric jó pasi. Lesz miről beszélni a következő csajos estén. -Csak próbálok valami hétköznapi beszédtémát találni.- fűzöm meg hozzá egy vállvonás kíséretében, miközben lassan araszolgatok mellette és figyelem, ahogy rutinosan vásárolgat.
-És egyébként teljesen egyetértek veled. Leginkább ezért nem adom én se a fejemet ilyesmire. Volt kapcsolatom három éve, de olyan pocsék véget ért, hogy inkább nem erőltetem. Oliver pedig... - elgondolkodok pár pillanatra, majd folytatom.-Más volt. Nem kapott frászt a munkám miatt és nem is undorodott tőlem, mint ahogy már történt párszor és emiatt szimpatikus volt. Helyes is volt még minden, de mire megfordulhatott volna a fejemben, hogy több is lehetne köztünk, mint látod... megölték.- húzom el kissé a számát, majd Ericre pillantok, hogy lássam, mennyire nézhet emiatt hülyének vagy ilyesmi.
Ahogy köszön a mellettünk elhaladó néninek, én is köszönök -gondolom valami ismerőse és hát nem akarok bunkónak tűnni-, majd a pénztárhoz megyünk és fizetünk. Őszintén szólva meglepően hétköznapi ez az egész bevásárlós dolog, így egy kicsit újra egyszerű embernek érzem magam.
Mikor kiérünk, a ruhám felől érdeklődik, mire megpaskolom a táskát, amit magamhoz vettem induláskor.-El sem hinnéd, mi nők mennyi dolgot bele tudunk passzírozni egy ekkora táskába.- nevetem el magam, majd a kocsihoz állok és várok, amíg kinyitja, ha pedig kell, segítek neki bepakolni.
Kezdek egy kicsit izgatott lenni a gyakorlásunk miatt, így aztán már most a kezemet tördelem a kocsiban és vigyorgok, mint a tejbe tök. -Azért majd annyit kérhetnék, hogy az arcomra vigyázz? Elég bonyolult lenne kimagyarázni az esetleges monoklit. - fordulok felé és, míg nem pillant rám, alaposan megnézem a profilját, aztán emlékeztetem magam, hogy egyrészt most beszéltük meg, hogy egyikünk sem vágyik kapcsolatra, másrészt meg hullanak körülöttünk az emberek. Kár is azon agyalnom, hogy milyen jóképű, de azon azért elgondolkozok, hogy vajon minden vadász ilyen szexi-e? Esetleg külön úgy válogatják össze őket? Fenébe.

Vissza az elejére Go down
Vámpírvadász

Eric Robert Warren
Chatkép :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Chris Evans
Hozzászólásaim száma :
122
Pontjaim :
110
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
Cop
Őt keresem :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Talán még nem tudod, de egymásra találtunk...
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Tumblr_n454rkFVr51t62v5ao2_400
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
39
Foglalkozásom :
Rendőr


Eric Robert Warren

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Elküldésének ideje -- Szer. Szept. 23, 2020 10:52 am

Caroline & Eric
There are no secrets!


Szavaira pusztán megvontam a vállam, s ennyivel le is zártam azt a témát, miszerint nekem nem ártana ha szóba hoznának egy nővel.
Volt magánéletem, szerencsére rendesen, s nem csak a munka életet, de komolyabb kapcsolatra eddig nem sokszor próbáltam adni a fejem. Próbálkoztam az igaz, s erre Sarah volt a példa. Sajnos nem élő példa immár, de igyekeztem. S nézzenek csak oda mi lett belőle?!  De inkább elhessegettem magamtól ezeket a gondolatokat, hiszen nem akartam a mai napot is komorkodással tölteni.
-Ah! Tudtam, én hogy nagy piás vagy! - jegyeztem meg neki komisz vigyorral a képemen, majd néhány pillanat erejéig még ott volt, aztán eltünt.  Megingattam a fejem, s tovább figyeltem őt, miképpen próbálja győzködni magát, hogy nem zavarában pirult el, hanem a haragtól. Ha ennyire ragaszkodott hozzá, hát legyen, szóval ezen megjegyzésére csak egy szemöldök felvonást kapott.
-Fel… valóban. - bólintottam, hisz nem zárhattam ki azt a tényt sem, hogy ténylegesen felismert, s tudta ki is vagyok mikor bedobtam magam mellé az ágyba. -Akkor is dolgozunk rajta, mert lámpát dobálni egy dolog… de vajon menne e ez késsel is… - elmélkedtem újfent, aztán megingattam fejem miután szóba hoztam a vásárlást, s ő közölte, nyilván neki akarok bevásárolni.
-Nem. Arról szó sincs… majd te bevásárolsz magadnak. Van két kezed, két lábad, megtudod csinálni. - jelentettem ki talán túlságosan is határozottan, s így talán egy leheletnyit bunkónak hathattam, mondjuk nem mintha érdekelt volna a  dolog.
Aztán hamarosan már ott voltunk a boltnál, s ő is velem tartott.
Figyeltem miképpen pakolja be a müzliszeleteket, és a vizet magának, majd folytattam a dolgom. Összeszedtem mindent ami csak kelhetett, s amit listába szedett nekem a nagyi, de azt nem fogom itt és most előszedni, hiszen emlékeztem rá mi volt az ami elfogyott.
Kérdésén egy ideig gondolkodtam, míg átnéztem a tojásokat, hogy törött ne legyen közöttük, majd betettem a kosárba, s kicsit odébb tettem be némi olajat is, s csak akkor válaszoltam, mikor tovább haladtam a gyümölcsök felé.
- Vissza. Kinek hiányozna, hogy szakítás után, mindenki téged tartson bunkónak, mert dobtad azt a helyes kedves lányt, vagy éppen a nyakadra járjon még utána is, és zaklasson, hogy de hát olyan jól megvoltatok. - megingattam a fejem, miközben almát, majd paradicsomot szedtem össze. - Láttam pár ilyet az évek során. Nem piszkítunk oda, ahol enni kapunk… - pillantottam rá. - Komoly kapcsolattal próbálkoztam párszor, de mint a fáma mutatja, ez nem kivitelezhető, mert hamar célpont lesz belőle. - aztán összevont szemöldökkel tekintettem rá. - Pasit keresel magadnak, hogy ilyen kérdésekkel dobálózól? - közben persze egy mosolyt is megjetettem felé, s hanghordozásomon is finomítottam kicsit, csak hogy ne sértődjön meg nagyon, miközben ismét pakoltam be pár dolgot a kosárba.
-De ha már itt tartunk… veled mi a helyzet doki? A Csodafickó utáni epedezés előtt akadt valami Don Juan? - rá emeltem tekintetem, aztán köszöntem egy idősebb hölgynek, aki szerencsémre nem említette meg, hogy csókoltatja a nagyit, s azt sem jegyezte meg, hogy később majd átnéz hozzá. Nyilván nem akart kellemetlen csevegésbe keveredni, bár abban is biztos voltam, hogy hamarosan indul a pletyka vonal, s kombinálni kezd az öreglány.
Több kérdést talán nem is tettem fel, csak befejeztem a vásárlást, majd indultam a kassza felé, hogy aztán végre indulhason a nap a maga rendje szerint.
- Edző cucc ? Váltás ruha? - pillantottam a dokira, miután kifizettem mindent.

Vissza az elejére Go down
Ember

Caroline Costello
Chatkép :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? UhAWr3l
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
❅ Gal Gadot ❅
Hozzászólásaim száma :
126
Pontjaim :
71
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
❅ L.
Fő képességem :
❅ I can do miracle with a scalpel. ❅
Őt keresem :

Tartózkodási hely :
❅ Washington DC ❅
Korom :
36
Foglalkozásom :
❅ forensic pathologist ❅


Caroline Costello

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Elküldésének ideje -- Kedd Szept. 22, 2020 10:19 pm
Eric & Caroline


“Do i look like an idiot, Mr Warren?”


Megrökönyödök egy pillanatra és megpróbálom elképzelni, hogy vajon mire is gondolhat azzal, hogy durvábbnak kellett volna lennie. Mondjuk a fejemre nyomta volna a párnát? Kést szorít a nyakamhoz? Zsákba húz vagy mi a szösz? -Neeem, épp elég sokkoló volt ez így is, köszönöm.- rázom a fejem mosolyogva, bár van egy olyan érzésem, hogy ez nem az utolsó eset lesz. Biztos, hogy párszor meg fog majd még lepni, hogy teszteljen, de most már majd igyekszem én is jobban figyelni.
Szóba kerülnek a kollégák és az általuk kreált pletykák, amit ő elég jól kezel, ha tényleg úgy csinálja, ahogy mondja. Na nem, mintha annyira érdekelne, hogy aggszűznek hisznek-e vagy sem, amíg a munkámban jó vagyok. Az viszont lehet, hogy valamennyire kellemetlen lenne, ha olyasvalakivel hoznának össze gondolatban, aki ott van egy légtérben velem. Fura lenne.
-Aha. Nem, mintha a nyomozó úrnak nem ártana, ha szóba hoznák egy nővel.- forgatom a szemeimet röhögve, de igazság szerint, aki azt feltételezné Ericről, hogy nem érdeklik a nők, az bolond. Elég ránézni és látni a belőle áradó férfiasságot, úgyhogy agglegénység ide vagy oda, abban azért ezer százalékig biztos vagyok, hogy szoktak nő társaságai lenni. Ott volt például ez a Sarah, akivel fogalmam sincs, pontosan milyen volt a viszonyuk, de tény, hogy érdekelte a nő és fontos volt neki valamennyire.-Egyébként is, van magánéletem és nem csak a barátnőmmel járok inni... -morgom a bajszom alatt fintorogva, de aztán inkább lapozok is. Már csak a megjegyzése meg a végig mustrálása miatt is. Hogy a fenébe ne pirulnék el, mikor itt ácsorgok egy szál semmiben egy pasi előtt, akit nem valami régóta ismerek?
-Ja, nem elpirultam. A düh miatt vagyok vörös.- próbálom menteni a menthetőt, de mivel egy nyomozó fekszik az ágyamban, gyanítom, hogy hiába is teszem. Valószínűleg elég jól ért az emberekhez, úgyhogy most pontosan jól tudja, hogy de... Zavarba hozott egy ilyen "puszi a hasadra" dumával.
-És szeretnéd, ha mindez megtörténne? Mert még nem telt el belőle egy perc sem. Nem dobtam túl erőset, mert felfogtam, hogy te vagy az.- sóhajtom, hiszen felismertem, amint megláttam, annyira nem voltam kába, de a reflex az reflex. Amúgy is... megérdemelte. Minek mászik be az ágyamba?
-Pedig, ilyen ébresztés után megérdemelnék egy pikniket, de egye fene. Legalább kávét meg pitét hoztál... - vigyorodok el, hiszen ez azért elég figyelmes volt tőle. Mégis csak jobb úgy sokkolódni korán reggel, hogy kávét is nyomnak az ember kezébe. Bár ettől még fura fazonnak látom és ezt meg is jegyzem neki.-Szóval, most felmérted a helyzetet nálam, amíg aludtam és bevásárolsz nekem? - játszom az értetlent, de sejtem, hogy itt nem rólam van szó. Valószínűleg a saját bevásárlását akarja elintézni vagy fene tudja. Bár... talán tényleg annyira szegényesnek látta nálam a kaja felhozatalt, hogy tényleg vesz cuccokat és talán, még főz is nekem valami finomat? Azt nagyon bírnám.
Ezen gondolkozok, amíg eljutunk a boltig, majd ott kiszállok én is a kocsiból vele együtt.
-Jövök én is. Segítek, meg én is veszek akkor már pár dolgot.- indulok meg vele a bejárat felé és, ha már beértünk, veszem is magamhoz a müzli szeleteimet meg egy üveg ásványvizet is. Ki tudja, hogy kivel fogjuk tölteni a napot?
-Szóval...ha már szóba kerültek a pletykák...soha nem volt még komoly kapcsolatod? Állítólag minden kolleginát lekoptattál mindig. - kíváncsiskodok kicsit, hiszen attól, hogy vadász, még simán visszaélhetne azzal, hogy a nők omlanak utána. Én biztos azt tenném, hiszen, amelyik simán odaadná magát, az meg is érdemli, hogy kihasználják, nem? Eric jó pasi. Nem csoda, ha minden nő fel akarta szedni, ha pedig mindemellé egy gavallér is, akkor pláne meg tudom érteni a kolléganőit.



Vissza az elejére Go down
Vámpírvadász

Eric Robert Warren
Chatkép :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Tumblr_nblmowcE681qjx6n6o1_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Chris Evans
Hozzászólásaim száma :
122
Pontjaim :
110
Pártállás :
  • Semleges
  • Ellenálló

User név :
Cop
Őt keresem :
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Giphy.gif?cid=ecf05e47hoqi1upk922utlcbjj0j0v6dmimm343xrr4rnj5m&rid=giphy
Talán még nem tudod, de egymásra találtunk...
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren? Tumblr_n454rkFVr51t62v5ao2_400
Tartózkodási hely :
DC
Korom :
39
Foglalkozásom :
Rendőr


Eric Robert Warren

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Elküldésének ideje -- Kedd Szept. 22, 2020 2:01 pm

Caroline & Eric
Good morning Sleeping rose


Nem… arra valóban nem lenne semmi lehetősége sem, hogy meglegyen szidva. Talán még arra sem, hogy sikoltson egyet. Onnantól kezdve reszeltek az életének, már ha nem tanul meg úgy aludni, hogy képes legyen minden neszre felébredni, de ezt majd szépen gyakoroltatom vele. Elvégre lesz rá időnk. Legalább is én ebben bíztam.
-Így belegondolva, lehet durvábbnak kellett volna lennem… - elmélkedtem kicsikét. Aztán megtudakoltam, vajon ennyire érdekli e mit gondolnak róla mások. Én elkönyveltem magamnak, hogy magasról teszek rá, mit gondolnak rólam, hogy kivel boronálnak össze. Legalább azt a nézetet kelti másokban, hogy van rendes magánéletem, és nem csak a nagyimhoz megyek haza, akire mindennél jobban vigyázok, hiszen csak ő volt nekem.
-Azt senki sem szereti...de legalább azt hiszik, van „magánéleted”, és nem csak a barátnőddel jársz el iszogatni. - villantottam felé egy mosolyt, de ezt már csak direkt tettem hozzá, hiszen a téma teljes mértékben komoly volt, s az arcom is elkomolyodott egy kis időre.
Aztán megkaptam a várva-várt cukrot, és bedobtam egy szöveget, amit még gyerekként hallottam. Azt senki se kérdezze meg még is miért jutott az eszembe, de előkerült, s így kimondtam.
-Elpirultál, szóval… - megvontam a vállam, s tovább hesszeltem ott. Aztán lassanként a pite is elfogyott miután visszaért hozzám. Olyan nyugodtan heverésztem ott, mintha ezer meg egy éve ismertük volna egymást, s minden nap betértem volna hozzá egy adag pitével, és kávéval.
- Nem ájultam el, nem tört be az orrom, szóval igen. Azt! - jelentettem ki, mint akinek semmi sem jó, pedig titkon igen is elégedett voltam vele, hogy legalább dobni azt tud, ha már egyszer nem ébredt fel arra, hogy beosontam.
Aztán szóba hoztam a matracot, ő gúnyolódott, én szarkasztikus voltam. Aztán csak fejet ingattam, s lassan már indultunk kifelé a szobából, és a lakásból, miközben én már a nagyi pite tálját szorongattam.
- Igen boltba, és nem… nem fogunk piknikezni! - jelentettem ki határozottan, majd megengedtem magamnak egy apró mosolyt is mellé, aztán elindultam kifelé.  - Majd idővel megszokod! - tettem hozzá, miközben már ki is léptem a lakásból.
Odakint szabad kezem zsebre tettem, s vártam mikor indulhatunk meg a kocsim felé, amit szándékosan kicsit messzebb parkoltam le onnan.
-Nem. Matracot nem.  Kaját… mindent, ami egy háztartáshoz kell. - ha ő is kintvolt már, és bezárta az ajtót, akkor megindultam a kocsim irányába, majd nyitottam ki azt, és szálltam be. Megvártam míg ő is beteszi magát mellém, s már haladtam is a bolt felé, ahol mindent be tudok szerezni.
A lista nem volt olyan piszok hosszú szerencsére.
Abban biztos voltam, hogy nem fogom még elvinni a nagyihoz. Még nem mutatom be neki. Ahhoz el kell telnie egy kis időnek, hogy megtudja hol is lakik, szóval majd az én lakásomra viszem el a cuccokat, s majd később dobom át őket a nagyinak.
A boltnál kiszálltam, majd megtámasztottam a kocsi ajtót, s megkoppantottam az ablakot.
-Jössz, vagy megvársz a kocsiban? - vontam fel a szemöldököm, s közben az üzlet felé böktem az ujjammal.
Odabent hamar összekapkodtam a kellő cuccokat abban az esetben ha nem tartott velem, s pillanatok alatt ott voltam kint, hisz mázlim volt, mert nem voltak sokan. Ha velem tartott, akkor is hasonló céltudatossággal haladtam. Nem bambulva sokáig a polcok között, s közben akár még beszélgethettünk is.


3[/color]
Vissza az elejére Go down


Ajánlott tartalom

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Elküldésének ideje --
Vissza az elejére Go down
 
Eric & Caroline - Do i look like an idiot, Mr Warren?
Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
 Similar topics
-
» Eric Warren
» Caroline & Oliver
» Caroline & Eric - I need a hero... and a bodyguard maybe?
» Phoebe & Eric
» Warren & Camille

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
I N G O D W E T R U S T ❞ :: Archivált játékok-
Ugrás: