Chatkép : Szerepkör : washingtoni lakos play by : Jared Padalecki Hozzászólásaim száma : 22 Pontjaim : 19 Pártállás :
Semleges
Ellenálló
User név : Cop Fő képességem : Extraction Tartózkodási hely : Washington Korom : 33 Foglalkozásom : Épitész
Peter Prescott
Elküldésének ideje -- Pént. Május 07, 2021 1:12 pm
Phoebe & Peter
Let's build!
Kedves fiatal nőnek látszott. Bár mint azt tapasztaltam, a látszat olykor csal, s lehet még a legújabb cipője is idősebb nálam, szóval az óvatosságból kifolyólag, inkább magázódással kezdtem a szövegelésemet. Invitálására bólintottam párat, s kicsit jobban markoltam rá a terveket tartalmazó hengerre, majd odabent foglaltam helyet a nappaliban, ha egyszer bevezetett odáig. Kényelembe igaz nem helyeztem magam, csak egyenes háttal ültem, miközben a terveket előszedtem, s kiterítettem az asztalra. - Nem köszönöm! - ingattam meg a fejem a felajánlott kávéra. Nem rég estem túl az első adagon, s a minap fogadtam meg magamnak, hogy kevesebbet kellene fogyasztanom belőle, szóval inkább visszautasítottam azt. Mire végigdaráltam az elképzelésemet, s megmutattam neki a tervet, addigra esett csak le, hogy semmibe vettem a kérését, s a tegezési felkérése elsuhant a fülem mellett. - Bocsánat… a szokás hatalma. - szabadkoztam, miközben zavartan elmosolyodtam, aztán a tervekre pillantottam. - Rendben akkor tégla, és tűzjelző, és oltó berendezés? - tudakoltam, miközben zsebemből előszedtem jegyzet füzetem, s belefirkantottam a kívántakat, s közben bólintottam. - Persze! Megoldható! Melyik felére szeretnéd az épületnek? Vagy inkább legyen úgy, hogy kis ablak rajta, amivel szemmel tartható a lenti helység… vagy simán egy padlástér, tetőablakokkal? - ráemeltem ismét a tekintetem, aztán mutogatni kezdtem, s a terv másik felére, nyomban neki kezdtem egy skicc-nek, hogy az elgondolásom láthassa. -Igen, igyekeztem valami hasonlót összehozni, hogy ne nagyon üssön el az eredetitől. Meg aztán, így nem fog kiütni a környezetéből sem. - vontam meg a vállam egy kedves mosollyal az arcomon. Izgatott voltam, ám ezt igyekeztem leplezni, hisz még sem vagyok már annyira kezdő a területen, ám még is éreztem a hasamban ficánkoló pillangókat, mintha csak elevenen nyeltem volna le őket. Megköszörültem a torkom, s felé fordítottam az elkészült vázlatot. - Valami hasonló esetleg?
Chatkép : Szerepkör : washingtoni lakos play by : Shailene Woodley Hozzászólásaim száma : 60 Pontjaim : 42 Pártállás :
Ellenálló
Fő képességem : Telekinézis Őt keresem : Korom : 102
Phoebe Wright
Elküldésének ideje -- Szer. Ápr. 21, 2021 6:51 pm
Peter & Phoebe
A jó dolgok rosszra fordulhatnak, a rossz dolgokból pedig jó sülhet ki.
Sok időbe telt mire végre sikerült kitalálnom, hogy milyen tárolót szeretnék a régi helyére. Próbáltam rendesen megfogalmazni a levelem, de úgy érzem a végére eléggé kesze-kusza lett. Remélem azért a kiszemelt építészem megérti, hogy mit is szeretnék. Nem szeretném, ha nagyon elütne az új épület a környezetétől. Mindig is szerettem a természetes alapanyagokat. De nem is akarom agyon cifrázni. Egy egyszerű kis építmény is jó nekem. Szerencsére a lovaknak nem esett semmi baja. Az élelmezésüket is meg tudtam oldani. A romokat úgy-ahogy már eltakarítattam. Csak az épület maradványait kell lerombolni. Többször is átolvasom a levelem, sokszor át is írom mire végre megnyomom azt a fránya enter gombot. Idegesen rágcsálom a körmeimet. Csak nézek magam elé és várok. Bár nem számítok arra, hogy azonnal kapok választ, de mégis bízom benne, hogy de. Mosolyogva nyitom meg a levelet. Szóval megértette Bingó! Egy hét múlva már jön is a tervekkel. Nem is hittem volna, hogy ez ilyen gyors lehet.
Éppen a kávémba kortyolok bele, mikor meghallom a kopogtatást az ajtón. Megtörlöm a számat, majd gyors léptekkel indulok el a bejárat felé. Egy mosolyt varázsolok én is az arcomra és természetesen elfogadom a felém nyújtott kezet. -Szia Phoebe Wright. Nyugodtan tegeződjünk, ha téged sem zavar.-Oké nem vagyok mai csirke, de azért olyan vénnek sem érzem még magam. -Gyere be nyugodtan. Kérsz esetleg kávét?-A nappaliba vezetem őt. Itt mégis csak kényelmesebben tudja bemutatni nekem a terveit. Utána persze megmutatom neki az eredetit. Ha kép kávét töltök neki és egy tálcára kiteszem a tejet és a cukrot. -Hmm ha tényleg lehet választani, akkor jobban örülnék a téglának.-Végig nézek ismét a terven, majd bólintok egyet. -Igen az mindenképpen jól jönne. Nem szeretnék ismét így járni.-Mosolyodom el. -Szeretnék egy emeletet is bele. Nem egész hosszában. Egy amolyan padlásféleség, mondjuk a feléig. Szerinted az kivitelezhető lenne?-Közben ujjal mutatom is neki a rajzon, hogy mire is gondolok pontosan. -Amúgy tetszik az alakja. Majdnem olyan, mint a régi.-
Chatkép : Szerepkör : washingtoni lakos play by : Jared Padalecki Hozzászólásaim száma : 22 Pontjaim : 19 Pártállás :
Semleges
Ellenálló
User név : Cop Fő képességem : Extraction Tartózkodási hely : Washington Korom : 33 Foglalkozásom : Épitész
Peter Prescott
Elküldésének ideje -- Csüt. Márc. 25, 2021 6:43 pm
Phoebe & Peter
Let's build!
A napokban épp a reggeli kávémat kortyoltam, mikor felpittyent a mail jelzőm. Kicsit meglepődtem, hiszen ilyesmire nem számítottam, főleg úgy, hogy a hátam mögött hagytam ott is mindent, hogy visszajöhessek Lia-hoz. Ittam egy kortyot, majd megnéztem az üzenetet, ami aztán mosolyt költöztetett az arcomra. -Hah! Az első melóm! - villantottam egy mosolyt, majd visszaírtam, amiben elfogadtam a megbízást, s megírtam, hogy találkozzunk a birtokon, ahová viszem a kész terveket egy hét múlva. Egész jól haladtam vele, s hamar elkészültem a tervekkel, így a megbeszélt időpontra már meg is voltam vele. Egy reggeli gyors kocogás után, néhány kávéval megpakolva, s telefonok elvégzése után, már útnak is indultam. Szerencsére nem sok ilyen hely akadt a környéken, így hamar odataláltam. Leparkoltam a kocsimat, kicsit még üldögéltem ott, majd kiszállva indultam meg az épület felé, hogy bekopogtathassak. Meglepő, de egyszer sem voltam ilyen helyen. Bár, mindent el kell kezdeni egyszer. Fellépkedtem a lépcsőn, majd megkopogtattam az ajtót, s hátat fordítva annak várakoztam odakint. Közben azon agyaltam, vajon mennyi ideig lóghatok még Lia nyakán, s meddig fogja elviselni a bátyja jelenlétét. Zsebre tettem fél kezem, hisz a másikban ott tartogattam a terveket, amit meg kell majd mutatnom a hölgynek. Egyszerű lett, de tágas, amiben minden kényelmesen elférhet. Mikor lépteket hallottam, megfordultam, s kedves mosollyal az arcomon néztem a fiatal szőke hölgyre. - Hello! Peter Prescot – nyújtottam a kezem, s ha elfogadta, hát finoman, még is határozottan fogtam kezet vele. - A szénatároló miatt jöttem. Elhoztam a terveket. Kicsit méricskélnék a helyszínen ha lehet. - leengedtem a kezem. - A tervet most mutassam, vagy a régi tárolónál? Meg kell hagyni, egy kicsit izgultam, hiszen ez lesz az első olyan önálló munkám, ami nem egy több szintes épület, vagy egy lakóház. Ha kérte, akkor kiszedtem a tekercset, s kitekerve lefektettem egy erre alkalmas helyre. - Fémvázas szerkezetet gondoltam hozzá, de ugyan ez kivitelezhető fával, vagy éppen téglával. Vagy ha akarja, akkor lehet könnyűszerkezetes is, bár talán jobb lenne a tégla. - elmélkedtem. -Két bejárattal, a tűzvédelem érdekében, beépített tűzjelzővel, s oltó rendszerrel, már ha igényt tart rá. - pillantottam fel a lapokból.