Lisa & Phoebe

-Szólok majd nekik előbb. Különben is sokan nem szeretik, ha csak úgy kiadják idegeneknek az elérhetőségeiket. Szóval majd ha engedélyt kaptam rá jelzemfeléd.-Mosolyodom el és fel is jegyzetelem magamnak a telefonomban, hogy mindenképpen keressem fel őket. Lehet, hogy elküldenek a francba, de talán örömmel segítenek majd. Ki tudja...
-Nos te tudod, de ha kell megpróbálhatok bejutni hozzájuk.-Én nem fogom erőltetni, de ha nem talál mást rá én bevállalom.
-Legyen inkább a holnap este. Ma még sok elintézni valóm van.-Közelebb sétálok hozzá és szorosan megölelem őt.
-Köszönöm a segítséget a lovardával kapcsolatban. El sem tudod képzelni, hogy mekkora nagy terhet vettél le a vállamról. Nem is az épület izgatott, hanem inkább a takarmány. Szóval örök hála!-Szépen elengedem őt, majd kezembe is veszem a cuccaimat.
-Akkor a lányt várom és egyeztessünk még a holnapival kapcsolatban.-Intek neki egyet és magára hagyom őt. Ideje hazamennem és folytatni a munkát. Örülök annak, hogy kapok egy kis segítséget, de picit tartok is attól, hogy egy fiatal boszorkányt fogadjak be. Remélem leszek olyan jó mentora, mint amilyen nekem volt Marla.

//Bocsi, hogy csak most és ilyen rövidet, de nagyon köszönöm a játékot :hug://

Lisa & Phoebe

Lisa szavait hallva eszembe jut Dante. Végül is ő simán lehetne a belső ember, akit keres… De mondjuk fogalmam sincs, hogy bevállalná e, nah meg még mindig nem vallottam be neki a dolgokat.
-Tudod van ismerősöm a rendőrségnél. Kettő is. Meséltem már neked a múltamról, arról is, hogy miért vagyok itt a városban. Nos a tűzeset miatt találkoztam személyesen a bátyámmal. Még nem mondtam el neki az igazságot. Nem tudom mikor lenne a legjobb alkalom rá. Azt hiszem félek a dologtól. Az sem biztos, hogy hinni fog nekem… Mindenesetre, lehet vele felvehetnéd a kapcsolatot. Ő is boszorkány, de azt hiszem ezt tudod… A másik rendőr meg segített nekem, mikor az egyik lovam elszabadult. Benne nem éreztem mágiát. Eric Warren. Rendes egy fickó. Szóval esetleg őt is felkereshetnéd.-Igaz nem sok mindent tudok róla, de ki tudja… Lehet, hogy ő is mellénk állna.
-Nem is értem az ilyen szülőket… Basszus. Hogy képesek ilyet tenni a saját lányukkal? Az ilyeneket égetném el máglyán.-Háborodom fel, majd mély levegőt veszek és próbálok lenyugodni.
-Bocsánat… Szóval örömmel látom őt és igyekszem segíteni neki ott ahol tudok. Legalább mi fogjunk össze, ha már a világ ennyire… nem is tudom… beteg lett. Semmi sem normális… De nem fárasztalak az én hülyeségeimmel. Esetleg van még valami? Gondolom neked is rengeteg a munkád… Amúgy egyszer igazán elmehetnénk kicsit lazítani. Tudod iszogatni vagy hasonló. Rég nem mozdultam ki, de gondolom te sem.-Szélesedik ki a mosolyom. Egy kis iszogatás, laza beszélgetés, akár táncolás. Jól jönne.

Lisa & Phoebe

-Talán jobban is jártam, hogy nem kerestek meg. Nem hiányzik nekem egy ilyen anyámasszony katonája.-Húzom el a szám sarkát. Ha tényleg ennyire beszari, hogy nem képes meghívni engem egy egyszerű randira, akkor inkább hagyjuk is ezt az egészet. Nem mondom nem lenne jó egy kis kikapcsolódás, de nem kell nekem kölyök.
-Nem kell újakat mellém rendelned. Nem hiszem, hogy az ő hibájuk volt. Szerintem pontosan tudta az, aki csinálta, hogy mi a helyzet. Ki tudja, lehet, hogy hetekig figyelte a helyet... De a nyomozásban örömmel veszem a segítséged. Nem is az érdekel, hogy ki tette, csak tudni szeretném, hogy miért mielőtt valakinek baja esik. Mi van, ha legközelebb a lovakat gyújtják fel, vagy a lányokat bántják?-Az élelem legalább pótolható. Persze jó sok munka lesz újra építettni és nem kevés pénz, de nem is tudom mit csinálnék, ha valakinek baja esett volna. Lehet magam kutatnám fel az illetőt...
-Baszki... Szóval senkije sincs? Jól tetted, hogy hozzám fordultál vele. Bár nekem sose volt tanítványom, de tudok segítséget is kérni, ha esetleg nekem nem menne. Baba voltam még mikor elvesztettem az édesanyámat. Az ő barátnője tanított engem. Szinte ő nevelt fel engem.... Sőt... Ő nevelt fel engem.-Apámra nem igazán számíthattam, szóval igen. Marla a családom és biztos vagyok benne, hogy ő is örömmel fog segíteni a lánynak.
-És vele már beszéltél erről? Mit szól hozzá? Persze a jó munkáért kapna fizetést, de nem rendeset...Viszont cserébe a lakhatásért és miegymásért nem kell fizetnie. Ez így okés?-

Lisa & Phoebe

-Hogy mi? Randit? Ez most komoly? Te jó ég! Mintha ismét tinédzser lennék. Miért nem ő jön hozzám? Nem vagy az anyukám, vagy a nevelőm, hogy téged kérjen meg. Ez elég gáz a részéről.-Nézek le ismét az aktákra. Nem mondom azt, hogy nem helyesek, de elég gyerekesen hangzik ez nekem. Ha annyira bejövök neki miért nem tőlem kérdezi meg a dolgot? Lisa szervezzen meg nekünk egy randit? Ez most komoly? Valami kiderül még a mai napra?
De inkább nem is foglalkozom tovább a srácokkal. Gyerekekre nincs szükségem. Túl sokat éltem meg ahhoz, hogy most egy kis pihebajszúval kezdjek ki. Nem lenne hozzá türelmem.
-Oki. Nincs baj, mármint kedves tőled ez a dolog… Szóval igazából hálásnak kéne lennem.-Ejtek meg felé egy mosolyt olyan bocsánatkérés elfogadásaként. Tudom, hogy semmi rosszat nem akart ezzel, de mégis rosszul sült el a dolog, viszont ezért nem fogok rá haragudni.
-Tökéletes.-Örülök neki, hogy nem ellenkezik a dologgal. Ha már ennyit segít, akkor az a minimum, hogy kifizetem a költségeket. Nem őt hibáztatom azért, ami történt, sem az embereit. Erre senki sem számított. Nagy eséllyel nem egy szimpla ember okozta a tüzet. Lehet, hogy nagyon is tisztában volt az illető azzal, hogy megfigyelnek engem és kihasználta azt a pár másodpercet, mikor minden szem másra terelődött.
Elveszem tőle a képet, majd megnézem magamnak.
-Hozzám majd, ha ki tud jönni. Szállást is biztosítsak neki?-Nem tudom, hogy pontosan mit beszélt meg vele. Helye lenne nálam bőven, szóval nem zavarna engem. Már csak az a kérdés, hogy mennyire fiatal.
-És mit kell még róla tudni? Tudja használni az erejét, vagy még tanítani kell?-Nem sűrűn tanítottam fiatal boszorkányokat, de ha szükséges természetesen segítek neki. Nem fogom őt ellökni, ahogyan anno engem sem löktek el, pedig megtehették volna.

Lisa & Phoebe

-Őszintén... Nem éppen egy gyenge nőt ismertem meg benned. Ha valaki az én szeretteimet bántaná, vagy veszélyeztetné én nem haboznék.-Mind annak ellenére sem, hogy nem vagyok az erőszak híve. De vannak olyan helyzetek, mikor az élet megköveteli, hogy keményen odavágjunk. Szerintem egy ponton mindenki képes lenne gyilkolni...
-Tíz éves adatok. Hú... rendben. -Így már mindjárt más a helyzet. Nehezebb lesz a munkám, de megoldom. Azért ez még nem a lehetetlen. Nem olyan nagy ez a város. Hahaha... Még jó, hogy nem az egész Földet kell felkutatnom utána. Nah akkor lehet visszadobnám neki a feladatot.
Utána valami olyasmit árul el nekem, ami kicsit sem tetszik és ennek hangot is adok. Afelháborodásomat szerencsére igen nyugodtan kezeli és már meg is magyarázza a dolgot. Valahol megértem őt is. Lehet magam is ezt tenném az ő helyében.
Csendben figyelem őt, majd megnézem a képeket a srácokról. Mindegyik arc ismerős nekem, sőt... Mindig is kedvesek voltak velem.
-Önkéntesen? És most ezzel mit kezdjek? Fizessek nekik a munkájukért? Köszönjem meg nekik?-Pillantok fel a képekról Lisára. Na jó érzem, hogy kissé le kell nyugodnom, hisz ha belegondolok semmi rosszat nem tett.
-Ne hargudj, csak ez az egész elég hirtelen jött. Igen, ha szóltál volna tiltakoztam volna a dolog ellen. Nem érzem azt, hogy vigyázni kellene rám. Tudok magamra vigyázni.-Megéltem lassan 100 évet, persze voltak nehezebb és könnyebb időszakok, de élek és virulok. Miért pont most kellene nekem védelem?
Sóhajtok egyet, majd azért varázsolok egy mosolyt az arcomra.
-Ez nem rossz ötlet. Elisa biztos örülne neki, meg hát így ha szabadságra megy nem maradnék egyedül.-Erre valóban nem gondoltam korábban,jól megvagyunk Elisával. Nem egy hisztis lány, aki nem hajlandó bepiszkítani a kezét. Keményen dolgozik, és úgy látom, hogy élvezi is.
-Ez igazán kedves tőle. Kérlek majd mondd meg mennyivel tartozom.-Nem várom, hogy ingyen segítsenek nekem. Az a minimum, hogy legalább a takarmányt kifizetem.
-Legközelebb ilyet ne csinálj. Tök idiótának érzem magam...-Mind a négyen úgy tettek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Sose éreztem rajtuk azt, hogy több is van a dolgok hátterében.

Lisa & Phoebe

Milyen jogon szólhatnék bele az Ő életébe? Ez az ő döntése. Maximum megoszthatom vele a véleményemet. Nyilván nem repesek az örömtől, de most még elfogadom, lenyelem a keserű pirulát. Majd meglátjuk, hogy mi lesz az eredménye a dolognak. Bízom benne, hogy neki lesz igaza.
Átveszem tőle a dossziét és azonnal kinyitom, hogy bele nézzek. Elég sok mindent tud már róla. Kissé meglep, hogy akkor én miért is kellek ide?
-Sok az információ. Nehéz lesz még többet megtudni. Mit akarsz tőle? Ugye nem akarod őt…-Nem fejezem be a mondatom, de érteni fogja, hogy mire is célzok. Nem vagyok híve az erőszaknak. Pont ezért is segítek nekik, hogy ennek az egésznek minél előbb véget vessünk. Hiába vagyunk mások a sima embereknél mégis van valami, amiben ugyanolyanok vagyunk. Uralkodni akarunk a gyengébbeken…
Meglepetten pislogok rá, ahogy felpattan a kanapéról és a telefonja után nyúl. Azért nem történt tragédia. Szerencsére senki nem sérült meg. Nem a lovakat akarták bántani… Mondjuk ki tudja, hogy mikor akar ismét lecsapni. Bár most igen nagy a forgalom nálam… Nem hiszem, hogy kockáztatna az illető.
Összeráncolom homlokom, ahogy meghallom, hogy figyeltet engem az embereivel. Tudom miért teszi, de mégis kissé felbosszant a dolog. Figyelem őt egy ideig, majd ismét megszólalok.
-Hogy mit csinálsz?... Figyeltetsz engem? Erről mégis mikor akartál szólni nekem?  Milyen jogon? -Állok fel most már én is. Érezheti rajtam, hogy cseppet sem tetszik a dolog. No nem az, hogy vigyázni próbál rám, inkább az, hogy nem szólt róla. Mintha valami bűnöző lennék, akit figyelni kell…
-Értem én, hogy így akarsz vigyázni rám, de nem normális, hogy nem tudok róla. Basszus elég idős vagyok ahhoz, hogy magamról gondoskodjak, nem vagyok holmi kis tini lány, akinek minden lépést figyelni kell. Lassan betöltöm a százat… Ennél rosszabb helyzetbe is kerültem már… Mi lesz a következő? Bezársz egy szobába?-Nem ordítok vele, de nem is olyan kedves a hangom, mint az előbb.
-Nincs szükségem segítségre… Elvileg tudnod kellene, hogy ott van Elisa, aki segít… Bár most sok mindent ő sem tud csinálni. A többit meg szakemberekre bíztam rá… Mégis kiket állítottál rám?-Azért ismerem már a csapatot, csak feltűnt volna egy-egy ismerős arc… Vagy ezek az ő beépített testőrei?
-Viszont, ha anyukád körbe tud kérdezni azt megköszönném.-Kicsit lágyul a hangom, de továbbra sem örülök ennek a hírnek.

Lisa & Phoebe

Hallgatom őt, de nem igen tudom megérteni. Persze a szívnek az ember nem igen tud diktálni és az ő történetük sem most kezdődött el. De akkor sem a mi nézeteinket követi. Viszont nem fogok e miatt nekirontani Lisának. Támogatom őt. Ha úgy véli, hogy bízhatunk benne, akkor nekem is meg kell bíznom benne. Nem mondom azt, hogy könnyű lesz, de a barátságunkért megteszem.
Csendben hallgatom végig. Nem vagyok olyan pofátlan, hogy közbe szóljak. Minden elmond, azt is mit vár el tőlem. Végül is ezzel a feladattal nincs semmi gond. Csak az lesz a nehezebb feladat, hogy megtaláljam őt. De már kaptam tőle nehezebb feladatot is. Nem hiszem, hogy ennyi tapasztalattal a hátam mögött ez ekkora nagy problémát fog jelenteni nekem.
-Rendben számíthatsz rám. Esetleg mit érdemes tudni róla még?-Egy két dolog mártiszta vele kapcsolatban, de hátha ennél többet tud mondani.
-És kérlek légy óvatos vele. Nyilván, ha te megbízol benne támogatlak, de ettől még én nem biztos, hogy tudok majd benne bízni... De ki tudja. Mindenki okozhat meglepetéseket.-Szélesedik ki a mosolyom. Nem akarom megdorgálni. Igaz többet láttam a világból, mint ő, de ettől függetlenül egy okos nő. Tudja mit csinál, de néha a szív becsaphat minket.
Csak nem hagy békén engem a dologgal. Először sóhajtok egyet, beleiszok a teámba, majd elmosolyodom.
-Tényleg ne csinálj belőle nagy ügyet... Biztosan te is hallottál a tűzesetről. A szénatárolóm leégett... Nagy eséllyel valaki felgyújtotta, most a rendőrök keresik az illetőt, vagy illetőket. Szóval most megy az építkezés, de ez a kisebb gond... Szénát ilyenkor már nehezebb szerezni.-Húzom el a szám sarkát.

Lisa & Phoebe

A táskámat ledobom a kanapéra, a kabátomat meg csak felakasztom a megadott helyre.
-Oh semmi különös...Csak rengeteg a munka... Tudod....Hogy mi? Félixxel?-Lepődöm meg a szavain, miközben helyet foglalok a kanapén. Nah erre aztán végképp nem számítottam. Ő nem éppen a mi érdekeinket képviseli. Meg is feledkezem arról, hogy válaszoljak a kérdésére, így csak később teszem meg azt és egy teát kérek tőle.
-Az én problémám most nem fontos. Majd megoldódnak a dolgok, valahogy... De ő mégis mit keresett itt? Mit akart?-Nem fogom hagyni, hogy elterelje a témát, nah meg most nem azért jöttem, hogy az én problémáimról beszéljünk. Amúgy sem szeretek panaszkodni, vagy sajnáltatni magam. Eddig mindig volt valahogy. Nem lesz könnyű új szénát beszereznem, így a tél elején, de megoldom.
Viszont ha már így közölte velem a dolgot, akkor annyit azért csak megérdemlek, hogy megmagyarázza, hogy mégis hogy sikerült ezt.
A teát megköszönöm neki, de még nem iszom belőle. Most sokkal jobban érdekel a válasza. Összeráncolt homlokkal figyelem Lisát.

Lisa & Phoebe

Kapkodva indulok el otthonról. Az egész napom csak a rohanásról szól. Amióta felgyújtották a széna tárolót annyi a munka, hogy pihenésre is alig jut időm. Nem mintha amúgy tudnák pihenni az idegességtől. Még mindig nem találták meg a tettest, vagy tetteseket....
Az autóba csak bedobáloma fontosabb dolgaimat, majd rá is nyomok a gázra. Nem vagyok az a késős fajta, nagyon is utálom, ha valaki rám vár... De most mégis úgy tűnik, hogy pár percet várnia kell.
Nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy talán valaki rájött arra, hogy otthont adok az ellenállóknak néha napján. Nem vagok a gyilkolás híve, de nem is akarom, hogy ez az egész így folytatódjon tovább. Szóval segítek nekik. Persze ha harcról lesz szó szintén számíthatnak rám, de addig inkább a békésebb megoldások híve vagyok.
Ahogy megérkezem a megbeszélt helyre s sikerül leparkolnom az autóval vállamra kapoma táskám és sietős léptékkel indulok el az épület felé.
-Szia Lisa! Ne haragudj a késésért... Csak fejetlenség van nálam. Bocsi.-Kérek tőle őszintén bocsánatot. Jól ismer már. Tudja nagyon jól, hogy nem vagyok az a linkeskedő alak.