Arca ovális, sápadt, vonásai szabályosak, talán kissé élesek, álla hangsúlyos. Az ilyen fejet nevezték a viktoriánus korban szépen metszettnek. Könnyű elképzelni alatta a koponyáját. Pillantása acélos, tele értelemmel és kíváncsisággal, érzelmekkel és gondolatokkal. Karakán kiállású, tartása egyenes és büszke, szinte fenségesnek hat. Léptei elnyújtottak, légiesek. A kezei hidegek – mindig -, kézfogása magabiztos és erélyes. Termete alacsony, ugyanakkor formás, rosszabb-, stresszesebb-, túlhajszolt időszakaiban akár madárcsontúnak, soványnak is nevezhetnénk, de ettől függetlenül van benne erő, hisz mind a mai napig jól karban van tartva a teste – akárcsak az elméje. Középhosszú, világos ezüstszőke haja lágy hullámokban omlik a vállaira, a húszas éveiben készült fotókról azonban izzó vörös tincsekkel keretezett arccal köszön vissza – vagy előre, a jövőbe, a mostba. Ruhatára már-már unalmasnak is nevezhető: egy-egy élénkebb színtől – mint a vörös, vagy a fukszia, esetleg a kék valamely világosabb árnyalatától – eltekintve kimerül a fekete-fehér-szürke szolid kombinációjában és a sötét színek tónusaiban. Kedveli a blúzokat, és az ingeket, az egyszerű szabásvonalú nadrágokat és szoknyákat, a blézereket és a szövetkabátokat. Érdekes módon így is módfelett figyelemre méltó teremtés, és fel is hívja magára a figyelmet, de ez sokkal inkább titokzatos, mégis iszonyatosan erőteljes kisugárzásából adódhat. Ritkán sminkeli ki magát, ugyanakkor egy egészen kicsit sem hanyag vagy slampos a megjelenésében. Kedvenc parfümje markáns aromájú, fűszeres, de nem bántó.
Határozottan introvertált alkat, de ettől függetlenül bármikor képes kiállni a tömegek elé és nyilatkozatot tenni, vagy beszédet mondani. Az érzelmeit jól kezeli, és ez által jól is leplezi őket, ha bántja valami. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lehet vele beszélni, vagy, hogy nem ismeri a megbocsátás intézményét. Általában nem haragtartó, de azért nála is van egy pont, amikor már nem érdemes győzködni, és könyörögni a megbocsátásáért; azt majd ő adja, akkor, amikor akarja, amikor úgy gondolja, hogy félre tudja tenni a múltban okozott sérelmeket. Keménynek és szívtelennek tűnhet - a munkatársai, a beosztottjai, azok, akik nem ismerik eléggé, Iron Ladynek nevezik a háta mögött -, aki jól ismeri, az azonban tudja, hogy odafigyel a környezetére, és az emberekre maga körül, empatikus és egyébként rettenetesen érzelmes egyén, csak éppen nem kürtöli világgá azt, ami a lelkét nyomja, vagy éppenséggel önnön boldogságát. Van egy 'biztonsági zónája', amit ő rajzol saját maga köré. Ilyenkor valami megközelíthetetlen titokzatosság, fájdalmas zárkózottság lengi körül, és ember legyen a talpán, aki e varázst képes megtörni. Számára a világ kétfelé oszlik: a körön kívülre és a körön belülre. A körön belül vannak azok, akikhez érzelmileg kötődik, akiktől nem kell tartania, akik rá szorulnak. A körön kívül helyezkedik el mindenki más, aki ismeretlen, aki gyanús, akinek a szándékai nem tiszták, és aki neki csalódást vagy fájdalmat okozhat, vagy már okozott is.
Nem szeret a szüleiről beszélni. Ez két okból lehetséges: szeretett, tisztelt és becsült édesapja – akinek egyébként a nyomdokaiba lépett – aránylag fiatalon halt meg egy rajtaütés során, és ez rettentően nagy törés és megtörés volt Grace számára. Az édesanyja ellenben a mai napig él, de nem igazán tartják a kapcsolatot egymással a hölgyek. Az asszonyt sem kevésbé viselték meg a férjével történtek, mint Grace-t, ellenben ő nem tudott tovább lépni még hosszú évekig. Ennek hozománya az volt, hogy Grace rettegésben élt: mi van, ha egy nap felbukkan a rendőrség, vagy a gyámügyesek, és elviszik őt, a fiatalkorú lányt valahova, és akkor ki fog vigyázni az anyjára? Mert az akkor még fiatal lány volt az, aki azokban a szomorúságtól és gyásztól terhes és nehéz időben vitte a háztartást, vásárolt be, főzött az anyjára, míg amaz egész nap saját bánata posványos mocsarába süppedt – ivott, cigizett, aludt, az ételt is úgy kellett belé traktálni. Cserbenhagyta a legfontosabb személy, amikor a legnagyobb szüksége lett volna valakire – rá, az anyjára -, aki mellette van, akinek a vállán sírhat, aki megvigasztalhatja, de úgy alakult, hogy a szerepek felcserélődtek, és mindezt mélységes titokban kellett tartani, nehogy elválasszák őket egymástól.
Saját gyermekeit mindennél és mindenkinél jobban szereti, és soha nem lenne képes olyan mélyre zuhanni, hogy nekik kelljen őt felkanalazniuk és darabról-darabra összeragasztaniuk, mint, ahogyan azt ő is tette annakidején. A férjével már más a helyzet. Voltaképpen ő maga, Grace sem tudja, hogy mit tegyen, vagy mit mondjon, hogy tulajdonképpen hányadán állnak. Legszívesebben elmenekülne, magára maradna, gondolkozna, de nem teheti, hisz a gyerekek...
Örök hűséget fogadtak, Grace pedig nem a kicsinyes bosszúállások embere, de a tűréshatára véges.