Pislogok párat, túl sok információt osztasz meg velem túl rövid idő alatt: hát nem látod, hogy totálisan szét vagyok csúszva? Mármint oké, lehet, hogy nem látod, mert ugyan olyan sűrűn pislogok, mint eddig és még csak nem is tátogok, sőt, nem kezdek el neked Disneylandről sem hadoválni, de ettől még totálisan szét vagyok esve: elvesztettem a fonalat, amikor kinyitottad a szád, mert hát az a helyzet, hogy túl jól nézel ki ahhoz, hogy igazán koncentráljak a próbafeleséges dolog után a mondandódra - Mármint neked muszáj éppen szőkének lenned? - és csak akkor csatlakozom vissza, amikor felajánlod, hogy kivered. Mármint tulajdonképpen nem ajánlottad fel, de hetekkel ezelőtt Mimi azt mondta nekem, hogy a kis kurvák - jó lehet, hogy nem ezt a szót használta, meg aztán nehogy magadra vedd!! - szeretik kéretni magukat.

- Hát ha ez egy próba, akkor ez nem éles bevetés. Szóval, ha elbaszol bármit, akkor is van még egy esélyed. - Bámulok rád olyan értetlenül, amennyire értetlenül állok a helyzet előtt: te komolyan azt hiszed, hogy bármi jobb lehet annál, minthogy kivered? Mármint oké, nyilván tudunk olyat mondani, ami jobb annál, de ha a szendvics és a kézimunka között kell választanom, akkor kösz szépen, kurvára nem vagyok éhes. - Illetve nem tudom Romolus mennyit mondott neked, de mi azok a testvérek vagyunk, akik tudod osztozkodnak mindenen. A ruhájukon, a kajájukon és bizony a nőjükön is. - Itt azért vetek egy elég jelentőségteljes pillantást rád, remélem érted a célzást. - És az a te nagy szerencséd bébi, hogy... - Itt bizony felhuppanok a szendvicsed mellé a konyhapultra, hogy közelebbről is megvizsgálhassalak. - Kurvára tudom mivel tudnánk kiengesztelni Romolust ha megtudja. De ugye miért is kellene megtudnia? -

Az a baj bébi - oké, oké tudom, hogy te abból a realityből vagy, csak így nem tudtam még megjegyezni a neved ( ezer bocs!! vagyis ki a faszt akarok áltatni? kicsit sem sajnálom) -, hogy ebből már nem fogsz jól kijönni. Mármint, akárhogyan is nézzük ez mégis csak a te hibád, hát a faszért emlegetted, hogy szívesen kielégítenél egy Disneylandes este után, amikor a valóság szar? - Én tudok titkot tartani. - És ha azt mondod, hogy te is, akkor nem veszem el ezt a szendvicset, amit olyan nagy műgonddal kenegetsz meg bámulgatsz. Na jó lehet, hogy akkor is elveszem, csak akkor egy kicsit jobb képet vágok hozzá, hogy ebbe bizony majonézt is tettél. Mi a picsáért rontod el a sajt ízélményét? Kurvára szükséged van rá, hogy a próbafeleség időszakod előtt főpróbát tartsunk, és tudod mit? Nem fog zavarni, ha mindenbe majonézt teszel, ha most tényleg beadod a derekad.

Az a baj az ilyen szétdrogozott éjszakákkal, hogy a másnap kibaszott szar. Mármint komolyan, fekszel az ágyadban és bámulod a plafont, közben azon gondolkozol, hogy megéri-e egyáltalán felkelned, megéri-e egyáltalán bármit csinálnod, ha a világ nem az a kibaszott Disneyland, amire te előző éjszaka befizettél, és aztán rá jössz arra, hogy kurvára nem éri meg ez az egész, csak mindjárt behugyozol, úgyhogy mégis csak felkelsz és mégis csak rájössz, hogy tényleg nem Disneyland az életed, de nem hugyozhatsz be.

Szóval szétdrogoztam magamat az éjszaka, leküldtem mellé legalább egy üveg alkoholt, valami ócska, krumplihéjból meg etilalkoholból főzött ocsmány ízű szeszt, fekszem az ágyamban, bámulom a plafont - mármint érted, most keltem, szóval mi a faszt bámulnék, ha nem a plafont - és amellett, hogy nem a kibaszott Disneylandben vagyok hercegnőkkel meg beszélő teáscsészékkel, szóval még hugyoznom és hánynom is kell és csak abban reménykedem, hogy Mimi kibaszottul nem zárkózott be a fürdőbe - megint - mert akkor nem marad más lehetőségem, mint szolidan és visszafogottan kihányni az ablakon. Mondjuk végül is miért ne dobhatnánk fel Washington utcáit valami újfajta művészettel? Újkori Rembrandt? Vagy azért ez kevésbé művészi? Vagy várj, ki a fasz ítéli meg, hogy mi az igazán művészi?

Felnyögök, aztán kihányok az ablakon - egyszerűbb, gyorsabb is és még takarítani sem kell utána - elcsoszogok a WC-ig, fogat mosok egy fogkefével, aztán kicsoszogom a konyhába és rád bámulok egy másodpercre. - Öhmm... - Most jogosan gondolhatnád, hogy arra gondolok, hogy egy szakadt alsógatyánál többet kellett volna felvennem, ha vendégeket fogadunk, de igazából éppen arra gondolok, hogy vajon ha megkérnélek kitakarítanád-e a szobámat, ha már Mimi nemet mondott. - Új lakótárs? Van még egy szabad hely a szobámban. - Lehet, hogy nem a reggeli, kómás, Disnelandből szabadult, a valóságban felocsúdott, hányás után más fogkeféjével fogat mosott arcom a legvonzóbb, de hát, miért is ne? Miért is ne adnék neked egy esélyt, hogy igent mondj?