Tudod, az van amúgy, hogy rettegek a vértől meg az erőszak minden formájától. Ami elég röhejes, tekintve, hogy elvileg überbaszó farkas lennék, vagy mi a fene – jó, hát inkább amolyan kifejezetten nyomi farkas vagyok, nem is igazán farkas, csak farkaska, ha érdekelnek a részletek, akkor egyszer érdeklődd meg Romulustól, BÁR jelen pillanatban nem úgy tűnik, mintha bármilyen pillanatban is érdeklődnél irántam, amikor nem vagyok jelen, mi több, akkor sem igazán, amikor jelen vagyok –, de azt hiszem, ez elég indok arra, hogy ne húzzak be neked egyet, amint rángatni kezded a válladat. Sírásra hajlón lebiggyed az ajkam széle, a fejedhez akarom vágni, hogy egy hülye barom vagy, hogy aggódom érted, hogy utálom magam, amiért nem is tudtam az egészről, hogy nem segítettem sem neked, sem Miminek, de tudod, mit? Ezen a ponton már nem is merem kimondani, mert valószínűleg az lenne a válasz, hogy semmi közöm hozzá, és tudod, mit? Igazad is lenne. Mire a zacskót elém hajítod, már csak üveges tekintettel bámulok magam elé, azért persze, sikerül rátenned egy lapáttal, ahogy az orrom előtt dobod el a csikkedet, de nem mondok semmit, ahogy elsétálsz. Még várok pár szívdobbanásnyi időt, mielőtt elfúló hangon levegőért kapnék, aztán négykézlábra ereszkedve felvakarjam a földről a zacskót meg a gyújtómat is. (Azt hiszem, jó, hogy nincs itt Bob, hogy ezt felvegye.) Beteszem az airpodomat, hogy valami elnyomja a távolodó lépteid zaját, de nem tudom annyira felhangosítani a zenét, hogy ne dübögjön visszavonhatatlan emlékeztetőjeként annak, hogy valami két perc alatt is rohadtul elkúródhat.
Megrántom a vállamat ahelyett, hogy igazán válaszolnék, baszki pont úgy nézel ki, mint aki mindjárt kiver valamit - és sajnálatos módon nem úgy nézel ki, mint aki mindjárt kiverné nekem -, egy balhét, egy hisztit vagy nem tudom pontosan mit, de a pillantásod elég ahhoz, hogy inkább ne akarjak megszólalni, fasznak van szüksége arra, hogy vergődj egy sort amikor itt állunk egy félig lerombolt hely előtt, ahol megdöglött a főnököm - az előbb elfelejtettem, szóval most egy perc, néma mozdulatlan csend Titan emlékére - és még érződik a szagom, a szaga, a halál rohadás szagú bukéja. Az egy perc néma csend olyan hosszúra nyúlik, hogy fél percig nem is válaszolok neked és tudod számomra ez baszadék hosszú idő, mert csak rá szeretném vágni, hogy KURVÁRA NE RÁGÓDJ A MÚLTON MERT SZÉTBASSZA AZ ÉLETED!!!! ezt én már csak tudom: úgyhogy csak némán slukkolok egyet, kicsit még bámulom az épületet, aztán végül feléd pillantok és csak megrántom a vállam. - Úgy, hogy nem döglöttem meg? Mármint érted, EMBER örülök, hogy élek, most picsogjak azon, hogy majdnem meghaltam. Ne inkább annak örüljek, hogy mégsem? - Egy kicsit pattogósabban válaszolok neked, mint ahogyan terveztem úgyhogy csak sóhajtok, hogy inkább lenyugodjak. - Nem mindenki ilyen szerencsés Marjory, szóval inkább nem azon rágódnék, hogy mi lett volna ha.. - Szerintem még életemben nem szólítottalak a neveden, de hát ennek is meg kell történnie valamikor: idegen érzés, a bébi sokkal jobban illik rád, de bébik csak azok lehetnek, akik nem akarnak keresztbe lenyelni, amikor éppen törődni akarok velük. Esik a reputációd bébi. - Nesze. - Előtúrok a zsebemből valami zacskót, valami cuccot és eléd dobom. - Aztán jó kesergést itt a romok előtt. - Mellé dobom a csikkemet, eltaposom és itt hagylak (vagyis érted, elindulok valamerre, tulajdonképpen mindegy merre.)
drivers license || nem tudom miért ez a dal jutott eszembe : (((
Vendég
Vendég
Elküldésének ideje -- Kedd Jan. 19, 2021 7:18 pm
they say you are a little too much
Minden bizonnyal nagyon csúnyán nézek rád, én is érzem. És most nem azzal a duzzogós, felfújt ajkakat csücsörítős, valahol amúgy marhára imádnivaló nézésemmel – jó, mondjuk, mikor nem vagyok marhára imádnivaló? –, hanem úgy, ahogy szerintem nem sokan feltételeznék, hogy képes vagyok nézni. – Ugye, nem gondolod komolyan, hogy ez a megfelelő alkalom arra, hogy megvond tőlem a cuccot? – A rekedtség megmarad, és mélyen belül felmorog a farkasom, és vissza kell fognom, hogy ne ugorjon a torkodnak, hogy ne legyen egy elviselhetetlen picsa, hogy ne verjem ököllel a mellkasodat helyette én, hogy ne köpjek feléd mocskos dolgokat, amiket nyilvánvalóan nem érdemelnél meg. De kérlek, ne most akarj okos lenni, bassza meg, mert különben-- Úgyhogy, amíg jobban nem leszel, be kell érned velem. ...és akkor ennek hallatán máris elszégyellem magam, és összeszorítom a szememet, és a tenyerem élének támasztom a homlokomat, hogy ne sikítsak, aztán megrázom a fejemet, és igyekszem jó képet vágni ehhez az egészhez. Hozzád. Mire elém guggolsz, kiveszem a cigit a számból, pengevékony vonallá préselem az ajkaimat, ahogy igyekszem nem sírva fakadni, és megrázom a fejemet. Nagyot nyelek. Még egy fejrázás. Nekifutok még egyszer. – Baszki, hogy tudod ennyire lazán kezelni? Meghalhattatok volna. Mimivel azóta még nem is beszéltem, pedig kurvára szeretném látni, meg rohadtul meg akarom ölelni, és... Bassza meg, Titan, én... Megint szorosra zárom a szememet, kifújom a levegőt, aztán kinyitom, talán kicsit kétségbeesettebben, mint kéne, mert mintha attól tartanék, hogy mire felnézek, már nem leszel itt. – Légyszi, adj valamit, mert láthatóan én nem bírom úgy, mint te, pedig nem velem történt, és tényleg, rohadtul szükségem lenne anyagra, érted? Gondolkodni sem tudok, mert-- Még néhány szótagig némán tátogok, és persze fejben most itt jönne néhány oltás, hogy „na, nem mintha máskor tudnék gondolkodni, ugyebár”, de ilyenkor nem tudok nevetni magamon, mert egyre távolabb sodródom a delíriumtól, a józanság pedig most túlságosan fényesen, túlságosan keményen vár a mélyben. Ha nem csinálsz valamit, mielőtt belecsapódnék, szilánkokra fogok zúzódni.
Hunyorogva bámulom az épületet, már azt ami félig-meddig maradt belőle. Most azt nem tudom, hogy te érzed-e de én még érzem a robbanószer semmivel össze nem téveszthető keserű szagát és ettől az emlékek is megrohamoznak, mintha egyébként bármi olyan történt volna velem, ami eddig még nem (mármint oké, felrobbantani nyilván sosem akartak még, de kinyírni azért már igen, mondjuk sokkal szolidabb módszerekkel, de érted, nem ez a lényeg) és most az agyamnak időre lenne szüksége ahhoz, hogy feldolgozza de valószínűleg arról van szó, hogy nem én döglöttem meg hanem Titan, aki mégis csak a főnököm volt, ha úgy nézzük. Szóval ja, egy kicsit én is szarul vagyok, persze arról fogalmam sincsen, hogy tudod-e mi történt pontosan, lehet, hogy amúgy elmondtam, de az utóbbi napokban olyan szinten be voltam állva, hogy arra sem emlékszem, hogy hol voltam nem hogy mit csináltam, úgyhogy lopva feléd pillantok ahogyan anyázni kezdessz, a szemöldököm meg sem rebben arra, hogy földhöz baszod az öngyújtót (szerintem is a kurva anyját, hogy nem gyullad meg, hát ez a kibaszott dolga!!) arra viszont már ráncba szalad a szemöldököm amint leguggolsz - egy vészharang kong a fejembe, hogy most azonnal húzzak el a picsába, mert rinyálni fogsz, nekem meg kurvára nincsen szükségem arra, hogy rinyálj, szarul vagyok anélkül is - és csak guggolsz ahelyett, hogy tudod, szóval, hogy bármi mást csinálnál. Még a szagod is olyan nagyon összetörté válik, hogy elfintorodom. - Tudom, hogy most fasznak fogsz tartani bébi, de... - Nézd meg baszki még csak el sem húztam a picsába. -... láttam már ilyet és ha most adok neked valamit, akkor nem hiszem, hogy jó vége lesz. - Hamisnak érzem a hangom, merthogy én még SOSE mondtam senkinek ilyet. - Úgyhogy amíg jobban nem leszel be kell érned velem. - Akkor most éppenséggel a saját síromat ásom, ugye? Eléd guggolok, hogy rám kelljen fókuszálnod. - Szóval? Mi a fasz van? - És ez most nem egy olyan beléd állok mi a fasz van?, hanem olyan lágyabb hangú, tényleg érdekel, hogy mi a fasz van mi a fasz van.
drivers license || nem tudom miért ez a dal jutott eszembe : (((
Vendég
Vendég
Elküldésének ideje -- Kedd Jan. 19, 2021 4:55 pm
they say you are a little too much
Frusztráltan vakarom meg a karomat, ahogy a Nymph előtt álldogálunk, és cigizünk. A szám belső felét rágcsálom, és igyekszem nem elbőgni magam, de az egy hónapra eső halálesetek száma most egy kicsit így kimaxolódott nálam, és szívem szerint csak a nyakadba kapaszkodnék, követelném, hogy cirógass, aztán meg valószínűleg nem bírnék magammal, és leszopnálak, mintegy önmagam megnyugtatására. Nagyot nyelek, mielőtt a szemem sarkából rád pillantanék, aztán kifújom a füstöt, a földre hajítom a csikket, a tornacipőm talpával préselem az aszfaltba, aztán már nyúlok is a következő szálért. – Kurva élet – morgom összeszorított ajkakkal, ahogy próbálom meggyújtani, de negyedik, ötödik, hatodik próbálkozásra sem sikerül tüzet csiholni az öngyújtómból, hát hisztisen kúrom a földre, mielőtt leguggolnék, és a tenyeremet a fejemre tapasztanám. Szóval Titan meghalt. Szóval Zach Sssmith valójában vadász. Szóval Mimi munkahelyének gyakorlatilag lőttek. Szóval mi ketten lefeküdtünk. Szóval nem tudom, hogy honnan fogok elég spéci cuccot szerezni, hogy ne legyek pontosan olyan állapotban, mint amilyenben most vagyok. Voltaképp annak, hogy lefeküdtünk, nem kellene így földhöz vágnia. Alapesetben nem is vágna, látod, itt vagyok, ugyanúgy dobtam egy üzit, hogy kéne cucc, mint máskor, ugyanúgy válaszoltál, mint máskor, általában ez a taktikám, ha valakivel lefekszem – szóval asszem, elmondható, hogy egy rendkívül bejáratott és olajozott taktikáról van szó –, de valami mégsem klikkel. Még úgy, guggolásból a térdemre könyökölök, megtámasztom a halántékomat, és bámulom a Nymph romjait. – Szóval hoztál valami cuccot? – Nem sírok. Csak kicsit rekedtebb a hangom a szokottnál, oké?
Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
