Elküldésének ideje -- Hétf. Márc. 01, 2021 5:26 pm
glowing my way through the motions
back on my hocus and pocus
Önkéntelenül vigyorgok én is – olyan szívet melengető ez a „jól van akkor, bébi”, hát hallottatok már valaha romantikusabbat? –, mert annyira jólesik a karjaidban lenni, mert annyira fasza, hogy nem kell előadnom a havercsajságot, mert annyira fasza, hogy nem kell kifogásokat találnom arra, hogy miért viselkedjek veled távolságtartóan, amikor igazából nem is akarom, hogy elmenj, de holmi ki nem mondott szabályok alapján mégis el kellene menned, és-- És most már hirtelen nem kell. És ez... Baszki, ez tök jó, eddig miért nem csináltuk ezt? A kérdésedre ellenben egy pillanatra összevonom a szemöldökömet – bedobtam egy ekit közvetlenül szex előtt, persze, hogy nem vagyok álmos, ha azt mondanád, hogy menjünk bulizni, vagy táncoljunk, vagy próbáljunk meg a teraszról felmászni a tetőre, simán benne lennék –, de kedves akarok lenni, szóval hazudok. – De, tudnék aludni – dorombolom, és azt hiszem, elég jelentőségteljes dolog az, hogy ennyire jelentéktelennek tulajdonítom, hogy még csak most lettem a csajod, de máris kamuzok neked. És figyelj, most igazából jelentéktelen is, mert mielőtt elfészkelődnék a mellkasodon, arrébb lökök egy sor díszpárnát, magunkra borítok egy díszplédet, és tudod, amikor lehunyom a szememet, akkor eki ide vagy oda, perceken belül elalszom. És évek óta először nem álmodom semmit.
Elküldésének ideje -- Hétf. Márc. 01, 2021 4:01 pm
I got enough shit on my mind
so I don't need to be stressing and shine
Most félig-meddig vetek rád egy jelentőségteljes pillantást, mert hát igazából én sem tudom mennyire lehet nehéz más pasijának lenni de még mindig tartom azt az elméletemet, hogy nem lehet olyan nagy szopás, mármint nézd, néztem trash netflixes filmeket amikben a csávóknak eléggé könnyen ment a dolog, szóval most nekem miért lenne nehezebb? Persze az más kérdés, hogyha nem is akarod, hogy megpróbáljam, persze megsértődnék meg minden, de azért egy bő két hét után már küldenék neked üzeneteket: hiányozna az, hogy cuccot kunyerálsz, meg ahogyan mindig van kedved valamihez. És ezt el is akarom mondani neked, mármint azt a részt, hogy hiányoznál - azt nem, hogy berágnék, legyen ez csak meglepi - de közben megszólalsz te és nekem egy pillanatra MAJDNEM kihagy a szívverésem ÉS a derekad köré fonom a kezemet, de most csöppet sem úgy, mintha arra vágynék, hogy egy adott ritmusban dörgölőzz hozzám, hanem csak úgy, mint ahogyan a csajok CSÁVÓI szokták. Vagy hát gondolom, hogy így szokták. - Jól van akkor bébi. - Rád vigyorgom a puszi után - eléggé megkönnyebbülök, hogy amúgy most ennek az egésznek tényleg nincsen semmilyen szexuális töltése - de most azért legyünk halál őszinték: ki ne akarna az ÉN csajom lenni? - Egyébként te nem vagy álmos? - Hunyorgom rád pont úgy, mint ahogyan akkor hunyorognék rád, ha nem lennél a csajom: éppenséggel csak az változott, hogy egy kicsit birtoklóbban fogom a derekadat. Nem mintha bárki láthatna minket, de azért érted.
Elküldésének ideje -- Szomb. Feb. 27, 2021 6:39 pm
glowing my way through the motions
back on my hocus and pocus
– Fogalmam sincs – válaszok arra, hogy mennyire is lehet nehéz valaki pasijának lenni, mert hát nekem ugyebár még nem volt: volt már sugar daddym, meg volt már olyanom, akinek bármikor dobhattam egy booty callt – szia, Hudson! –, meg ugyebár van egy online, nos, nem is tudom, szerelmem?, akinek a létezéséről gyakorlatilag még Mimi sem tud, pedig azt hiszem, Mimi sokkal több mindent tud sokkal több ügyemről, mint amennyit szeretne, meg mint amennyit bárki más tud. Ellenben most, hogy túljutottunk az első, reflexszerű védekezésen, és tisztáztuk, hogy te nemcsak próbabarátnőnek szeretnél, hanem tényleges CSAJODKÉNT, aminek a funkcióit ugyan egyikünk sem tudja, azért csak olyan egy kicsit, mintha a napfény, aminek eddig csak sütkéreztem a fényében, most tényleg átkarolna, és valahogy a gyomrom környékéről érkező fura-fura érzés is bizsergetni kezdi minden tagomat. És lehet, hogy idült módon mosolygok, nem úgy, ahogy a szelfijeimen szoktam – amit NAGYON sokat gyakoroltam mind a tükör, mind a telefonom front oldali kamerája előtt, hogy tökéletes legyen –, és egy pillanatra még az sem zavar, hogy nem biztos, hogy a jó profilomat mutatom feléd. – Nem akarok nemet mondani – mondom csendesen, és addig fészkelődöm, amíg rád nem fekszem, és ahelyett, hogy megpróbálnálak megfojtani a nyelvemmel, csak puszit nyomok a szádra. – Szívesen lennék a csajod, Remus – teszem hozzá, ahogy a mellkasodra fektetem az államat.
Szerintem nem változna, de a fasz fog veled megint veszekedni, így is túl hosszúra nyúlt már ez az éjszaka, így sem aludtam már legalább huszonnégy órája meg aztán lehet, hogy eleve veszekedős hangulatban vagy, amihez nekem most semmi kedvem. Úgyhogy csak hümmögök egy sort, pedig nyilván nem tudsz a gondolataimban olvasni és nyilván nem lehet igazad: én tudom, hogy nem változna, de ti nők szeretitek, ha igazatok van szóval legyen ma egy jó napod. - Hát én azt nem tudom miért tette fel neked a kérdést. - És nem is annyira érdekel, hogy Romulus mit miért tesz, szóval most megállom, hogy megint hümmögjek, pedig jól esne mert ez egy kicsit olyan, mintha a nálam jobb szexélményeidről mesélnél amire én nem tudnék mit mondani. Úgyhogy csak slukkolok a cigiből és egy kicsit feléd pillantok miközben azon gondolkozom, hogy miért nem rázol le igazából, ahelyett, hogy ilyen szar kifogásokkal jönnél. Kicsit bénán meg is rántom a vállamat - nyugi nem lettem hirtelen retardált, csak ugye félig a vállamon fekszel - és helyetted inkább a plafont bámulom. - Nem, de nem lehet nehezebb, mint valaki bátyja lenni, vagy dílere vagy élete megrontója. Nem? - Felsóhajtok. - Meg amúgy mindent el kell kezdeni valahol. - És szeretném hozzátenni, hogy 'nem?' de az olyan nagyon erőszakos lenne, mintha mindenképpen ki akarnám kényszeríteni belőled a választ. - De tudod mondhatsz nemet is. - Végül is azt hiszem úgy sem lennék olyan jó pasid, mint amilyet érdemelnél.
– Dehogynem változna – mondom, és egy pillanatra kizökkent, ahogy a kezemért nyúlsz, de aztán esetlenül hagyom, hogy slukkolj a cigarettából, és csak aztán, kicsit kétségbeesve szívok bele én magam is. – Azt hiszem, Romulus a lehető legmélyebb szánalomból tette fel azt a kérdést. Vagyis... nem tudom. – Most kéne felülnöm, a hajamba túrnom, és kifakadnom, beavatnom azokba a dolgokba, amiket érintőlegesen Romulus már tudhat rólam, te viszont még nem, de mégis azt szeretném, hogy jobban tudd őket, mint ő, vagy mint bárki más. De túlságosan jó itt félig a mellkasodon, félig az öledben, hát nem moccanok. És inkább nem is mondok semmit. – Még sosem voltam senki csaja – mondom inkább ezt helyette, és kérés nélkül tartom a cigit az ajkad elé. – Ha próbából is elbasztam, akkor mi a garancia arra, hogy most ne basznám el? - És arra, hogy nem fájna? Azzal ellentétben, amikor csak próbából basztam el? - Te voltál már valaha valaki pasija?
Elküldésének ideje -- Csüt. Feb. 25, 2021 12:37 pm
I got enough shit on my mind
so I don't need to be stressing and shine
Hagyom, hogy fészkelődj anélkül, hogy felsóhajtanék: elég kényelmes volt így ahhoz, hogy mondjuk hosszú órákig tudjak majd így maradni, de ki tudja, hogy elég kényelmes lesz-e úgy ahogyan te fészkelődsz, lehet, hogy a karom már most zsibbad egy kicsit de most már ugye teljesen mindegy, hát csak tovább cirógatom a hajadat vagy hát a fejedet éppenséggel mit érek el és olyan nyugalommal slukkolom a cigarettát amilyen nyugalom épp képes rám telepedni: most tényleg jó így, jó itt, jó veled és miközben te a füstöt felém fújod én már New Yorkban járok, magas épületek meg tengernyi ember között és egy kicsit látom is magamat öltönyben, komoly úriemberként és látlak téged is, valahogyan pont úgy nézel ki, mint most, talán a hajad egy kicsit rövidebb meg nem vagy idióta realityk főszereplője, drogok helyett értem remegsz meg ilyenek. Tudod bébi, KURVA JÓ LENNE. Úgyhogy ennek fényében azt hiszem nincs semmi meglepő a kérdésemben, de azért én is hasonlóan értetlen fejet vágok, mint te - ha most azt mondom nyelvbotlás volt (csakhogy mentsem a menthetőt) meg fogsz sértődni, ugye? - de már késő visszakozni meg aztán ki tudja, lehet megbántasz és rendesen elküldhetlek a picsába aztán meg majd könyörögsz nekem: akárhogyan is nézem ez mindenképpen egy win-win üzlet lehet a számomra. - Hát múltkor azt hiszem már elmondtam a véleményem a próbafeleséges dologról és nem hiszem, hogy változna attól, hogy próba barátnőre módosítjuk. - Kicsit összeráncolom a szemöldökömet ahogyan a kezedért nyúlok, hogy a szám elé húzhassam: hadd slukkoljak csak még egyet. - Szóval én úgy igaziból gondoltam. - Csak ne érezz semmi nyomást bébi, elvégre nálad vagyunk és ha lekoptatsz én akár le is léphetek. A shame of walk az enyém lesz, nem a tiéd.
Azután még ott lebegek abban a purgatóriumban, amikor már túlvagyunk a szexen, de még nem érzem úgy, hogy szívesebben látnátok odakint, ti, így egy entitásként, ti, férfiak. Ha például most kimennék pisilni – amit amúgy lassan kéne! –, és visszajönnék, akkor már nem bújhatnék ugyanígy hozzád, hát inkább nem megyek ki, csak lehunyt szemmel hagyom, hogy cirógasd a hátamat. A nap már lassan delelőre jár – vagy még csak, furcsa, hogy tegnap éjszaka még üvöltöztél velem az erdőben, most meg itt vagyunk, így vagyunk –, melengeti az arcomat, a cigid füstjének keserűsége keveredik az olvadó hóra és az erőtől harsogó, zöld tavaszra emlékeztető illatoddal. Így könnyű elképzelni mindazt, amiről mesélsz – a kis lyukodban biztos nehezebben menne! –, és mosolygok, bár valahol keserédes a mosolyom; kinyitom a szememet, és addig fészkelődöm az öledben, amíg a hátamra nem fordulok, és nézhetlek téged. Elveszem a cigit a kezedből, és mélyet slukkolok belőle, miközben résnyire szűkült szemmel méregetlek. A nyelvembe kell harapnom, hogy ne rontsam el, tudod? Mert csak arra gondolok, hogyha New Yorkban lennél a menő öltönyeiddel meg a fontos embereiddel meg a sok munkáddal, rá sem néznél a magamfajta lányokra. Esetleg kivernéd rám, néha, csak hogy egy kicsit hódolhass holmi bűnös élvezeteknek, de akkor egy másmilyen lánnyal kezdenél, sőt, már-már nővel, és mellett eszedbe sem jutnának a hozzám hasonló, üresfejű libák. Meg arra is gondolok, hogy kinevesselek, hogy azt mondjam, baszki, Remus, a fasz se gondolta volna, hogy vannak ennyire összefüggő, romantikus gondolataid, mert kurvajól titkolod, de ahogy így továbbgondolom, ebben egyáltalán nincs semmi vicces, mert megint csak oda lyukadok ki, hogy ezeket sem neked szánnád, csak-- Nem akarsz a csajom lenni, Marjory? Felkönyökölök, és értetlenül oldalra biccentem a fejemet. Mert hogy eddig csak akkor szólítottál Marjorynak, amikor kurvára ki voltál bukva rám, szóval ezt hirtelenjében nem tudom hova tenni. – Mármint most... próbából? – Összevonom a szemöldökömet, mert ezt hirtelen nem tudom értelmezni. (Bár lássuk be, ez gyakran előfordul nálam!)
Most tutit úgy kellene tennem, mint akit meglep, hogy rám ülsz, de tudod bébi, veled kapcsolatban inkább csak az lep meg, hogy ennyire kívánós vagy és tudod kurva jó nő is vagy, de én nem biztos, hogy az a srác vagyok, aki napi ötször le tud kezelni, mármint NYILVÁN bejössz, és NYILVÁN akarlak is, de most ennyire túlértékeljük a szexhez való képességeimet vagy ennyire szar vagyok alapból? Mármint oké, az utolsó opció nyilván nem is opció, szóval köszi, hogy ennyire túlértékelsz, de --- Na jó, nincs de, mert megmozdulsz és a csípőd valahogyan úgy mozdul, hogy az nekem nagyon jó na meg a mellkasomat cirógatod és búgsz és ez a három együttesen valami eszementül dögössé tesz, úgyhogy a sóhajom sem olyan nagyon kelletlen és ahogyan felhajolok, hogy meg tudjalak csókolni, már el is felejtem, hogy nem volt kedvem szexelni veled. Azután, hogy sokadjára is úgy történtek a dolgok ahogyan szeretted volna éppenséggel nem hagyom, hogy lemássz rólam, elgondolkozva bámulom csak a plafont miközben a hátadat meg a hajadat cirógatom és nagyokat slukkolok az időközben elcsattintott cigarettából, tudod komótosan, eseményektől megfáradtan, lustán, pont ahogyan a hátadat cirógatom, a bőröd a kezem alatt annyira jól esik, hogy belefeledkezem, néha bele-belealszom ezekbe a pillanatokba, de csak másodpercekre, mert ez most olyan tökéletesnek tűnik, hogy egy másodpercet sem szeretnék elvesztegetni belőle. - Ha évekkel ezelőtt találkoztunk volna akkor most New Yorkban lennénk és te hivatalosan is a barátnőm lennél. A szekrényemben jobbnál-jobb öltönyök sorakoznának, kevés tetoválásom lenne ellenben egy igazi, menő cabrióm, a tőzsdén bebukott alakok ismernék a telefonszámomat, lenne egy bőrfotelem az irodámban ahol minden másnap meglátogatnál és amikor én sokáig dolgoznék akkor te a bőrfotel melletti bőrkanapén aludnál nekem meg sosem lenne szívem felkelteni téged, ezért inkább csak betakarnálak a zakómmal és nézném ahogyan alszol. – Elgondolkozva fújom ki a füstöt, a cigaretta maradékát pedig feléd nyújtom, hogy te is szívhass, ha még ébren vagy. – Nem akarsz a csajom lenni Marjory? – Mert végülis ezek lehetünk most is egy kicsit átalakítva a történetet.
Beharapom az ajkamat, miközben a pénzt számolod, mert ugyebár a múltkor elpattintottad, hogy te valami okos arc voltál ám régen – bár azért azt tegyük hát hozzá, hogy kurva jól titkolod! –, és valamiért aggódni kezdek, hogy mi van, ha engem meg butának találsz? Mármint, nyilván annak találsz, mint mindenki más, de mi van, hogyha most, hogy már KÖZÖLTED IS velem, hogy te régen okos voltál, ez így azzal jár, hogy mostantól az is zavarni fog, hogy én meg nem vagyok az? Hát nagyot nyelek, mire végzel a számolással – észre sem vettem, hogy eddig visszaszorítottam a levegőt –, és kiengedem a beharapott alsó ajkamat a fogaim szorítása közül, aztán csak előrébb csúszom, a kanapé karfájáról lovaglóülésben rád helyezkedem, és hát-- Hát most mit mondhatnék, két dologban vagyok jó: nagyon-nagyon jól bírok mindenféle tudatmódosító cuccot, és nagyon-nagyon kívánom a szexet. Hogy miben vagyok nagyon rossz? Nagyon-nagyon nehezen állok ellen a kísértésnek, mert úgy vagyok vele, hogyha nem tökölök vele, akkor legalább nem kísért, és máris túlvagyunk rajta, nem? – Hát, netflixezhetünk is, vagy mondjuk... – Oldalra biccentem a fejemet, végighúzom a mellkasodon a mutatóujjamat, ameddig szabadon hagyja az inged, vagy a pólód, vagy na, most ne kelljen már ruhák nevén gondolkodnom, amikor a bőröd sokkal jobban leköt, oké? – Vagy mondjuk betéphetnénk, és eljátszhatnánk, hogy mi lett volna, ha tényleg évekkel ezelőtt találkozunk. Oké, nem tudom kiverni a fejemből ezt a pálfordulásodat, jó? De mondom, nem szeretem, ha valami bassza az agyamat, hát szeretnék túlesni rajta, szóval voltaképp az lenne az ideális, hogy végigfektetnél a kanapén, megdöngetnél, és közben egyenletek megoldását suttognád a fülembe. Vagy hát a fasz tudja, hogy mit csináltak a magadfajta okos fiúk régen!
Kicsit azért felszalad a szemöldököm, hogy te ennyi készpénzt hordassz magadnál – ezentúl amjd jól észben fogom tartani, hogy az ilyen bulákat, mint te is érdemes az embernek kirabolnia, nem csak azokat a csöveseket, akik sunyi módon rángatták le a táskát pár utcával arrébb a hangosan kopogó léptű nőkről – és leszámolom a pénzt én is, nem azért, mert nem bízom benned hanem mert inkább nem bízom abban, hogy jól számolsz. Mármint érted ez semmi előítélet, inkább csak elővigyázatosság: mi van ha összeragadtak a bankjegyek és véletlenül több pénzt adsz? Vagy mi van akkor, ha KEVESEBBET? Meg aztán bizniszben nincs barátság meg érzelmek. Szerencsére nem akarsz átbaszni – elég nagyot csalódnék egyébként, ha megpróbáltad volna, de azért nem akkorát, hogy ne keressem a társaságod egy kis ezért meg azért – úgyhogy csak begyűrködöm a pénzt a farmerem hátsózsebébe majd mint aki jól végezte a dolgát, mélyebbre süllyedek a kanapén, és félig lehunyt szemeim mögül pislogok fel rád. – Hát mit tudom én, hogy ez hogyan működik nálatok nőknél. – Rántom meg a vállamat, mert tudod a férfiak világában ez az egész valahogyan így néz ki: megetetlek, megfektetlek, hagyom, hogy megfürödj aztán fizetek neked és utána elvárom, hogy lelépj. Szóval nem hibáztathatsz érte, hogy így gondolkozom, mert nálam is ez a standard eljárás. - Király. Akkor nézünk valamit a Netflixen? – Azért, hogy teljesen őszinte legyek, örülök neki, hogy nem küldesz el az este, mert ez a csinos kis apartman ezerszer kényelmesebbnek tűnik veled, mint valaki más másodosztályú, kevésbé fancy hálószobája. Nem mintha válogatós lennék vagy ilyenek, de azért NÉHA nekem is vannak igényeim.
Visszafarkasszemezek, és hát, igazából nem is tudom, mit várok, végül is rólad van szó, de az tuti, hogy nem ezt. Aztán fel is nevetsz, én meg a háromból legalább két értelemben túlságosan is kielégült vagyok ahhoz, hogy besértődjek, szóval nem túl nagy meggyőződéssel, de azért én magam is eleresztek egy halk heherészést. – Nem kell megelőlegezned. – Átnyúlok a pulton, előkutatom a táskámat, és leszámolom azt a pár száz dolcsit, amivel tartozom neked – jól van, na, a múltkor elütöttem egy nullát a bankautomatánál, amikor valami BAROMSÁG miatt készpénzt kellett kivennem, most komolyan, ki használ még készpénzt? –, és szinte megkönnyebbülök, hogy ezentúl nem kell majd magamnál hordoznom. A kanapéhoz sétálok, feléd nyújtom a pénzt, aztán feltérdelek a karfára, ahogy nyújtózkodni kezdesz. – Nem tudom, melyik lépésemből következtettél arra, hogy le kéne lépned? – Akár elveszed a pénzt, akár nem, én kikapom a zacskót a kezedből, és bár még nem dobok be egy szemet sem, mert ekivel aludni azért még számomra is kihívás lenne, de már az megnyugtat, hogy a tenyeremben tarthatom. – Abból, hogy megetettelek, abból, hogy keféltem veled, abból, hogy zuhanyoztunk, vagy abból, hogy pénzt adok? – Oldalra biccentem a fejemet. –Nekem semmi dolgom sincs ma. – Bár máskor sem szokott lenni, szóval ebben nincs sok újdonság.
Azért akárhonnan is nézem a mai napot - estét, éjjelt, hajnalt - az én részemről egészen jól alakult, mármint mi lehetne jobb annál, hogy meg is etetsz meg foglalkozol is velem? Mármint érted, hogy ÉRTEM, még az sem zavar, hogy fürdés után a levetett ruháimba kell vissza öltöznöm - nem mintha ez amúgy valaha is zavaró tényező lenne számomra, de azért kurvára jól hangzik, hogy ilyesmin problémázok -, szóval csak elnyúlok ezen a kanapén és egy pillanatra lehunyom a szemeimet: egy kicsit álmos vagyok, ásítom is egyet meg meg is dörgölöm a szemeimet amíg csámcsogsz - oké nem is csámcsogsz, de konkrétan hallom ahogyan rágsz, szóval végül is nevezhetjük ezt csámcsogásnak is - de kibaszott jól vagyok. Mármint tényleg jól. Csak hát megszólalsz. Na jó csak viccelek, nyilván nem basz föl az, hogy megszólalsz, a fejemet feléd is fordítom, innen pislogok rád, el is vigyorodom, sunyi módon mielőtt válaszolnék. - Tudod mi kéne neked? - Farkasszemet nézek veled.- Egy kis ragasztó vagy hígító. Szipuzhatnál. - El kezdek ezen nevetni, mert amúgy szerintem kurva vicces, meg hát pont olyan kétségbeesettnek hangzol egyébként, mint azok akik ilyeneket szívnak. - De persze megelőlegezhetem neked bébi. - Emelkedem fel egy kicsit, hogy a farzsebemből előhúzzam a zacskót a kicsi kis tablettával. - Bár azt hittem, hogy ma alszunk is, vagy.. - összeráncolom a szemöldökömet ahogyan felülök. - Jól sejtem, hogy azt akarod, hogy lépjek le? - Nyújtózkodom, ez a kanapé biztosan nem IKEA-s, túl kényelmes: mi lenne ha pénz helyett ezzel kellene fizetned?
Nem tudom, hogy mi lehetne jobb a jól lakott szexnél, mert ÉN ugyebár farkaséhes és az elvonási tünetektől összeaszott vagyok, de hát tudod, Remus, olyan veled a szex, mint a pizza: ha fasza, fasza, de ha nem annyira fasza, azért akkor is fasza, hát nem panaszkodom, főleg, hogy most már annyiszor csináltuk, hogy ideje többet nem számolnom: egyszer, kétszer, sokszor, számomra így működik a matek, és az élet sok – tehát kettőnél több! – területén ez a hozzáállás eddig be is vált. Utána megint lezuhanyozom, eddigre már szédülök, de azért téged is magammal rángatlak a zuhanyfülkébe – itt is megcsodálhatod a patikás rendet és az itt uralkodó SEMMIT –, csak hogy aztán lazára csomózott selyemköntösben rágódhassak a petyhüdtre ázott Taco Bellen, és még attól is szét akarjon robbanni a fejem, ahogy a fogaim alatt recseg a szintén petyhüdtre ázott zöldség. – Ha adsz nekem valamit, hogy kihúzzak pár napot, kifizetem ám a múltkorit is – vetem fel két falat között. – Főleg, ha már voltál annyira jófej, hogy megtaláld a tárcámat az erdőben – mondom, és bár jólesne odabújni melléd a kanapén, már olyannyira mesterévé váltam annak, hogy a hirtelen felindulásból elkövetett szex után havercsajosan tartsam a két lépés távolságot, hogy még akkor sem lenne tippem arra, hogy bújhatnék oda melléd, ha amúgy nem gondolnám, hogy sikítva menekülnél anyám sosem használt kecójából.
Evés közben próbálok persze arra is koncentrálni, hogy milyen is ez a hely, mert azt be kell látnunk, hogy inkább HELY, mint otthon: mintha valami menő sorozat mellékes színhelyének szánták volna, amin a díszletes csapat napokat dolgozott és a rendező mégis inkább azt mondta, hogy hagyjuk a picsába a főszereplőnek nem áll olyan jól. - Huh, ez fasza volt. - Sóhajtok fel ahogyan lenyelem az utolsó falatot is, hátradőlök a fancy kis székeden a fancy kis konyhádban és kurva nagy késztetést érzek rá, hogy előrántsak valahonnan egy szál cigit és rágyújtsak: ne aggódj EKKORA paraszt még én sem vagyok, csak a gondolattal szemezek igazán mikor megjelensz. - Ja persze, ne aggódj gondoltam rád. - Pedig azt hiszem belém fért volna még a te adagod is, de hát nézd meg mekkora arc vagyok MÉG AZT IS MEGÁLLTAM, HOGY BELEZABÁLJAK A RÉSZEDBE. Nem várnám el, hogy hálás legyél érte vagy valami, de ez az egész mégis csak úgy jön ki, mintha hálálkodni akarnál és hát KI VAGYOK ÉN, hogy ilyen gesztusoknak ellenálljak, hogy neked ellenálljak? Veszek egy mély levegőt, hogy az illatod a gyomromig hatoljon, megint beeszi magát a nyálkahártyámba, hogy napok múlva is meg-megcsapjon a kókusz halvány árnyalata, előre dőlök, hogy a kezem a combodra csúszhasson onnan pedig fel a selyemköntösöd alá, végig a puha bőrödön és már rántalak is közelebb, ó bébi hát mi lehetne jobb a jól lakott szexnél?
– Az – ismerem el, mert igazából én sem tudnék mást hozzáfűzni. Flancos, meg kurvára felesleges, de ha legalább annyi haszna van, hogy a hófehér kanapén mondjuk kétszer kefélünk, akkor már valamennyire megérte, azt hiszem. A felsőmet már a földre ejtem, mire válaszolsz, hát csak a vállam felett pillantok rád hátra, mert Remus, azért ez már-már bók volt, hát csak villantok egy félmosolyt, aztán eltűnök a fürdőszobában, sóhajtok a bontatlan Canyon Cosmetics-termékek láttán, aztán mégis kiválasztok egy kókuszillatú tusfürdőt, és addig folyatom magamra a vizet, amíg a hülye vízesésed melletti fagyoskodásnak még csak az emlékét is sikerül lemosnom magamról. Ez úgy körülbelül nyolc percet jelent, ha esetleg pontos kimutatásra vágynál, mert ha ennél még öt másodpercnél tovább maradnék bent, minden bizonnyal okádni kezdenék az éhség és az elvonási tünetek kombójától, hát valamennyire kótyagos fejjel térek vissza hozzád fekete selyemkaftánban, nedves hajjal és finom illatúan. – Remélem, azért hagytál valamit nekem is – nézek végig a romokon, de ahelyett, hogy a papírzacskóban kezdenék turkálni, mégis inkább előtted állok meg, és a combodra támaszkodva tolakszom az aurádba. – Különben kénytelen leszek téged megenni – harapok az alsó ajkamra, és bár félig abban bízom, hogy készen állsz a keringőre, ha már végtelenül romantikusan tüzelő szukákhoz hasonlítottál odakint, azért az is közrejátszik, hogy nem akarok totális pofátlansággal és a függők morális hiányával rákérdezni, hogy akkor végül is előveszed azt a kurva ekit, vagy tényleg át kell kutatnom az összes kibaszott zsebedet, bassza meg.
Hümmögök egy sort ahogyan belépek, valahogyan pont így képzeltem el a luxus lakásodat és mégsem, az egésznek olyan fakó szaga van, mint egy jól megrendezett film futó helyszínének, mindenki másra koncentrál és az a tökéletes pillanat feledésbe merül, hiába dolgoztak miatta órákig, mindenki baszik rá, mert a főhős mégis csak jobban mutat valahol máshol. - Hát, flancos az biztos. - Nem veszem a fáradtságot, hogy lerúgjam a cipőmet, a kezemben a Taco Bellből szerzett vacsoránkkal - tudom, úgy szorongatom, mintha esélyes lenne, hogy kitéped a halott ujjaim közül ( mert csak a holttestemen át szerezheted meg, ez EGYÉRTELMŰ ) - utat török magamnak. Egy percig se aggódj bébi, kurvára otthon fogom magam érezni. - Az van, hogy persze fürdenék én veled, de a Taco Bell hidegen ocsmány, te pedig fürdés után is ugyan olyan dögös leszel... - Szóval igen, jól gondolod a kaját fogom választani: amúgy sem vagyok igazi dzsigoló, nem tudom neked miért éri meg ez igazán. És megrántom a vállamat de azt hiszem ekkorra már te itt sem vagy, úgyhogy csak levágódom a konyhapulthoz vagy asztalhoz, igazából lényegtelen, és falni kezdek, talán jobb is hogy nem látod meg nem hallod, hogy hogyan hümmögök, majdnem olyan, mint egy jobb fajta orgazmus; ezután az este után szükségem volt rá, tekintve, hogy nem is tudom mi a fasz történt. Legalább egy pillanatig késztetést érzek arra, hogy visszaváltozzak és hagyjam, hogy a farkasom minden emléke átjárjon, de aztán arra gondolok, hogy kár lenne ezekért a szép bútorokért, majd ha nagyon fasz leszel akkor betörök és eladom őket valakinek jó pénzért.
– Szóval... most kéne valami faszságot mondanom, hogy „ééés itt történik a varázslat”, de ha meghallom ezt a dumát bármelyik házeladós realityben, hányni tudnék, és most nincs kedvem hányni, szóval... fáradj be – tárom ki előtted az ajtót, és amint befáradtál, kezedben a kajával – nem feltételezem, hogy lovagiasságból hoznád, inkább arra tippelnék, hogy gecire éhes vagy te is –, hát beteszem az ajtót, és egy klisés tálba dobom a kulcscsomót. Hogy milyen a lakás? Pontosan úgy fest, mintha rákeresnél a Google-ben, hogy „modern, pofátlanul drága luxuslakás”: natúr fa és sok-sok fehér, éppen csak élet nincs benne. A pulton egy vázában elhervadt tulipánok sorakoznak, a váza mellett meg mindenhol máshol is vékony porréteg. A padlótól plafonig kapaszkodó ablakok óriási teraszra nyílnak, az óriási terasz meg a Mayflower Hotelra néz az utca túloldalán. Egy pillanatra még megtorpanok a közlekedőben, szúrja a szememet a csalódottság, ahogy végigszalad a tekintetem az üres tökéletességen, aztán lerúgom a magas sarkúmat, és megcélzom a fürdőszobát. – Muszáj lezuhanyoznom, de te egyél nyugodtan. Vagy persze velem is tarthatsz, de nem áltatom magam azzal, hogy a Taco Bell helyett rám kívánnál – mondom, pedig azért BASZKI, mégis csak Taco Bellről beszélünk, nem pedig Gordon Ramsay Wellington-steakjéről, de ha már elkúrtam az egész éjszakádat, és a napfelkeltét az anyámnak vett, lakatlan kecóból élvezheted, akkor nem fogok féltékenykedni egy borjúhúsos burritóra. Majd máskor!
Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
