Are you high enough without the Mary Jane like me? Saying that you shouldn't waste your pretty face like me?

Nyakon vág a hűvös téli este és üldöz nek a kimondott szavaid.
Én szeretlek, szeretlek,  szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek ,szeretlek, szeretlek, szeretlek. Addig visszhangzik a fejemben, hogy a végére már nem tudom értelmezni a szavakat és csak kaptatok közben meg nyüszörgök, mert kurvára be vagyok állva te mégis ilyen dolgokat mondasz nekem és az ember ezeket a dolgokat akkor mondja a másiknak amikor nincsen totálisan beállva és amikor úgy érzi, hogy ideje van, mert bébi, bébi, bébi hogy lehetne ennek máris itt az ideje?
Azt várom, hogy követsz, de hátra sem nézek, mert ha hátra nézek és meglátlak akkor azt fogom mondani neked, hogy én meg kedvellek mármint bébi mondtam már, hogy nem voltam még senki pasija, hogy fogalmam sincsen hogyan is kell ezt csinálni de azt nem mondtam, hogy nem tudom milyen érzés szeretni és amíg ezen nem tudok józanul gondolkozni addig nem akarok neked olyan felelőtlen dolgokat mondani, hogy kedvellek, mert mi van ha szeretlek? Mi van ha ez az érzés a szeretet?
Hogy vízesésekhez viszlek.
Hogy akkor is adok neked anyagot, amikor már tudom, hogy nem kellene.
Hogy szexelek veled, ha nincs is kedvem.
Hogy eljövök érted az éjszaka közepén betépve.
Hogy inkább megállok egy képzeletbeli piros lámpánál, ha ott vagy.
Hogy üvöltök feled, mert félek, hogy elüthetlek.
Hogy nem akarom, hogy meghalj.
Azt várom, hogy követsz, hogy a lépteid mögöttem visszhangoznak, de nem merek hátra lesni, mert mi van ha azt mondom, hogy én is szeretlek?

Pain, I love pain Pain, I love pain Pain, I love pain Pain, I love pain Pain Breaks the rhythm Breaks the rhythm Breaks the rhythm

– Hát... te is eljöttél értem – mondom óvatosan, mert hát azért lássuk be, én csak Marjory vagyok, neked meg vannak szerető családtagjaid, akik annak ellenére törődnek veled, hogy nem is vagy a vérük, nekem meg csak olyan családtagjaim vannak, akik annak ellenére sem törődnek velem, hogy én igenis a vérük vagyok. Valószínűleg ezt akartam bizonyítani, amikor tizennégy évesen felvágtam az ereimet – tessék, nézzétek meg, hát nem ugyanolyan, mint a tiétek? –, és ha valaki azt mondja, hogy ez csak egy gyerek figyelemfelhívása vagy segélykérése volt, akkor azt kell mondanom, hogy igen, pontosan ez volt, de ez miért jelentette egyből azt, hogy senki sem vette komolyan?
És akkor amúgy nagyon sokáig gondolkodtam azon, hogy ha tényleg meghaltam volna, talán komolyan vették volna. És nem tudom, hogy miért támadnak most ehhez hasonló gondolataim, de szerintem ezek után annyira nem meglepő, hogy azt mondom, amit, még ha tudom is minden filmből, amit valaha láttam, hogy ezt nem szabad kimondani, mert ez egy rossz szó, pedig amúgy az van, hogy szerintem ez egy csodálatos szó, és gyerekként, amikor még DVD-n néztem a filmeket meg a rajzfilmeket, újra meg újra visszaléptettem, amikor a szülők mindenféle semmiségért mondták a gyerekeiknek. Könnyű volt azt képzelni, hogy hozzáteszik: Marjory.

A kocsiajtó csapódására eszmélek, és mintha hirtelen rám záródna egy vákuum, ahogy magam maradok a dohszagú kárpittal, a fájós felkarommal meg a sajgó homlokommal.
Beharapom az ajkamat, és nem merek kiszállni utánad. Miután eltelt két szívdobbanásnyi idő, leesik ám, hogy ki kellett volna pattannom nekem is, gyorsan el kellett volna ütni ezt az egészet nevetéssel vagy bármi mással, de már túlságosan késő, hát csak mélyebbre süppedek az ülésben, és abban bízom, hogy eléggé be vagy tépve ahhoz, hogy máris megfeledkezz rólam, és hazasétálj egyedül.
Tudod, nem is haragudnék érte.

Are you high enough without the Mary Jane like me? Saying that you shouldn't waste your pretty face like me?

- És te komolyan elhiszed, hogy a családomból bárki idejönne? - Hajnal hármkor? Vagy hát fasz tudja, hogy mennyi az idő, de érted szerinted ki jönne el értünk? Mármint persze Miminek tulajdonképpen kutya kötelessége eljönni értem azokután, hogy vele meg a  kiscsikóval ott küzdöttem az életemért szóval az a minimum, hogy bármikor jön amikor csettintek, de azért legyünk már reálisak: én is hagynám őket a faszban ha hajnal hármkor telefonálnának, hogy menjek értük, elvégre NEM VAGYUNK MÁR GYEREKEK. (Mondjuk rólad pl nem tudom, hogy hány éves vagy, de ugye nem vagy gyerek? ) -- És rendesen fel is ülnék erre a gyerek vagy-e vonatra, szinte el is robogok rajta, meg minden de akkor megérkezik az a másik sokkal szebb, fényesebb és faszább vonat amire aztán nem tudok nem felülni és olyanokat képzelgek, hogy megöltelek, ami azért valljuk be kurva szar, mert bármennyire is csinálsz hülyeséget és bármennyiszer is akarnád felhívni Romulust, meg bámennyiszer akarnál velem szexelni amikor én nem akarok, azt azért nem szeretném, hogy meghalj, mert ha valaha is annyira rosszban leszünk, hogy esetleg már nem akarod soha többé felhívni Romulust, és már többé nem csinálsz hlyeséget és nem akarsz velem szexelni akkor is azt szeretném, hogy élj. Nyilván ezt szeretném.
Szóval csak bambán bámulok rád ahogyan azt mondod, hogy semmit sem tettem, mert nem tudom eldönteni, hogy most tényleg megöltelek-e és csak ideképzellek vagy a hulládat képzelem csak oda, de te itt vagy velem. És erre a vonatra is fel tudnék szállni, csak aztán mondasz valamit ami kijózanít.
Ami miatt félrenyelem a nyálamat és köhögni kezdek.
Ami miatt már többé nem tudok piros lámpákat képzelegni, meg jampi tagokat és forrónacis lányokat meg téged halottan.
- Ööööö.. szerintem akkor inkább mégis gyalogoljunk haza. - Köhintek zavartan és inkább kiszállok a kocsiból mielőtt valami mást is mondanák, mert erre én nem voltam felkészülve.

Pain, I love pain Pain, I love pain Pain, I love pain Pain, I love pain Pain Breaks the rhythm Breaks the rhythm Breaks the rhythm

– Jó, akkor Esmét. Mimit! Zache-- Nem, Zachet nem, PFUJ – mordulok fel még RENDES alakomban is farkashangon, mert Zach rohadjon meg, és még valahogy amúgy is rá kell vennem Mimit, hogy ne kezdjen olyanokkal, akik kinyírathatják a családját. – Bartie-t! Már ha tud vezetni. Ha nem tud vezetni, akkor ne, mert vele is csak eggyel többen lennénk – sorolom, de igazából közben már előveszem a telefonomat, hogy ha mást nem, akkor Bobot rángatom ide, mert eszemben sincs veled együtt meghalni. (Nem, nem azért gondolok már magamra is, mert kevésbé lettél fontos, csak már egy kicsit kezdek fáradni. A gondolkodástól mindig megfájdul a fejem!)
Csak kicsit ugrom fel ültömben, ahogy random rám üvöltesz, hogy mit tettél – ÚRISTEN, MIT? –, aztán a szívemhez kapok, de igazából ez most is inkább csak kifogás, hogy tapizhassam a saját mellemet – tudod, milyen jó érzés, mióta VAN? időnként máig arra ébredek az éjszaka közepén, hogy ez talán csak egy álom, és továbbra is lapos vagyok, mint egy kamaszfiú, aztán megtapogatom a D kosaras ikreket, és egyszerre végtelenül megnyugszom, hogy mégis szép az élet –, hát kifújom a levegőt az orromon keresztül, és megpróbállak úgy megsimogatni, hogy lehetőleg ne hidd azt, hogy szellemek taperolnak.
– Semmit nem tettél, cica – azt hiszem? Azt hiszem. Ezt nem teszem hozzá, mert fogalmam sincs, hogy mit tehettél azon kívül, hogy a minőségét megőrzi dátum utáni cuccból téptél, vagy hogy totálisan ön- és közveszélyes módon közlekedsz a közutakon. – Én szeretlek – teszem hozzá, és aztán egy pillanatra megdermedek, mert bár vigasztalásnak akartam szánni, azért ezzel talán egy ICIPICIT átléptem egy határt, és csak remélni merem, hogy annyira rá vagy fagyva arra a témára, hogy mit tettél, vagy mit nem, hogy fenn sem akadsz azon, hogy mit mondtam, mi több, észre sem veszed, hogy megszólaltam!

Are you high enough without the Mary Jane like me? Saying that you shouldn't waste your pretty face like me?

Felnevetek kínomban, mert hát ebből is látszik, hogy nő vagy, csak TI tudtok így fennakadni LÉNYEGTELEN dolgokon, mármint érted nekem behaluzva is eszembe jut, hogy kiesel a kocsiból én meg valahogyan félrerántom a kormányt és BUMM.
vagy kiesel a kocsiból, én meg tovább hajtok, de aztán visszatolatok és BUMM.
vagy kiesel a kocsiból és aztán rájössz, hogy innen hazagyalogolni szopás lenne és utánam futsz én meg csak egy száznyolcvan fokos fordulatot akarok  venni és BUMM.
Életem végéig lesittelnek, mert oké, hogy tanultam jogot és oké, hogy tudok beszélni, de ebből még én sem tudnám kivágni magamat és aztán amúgy lehet, hogy a börtönben nekem kurva jó lenne de az is lehet, hogy nem lenne az szóval én értem azt, hogy te ki akartál szállni ebből a kurva kocsiból, de akár meg is kérhettél volna, hogy ne induljak el (mármint eddig  az volt a problémád, hogy állunk nem vagy az az én bajom volt, hogy mennyire sokáig volt piros az a kurva lámpa? ) én pedig akkor nem indultam volna el, de nem kértél meg én pedig elindultam és miattad tényleg majdnem sittre is kerültem.
Hát mi a fasz van veled bébi?
- Neeem, nem, nem, nem. - Kezdek el kuncogni ahogyan kiveszed a kulcsot mert amúgy lenne olyan élethelyzet amiben ez a főnökösködős dolog bejönne, csak most ugye be vagyok állva és haza akarok már menni mert mindjárt, de mindjárt ideváltozok neked. - Nem hagyjuk itt a kocsit és nem hívjuk fel Romulust sem. Tudod meddig kellene ezt hallgatnom tőled? - Felsóhajtok: életem végéig és ha választhatok, hogy börtönben ülök vagy ezt hallgatom-e akkor nyilván a sittet választom.
Vagy várj csak, igazából NEM választhatom ezt az opciót, mert akkor igazából azt választom, hogy megöllek. És ettől hirtelen olyan rosszul kezdem magamat érezni, hogy el kell fordítanom rólad a fejemet, de az úttesten ott fekszel kitekert lábbal meg eltört karcsonttal és csak meredsz az ég felé tompafényű, sehova sem néző tekintettel.
- MIT TETTEM? - És olyan pánikkal nézek feléd, és annyira elhiszem, hogy te meghaltál és én öltelek meg hogy tulajdonképpen elfelejtem, hogy át akartam változni.

Pain, I love pain Pain, I love pain Pain, I love pain Pain, I love pain Pain Breaks the rhythm Breaks the rhythm Breaks the rhythm

Igazából fájna, ahogy rám mordulsz – így beszélsz a csajoddal? : ( –, de nincs időm, hogy kifakadjak, mert ahogy beletaposol a fékbe, a felkarommal esem a műszerfalnak – mert ugyebár a biztonsági övet kikapcsoltam, amikor megpróbáltam rád mászni –, a fejem nekikoccan a szélvédőnek, egyik sem annyira komoly amúgy, mármint biztos nő egy pukli a homlokomra, meg tutira tiszta kék és zöld lesz holnap a karom, de azért fáj, mint a kurva élet, és tudom, tök igazságtalan vagyok, mert mégis csak haluzol, de basszus, Remus, közvetve azért rohadtul te okoztad, hogy ennyire fájjon, és bár nem sok romantikus regényt olvastam – oké, pontosabban ez úgy hangozna, hogy nem sok regényt olvastam,
még pontosabban úgy, hogy nem sokat olvastam –,
de azért annyi elképzelésem van a kapcsolatokról, hogy egy igazán daliás lovag nem akarna még csak közvetlenül sem fájdalmat okozni a barátnőjének, de ha már megteszi, akkor tök cukin bocsánatot kér, meg össze-vissza puszilgatja, meg úgy bánik vele, mint egy porcelánbabával.
Ehelyett én mit kapok?
Azt, hogy EMBER, TE NORMÁLIS VAGY?
Érted, baszki, még nem is „BÉBI, TE NORMÁLIS VAGY?”, ami egy fokkal azért kevésbé marna a lelkembe, és kicsit fancsali képpel bámulhatok rád, na nem is azért, mert mennyire SZAR EZ AZ EGÉSZ ÍGY, hanem azért, mert...
– Hogy üthettél volna el, hogyha itt ülök melletted? – És közben csak dörzsölöm a karomat, mert azért igenis fáj, aztán különösebb tétovázás nélkül előrenyúlok, és kirántom a kocsikulcsot a kormány alól, mire a motor felháborodott hangot hallatva adja meg magát.
A levegőbe tartom a kulcsot, és igyekszem NAGYON áthatóan a szemedbe nézni.
– Szerintem most mégis hagyjuk itt a kocsit, vagy ha annyira nem akarod, akkor hívjuk fel Romulust, de azt tutira nem fogom végignézni, ahogy kinyírod magadat. – Meg nem mellékesen engem is, de LÁTOD, ez egy pillanatra eszembe sem jutott, mert ennyire fontos vagy nekem, te fasz.

Are you high enough without the Mary Jane like me? Saying that you shouldn't waste your pretty face like me?

Feléd fordítom a fejemet - de tudod úgy teljesen - vezetés közben ahogyan a nevemet mondod, az elejét SAJNOS nem hallottam így csak arra eszmélek, hogy amúgy ki van nyitva a kurva kocsi kurva ajtaja, áthajtottam egy kurva piroslámpán és MÉG AZ A JAMPI HÜLYEGYEREK IS LEKÖRÖZÖTT MIATTAD.
Mármint komolyan bébi mégis mi a faszra gondoltál?
Vagy mi a faszt csinálsz?
- Mi a faszt csinálsz? - És ezzel a lendülettel bele is taposok a fékbe, hogy a kocsi csikorogva meg nyekeregve álljon meg - egy kicsit majdnem le is fejelem a kormányt és baszki bárcsak tényleg lefejeltem volna és bárcsak kiütötte volna a fogamat, lenne egy fasza indokom az aranyfogam megszerzésére - és dühösen, meg hangosan meg eléggé beállva, szóval csak képzeletben dühösen meg képzeletben hangosan kezdelek el lehordani, ami gondolatban valahogyan úgy nézne ki, hogy:
Tényleg mi a faszt csinálsz Marjory? Szét akarod baszni a kocsimat, vagy mi? Mármint miért, meg hogyan jutnak eszedbe olyan gondolatok, hogy MENET KÖZBEN KINYISD A KURVA AJTÓT? Jézus, nekem ERRE nincs szükségem. De mivel tényleg kurvára be vagyok állva és össze-vissza remegek és lehet, hogy mindjárt átváltozom, csak valami olyasmit tudok mondani, hogy:
- EMBER TE NORMÁLIS VAGY? - Mert még ennyire beállva és szanaszét is eszembe jut a lopott kocsim sajnálása mellett, hogy akár ki is eshettél volna. - És ha elütlek vagy valami? - Vagy valami érted, kurvára ki akarsz csinálni, ugye? És miért is, mert véletlenül Charleera gondoltam az előbb vagy mert ordítoztam veled a múltkor vagy mert, nincs több mert. Kurva jó pasid vagyok, szóval egyszerűen csak nem értelek.

Pain, I love pain Pain, I love pain Pain, I love pain Pain, I love pain Pain Breaks the rhythm Breaks the rhythm Breaks the rhythm

HÚ.
Szóval akkor most...
HÚ.
És azzal a lendülettel visszaejtem a seggemet az anyósülésre, és kibámulok az ablakon, és igyekszem nem személyes sértésnek venni, hogy most hirtelen meg nem akarsz velem szexelni.
A minap találkoztam Romulusszal, és tök mellékesen megjegyezném, hogy még csak nem is CÉLOZTAM a dologra, de mintha csak forgatni akarta volna bennem a tőrt, közölte velem, hogy nem akar velem szexelni.
Mi a fasz?
Mindössze halk félkacajjal nyugtázom, hogy te ezen még csak gondolkozni sem tudsz, én meg nem vágom a fejedhez, hogy FASZA, gyakorlatilag a kapcsolatunk azon ALAPSZIK, hogy szexelünk, és akkor te éppen EZEN nem akarsz gondolkozni, mármint baszki, cica, akkor mégis MIN gondolkozhatsz, ha éppen nem ezen?
Kibaszottul csak flashelt piros lámpákon meg haluzott sofőrökön?
MOST MÁR KIBASZOTTUL CSAK FLASHELT PIROS LÁMPÁKKAL MEG HALUZOTT SOFŐRÖKKEL SEM VESZEM FEL A VERSENYT, ENNYIRE GYORSAN SIKERÜLT RÁM UNNOD?
És ha mindez nem lenne elég, még a kezemet is félrenyomod, méghozzá velem együtt, kész szerencse, hogy nem látod az arcomat, mert biztos vagyok benne, hogy a világ összes fájdalma rándítja össze, és totális indokoltsággal nyitom ki a kocsiajtót, hogy-
Hogy aztán te beletaposs a gázba, én visszazuhanjak az ülésbe, a kocsiajtó meg félig nyitva lengedezzen a menetszélben.
– ...a fasz, Remus?! – Hogy eltűnt néhány szó útközben? JA, hát ott hagytuk őket abban a kurva kereszteződésben, ahol nincs piros lámpa!

Are you high enough without the Mary Jane like me? Saying that you shouldn't waste your pretty face like me?

Felsóhajtok, mert amúgy tökre igazad van: szexeltünk már itt, pont ebben a vezető ülésben és az is valahogy hasonlóan kezdődött, csak helyettem mondjuk te voltál istenesen beállva, csakhogy velem az van bébi, hogy amikor én ilyen istenesen beállok, akkor semmi kedvem dugni, mégis hogyan várod el tőlem, hogy miközben itt mindenféle piros lámpákat, mitugrász köcsögöket és forró naciban lépkedő lányokat látok még arra is koncentráljak, hogy téged is lássalak? Egy kicsit nem nagyon az elvárásaid velem kapcsolatban?
- Akkor mondom úgy bébi, hogy VALÓSZÍNŰLEG én nem akarok majd szexelni amikor ketten leszük csodaországban. - És most nagyon-nagyon meg akarom találni a pillantásodat. - Tulajdonképpen most sem akarok szexelni veled. - Összeráncolom a szemöldököm és felvihogok, mert ugye be vagyok állva ÉS a nevetés és mosoly mindig enyhít az ilyen vallomásokon. - Mármint nyilván bébi itt nem azon van a hangsúly, hogy veled nem akarok szexelni, csak ... ah hagyjuk is. Nem tudok ezen gondolkozni most. - Felsóhajtok és lehunyom a szememet, mert a belső farkasom lehet, hogy igenis mondjuk elő szeretne törni - és lehet, hogy ő mondjuk jobban akar szexelni, mint én, de ezt inkább ne akarjuk megtudni - ezért remegni kezdek és tudod hiába szeretnéd, hogy segítsen, kurvára nem segít az, hogy kicipzározod a nadrágom.
- Faszom bébi... - Felsóhajtok, megerőltetem magam és rád pillantok. - Mindjárt átváltozom és te komolyan csak arra tudsz gondolni? - Egy kicsit félre is lököm a kezedet meg kicsit téged is félrenyomlak. - Mindegy, megoldom EGYEDÜL is ezt a helyzetet. - Sóhajtok fel türelmetlenül és tudod mit? Ilyen remegősen, az átváltozás hullámaival küzdve is sebességbe rakom az autót és ÁTHAJTOK AZON A KURVA PIROSON.

Pain, I love pain Pain, I love pain Pain, I love pain Pain, I love pain Pain Breaks the rhythm Breaks the rhythm Breaks the rhythm

Értékelem a lelkesedésedet – nem véletlenül imádom Jaspert sem, MINDIG annyira lelkes, mint egy bespeedezett spániel –, és hát nem igazán neheztelhetek rád, miközben elolvadok attól, ahogy rám vigyorogsz, vagyis, JÓ, hát nem konkrétan rám, hanem az autó A oszlopára, de most akadjak fenn ilyen apróságokon? Nyilván nekem szól, nem az autó A oszlo--
Ugye, nekem szól?
– Te bárhol tudnál szexelni – boostolom az egódat hűséges és odaadó barátnőként, és a nyakadat csókolgatom. – Végül is megtettük már itt, a vezetőülésben is, nem? – Pedig gecire nyomta ám a derekamat a kormány, de hát ennyi áldozatot megért a dolog, nem?
Aztán egy pillanatra mégis abbahagyom a csókolgatásodat, és a válladba kapaszkodva emelkedem fel, hogy rád nézhessek, bár neked láthatóan tökmindegy, hiszen csukva a szemed.
– Cica, én nem tudok vezetni, tudod – mondom csendesen, aztán beharapom az ajkamat, mert azt hiszem, szembesültem az első olyan helyzettel az életem során, amit nem old meg egy jó szopás.
Vagy hát – kicipzározom a nadrágodat – biztos, hogy nem?

Are you high enough without the Mary Jane like me? Saying that you shouldn't waste your pretty face like me?

Igazából el is felejtek mindent, amit a "de" előtt mondasz, mert hát végül is mi értelme mindennek ami előtte van ha egy ilyen szóval áthúzod az egészet: de a de után nem mondassz semmit szóval igazából szinte azt is elfelejtem, hogy megszólaltál - bocsi bébi, tényleg bocsi, nem tehetek róla, hogy rendesen szana-szét vagyok, random fények villognak, random hangok szólnak a fejemben és csak random alig tudom, hogy hol vagyok, összezavarnak az illatok, összezavar a zene, a világ kifordul a négy sarkából és kész csoda, hogy amúgy nem fekszem valami bokor tövében nyáladzva.
- Hát akkor legközelebb csináljuk együtt. - És ezt úgy mondom, mintha valami világmegváltó tervvel rukkolnék elő, mintha nem a te gondolataid ismételném vissza és megint rád vigyorgok ahogyan a combomat simogatod: tudod mi az érdekes? Egyszerre érzem  és egyszerre nem amit csinálsz, egyszerre akarom, hogy csináld meg azt hogy hagyd abba, egyszerre csiklandoz és borzongat és én eskü bébi mindjárt felrobbanok ettől a sok, túlcsordult érzelemtől. - Nem tudom, hogy csodaországban tudnék-e szexelni. - Nyögöm azért közbe, mert hát most sem tudom eldönteni, hogy amúgy képes lennék-e megmozdulni, de közben meg azért mégis csak meg akarlak csókolni és mégis csak beindítasz, csak hát elég rég LSD-ztem már és olyan  dolgokat szakít fel bennem, amiket tudod, lehet nem kellene.
Szóval beleharapok az ajkamba, hogy ne kezdjek el torzulni egy másik fajjá, hogy ne akarjanak az izmaim szétszakadni és ne akarjon a farkas bennem vonyítva rád vicsorogni. - Ja, ja, ja igazad van. - Dünnyögöm lehunyt szemmel miközben arra gondolok, hogy simogatsz és csak próbálom leküzdeni a kényszert, hogy állatbőrbe bújjak. - Figyu nem cserélünk helyet és vezetsz haza te? - Rádhunyorgom és tudod nem merem kinyitni teljesen a szemem, mert mi van ha a te nyakadba is hatalmas sebhelyet martam?

Pain, I love pain Pain, I love pain Pain, I love pain Pain, I love pain Pain Breaks the rhythm Breaks the rhythm Breaks the rhythm

– Nincs „hát akkor” – mondom kicsit megszeppenve, és megfordul bennem, hogy vajon ezt érzed-e te is cirka MINDEN ALKALOMMAL, amikor én vagyok jobban betépve, mint te, és kinézek az ablakon – ezen a ponton jegyezném meg, hogy továbbra sincs itt se lámpa, se másik autós, de még csak egy kurva STOP-tábla sem! –, aztán visszapislogok rád, és ha nem lenne fullra töltve az ajkam, hát most összepréselném. (Így nem merem, mert mi van, ha kipukkad?)
– Hát azért attól messze vagyok, hogy tiszta legyek, de... – Ne feledd, Marj, cukinak és tüneménynek kell lenned, nem házisárkány barátnőnek, világos?
Hát inkább végigsimítom még egyszer a combodat, kicsit kevésbé vinnyogósra, inkább dorombolósra váltom a hangomat.
– Csak poén lenne legközelebb együtt csinálni, ennyi az egész – kattintom ki a biztonsági övemet, és a bal térdemmel már az ülésemre térdepelek, a jobb kezemmel a térdedre támaszkodom, és a füledbe suttogok, hiszen attól nem kell tartanom, hogy hirtelen a fékbe taposnál, és felkenődnék a szélvédőre, ahhoz ugyanis, nos, el kéne indulni. – Gondolj bele, milyen lenne úgy a szex, ha mindketten egy elvarázsolt csodaországban lennénk – búgom, és a fogaim közé fogom a fülcimpádat, és azt már nem suttogom a füledbe, hogy „mert így, hogy te csak te vagy kettőnk közül egy elvarázsolt csodaországban, NEKEM valószínűleg elég fos lesz”.
Főleg hogy sok mindenre nyitott vagyok – a szó szoros és átvitt értelmében is! –, de mondjuk a furryre pont nem vagyok vevő.
– Mi? – Egy icipicit hátrahőkölök, aztán inkább visszatérek a combod simogatásához, hátha fel tudlak izgatni annyira, hogy ne akarj lemenni kutyába – hát ha valaki, majd inkább én, gondolom! –, de kezdem kicsit úgy érezni, hogy ez veszett fejsze nyele. – Ha átváltozol, akkor kénytelen leszel itt hagyni a kocsit, cica, és az előbb mondtad, hogy nem akarod itt hagyni a kocsit, nem?

Are you high enough without the Mary Jane like me? Saying that you shouldn't waste your pretty face like me?

- Hát akkor? - Kérdezek vissza, de annyira azért nem érdekel a dolog, mert az agyam csak azt az információt fogadja be, hogy BÍZOL BENNEM és alapvetően kizárja a hangsúlyodat meg azt, hogy lehet, hogy hazudsz, szóval ennek értelmében csak baromi értetlenül rád pillantok, de ahogyan a tekintetünk találkozik - találkozik egyáltalán? - el is felejtem, hogy mire vártam tőled a választ.
- Miért bébi? Csak azt ne mond, hogy te most tiszta vagy, mert eskü leszopom magam. - És felvihogok, mert miközben egy kicsit kérdőre akarlak vonni, hogy miért akarsz engem korlátok közé szorítani, csak úgy random hullámozni kezdessz - köszi LSD, köszi a látványt a melleiddel - és ez nyilván kibaszott vicces és ettől megérzem a parfümöd illatát - meg azért valljuk be, elég közel vagy - és rád izgulok, amúgy sem vagy olyan nő, akire az ember ne akarna nulla-huszonnégy ráizgulni, közel is hajolok, a nyakadba is csókolok és közben nem rád gondolok: GÁZ tudom, kurva gáz de hát bébi most melyikünk hitte el igazából, hogy betépve én képes leszek majd bármilyen, RENDES szexuális tevékenységre?
- Ahha. - Belemotyogom a nyakadba és az előbbi megállapítás ellenére elgondolkozom azon, hogy amúgy most akkor hátra döntsem-e az ülésemet vagy a te ülésedet, de megcsókolsz és baszki, baszki, baszki tényleg őrjítő illatod van, tényleg baromira kívánlak de akkor mi a faszért nem vagyok itt a jelenben veled, miért vagyok évekkel ezelőtt egy klubban - BELSD-ZVE - és miért érzem azt, hogy meg fog nyúlni a pofám, hogy át fog változni és szét foglak tépni?
Eltollak magamtól. - Baszki, nagyon ütős a cucc, mert lehet, hogy mindjárt át fogok változni. - És szorosan lehunyom a szemeimet.
NEM AKAROM.
NEM AKAROM, mert mi van ha a betépett állapotomtól nem tudok visszaváltozni?

Pain, I love pain Pain, I love pain Pain, I love pain Pain, I love pain Pain Breaks the rhythm Breaks the rhythm Breaks the rhythm

Szóval nem hagyod, hogy magam felé fordítsam az arcodat. Már éppen hangot adnék a nemtetszésemnek, amikor összefűzöd az ujjainkat – aww –, és amolyan szexi módon búgsz azon a dögös hangodon – nyaww –, hát lebiggyesztem az ajkamat, meg lássuk be, igazából bármilyen fejet vághatnék, mert akkor sem néznél rám, szóval mellé még a vállamat is megvonom.
– De, tökre bízom benned – sóhajtom nem túl meggyőzően, kokómaradékért nyalom végig összepréselt ajakkal a felső fogsoromat, bár attól leginkább csak tisztább lennék, kevésbé fáradt, és azt hiszem, nem érhetnék fel annak a cuccnak a magasságáig, amit beszedtél.
– De mi lenne, ha legközelebb együtt tépnénk be, hm? – Cukin igyekszem ám felvetni, hogy inkább féltékeny feleségnek tűnjek, akit kihagytál a mókából, nem uncsi, felelősségteljes barátnőnek, aki esetleg aggódna érted. Belelesek a visszapillantó-tükörbe, valahol amúgy gecinagy mázlink van, hogy nincs rajtunk kívül senki sem az úton, de tudod, amikor rád írtam, hogy gyere értem, akkor úgy gondoltam, hogy ÉN eléggé be leszek állva, te annyira nem, majd kicsit haragszol rám – igen, ezt is belekalkuláltam! –, de majd leszoplak a kocsiban, amitől kiengesztelődsz, aztán hazaviszel – nagyjából mindegy, hogy ez a „haza” a szóba jöhető négy-öt hely közül melyik lett volna –, addigra túlleszel a szopás okozta petyhüdtségen, vagy ha nem is, akkor legalább megujjazol, szóval NA, érted, nem?
Aztán beharapom az ajkam belső felét, amikor felveted, hogy nem hagyod itt a kocsit, már-már megfordul bennem, hogy előadjam, mennyire bejönnek a ROSSZFIÚK, szóval hajts át a piroson, és versenyezz azzal a tökhintóval, vagy a fasz tudja, hogy mivel, amibe az előbb belekötöttél, de aztán odahajolsz, hogy a nyakamba csókolj, hát önkéntelenül is felemelem az államat, hogy jobban hozzám férj, és JÓL VAN, BASZKI, akkor itt maradunk, hát ez van!
– Valami repicucc, amit ajiba kaptam, de hát ezek után már tudom, hogy hogyan fogom promózni a reklámposztban – sóhajtom elégedetten, és úgy fordulok, hogy meg tudjalak csókolni, de ha megint elhajolsz, hogy szájkaratézz a semmivel, kurvára be fogok ám sértődni.

Are you high enough without the Mary Jane like me? Saying that you shouldn't waste your pretty face like me?

Nem tudom kivenni az ember arcát ott a sötétített ablaküvege mögött és tudod ez kurvára bosszant, mármint mi van ha rendőr? Mi van ha rájön, hogy loptam a kocsit? Hogy hamis a jogosítványom? Mi van, ha kiszállok, megverem és lesittel a gecibe? Mi van akkor ha nem is rendőr hanem csak egy igazi mitugrász, akinek éppen nincs jobb dolga, minthogy velem emberkedjen? Mi van akkor, ha nem ember hanem egy kibaszott boszorkány, aki majd jól elátkoz és soha többé nem leszek képes nem is tudom: józanul gondolkodni? (Oké, ez nyilván nem teljesen valós probléma, mert az esetek többségében amúgy nem szeretnék józanul gondolkozni, pedig azért elég vagány lenne téged józanul is teljesen jól ismerni, csak hát bébi függő vagy te is, nem várhatom tőled a megváltást)
Úgyhogy csak megpróbálok a szemedbe nézni, és basszus hát milyen jó illatod van már: kitapogatom a kezedet amivel az arcomat fogom, óvatosan elhúzom onnan és összefűzöm az ujjainkat. - Hát nem bízol bennem bébi? - Álszent módon búgom, mert már egy kicsit nem tudok a piros lámpára koncentrálni meg az emberkedős tagra sem: megszédít at illatod - tiszta cseresznye csak hát azt nem tudom eldönteni, hogy a dal miatt vagy mert tényleg ilyen illatod van, ami szégyen, kurva nagy szégyen hiszen mégis csak a csajom vagy és még lehet, hogy a szemed színét sem tudnám megmondani: más esetben valószínűleg megpróbálnék ez ellen tenni is valamit, de most csak vihogni tudok ezen és mekkora mázli BÉBI, hogy nem tudsz a gondolataim között olvasni. - És én nem hagyom itt ezt a kocsit. - Dőlök hátra, kipillantok a másik sofőrre, aztán fel a piros lámpára. - De persze neked nem mondhatom meg, hogy mit csinálj. - Szóval érted, ha gondolod egyébként ki is szállhatsz, mert én mindenképpen versenyre fogok szállni ezzel az ürgével.
Csak előbb egy kicsit foglalkozom veled is. - Ez új ez a parfüm amit használsz? Asszem eléggé beindít. - Rád kancsalítok és máris odahajolok, hogy a nyakadba csókoljak: kár hogy közben Charleeról villognak képek a fejemben helyetted. Vele is pont valahogyan így kezdődött bébi.

Pain, I love pain Pain, I love pain Pain, I love pain Pain, I love pain Pain Breaks the rhythm Breaks the rhythm Breaks the rhythm

Kicsit felnevetek, tudod, olyan zavartan és butuskán, ahogy voltaképpen elvárható volna tőlem, és nem igazán értem, hogy mire akarsz kilyukadni.
Mármint, baszki, elkötöttél egy kocsit, amit a sajátodként használsz, másrészt az út közepén állsz, mint egy igazi fasz, és bár ÉN nem tudok vezetni – mikor tanultam volna meg? meg miből? mire meg lett volna rá pénzem, addigra már az igény szűnt meg –, azért abban szinte tutira biztos vagyok, hogy még az éjszaka közepén sem szokás csak úgy az úttest közepén álldogálni, és akadályozni a forgalmat, bár TÉNY, hogy most nincs itt senki, akit akadályozhatnál, de hát--
MINDEGY, én nem akarok okoskodni, csak közelebb hajolok, hogy meg tudj csókolni, mire hirtelen felcsattansz, hogy mi a faszt bámulok – mi van? –, de úgy, hogy nem rám nézel, szóval inkább csak végigsimítom az arcodat, és az álladnál fogva fordítom a tekinteted felém, ha szükséges, hogy belenézhessek a szemedbe, és--
Hát, izé, tökre nem tudok a szemedbe nézni, mert mintha mindenhova fókuszálnál, csak nem rám.
– Cica, biztos, hogy jó ötlet volt kocsiba ülnöd, hogy ha ennyire el vagy szállva? – És még gondoskodón az ajkamat is lebiggyesztem. – Szerintem inkább húzódj félre, és hazamegyünk gyalog, na?

Are you high enough without the Mary Jane like me? Saying that you shouldn't waste your pretty face like me?

Elégedetlenül csattintok csak a nyelvemmel ahogyan bámulom azta  kurva piros lámpát, amit a kis szellő is himbál és csak nem értem, hogy miért nem vált már át zöldre - közben az agyam egy része próbálja felhívnia  figyelmemet arra, hogy már vagy EZERSZER jártam ezen az úton és egyszer sem voltak itt lámpák, de hát az agyamnak ezt a részét rendesen le is hurrogom: végül is miért ne telepíthettek volna most ide lámpákat? - nagyon melegem van, kicsit bele is dúdolok a dalba amit énekelgetsz, vetek egy kancsal pillantást felé ahogyan a combomra teszed a kezedet, aztán megint kibámulok a lámpára, majd vissza rád.
- Bébi. - Engedékenyen biccentem félre a fejemet, mármint komolyan ki ne lenne engedékeny vele amúgy? - Most arra akarsz rávenni, hogy szabálytalanságot kövessek el? - Vigyorogva ráncolom a szemöldökömet - itt egy kicsit tudatosul bennem, hogy baromira be vagyok állva - de csak közelebb hajolok, hogy megcsókolhassalak: vagy hát megcsókoltalak volna, ha a képzeletbeli autó arctalan sofőrje nem füttyentene át. Szóval nem, nem csókollak meg, csak lustán odafordulok és azt kérdezem tőle, hogy: - Te meg mi a faszt bámulsz? - És még hunyorgok is hátha ki tudom venni az arcát a résnyire húzott ablaka meg a csili-vili autója mögött és ha nem fog mondjuk húsz másodpercen belül zöldre váltani a lámpa, akkor én esküszöm, hogy kiszállok a lopott kocsim lopott üléséről és kirángatom onnan a tagot.
EGY.

Pain, I love pain Pain, I love pain Pain, I love pain Pain, I love pain Pain Breaks the rhythm Breaks the rhythm Breaks the rhythm

A faszom hallatán csak feljebb tekerem a hangerőt a szar lopott kocsid szar rádióján – igazán megcsináltathatták volna, mielőtt hagyják, hogy ellopd! –, előbb lefelé megy a hangerő, hiába jobbra tekerem, ezt amúgy végtelenül viccesnek találom, hát vihorászom rajta egy sort, aztán Selena Gomezzel együtt éneklem, hogy got my mind on your body and your body on my mind, got a teste for the cherry, I just need to take a bite, aztán leesik, hogy ez nem is Selena Gomez, hanem a MÁSIK, ezen megint vihorászok, miközben félig énekelek, és--
Egyszerűen nem hiszem el, hogy megint pirosat kaptunk.
Izé, hát én kibámulok a szélvédőn, aztán mindkét irányba az ablakon, aztán félig ki is hajolok az én oldalamon is lehúzott ablakon – miért is közlekedünk lehúzott ablakkal december 29-én? –, és amúgy MEGGYŐZŐDÉSEM, hogy én vagyok a buta, szóval nagyon, nagyon, NAGYON óvatosan jegyzem meg, hogy:
– De cica, itt nincs is lámpa, nem? – És azért persze kevésbé lennék óvatos, hogy ha nem vihognék emellé is, hogy aztán a jobb kezemmel nyúljak át a te oldaladra, és végigsimítsam a combodat, miközben a balommal az ülésed támlájára könyökölök.

Are you high enough without the Mary Jane like me? Saying that you shouldn't waste your pretty face like me?

- Faszom. - Tudtam, hogy nem kellett volna autóba ülnöm, de ha az ember csaja küld egy üzenetet az embernek az éjszaka közepén, akkor az embernek nagyon nincs sok választása minthogy autóba üljön és elmenjen a csajáért, nem?
Mármint nyilván csak figyelmen kívül hagyhattam volna az üzenetedet, de nem foglak ott hagyni ahol éppen vagy ( mármint miért nem egy kurva taxit hívtál bébi? ) hanem szépen beülök abba az elkötött kocsiba, ami ott parkol a sikátorunk mellett, nyilván beütöm a kurva címet a telefonom kurva GPS-ébe és nyilván sebességbe teszem az autót: csak hát, tudod bébi talán mégsem kellett volna autóba ülnöm, mert az LSD már otthon beütött és rendes hallucinációm voltak már a nappaliban - táncoló függöny és vízzá változott padló( eskü éreztem a tenger hullámait is), tudod ILYENEK- nem még az úttesten felvillanó autólámpák tompa neon fényében: ezerfelé táncoló alakok, piroslámpák, megjelenő körforgalmak, random emberek túl rövid shortokban pedig tudom, TUDOM, hogy itt egyetlen lámpa sincsen, sem körforgalom és ha mászkálnának is emberek picsanadrágban, hát az biztosan nem hajnali háromkor lenne.
- Egyszerűen nem hiszem el, hogy megint pirosat kaptunk. - És fáradtan kilógatom a kezemet a letekert ablakon, hogy kívülről ütögethessem a járgányt és egy kicsit még a motort is túráztatom, mert kurva melegem van, izzadok meg minden és a menetszél azért rendesen lehűt vagy hát legalább azt tudnám hinni, hogy ez majd segít de már túl régóta drogozom ahhoz, hogy egy-két visszamaradt zacskó LSD-t a fogínyemre kenegetni éppenséggel felér egy orosz rulettel: hosszú, nagyon hosszú út lesz ez hazáig, főleg ha ez a kurva lámpa nem vált azonnal zöldre.
SPOILER ALERT: nem váltott zöldre.