Drága barátom,
Most még joggal hívlak így, hisz nem tudok a Te kis pitiáner titkodról. Nagyjából tíz éve élsz velem - az árnyékomban, ha mondható ez így. Azt mondják, vannak barátságok, amelyek egyenest az égben köttettek. Talán a miénk is pont ilyen... vagyis, egészen addig a pontig biztosan ilyen lesz, míg nem húzod át minden számításomat.
Az egyik legjobb emberem vagy. Talán némileg emberségesebb is, mint én, pedig emberkoromban kiköpött jó srác voltam. Azóta eltelt jó pár évtized, belőlem pedig az emlékeimmel együtt a legtöbb jóindulat is elveszett. Irányítod az én kis üzleteimet, ha arra kérlek, vagy éppen verőlegényt játszol, ha szükséges. Nem csinálod szívesen... tudom. De ez egy ilyen élet. Az alvilág beszippant. És ebből a mocsokból aligha lehet csak úgy megtalálni a kiutat.
Talán Te is pont erre gondoltál, mikor szemet vetettél Gwendolyn-ra, ezzel megszegve az egyetlen szabályomat: az embereimmel mindent megosztok, kivéve a nőket. De talán te is azt vallod, amit sokan mások: amiről nem tudok, az nem is zavarhat.

// Gwen-nel együtt nagyon várjuk! A név változtatható, a pb-ről is egyeztethetünk.