A titulusod - ami már-már egyenesen a beceneved is lehetne - egyszerű ugyan, de több összetevő alkotja. Az egyik, a legfőbb, az ok, amiért begyűjtő társaid is tisztelnek, az a rendíthetetlenséged. Önként álltál a begyűjtők közé, még a legelsők között, és hűséged, valamint a rendszerbe vetett bizalmad szilárd és töretlen; ráadásul bármi történjék is, olyan fennkölt nyugalommal kezeled a helyzeteket, mint egy hatalmas szikla, amit nem tudnak elmozdítani a viharos óceán hullámai.
Persze bármekkora legyen is egy szikla, a folyamatos, lassú vízmosásnak egyik sem képes ellenállni. Rajtad is épp ilyen nyomokat hagyott a munkád; begyűjtőként annyi személyiséget kellett már magadra öltened, hogy néha bizonytalan vagy abban, vajon létezik-e még valami valódi a kaméleon mögött. Bár folyamatosan azt mondogatod magadnak, hogy ez a legjobb hely, ahol lehetnél, néha szeretnéd megkeresni önmagad, és már nem mindig találod meg.
Ráadásul ott van a húgod. Az egyetlen ok, aki miatt te magad átérzed a titulusodat; te vagy az ő kősziklája. Annak idején nem feltétlenül csak a szimpátia űzött a begyűjtők közé. Alkut kötöttél Bastiennel, a húgod ugyanis beteg volt, és te nem tudtad volna biztosítani számára a megfelelő gyógykezeléseket. A polgármester azonban nagylelkű volt, azóta is gondoskodnak a húgodról. Ő vajon mit szólna ehhez az egészhez? Elmondod neki egyszer?
Ő el tudná mozdítani a sziklát?