Már most tudom, hogy túlságosan sokkal fogok tartozni Michaelnek amint megszabadulunk Donnától meg a férjétől – gyerekei apjától. Nem hagyhattam támadási felületet magamon, pedig ahogy a jelenlegi életem áll mindenbe bele tudna kötni. Túlságosan régóta megy ez a verseny köztünk ahhoz, hogy most ilyen bagatell hibát vétsek. Szerencsére Michael jobb színésznek bizonyul, mint ahogy azt elsőre gondoltam volna róla. Vigyorogva csóválom meg a fejem amikor kijavít, mintha minden egyes alkalommal amikor bemutatom valakinek ez lenne.
Donna férje korántsem olyan jóképű mint az én vőlegényem, talán még mintha kopaszodni is elkezdett volna, mondjuk ettől függetlenül azért annyira nem rossz parti. Donna is észreveszi és elégedetten nézek Michaelre, mint valami trófeára. Mr. Johnson pedig úgy tűnik üzletember – mi más lenne – és első benyomásra nem értem mit látott meg Donnában, mert ez a férfi túlságosan is normális.

Aztán végül csak talál rajtam fogást a nő, követem a tekintetét az ujjamra ahonnan hiányzik a gyűrű és kénytelen vagyok nyelni egyet utána a gintonicomat újból a számhoz emelni, de Michael most is képben van én meg csak hálásan pislogok rá és finoman meglegyintem a vállát, közben el is kuncogom magam.
- Ugyan, drágám – Mr. Johnson is rendel maguknak két italt amiből arra következtetek, hogy egyhamar nem fogunk tőlük szabadulni – Tényleg Donna, hallottam milyen csúnyán megjártad azzal az orrműtéttel – touché, ribanc – Michael egyébként sebész, biztos vagyok benne, hogy tud neked ajánlani normális plasztikai sebészt is, annyi helyre van kontaktja – itt Dr. Abele felé fordulok – Nem igaz, drágám? A múltkor még a Marcel's-be is kaptunk asztalt pedig tudjátok, hogy van ott … hetekkel előtte kell foglalni, de Michael csak megejtett pár telefont – hazugságok áradata ömlik a számon, de muszáj mindent bevetnem a győzelem érdekében. Egészen nyeregben is érzem magam egészen addig amíg a beszélgetést fonalát Donan vissza nem kanyarítja oda, hogy eljegyzés.
- És hogy volt a nagy pillanat? Gondolom minden előre elterveztél, Michael – Donna ujjai finoman érintik Michael felkarját, én kicsit bepánikolok, Mr. Johnson pedig látványosan nem veszi észre a felesége közeledését. Oké, talán nem ez volt életem ötlete.

A zene kellemesen dübörög, az emberek egészen vállalható állapotban vannak a gintonicom meg már öt perce nem érkezett meg pedig vagy nyolc perce kértem a pultos gyerektől. Unottan fordulok meg a bárszéken, hogy a tekintetem végighordozzam a tömegen közben abban reménykedek, hogy Michael lassan visszatér és legalább társaságom lesz, ha már piám még nincs.  Ahogy fordulok a tekintetem összefonódik egy jól ismert szempárral és megmerevedek, de Ő is megmerevedik egészen addig amíg el nem jut a felismerés az agyáig, hogy én én vagyok és itt egy újabb lehetőség, hogy kurva kellemetlen helyzetbe hozhassuk a másikat.  

Elindul felém, mint egy kibaszott ragadozó de nem úgy, mint egy szép párduc, ez a nő egy kurva hiéna. A mosolya mű és számító, szőke haja tökéletes kontyba van fogva a tarkóján, a ruhája drága és tökéletesen áll neki a hangja pedig úgy kúszik a bőröm alá, mintha éppen valami sebészi műtétet akarna végrehajtani rajtam - pedig még csak az üdvözlésig jutottunk.
- Donna – hogy maradtál volna inkább otthon, de csak mosolygok, vörös ajkaim a jól begyakorolt kamu örömet árasztják ahogy a levegőbe elpuszilok mellette – Csodásan nézel ki, mióta nem találkoztunk? Két éve? - maradhatott volna így is. Elneveti magát és megdicséri a nyakékem majd hátrasimít egy nem létező kiszabadult tincset a hajában, hogy pontosan megcsillanjon a hatalmas gyémánt az ujján mire kedvesen érdeklődöm, hogy mikor volt az esküvő Ő meg közli, hogy két éve és azóta már hárman vannak. Gyomorgörcsöm lesz, de az arcom nem rezdül, a mosoly még mindig ott van. Ekkor jelenik meg Michael – hálát adok érte majd az összes létező istennek – talán nem tudja majd mire vélni a hirtelen örömöt ami az arcomra kiül meg azt sem ahogy a karjára fonódok amint mellém ér, ujjaim pedig a mellkasára futnak.
- Donna, hadd mutassam be a vőlegényemet, Michael  Abelet– itt látványosan az ajkamba harapok és igyekszem nagyon szerelmesen nézni Michaelre aki remélem, hogy veszi a lapot és nem buktat le – Michael, Ő itt Donna …  McKenzy?
- Johnson – javít ki a férjezett nevére mire mindketten elnevetjük magunkat de szerencsére megjön gintonicom, pár másodperccel később meg Mr. Johnson. Csodás.