Figyelem ahogy úgy terpeszkedik el a fotelemben, mint egy kiskirály és egyre jobban elfog az ellenszenv a személyével kapcsolatban. Az utóbbi időben megenyhültem egy kicsit, ami a vámpírokat illeti – köszönhetően annak, hogy valami oknál fogva szívesen keverem magam olyan helyzetekbe, amikor éppen keresztbe teszek egynek. Természetesen teljesen akaratlanul. Albert viszont nem éppen a rokonszenvem növeli a vámpírok iránt. Ahogy kortyol egyet a borból átfut a fejemen a gondolat, hogy talán nem is olyan hülyeség Delphie nénikémtől amiért mindig felszenteltvizezi egy kicsit a piáját – állítása szerint ez segít neki egy megbocsátást nyernie az alkoholok iránti vágyakozása miatt, de szerintem, sőt igazából mindenki szerint, csak a paranoiája ért el egy már-már beteges szintet. Most azonban tényleg hasznát venném, ha az a bor egy kicsit fel lenne vizezve.
- Nem a barátaim – negédes mosolyra húzom a számat, talán egy kicsit kedveltem Elisat mert egyébként a maga farkas-módján egészen menő és jófej nő volt. Azonban azt már nem tudnám neki elnézni, hogy ilyen szinten átvert és most megint magyarázkodhatok egy vámpírnak. Aki történetesen a legrettegettebb vámpír rokona.
Az az egyetlen szerencsém, hogy Albert úgy tűnik lazán veszi ama megjegyzésem, hogy esetleg a farkasok nem csak megölni akarták, hanem csak egy kis szórakozásra vágytak. Talán egy elméleti nagyon-nagyon halovány piros pontot adok neki a humoráért.
- Rendes tőled, hogy nem farkasvértől bűzölögve törtél be hozzám és terpeszkedsz a kedvenc fotelemben – jó, talán a betörés nem épp a helyes szó ugyanis én engedtem be, de egyébként már tényleg kezd kicsit bosszantani a jelenléte - Nem hülyének nézlek, Albert – vonom fel a szemöldököm de inkább nem folytatom, hogy pontosan minek is nézem: szemtelen, neveletlen, idióta és még sorolhatnám – csak … - befejezni nem tudom, mert tovább magyarázza, hogy mennyire komoly volt a helyzet. Mintha nem tudnám, hogy a farkasok harapása milyen hatással van rá – vagy milyen hatással lenne rám ha esetleg vámpírvérrel az ereimben halnék meg. Elmondanám neki, hogy tudtommal Elsa nem olyan régóta farkas – vagy csak volt, ki tudja – hogy komolyabb veszélyt is jelentsen, bár már magában a tény, hogy három farkas képes volt egy vámpírt megtámadni talán tényleg okot adhat ilyen szintű pánikra és haragra, mint ami most Albertből sugárzik az irányomba.
Részemről lezártnak tekintem a kis fejmosását, nem szándékozom könyörögni neki azért, hogy nézze el a meggondolatlanságomat. Ahhoz túlságosan is makacs és önfejű vagyok, hogy egynél többször az elnézését kérjem – ezt pedig már megtettem. Jó ötletnek tűnik – apám legalábbis mindig így csinálja – egy pohár whiskyvel elsimítani a kései találkánk végét és helyreállítani a picikét megingott semlegesség-egyezményt.
Ha ezt Birdie látná valószínűleg a fejét fogná majd a későbbiekben – feltéve ha túléltem – leüvöltené a fejemet, amiért meggondolatlanul hátat fordítok egy egyébként is felpaprikázott vámpírnak. Aki történetesen pár perce még azt tervezgette, hogy letépi a fejemet.
Érzem, hogy megmozdul – hatodik sőt még a hetedik meg nyolcadik boszorkány érzékeim szinte sikítanak, hogy figyelmeztessenek – de túl későn ahhoz, hogy ki tudjam védeni. Na meg persze, amúgy is szinte lehetetlen lépést tartani egy képzett vámpírral.
Levegőért kapkodok ahogy ujjai a nyakam köré záródnak, de teljesen hiába. A hátamba kellemetlen fájdalom nyilall ahogy a falnak csapódok, de jelenleg jobban zavar, hogy hiába is próbálkozom nem kapok levegőt. A whiskys üveg és a pohár ami épp a kezemben volt már darabokra törve hever a padlón, a drága alkoholt pedig már a hófehér szőnyegem issza be. MEG FOGOM ÖLNI.
Mármint megölném, ha éppenséggel nem kezdene elsötétülni előttem minden ahogy továbbra is eredménytelenül próbálok egy kis oxigénhez jutni. Végül – hamarabb, mint gondolnám – újfent képes vagyok lélegezni de az öröm nem tart sokáig. Ahogy a padlóra taszít a nyelvemre harapok és pár másodperccel később már érzem a vérem fémes ízét a számban és ha ez még nem lenne elég, tökéletesen beletenyerelek a whisky áztatta üvegszilánkokba.
- ÉPP AZT MONDTAM, HOGY SAJNÁLOM – mérges vagyok, nem kicsit de még mindig a földön vagyok félig ülő-fekvő pózban, egyik kezemmel a szilánkokon támaszkodva míg a másikkal csak lendítek egyet mire az éjjeli szekrényem fiókja kivágódik és egy aranyozott vibrátor repül ki belőle és célozza meg egyenesen Albert orrát – remélhetőleg akkora sebességgel, hogy egyből betörje.
- Kibaszottul nagylelkű vagy Albert – kénytelen vagyok nőiesen köpni egy véreset, de nem elégszem meg azzal, hogy szimplán betörjem az orrát. Van ott még ahonnan a méretes arany rúd jött. Egy pár másodperccel később egy mély vörös szőrmével bevont bilincs is kirepül a fiókból és egyenesen Albert csuklóit célozza meg, legalább annyi előnyt kaphatok, hogy a kezeit ne tudja majd használni – ugyanis a bilincs a természetfeletti lények erejét is képes kibírni és csak a gazdája szavára nyílik ki. Egyébként jelenleg fekete, púder és tengerkék színben is kapható és ha az oldalon rendelitek meg, akkor harminc százalék kedvezményt is kaphattok, ha használjátok a „BETSHIT” kódot.
- Kurvára nem leszek a barátod, baszd meg – sziszegem és sikerül feltápászkodnom, de az üveg-alkohol keveréke a tenyeremben úgy lüktet, hogy legszívesebben Albert arcába üvöltenék – Ezt nem hiszem el – a pillantásom a tükörben megjelenő önmagamra és a szakadt hálóingemre esik – Inkább neked kellene kárpótolnod ezért – mutatok a szakadt anyagra – Ez volt a kedvencem, a rohadt életbe.

Felvonom a szemöldököm amikor önállósítja magát és kiveszi a kezemből a pohár bort. Ha nem furdalna annyira a kíváncsiság illetve nem érezném, hogy valami nagyon nincs rendjén azzal, hogy Albert magától megjelent nálam – biztosan nem hagynám szó nélkül és becsmérelném a neveltetését és az illemét. Bár ki tudja – pontosan nem tudom, hogy vajon hány éves is lehet Albert, valamiért eddig nem állt szándékomban megtudakolni – lehet egy bő száz év után az idő lemossa a vámpírokról az illemet. Szomorú.
Még mindig mozdulatlanul állok és csak tekintetemmel követem az ő pillantását, ami éppenséggel a tökéletesen bevetett ágyamra siklik. Majd szemeim végigmérik a férfit – talán nem is voltunk még kettesben így nem volt alkalmam jobban szemügyre venni. Ha nem tudnám, hogy egy pillanat alatt képes lenne eltörni egy ember nyakát úgy, hogy ebben még talán örömét is leli … akkor talán éreznék egy kis vonzalmat iránta, mint bármilyen más jóképű és megjelenésű férfi iránt. Mert azt meg kell hagyni, hogy Albert Jindosh piszokul jól néz ki. Még azt is elnézné neki az ember, hogy a pletykák alapján nincs ki mind a négy kereke.
Figyelem ahogy elhelyezkedik a fotelban ahol percekkel ezelőtt még én ültem és kortyolgattam a poharamból a bort – amit jelenleg Ő tart a kezében. A mondatára megrándul a szám széle és már képtelen vagyok tovább csendben maradni.
- Ne dobálózz olyan szavakkal, amelyeknek a jelentésével úgy tűnik nem vagy tisztában – összefonom a karjaimat a mellkasomon és vörösre lakkozott ujjaim türelmetlenül zongoráznak alkarom bőrén miközben továbbra is szúrós tekintetettel nézek a férfira.
Próbálom feldolgozni a hallottakat, agytekervényeim lázasan forognak, hogy vajon mi közöm lehet a semlegesség szabályainak áthágásához miközben szemöldökeim között apró ránc jelenik meg, ahogy egyre jobban világossá válik számomra történetesen miről is van szó.
-  Nos … - nyelek egyet és leengedem a karjaimat – Teljes mértékben biztosíthatlak afelől, hogy a Spellwood család egyetlen alkalommal se adna egyik fél kezébe se olyan eszközt, amellyel veszélyeztetné a semlegesség-egyezményt – ujjaim apró lendítésének következtében éles nyikorgással megmozdul a szoba másik végében levő fotel majd amint mellém ér helyet is foglalok – Azonban balesetek mindig történnek, még akkor is ha óvatos az ember – hátradőlök a fotelben, lábaimat egymáson keresztezem és kérdőn nézek Albertre.
- Terroristák alatt gondolom nem egyszerű halandókra gondolsz -  apró mosoly kúszik az arcomra – Nem hinném, hogy Albert Jindosh valaha is megijedne tőlük. Tehát maradnak a farkasok – ahogy logikusan levezetem a mondandóját lelki szemeim előtt meg is jelenik egy aprócska fiola, méregzöld folyadékkal és egy szőke hajú nőstényfarkas kismillió tetoválással. Picsába.
- Tökéletesen tisztában vagyok minden eladott fiola bájitallal, kencével, tablettával és egyéb csodaszerrel – előrehajolok, nem törődve a vállamról lecsúszó köntössel – Egyetlen fiolára tudok gondolni, amit három nappal ezelőtt vásároltak tőlem. Elsa Forneil szerette volna kicsit felpezsdíteni a szexuális életüket a párjával, ezért kapott is egy kis potencianövelő valamint vágy- és teljesítményfokozó löttyöt– egy pillanatra megállok és közben magamban szitkozódok, amiért nem vettem észre a nőn, hogy valószínűleg színtiszta kamudumát tolt nekem arról, hogy mennyire megviseli a kapcsolatukat, hogy a szexuális életük nem úgy működik, mint régen – Aláírom, ez farkasoknak olyan előnyt adhat, amivel egészen könnyedén le tudnak teríteni egy közönséges vámpírt – itt megnyomom a közönséges szót, hogy érzékelje tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy Ő mennyire nem közönséges – De ahogy látom egy aprócska karcolás sincs rajtad, tehát komolyabb gondot nem okozhattak. Még mindig ugyanolyan jóképű vagy, mint voltál, nyuszi – vigyorogva visszadőlök – Remélem a szer potencianövelő hatását sem érezted meg – talán nem éppen a legokosabb döntés olajat önteni a tűzre jelen esetben. Azonban az Atlassal eltöltött idő során volt alkalmam kitapasztalni a vámpírok rejtett gyengeségeit és az, hogy a Spellwood birtokon vagyunk pedig további helyzeti előnyhöz juttat Alberttel szemben.
- Tehát azt hiszem mellőzhetnénk azt a lefejezést – mosolygok rá végül – Ha kellemetlen helyzetbe hoztalak, azért elnézésedet kérem. A kis tuning amit azok a farkasok kaptak amúgy sem tartott volna tovább félóránál – felállok a fotelből és megindulok az ablak mellett helyet kapó üveges szekrényhez lépek – Amit megígérhetek, hogy a jövőben körültekintőbb leszek az ilyen esetekben – előveszek egy üveg whiskyt és két poharat – Isten ments, hogy megsérüljön az egyezség a polgármester és a családom között – mosolygok rá és ahogy az arany nedű érinti a pohár falát a szobában levő gyertyák lángja úgy erősödik egy picikét. Természetesen nem vagyok hülye – ahogy azt is biztosra tudom, hogy egy vámpír ezt egy pillanat alatt megérzi. Nem szándékozom semmilyen harcba keveredni Alberttel, de ha az életemről van szó akkor gondolkodás nélkül repítem ki az éjjeliszekrényem fiókjából a vibrátoromat és döföm át vele a már amúgy is halott szívét.

A nedves csempének támaszkodom mind a két kezemmel, miközben hagyom, hogy a plafonról lelógó hatalmas tusfejből a forró víz rám hulljon. A gondolataim valahol Birdie, Balzac, egy tetoválást eltüntető krém és Maddox legutóbbi Bastien imádatával kapcsolatos monológja között ingázik. Nem egyszerű teljesen semlegesnek maradnom, amikor Maddox érvei a jelenlegi kormány mellett teljesen érthetőek. Amikor pedig a szüleimnek előhozakodtam a témával kapcsolatban teljesen süket fülekre találtam és ennél még talán az is jobb lett volna, ha észérvekkel rávilágítanak arra, hogy mennyire rosszul látja Maddox a dolgokat. Mert ezt vártam. De nem tették. A tonhalsteaket kezdték el kritizálni és megegyeztek abban, hogy többet nem Luigival hozatják. A krémet pedig barack és eper illatban kellene gyártani, mert a legutóbbi narancsbőrt eltüntető csodaszerünk is ezekben az illatokban fogyott. Birdie pedig nem győzött meg arról, hogy ténylegesen el fog jönni a szüleink 33. házassági évfordulójára és esküszöm, hogy kitekerem a nyakát ha tényleg cserben mer hagyni. Balzac pedig...
- Rohadt életbe – felszisszenek, ahogy sikeresen leverem a samponos flakont ami pontosan a lábujjamra érkezik. Végül valahogy a gondolataim zavaros tengerével együtt sikerül egy bő tizenöt perc múlva kikászálódnom a zuhany alól és puha törölközőbe csavarnom magam. Egy újabb harminc perc múlva pedig már a szokásos fekete, ujjatlan szatén hálóingemben libbenek le a konyhába, hogy szerezzek magamnak egy pohár vörösbort az éjszakai programomhoz.Végül kimerülten huppanok le a hatalmas kagylófotelbe és kapcsoltam be a tévémet miközben a kortyoltam egyet a borból, pár másodpercig csak ízlelgetve a számban és váltogatva a Netflix legújabb sorozatgyilkos dokumentumfilmjei között.
Végül úgy döntöttem, hogy az amúgy is borús hangulatomhoz tökéletesen illik az After life pár másodperccel később pedig már a Tony mogorva képe jelenik meg a képernyőn. Pontosan abban a pillanatban ahogy egy újabb korty bor csúszik le a torkomon, megszólal a telefonom. Valahol itt ér az első sokk: Albert Jindosh nem szokott csak úgy felhívni. Sőt, Albert Jindosh nem is hívott fel még soha – vagy csak nem emlékszem rá. Mindenesetre egy pár másodpercig csak meredten bámulom a nevét a kijelzőn mire eljut a tudatomig, hogy most akkor ezt nekem fel kellene vennem.
- Igen? - szólok bele kíváncsian és eszembe jut, hogy esetleg játszhatnám azt, hogy nem tudom, hogy Ő hív és kicsit felbaszhatnám az agyát de ezt már akkor elvetem, amikor meghallom azt, hogy „hello nyuszi”. Ekkor ér a második sokk. Alberttől eddigi összefutásaink során annyira futotta, hogy „hé Spellwood” vagy esetleg egy „ Te Bethia …” de semmi esetre sem HELLO NYUSZI.
- Öhm – összevonom a szemöldököm és azon gondolkozok, hogy ez biztos csak egy vicc – Biztos vagy benne, hogy jó számot hívtál? - most már kicsit aggódom így iszok még egy korty bort miközben felkelek a fotelből és az ablakomhoz sétálok. Harmadik sokk. Albert Jindosh ott áll az ablakom alatt. Picsába.
- Jó, látlak, egy pillanat – visszalibbenek az ablakból a ruhásszekrényemhez és keresek egy lenge köntöst, amit felkaphatok a hálóingemre mielőtt beengedném a vámpírt a házba. Mert egyébként magától be sem jöhetne – attól függetlenül, hogy évtizedek óta a semleges nézetet valljuk, azért jó pár varázslat védi a házat. Pont az ilyen esetekre, amikor hívatlanul állít be egy vámpír. Nem sejtek semmi jót de a kíváncsiságom sokkal nagyobb, minthogy elzavarjam innen Albertet. Így hát semlegesítem a védelmet és kinyitom a hatalmas üvegablakot majd várom, hogy megjelenjen a férfi alakja az ablakban.
- Hello...nyuszi? - oldalra billentett fejjel, egyik kezemben a borospoharat szorongatva nézek rajta végig és tudom, hogy rossz döntést hoztam, amikor beengedtem a szobámba - Bort?