Önéletrajz

Azt hiszem, miattad szűntem meg hinni Istenben. Amikor 2007-ben diagnosztizálták nálad a leukémiát, az életünk fenekestül felfordult. Ezt az újabb családi tragédiát már csak apánk élte meg, aki szintén rákkal viaskodott. A betegséged volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban, nem sokkal a diagnózisod után meghalt. Ketten maradtunk. Biztosítás, örökség és pénz nélkül, hisz a szüleink mindent ráköltöttek apánk kezelésére. Eszükbe sem jutott, hogy arra a pénzra majd egyszer neked is szükséged lehet.
Kiábrándultam a rendszerünkből. Te egyre betegebb lettél, több volt a rossz, mint a jó perc, néha már azt kívántad, bár meghalnál, és lennél túl az egészen. Küzdöttem érted, három munkahelyet vállaltam annak érdekében, hogy fizetni tudjuk a kezelésed, viszont még ez sem volt elég.
Kórházba kerültél. Öt év viaskodás után úgy tűnt, a szenvedésed - és vele együtt az enyém is - véget fog érni. Ekkor ismertem meg Leta-t és Bastient, akik akkoriban begyűjtőket toboroztak. Miután átmentem a rostán, Bastien minden kezelési költséget átvállalt. Valójában csak ennyit kértem tőlük. Mentsenek meg téged, a többi nem számít.
Jobban lettél. Kikerültél a kórházból, és befejezhetted a tanulmányaidat. Egyetemre mentél, lediplomáztál, majd visszaköltöztél a családi házba hozzám. Sosem mondtam el, hogy miből tellett a kezelésedre, ahogy arról sem tudsz semmit, hogy begyűjtő lettem. Tudom, mit mondanál. Eladtam a lelkem az ördögnek. Az életed számomra minden lelket megért.
Azonban te is őrzöl egy titkot. Vajon mikor akarod majd elmondani nekem, hogy kiújult a betegséged?

| A keresztnév szabadon alakítható, ahogy a play by-nál is meghallgatok bármit