bukott hős

Nézd meg, még az ágyból sem bírt kikelni!
Hogy lehet ekkora disznóólban élni?
Folyton be van húzva a sötétítő, szerintem már hetek óta nem látta a napfényt.
Szerencsétlen.
Szerencsétlen.

A falhoz vágja a párnát, hátha attól elhallgatnak végre a hangok. Volt, hogy napokig sikoltozott, amíg már nem maradt hangja, de az nem használt. Csak nevettek rajta, kuncogásuk úgy motoszkált a hallójárataiban, mintha póklábak simogatnák a belső fülét. A párna tompán puffan, leveri az asztalon heverő magazint a padlóra, a maradékok és a többi szemét közé. Ha ez egy film lenne, akkor pont úgy maradva nyitva, hogy látszódjék: BÁRÁNYBŐRBE BÚJT FARKAS – MUTÁNS RENDŐRNŐ A ZAVARGÁSOK HŐSE, de mivel ez nem egy film, az újság csak leesik, és valószínűleg gyűrt kupacként fog beleragadni a házhoz rendelt, félig megevett lasagne maradékába.
A hangok pedig csak kuncognak tovább, de talán még ez a jobbik verzió.
A rosszabbik az, amikor egészen közel hajolnak a füléhez, és azt suttogják:
Nem hős vagy, hanem szörnyeteg.

Amikor megkapta a kitüntetést, akkor még nagyjából jól volt. Csak azért nagyjából, mert a mutációnak ugyan már megjelentek a mellékhatásai – ó, a hangok, a hangok már akkor is duruzsoltak, de akkor még csak olyannak tűntek, akár egy dongó méhkas, nem igazán lehetett kivenni semmit a mondandójukból, habár a folyamatos zúgás egyre zavaróbb lett, elég zavaró ahhoz, hogy elmenjen az üzemorvoshoz a hallása miatt, elég zavaró ahhoz, hogy az üzemorvos átküldje a rendőrség pszichológusához, de nem elég zavaró ahhoz, hogy akkor még bármelyikük is kielégítő diagnózissal szolgálhasson.
Azóta legalább az egyikük már biztos tudna mondani valami okosat. De azóta nem igazán teszi ki a lábát a lakásból, és azóta felsőbb utasításra – talán Bastien keze van a dologban – nem is igazán szeretnék nyilvánosságra hozni az állapotát azok, akik tudnak róla. Hiszen mit szólna hozzá a közvélemény? Hogyan reagálna a sajtó? Mit tennének azok a kislányok, akiknek valamivel esztétikusabban vannak kiragasztva a cikkek a falukra, mint az övére?
Bár ezt az ikertestvére tette. Időnként elbizonytalanodik, persze, hogy tényleg van-e ikertestvére, vagy csak a hangok megzavarták az emlékeit. Hiszen csak egyszer lehetséges visszaemlékezni bármire is, mert következő alkalommal már az emlékre emlékszünk vissza, aztán pedig az emlék emlékére, és így tovább, amíg végül nem marad más az eredeti történtekből, csak kifacsart árnyék, amit mi magunk kreáltunk.

Valahogy így van az akkor történtekkel is. Amikor megkapta a kitüntetést, akkor nem csak ő volt nagyjából jól, de akkor még az emlék is ragyogónak és tisztának és dicsőségesnek tűnt. A társai – elsősorban a lények, persze, mert azért a rendfenntartó egységekben már jórészt hozzá hasonlók szolgáltak – a vállát veregették, megölelték, néhányan megpróbálták megfogni a fenekét, mások sokkal tovább tartották a kezüket a derekán, mint illett volna, de akkor még olyanokat sugdostak a fülébe – a hangok helyett –, hogy büszke lehet magára, és hogy mostantól minden más lesz a számukra, mert tökéletesen megoldotta az esetet.
Aztán, ahogy elkezdett visszaemlékezni az emlékre, az emlék emlékére, aztán annak az emléknek az emlékére, sugdolózni kezdtek a hangok. Ők már nem veregették a vállát, nem simogatták a derekát, és nem mondták, hogy büszke lehet magára.

Nem hős vagy, hanem szörnyeteg.

Néhány közülük időnként az ő pártját fogja. Ők a csendesebbek, akik elhaló hangon beszélnek, és leginkább csak hajnalban szólalnak meg. Ők azt mondják, hogy önvédelem volt, és bár tény, tény, hogy nem hős, azért mégsem kellene azt tenni vele, mint amit a többiek művelnek, mert így hamarosan...
És mindig nyitva hagyják a mondatot.
Mit akarnak? Hamarosan...? Lehetséges volna, hogy a látszólag vele szimpatizáló hangok a legádázabbak mind közül? Hamarosan...? Mintha csak azt akarnák, hogy tegyen valami meggondolatlant. Vesse le magát egy hídról! Fojtsa meg magát a sötétítővel! Vegyen be annyi altatót, amennyit csak tud! Fogjon egy kurva konyhakést, és essen túl rajta!

Nem hős vagy, hanem szörnyeteg.
Eleinte még számtalan meghívásban volt része, még maga Bastien is kezet fogott vele, azt mondta, hogy számít rá a tanácsadói testületben, ő ígérte meg az életjáradékot, amit azóta is, évek óta megkap. Máig ott van a neve minden jótékonysági bál meghívottjainak a listáján, máig foglalkozik vele a sajtó, mert amikor nagy nehezen ráveszi magát, hogy elhagyja a lakást, akkor kisminkeli magát, hogy ne látszódjanak a sötét karikák a szeme alatt, és igyekszik leplezni, hogy lötyögnek rajta a ruhái.
De a semmittevés egyszerűen kikészíti, és igazából, igazából mégis csak a hangoknak lehet igaza, meg az emlék emlékének, és az emlék emlékének az emlékének, hiszen csak okkal távolíttatták el a rendfenntartók közül, nem igaz?
Hát mégis csak a hangoknak lehet igaza, és mégsem hős volt, hanem szörnyeteg, mert nem biztos, hogy önvédelemből tépte cafatokra azt az embert, és nem biztos, hogy a félig megevett holttestén kellett volna csámcsognia, amikor a többiek rátaláltak.
BÁRÁNYBŐRBE BÚJT FARKAS – MUTÁNS RENDŐRNŐ A ZAVARGÁSOK HŐSE. De Bastienéknek kellett egy jó szalagcím.
A többi már csak rajta múlik.