szerepkör

Tizenhat évesen harmincas heroinistákkal lógni nem okos dolog.
A Sicario című mozi megvan? A szörnyeteg, így hivatkoznak rá. Ciudad Juárez a mexikói határon kéjesen nyújtózó pokol. A világ legveszélyesebb városai közt tartják számon, a gyilkossági statisztikákban évi több ezer emberöléssel élen jár, a bejelentett eltűnések száma csupán nők körében bőven négyszáz felett van évente.
Raquel de la Cruz-nak kurvára kapóra jött, hogy senkinek nem jutott eszébe rendesen megmotozni, amikor nyolc hónapos terhesen átlopta a határon azt a kevés kokaint, hogy a szállításért fizetett pénzből ikerlányaival új életet kezdjen az államokban.

Jobb is lehetett volna.
Vagy legalábbis könnyebb.
De a futárkodásért nem fizetnek vagyonokat, lepukkant lakókocsiparknál családiasabbra nem futotta, ahogy haverokból sem jutott a harmincas  heroinistáknál jobb. A kétezres évek elején az Iphone pont annyira volt fehér holló, amennyire újdonság a social media, lehet-e a hibáztatni az unatkozó kamaszt, hogy rossz társaságba keveredik ott, ahol nincs is másféle?

- Nem hős vagy, hanem szörnyeteg. - Oldalra billenti a fejét, ajkai szegletében irizál a túl sokat gyakorolt, hibátlan mosoly. Begombolja fehér inge legfelső gombját, megigazítja egyenruhája gallérját. Amikor tizenhat évesen megharapta, cél nélkül tette. Tizenhat évesen legalább olyan elveszett volt, mint az ágyban szűkölő szörnyeteg maga, de eltelt tizennégy év, az Isten szerelmére, Dom! - Szedd össze magad. - Úgy köpi vissza az ajtóból, mintha unná a színjátékot, mintha túl sok lenne az egész, mintha követők millióinak minden nap, minden percében megfelelni egyszerűbb lett volna ezeknél a néhány órás színjátékoknál, amikor kilép magából, hogy ő legyen, amikor Dom erre nem képes. Pedig a legkevésbé sem fárasztja, hiszen a kamerák kereszttüzében, a figyelem középpontjában, a hatalmasok lábához efféle szívességekkel dörgölőzve érzi csak igazán elemében magát. Ha ehhez csak bele kell suttognia a fülébe néha, dallam-testet adva a mérgező gondolatnak, hát legyen.

Húsz évesen "fedezték fel". Jókor volt jó helyen, kezdetben brókerekkel, aztán politikusokkal bulizott, amíg a feleségeik a gyerekeket altatták drága paloták drága babaágyaiban, amik árából simán kifizethette volna a havi lakbérét. Idővel elég pénzt és ismerőst szerzett luxushotelek luxuslakosztályaiban, hogy Paris Hilton és Khloe Kardashian kérjen tőle tampont luxuséttermek mosdóiban.

Aztán szépen elvettek tőle mindent.
Karót állított volna a szívébe, foggal tépte volna ki a torkát, hideg, halott vérében fürdött volna a város feldúlójának, az önkényes uralkodónak. Összetörte a tükröt. A szeme alatti karikákban, a rettegés véste ráncokban, a fájdalom szürkeségében a hőst látta, a szörnyeteget, aki mindent megkapott, amire ő valaha vágyott egy kurva pillanat alatt, pedig még arra sem volt képes, hogy láncra verje a testében tomboló kurva kutyát.
Vérében fürdött volna, álmában ezer apró cafatra szaggatta, hogy saját izzadságában és kétségbeesésében ázva ébredjen reggelente. De nem, ő nem olyan, ő képes kalitkába zárni, ő képes uralni, ő képes alkalmazkodni, ő képes elfogadni, ő képes összeszedni magát, képes hízelegni, képes a hatalomhoz dörgölőzni és képes túlélni, hogy már nem fényképezik a ragyogó kék tenger partján, hogy nem szponzorálja Alexander McQueen vagy Dolce & Gabbana.
A vérengzést követően hirtelen tűnt el. A találgatások egészen eldurvultak, egyesek azt pletykálták, meghalt, mások tudni vélték, hogy vér tapad a kezéhez, hogy nem is ember. Rettegve cége esetleges megszűnésétől az eladások megugrottak. Kellett nekik egy darab a titokból.

Aztán a halhatatlanságból.
Amikor az ingatag béke beálltával visszatért közétek.