isaac && canyon

Szisszen az elharapott kacagás, ahogy fogait saját alsó ajkába mélyeszti. Elkapja a tekintetét, fejét ismét hátradönti. Az érintés melege a vállán, mégis, ami őt kellemes bizsergéssel tölti el, azt a farkast égeti, a gyomrát összerántja, combjában megfeszülnek az izmok. Persze lehet, hogy csak ellentart, amikor a kanyarban felé dőlsz, lehet, hogy csak zavarában feszeng, de mikor... mikor is volt utoljára zavarban?

Elég megfontolt, elég számító, hogy felöltött szerepéből ki ne zökkenjen, és amikor vadászik, mindig, de mindig maszkban jár. Abban, amivel a leginkább lenyűgözhet. Ha magában lenne, minden bizonnyal a száját húzná, hiszen az ő estéje sem előzetes elhatározása szerint alakult. Eszében sem volt Domino de Cruznak öltözve keveredni bele valamibe, ami sokkal inkább a saját terepe. Amennyire bosszantja, épp annyira izgatja a helyzet, kényszeresen pontos, mindent gondosan megtervez, minden spontán eset drog, doppingszer, adrenalin, főleg, hogy ha nem is vágyik kimászni belőle. Most kezdjen új projektbe?

Aztán csak visszafordul - mindössze tizedmásodpercekkel azelőtt, hogy a névjegykártya combjához érne -, mintha megerősítést várna, mintha szüksége volna még egy gyors felmérésre. Ajkai résnyire nyílva, tekintete íriszeidtől indul, s kézfejedig rohan. Nem tépelődik túl sokáig.
- Kezd kíváncsivá tenni. - Dorombolja, ó, most dorombol csak igazán, mintha nem lenne félnivalója, mintha ő maga kicsit sem tartana a sérüléstől. Ahhoz van szokva, hogy ő törjön össze szíveket, bordákat, ő rágja bele magát a fejedbe, ő kergessen őrületbe, vagy harapja át a torkod, ha úgy hozza kedve. Sosem tartott attól, hogy bárki kárt tehetne benne. Bíznia benned botorság lenne, luxus, de a félelem igen távol áll tőle. Íriszei csokoládébarnája feketének hat az utcáról beszivárgó kevés fényben. Mindössze másodperceket várat, mielőtt elvenné a  kártyát.

- Ó, ne higgye, hogy megússza ennyivel. - Csóválja meg fejét. Sokkal többet érnek a titkai holmi vacsoránál, de fel sem merül benne a lehetőség, hogy a másik ezzel ne lenne tisztában. Táskájába csúsztatja a névjegyet. Az autó lassít, majd megáll. Önkéntelen les ki az ablakon, mielőtt visszafordulna, hogy utoljára vegyen szemügyre ilyen közelről. - Köszönöm az ajánlatát és a fuvart is. - S bár nagyon szívesen simítaná tenyerét a térdedre, nagyon szívesen engedne a kíváncsiságának, nagyon szívesen tesztelné a reakciód, nagyon szívesen érintene meg csak azért, hogy megérintsen, végül csak féloldalas mosolyát hagyja ajkai szegletébe ülni. Nyitja az ajtót, majd óvatosan csapja be maga mögött.
Bár nagyon szívesen tenné, nem néz hátra.
Bólintással köszön a biztonsági őrnek, mielőtt halk puffanással záródna mögötte a bajárat.

◉ Purity Ring - Obedear ● note: isaac <333 ◉

hang you like a lullaby

canyon && isaac

– Az egómnak annál több kell, mint hogy azt magyarázza, mások mennyire untatják, de sosem voltam az a típus, aki könyörögne a kedvező kritikákért, szóval most sem fogom ezt tenni. – Ó, ha tudnád, mennyire figyel arra, hogy éppen csak annyira érjen a nadrágja szövete a lábadhoz, hogy senki se vádolhassa azzal, hogy rád mászik! Ki tudja, ugyebár, hogy mikor lesz ebből zaklatási ügy – valahol ironikus, hogy emiatt aggódik, miközben az ablakod alól szokta figyelni, ahogy öltözöl –, de persze amúgy nem aggódik.
Amikor a kanyarban még inkább hozzádőlsz, holmi elégedettségféle árad rajta keresztül. Még figyelmesen a kezét is felemeli, és megtart a felkarodnál fogva, hogy ne borulj az ölébe. Micsoda úriember. A tenyere meleg, de nem hivalkodóan forró. Az érintése inkább sugall biztonságot, mint szenvedélyt. Minden egyes sejtjéből árad, hogy megnyerő és megbízható – talán mégis igazak a pletykák, és tényleg meleg? Az okos, jóképű, gazdag férfiak többnyire azok, nem?
– Na, tessék, ezzel máris előrébb vagyunk – mosolyogja aztán, amikor azt mondod, hogy jól érzed magad vele a taxi hátsó ülésén. Milyen kár, hogy hamarosan vége az utazásotoknak!
Tetszik neki a nevetésed. Mindeddig csak messziről figyelt téged, fényképeken és videókon keresztül, ha nevettél is, az mindig a kamerának szólt, torzították a mikrofonok és a hangszórók, így élőben viszont ismerősen is meglepi. És tetszik neki. A pillantása elidőzik húsos ajkaidon, elidőzik a nyakad kecses vonalán, a kulcscsontodon és a ruhád ráncain.
Minden egyes melletted töltött pillanattal ostobábbnak találja azokat, akik nem képesek megkülönböztetni benneteket.
Ő maga is felnevet, de csak halkan, rajtakapottan.
– Ha minden a terveim szerint alakulna, rajongva csüngene a nyakamban, és csacsogva mesélne az életéről, hogy meg se tudnék mindent megjegyezni – mondja, aztán megvonja a vállát, a zakója surrog az ülésen, újabb kanyar következik, és finoman neked dől egyetlen pillanatra. – De nem tűnik annak a típusnak, aki szívesen beszél magáról, szóval kénytelen leszek más módszerekhez folyamodni – teszi hozzá, és nem is sejted, hogy mennyire más módszerekre gondol, az viszont már kevésbé lephet meg, hogy előveszi a tőled távolabbi zsebéből a névjegykártyáját, és feléd tartja. A kártya sarka a combodat cirógatja.
– Ez egy olyan ajánlat, amivel nyilvánvalóan én sokkal jobban járok kettőnk közül, de ha lenne kedve együtt vacsorázni velem, akkor törvényes keretek között megfigyelhetném, és legalább valamivel megtéríteném, hogy megihlet. – Mennyi minden meglapul a szavai között! És mennyire meg kell állnia, hogy beérje egy vacsorával, hogy ne kérjen meg arra, hogy tölts vele néhány napot, hogy a néhány nap után ne kérje, hogy költözz hozzá – mint ahogy a korábbiakkal tette.
Á, nem te vagy az első. De te leszel az eddigi legjobb.

◉ 420● Purity Ring - Dust Hymn ● note: canyon <333 ◉

isaac && canyon

- Azt mondta nem tűnök annak a típusnak, aki ezt élvezné. – Vonja fel mindkét szemöldökét és épp elég kihívóan vigyorodik el, hogy kétség se férjen elégedettségéhez. Finoman suttog a fekete szövet, ahogy éppen annyit fészkelődik, hogy térde a térdedhez érjen, amikor az autó kanyarodik. Ha már ilyen kegyesen felajánlottad. - Azt hiszem megválaszolta a saját kérdését percekkel ezelőtt.

Vajon Domino de la Cruz, aki nyilvánvalóan jobban élvezi, amikor küldetéstudata és adrenalinszintje az egekben, be is vallaná ezt? Vajon Domino de la Cruz, ha nem lenne ennyire elfoglalva azzal, hogy magát, a visszafordíthatatlan eseményeket és úgy az egész kibaszott életét sajnálja, visszament volna dolgozni vagy fürdőzne a dicsfényben? Na, vajon? Azt már fel sem veti magában, hogy Domino de la Cruz vajon beülne az író autójába adott esetben, vagy inkább gyalogolna egy kilométert estélyiben a következő buszmegállóig, miközben azon rágódna, hogy mi a faszért nincs több buszmegálló a gazdag negyedben (na, vajon?), mert erre, erre egészen biztosan tudja a választ.

- Ugyan, az egoja biztosan remekül viselné, hogy mennyire untatnak a bankárok, akik csak azért hízelegnek, mert korábban látták már valahol, ahogy politikusok hízelegnek. Bárhol kényelmesebb lett volna, mint ott. - Talán ez az egyetlen dolog, amire ugyanúgy tekint, mint a nővére: ócska színjáték az egész és valójában senki, de senki nem kíváncsi már arra a Domino de la Cruzra, aki végrehajtotta azt a hatalmas hőstettet, amire a többség már nem is emlékszik. Ez a Domino de la Cruz nem más egyszerű megszokásnál, beidegződésnél, kellemetlen kötelességnél. Oké, amikor ő játssza, talán egy fokkal kevésbé kellemetlen, de pont ugyanannyira kötelesség. - Lényegében ennek a taxinak a hátsó ülésén jobban szórakozom már most, mint az elmúlt pár órában. - Még az is lehet, hogy komolyan gondolja.

Önkéntelen kacag fel, gúny és keserűség nélkül.
Hogy fáj-e neki? Hogy összeugrik-e a gyomra? Hogy nyolc év alatt megtanulta-e a válaszokat minden, minden kérdésre? Hogy nyolc év alatt viszont sosem állították szembe önmagával, sosem tették mérlegre az értéküket, miközben a másik szerepében tetszelgett? Miért tették volna? A vérségi kapcsolaton, a 2012 óta tartó játékukon kívül nincs bennük semmi hasonlóság. Nem mérheti hozzá magát, hát nem most fogja elkezdeni.
- Maga mondta, hogy jobban motiválja a pénz, mint a szakértők elismerése. - Ó, nem, nem feltételezi, hogy bármilyen téren unalmasabb volna, mint a nővére, de ő is szívesebben olvas hátborzongató thrillereket lélegzetvisszafojtva, mint ponyvát. - Az akció mindig népszerűbb, mint a társadalomkritika. - Von vállat, pillantása el-eltéved tekinteted, ajkad háromszögén. - Most már értem, miért ülök itt. Anyaggyűjtés. Eddig tervei szerint alakul?

◉ Purity Ring - Obedear ● note: isaac <333 ◉

hang you like a lullaby

canyon && isaac

– És kellemetlenebb-e ez a kötelesség, mint kitenni magát a felbőszült ellenállóknak? – Kicsit bosszantja, hogy minden kérdésre van válaszod. Kicsit izgatja, hogy minden kérdésre van válaszod. Kicsit hízeleg a számára, hogy úgy helyezkedsz, akár egy lusta nagymacska, amely tisztában van vele, hogy elég csupán meglegyintenie a karmaival, hogy egyből összeess.
Kicsit sok minden kavarog benne. Kicsit azt kívánja, bárcsak többet ivott volna, kicsit szeretné félredobni mindazt, amit eltervezett.
De nagyon, nagyon bízik abban, hogy amit eltervezett, az tökéletesen fog alakulni. Kilencvenkilenc százalékosan, mert tudja, hogy száz százalékos nem létezik. Még te sem lehetsz száz százalékos, drágám. De egy percig se bánd.
Éppen csak egyetlen centiméternyit mozdít a térdén, hogy a térdeden sorakozó, láthatatlan pihéket érje a nadrágjának szövete. Talán észre sem veszed. Ahogy azt dorombolod, máshol töltenéd az estét, talán ahhoz vagy szokva, hogy taxik hátsó ülésén markolják meg a melledet, vagy hogy báltermek oldalajtói mellett tegyenek magukévá az utcán. Domino valószínűleg nem erre vágyna. Valószínűleg te sem erre vágysz, csak te könnyebben idomulsz ahhoz, amit az élet hajít feléd.
– Bár kíváncsi lennék, hol máshol töltötte volna szívesebben az estét, eszemben sincs összetörni a hiúságomat. Finom jószág – teszi hozzá, pedig biztosra veheted, hogy bőven elviselne az egója nemcsak egy, hanem száz pofont is. Ember létére ragadozó ő maga is, talán még a rosszabb fajta: de te ezt persze nem sejtheted, hacsak nem vagy sokkal jobb emberismerő annál, mint amilyen kaméleon ő. De ne aggódj: ő sem ismer téged igazán.
Még.
– Könyvet írok – feleli aztán egyszerűen. – Témát keresek hozzá, és tudja, a maga munkássága, a múltja... Nos, maradjunk annyiban, hogy Instagram-sztárokról és sminkmárka-alapítókról is írhatnék, de mégis csak érdekesebb egy magához hasonló, meghasonlott hős, nem igaz?
Vajon a te hiúságod is kibír annyi csapást, mint az övé?

◉ 285● Purity Ring - Dust Hymn ● note: canyon <333 ◉

isaac && canyon

Hátad közepére dobolja ujjbeggyel az ajkainak ütköző artéria diktálta ütemet. Arany szikráktól ragyognak fel csokoládészín íriszei.

Kibaszott éhes.
Nem emlékszik, mikor evett utoljára. Nem mintha az alakja miatt aggódna, anyagcseréje épp elég gyors, hogy ne számolgasson kalóriákat, ráadásul hiába lett kurva nagy divat a vegán életmód, tizenhat éves kora óta veszettül kívánja a húst, és hiába uralja kifejezetten stabilan a teste kalitkájába zárt farkast, vannak olyan alapvető ösztönök, amiket eszében sincs elnyomni. Talán ez a titka. Ha véres steakre vágyik, akkor véres steaket fog enni, ha az ágyába akar rángatni, az ágyába fog rángatni, és ha puszta karmokkal akarja kivágni a szíved, mielőtt porcelán-fényesre nyalná a bordáig, hát ki fogja vágni és fényesre fogja nyalni, mert megteheti.
Mióta a Tanács irányítja a várost, aligha van a természetfelettinek félnivalója, nem fognak a magukfajtába marni.
- Nem. - Hátradönti a fejét, mintha legalábbis ezzel letudta volna a témát, ajkai mégis résnyire nyitva, szabad út a gondolatnak, csak találja meg a hangot is hozzá. - Nem élvezet kérdése. A kötelesség az kötelesség, legyen bármilyen kellemetlen is. - Te minden bizonnyal pontosan tudod ezt, elvégre miféle örömed leled vajon az idiótákban, akik azt hiszik, hogy értik minden papírra vetett gondolatod, de csak ismételgetnek anélkül, hogy bármi fogalmuk volna az üzenetről? Beállhatna a sorba, hogy hiúságodnak hízelegjen, de nem fog úgy tenni, mintha bármit olvasott volna tőled. A könyveidre még mindig nem kíváncsi.
- Ha rajtam múlt volna, egészen máshol töltöm az estét. - Homorítva fészkelődik, térdei alig kerülnek közelebb, felsőteste azonban jóformán teljesen feléd fordul, ahogy fejét oldalasan billenti a támlának. - Akkor viszont most nem lennék itt. - Megvonja a vállát, karjait összefonja maga előtt, öléből az ülésre csúszik a táska.
Kibaszott éhes,
de ha elég sokáig, elég közelről legelteti tekintetét vonásaidon, talán ideiglenesen sikerül megfeledkeznie róla.
- Azt viszont még mindig nem tudjuk, hogy maga miért akar itt lenni.

◉ Purity Ring - Obedear ● note: isaac <333 ◉

hang you like a lullaby

canyon && isaac

Megállja, hogy a magasba emelkedjen a szemöldöke, ugyanis pontosan tudja, hogy ott te laksz, kedves, nem pedig az ikertestvéred. Márpedig az ikertestvéred címét viszonylag könnyű kideríteni – a rendőrség nem biztosítja eléggé sem a volt, sem a jelenlegi alkalmazottainak adatait, mintha csak egyfajta kihívás lenne ez azok számára, akik 2012 óta bosszút akartak volna állni rajtuk: tessék, itt vagyunk, gyertek, ha mertek; bár azt nem tudja, hogy ebben a farokméregetésben mennyire voltak valójában partnerek azok, akiknek tényleg, tényleg könnyen elérhető a címük –, a tiédet pedig ezek után ugyebár szükségtelen lenne, ha nem tudná már amúgy is.
De hát tudja, hogyne tudná? Látott már, ahogy meggondolatlanul, felkapcsolt villany mellett öltözködsz, látott már, ahogy reggelente a kávédat szürcsölöd, és kinézel erre a rohadt börtönbe, amelybe bele vagytok kényszerítve, látott már, ahogy gondterhelten a hajadba túrsz, és azon gondolkodott, hogy megvigasztalni szeretne-e, vagy inkább csak magasabbra kapcsolná a lángot a szenvedésed alatt.
Máig nem tudta eldönteni.
Most viszont, ahogy melletted ül a taxiban, ahogy immár tényként emésztgeti a címedet – legalább nem hazudtál, valahol jólesik neki, hogy megbíztál benne, bár az is igaz, akkor is téged mentegetne, ha Domino címét mondod, itt csak akkor hozhattál volna rossz döntést, ha valami teljesen mást füllentesz, bár akkor meg azzal nyugtatná magát, hogy mégis csak beszálltál vele egy taxiba, még ha nem is bízol benne, élvezed a társaságát, ő ilyen férfi, bármilyen történetet képes bárhogy elmesélni, nyilvánvalóan ezért is kapkodnak a könyvei után –, és kicsit leplezetlenebbül néz, mint eddig.
A szabadkozásodra nem is igazán reagál, csak a fejével int, hogy nem gond: a taxisofőr az ő címét már tudja, hát nem ismételgeti feleslegesen, de félre ne értsd, nem azért, mert ne bízna benned. Éppen csak ez most nem róla szól, hanem rólad, tudod?
– Nem elég gyakran – vallja meg őszintén, ahogy pillantása nyugtázza ugyan a kivillanó combod látványát, de legalább nem méregeti úgy, mint egy igazi perverz. – Meg persze, önhittség lenne azt feltételezni, hogy ez több volt baráti gesztusnál, és valóban önzetlen jótéteménynek minősülne. Több alapítványt is támogatok, és van köztük olyan is, amely a rászoruló nőkhöz köthető, de ez nem több pénznél. Számukra a világ összes pénze nem lenne elég, én meg ettől nem válok jobb emberré. Még csak azt sem mondhatnám, hogy nyugodtabban alszom tőle, éppen csak jobb a PR-om, és kipipálhatok egy újabb dolgot azon a listán, ami ahhoz kell, hogy meghívjanak az ehhez hasonló bálokra. A kérdés csupán az, hogy itt akarok-e lenni. Maga itt akar lenni, Domino? Nem éppen annak a típusnak tűnik a múltja alapján, mint aki élvezné az efféle felhajtást, de persze az ember változik – teszi hozzá mintegy megbocsátóan, a mosolya azonban azt súgja, hogy ez egy túlságosan is magas labda ahhoz, hogy ne kezdj vele valamit.

◉ 447● Purity Ring - Dust Hymn ● note: canyon <333 ◉

isaac && canyon

- Úgy is tartják, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. – Vállat von. A szerencse túl ritkán állt önként az ő pártjára, hogy nyugodt szívvel rábízhassa magát. – Hozzám közelebb áll ez az elmélet. – Az sem különösebben izgatja, ha ezzel megerősíti: a véletlennek sok köze nincs hibátlan időzítéséhez. Oldalra billentett fejjel viszonozza a méregetést, mintha most tenné először, pedig nem egyszer futott a másikba hasonló események alkalmával. Eddig mégsem tartotta elég érdekes jelenségnek, elkönyvelte, hogy ugyanolyan fellengzős barom, mint bármelyik, akin hasonlóan jól állnak a méregdrága, egyedi szabású öltönyök és ugyanolyan arrogáns, mint a fellengzős barmok krémje, akinek nem csak örökölt vagyon, örökölt befolyás, örökölt hatalom, de intelligencia, és kiemelkedő munkamorál is jutott. Meglehet, nem nézte elég közelről. Meglehet nem tévedett.

A taxit mindenesetre jó pontként írja fel képzeletbeli listájára.
Hogy minek vezet képzeletbeli listát?
Mert nem tök hülye, a hiedelmekkel ellentétben igenis gondosan mérlegeli, kinek és mikor teszi szét a lábát.
(És mert a határidőnaplója nem fért bele a táskájába.)

- Lekötelezne. – Egészen addig kapaszkodik a szemkontaktusba, míg el nem helyezkedik az ülésen, csak utána szegezi táskájára tekintetét. Lehetséges, hogy mégsem jó ötlet. Lehetséges, hogy elhamarkodja, lehetséges, hogy túl feltűnő, túl Domino-idegen - nem, ez nem lehetséges, ezt nem sejti, nem gyanítja, nem gondolja, tudja -, és hiába üvölti minden kibaszott sejtje, hiába lükteti fülébe saját keringésének basszusa: neked ez jár. Neki ez jár. Neki minden jár, ő bármit megtehet, de ő ma nem önmaga, és mennyire tűnne amatőrnek, ha ezt felfedné az első kibontandó idegennek? Mennyire sértené a hiúságát, ha csak a jelmezét találnák érdekesnek, őt magát nem?
- 320 Florida Avenue. – Dől előre kissé, kézfeje megpihen az anyósülés támláján, majd még ebben a helyzetben fordul feléd, tincsei átsiklanak jobb válla felett. – Ha nem gond. Remélem nem nagy kitérő. – Hátát a támlának dönti, ujjait összefonja, bal lábát fedetlenné teszi a hasíték, ahogy keresztezi a jobb felett. Eszében sincs megigazítani. Pedig talán jobban tenné. Nem bízhat meg benne. Éppen benne! - Gyakran segít ki rászoruló nőket, Isaac?

◉ Purity Ring - Obedear ● note: isaac <333 ◉

hang you like a lullaby

canyon && isaac

Az órájára pillant – túlságosan hosszú ideig kellett mérlegelnie, hogy melyiket válassza a számtalan ajándék közül, az értékük egy-egy autóéval vetekszik, gyűlölte mindet, gyűlölte azt is, hogy mégis folyton erre esett az ügyfelei és ezeknek a rettentően fontos embereknek az első pillantása –, a taxija késik, de ugyebár amikor meghallja a cipőd sarkának koppanását, mindez már kevéssé zavarja.
Nem is fordul feléd, amikor megszólítod, hálát ad holmi felsőbb hatalmaknak, hogy nem fordulsz felé, így véletlenül sem kell elrejtenie a krokodilvigyorát – amúgy nem hisz semmiben, Istent is legfeljebb filozófiai és művészeti szempontból érdekes jelenségként látja maga előtt, és ezt nyilván tudja mindenki, aki olvasta a mélyebb tartalmú könyveit, ha nem is büszkén, de vállalja, hiába lett mostanában mindent felülmúló divat a gazdagok és befolyásosak körében a vallás –, mindössze lehajtja a fejét, krokodilvigyorát pedig megnyerő mosollyá tompítja.
– Úgy tartják, hogy azé a szerencse, aki nem kapálódzik érte görcsösen – mondja, és most már csak végigmér, és sejtheted, hogy ő amúgy nem szokott ehhez hasonló, olcsó frázisokkal dobálózni, főleg azért sem, mert ő bizony megdolgozott azért, hogy itt lehessen melletted, és nem hisz sok mindenben, de abban igen, hogy a kemény munka előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét.
Ebben a pillanatban fut be a taxija, és bár nem így tervezte, hirtelen hoz döntést.
– Van kedve osztozni a taxin? Szívesen hazaviszem, kedves – biccent finoman, és már nyitja is neked az ajtót, és tudod, meglehetősen nehéz taxit fogni ezen a környéken, az éjszakának ebben a percében, és bár biztos nagyon sokan nagyon szívesen hazavinnének, azért mégis csak jobban jársz vele, mint másokkal, nemde?

◉ 255 ● Purity Ring - Dust Hymn ● note: canyon <333 ◉

isaac && canyon

Ő ne tudná, aki mások hiúságából él a felsőbb tízezerhez méltó luxusban? Ő ne tudná, aki akkor se venné semmibe ezeket az alakoskodó pojácákat és hamis gratulációik, ha nem lenne mostanra jóformán mindegyiknél gazdagabb? Pont annyira értékeli a kitüntetéseket és a vállveregetést, miként a nővére tenné, noha a motivációik és ellenérzéseik nyilvánvalóan nem ugyanabból a táptalajból sarjadnak.
A kutya pedig vicsorgás helyett visszaölti legmeggyőzőbb mosolyát, és még véletlenül sem morog, ezúttal beéri együttérző bólogatással.
- Óh, milyen kár. - Sóhajtja jóformán őszintén. Udvariassági körökhöz szokott tudata tele lehetséges válaszokkal, illendő gesztusokkal, s ha már elérte célját - a beszélgetés nyilvánvalóan halottnak tekinthető - szabadjára engedi őket. Nem mintha különösebben törődne a hátramaradó tüskékkel: ideje, hogy a nagyközönség leszakadjon végre Domino de la Cruzról, ő megoldja a dolgot szíves örömest.
Szempillantásnyi idő.
Egyszer vesz levegőt, szíve kettőt dobban, ellazuló, elpattanó, vékony réteg szájfénytől csillogó ajkain érzi, ahogy kétszer emelkedik meg nyakad oldalán az ér. Aztán megszólalsz, de vajon
vajon észreveszed?

Általában nem érdekelné persze, hiszen Canyon de la Cruz nem kínlódik, nem szemérmeskedik, nem rejti különösebben véka alá sem megvetését, sem unalmát, sem érdeklődését - légy annak iránya az előny, amit belőled faraghat, vagy pusztán te magad -, elvégre van olyan befolyásos és népszerű, hogy különösebben ne foglalkozzon kritikusaival. Csakhogy ő pillanatnyilag nem Canyon de la Cruz, és legnagyobb csalódottságára a mai este ezt már harmadszor sikerül elfelednie.
Elrántja tekintetét, talán vár valakit, talán keres, talán csak megriad attól, hogy kihívó mosolyba csomagolt ébredező kiváncsisága az arcára ülne.
- Igazán kedves, észben tartom. - Fordul vissza. Aztán oldalra billentett fejjel figyel, míg el nem nyel a vendégek sokasága, míg valaki meg nem szólítja.

Nem szentel neki sok időt.
Domino de la Cruz - csak találgatják az okát, mintha idióta lenne és nem látná tekintetükben, éppen csak eltűrik, elvégre senki nem rajong a talpnyalókért, hiába helyezték akaratán kívül ebbe a pozícióba - sosem marad sokáig az ilyen rendezvényeken. Ráérősen billeg végig a lépcsőn, magasan felvágott - a nővére sosem választana ilyet, de nyolc éve erre sincs sok ráhatása, ahogy más döntésre se az életében -, hosszú ujjú, magasan záródó fekete ruhájának hasítéka szét-szétnyílik léptei ütemére.
- Azt mondják, a jóból keveset adnak. - Melletted áll meg a járda szélén. Azt ellenkező irányba kémlel, mielőtt feléd fordulna. - Reményvesztett tekintetek sokasága követte az ajtóig, hogy lehet épp nekem ilyen szerencsém?

◉ Purity Ring - Obedear ● note: isaac <333 ◉

hang you like a lullaby

canyon && isaac

A nevetése tökéletesen kiszámított. Nem mesterkélt és nem sértett: a körülöttük maradtak emléke ugyan egy pillanatra mintha visszatartaná a levegőt de la Cruz kisasszony megjegyzését követően, mindnyájan érezhetően megkönnyebbülnek, amikor az ünnepelt írófejedelem könnyedén és magával ragadóan reagál a megjegyzésre. Meglehet, hogy rossz pont ez viszont a kisasszonynak: nem az első és nem az utolsó, hiszen az elmúlt nyolc évben nem tett semmit, amivel kiérdemelhetné, hogy még mindig a köreikben forgolódhasson – szeretnének ugyanúgy megfeledkezni róla, mint a veteránokról szokás, akik PTSD-vel és heroinfüggőséggel végzik az utcán, papírdoboz-menedékekben.
De ugyebár Bastien kiskutyájával ilyesmit nem lehet megtenni.
Hogy ő mit szeretne megtenni Bastien kiskutyájával? Ez az a kérdés, amire még ő maga sem tudja a választ, és többnyire rettentően bosszantja, ha valamire nem tudja a választ. Ez az a tudásszomj, ami mindig egyre messzebb és távolabb hajszolja, és most éppen idehajszolta mellé, hogy csókot hintsen a kézfejére, hogy megnyerően nevessen a csípős megjegyzésen, hogy aztán megemelje a poharát.
– Hollywood jobban fizet, mint a Pulitzer. Tudja, pénz beszél, a kutya pedig... – Finoman nyitva hagyja a mondat végét, csak hogy senki se vádolhassa azzal, hogy nem eléggé PC. Történetesen tisztában van vele, hogy a mai politikai közegben elég egyetlen rosszul elhelyezett mondat, hogy a könyveivel együtt elmehessen a fenébe, hát igyekszik jól megfontolni, hogy mikor mit mondjon, és időnként inkább csendben marad, mert még abból lehet a legkevesebb gond.
– Nem fárasztanám az alkotói és kreatív folyamatok milyenségével, szóval maradjunk a rövid válasznál: jelenleg nem – mondja oldalra biccentett fejjel, és hagyja, hogy a tekintete szabadon magába igya az előtte álló jelenséget: a húsos ajkát, az értelmesen csillogó, sötét szempárt, a szabályos arcot, amit fényes tincsek kereteznek. Talán éppen egy másodperccel tovább bámulja, mint ami még biztonságosnak minősülhetne, de nem addig, hogy már riasztó legyen: éppen csak azt szeretné, ha ott maradna a másik gondolatai között, nem azt, hogy máris elijessze magától.
– Mindenesetre felajánlom a szolgálataimat, ha esetleg kampányolni kívánna a jövőjét illetően. További szép estét, kisasszony – emeli meg még egyszer a poharát, még egyetlen, szuggesztív pillantásnyit vet a nőre, aztán úgyis észrevesz valakit, úgyis mindenki örömmel beszélne vele, úgyis szeretnék széttépni, hát olyan könnyedén táncol tovább, mint ahogy megjelent.

Sosem marad sokáig az ezekhez hasonló rendezvényeken, mert senki sem akar az utolsó megmaradt vendégekkel bajlódni: sem a szervezők, sem az alkalmazottak. Az utolsók már többnyire elkeseredettek vagy részegek, vagy mind a kettő csoportot képviselik egyszerre, ő pedig egyik halmaznak sem kíván a részévé válni.
Nincs sem sofőrje, sem saját autója, hát türelmesen várja, hogy megérkezzen érte a taxi, és azon gondolkodik, bárcsak mielőbb hazaérne, hogy az otthona biztonságában rágyújthasson, ahol senki sem kaphatja lencsevégre, amikor meghallja maga mögül a cipősarkak neszezését. Anélkül is tudja, hogy te vagy az, hogy meg kellene fordulnia. Nem is fordul meg.

◉ 377 ● Purity Ring - Dust Hymn ● note: canyon <333 ◉

isaac && canyon

Hiszen nem tettem semmit.
Ez a munkám.
Bármelyik kollégám ugyanígy cselekedett volna a helyemben.
Meg kellett állítanunk.
Most sem csinálnám másként.


- Esetleg ezúttal nem tépném szét. - Nem volt könnyű. Állandó ismétlésre állított gondolat-felvétel. A tükörből büszkén mosolyog vissza magára. Domino de la Cruz se nem tündöklő, se nem érdekes, ellenben szerény és többnyire képtelen helyén kezelni a felé irányuló figyelmet, hát minden volt, csak könnyű nem, eleget hallgatni, eleget figyelni, eleget gyakorolni, hogy szabadkozása, csendes válaszai ne tűnjenek álszerénynek, hogy zavartan mosolyogjon és elakadjon a szava, amikor hálálkodnak neki, a hősnek, pedig legszívesebben az arcukba vágná: valójában csak egy szörnyeteg és amúgy igen, legyetek csak kurvára hálásak, hogy megmentette a halhatatlan seggeteket!

Végigsimít a vállán és magáról megfeledkezve, trillázón kacag fel, épp elég hízelkedőn ahhoz, hogy aktuális közönségének fel se tűnjön a botlás. Pohár koccan pohárhoz és amilyen hirtelen nyílt ki - már talán nem is emlékszik, mit dicsértek rajta, a ruháját, a frizuráját, a sminkjét, az ízlését vagy a seggét, legalább nem a hőstettéről, terveiről, jövőről vagy hogylétéről kérdezték -, olyan gyorsan vonul fedezékbe, miként társasága is érkeztedkor. Nem mintha tartana bármitől, nem mintha tartana tőled, hiszen mit tehetnél ellene, mit tehetnél érte, mit tehetnél vele...
Kérdőn billen oldalra feje, s ha nem is lopva, de septében mér végig. Ajkaidnál torpan csak meg tekintete, vagy saját kezén, nem egyértelmű talán még neki sem, mindenesetre megemeli szemöldökét és kézfejedre fonja ujjait, míg szabadulni nem engeded.

- Valószínűleg hamarabb, minthogy magát kínálják a Pulitzerrel. - Kedvesen mosoly hozzá, s ezúttal a legkevésbé sem izgatja, hogy mennyire hiteles, hiszen a testvérétől sem telne felvont falaknál, tettetett lelkesedésnél többre. Talán a szúrós megjegyzésektől eltekintene, de ennyi csak jár neki is, nemde? Poharadhoz koccintja a sajátját. - Esetleg, ha visszatérne filozófiai magasságokba... dolgozik most valami mélyen szántó értekezésen? - Kortyol is rá egyet, amíg lehunyja szemeit, addig sem kell érdeklődést mímelnie.

◉ Purity Ring - Obedear ● note: isaac <333 ◉

hang you like a lullaby

canyon && isaac

Augusztus vége. Négy nap után most először hagyott alább az eső, de még szerencsére nem tért vissza a rekkenő, nyárvégi hőség, hát egészen balzsamosnak tetszik az éjszaka. A venue mellett csinosra szabott pázsit, a golfpálya lankái felett még annak ellenére is látszik a csillagos égbolt, hogy alig pár kilométerrel arrébb tombol Washington külvárosának éjszakája.
Már elfáradt az állkapcsa, annyit kellett beszélgetnie, szórakoztatott drága és olcsó ribancokat egyaránt, igyekezett a lehető legkevesebbet mosolyogni, hogy legalább ezzel ne stresszelje az arcizmait, de még ezzel együtt is tompának és érdektelennek érzi magát egészen addig a pillanatig, amíg ki nem szúr a tömegben téged.
Egyből tudja, hogy te vagy az. Hozzád nem érhet fel a másik, bár valószínűleg van nagyobb baja is annál, mint hogy ezen lamentáljon. Kiváló anyag lenne belőle is, valami komorabb, sötétebb, magányosabb – ugyanakkor belőled is árad a komorság, a baljós éjszaka, éppen csak mindez kevésbé magányos köntösbe csomagolva.
Észreveszed, hogy néz? Vagy túlságosan is lefoglal mások társasága?
Na, nézd. Ahogy a kezedet emeled, ahogy végigsimítasz annak a brókernak a vállán – nem, nem, az ikertestvéred sosem csinálna ilyesmit. Ő a szája elé emeli a kezét, amikor nevet. A te nevetésed trillázó tündérének, az emberek – különösen az öregedő brókerek – pedig nagyon szeretik, amikor nevetsz, mert hizlalja az egójukat, fényesíti a hiúságukat.

Elkapod a tekintetemet. Megemelem feléd a poharamat. Aztán elfordulok, mintha annyira érdekelne ennek a faszkalapnak az értelmezése a második könyvemről, amit gyakorlatilag fogadásból írtam. Leon azt mondta, nem tudok összehozni egy épkézláb disszertációt egy hét alatt. Leon nem csoda, hogy rendőr lett.

Még vár egy fél órát, mielőtt odamenne hozzád, pedig a körülötted lévők gyűrűje nem hogy oszolna, inkább csak sűrűsödik. Mégis mindnyájan felocsúdnak, amikor megjelenik – van benne valami különös vonzerő, annyi szent, sokan rebesgetik, hogy meleg, mert már évek óta nem látták nővel, és vannak férfiak, akikben ez megmozgat ezt-azt –, ő pedig nem az a típus, akinek elnézést kellene kérnie a jelenlétéért, vagy azért, mert bármit is megzavar, mert az ő jelenléte már önmagában is megtisztelő.
Van ilyen.
– De la Cruz kisasszony, a 2012-es zavargások hőse – mondja kimérten, amint végre tisztának tetszik a terep, és a kezedért nyúl, és a szemedbe néz, miközben csókot hint rá. – Mikor kínálja már meg végre Bastien egy önhöz méltó hivatallal?
A hiúságodra játszik. Vagyis leginkább az ikertestvéredére. Mennyire veszed sértésnek?

◉ 377 ● Purity Ring - Dust Hymn ● note: canyon <333 ◉