A hosszú évek során, melyeket magam mögött tudhatok, már kitapasztaltam egyet s mást. Gyakran a kortyolgatott italunk is sok mindent elárul rólunk, így aztán akaratlanul is megoszthatunk a figyelmesebb emberekkel olyasmit, amit talán nem szeretnénk. A csili-vili koktélok általában hivalkodó, netán bohókás, életvidám jellemet takarnak, épp ezért általában a fiatalok, az újítók vagy a pláza cicák szoktak szivárvány színű löttyökkel ücsörögni. A bor mindenképpen elegáns, esetekben kissé régimódi vagy cseppet sem flancolós személyre utal, míg a vodka, amit én kortyolgatok... ha jelen pillanatban engem vesszük alapul, az unalmat jelzi. Színtelen, szagtalan, semmilyen ital, amilyen a napom is volt, a whisky ezzel szemben kemény, markáns, aki pedig ezt válassza vagy azért teszi, mert ő maga sem egy gyenge jellemű ember, vagy mert a napja olyan kemény volt, mint maga az ital és azt hiszem, az előttem ücsörgő nő esetében mindkettő jellemző lehet. Olyannak tűnik, aki nem ijed meg a saját árnyékától és nem fél a kemény feladatoktól sem. Elég a szemébe nézni, hogy láthassa az ember, hogy nem egy törékeny virágszálhoz van szerencséje és én az ilyen nőket mindenképpen kedvelem és becsülöm. Szeretem magamat is ebbe a kategóriába sorolni, de azért vannak lányos napjaim is, amikor igazi picsa vagyok igazi hisztikkel és olyan "mentsen már meg egy hős lovag" hangulattal.
-Pedig hidd el, az ő szemükben sokkal szexibb, ha egy nő kortyolgat whiskyt, mint egy pasi.- nevetem el magam, bár ez sem teljesen igaz így, hiszen kivételek mindig vannak. Van olyan pasi, aki kifejezetten azért érkezik ide, hogy férfit fogjon magának, úgyhogy azt biztos hidegen hagyja minden akármit is kortyolgató nő.
-Örülök, ha elnyerte a tetszésedet. Mindent a vendégért, ugyebár.- viszek véghez mosolyogva egy olyan hajbókoló kézmozdulatot, mintha a nem létező kalapomat emelném meg előtte, hiszen tény, hogy rengeteget idegeskedtem a nyitás miatt. Nem tudtam, hogy milyen az itteni emberek vagy természetfelettiek ízlése és, hogy tetszeni fog e nekik mindaz, amit elképzeltem. -Nos, igen. Fontosnak tartottam, hogy itt bárki jól érezhesse magát. Egyszerű szabályaim vannak: aki balhézik, az repül... örökre.- pillantok rá jelentőségteljesen, hogy értse, hogy mit is értek bárki és örökre alatt. Az örökre nekem optimális, hiszen jó esetben elég sokáig fogok élni, a bárki pedig... lehet halandó, vérfarkas vagy vámpír, nekem teljesen mindegy, hogy ki balhézik. Eltüntetjük, attól függően, hogy mit csinál. Aki a területemen mer megtámadni egy halandót, az általában az életével fizet, bár ilyesmire még nem volt szükség. Minden esetre, a hírnevem és a hely hírneve függ attól, hogy itt jól tudják-e érezni magukat a vendégek és, ami a legfontosabb, hogy biztonságban is legyenek.
Aztán visszakanyarodunk az iménti udvarlási próbálkozásra, amivel illették és el is nevetem magam a megjegyzésén.
-Hát igen, azon sajnos nem tudok én se segíteni. Ez valamiért a férfiak bevett szokása, bár szívesen megkérdezném tőlük, hogy hányszor végződött náluk sikerrel egy ilyen próbálkozás.- kuncogok, hiszen tényleg nem értem, miért gondolják, hogy ez tetszik egy nőnek. Mármint, egy igazi nőnek, aki nem azért jön ide, hogy keressen magának éjszakára valakit, mert azoknak még lehet imponáló is. Aki viszont komolyabb embert akarna maga mellé, az ilyesmire biztos, hogy nem ugrik. Annak jobban tetszik, ha a férfi odasétál a nőhöz, bemutatkozik és talán meghívja egy italra, nem pedig füttyög, mint egy ölebnek.
-Azt hiszem, vette is a célzást a kedves jelentkező, hogy nem éppen kedveltette meg magát veled.- sandítok a pasi felé, aki idő közben odébb is kullogott, hogy valaki másnál próbálkozzon, de meg is értem. Ez a nő nem tűnik olyannak, akit ilyen gyerekes baromsággal fel lehetne csípni és ez megint csak szimpátiát ébreszt bennem.-Azonban biztosíthatlak róla, hogy akadnak errefelé úriemberek is néha. Jól sejtem, hogy egyedülálló vagy? Már legalábbis abból, hogy itt ülsz egyedül a pultnál, erre tudok tippelni... már, ha nem sértelek meg ezzel.- mosolyodok el, hiszen szokásom olyan dolgokra rákérdezni, amikről nem mindenki szeret beszélni, de nem tehetek róla. Számomra nem sok olyan téma van, ami tabu és mindig úgy állok mindenkihez, hogy biztos olyanok, mint én, csak aztán kiderül, hogy nem. Vannak, akik jobban kedvelik, ha nem teregetik ki a magánéletüket és bizonyos dolgokkal kapcsolatban én is így vagyok, de arról sosem félek beszélni, hogy épp mi a helyzet az életemben.

Már az italválasztása miatt szimpatikus a nő, hiszen ez azt sugallja, hogy ad magára, amit mondjuk a külsője is tökröz. Nagyon csinos és a nyakamat merném rátenni, hogy a felmenői közt akad egy kreolabb bőrű személy, minek köszönhetően a bőre ilyen barna árnyalatú, tekintete pedig, szinte fekete. Jómagam is büszkélkedhetek ilyen vonásokkal és minden beképzeltség nélkül mondhatom, hogy az ilyen magamfajta félvérek nagyon szépek szoktak lenni.
Annak ellenére azonban, hogy ez a nő igen sok férfi figyelmét fel szokta kelteni, ő nem igazán foglalkozik soha, senkivel. Nem, mintha kötelező lenne, csak épp így nem igazán értelmét, hogy miért ül be ide újra és újra. Nem probléma ez, csak a kíváncsi természetem keres mindig válaszokat, hiszen mindenkinek meg van a maga oka arra, hogy whiskyt szürcsölgessen egy klubban.
-Kedvelem az olyan személyeket, akik bevállalósak, már pedig a whiskyt kortyolgató nők mindenképpen azok. A legtöbb pasi elámul azon, ha ilyen italt lát egy magunkfajtánál.- kuncogom cinkos mosollyal, hiszen az előbbi Don Juan is ezt próbálta jelezni, pedig sehol sincs kőbe vésve, hogy egy nő csakis Sex on the beach-et, vörösbort, martinit vagy hasonló italt kortyolgathat, mint ahogy azt sem, hogy mindezt kötelező lenne társaságban tennie. Régen mondjuk csúnyán néztek volna ránk ezért, de mára már elég sokat változott a világ.
Ennek fényében rá is kérdezek, hogy nem-e zavarom azzal, hogy mellé pofátlankodtam, de a válaszával biztosít arról, hogy nem így van. El is hiszem neki, mert olyan a kisugárzása, hogy kinézem belőle simán a képembe vágta volna, ha nem így van. Általában én is őszintén megmondom valakinek, ha rohadtul nem vagyok éppen barátkozós hangulatban, de jelenleg jó a kedvem és érdekel, hogy ki ez a nő. Szeretem nagyjából ismerni a vendégeimet, vagy legalábbis az olyanokat, akik úgy sejtem, hogy nem egyszerű, unalmas, hétköznapi emberek.
-Egyetértek. A whisky annyira karakteres, hogy tökéletes lezárója lehet egy nehéz napnak. Én ezért iszom most épp vodkát, mert az ugyanolyan semmitmondó, mint amilyen a napom is volt.- veszem alaposabban szemügyre az italomat, miután koccintottam vele majd követve a példáját én is kortyolok egyet, hogy aztán tovább folytassam a kíváncsiskodást. Amire nem akar, arra úgyse válaszol majd, nemde?
-Mi a véleménye a helyről? Láttam már itt párszor, gondolom levonta a maga következtetéseit.- sandítok rá érdeklődő pillantással, mert ha valamit, hát a visszajelzéseket mindig szívesen meghallgatom. Mániám, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie és ez igaz a klubbra is. Igyekszem úgy alakítgatni, hogy minél kielégítőbb legyen mindenki számára, így aztán egy olyan nő véleménye, aki csak a pultnál iszogat és csendben figyel, mindenképpen érdekel.

Mázli, hogy az évek során megtanultam elviselni magam körül olyan fajok képviselőit is, akiket egyébként a fajtám nem szívlel. Gondolok itt például a vérfarkasokra, hiszen számomra nekik "szaguk" van, amit egy átlag ember nem igazán érez. Én már akkor tudom, hogy itt van egy vérfarkas, amikor belép az ajtón és bár nem zárok ki senkit a klubból, azért általában rajtuk tartom a szemem, mert nem biztos, hogy minden vámpír ilyen lazán áll hozzájuk. Ettől függetlenül úgy általában elmondható, hogy mindenki tud viselkedni. Mondjuk ösztönzőleg hathat rájuk az a sok kétajtós szekrény, akiket azért vettem fel, hogy ez így is legyen, de azt hiszem, alapjáraton élvezik ők is, hogy ezen a helyen nem kell aggódniuk. Itt mindenki kiengedheti a gőzt, mert kicsit olyan, mint egy kis búvóhely a város közepén.
A ma esti vendégek között észre veszek egy nőt, akit párszor már láttam itt és tudom jól, hogy ő is egy vérfarkas. Ennek ellenére azonban általában egész kellemesen eltölti itt az idejét, miközben nem igazán flörtöl vagy barátkozik, szóval el nem tudom képzelni, hogy miért ül be egy bárba egy csinos, jól öltözött nő, ha nem azért, hogy ismerkedjen. Kíváncsi természetem már az első pár alkalomnál is arra ösztönzött, hogy megtudakoljam ezt tőle, csak akkor még ellen tudtam állni. Most viszont nem, így miközben bár törzsvendéget köszöntök a boxoknál, elindulok a pulthoz és megállok a nő mellett. Intek a pultosnak, hogy adja a szokásos italomat, majd a nő poharára pillantok és elmosolyodok.
-Kemény nap? Vagy csak jó ízlés?- kérdezem mosolyogva a whisky láttán, hiszen nem kifejezetten női ital, ennek ellenére sok nő ehez nyúl, amikor úgy érzi, hogy tele a nemlétezője a világgal. Talán, ez a nő is emiatt jár be ide néha, hogy lazítson egy kicsit, mert amúgy kikészíti a munkahelye, mert hogy pasizni nem láttam még, az is biztos.
-Bocsánat, ha megzavartam, csak feltűnt, hogy mindig egyedül iszogat a pultnál. Gondoltam, beszélgetne valakivel de, ha tévedek, nyugodtan szóljon.- ajánlom fel, mert az is eszembe jut idő közben, hogy talán csak az a magában merengős típus, aki szeret egyedül elszürcsölgetni egy-két italt, miközben a kutya nem szól hozzá. Nekem is voltak és vannak is ilyen napjaim, bár én olyankor elvonulok az irodámba, amiből aztán mindenki tudja, hogy ma nem vagyok csicsergős hangulatomban.