Vampire vs hunter round I

Sandra && Jessyca

◉ words ● This is war● note:◉

Vampire vs hunter round 1

Jessyca && Sandra

Utálom a vámpírokat. Felfordul a gyomrom tőlük. Attól a perctől kezdve, hogy az exem az orrom előtt esett neki egy ártatlan férfi ütőerének,   majd úgy viselkedett mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül utána, mintha mi sem történt volna. Hogy válhat valaki ennyire szívtelenné? Ő nem ilyen volt.. soha nem jövök össze vele, ha ezt tudom róla, hogy ilyen is tud lenni.
Tehát, innen fakad a vámpírok iránt táplált gyűlöletem.
Résen maradok, megfelelő távolságot tartva, hogy még véletlenül se bukhassak le, amikor hirtelen meghallom beszélni. Mivel tartottam a távolságot, így nem tudtam jól kivenni minden egyes szavát, de a lényeget igen. "Na ezt megúsztuk.. el kéne rejteni valahol?!" Ketten vannak? Nem látok mást a közelben rajta kívül. Talán, közelebb kellene mennem hozzá, hogy meggyőződhessek róla, valóban nincsen vele más is. Ám, nem volt elég bátorságom megtenni, alig néhány lépést tettem előrébb, közben elrejtőzve egy bokor mögött. Ezt követően óvatosan, lassú mozdulatokkal elővettem a nyílpuskámat - igen, sikerült nagy nehezen beszereznem egy pont akkora méretűt, ami elfér a hátitáskámban! -, majd készenlétbe helyezve magam elé vártam egy darabig, majd amint alkalmasnak ítéltem meg a pillanatot céloztam is vele egyet. Épp súroltam a lány vállát, nem találtam el, nem az volt a célom, csak ki kellett derítenem egyedül van e. Ha nincs most valószínüleg megszívtam. Farkasként aligha lenne sok esélyem két vámpír ellen. Vagy mégis? Hmm, az  végülis mindjárt kiderül..
Bár, elsőre nem tűnt vérszomjasnak a lány, mégsem mertem szem elől téveszteni. Egyetlen vámpír sem ártalmatlan. Mindegyiknek vér tapad a kezeihez. Gyilkosok, kivétel nélkül mindegyik.
Vajon ha találnék ellenpéldát megváltozna a véleményem velük kapcsolatban? Lehet, mindenesetre kétlem, hogy arra valaha sor kerülhetne, mert nincsen ellenpélda.

◉ words ● not gonna die ● note: remélem jó lett :3 ◉

Vampire vs hunter round I

Sandra && Jessyca

*Úgy tűnik, az akciója sikeresnek könyvelhető el. Már ha siker alatt azt értjük, hogy bement, felnyalábolt egy tasak vért, majd viszonylag gyorsan ki is jutott a kórházból, pár kisebb felfordulástól eltekintve nagyobb kárt nem okozva, és még ő is egyben maradt.Ráadásul még csak meg sem állították a meglehetősen sietősre vett távozás közben, amiért igazán hálás, még akkor is, ha ezt nem tudja megmondani az illetékeseknek. Mert hát... egyrészt nem tudja, kik voltak a kórházban, már egyáltalán ha volt bent valaki, másrészt meg mégis mit mondhatna? "Üdv! Jessyca Windbird vagyok, vámpír. De nem kell tőlem félni, nem harapok... csak állatot, és csak meg akartam köszönni, hogy hagytak elmenekülni!"? Igen, ez... meglehetősen érett viselkedésre vallana, na meg meglehetősen öngyilkos hajlamra is. Ami, mi tagadás, Jessben valahogy mindig megvolt, legalább egy szikrája... de túl empatikus, meg segítőkész ahhoz, hogy azzal foglalkozzon, vele mi fog történni. Nem, ez most sem történik máshogy - eszébe sem jut, hogy esetleg bajba is kerülhet. Sőt, néha azt sem nagyon tudja, hogy egyáltalán mi is az a gondolkodás. Ösztönök által vezérelt lény, egészen pontosan az ösztönök és az érzelmei által vezérelt lény. Viszont az erdőbe vezető útja már korántsem megy annyira zökkenőmentesen, mint ahogy elképzelte, ugyanis valami furcsa érzés keríti hatalmába... mintha figyelnék. Ami nem valószínű, hiszen folyamatosan pásztázza környezetét, megpróbálja minden irányból levédeni magát, nehogy meglepetés érje véletlenül.*
- Na, ezt megúsztuk! Már csak el kéne rejteni valahol... de hol is?*gondolkozik hangosan... igen, az előrelátás nem tartozik a legfőbb tulajdonságai közé. Ugyanis ha így lenne, akkor tudná, hogy bármikor, bárhol, bárki meglepheti, főleg, ha van olyan hülye, hogy hangosan beszél magához az erdő közepén. Meg mert ha elég előrelátó lett volna, akkor gondolt volna arra, hogy nem biztos, hogy egy erdőbe kéne hozni a vérrel teli tasakot, ahol nem feltétlenül talál neki megfelelő rejtekhelyet. Most meg persze itt lebeg a kérdés a feje fölött, hogy mégis mi a francot csináljon? Mindezt úgy, hogy közben figyeljen is magára, amiből már kezd nagyon elege lenni. Úgy érzi, hogy ha hamarosan nem történik valami, akkor feladja az egész keresgélést, és hazamegy... ott már úgysem nagyon tud mit kezdeni magával. Egyelőre viszont nem tesz meggondolatlan lépéseket, úgy dönt, először a mostani helyzetet próbálja meg elrendezni... bár arról még fogalma sincs, hogy hogyan.*

◉ words ● This is war● note: Bocsi, ez most rövid lett :'D ◉

Vampire vs hunter round 1

Jessyca && Sandra

Áldom a reggeli döntésemet, amiért sportosan indultam el a korházba. Nem szívesen vezetnék most hazáig, ahhoz túlságosan is ingerült vagyok. Ki kell fárasztanom magam és ezen az izomláz segít.
A kijárat fele haladva, teljesen elmélyülök a gondolataimban, annyira, hogy ha nekem jönnének sem tűnne fel.. legalábbis ezt hittem, egészen addig, amíg hirtelen meg nem csapja az az ismerős szag az orromat. A vadász ösztönöm abban a pillanatban életre is kel bennem. Azt a szagot, amit aközben éreztem, amint egy ismeretlen lány elhaladt mellettem bármikor felismerem. Vér. Az a lány egy vámpír és épp rajta kaptam, amint meglopta a korház tartalékát. Komolyan, ezeknek semmi sem szent? Nem elég, hogy ölnek érte, még a korházi tartalékot is megkopasztják?
Látszólag feszültnek tűnt a lány, legalábbis abból kiindulva, amilyen sietősen elhaladt mellettem.. úgyhogy nem láttam értelmét elsietni a rajtaütését. Gondolatban végigvettem az alternatívákat, amit tehetnék és végül arra jutottam, hogy követni fogom. Amúgy sem terveztem semmi érdemit a nap hátralevő részére.
Jó néhány méterrel mögötte maradtam, kocogva, hogy még véletlenül se tűnhessek furának a számára, ha hátra nézne. Ám, meglepődtem az úti irányán, hát amikor kiderült, hogy az erdőbe tart. Itt akarná elfogyaztani a tasak tartalmát? Legalább civilizált, legalábbis a többihez képest. Öltem meg olyanokat, akik mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül a város sötétebb részein csak úgy szegény ártatlanok ütőerére cuppantak..

◉ words ● not gonna die ● note: remélem jó lett :3 ◉

Vampire vs hunter round I

Sandra && Jessyca

*Nem hiszi el. Nem, egyáltalán nem hiszi el, hogy már megint olyasmire adja a fejét, amire egyébként, normális esetben egészen biztosan nem vetemedne, úgyhogy legalább tizedjére gondolta át magában az egészet, mire végül úgy döntött, hogy csak megpróbálkozik vele, aztán lesz, aminek lennie kell. Mert akármennyire is normális, emberi kinézete van, Jess bizony vámpír, a vámpírok meg, mint ahogy az valószínűleg köztudott, vérrel táplálkoznak. Méghozzá emberi vérrel. A legtöbbjük ráadásul élő emberből szerzi meg eledelét. A szóban forgó leányzó azonban több szempontból is a kivételek közé tartozik. Nem iszik embervért, vagy ha mégis, akkor a zacskós kiadás mellett dönt – az embersége, empátiája megköveteli, hogy védje az életet. Ezért aztán, „vegetáriánus” lévén állatvérrel tartja életben magát. Most azonban, habár egyáltalán nem füllik hozzá a foga – sem a szem -, sem a többi foga -, mégis be kell hatolnia a kórházba. Vagyis az „ellenség területére”, ahogy néha nevezi magában a kórházakat. Hiába, bőven akad rossz emléke, még ember korából ahhoz, hogy már a szó is rossz előérzettel töltse el. Ráadásul a lányát is egy kórházban vesztette el, habár nagyon reméli, hogy nem végleg. A túlélésért azonban még egy Jesshez hasonló vámpírnak is meg kell tennie bizonyos, esetlegesen nem kívánt lépéseket – az állatok egy idő után elfogynak, ráadásul nem is lesz olyan erős tőlük az ember, pontosabban vámpír, mint az emberek vérétől. Így aztán kéretlenül bár, de bemerészkedik a kórházba, és igyekszik zajtalanul közlekedve megkörnyékezni a kórház vérbankját, habár egyelőre fogalma sincs, merre is keresse a tartalék vérrel teli tasakokat. Hiába, nem sokszor fordul meg a kórházban – mondhatni, szinte sosem. Nem az ő terepe. Egy ideig némán, bár egyre idegesebben bóklászik az épületben, majd, miután sikeresen kivitelezte az akciót úgy dönt, ideje olajra lépnie, és a lehető leggyorsabban megpróbál kijutni, mielőtt még észrevennék. Ami, az ügyetlenségét tekintve szinte biztosra vehető, hogy megtörténik. Akkor pedig megnézheti magát, mert hát… ő nem az a harcias fajta. Ideje bőven volt rá az elmúlt 21 év alatt, de mégsem tudta rávenni magát, hogy bántson másokat… a túlélésért felelős ösztön valahogy hiányzik, mindig is hiányzott belőle.*
~Eddig jó… mindjárt megvan, már nem kell sok!~*tudatosítja magát gondolatban, miközben a kórház bejárata felé veszi az irányt, még hozzá képest is sietősen. Viszont még az utolsó pár méteren is észrevehetik és megállíthatják, akkor pedig el kell mondania, mégis mit keresett az épületben. És őt ismerve igazat is fog mondani, mert a hazugságot sosem tartotta célravezetőnek. Azonban ha valamilyen csoda, esetleg egy nagy adag szerencse folytán nem veszik észre, akkor megkönnyebbülten sóhajt egyet, miután túljut az utolsó akadályon, nevezetesen a kórház ajtaján, és az erdő felé irányítja sietős lépteit. Közben pedig nagyon reménykedik, hogy senki nem látta bent, és nem akarják megállítani sem, mert nagyon nincs kedve udvariaskodni… legfeljebb, ha kicsit lenyugodott. Akkor talán lehet róla szó.*

◉ words ● This is war● note: Kezdődhet a vadászat :'D :3 ◉

Vampire vs hunter round 1

Jessyca && Sandra

Egy újabb fárasztó nap a kardiológián. Nem csoda, hiszen statisztikailag az újszülöttek 25%-a, aki szív problémával születik műtéti beavatkozásra szorul. Bár, olykor ezt én 50%-nak érzem. Nem panaszkodok, szeretek életeket menteni, viszont sajnos az élet nem habos torta, komplikációk pedig előfordulnak.. Személy szerint én mindig oda figyelek a higiéniára, illetve, hogy a lehető legprecízebben végezzem el a munkámat, és a körülöttem levőket is erre buzdítom, viszont még így is, előfordulnak olyan helyzetek, amiből nem tudunk jól kijönni és a betegünk ott marad a műtőasztalon. A mai nap is, a hónapban először, sor került egy ilyenre. Egy idős férfi volt a páciens és a szíve egyszerűen nem bírta ki a megpróbáltatást és feladta a harcot..
Nehéz ilyenkor erős maradni és nem elveszteni a fejünket. Idővel könnyebb lesz, mondják, de senki ne higgye ezt el.
- Fel a fejjel, ma megmentettünk két életet is, gondolj erre. - Mondja a kollégám, bár nem lehettem egészen biztos abban, hogy engem és nem inkább saját magát próbálta győzködni.
- Igen, tudom - bólintok, mert többre nem futotta. - Na, de én megyek is, kitartást, kellemes estét! - Búcsúzok el tőle, majd magam mögött hagyva az öltözőt, a kijárat fele indulok. Minél hamarabb magam mögött akartam hagyni az épületet, hogy összeszedhessem magamat egy kiadós kocogás által.

◉ words ● not gonna die ● note: remélem jó lett :3 ◉