Alexis egy egész picit emlékeztet egykori önmagamra. Arra a lányra, aki még halandóként voltam, aki aranyos volt, kedves és segítőkész, hiszen milyen is lenne óvónőként? Azonban engem az élet megváltoztatott és az ilyen lányok láttán mindig felteszem magamban a kérdést, hogy vajon nekik is rejteget-e ilyesmit a sors, vagy kegyes lesz hozzájuk és megengedi nekik, hogy életük végéig ilyenek maradjanak?
Talán, emiatt is féltem kicsit attól, hogy nálam dolgozzon, hiszen egy egyszerű, jószívű halandóról beszélünk, akit könnyen kipécézhet nálunk bárki magának, erre azonban mindenképpen fel fogom hívni a figyelmét, amikor majd rá akar bólintani az állásra.
Amikor azt kérem, hogy meséljen magáról, épp azt a leírást adja, amire számítottam. Valahogy az ilyesmit meg lehet mondani ránézésről, vagy tényleg létezik az az aura dolog, amit titkon mindenki érzékel, nem tudom. Alexis azonban állítása szerint változásra vágyik. Kérdés, hogy készen is áll-e rá?
-Nos, azt mondják, hogy a változás az élet velejárója, úgyhogy megértelek.- biccentek egyet a válaszát hallva, a lágy mosoly pedig továbbra is ott díszeleg az arcomon. Nem szokásom gonosz hárpiának lenni olyanokkal, akik nem vívták ki ezt maguknak. Ha úgy tetszik, most az érem ragyogóbb oldalát mutatom felé és reméljük, hogy nem lesz alkalma meglátni a másikat.
-Igen, olvastam és ennek őszintén örülök, mert legalább nem a nulláról kell majd indulnunk.- bólintok újfent, hogy aztán tovább hallgassam azzal kapcsolatban, hogy neki mikor is lenne jó a munka, bár én magam is úgy gondoltam, hogy amennyiben felvenném, hétvégi beosztása lenne, bár ezt úgyis a többiekke kellene megbeszélnie majd, én csak felhívom rá a műszakvezető figyelmét, hogy Alexisnek ez lenne ideális.
-Mindenképpen szem előtt tartanánk a kérésed és akár a többi dolgozóval is lenne lehetőséget cserélgetni, ha úgy van. Ezen a téren rugalmasak vagyunk, hiszen bárkinek, bármi közbe jöhet.- jegyzem meg, miközben immár az asztal lapját és vizslatom és azon töprengek, hogy mennyire nyersen hívjam fel a figyelmét arra, hogy mi mindenre kell itt számítania. Pár pillanatig az ő arcát is vizsgálgatom, míg végül aztán előrébb dőlök a székemen, összefűzöm ujjaimat az asztal lapja felett és tekintetébe fúrom pillantásomat.
-Na és mondd csak, Alexis. Hogy viszonyulsz a természetfelettihez?- teszem fel végül a legmegfelelőbb kérdést majd, mivel úgy gondolom, hogy ehez illene némi magyarázatot is hozzáfűznöm, folytatom.-Tudod, itt nincs kitiltás vagy ilyesmi, ennél fogva bármilyen lények megfordulhatnak nálunk. Bár egyik sem szokta hangoztatni, hogy mi is valójában és talán soha az életben nem jönnél rá, ha épp egy vérfarkast szolgáltál ki percekkel korábban, de adódhat olyan helyzet is, hogy ezt nyíltan a tudtodra adják. Gondolod, hogy képes lennél ezt kezelni?- kérdezem, miközben kíváncsi pillantásomat folyamatosan rajta tartom és az érzékeimet egészen rá összpontosítom; hevesebb lesz-e a szívdobogása, kitágul-e a pupillája vagy kiül-e a rettegés az arcára már, csak a lények említésére is avagy sem.

Alona && Alexis

Nem bántam meg, hogy áttelepítettem a klubbot ide, Washingtonba. Mióta megnyitottunk egyre többen tévednek be hozzánk és kezd kialakulni egy törzsvendég gárda is. Akad olyan is, akivel a múltban már találkoztam, ami néha akár kellemetlen is tud lenni, de az esetek többségében örömmel fogadom őket vagy épp ők örülnek, hogy egy ismerős arcot láthatnak a városban.
A vendégkör meglehetősen változatos, mivel elejétől fogva az volt a tervem, hogy a New Yorkban lévő klubb példájára, itt is szívesen lássunk mindenkit, így aztán halandóktól kezdve, vámpírokon, boszorkányokon és várfarkasokon keresztül, mindenkit megtalálhat az ember. Egyetlen szabály van: a klubb területén tilos gyilkolni vagy bárkit is megtámadni, mert aki így tesz, annak számolnia kell a következményekkel.
Nem szívlelem azt sem, ha valaki azért jön ide, hogy kampányoljon, mert bár személy szerint én, még mindig inkább Bastienhez húzok, mint az ellenállókhoz, ettől függetlenül nem azért nyitottam a helyet, hogy bárkinek is hasznára váljon rajtam kívül. Azt szerettem volna, hogy mindenki jól érezhesse magát és azt hiszem, ezt sikerült is elérnem.
Annak érdekében azonban, hogy zökkenőmentesen menjen az üzlet, mindig szükség van új munkaerőre, hiszen a forgalom növekszik, nekünk pedig igyekeznünk kell tartani a tempót, így aztán jelenleg is keresünk dolgozókat főállásban valamint mellékállásban is. Ennek köszönhetően érkezik ma hozzám egy fiatal nő és bár nem mindig szoktam arra időt szánni, hogy én magam beszélgessek el velük -meg van erre a megfelelő emberem-, van, amikor kivételt teszek. Főleg, amikor igazán kíváncsi vagyok valakire, már pedig egy fiatal óvónő, aki nálunk akar dolgozni beugrósként, mindenképpen érdeke, hogy miért döntött úgy, hogy egy klubban akarja tölteni az estéit vagy azok egy részét.
Ideges és zavarban van. Vámpír érzékeimnek köszönhetően ezt már akkor megérzem, amikor még csak az irodám ajtaja előtt ácsorog, mikor pedig rászánja magát, hogy bekopogjon, egy "Tessék" kíséretében felegyenesedek az asztalomtól és úgy várom a lányt. Igazság szerint, ha a külsőnket nézzük, akár egy idősek is lehetnénk, de nem akarom az orrára kötni, hogy én valójában a hetvenet taposom. Nem akarom idő előtt ilyesmivel sokkolni, mint ahogy azt sem hozom a tudtára, hogy vámpír vagyok. Jobb ez így.
-Szia! Igen, igen. Gyere csak beljebb és foglalj helyet!- intek az egyik székre, ami az asztalom előtt áll, majd amint leült és is visszahuppanok a helyemre, hogy aztán kezembe véve az önéletrajzát alaposan megnézzem magamnak. Csinos lány és aranyosnak tűnik, de talán épp emiatt kell felhívnom majd a figyelmét egy-két dologra.
-Nos, Alexis. Mesélj magadról egy kicsit. Leginkább arról, hogy miért szeretnél itt dolgozni?- kérdezem szelíd mosollyal az arcomon és most nem azt várom el tőle, hogy áradozni kezdjen, hogy "azért, mert mióta megnyitottak arra vágyom, hogy itt dolgozhassak", hanem, hogy mi visz rá egy óvónőt arra, hogy egy klubban akarjon melózni. Oké, hogy az itteni vendégkör nem olyan, mint egy lepukkadt kocsmában, de ettől még előfordul, hogy egy-egy vendég pimaszkodik, netán kikezd a dolgozóval. Az ilyen helyzeteket pedig tudni kell kezelni. Vajon ő képes lenne rá?

Alona && Alexis