Felix & Alabama

Elküldésének ideje -- Vas. Jún. 21, 2020 10:38 pm

Alababa & Felix

That was not the plan

Nem egyszerű a helyzet, Felix viszont már veterán, tudja, hogy minden perc késlekedés problémát jelenthetne. Emiatt ő nem késlekedik, csak hagyja, hogy a rutin, meg az évek elintézzék az ellenséget. Nem teketóriázik, előbb megmenti a védencét, mert a farkas úgyis megsérült, azt később is elintézheti. Egyébként, ha nem sérült volna meg Alabama, biztosan nem így alakul a forgatókönyv. De semmi esetre sem akarja, hogy ilyen bénán hulljon el a lány, főleg, hogy az utóbbi időben elég sokat fejlődött. Persze ha nem mondd le az önpusztító életről, nem sok időt jósol neki, bármennyire szerencsés alkat is. Megöli a támadót, és valószínűleg igaza van a lánynak, neki is sikerülhetett volna, ha a vadász egy kicsit hezitál.
- Nyilván – válaszol neki röviden, majd otthagyja, hogy ha már ő végezte el a piszkos munkát, Alabama is tanuljon valamit. Például kijönni egy ránehezedő hulla alól. Elintézi a farkas-ügyet tokkal, vonóval, takarítással, majd elindul a kocsiba, hogy elvigye a lányt innen és ha lehet, ne vérezzen el. Sietni kezd, mert ugyan nem vészes a találat, bármi lehet a golyóban, akár méreg is, ki tudja? Látja, hogy Alabama nyitva hagyta az ajtót, semmi jót nem jelent ez. Sietve becsukja a lány oldalán, majd beszáll és azonnal indul, nem figyelve a lány kétségbeesett poénjára. Tudja jól, hogy sietni kell, és azt is, hogy ébren kell tartania, emiatt beleáll az adok kapokba.
- A táskád? Összevérezted a kocsim, baszod. Lee majd elhozza, de előbb el kell látni a sebed – sziszegi, és megfeszülten ül a lány mellett. Majd a jobb kezével elnyúl és elszakítja a vállnál Alabama ruháját. – Mutasd – nézi rá, elvéve a lány kezét, egy nagyon gyors mozdulattal. Most örül a boszorkányok adta gyorsításnak, mert így nem kell veszekednie a vére szépséggel.
- Oda megyünk, de maradj ébren addig, oké? – sziszegi, miközben visszapakolja a másik kezeit a sebére. – Mit gondolsz? – villan rá a tekintete, holott nem akar rosszat neki, csak egyszerűen nem szereti, ha megsérül. Ráadásul minden tök jól ment egészen addig, amíg azok a szemet megjelentek.
- Figyelj… ó bazd meg! – látja, hogy elájult Alabama, próbálja rázogatni, miközben figyel az útra is. Viszont nem ébred fel a lány, azonnal tárcsázza Ms Kane-t.
- Itt Herczog. Menjen a kettesbe, lőtt seb, vállon, úgy láttam átment, de a sérült eszméletlen. RH+ vér is kell, kábé 20 perc – a válasz bosszús, de igenlő, így végre tud figyelni az útra. Még a véres kezével kitapintja a lány pulzusát, ami ugyan gyengébb, de van. Jó 25 perc, ami egy örökkévalóságnak tűnik, de megérkeznek a kis kertes házhoz. Már messziről nyitja az ajtót, és beszáguld a garázsba. Átrohan a másik oldalra és kihúzza a lányt kocsiból, egyetlen pillantást vetve a vére szövetre, ami utána maradt.
- Meg ne halj nekem, baszki! – üzeni a lánynak és viszi az elsősegélyhelyre. – Nem hagyott túl sok időt – mondja a doki, de Felix mérgesen lehordja. – Ne dumáljunk, majd utána, oké? – mondja, majd még hozzáteszi. – Mit segítsek? – néz a nőre, de az csak int elutasítóan és nekikezd a dolognak. Köt be egy infúziót, és gyakorlott mozdulatokkal dolgozik. Felix hoz magának egy whiskeyt és ugrásra készen figyeli a műveletet, miközben fel-alá járkál. A gyűrűsujját birizgálja, a hajába túr, és idegesen figyel a doktornő minden egyes rezdülésére. - Abbahagyná? Túl fogja élni – mondja dühösen pillantva a férfire, Felix pedig védekezően felemeli a kezét és lerogy az egyik székre. A doktornő jó félóra alatt végez, megnézi, hogy minden rendben van-e, majd int Felixnek, hogy menjen oda.
- Pár nap pihenés mindenképpen kell, és figyelje, hogy ne legyen vérmérgezése, ezt nem tudom garantálni. Ha van valami szóljanak – mondja, majd szó nélkül összeszedi a cuccait és távozik.
- Kösz, Ms Kane, jövök eggyel – int a nőnek, az meg csak bólint elég borús tekintettel és eltűnik az ajtóban. – Hú bazd meg, ha meghaltál volna, kinyírlak – mondja a lánynak, aki vélhetően lassan ébredezik. Megvárja, amíg magához tér, de ez valójában csak pár óra múlva következik be. Kicsit ideges, ez abból látszik, hogy csúnyán beszél, általában moderálja magát.
- Minden oké? Ne mozogj még, oké? – teszi rá a kezét a nem bekötözött vállra. Egy pillanatra aggodalom suhan át az arcán, de aztán visszatér a régi Felix. Reméli Alabama jó kislány lesz, és nem fog mindenféle olyan dolgot művelni hirtelen, amit most nem kellene. Persze, neki sem kéne hinnie a mesékben.

699 - megint megmentettelek Angyal vagyok

C

Elküldésének ideje -- Kedd Jún. 16, 2020 4:15 pm

you shot me down

bang bang

A rohadt életbe. Kicsit sajnálom Georgeot, de nem annyira, hogy először őt mentsem és utána magamat. A fának dőlve azonban szemmel tartom, hogy ha a többi vadász rögtön rátámadna akkor könnyűszerrel lőjem ki őket a rejtekhelyemről. Mondjuk amúgy nem sokat segít a helyzetemen, hogy a vállamból egyre jobban kisugárzik a fájdalom a testem minden részébe és egy pillanatra eszembe jut, hogy milyen jó lenne ha most lenne egy zacskó ekim, mert akkor legalább addig fel tudnám magam pörgetni míg Felix ideér vagy míg a vadászok egy részét le nem rendezem.

Most azonban mindenféle drog nélkül érkeztem, csak a bort hoztam magammal aminek már nem sok hasznát veszem. Hosszan kifújom a levegőt, hogy az akadozó légzésemet kicsit csillapíthassam. A halántékomon egy izzadságcsepp csorog végig.

Egy pillanatra a bal vállam felé siklik a tekintetem, hogy felmérjem a helyzete és pont ekkor üti meg a fülemet az ágak reccsenése egy cipő alatt. Ijedten kapom a fejem a hang irányába, a fegyvert is arra tartva – szükségtelenül. Hirtelen jelensz meg és intézed el a nőt, ami egyszerre lenyűgöz meg bosszant is fel.

- Nekem is ment volna – lófaszt ment volna, de azért morgok az orrom alatt miközben igyekszem lelökni magamról a vadász nő testét, amit eléggé megnehezít, hogy lassan már felemelni se bírom a bal karomat anélkül, hogy ne kerülnék az ájulás szélére. Közben Te már sehol se vagy – vagyis éppen George felé tartasz. Nem tudom mit akarsz vele kezdeni, a történtek után még kevesebb az esélye annak, hogy együttműködő lesz. Mondanám, hogy érdekel – mert talán egy picit tényleg érdekel a farkas – de jelenleg minden idegszálamat leköti az, hogy eljussak a kocsidig.

Nem nézek vissza, csak megyek előre. Közben szitkozódok amiért ilyen messze parkoltál – ami amúgy kurvára nincs messze csak érted, egy tizenöt centis Blahnik szandálban vonszolom magam, miközben a vállamat ellőtték és hiába szorítom oda az anyagot a másik kezemmel már így is épp elég vért vesztettem ahhoz, hogy akármelyik pillanatban összeessek. Elmotyogok egy bazdmeget azért is, mert nem hoztam magammal semmit ami felpörgetne, amivel képes lennék becsapni a testem, hogy minden szuper legalább addig amíg a házhoz nem érünk.

Végül valahogy csak elérek az autódig, úgy érzem mintha három órát sétáltam volna ide – bár biztos vagyok benne, hogy így is több időbe telt, mint amennyibe Neked fog, ha végeztél George kománkkal. Képletesen. Vagy nem képletesen? Honnan tudhatnám. Próbálom kinyitni az anyósülés ajtaját amivel csak azt érem el, hogy a tenyerembe fúródott üvegszilánkok még mélyebbre nyomódnak a húsomba.

- A kurva életbe már – nőiesen kiakadok, de sikerül beülnöm – bezuhannom – az ülésre. Hátradőlök, nem foglalkozok olyanokkal, hogy mondjuk becsukjam az ajtót. Helyette csak a szemeimet csukom be és mélyeket lélegzek. Nem tudom mennyi idő telik el így – tizenöt perc vagy tizenöt másodperc – mert most igazából nem tudok semmit. Aztán egyszer csak becsukod az ajtót én meg felriadok.

- Mi tartott eddig? – amúgy köszi, hogy megmentetted az életem (megint), hálából összevérezem neked az ülést meg még ki tudja mit az autódban – Nem láttad valahol a táskám? A sziklánál hagyhattam el, volt benne egy doboz cigi ami most nagyon kéne – remélem azért nem lep meg, hogy most még jobban nyafogok, mint általában. Hát sérült vagyok, nem látod?

- Gyűlölöm a vadászokat – jegyzem meg és már az ablakon bámulok kifelé, reménykedve abban, hogy lassan megindul a szemeim előtt a táj ahogy Te is elindulsz az autóval – Vigyél csak Madisonhoz, biztos örülne nekem – utalok itt a kedvenc sebész doktornőnkre, mármint az enyémre és nem a tiédre … legalábbis remélem – Mit csináltál a farkasommal? – fordítom nagy nehezen feléd az arcomat – Megölted? Megölted – kérdezem meg dünnyögöm az arcéledet vizsgálva. A fenébe is Felix, láttad már magad profilból? Vezetés közben? Látom, ahogy megfeszül az állkapcsod, mint minden alkalommal amikor valamivel idegesítelek. Elvigyorodok és joggal gondolhatod, hogy lassan kollabálok vagy legalábbis elhagyom a testem egy időre, mert nem sok vigyorogni való van a helyzetben de hát még mindig nem láttad magad profilból megfeszített állkapoccsal. KIBASZOTT DÖGÖS.

És azt hiszem ez az utolsó gondolatom mielőtt egy kicsit megpihennék és hagynám, hogy a vérveszteség elsötétítsen mindent, csupa feketeséget hagyva.

FEELIX <3

Elküldésének ideje -- Pént. Jún. 12, 2020 1:26 pm

Alababa & Felix

That was not the plan

A terv mindig tökéletes. Nem mindig szokta megmagyarázni, hogy miért nem az ő ötlete szerint hajtjuk végre az akciót. Ennek ellenére mindig végighallgatta a többiek ötleteit, véleményét, és ha érkezik jó meglátás, számításba veszi. Az, hogy a lakásán öljék meg az áruló farkast, nem lehetett opció, mivel szemtanúk, kamerák és ki tudja még, hogy mik lehettek. Kellett a nyugis helyszín, mivel a farkas innen nehezebben kérhet segítséget. De végül Alabama sem szívózott sokat meglepetésére, még hisztizni sem hisztizett, csak tette a dolgát. Nyilvánvaló, hogy Felix nem szerette a módszereit, akkor sem, ha hatékonyak voltak. Tudja jól, hogy a lány élvezi a szexet, de igazán kitanulhatna más módszereket is, nem egyből a széttárt lábak és ajkak bűvöletében munkálkodna. Követte őket, most pedig már a helyszínen félreállva figyeli a párost. Amikor elkapja a lány pillantását, miközben telefonálást színlel, láthatóan nincs megelégedve a ruházattal… túl kihívó, túl drága, teljesen felesleges. Már csak azért is, mert Alabama egy zsákban is el tudna csábítani akárkit, így ezt a költekezést túlzásnak tartja. De mindegy, jól halad az akció, ez most a legfontosabb, később majd megmossa a lány fejét ezzel kapcsolatban is. Lehajol és az ülés alól előhúzza a sok emléket idéző Lugerét, amibe egyedi gyártású ezüst töltények vannak betöltve, csakis az erre érzékenyek likvidálásához. Már éppen elkezdi felcsavarozni a hangtompítót, amikor meglátja a négy idegent: három férfit és egy nőt, elrejtőzve a fák takarásába. nem kezdők, de nem is vérprofik, mivel csak a célpontjaikra koncentrálnak. Egy hátvéd marad, Felix lehúzza a Dodge ablakát és valószínűtlen sebességgel fordítja ki a csuklóját, majd egy halk pukkanás és valaki összeesik hátul. Ezzel egyidőben egy kattanás és lövések. A begyűjtő kihasználja a zűrzavart – közben reménykedik, hogy össze tudja kaparni a lányt, aki megmenti talán az árulót éppen? – és hirtelen tűnik fel a másik hátvéd vonalában a kocsijából kiszállva. Újabb halk pukkanást, újabb halk puffanás követ, értetlen arckifejezéssel fűszerezve. Hirtelen egyedül marad az utolsó támadó, ahogy Alabama tökéletes technikával likvidálja a ráfutó harmadikat. ~ Hülye faszok, miért nem egyeztetek? ~ Mérgelődik és eltűnik a fák között. Ragadozó módjára közelít a megmaradt vadász felé, aki pont a nő, és aki éppen a félig átváltozott farkast próbálja bemérni, de már éberebb, mint eddig. Viszont a Szellem nem ma kezdte a szakmát és ügyesen lopódzik még öltönyben is. Megzavarja őt Alabama helyezkedése, de magában megdicséri a lány leleményességét, így nehezebb lesz eltalálni. Látta a véres ruhát, de ha futni tud, talán nincs komolyabb baj. A George Wolf viszont akcióba lendül, amit nem hagyhat. Már éppen apró mosolyra húzza a száját, amikor meglátja, hogy a vadásznő Alabama felé közelít. Halkan húzza elő a támadó a kését, Alabama őt nem láthatja. Kiugrik a lány elé és döfésre emeli a kezét, hogy likvidálja a lányt. Bármit is csinál Alabama, nem kisérti a szerencsét Felix, magában szitkozódva küld ezüstgolyót a nő fejébe többször is. Rongybabaként hullik rá, így védve a lányt a rá támadókról, ha még lennének. De a szerencse melléjük áll, azért Felix még kivár egy kicsit, ahogy megközelíti a védencét. A farkas feláll és nem érti az egészet, de mérges, és fegyverért nyúl.
- Szállj be a kocsiba – mondja a hulla alá beszorult lánynak, majd felemelt kézzel - eltéve fegyerét - odasétál George-hoz, aki már újra ember… az ezüstgolyó nem engedte az átváltozást. – Tudja ki a lány? Vagy a többi? A Társaság küldött, hogy vigyázzak magára, mert meg akarják támadni – néz a szemébe, de láthatóan nem retten meg a fegyvertől. Alabama elmondta neki, hogy a farkas nem gyilkos, inkább túlélő, de a parázós, nem a harcolós típus. Ha rá is lőne, a megnövelt reflexei segíthetnének, de belenézett már a szemébe és látja, hogy nem gyilkos.
- Honnan tudták? - kérdez vissza és egy kicsit lejjebb engedi a fegyverét a farkas. Kezd megbízni az emberben, aki megmenette mindkettőjük életét. – Stacie hogy van? - kérdezi kikucskálva a bérgyilkos mögé. – Nincs nagy baja, de kórházba kell mennünk. Ezüst? – néz a vérfoltra, a férfi csak bólint. – Rendben, akkor jöjjön - mondja és mikor újra Alabama irányába néz George, egy mozdulattal, a semmiből elővéve a rejtett pengét, torkon szúrja. – Sajnálom – mondja a szemébe nézve a másiknak mosolyogva, aki hatalmas kínokkal, de gyorsan kimúlik. – Lee, gyere ide, takarítás kell, most – küldi el a hangüzenetét és a koordinátákat. Reméli, nem jár erre majd senki, eléggé kihaltnak tűnik a környék és már elég sötét is van hozzá. A kocsihoz menet letörli a pengét és a szemeivel Alabamát keresi, hogy ha szükséges, besegítse a kocsiba. Reméli, a lány már bent ülve várja, hogy mehessenek.

736 - el ne vérezz Rolling Eyes

C

Elküldésének ideje -- Csüt. Jún. 11, 2020 12:35 pm

you shot me down

bang bang

A terv az volt, hogy Geroge meg én romantikusan odasétálunk a gimisek által annyira imádott sziklához, hogy aztán megigyuk az üveg borocskát –Ő ki akart szabadulni a városból, nekem meg ennél jobb helyszín nem is kellett ahhoz, hogy majd Te felvedd a farkast miután kellően elkábult a bortól. George nem volt balhés, inkább a szájával és a szavakkal karatézott, mint az öklével. Őszintén szólva egészen jól kijöttünk és talán ha nem bújtatott volna két kiválasztottat, ha nem baszta volna fel Bastient akkor talán még komolyabban is vettem volna az egészet, ami szerinte kezdett kialakulni köztünk pár hét randizás után – amik során ugyan többször voltam a lakásán, minthogy vacsorázzunk máshol, de hát valahogy meg kellett bizonyosodnom afelől, hogy most tényleg átállt-e a lázadókhoz. Sajnos átállt. SAJNOS.

Minden tökéletesen úgy történt, ahogy azt előre kitaláltuk. Vagyis kitaláltad Te, mert szerintem egyszerűbb lett volna a lakásán elkapni de valamiért jobban szereted az ilyen sötét helyeket én meg nem firtattam. Amikor megálltunk a Jaguarral és George kinyitotta az ajtót nekem, láttalak. Láttam, ahogy az autódban ülsz és úgy csinálsz mintha telefonálnál – milyen felelősségteljes férfi, félreáll azért, hogy telefonáljon – közben azt is láttam, hogy nem tetszik a szettem – oké, valóban nem egy késő esti piknikhez voltam öltözve de valahogy fent kellett tartania látszatát annak, hogy milyen sikeres modell vagyok. Ehhez pedig igenis kell az a Blahnik szandál amiben George mellett tipegtem miközben direkt úgy helyezkedtem el mellette, hogy ne lásson Téged, hogy a figyelme rám irányuljon és ne a környezetére.
Utólag visszagondolva ha kevésbé tapadok rá akkor hamarabb észrevette volna a másik két férfit a fák között. Én csak a kattanást hallottam, ami talán egy olyan emberi fül számára, amelyik nem hallotta már ezerszer egy pisztoly kattanását, annak fel se tűnne. Csak reménykedtem benne, hogy Te is észrevetted őket, hogy már itt vagy valahol a közelben. Aztán minden gyorsan történt.
Próbáltam arrébb lökni Georgeot de az ezüst lövedék így is a mellkasába fúródott. A borosüveg ezer darabra tört, ahogy elengedtem – pont abban a pillanatban amikor az egyik lövedék a vállamat találta el. Szilánkok fúródtak a tenyerembe ahogy a földre zuhantam. Egy pillanatra tök sötét lett minden, utána lépteket hallottam – nem a tieid, te nem ilyen aprókat lépsz – és az adrenalin elöntötte mindenemet. Kivártam, míg mellém ér és a combfixre erősített pengéért nyúltam az ép kezemmel, hogy aztán egy gyors mozdulattal vágjak bele a belső combjába még azelőtt, hogy a másik is ideérne. Amint térde rogyik mellettem úgy gurulok arrébb, felszisszenve a vállamba nyilalló fájdalomtól és gyakorlott mozdulatokkal húzom végig a pengét a torkán.

Egy pillantást engedek meg a földön fekvő George felé aki éppen az átváltozás küszöbén áll, de az ezüst már annyira legyengíthette, hogy csak félig meddig sikerül és valószínűleg olyan fájdalmakat él át, amiket elképzelni se tudok. A vadász fegyveréért nyúlok és az erdő felé iramodok, a fák majd biztonságot nyújtanak. Legalább addig amíg Te ideérsz. Egyáltalán hol a fenében vagy már Felix?

Nem megyek különösebben beljebb, nekidőlök egy fának és lecsúszok a tövébe. Pont úgy, hogy legyen egy kis rés a fák között, ahonnan rálátásom nyílik az immár sikeresen odébb kúszó Georgera.A bal vállamnál teljesen átitatta a vérem a finom selyemblúzt, a légzésem nehéz de még így is képes vagyok a rés felé célozni a fegyverrel, hogy ha felbukkan a másik vadász akkor leszedjem. És csak várok. Hol vagy már Felix?

FEELIX <3

» Felix && Alabama
» dean & alabama
» Madison & Felix
» Alona & Felix - Do you fear Vampires?
» wilhelm && alabama