Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Felix && Alabama


Begyüjtõ

Alabama Behrmann
Chatkép :
Felix && Alabama  Tumblr_inline_o3aah25M4S1tm5nf4_100
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
nicola anne peltz
Hozzászólásaim száma :
38
Pontjaim :
24
Pártállás :
  • Szimpatizáns

User név :
vivins
Fő képességem :
i taste like sugar, but ain't shit sweet
Korom :
29
Foglalkozásom :
hostess, escort


Alabama Behrmann

Elküldésének ideje -- Kedd Jan. 12, 2021 4:13 pm
Egy picikét megrándul a szám sarka, ahogy a becenevemen szólítasz. Ilyenkor tényleg olyan, mintha apáskodni akarnál felettem. Nekem pedig pont arra nincs szükségem, hogy még egy apa-figura kerüljön az életembe. Már csak azért is akarom ezt elkerülni, mert eddig minden apa jelölt egy idő után lelépett, eltűnt vagy éppenséggel mi hagytuk ott az anyámmal. Téged pedig nem igazán akarlak elűzni az életemből. Na nem mintha egyébként ez tőlem függne – sokkal inkább függ Letától, meg attól, hogy Bastiennek éppen mire van szüksége tőled, tőlem.
- Igazából egyik sem – vonom meg a vállam nemtörődöm módon – Mármint az egyértelmű, hogy nem akartam közölni senkivel – mosolyodom el végül, de ez most nem az a piszkálódós mosoly, ez inkább fájdalmas, mert még mindig annál a témánál vagyunk, ami Lipet juttatja eszembe.

Szerencsére azonban nem sokáig és azt is örömmel fogadom, hogy nem ellenkezel a nappaliban étkezéssel kapcsolatban sem. Úgy tűnik kezdelek megtörni Felix és az az igazság, hogy a győzelem nem is annyira édes. Hát mi lesz velünk a folyamatos ellentmondások és csipkelődések nélkül? Unalmas munkatársakká válunk, talán még a cigizést sem fogod megszólni az autódban. Azért remélem, hogy csak a mai nap fáradalmai okozzák, hogy ennyire beletörődsz mindenbe, amit kitalálok. Bár lehet egy-két dolgot akkor most kellene felhoznom, ha már ennyire hagyod magad.

- Ezt megjegyzem, ha legközelebb lelépnék – kacsintok rád és nem foglak felvilágosítani arról, hogy ezt a kaját bizony nem én főztem, az ajkamba harapva igyekszem nem annyira látványosan vigyorogni – Ami persze még nem most lesz, mielőtt nekem esnél tökre indokolatlanul – teszem hozzá, mert jelenleg tényleg nincs tervben, hogy újfent lelépjek. Elég volt most az egyedüllétből, eleget nyalogattam a sebeimet egymagam, most arra van szükségem, hogy más nyalogassa azokat a sérüléseket.

Azokat, amikről még nem akarok beszélni, Te meg egy tökre hozzád nem illő mondattal már el is tereled róla a gondolataimat. Mondanám, hogy nem gondolom komolyan, amikor olyan illetlenül az arcodba mászok,  de azért egy kis részem reménykedik benne, hogy nem csak a szavak embere leszel. Talán nekem kellene meglépni azt a lépést, ami előtt mindig megállunk. Talán ha még egy picit közelebb hajolok, akkor már nem fogsz olyan szobor arccal ott ülni a székeden. Talán, ha

Nincs több talán, a mikró megtöri a varázst én meg már ott sem vagyok. Majd egy másik alkalommal Felix.
- És mi ezzel a gond? – kérdezek vissza szórakozottan, de közben nem nézek rád, a vacsorát szedem ki a tányérokra – Azt ne mondd, hogy nem jöttél még rá, hogy csak abból tanulok, ha megégetem magam – feléd fordulva nyalom le vigyorogva a kanalat még mielőtt beleennék a kajádba, aztán meg morcosan nézek rád, mert nem vagy hajlandó megenni pedig én csak jót akartam. De lásd, hogy képes vagyok jól is viselkedni így a másik tányérba nem eszek bele csak lerakom eléd az asztalra.
- Ez eléggé semmitmondó válasz volt, Felix – morgom bosszúsan és felpattanok a pultra, hogy elkezdjek falatozni, elfeledkezve arról, hogy ezt a nappaliban akartam megejteni de most jobban érdekel, hogy kihúzzak még valamit belőled, mert ne hidd, hogy beérem ennyivel – Segítsek visszaszerezni Letától? – ajánlom fel és bekapok egy falat húst – Ha segítek elmeséled a teljes sztorit? – lóbálom a lábam és kezd olyan érzésem lenni, hogy sokkal több van abban a gyűrűben, mint ahogy azt előadod.
- Utazgattam kicsit – kezdek bele – Meghalt a – hirtelen nem tudom minek nevezzem Lipet, mert nem tudom akarom-e, hogy tudd a múltam ezen részét, amikor még nem az az Alabama voltam, akit te ismersz – Meghalt valaki, aki régen nagyon fontos volt és akiről azt hittem, hogy már nem az – fejezem be végül de nem nézek rád csak a húsdarabokat lökdösöm a tányéron – Szóval – veszek egy nagy levegőt és egy mű mosollyal az arcomon rád nézek – Kicsit szerettem volna egyedül lenni. Ennyi - újabb falat landol a számban és rájövök, hogy már annyira nem is vagyok éhes. Inkább legurítanék még egy pohárral abból a drága whiskyből, amit eddig ittam.
- De ugye nem vagy házas? - visszakanyarodok hozzád meg a gyűrűdre, na nem mintha egyébként bármiben is megakadályozna ha feleséged lenne, mert ezeket a dolgokat már nagyon-nagyon régen kiölték belőlem, mert nem igazán ismerek olyan férfit, akit ez bármikor is megállította volna. Na meg mert még mindig jobb rólad beszélni, mint magamról.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Kedd Dec. 15, 2020 9:34 pm

Alabama & Felix



Merre jártál, kisasszony?


- Nem akarlak degradálni, és úgyis ismersz már – sóhajt, mert tényleg nem szeret veszekedni senkivel. Egyébként is inkább cselekszik, mint szövegel, ami nem mindig kifizetődő. Bár nagy tervező, de azért az nem állítható, hogy nem lehet kihozni a sodrából. – De te is ismered magad, nem szükséges ezt erősíteni benned Ala – ritkán szokta becézni, most is csak úgy véletlenül csúszott ki a száján. Eléggé fáradt és stresszes voltak az utóbbi napok, Alabama pimaszsága pedig csak rátesz egy lapáttal.
- Az nem volt betervezve, hogy elmész, vagy az, hogy közlöd? – azért ős is vissza tud csipkedni néha, és bár nem vallaná be még magának sem, néha élvezetes a játék kettejük között. Nem mintha tudatos lenne, de a szőke – mikor szőke, mikor vörös, mikor barna – ki tudja hozni belőle az állatot, és fel tudja forgatni a világát egyetlen pillanat alatt, ha akarja. Általában akarja. Hidegen hagyja a csúnya nézés, már annyiszor megkapta, hogy lepereg róla. Eleinte még zavarta, hogy ő jót akar, de csak ellenállásba ütközik. Ahogy most is az evéssel kapcsolatban. Sóhajtásában benne van, minden, amit csak ki lehet fejezni, csalódottság és beletörődés, mert tudja jól, hogy vagy egyedül eszik a konyhában, vagy a lánnyal, ahol a másik szeretné. Ahogy előkerül a thai étel, neki gyanús lesz, hogy ezt mikor tanulta meg főzni Alabama, de inkább csodálkozva néz, mintsem ledöbbenve.
- Ezt te főzted? Hmm – elismerően bólint, majd a megjegyzésre is válaszol. – Ha tudom, hogy nálam vagy, akkor lehet, hogy erőltetem a hazajövetelt, csavargó - von vállat meglepően könnyedén, viszont eléggé fel van vidulva és aljzva a kaja miatt. Ha pedig tényleg a lány csinálta, és még finom is lesz, biztos benne, hogy elismerően fog nyilatkozni a kedvéért róla. Még meg is dicséri, hogy jól áll rajta az ing… azaz menetrendszerűen jön Alabamától az incselkedés. Akárhogy is, ehhez a részének a melónak és annak, hogy hogyan csábítson el pasikat a lány, az egyik legjobbnak véli a szakmában. Közben leül, de ez nem volt jó ötlet, mert a lány szexuális kisugárzása csak beindítja az ösztöneit és ilyenkor mindig nehezen boldogul azzal, hogy visszafogja magát. A provokációra nem is válaszol inkább, megvárja, hogy mit hoz ki magából a művésznő. A csilingelés mindkettőjüket kizökkenti, és most Felix nagyon hálás ezért a mikrók istennőjének. Nagyon nehezen fogta vissza magát, és a legtöbb energiáját az veszi el, hogy ez ne látszódjon rajta.
- Kihúzod a gyufát, előbb-utóbb – mondja végül, mert, ha igazán kommentálni akarná, akkor most azonnal le kéne tepernie a lányt és egy nagyon vadat kefélnie vele. De nem teheti meg, köti az esküje és egyébként sem biztos, hogy jó ötlet lenne. Az élményben nincs kétsége, a következményekben viszont annál inkább… De nem kell tovább gondolkodnia róla, mert megérkezik az étel, és ő maga elé teszi. Alabama pofátlanul kivesz belőle egy falatot, amit ő kifejezetten utál, nyilván ezzel is tovább akarja őt provokálni. Észre sem veszi, hogy a „gyűrűjével matat”, mikor rákérdez. Azonnal abba is hagyja. Odatolja a másik elé az ételt, mert vannak dolgok, amikre nagyon is háklis. Az egyik az, hogy szereti a saját adagját teljesen elfogyasztani.
- A másik lesz az enyém, ha beleeszel abba is, elfelejtheted a kellemes vacsorázgatást – figyelmezteti a lányt, mielőtt belevágna a mesébe. – Szerencséd van, érdekel, hogy hol voltál. Szóval, van egy gyűrűm, ami jelenleg Letánál van. Régebben állandóan rajtam volt, szerettem az érintését, emlékeztetett sok mindenre. Stresszelvezetésnek sem utolsó – fejezi be, mert azért teljesen nem teregeti ki a kártyáit, még Alabamának sem. Küldetések előtt egy rituáléja volt, hogy szerencsét hozzon neki, és mivel még mindig életben van, eddig bevált. Csak a beszervezéskor – ha lehet ennek hívni – elvették tőle. Vissza fogja szerezni, ebben elég biztosan hisz.
- Szóval, merre jártál és miért? – kérdezi és ha Alamaba nem evett bele a másik massala-ba, akkor nagyon akkurátusan falatozni kezd. Ha nem így történik, akkor csak a székben hátra dőlve hallgatja a lányt.



629 – éhes vagyok!
C



Vissza az elejére Go down
Begyüjtõ

Alabama Behrmann
Chatkép :
Felix && Alabama  Tumblr_inline_o3aah25M4S1tm5nf4_100
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
nicola anne peltz
Hozzászólásaim száma :
38
Pontjaim :
24
Pártállás :
  • Szimpatizáns

User név :
vivins
Fő képességem :
i taste like sugar, but ain't shit sweet
Korom :
29
Foglalkozásom :
hostess, escort


Alabama Behrmann

Elküldésének ideje -- Szer. Dec. 09, 2020 3:44 pm
- Mintha? – csapok le rögtön a be nem fejezett mondatodra, mert tényleg kíváncsi vagyok, hogy ha te lennél az apám, akkor miként járnál el. Ő, Félix nagyon sokan próbálkoztak már ezt a szerepet betölteni az életemben és valahogy egyiknek se jött össze. Vajon Te mit csinálnál másképp? Azt tökéletesen tudom, hogy mire gondoltál a mintha után, nem egyszer kaptam már meg az éppen akkori apámtól, hogy úgy viselkedek MINTHA egy ribanc, csitri, kurva, drogos és még sorolhatnám mi lennék. Nem MINTHA ne lett volna valóságalapja ezeknek a jelzőknek. Csakhogy én ezt pont leszarom, mint ahogy leszarom azt is ha most egy kicsit ribancnak tartasz.

- Mert nem volt betervezve – szűröm a fogaim között már a kanapéról, közben csúnyán nézek rád, mert kezded tényleg túlzásba vinni a kihallgatást. Vagy csak én nem vagyok tisztában vele, hogy milyen az amikor valaki tényleg aggódik a másik miatt és az együtt eltöltött – ledolgozott – évek alatt mégiscsak kialakul valami kötődés a másik irányába. Így nem teljesen idegen a dolog, hogy mondjuk ha eltűnik az egyik, akkor aggódnak érte. Többesszámban. Bár valószínűleg ha Lee tűnt volna el ilyen hosszú időre, se Te se senki nem kérdezni ki így – mondjuk elég csak arra gondolni, hogy milyen szúrósan tud nézni ha valami olyan területre téved az ember, amiről Ő éppen nem akar beszélni.

Őszintén szólva tényleg nem akarlak baszogatni – legalábbis nem így – és úgy is döntök, hogy leállok vele, miután megemlíted, hogy örülsz, hogy nem kell tovább keresni. Ezek szerint tényleg kerestél. Hagyom is, hogy kiüljön egy idétlen vigyor az arcomra.

- Nyilvánvalóan nem a konyhában fogjuk megenni – nevetem el magam ahogy ellépek melletted miután túl vagyok a majdnem második érzelmes megnyilvánulásomon, de sikeresen visszafogom magam. A konyhába érve pedig egyenesen a szekrényhez megyek, hogy előszedjek két tányért és a lábasból, a már korábban a dobozokból kiszedett tikka masalat szépen a tányérra szedjem. A papírdobozokat pedig gondosan kidobtam a szomszéd kukájába lent, hogy még semmi nyoma ne  maradjon annak, hogy ezt bizony rendeltem nem pedig főztem.
- Tikka masala – trillázom és szedek egy jó nagy adagot és berakom a mikróba – Azt hittem korábban jössz, szóval már kihűlt egy picit – itt csúnyán nézek rád, mintha bármi jogom is lenne kérdőre vonni, hogy miért nem jöttél korábban. Mintha amúgy elfogadott lenne, hogy vacsorával várlak haza.

Végül rákérdezel és bár tudtam, hogy nem fogom megúszni magyarázat nélkül a kis kiruccanásomat majd visszatérésemet, mégis tökre elszorul a torkom, mert nem akarok még róla beszélni. Hátat fordítok a mikrónak és megtámaszkodok a pulton, összeszorítom az ajkaimat úgy figyellek, hogy vajon mennyit oszthatok meg veled az egész történetből. Szerencsére – még mielőtt komolyabban belekezdenék ebbe a szomorú témába – egy olyan megjegyzést teszel, amit nem vártam volna tőled. Így ki is billentesz az átmeneti letargiából és már ott is vagyok előtted, az asztalon ülve, rád vigyorogva.
- Na de Felix – hajolok közelebb és a mutatóujjammal jelzem, hogy cöcö, ilyet nem szabad mondani a munkatársadnak, hacsak – Tudod mi állna nekem még jobban? – hatásszünetet tartok ahogy még közelebb hajolok hozzád, már-már beférkőzve az intimszférádba, de ez sose zavart különösebben – A konyhapadlód a hátamnak feszülve, az inged nélkül – továbbra is vigyorogva suttogom az arcodba, a szemem elidőzik a szádon, beleharapok a saját ajkamba és mielőtt még mondanék valami további vérlázítót a mikró csilingelése megtöri a varázst, én meg hátrébb húzódok – Vagy akár ez az asztal is megtenné – teszem hozzá mielőtt leugrok, hogy berakjam a saját tányérom melegedni.
- Ha mesélsz arról, hogy miért csinálod mindig azt az izét az ujjaddal – bökök feléd a villával, amire már felszúrtam egy falatot a te tányérodról (csak azért, hogy ellenőrizzem tuti eléggé felmelegedett-e a vacsorád) – Akkor mesélek arról miért léptem le.  
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Kedd Nov. 24, 2020 10:26 am

Alabama & Felix



Merre jártál, kisasszony?


Nem elég, hogy „betör” a házába, azzal együtt, hogy majdnem megrándul az ujja a ravaszon, látja, hogy Alabama semmit sem változott. Ugyanaz a nyegle stílus, a nemtörődömség, ami látszólag jellemzi, Felix pedig az ő precízségével nem tudja összeegyeztetni a lány ellentétes stílusát. Sok mindenben jó a védence, de túl könnyedén veszi az életet, a mottója ehhez pedig mérhetetlenül zavarja a férfit. Érzi, hogy ma lehet, hogy túllép egy határt, mert legszívesebben megfojtaná őt, amikor a köszöntés visszafogja egy kicsit, és előtérbe kerül a józan esze. Emiatt le is teszi a másikat és kifakad. Nem nagyon szokott ilyet csinálni – néha azért kicsap belőle -, de senki más nem tudja ennyire kihozni a sodrából, mint Alabama Behrmann. Néha meg-megérti az előző pasikat az életében, nem egyszerű elviselni őt. Mégis van egy kisugárzása, ami olyan erős, hogy néha nem csak kiegyenlíti, hanem vonzóvá is teszi a természetét. Egyfajta káosz a lány, amiben könnyű megtalálni az embernek tetsző dolgot. Most például a hanyag eleganciával felvett ing is egy nyelésre kényszeríti, még ha apróra, láthatatlanra is. Néha öntudatlanul eszébe jut a szemtelen mosoly, vagy egy-egy félreérthető gesztus, ami beindítja őt tagadhatatlanul. A whiskey sokszor gyógyír fellobbant ösztöneire és elgyötört érzéseire, ezért most is ahhoz nyúl. A tévé lehalkítása máskor jó pont lenne, de most csak arra jó, hogy Felix kirohanásait kordába tartja. Ez nem tart sokáig, mert a vállrántással el is veszíti ezt a helyzeti előnyt az ingében lófráló lány.
- Ez igaz, mert ha az apád lennék, biztosan nem viselkednél úgy, mintha… hagyjuk – legyint is mellé, mert nem akar még egyszer ennyire kirohanni. Ami annak is szólt, hogy örül, hogy él Alabama, nagyon is örül neki.
- És ezt miért nem tudtad közölni? Hmm? – emeli fel a szemöldökét, majd újabb korttyal szegényíti meg a poharában sápadt-aranylóan fénylő italt. Nem vár valódi választ, mert jól tudja. A lány azt tesz, amit akar és általában nem megfontoltan. ráadásul nem is nagyon lehetne beleszólása, amire szépen rá is világított. Megjegyezni való, hogy valószínűleg a saját apja sem tudna vele mit kezdeni azon kívül, hogy belefojtaná a fürdőkádba.
- Örülök, hogy nem kell tovább keresni téged – horkan fel, miközben kétszer is leoltják – ahogy a fiatalok mondják -, de tudja, hogy ezzel csak provokálni szeretné őt. Azt viszont továbbra sem tudja, évek múltán sem, hogy ezt miért is csinálja vele a lány. Sokszor tett már túl sokat érte, és nem ezt érdemelné. Mégis, mintha ezt a védence szándékosan szekálná, és tenné próbára az idegeit.
- Látod, hinni a templomban kell – nem cáfolja meg, mert nem akar tovább olajat önteni a tűzre. inkább meglepi egy beleegyező válasszal. Tudna ő még ennél durvább szavakkal is dobálózni, de azt is tudja, hogy értelme ugyanannyi lenne. Semennyi.
- Hát az étvágyamat ezzel a jelenettel nem hoztad meg, de lássuk – sóhajt egyet, majd a pult szélére teszi a félig kiürült poharát. – Nyilvánvalóan a konyhában, Alabama – hitetlenkedve néz a másikra. Egyértelmű, hogy az étkezésnek ebben a szobában nincs helye. Miért akarná itt megenni, kényelmetlenül, ez nem egy snack, vagy ilyesmi, amit azért már nagy nehezen, de megenged neki. Azt viszont előre tudja, hogy Alabamát nem nagyon érdeklik a szobák funkciói, ő a kamrában is eleszegetne, ha éppen azt kívánná úri(nő) kedve.
- Oké – hagyja rá, nem igazán érdekli már ez a dolog. Hiába veszekedne kezd belefáradni ezekbe a harcokba, és akár minden nap tudna új bútorokat venni, ha nagyon akarná, de persze nem fog. Visszanéz a másik szemeibe, és már nyelvén az újabb replika, hogy miért próbál vele flörtölni, holott
vélhetően nem ez a szándék, legalábbis a lány arckifejezése ezt mutatja. A másik, hogy most nem bántan volna, ha letámadja, vélhetően nem tudna ellenállni neki. De a pillanat elmúlik, Felix rendezi magában, hogy ki ő, kicsoda a lány, mit ígért és milyen feladatai vannak. Végül elindul a lány után és beleveszik a lágyan ringó csípő látványába. Felix sincs fából, és a provokáció neki is el tudja venni az eszét, nem véletlenül szokta elveszteni a fejét sokszor Alabama dolgai miatt. Végül kiérnek a konyhába, Felix pedig leül a szokásos helyére. A szék halkan csusszan, és megnyikordul kissé, amikor megállapodik rajta.
- Mi lesz a vacsora? – érdeklődik, és kicsit örül annak, hogy végre kap is vissza valamit a sok dologért, amit adott. – Nincs semmi közöm hozzá, hogy merre jártál, és ne kérdezgesselek, vagy mondasz valamit? Amúgy jól áll rajtad az ingem, lehet többet kéne ilyesmit felvenned – forgatgatja a Letanál lévő gyűrűje helyét. Azt is még, hogy hogyan fogja visszaszerezni, azt nem tudja. Egyre bonyolódik az élete és ebben nem segít Alabama természete. De talán az étel el kicsit el tudja venni a gondolatait.



756 – egyszer magam öllek meg
C



Vissza az elejére Go down
Begyüjtõ

Alabama Behrmann
Chatkép :
Felix && Alabama  Tumblr_inline_o3aah25M4S1tm5nf4_100
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
nicola anne peltz
Hozzászólásaim száma :
38
Pontjaim :
24
Pártállás :
  • Szimpatizáns

User név :
vivins
Fő képességem :
i taste like sugar, but ain't shit sweet
Korom :
29
Foglalkozásom :
hostess, escort


Alabama Behrmann

Elküldésének ideje -- Kedd Nov. 17, 2020 5:43 pm
Annyira elmélyedek a tévézésben, hogy meg sem hallom az ajtót ahogy kinyílik amikor belépsz. Mint ahogy a pisztolyod kattanását sem. Már éppen felnevetnék egy elképesztően idióta viccen, amikor azért megpillantalak a perifériámban. Lassan feléd fordítom a fejem, mert nem akarok lemaradni a következő képkockáról sem de közben meg mégiscsak hazaértél. A whiskys poharat épp a számhoz emelem, a tekintetemmel követem a pisztolyt, amit a szekrényre raksz és szólásra nyitnám a szám de már ott is vagy.

Váratlanul ér a hevességed, kicsit talán fel is sikkantok ahogy felrántasz a kanapéról. A csuklódba kapaszkodok és miután túl vagyok az első sokkon, rendezem a vonásaimat – már amennyire az ember képes rendezni a vonásait amikor a falhoz szegezik – és végre sikerül is kinyögnöm az első mondatod.
- Te is hiányoztál, Felix – továbbra is csak a csuklód markolom, mintha bármire is mehetnék vele és már a mellettünk levő vázával szemezek egy pillanatra, hogy esetleg majd felkapom és tarkón váglak vele, ha nem engedsz el rövid időn belül. Szerencsére azonban ezzel nem kell próbálkoznom, meg egyébként is, valószínűleg csak még jobban felidegesítenélek. Már ha az még lehetséges.

Amint újból érzem a padlót a talpaim alatt kicsit megkönnyebbülök majd fintorogva tapogatom meg a kezed helyét, ami valószínűleg holnapra már látszódni is fog. Kénytelen vagyok az ajkamba harapni, hogy ne kezdjek el egyből panaszkodni emiatt.  Inkább csak követem a példád, a poharamért nyúlok majd a távirányítóért, hogy lehalkítsam a tévét – látod milyen jól nevelt vagyok?

- Dolgom volt – vállat vonok és belekortyolok az italba, valamiért a Te whiskyjeid mindig finomabbak, mint amiket én tartok otthon – Nem vagy az apám, hogy minden lépésemről be kelljen számolnom – egy pillanatra sem szakítom meg a szemkontaktust – Szükségem volt egy kis én-időre – sóhajtok fel végül és széttárom a karjaimat, ami nem a legjobb ötlet figyelembe véve, hogy csak az inged van rajtam. Máshogy azonban nem tudom hogyan hozhatnám a tudtodra, hogy tényleg csak egy ártatlan én-időről volt szó. Az már megint más, hogy mindketten tudjuk az én szótáramban ez pontosan mit is jelent.
- De itt vagyok, mint látod sértetlenül szóval kímélj meg ettől a gyilkos pillantástól – mutatok végül rád a poharammal mielőtt kiinnám – Egyébként az előbb díszpicsának hívtál? – lebiggyesztem az alsó ajkam – Azt hittem ennél kreatívabb vagy.

Ellépek melletted, hogy töltsek magamnak még egy pohárral a whiskydből majd újból kényelembe helyezem magam a kanapédon. Tudom, hogy az idegeiden táncolok, de azért egészen jól esik, hogy ezek szerint aggódtál értem. Szóval tényleg fontolóra veszem, hogy majd kivasalom az inged.

- Csináltam vacsorát, remélem éhes vagy – én legalábbis éhesnek érzem magam, főleg ahogy szemrevételezem a szetted, ahogy még mindig ott lüktet az ér a halántékodon, mint minden alkalommal, amikor nagyon vissza kell fognod magad – Itt akarod megenni vagy a konyhában? – itt akarod csinálni vagy a konyhában? Jót mosolygok a fejemben lezajlott folytatáson, meg egyébként mintha lenne választási lehetőséged. Mindketten tudjuk, hogy nincs. Én a kanapén reggelizek, ebédelek, vacsorázok meg egész sok más dolgot is a kanapén csinálok. De Veled azért törődök annyira, hogy megkérdezzem amúgy mit szeretnél, attól függetlenül, hogy utána úgyis úgy lesz, ahogy én szeretném.

- Személy szerint itt akarom megenni, szóval hozom is - feltápászkodok és elindulok konyhába, de azért még megállok melletted egy pillanatra. Az ujjaim éppen hogy érintik a kézfejed, a tekintetem a tiédet keresi és már éppen hagynám, hogy újból kibukjon a számon az, hogy tényleg hiányoztál – annyi különbséggel, hogy most semmi szarkazmus nem lenne benne – végül meggondolom magam. Sok mindenhez vagyok már eléggé becsiccsentve, de ehhez még pont nem.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Vas. Nov. 15, 2020 8:48 pm

Alabama & Felix



Merre jártál, kisasszony?


Bonyolult ügy, bonyolult élet. Alabama már majd egy hónapja nem adott jelt magáról, és ő már rohadtul aggódott. Emelett Lisa is megjelent, hogy bonyolítsa a mostanában egyébként sem nyugodt életét. Mit nem adott volna azért, ha a fiatal és rohadt meggondolatlan védence itt fecsegne unalmas dolgairól, vagy hogy éppen milyenre reszelte a körmét. Próbálta megtalálni, de nem nagyon sikerült. Az összetört telefonja persze meglett, de abból csak a híváslistát tudta megmenteni és a hívott fél - akit Alabama utoljára hívogatott - ismeretlen volt, nem lehetett lenyomozni valamiért. A mai nap viszonylag sima volt, nem is volt igazán sok dolga. Megeresztett Madisonnak egy rövid hívást, hogy mikor folytatják majd a gyakorlást, meg érdeklődött a hogyléte felől. Aggódott Alabama után, hiszen még nem tudta volna jó szívvel elengedni őt, és ezzel teljesítve barátja utolsó kívánságát. Bár már közel járt volna, ha nem tűnik el a lány, talán már elmesélte volna neki a történetet. De most más a helyzet. Végül beesteledett, ő pedig elindult hazafelé. Volt egy tippje még, hogy hol lehet a lány, és még pár ismerőse, aki segíthetne majd neki - az eddigiek kudarcba fulladtak -, ezt tervezte ma estére, mielőtt aludni térne. A lakásához érkezve már valami nem stimmelt, de nem mert volna megesküdni rá, hogy mi nem tetszik. Valami nem úgy állhatott, ahogy hagyta, vagy... különös érzés fogta el. Az ajtó zárva volt látszólag, de azért előhúzta a pisztolyát és úgy nyitott ajtót. Szinte árnyékként lépett be a saját lakásába és felturbózott érzekei ismertlen ételillatott jeleztek, ami semmilyen módon nem lehetne itt. Talán Lisa? Kitelne belőle, hogy megmutatja, hogy mennyire profi, a versengés a lételeme. Lassan indul befelé, majd befordul a nappaliba, ahol meglátja a lányt. Az arca azonnal vérbe borul, szíve hevesen verni kezd, mert egyszerre mérges més megkönnyebbült. A lány látványa egyyszerre szexi és felháborító, de az ittléte máris köszönetet int a régi barátnak: nem veszítette el. Mondjuk az is igaz, hogy nem rajta múlt. Lassan biztosítja vissza a fegyvert, nehogy mérgében lelőjje a másikat. A szoba ajtó melletti kisszekrényre helyezi a pisztolyt és határozott léptekkel elindul a csavargó felé. Egy mozdulattal megragadja az ingét a melkasán és felrántja a lányt, majd viygázva, hogy nagy kárt ne tegyen vele a falhoz szegezi.
- Mégis mit képzeltél? Hol voltál és miért nem szóltál, bassza meg? A lelkem kiteszem érted, te meg úgy jársz-kelsz, mint egy díszpicsa! Ki fogod vasalni a kurva ingemet - engedi ki a dühét, majd elengedi a lányt, aki így most már leteheti a lábát a földre. Eddig egy kézzel tartotta őt a férfi, félig a falhoz nyomva, kisebb véraláfutást hagyva az érintekzési ponton.
- Most pedig nyugodtan mesélhetsz - mondja már higgadtabban. - Amúgy szándékosan csinálod? - kérdezi még meg, de int, hogy ne válaszoljon a másik. A felbontott wiskey-éhez megy, és tölt magának egy pohárral. Közben szinte egy pillanatra nem veszi le a másikról szikrázó szemeit, miközben a vállával nekidől az ajtófélfának és úgy várakozik a magyarázatra. tudja jól, hogy valószínűleg nem ért véget a szócsata, sőt...



494 – egyszer magam öllek meg
C



Vissza az elejére Go down
Begyüjtõ

Alabama Behrmann
Chatkép :
Felix && Alabama  Tumblr_inline_o3aah25M4S1tm5nf4_100
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
nicola anne peltz
Hozzászólásaim száma :
38
Pontjaim :
24
Pártállás :
  • Szimpatizáns

User név :
vivins
Fő képességem :
i taste like sugar, but ain't shit sweet
Korom :
29
Foglalkozásom :
hostess, escort


Alabama Behrmann

Elküldésének ideje -- Pént. Okt. 02, 2020 6:02 pm
Elég volt. Ma reggel jöttem rá, hogy ténylegesen elég volt az önsajnáltatásból. Elvégre semmi hasznom nincs belőle, meg ugye az élet megy tovább. Mindennek oka van. Meg még ezer másik önsegítő könyvből vett idézetet is ellőhetnék, de igazából mostanra már eljutottam arra pontra, hogy elég volt.

Lip meghalt, bő egy hónapja és vele együtt az utolsó reményem arra, hogy majd minden jobb lesz, hogy még nem késő. Bár ha jobban bele gondolok, a jobb élet reménye már abban a pillanatban halott volt, amikor beléptem a begyűjtők közé. Mintha bárkit is hagynának kilépni úgy, hogy utána még élhessen. Innen csak halottként távozhat az ember, persze vannak pletykák, hogy egyesek eltűntek, leléptek - de valljuk be, az eltűnésük csak egy szinonimája a haláluknak.

Szóval miután kicsivel több, mint egy hónapig nem hallottál rólam, végre összeszedtem magam és most itt vagyok a lakásod előtt - mármint szerintem az egyik lakásod előtt, mert az is tuti, hogy ez nem az igazi lakásod, mint ahogy Te sem tudod, hogy az én igazi lakásom hol van, bár mostanra már én se tudom, hogy létezik-e olyan hely amit úgy igazán otthonnak tudnék hívni.

Felsóhajtok. Eszembe jut az utolsó veszekedés Lippel, az első bevetésem, ami után itt bőgtem a nappalidban miközben a szemöldököm foltozgattad én meg azon gondolkoztam, hogy még visszamehetnék hozzá, mert ha valamiben hát abban MINDIG biztos voltam, hogy ha elsőre nem is, de visszafogadna.

Most már viszont nem fog visszafogadni, mert halott. Mint ahogy halott az a boszorkány is, amelyik utoljára látta őt életben és nem tudott érdemi információval szolgálni. Másfél hét után tettem le a bosszú hadjáratról, mert nem láttam értelmét. Mondjuk különösebben annak se volt értelme, hogy helyette egy Doug nevű kamionsofőr mellé csapódtam pár napig, amiből a józan óráim - mit óráim, perceim! - száma erősen konvergál a nullához.

Elfogadtam, hogy nincs többé? Talán. Inkább azt fogadtam el, hogy nem tehetek ellene semmit - bár a nekromancia még néha átfut az agyamon és Trish biztosan tudna mesélni ezt-azt, de így is olyan zavaros minden Bastien körül, nem akarom még ezzel is terhelni.

Jól esik megszabadulni a farmertől meg a pólótól, amit valami egyetemista csajtól kaptam amikor egy hete együtt sírtunk a női mosdóban, mert kidobta a csávója. Jól esik a zuhany alatt állni a fürdőszobádban és hagyni, hogy a forró víz lemossa az elmúlt egy hónap porát meg majd mindjárt a vörös színt is a hajamból, amit csak azzal a boszorkányok által kreált samponnal lehet kiszedni.  Mintha elvéreznék úgy gyűlik a lábamnál a vöröses-pirosas festék.

Eszembe jut, hogy főzök Neked valamit - láttalak reggel elindulni innen, ebből gondolom, hogy vissza is térsz, na meg abból a rengeteg papírból ami a dohányzóasztalon hevert. Máskor első dolgom lett volna belekontárkodni a munkádba, hisztizni, hogy ebből miért hagynak ki de jelenleg a teljes érdektelenség jellemez a legjobban. Szóval végül inkább arra jutok, hogy rendelek valamit. Indiait. Azt úgyse szereted annyira.

Harminc perccel később úgy döntök eléggé megugrasztottam már a vízszámládat, szóval ideje befejeznem a fürdést. Teljes nyugalomban törlöm át magam az egyik törölköződdel, sétálok át a hálódba vizes lábnyomokat hagyva magam után (mintha ezt se szeretnéd), hogy az ingeid közül - beszarás, hogy milyen tökéletes rend uralkodik a szekrényedben is - kiválasszak egyet és magamra kapjam.

A kanapédon elnyúlva kortyolom a whiskydet miközben a tévében a Modern család sokadik évadának sokadik része megy. A vacsorának perceken belül meg kell érkeznie, a kérdés már csak annyi, hogy Te mikor érkezel? És vajon mennyire örülsz majd? Vagy mérges leszel? Egyáltalán kerestél? A telefonomat valószínűleg megtaláltad ripityára törve az egyik bekötőút mellett. Egy kicsit azért rosszul esne ha nem kerestél volna, ha nem lennél majd mérges.  Egy pillanatra elmosolyodom - na nem azért, mert Sofia Vergara olyan kurva viccesen húzza fel az orrát - hanem mert eszembe jut milyen erősen kapod el az állam ha mérges vagy és hogy mennyire szokott fájni, na meg, hogy mennyire a töredéke annak amire képes vagy és milyen szinten kell olyankor visszafognod magad. Jajj, hát csak hiányoztál már Felix. Remélem mérges leszel. Csak egy kicsit.
Vissza az elejére Go down


Ajánlott tartalom

Elküldésének ideje --
Vissza az elejére Go down
 
Felix && Alabama
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
I N G O D W E T R U S T ❞ :: Archivált játékok-
Ugrás: