Tetszett, ahogyan felnevetett, igazinak tűnt, nem annyira megtervezettnek. Persze, nem akartam elrontani a mutatványát, de nem ejtettek a fejemre, láttam már kurva sok mindent, emberként is és vámpírként is, és egyáltalán nem hozott zavarba semmi sem. A szőke csinibaba sem. Az ajánlatára a féloldalas mosolyom kiszélesedett, és bólintottam, miközben fellendült a kezem.

– Akkor be kell hoznom a lemaradásomat – jegyeztem meg még a nőt fixírozva, majd amikor a pultos odalépett hozzánk, rendeltem négy tequilát. Figyeltem, ahogyan elkezdte kitölteni őket, majd az első citromot felkaptam és végig húztam a kézfejemen, sót szórtam rá, lenyaltam – nem olyan körültekintően, mint az új barátnőm tette –, majd legurítottam a felest és jöhetett a citrom. Mire az utolsót is kitöltötte a pultos, már túl voltam a másodikon is. – Szavadon foglak – jegyeztem meg, ahogy a megmaradt kettő tequila egyikét a nő elé toltam. Nem volt kötelező azonnal elfogyasztania, rá bíztam, hogyan akarja és mikor, ám mivel én rohadtul komolyan gondoltam, hogy tesztelni fogom az elméletét, ezért a harmadik felest is lehúztam a citromos-sós művelettel. Egészen régen tequiláztam, és el is felejtettem már mennyire jó érzés ezt a kis rituálét véghez vinni. Persze régebben, az átváltozásom előtt jobban ütött, most a harmadik után sem éreztem sok mindent, még úgy sem, hogy lecsúszott előtte némi bourbon is.

Kérdésemre a válasza elég egyértelmű. Legalábbis az lenne, ha nem úgy somolygott volna ahogyan, így azonban gyorsan kiderült, hogy a nő szavai csak a körítés, amit illik mondania, és ez az egész őszinte kíváncsiságot ébresztett bennem, mert az elmúlt percek nem arról árulkodtak, hogy éppenséggel olyan nagyon finomkodott volna. A szavakkal sem. Végül egyszerűen csak hümmögtem rá egy sort, amiből sejthette, hogy megértettem a leheletnyi célozgatást. S bár egészen eddig a gondolataim másfelé is hajlamosan voltak elkóborolni, ahogyan Alabama lejjebb öltözött, azzal minden idegszálam kiéleződött rá. Még ha tudtam is, hogy ez az egész egy kibaszottul jól megkomponált mozdulatsor, miért ne élvezhettem volna ki? Túlságosan is vonzó volt ahhoz a szőkeség, hogy egyszerűen levegőnek nézzem, és egyre jobban érdekelt, hogy vajon mit akarhatott. Egy ilyen nőnek, mint amilyen ő volt, semmi keresnivalója nem volt a külvárosban. A nevem visszhangja húzott vissza ebből a gondolatból, majd a bourbonből ittam egy kortyot és most rajtam volt a sor, hogy felnevessek, az elsőre nagyon komoly megjegyzésen.

– Ne vedd rossz néven, de ez teljesen egyértelmű – feleltem nevetős hangon, Alabamára vigyorogva, egy egészen kicsit felé dőlve. Kék tekintetem mélyén ott ült valami, amit talán észrevett a nő, talán nem, és amely arról árulkodott, hogy a meséjét azért igencsak sok fenntartással kezeltem. Talán ha életemben nem láttam volna sehol, elhittem volna neki szó nélkül a barátnős sztorit, de így, hogy pontosan tudtuk a másikról hol láttuk egymást először, emlékeztünk is… Mindettől függetlenül a harmadik kerékről szóló megjegyzése kibaszottul betalált, bár azt nem hittem volna, hogy tudja kikkel és pontosan miért szoktam mozogni. Éppen válaszoltam volna rá, amikor egyik lábát átvetette a másikon, s a mozdulat közben meglökte a lábamat. Gyors pillantást vetettem a hosszú lábakra, majd visszatértem a nő zöldes szemeibe. Ügyesen zökkentett ki, mert el is felejtettem mit akartam, így a kérdésére figyeltem.

– Összebalhéztam az üzleti partneremmel – ez a legjobb megnevezés Nore-ra, azt hiszem. De csak azért ez mert másnak nem akarom hívni, még ha ennél jóval több is nekem. – Nem egyszerű vele megértetni, ha faszságot csinál – tettem hozzá, miközben belekortyoltam a bourbonbe, amely kezdett igen csak a végéhez közeledni. Nem fejtettem ki, hogy ez a törzshelyem, s akkor jártam ide, ha a Nore nem volt velem. Ezt a helyet még ő sem ismerte, s bár nagyon könnyen megtalálhatott volna itt, sohasem keresett, mert mindig meghagytuk egymásnak a privát szórakozást is. És most különösen nem bántam, hogy nem jött utánam, mert Alabamának egészen biztosan nem örült volna.

– Iszol még egyet? – a tequilára és a tonikra gondoltam elsősorban, de ha akart, kérhetett mást is. Elsősorban itt akartam még tartani, mert volt egy olyan megérzésem, hogy még tartogatott meglepetéseket a ma estére a nő, és én kurva kíváncsi voltam, mindenre, amit nyújthatott.

Láttam a perifériámon, hogy mindenki összerezdült az érkezésemre, kivéve a cseppet sem odaillő szőkeséget, aki egyszerűen azért nem illett a kocsma világába, mert rá volt írva, hogy ennél jobb körökben szokott mozgolódni. Legalábbis ez volt az első dolog, ami eszembe jutott, amíg elértem a pultig, ahol letettem magamat egy bárszékre. A whisky kellemesen keserű íze bejárta a számat, elnyomta a pultos vére utáni sóvárgásomat, ami semmi egyéb nem volt, csak az ösztöneim játéka. Már régen megtanultam, hogy egy vámpír sohasem tudja levetkőzni a gyöngyöző vörös színű élet utáni folytonos vágyakozást, sohasem szűnik meg a torkot kaparó érzés utána, csak elnyomni lehet, elnyomni és kurvára nem törődni vele. Ehhez persze kibaszott nagy önfegyelem kellett, de nekem ez mindig is megvolt, leszámítva persze a társamat, aki mellett egyszerűen robbantam.

Csinálhattam volna úgy, mintha a szőke bombázó nem érdekelt volna, de nehéz lett volna elmenni mellette úgy, hogy nem bámulja meg az ember, főként hogy egyenesen felém közeledett, és szerintem nem volt férfi az egész kibaszott bolygón, aki ne nézte volna meg ezt a csajt, főleg ebben a szerelésben. Elégedett, kissé talán izgatott félmosoly telepedett az arcomra, amikor rendelt nekem is, és leült mellém. Megszabadultam a bőrkabátomtól, mert tudtam, hogy elképzeléseimmel ellentétben nem csak egy-két pohárka erejéig maradok majd itt, hanem hosszabb ideig. De ha már ilyen társaságom akadt, hát igazán maradhattam. És ahogy előadta nekem a tequilája elfogyasztását… Kétségem sincs afelől, hogy ő is emlékezett énrám. Még ha kurvára kamuból is kezdett velem ki, akkor is megérte megtudnom mit akart tőlem a csaj.

– Azt mondod, ki kellene próbálnom? – kérdeztem vissza a tequila és a szar nap összefüggéseire. – Szívesen tesztelem az elméletedet – tettem hozzá, jelentőségteljesen végig pillantva a szőkeségen, s magamban újfent megállapítottam, hogy rohadt jól nézett ki, mintha egy magazinból mászott volna ki. Éreztem a többi vendég irigy pillantásait, csak pont magasról leszartam. Velem ezen a környéken úgy sem mert senki baszakodni, pláne nem a törzshelyemmé vált kocsmában. Ennél fogva a kis csinoskával sem fog senki kekeckedni, és ez így tökéletesen rendben volt.

– Jogos – feleltem arra, hogy valójában nem találkoztunk. Tetszett, hogy volt ebben a nőben valami elemi, azon túl is, hogy a testét és az arcocskáját minden földi halandó megirigyelte volna. Belekortyoltam az italomba, miközben egy rövid pillanatra kutattam az emlékeimben, hogy milyen cuccban és kivel láttam a csajt azon a partin. – Egy ilyen csinos nő, mit csinált azzal a fasszal? Ha szabad kérdeznem – már akkor is csodálkoztam, hogy annak a baromnak ilyen kísérője volt, persze tudtam, hogy akárkit meg tudott volna fizetni, csak hogy szórakoztassa, de erről a nőről nem gondoltam volna, hogy olyan könnyű lett volna megfektetni. Bár sose lehet igazán tudni… Rendelni akart magának még egy kört a csaj, én viszont jeleztem a pultosnak, hogy nekem számolja fel, s így még egyszer végig nézhettem a tequilás mutatványát, ami elég könnyen meg tudta mozgatni a fantáziámat. Most mit tagadtam volna? Kibaszott szexi volt, én meg csak pasi voltam. Ahogy ő is levette dzsekiét akaratlanul is megakadt a tekintetem a nyakán, majd a mellein, amit szemmel láthatólag legalább olyan gyakorlott módon végzett, mint a feles elfogyasztását. És bár konkrétan nem engem figyelt, hanem a pólóját igazgatta, biztos voltam benne, hogy nagyon is szándékolt műsorról volt szó. Persze ez nem vette el a kedvemet arról, hogy kényelmesen legeltessem az idomain a pillantásomat. Már nem is annyira érdekelt, hogy Nore felbaszta az agyamat, a figyelmem a nőé volt, aki ezen a ponton rám fókuszált ismét és bemutatkozott. A tekintetem csak lassan kúszott vissza a szemeihez.

– Solomon – mutatkoztam be végül én is. A saját területeimen nem szerettem álnevet használni, és nem éreztem, hogy ez az egész tökéletes véletlen lenne. Nem hittem a rohadt véletlenekben. Akaratlanul is elmosolyodtam, és megvakartam a szakállamat, de közben nem kaptam el a tekintetemet, nagyon is bírtam, ahogyan Alabama az én íriszeimbe fúrta a zöldes-szürkés pillantását. – És mi járatban vagy erre, Alabama? – ahogy kimondtam a nevét egy kicsit ízlelgettem a csengését. Nevetséges ötlet jutott eszembe, amire kurvára alkalmas lett volna ez a csaj, de egyelőre nem törődtem vele, csak eltettem az elmém egyik polcára.

Dühöngtem. Mondjuk ezen semmi meglepő nem volt, mert kurvára fel tudott bosszantani a nő, és ezzel az egésszel, amit elvileg az „árúval” művelt egyszerűen kiakasztott. Persze a bundás élvezte ezt, én pedig nem értettem, miért nem lehetett túladni rajta. Nem az első ilyen vitánkon voltam túl Nore-ral, de őszintén szólva kezdtem rohadtul unni. Nem ilyennek ismertem meg, és ez zavart a legjobban az egészben, mert eddig úgy hittem, értettem a gondolatmenetét. Az egyetlen nő volt a világon, aki nem volt hatalmas kérdőjel, de most… Két dologhoz volt kedvem: szétverni valami masszív dolgot vagy pedig inni. Mivel az előbbihez valóban valami strapabíró dolog kellett volna, ami jelen esetben nem volt a környékemen, maradt a kettes lehetőség. Felkaptam a bőrdzsekimet és elindultam a törzshelyemre. Nem kifejezetten voltam a helyhez passzoló, legalábbis sosem úgy festettem, mintha mindig is ide tartoztam volna, de mégis ide jártam a legtöbbet, ha le akartam gurítani pár pohárral csak úgy, aminek az volt a nagyon prózai oka, hogy közel volt a lakásomhoz, ami pedig közel volt a „munkahelyemhez”. Ráadásul nem volt az a klasszikus teljesen lepukkant kocsma sem, amit sosem kedveltem igazán, emberként sem.

Ahogy beléptem a figyelmem azonnal egy szőke csajra tévedt, aki talán még inkább idegenül festett ezen a helyen. Túl jól nézett ki, túlságosan egyben volt, és valószínűleg sorban álltak a pasik azért, hogy csak rájuk pillantson. A nő felnézett rám, és hosszú percekig, amíg a pulthoz nem értem, engem fixírozott. Tudtam, hogy láttam már valahol, nagyon is ismerősnek tűnt, bár le mertem volna fogadni, hogy nem a feszes kis pólójában meg a farmerében volt akkor. Amíg ezen merengtem, kikértem egy bourbont, és úgy helyezkedtem el a pultnál, hogy a szemem sarkából lássam a szőkeséget, aki most már a telefonját nyomkodta. A számhoz emeltem a poharat, miután megkaptam az italomat, és rögtön le is küldtem a felét. A csinos hölgyike látványa sajnos nem feledtette, mennyire be voltam rágva a… mi a picsának hívhatnám tulajdonképpen Nore-t? Nem a főnököm volt, és mégis, a barátnőm semmiképpen, partner volt, de annál meg többet jelentett mindig is, csak sosem tisztáztuk ezeket a dolgokat.

Ekkor éles hang szakította ketté a hely levegőjét és a csendesen duruzsoló jazz zenét: egy pohár adta meg magát a pultosnál, aki hirtelen anyázásban tört ki, ahogy a kezét megvágta az egyik üvegdarab. Nem vészes, láttam, de a kiserkenő vér illatára ösztöneim bekapcsolnak, az arcomon megjelennek egy pillanatra az erek, majd el is tűnnek, éppen úgy, ahogyan az agyaraimat is visszahúztam, egyetlen nüánsznyi mozzanat után, melytől megrándult a szám. Nem voltam kifejezetten régóta vámpír, de az ilyesmihez más hozzászoktam, eleve rosszul vette volna ki magát, ha megöltem volna mindenkit, aki csak egy kicsit is vérzett, hiszen gyakran vertem vagy verettem össze azokat az ügyfeleket, akik azt hitték valamiért, hogy fizetés nélkül távozhattak. Lehajtottam majd az összes maradék bourbont.

A következő pillanatban a tekintetem a nőre villant, aki egyenesen felém tartott, és nem bírtam megállni, hogy ne mérjem végig, mert túlságosan is jó bőr volt. A járása és a hangja emlékeztetett arra, honnan volt ismerős. Egy partin, amire smúzolni kellett elmennem, ott volt valakivel ez a csaj, és már ott is megállapítottam, hogy mindenki egy ilyen nőről fantáziált magányos tevékenységek közepette. Rendelt, nekem is, és közben helyett foglalt mellettem, majd az érkező második bourbont elém tolta a pulton. Az apjával kapcsolatosan megjegyzésen röviden felnevettem, egy félmosoly kúszott az arcomra. Figyeltem, ahogy a saját italával bíbelődött. Nagyon gyakorlott mozdulattal húzta végig a citromszeletet a kézfején, szórta rá a sót, majd egy gyors, hozzám intézett kérdés után kibaszott kihívóan, engem fixírozva, lenyalta a sót a kézfejéről, hogy aztán felhajtsa a tequilát.

– Először is kösz – emeltem meg a poharamat, majd beleittam az italomba. – És igen, ez jó kifejezés rá: szar volt – nem mintha éppen ezen járt volna az eszem, mert nagyon is határos belépőt intézett magának ez a nő, olyannyira, hogy néhányszor még lejátszódott a fejemben a jelenetsor. Ilyesmi nem volt túl gyakori. – És neked? Vagy csak könnyebb ismerkedni a tequilával? – kérdeztem vissza cinkos vigyorral az arcomon, mostanra teljes testemben felé fordulva, hogy aztán levegyem a bőrdzsekit, és magam mellé dobjam az üres bárszékre. Azért is szerettem ezt a helyet, mert nem volt zsúfolt. – Találkoztunk már? – kérdeztem végül, bár esküdni mertem volna rá, hogy igen.