A fülemben hallom a szívverésem, ami még mindig olyan heves, hogy azt hihetné az ember, hogy ki fog ugrani a mellkasomból. A tekintetem a sötétítő függöny résén átszűrődő fénycsíkra esik, a hajam egy része az arcomba hullik, de nem igazán foglalkozom vele. Hagyom, hogy átadjam magam a veled való szex utáni békességnek, amikor egy ideig valahogy minden gondom sokkal kisebbnek és távolibbnak tűnik, mint előtte. Még csak azzal sem foglalkozom, hogy a takarót jobban felhúzzam magamon, a bőrödből áradó melegség bőven pótolja az pálmafás ágynemű hiányát – amit egyébként Leetől kaptam miután az egyik walmartos kémkedésünk során beleszerettem és akkor ott eldöntöttem, hogy Lee-re sose fogok úgy gondolni, mint potenciális áldozatra, akinek tök szívesen ajándékoznék egy gyors kézimunkát az autója anyósüléséről, hogy éreztessem vele Ő a kedvenc munkatársam. Ez egyébként nem jelenti azt, hogy utána nem ajánlottam fel egy kissé illumináltabb állapotomban, egy-egy meló után, hogy szívesen leszopom, ha hazavisz. Jó persze amúgy lehet, hogy az egész úgy történt, hogy amíg nem figyelt az utolsó pillanatban belecsempésztem az ágyneműt a kosárba a hatos pakk sör és egy plüss elefánt mellé.

Megmozdulsz mellettem én meg rögtön el is felejtem Leet meg az ágyneműt. Elmosolyodom ahogy a megérzem az ujjaidat a hajamban és félig feléd fordulok, hagyom, hogy magadra húzz és készségesen simulok az ölelésedbe.
- A Walmartban – vigyorgok fel rád – Meglepően jó minőségű ágyneműket árulnak ott – szórakozottan rajzolom körbe a mutatóujjammal az egyik tetoválásodat, mintha most látnám először pedig szinte már mindegyiket ismerem, mindegyiken végig futtattam az ujjaimat vagy ezerszer de ha valamit, hát ezt – se – tudom megunni veled kapcsolatban.
- És hol itt a gond? – kérdezek vissza – Bár annyian vagytok abban a családban, hogy szinte fel se tűnhet ha egy pici időre eltűnsz – elgondolkozva állok meg a mellkasodon levő ábra sarkánál – DE biztos vagyok benne, hogy örülnek, hogy otthon vagy. Mármint én örülnék a helyükben, bár nem tudom milyen érzés ennyi testvérrel felnőni – a hasamra fordulok miközben még mindig a mellkasodon fekszek – Egyszer volt egy testvér-féleségem.  Az egyik nevelőapámnak volt egy fia, aki körülbelül három évvel volt idősebb nálam és szerintem merevedési problémái voltak – elnevetem magam – Mármint teljesen random helyzetekben volt erekciója és egy idő után tök furcsán nézett rám, szóval én inkább csak örültem neki amikor nem volt otthon – mármint az is nyilvánvaló, hogy tettem róla, hogy kellemetlen helyzetbe hozzam a mindent is megmutató toppokkal és sortokkal, amiket otthon viseltem de mindezt csak azért csináltam, hogy elüldözzem őket az életünkből – Szóval – a mutatóujjamat végig húzom az alsó ajkadon  - te amúgy szeretsz otthon lenni?  Csináljak még egy cigit? Vagy kérsz még egy sört?