Leta

Laza kontyba fogtam a hajamat a tarkómon majd kiszabadítottam egy-két tincset úgy, hogy azt a hatást keltsék mintha maguktól bújtak volna ki a csat és a hajgumi alól. Még egyszer vetettem egy pillantást a tükörképemre, hogy tökéletes-e a műkedvelő sikeres szolid szajha szettem és hát be kell vallani: az lett. A fekete ceruzaszoknya tökéletesen simul a csípőmre, az ingem színe pont nem sápaszt és mivel nem tapad így egy kicsit prűdebbé varázsolja a szettet – természetesen a felső két gombot szabadon hagytam, azért valahogy mégis játszadozni kell Mr.Moore idegeivel az összes többi műkedvelő között, hogy a gondolatait az általa kért harisnyatartó kösse le ne pedig az, hogy olyan apró dolgokra figyeljen, mint például az ezüst tőr meg az a pár apró fiola, amik majd abban segítenek, hogy esélye se legyen ellenem. Jól bevált praktikák amikről nem akarok a mai napra se lemondani.

Hamarabb érkezem a megbeszélt kávézóba, mint Mr.Moore ez pedig taktikai lépés. Tudom, hogy minden kiállítás előtt megiszik valakivel – általában eszkort lányokkal – egy pohár martinit – igen, kibaszott nőies pia – és csak utána indulnak meg, hogy aztán tizenkét perc késéssel megérkezzenek a galériába. Az egyetlen dolog ami miatt jobban kedvelem az ilyen negyven pluszos férfiakat, hogy szeretik ha minden a megszokott mederben történik, ragaszkodnak a régi, jól bevált módszereikhez. Én meg elképesztően figyelmes vagyok, a szakmám legjobbja és ezt majd Ő is elismeri amikor megérkezik és én már ott várok rá a pultnál a martinivel. A martinivel amibe már cseppentek egy kicsit a kék fiolából, pontosan annyit, hogy a boszorkány érzékeit kilőjem.

Azzal azonban nem számolok, hogy Te is itt leszel. Jó, már ott fel kellett volna, hogy tűnjön egy kis turpisság, hogy nekem adtad a végső leszámolást Mr.Moore-ral nem pedig Félixnek. Félix volt az aki hónapokkal ezelőtt elbeszélgetett a varázslóval, hogy mennyire nem lesz jó ha úgy folytatja az üzleteit ahogy és elmagyarázta neki, hogy pontosan mit is vár el tőle Ő na meg persze Bastien. Mr. Moore pedig egészen kezesbárány volt két héttel ezelőttig. Szóval Te ahelyett, hogy Félixet küldted volna befejezni a munkát, engem kértél fel. Most meg itt vagy és ez nekem annyira nem tetszik. Megint óvodásnak érzem magam, csak azt erősíted bennem, hogy még mindig gyerek vagyok akire vigyázni kell – pontosan azt, amit Félix hajtogat. Kurvára nincs igazatok. Ezt pedig  meg fogom mutatni.

- Igen, de nem gondoltam, hogy ennyire komolyan veszed – rád mosolygok ahogy leülök veled szembe és eszem ágában sincs álcáznom a nem tetszésemet, még úgy sem, hogy a főnököm vagy – Semmi extrát nem tervezek – vonom meg a vállam és az asztalra rakom a táskámat – Mire megjön már a pultnál fogja várni a martinije amibe belekeverek egy kicsit az egyik főzetből, hogy a galériába érve már ne vehesse hasznát a boszorkány érzékeinek – figyelem ahogy a kávédból kortyolsz, figyelem a reakciódat – Általában másfél órát szokott eltölteni a kiállításokon, utána arra hivatkozva lép le, hogy egy másik partira hivatalos. Kivettem a közelben egy lakást, ahová majd felinvitálom, megkapja az öltáncát a harisnyatartóban amiért fizetett meg ki tudja mit - itt sejtelmesen elvigyorodom – Utána lehet javasolom neki a kötözős szexet és megfojtom az övével, ezt még nem döntöttem el, majd ahogy hozza a helyzet – a tökéletesre manikűrözött körmömet kezdem tanulmányozni – Vagy esetleg arra is kíváncsi vagy miként kapom be a – nem fejezem be a mondatot csak elcsenem az aprócska béka formájú sütit a kis tányérról amit a kávéd mellé kaptál és szórakozottan a számba dobom – Miért nem bízol bennem, Leta? Lehet voltak kisebb komplikációk az ügyfelekkel, de végül mindig megkaptátok amit akartatok. Mindig – kérdőn pillantok rád és hátradőlök a székben, közben eszembe jut az az eset Maxim Cainnel és csak reménykedni tudok benne, hogy Neked nem fog eszedbe jutni, mert azt tényleg kurvára elszúrtam. De hé, mindenki hibázhat, nem?
.

words ❖ youtube ❖ note: xx ❖