you seem blending with that scene

i could have foreseen that you would act like you're so cool

A magam részéről ott tartok, hogy hörcsögként gyűjtögetem a gint a számban – mondjuk, magában annyira nem adom, hogy nekiálljak gargarizálni is vele, de baszki, ÍNSÉGESEBB IDŐKRE nem árt tartogatni, mondjuk a következő beszólásig, hogy majd levegőstül együtt úgy fújjam ki a számból, mintha legalábbis felcsaptam volna párologtatónak –, de ezzel nagyjából csak annyit érek el, hogy majdnem megfulladok, amikor egyrészt Blaze megszólít – mármint, IZÉ, máskor is szólított már meg, nem arról van szó, de most MÁSHOGY, oké? –, meg amikor Hudson a nagymonológja után drámaian bekúrja maga mögött az ajtót.
Mármint, IZÉ, ezt a szöveget TUTIRA megírta előre, nem? Lehet, hogy gyakorolta a tükör előtt? Mármint, IZÉ, azt a tincset a fül mögé söprős trükköt BIZTOS gyakorolta, különben nem ment volna úgy, hogy--
Na, most nyelem le a gint, talán egy kicsit túlságosan is hangosan. És mivel annyi ideig tartogattam a pofazacskómban, már gyakorlatilag a szám nyálkahártyáján keresztül felszívódásnak indult, és gyakorlatilag félig be is basztam, mert papír vagyok, meg low-key másnapos VAGY aznapos, és ugyebár fájdalomcsillapítót is kaptam a vállamra, és fájdalomcsillapítóra nem szabad sem inni, sem a pofazacskóban tárolni a gint, sem összeveszni a legjobb barátnőddel, sem coming-outolni a szerelmed elől, sem--
– Ez most nekem nem megy – suttogom neked, Blaze, és beharapom az alsó ajkamat, és lesütöm a tekintetemet, és láthatod rajtam, hogy a fülem hegyéig vörös vagyok, és megkerüllek téged is a pulttal együtt, és már MAJDNEM kint vagyok én is az ajtón, amikor Saide megszólít.
Megrázom a fejemet, és még jobban beharapom az ajkamat. Ha ezt úgy képzelitek, hogy gyakorlatilag már ÁLLIG a saját számban vagyok, meghazudtolva az anatómiát és a természet minden törvényét, akkor IGENCSAK jól gondoljátok!
– Én voltam a faszfej, nem kell bocsánatot kérned. Majd...
Nagy levegőt veszek, megint Blaze-re pillantok, aztán megint rád, és csak kicsit remeg a kezem a kilincsen.
– Majd kiengesztellek valahogy. Bo-bocsánat – teszem hozzá, amikor rájövök, hogy nemcsak a kezem remeg, hanem a hangom is, aztán Hudsonhöz képest lopakodó üzemmódban teszem be magam mögött az ajtót, aztán végigszaladok a lépcsőházon, és ezen a ponton még nem is sejtem, hogy nem sokkal később egy vámpír még szó szerint is a földhöz fog vágni.
De asszem, ezen a ponton rohadtul megérdemlem.

359❖ banks - contaminated ❖ note: villalakók for life❖

I think I'm broken

team villa alkók

Tulajdonképpen a fejem kezd kitisztulni, lassacskán, aprólékosan elhagyja az elmém a vörös köd. Megtámaszkodom a saját csípőmben, miközben végignézek a kis társaságunkon. Mack, te talán tényleg csak egy szerencsétlen hülye vagy, aki szeretetre vágyik, mert túl szégyenlős vagy ahhoz, hogy bevalld az egyetlen csávónak, aki tényleg érdekel, hogy érdekel. Blaze, te meg csak úgy belekeveredtél ebbe az egész szarságba.

Megforgatom a szemem, és úgy döntöm, hogy a továbbiakban csak rád fogok haragudni, Hudson. Épp a nagymonológod végénél tartasz, amikor ezt eldöntöm. Szavaid ismét lyukakat ütnek a mellkasom mögött dobogó kifacsart szívembe.
- Igazad van Mackie cica, talán egy kicsit túllőttem a célon - a levegőbe emelem a mutatóujjamat - DE, a barátságunkra való tekintettel rád nem haragszom tovább - mondom, persze a lelkem mélyén még mindig érzek irántad valamit, ami nem tiszta szeretet, majd feléd fordulok, Hudson - ami pedig téged illet. Nem gyűlöllek. Nem azért beszélek veled így, mert gyűlöllek, és mert nem akarlak itt látni, te idióta! Azért beszélek veled így, mert ha nem tenném, elgyengülnék, és ismét teret adnék neked ahhoz, hogy bánthass - a szemöldököm a homlokom közepére szalad amikor kimondod Landon nevét. Tudod? Neeeeem, nem tudod. Csak blöffölsz. Vagy nem? De! De igen, blöffölsz! Oda kell figyelnem, hogy mit és hogyan reagálok, különben lebukok, és magammal rántom Landont is. Az pedig egyikünknek sem lesz jó, vagy épp kellemes. Összeszűkült szemekkel nézek rád, homlokom enyhén összeráncolódik.
- Meg ne próbáld Blazet is ellenem fordítani! - kiabálok utánad, pedig a tested már el is tűnik a bejárati ajtó mögött. Fújtatok egyet, majd csatlakozom a részeges társasághoz. Töltök magamnak a piából egy pohárral, és rájuk nézek. Tudom, hogy bocsánatot kellene kérnem, legalább Macktől, de valahogy nem visz rá a lélek. Gyerekkorom óta küszködöm ezzel. Soha nem tudtam bocsánatot kérni, akkor sem, amikor pontosan tisztában voltam vele, hogy én vagyok a hibás.

Leküldöm az alkoholt, ami végig marja a torkomat, és egy talán kicsit ki is tisztítja a fejemet. Blazere vigyorgok, majd Mackre emelem a tekintetem.
- Bocs, hogy faszfej voltam - hadarom lesütött szemekkel, és az egyetlen dolog, amire most gondolni tudok, hogy nem akarok semmi mást, csak a meztelen Landont a párnáim között.

words ❖ little party ❖ note: itt a lét a tét <3 ❖

Villalakók&&Mack

Itt a lét a tét!

A gin már legalább annyi hatást elért nálam, hogy ne vegyem annyira komolyan ezt az egész vitát. Olyan dolgok járnak közben a fejemben, mint Sadie mennyire gyönyörű meg talán Mackben is van valami, amit eddig én hülye nem vettem észre. Azt hiszem a kezdetleges döbbenetem már kezd elmúlni teljes mértékben és csak arra tudok gondolni, hogy mennyire vak voltam. Ennek ellenére egyelőre mégsem szólok semmi újat a témában. Csak lógok ott Hudson hátán, mint egy nagy szerencsétlen, s közben eljátszom a gondolattal, hogy talán egy picit komolyabban vennének, ha ilyen szituációkban nem másokon csimpaszkodnék. Ennek a gondolatnak és Sadie szavai hatásának köszönhetően erőt veszek magamon és földre érkezem. Talpra, mint a macskák, ám kevésbé ügyesen.
- Ha közbeszólhatok, akkor azt mondanám, hogy kezd nekem is elegem lenni a vitátokból, de nyilván nem szólhatok közbe, szóval ezt most így vissza is vonom – fülem-farkam behúzva hátrálok pár lépést és a konyhapult mögött kötök ki, ahol sunyiban az ajkaim közé veszek egy szál cigit és rágyújtok. Mondjuk nem nevezhető túl sunyinak, ha ezt már másodjára teszem meg a többiek előtt.
A kezem a bontott gines üvegre csúszik és felemelve azt kilöttyentem belőle a maradékot egyenesen a poharamba, pedig úgy rémlik az előbb már fejben megfogadtam, hogy nem iszok többet, hiszen volt egy pillanatom, amikor azt gondoltam, hogy kénytelen leszek meglátogatni az illemhelyiséget.
Ujjaimmal a pulton dobolok, míg Hudson is végre kifakad. Csak hallgatom és szinte el sem jut az agyamig az információ, amikor meghallom a nevem és a kiköltözés szót egy mondatban, ám többet egyszerűen már képtelen vagyok belőle felfogni.
- Nem, én nem tervezek kiköltözni – hevesen rázom a fejem. – Mi voltunk itt Hudsonnel leghamarabb, fixen maradunk, de igazából mindenki marad. Senki sem költözik ki. Akármilyenek is vagytok nem akarok új embereket megszokni. Inkább maradok a régi rossznál, mert én ilyen maradi csávó vagyok – belekortyolok a ginbe, majd rászívok egy slukk cigit, hogy mindenképp meglegyen a hatása.
- Mack – ejtem ki a lány nevét a számon, amikor szájvíznek használja az alkoholos italt. Őszintén nem tudom, hogy mit szeretnék neki mondani, de mégis úgy érzem beszélnünk kellene. Vagy nem? Ilyenkor hagyni szokták a fiúk? Olyannyira nincs ebben tapasztalatom, hogy az már fájdalmasnak hathat.

we made it ❖ note: de ez az! csak egy maradhat a legvégén!❖

 find all your skeletons ,

a closet full of bones

Tulajdonképpen egészen sokáig – négy gin, meg negyed órán át fejhangon, túl élesen, túl tüdőből, túl hisztérikusan borogatott bili erejéig – voltam úgy vele, hogy, ha már miattam, meg a hülye másnapos agyam miatt kipattant a balhé, a továbbiakban kussolok. Láthatóan díjaztátok a döntésem, szóval nem erőlködtem, hogy belevonjam magam a drámába, mert egyrészt nincsenek szuicid hajlamaim, másrészt geci gyorsan meg szoktam unni a műbalhét, és ez, szívem, minden, csak nem vita, ez kérlek, egy kurva veszekedés, és ugyan elviseltem a hülye kirohanásaid – persze, tudom én, hogy nem vagy buta, de a harag mintha lehúzná az intelligenciahányadosod, valahova a béka segge alá –, amíg ez is része volt férfiúi kötelességeimnek, de már nem az.
Ennyire egyszerű.
És nem, nem akarom Blaze-t lassan, viszonylag óvatosan, de kellő határozottsággal leválasztani magamról a nyamvadt cigijével együtt, és nem akarom letámasztani a pult mellé, mint valami instabil bútordarabot és nem akarok bűnbánó, sajnálkozó – nem, nem szánakozó, valahol igenis sajnálom ezt a szar helyzetet, mert az egy dolog, hogy te hívtál fel magadhoz részegen, baba, és te smároltál le, de ha nem söpröm ki az arcodból a tincseid, ha nem mélázom el a puhaságukon, ha nem vagyok annyira én, annyira fesztelen és meggondolatlan, amennyire lenni szoktam, akkor nem kellett volna úgy érezned, hogy felhatalmaztalak rá, hogy igazából azért húzogatom az oroszlán bajszát, mert feltornázza az adrenalinszintem, és talán, hangsúlyozom, talán valóban ez a kibaszott hobbim, de te elgondolkodtattál, mert igazából tudtam, hogy nem kellene, mert egyáltalán eszembe jutott, hogy nem kellene, de kurvára nem érdekelt - arccal nézni Mackre, és nem akarok közelebb sétálni, amikor ő feltápászkodik a földről, a pulthoz menekül, és nem akarok a kanapé támlájára támaszkodni veled szemben Sadie, és nem akarok nagy levegőt venni, mielőtt ---
de nem hagysz más utat. Ugye ezt tudod?
- Te papolsz szeretetről, nyuszi? Néztél ma már tükörbe? - Ezt a kézfejeimnek mondom, gúnyosan rájuk is kacagok, röhögésem visszhangja a tiédnek, csak még sötétebb, még kellemetlenebb, morgás ciripel, ahogy semmivé halkul, ahogy a hirtelen csendben úgy méregetlek, mintha nem volnál több egy kibaszott senkinél, egy darab véres, de a legkevésbé sem különleges cafat húsnál. - Azt mondod, nem vagy túl rajtam? Azt hiszed, ez a szeretet? Ha bármi nyoma volna benned csak a szikrájának is, hát lerohadna a csinos kis szád, leesne a nyelved, kihullanának a fogaid, elszorulna a torkod a szavaktól, amiket velem szemben használsz. Megkínoztalak, aláírom. Megcsaltalak, aláírom. Elmenekültem a konfliktus elől, amikor konkrétan a testi épségem féltettem tőled? Igen. Nem kell megbocsátanod ezeket, nem várja tőled senki, de ha nem tudod elviselni a jelenlétem csak szólj, úgy, mintha egy másik emberhez beszélnél, nem olyasvalamihez, amit a formás fenekedből rángattál ki. Használd kicsit az eszed, tudom, hogy van, és ne oktass ki másokat olyan témában, amiről láthatóan fogalmad sincs. - Ellököm magam a támlától, mert már rohadtul unom az egészet, mert neked, kisanyám, fogalmas nincs arról, mi az a méltóság, én meg szarul érzem magam, amikor szánalmat kell éreznem valaki iránt, aki fontos. Vagy fontos volt. A nyitott ajtóból fordulok csak vissza, tekintetem a dohányos és a vörös között ugrál. - Gondoljátok át, én a magam részéről szívesen kiköltözöm, akár holnap is, ha a Nagyságosasszony nem képes létezni mellettem. Ja, és Griffin, én megkérdezném előtte, hogy kivel vérezte össze a szobáját, tudod, csak a biztonság kedvéért, nehogy ugyanezt kénytelen legyetek Landonnel is eljátszani. - Aztán bebaszom magam mögött az ajtót, és elkocogok a lépcsőház felé, ha tetszik nektek, babák, ha nem.

478 ❖ judas ❖ note: hujuj!❖

you seem blending with that scene

i could have foreseen that you would act like you're so cool

És te is boszorkány vagy!
Ó, Blaze, máris berúgtál? ÉS TUDOD, MENNYIRE IRIGYELLEK ÉRTE? Arcomon egy kínvigyorral tárom szét a kezemet, ami annyira nem jó ötlet, mert egyrészt tényleg gecire nem kéne ám mozgatnom a fájós karomat, másrészt meg így egyáltalán nem kapaszkodom, és ahogy a földre zuttyan a kanapé, én sem maradok ám prérifarkasosan a levegőben – PRÉRIFARKASOSAN, MENNYIRE META! –, hanem esem a kanapéval, meg aztán a kanapén túl is, megfejelem Sadie sípcsontját, ami nekem valószínűleg jobban fáj, mint neki, de--
De a mai fedett pályás, rövid távú hisztikirálynősködésben már úgyis te viszed a pálmát, szóval remélem, még ezt is a fejemhez vágod A SÍPCSONTOD UTÁN.
– Most már igazából csak mindenáron duzzogni AKARSZ, nem? – Asszem, kezdem egy kicsit elveszíteni a türelmemet. Felkaparni ugyan nem bírom magam a földről, de a kanapé oldalának támasztom a hátamat, és az ép kezemmel dörzsölöm a homlokomat – JÓ, JÓ, ennyire TÉNYLEG nem vertem be, de nekem is hadd jusson már egy kis önsajnáltatás, jó? –, és félig lehunyt szemmel, felhúzott felső ajakkal bámulok fel rád.
– Én voltam, már mondtam, és baszki, ha nem hívnád korcsnak, az tutira segítene a közös ügyeteken! – Mert ugyebár az én közös ügyemen is segít Blaze-zel, hogy nem hívom nyomoroncnak, ugye? Végül is már az oltár előtt állunk, és--
JA, NEM.
Aztán már ott tartok lélekben, hogy ha lelépsz a faszba, akkor nem szaladok utánad romantikus-filmesen, hogy belekapaszkodjak a csuklódba, és marasztaljalak, mert asszem, egy kicsit most én is leginkább egyedül szeretnék lenni ahelyett, hogy még hallgassam az osztást, amit láthatóan képtelen vagy megunni, és majd visszatérünk erre az egész szitura, ha mindketten megnyugodtunk, és
Lövésem sincs, mi vagyok, Mack!
...jól van, bazmeg, akkor ez is az én hibám.
Szóval amíg Hudsonnel vagy elfoglalva, addig feltápászkodom a földről, odamegyek a konyhapulthoz, felbontom a harmadik üveg gint, és úgy teletöltöm vele a pofazacskóimat, mintha egy fogmosásra készülő hörcsög lennék.
Ja, ne aggódjatok, utána lassacskán el is menekülök ám!

317❖ banks - contaminated ❖ note: villalakók for life❖

I think I'm broken

team villa alkók

Annyira szánalmasak vagyunk mindannyian. De tényleg. Srácok nézzetek ránk, nézzetek magatokra. Nevetségesek és szánalmasak vagyunk. Egy hülye picsa, aki a faszfej exe után - vagy miatt? - sír, egy félkarú (pasi)rabló, aki magatehetetlenül és halálra vált arccal lebeg fél méterrel a föld felett, és két idióta egymás hátán. Ez az egész annyira nevetséges, hogy amikor rátok pillantok, kitör belőlem a röhögés, minek hatására a kanapé hangos puffanással földet ér, Mackel együtt. Hirtelen jött “örömöm” ezzel a lendülettel el is libben, és arcom ismét komorrá válik. Már nem látom magunkat nevetségesnek. Árulókat látok, és téged, Blaziebaby, aki történetesen nem tehet semmiről, csak mint általában, rosszkor van rossz helyen.

- Szeretsz, hah… Szeretsz? Szerinted Mackie cica, ilyen a szeretet? - szinte köpöm a szavakat. Már nem vagyok szomorú, csak kurvára ideges, és még gyűlölöm is magamat, mert valahol a lelkem mélyén tudom, hogy túlreagálom, a büszkeségem mégsem engedi, hogy alulreagáljam. Egyáltalán van ilyen szó? - Csak annyit akarok tudni, hogy melyikőtök volt? Te, vagy az a korcs? Melyikőtök kezdte? Aztán ne izguljatok, lelépek a faszba! - mondom, s hátra sandítok a vállam felett a bejárati ajtó irányába. Talán megkeresem Landont. Ki tudja az is merre császkál fényes nappal. Még vele is sokkal inkább lennék, mint itt, veletek.

Kiráz a hideg, amikor Hudsonra pillantok, és elképzelem, hogyan csókolóztok ti ketten. Hogyan csúszik az ujja a bugyid alá, és hogyan harap az ajkadba gyengéden. Egy pillanatra képmutatónak érzem magam baszdki, mert én meg Landonnel járok a málnásba, de hé, mentségemre legyen mondva, ő legalább nem a faszfej exem legjobb barátja.

- Lövésem sincs, hogy mi vagyok Mack! - dörrenek rád - azt se tudom, hogy ez mitől van, vagy hogy egyáltalán mi ez. Csak azt tudom, hogy létezik, és hogy akkor jön, ha kuvára felcseszik az agyamat. Igaz, Hudson? - gúnyos vigyor kíséretében emelem rád a tekintetem, és enyhén megrázom a fejem, amikor feltűnik, hogy Blaze már a nyakadban ül, mint valami kismajom.
- Rólad tudom, hogy nincs gerinced, de legalább annyi tisztelet lehetett volna benned, hogy ne pont vele - mondom neked halkan. A szemembe kiül a bánat és a csalódottság. Még mindig nem tudom, hogy mit szerettem benned. Hogy mit szeretek benned - szálj le róla Blaze, az egyetlen dolog ami elől nem menekül el, az a dugás.

words ❖ little party ❖ note: itt a lét a tét <3 ❖

Villalakók&&Mack

Itt a lét a tét!

Hudson hátán csüngve, égő cigivel a számban már kevésbé érzem jól magam. A hirtelen ugrástól egy kicsit megszédültem és úgy érzem, hogy kezd beütni a gin. Túl sokat ittam, túl hirtelen és már most érzem, hogy ennek nem lesz jó vége, de szerencsére nem vagyok ezzel egyedül így. Már csak attól tartok, hogy hamarosan be fog következni a második fázis, amiben még több alkoholt akarok majd bevinni a szervezetembe, mert valamilyen oknál fogva én sosem tudom megállni. A harmadik fázis ezután már sosem várat magára és az a teljes emlékezet kiesés és hülyeségek összehordása. Nem akarok senkit megbántani ezzel majd és hülyének sem akarok tűnni, de ismerve magam olyan dolgok fogják elhagyni a számat, amelyek még tőlem is morbidak lehetnek.
- Nem menekül, én megakadályozom benne, Sadie! Sosem tenne ilyet velem a hátán – végszóra egy picit belerúgok Hudson oldalába, mintha egy ló lenne, amit már ebben a másodpercben megbánok. Nem akarok megsérülni és sajna kinézem a srácból, hogy a mozdulatomnak hála most már erőből fog hátradobni, hogy a földön landoljak. Pedig esküszöm nem volt szándékos! – Kérlek ne ölj meg! – suttogom a fülébe, de arra még van erőm, hogy figyeljek a cigimre. Folyamatosan pumpálom és a hamu általában a földre esik vagy Hud vállára. Szerencsére ilyen formájában már nem éget vagy inkább ebben reménykedem.
Nem reagálok Mack kijelentésére. Fapofával pillantok a lányra és az utolsó slukkot is elszívom a cigimből, majd valamiyen csoda folytán belehajítom a mosogatóba, mintha valami menő kosárlabda játékos lennék.
Nehezemre esik elhinni, hogy én tetszhetnék neki. A legtöbb alkalommal úgy jön le, mintha nem is kedvelne. Ráadásul olyan fura mindig a helyzet kettőnk között. Kicsit félek, hogy ezt az egészet miattam csinálják csak, hogy szívassanak egy kicsit. Mit tettem ellenük, hogy ezt érdemlem?
- Látod, nem égettelek meg asszem’! – válaszolok Hudsonnek nagy vigyorral, amit ő nem láthat, mivel lényegében háttal van nekem. Azt hiszem még egyik lakótársamhoz sem voltam annyira közel, mint most a sráchoz. Ha tippelnem kellett volna, akkor azt hiszem, hogy Sadie-vel kerültem volna közelibe kapcsolatba, de ez még álomnak is túl szép lenne.
- Sadie boszorkány? Azta de menő – sóhajtok fel csodálattal teli hangon. Ezzel az oldalával még nem voltam tisztában, de úgy tűnik a kérdés hangsúlya alapján, hogy Mack sem. – És te is boszorkány vagy! – nézek a barna hajú lányra hasonló csodálattal, aki még mindig a levegőben lebeg. Hirtelen ötlettől vezérelve ráütök Hudson vállára, aki már biztosan a halálomat tervezgeti és szavak nélkül kezdek Mack-re mutogatni, hiszen jött az a nagy felismerés, hogy talán le tudnánk szedni a kanapéról.

we made it ❖ note: de ez az! csak egy maradhat a legvégén!❖

 find all your skeletons ,

a closet full of bones

Tulajdonképpen egészen sokáig – négy gin, meg negyed órán át fejhangon, túl élesen, túl tüdőből, túl hisztérikusan borogatott bili erejéig – voltam úgy vele, hogy, ha már miattam, meg a hülye másnapos agyam miatt kipattant a balhé, a továbbiakban kussolok. Láthatóan díjaztátok a döntésem, szóval nem erőlködtem, hogy belevonjam magam a drámába, mert egyrészt nincsenek szuicid hajlamaim, másrészt geci gyorsan meg szoktam unni a műbalhét, és ez, szívem, minden, csak nem vita, ez kérlek, egy kurva veszekedés, és ugyan elviseltem a hülye kirohanásaid – persze, tudom én, hogy nem vagy buta, de a harag mintha lehúzná az intelligenciahányadosod, valahova a béka segge alá –, amíg ez is része volt férfiúi kötelességeimnek, de már nem az.
Ennyire egyszerű.
És nem, nem akarom Blaze-t lassan, viszonylag óvatosan, de kellő határozottsággal leválasztani magamról a nyamvadt cigijével együtt, és nem akarom letámasztani a pult mellé, mint valami instabil bútordarabot és nem akarok bűnbánó, sajnálkozó – nem, nem szánakozó, valahol igenis sajnálom ezt a szar helyzetet, mert az egy dolog, hogy te hívtál fel magadhoz részegen, baba, és te smároltál le, de ha nem söpröm ki az arcodból a tincseid, ha nem mélázom el a puhaságukon, ha nem vagyok annyira én, annyira fesztelen és meggondolatlan, amennyire lenni szoktam, akkor nem kellett volna úgy érezned, hogy felhatalmaztalak rá, hogy igazából azért húzogatom az oroszlán bajszát, mert feltornázza az adrenalinszintem, és talán, hangsúlyozom, talán valóban ez a kibaszott hobbim, de te elgondolkodtattál, mert igazából tudtam, hogy nem kellene, mert egyáltalán eszembe jutott, hogy nem kellene, de kurvára nem érdekelt - arccal nézni Mackre, és nem akarok közelebb sétálni, amikor ő feltápászkodik a földről, a pulthoz menekül, és nem akarok a kanapé támlájára támaszkodni veled szemben Sadie, és nem akarok nagy levegőt venni, mielőtt ---
de nem hagysz más utat. Ugye ezt tudod?
- Te papolsz szeretetről, nyuszi? Néztél ma már tükörbe? - Ezt a kézfejeimnek mondom, gúnyosan rájuk is kacagok, röhögésem visszhangja a tiédnek, csak még sötétebb, még kellemetlenebb, morgás ciripel, ahogy semmivé halkul, ahogy a hirtelen csendben úgy méregetlek, mintha nem volnál több egy kibaszott senkinél, egy darab véres, de a legkevésbé sem különleges cafat húsnál. - Azt mondod, nem vagy túl rajtam? Azt hiszed, ez a szeretet? Ha bármi nyoma volna benned csak a szikrájának is, hát lerohadna a csinos kis szád, leesne a nyelved, kihullanának a fogaid, elszorulna a torkod a szavaktól, amiket velem szemben használsz. Megkínoztalak, aláírom. Megcsaltalak, aláírom. Elmenekültem a konfliktus elől, amikor konkrétan a testi épségem féltettem tőled? Igen. Nem kell megbocsátanod ezeket, nem várja tőled senki, de ha nem tudod elviselni a jelenlétem csak szólj, úgy, mintha egy másik emberhez beszélnél, nem olyasvalamihez, amit a formás fenekedből rángattál ki. Használd kicsit az eszed, tudom, hogy van, és ne oktass ki másokat olyan témában, amiről láthatóan fogalmad sincs. - Ellököm magam a támlától, mert már rohadtul unom az egészet, mert neked, kisanyám, fogalmas nincs arról, mi az a méltóság, én meg szarul érzem magam, amikor szánalmat kell éreznem valaki iránt, aki fontos. Vagy fontos volt. A nyitott ajtóból fordulok csak vissza, tekintetem a dohányos és a vörös között ugrál. - Gondoljátok át, én a magam részéről szívesen kiköltözöm, akár holnap is, ha a Nagyságosasszony nem képes létezni mellettem. Ja, és Griffin, én megkérdezném előtte, hogy kivel vérezte össze a szobáját, tudod, csak a biztonság kedvéért, nehogy ugyanezt kénytelen legyetek Landonnel is eljátszani. - Aztán bebaszom magam mögött az ajtót, és elkocogok a lépcsőház felé, ha tetszik nektek, babák, ha nem.

478 ❖ judas ❖ note: hujuj!❖

you seem blending with that scene

i could have foreseen that you would act like you're so cool

Neked ekkora baj van az ízléseddel?
Kinyitom a számat, aztán becsukom. Tudjátok, mint Nathan Fillion azon a bizonyos gifen. Mert megcsókoltalak már számtalanszor, Blaze, mielőtt visszaforgattam az időt, mert persze SOSEM azt mondtad, amit az ember hallani szeretne a plátói szerelmétől, na de ez, EZ valami teljesen új!
– Szerintem inkább Sadie kinyilatkoztatásán kellene így megrökönyödnöd – mondom aztán, mert HÉ, ha ő is összejönne veled, ha nem lennék én – a ribanc, a mocsok, a totális SZENNY, ugyebár –, akkor Ő IS ÖSSZEJÖNNE VELED, tehát gyakorlatilag, ha szar az ízlésem, akkor ugyanennyire szar az övé is, nem?
Hm, talán ezért is moccantam rá Hudsonre.
Meg mert csatakrészeg voltam, és bakker, Mack, tényleg le kéne állnod a piával! De ha egyszer lejutok erről a kanapéról, akkor a három üveg ginből tuti felmarkolok egyet, mielőtt elhagynám a helyszínt, ez nem elég nyomós érv arra, hogy a honvédelem helikopterrel akarjon kimenekíteni? MERT SZERINTEM DE, EGY AMERIKAI, FEHÉR ÁLLAMPOLGÁR VESZÉLYBEN VAN, SOS!
– Már tökre nekem adtad egy csomó félig elhasznált rúzsodat IS – mondom aztán, ezt már valamivel halkabban, mert nem hiszem, hogy alátámasztaná abbéli érveimet, hogy nem vagyok ám akkora ribanc – tényleg, mostanra már kezdek elbizonytalanodni –, aztán ugyebár megemelkedik a kanapé, és ribancság ide vagy oda, őszintén megesik a szívem SAJÁT MAGAMON, és leginkább csak összekucorodnék egy sötét sarokban, és sírnék. Most ha ez a sötét sarok éppen egy lebegő kanapé, akkor mi van? Abból főzünk, ami van, nem?
Aztán egy ponton már nem akarom Sadie sok sebből vérző érvelését megvétózni, mert mégis csak összeszorul a torkom, ahogy elkezd sírni – ahogy elkezdesz sírni, bassza meg, mikor láttalak sírni utoljára?
AD2. ÉN AKARTAM SÍRNI! A picsába, ezzel IS beelőztél?
Na, de most visszatérve a menekülő egyedekre, hadd meneküljenek csak, nekem viszont sír a legjobb barátnőm, aki, khm, nos, hát, ordas KÁ létére azért minden szarnak elhordott ENGEM, de na, mégis csak a legjobb barátnőm, szóval...
– Nem – mondom aztán, és tulajdonképpen még toppantanék is egyet, ha nem egy lebegő kanapén lennék. – Ha megnyugszol, biztos le tudsz tenni, va-vagy leejteni, csak ehhez az kell, hogy elfogadd, hogy bocsánatot kértem, és hogy NEM, nem az a célja mindenkinek, hogy veled kibasszon, oké? Szeretlek, Sadie, tényleg kurvára sajnálom – teszem hozzá, és csak egy icipicit remeg meg a hangom, ahogy a közelebb kúszásom hatására a kanapé a levegőben megbillen. Oké, most egy ideig nem akarok vidámparkba menni, köszöntem szépen!
– Te is boszorkány vagy? – Ezt már valamivel halkabban kérdezem, nem mintha amúgy indokolt lenne a helyzetemben, de arra TIPPELEK, hogy csak úgy oldhatjuk meg ezt a helyzetet, hogy ha most már alaposan a mélyére ásunk.
És persze ez minden bizonnyal igaz a MÁSIK helyzetre is, de szerintem abban már csak további egy lépés kellene, hogy ÉN IS sírni kezdjek, azzal meg aztán kurvára nem lennénk előrébb, szóval haladjunk csak krízisenként!

459❖ banks - contaminated ❖ note: villalakók for life❖

I think I'm broken

team villa alkók

Abba kellene hagynom. De tényleg. Ezt az egészet. Abba kellene hagynom a kibaszott kurva dolgokat, amiket teszek, vagy mondok. Talán a szüleim elkényeztettek, igen, ezt felvállalom, DE HÉ! Azt se felejtse el senki - persze rajtam kívül senki nem tudja -, hogy Landon vér elvonási tüneteim vannak. Ráfoghatnék erre mindent, de akkor még lejjebb süllyednék az életem mocskos kis létráján, és Landont is magammal rántanám.
- Szánalmas vagy! Ne is próbáld szerencsétlen Blazre terelni a témát! - szólok rád, IGEN MACKIE CICA, RÁD!- amikor ez az egész nem is történt volna meg, hogyha neked nem mindig az a pali kéne, aki előtte velem volt! Most komolyan bazdmeg, esetleg a félig elhasznált rúzsom is neked adjam?! - a tekintetem szinte vágja a levegőt, ha pillantással fájdalmat lehetne okozni, mindkét barom a sebeit nyalogatná.

Aztán minden megtörténik egyszerre, és csak állok a szoba közepén, előttem lebegsz a kanapén ülve, amit legszívesebben belerepítenék a plafonba, aztán megérezlek magamon Blaze. A kezed a karomon, a hangod a fülemben, de őszintén és minden megbántás nélkül mondom, hogy kurvára nem segítesz!
- Blaze, drágám, kérlek inkább lépj hátrébb - suttogom vissza, éppen annyira hangosan, hogy csak te halld. Tudod fura, de jelen helyzetben te vagy az egyetlen, akivel egy légtérben szeretnék lenni.
- Ez kellett baszdmeg? - kérdezem egyszerre tőletek. Nézem, ahogy farkasuraság kifele kullog a nappaliból, és megforgatom a szemem. A kanapé enyén megremeg. Le akarom tenni, KURVÁRA LE AKAROM TENNI, de egyszerűen lövésem sincs arról, hogy hogyan csináljam - Így van! Hiszen ehhez értesz nem, Hudson?! Szállj le róla Blaze, úgysem érsz el ezzel semmit! Ő egy szívetelen, önző és öntelt faszkalap, aki nem érdemli meg, hogy bárki is szeresse - könnyek szöknek a szemembe. Az az erős, és magabiztos Sadie akit az itt jelenlévők ismernek most eltűnik. Visszahúzódik a lelkem mélyére, és előjön az, akit sosem szoktam mutatni - Menekülj el a problémáid elől! Menekülj el úgy, ahogy a múltkor is tetted, TE GYÁVA! - érzem ahogy lefolyik az első néhány könny az arcomon. Mackre pillantok, egy kicsit talán szánakozóan - te meg ugorj már le te idióta, látod, hogy nem tudlak letenni - szavaim halkak. Feladtam. Feladom.

words ❖ little party ❖ note: itt a lét a tét <3 ❖

Villalakók&&Mack

Itt a lét a tét!

Már nem akarok itt lenni. Figyelem a kivezető utakat, s erősen elgondolkozom azon, hogy magamra kapok egy dzsekit és kisurranok az ajtón, de nem teszem meg. Túlságosan betoji vagyok hozzá és őszintén félek, hogy Sadie üvölt egyet, felreppenek a levegőbe és mikor leesek kitöröm a nyakam. Nem lenne túl szép vég, főleg nem tőle. Nem mondanám ki hangosan, de egy kicsit félek. Olyannyira, hogy a megivott gin mennyiség sem olyan mértékben hat, mint máskor. Érzem egy picit a fejemben, de ennek ellenére nem szédülök és nem beszélek hülyeségeket. Mindössze egy kis nyomottságot okoz, amit el tud nyomni a többiek vitája.
A vita, aminek már én is részese vagyok.
- Te összejönnél velem, ha nem lenne – itt elgondolkozok, mielőtt folytatnám, - Mack belém zúgva? – kérdezem, s ekkor esik le igazán, amiről szó van. Kikerekedett szemekkel bámulok előre. Egy pillanatra még oldalra is fordulok, hogy Hudson szemeibe nézhessek, aki még mindig nem tört meg a nő uralomtól. – Neked ekkora baj van az ízléseddel? – nézek rá Mack-re összehúzott szemöldökkel. Kezdhetném kielemezni magam, hogy miért lennék rossz választás, de inkább nem teszem. Vannak pillanatok, amikor azt tanácsolják, hogy jobb csendben maradni. Azt hiszem ez is egy ilyen. Csak felsóhajtok és már éppen szólalnk. Megpróbálnám bevédeni Mack-et, mert már én is soknak tartom, amit Sadie leművel, amikor megemelkedik a kanapé a barna hajú lánnyal együtt.
Sadie-hez rohanok és kezeimet a felkarjára teszem. Erősen szorítom és a füléhez hajolok. – Nyugodj meg és valahogy próbáld meg a kanapét és szegény Mack-et lerakni a földre! – próbálok megnyugtató hangon beszélni, mintha én lennék azaz ember ebben a helyiségben, aki segíteni tudna a lányon. Az egyetlen ilyen éppen két kör ginnel lehagy engem. – Tölts nekem is! – szólok rá.
A szívem hevesen dobog, hiszen van egy olyan új információ, ami merőben megváltoztathat mindent az életemben. Nem akarok belefolyni jobban a lányok vitájába, pont ezért engedem el a fülem mellett, hogyha akarna, akkor összejönne velem. Úgy teszek, mintha immunis lennék erre a mondatra. Akár Sadie mondja, akár Mack, akár Hudson. Ez csak egy olyan megszólalás a lány részéről, hogy jónak és bántónak tűnjön egyszerre. Nem tudja, hogy ezzel az én kedvemet is szegi, ahelyett, hogy jobbá tenné.
Ezen gondolat fényében visszább lépek Sadie-től és újra a konyhapultnál találom magam Hudson mellett. Újabb gin adag gin lefolyik a torkomon. Vészesen fogy az első üveg és a lányok még nem is ittak. Mi lenne, ha ők is vedelni kezdenének? Vajon megölnék egymást?
Újabb sóhajtás következik a részemről. Nem tudok már mit tenni. Kiveszem a zsebemből a doboz cigimet és rágyújtok egy szálra. Csak úgy. A lakás közepén.
- Nem! – Olyan hirtelen és olyan hangerővel ordítok fel, amikor meglátom Hudsont a szobája felé közelíteni, amilyet tőlem még sosem hallhattak. A cigit az ajkaim közé helyezem és a srác után szaladok. Szorosan átfonom a kezeimet a mellkasa előtt, míg lábaimat a bokájánál. Hozzá láncolom magam, mintha az életem múlna ezen. – Nélkülem nem mész te sehova!
Alig tudok beszélni az égő cigivel a számban, a füst közben a szemembe megy, amitől sírni tudnék, de tartom magam.

we made it ❖ note: de ez az! csak egy maradhat a legvégén!❖

 find all your skeletons ,

a closet full of bones

Valaki megismételné, amit Sadie mondott?
Megkérdezhetném persze, hogy melyik részét nem hallottad, Griffin, na melyiket?, de egyrészt nem vagyok hozzá elég hülye, másrészt talán jobb lenne, ha egész egyszerűen elengedném a fülem mellett ezt is, mert akarom én, hogy ennél jobban belerángassanak?
Mármint felbaszol, Sadie. Valahol, mélyen a látszólagos seggfejségem várárok szélességű, kőfal tömörségű maszkja alatt, egyébként még érdekel, hogy mi van veled – nem az a része, amikor dolgok csúsznak ki belőled, félre ne értsd, nem féltékenység, de valószínűleg hamarabb veszítettem el az érzelmi-jellegű érdeklődésem, mint hogy megcsaltalak, különben… nos, nem léptem volna félre, lévén ez, a te elképzeléseddel ellentétben nem a hobbim –, de a kötelezettségem az indokolatlan – jó, ez talán nem teljesen indokolatlan kirohanás, az indokaiddal talán igen, de a mértékével semmiképp nem tudok azonosulni – hisztik elviselésére elengedtem azzal párhuzamosan, hogy elveszítettem a jogosultságomat a bugyidba való bejárásra. Szóval ---
- Azt mondta, hogy összejöhetne veled, ha annyira akarna. - De nem akar. Tehát, Blaze, igen nagy ÖNFELÁLDOZÁS nem bemászni az ágyadba – ahova NEM AKAR bemászni - Mack-re való tekintettel. Azt hiszem, kezdek fonalat veszíteni. Sebaj, még egy kör gin biztosan segíthet.
Nem.
Na, még egy.
Fasza, arra úgy tűnik már elég, hogy meg se halljam a „lelki nyomorék” értékelést, vagy legalábbis ne vegyem magamra – ez mondjuk nem új, jó ideje nem veszem magamra, ami elhagyja a cuki kis szádat –, hát megvonom a vállam, ha a helyemben nem szólalnál fel, legyen, kussolok én lelkesen, nem azért, mert nem vagyok érintett, hanem azért, mert kezd kibaszottul idegesíteni a helyzet és erre általában egy megoldás létezik:
lebegő kanapé.
Jó, ez azért már tényleg túl sok, kisasszony.
Igen, ennyivel letudom a dolgot, nem mintha a kanapét egy lapon lehetne említeni egy vázával, észlelem én a fejlődést, szép munka --- LENNE. Ha tudnád irányítani. Szóval elmarad az elismerő ajakbiggyesztés, helyette elkerekedett szemekkel nézem a kanapét, aztán téged, aztán a kanapét, aztán belesuttogsz, mint valami kibaszott horrorfilmből szalasztott creepy picsa – láttam a Carrie-t, nem volt vicces, én meg jobban szeretem, amikor vicces –, aztán a kanapét, aztán megint téged, kicsit ettől elszédülök, úgyhogy inkább legyintek.
Persze, én vagyok az egyetlen természetfeletti a szobában, aki nagyjából képes együttműködni az erejével, legalábbis ebből a szögből úgy tűnik. Oldalra döntöm a fejem. Ja, ebből is.
De azt vágjátok, ugye, hogy egy rohadt – nem úgy, tök eleven egyébként - farkas lakik bennem, szóval kurva jól LÁTOM, hogy lebeg a bútor, kurva jól ÉRZEM a feszkót a levegőben – btw, ez nem esik jól a benne élő kutyuskának, de ez nem nagyon szokott zavarni titeket –, kurvára HALLOM, ahogy először fennhangon, majd suttogva veszekedtek, de tenni ellene, nos.
Hacsak nem tépem ki a vöröske torkát, egyebet nem tudok.
Úgyhogy angolos eleganciával legyintek még egyet, mielőtt bebasznám magam mögött a szobám ajtaját.

492 ❖ judas ❖ note: hujuj!❖

you seem blending with that scene

i could have foreseen that you would act like you're so cool

Valaki megismételné, amit Sadie mondott?
NEM!
Vagyis, ha azt a részét szeretnénk ismételgetni, hogy ribanc vagyok, ám legyen – mármint, oké, legyen, meglehetősen sok srácot kaptam le az elmúlt fél évben, de baszki, összeért a szánk, mint a tiniknek, arról már nyugodtan kifaggathatjátok Cica urat, hogy hányukkal FEKÜDTEM LE –, de ha a másik dologról van szó, akkor---
Rád nézek, ahogy a nevemen szólítasz. Elpattan az ajkam, és azt hiszem, látod rajtam, hogy egyetlen pillanat alatt teljesen leforrázottá válok – már ha lehet még leforrázottabbá válni azok után, hogy Sadie gyakorlatilag még az intermezzónk KÖZEPÉN IS járatja a száját –, de
de
de aztán igazából Sadie folytatja is, szóval nekem nem is kell mondanom semmit, nem?
– Miattam nem jössz össze vele? És miattam is szopatod orrba-szájba? Most komolyan, mi volt ez az előbbi? Akkor menj, és gyere össze vele, baszki, mert nagyon, de nagyon szarul áll neked ez a mártírszerep! – Arról nem beszélve, hogy a múltkor rohadtul nem erről volt szó, hanem akkor is lenyomtad a nagyhalált arról, hogy te mennyire rossz hatással lenne rá, és tudod, mit? Ezen a ponton már kezd nagyon feszélyezni, hogy éppen úgy tekergeted a dolgokat, hogy a sztoriból mindenáron az jöjjön le, hogy valójában csak áldozat vagy ebben az óriási összeesküvésben, amit Blaze villának nevez.
– Persze, előtte meg azért feküdtél le emberekkel, hogy felkészülj rá, nem igaz? – Már én is érzem, hogy kezdek övön alá ütni, de azért elismerő füttyentést érdemelne, hogy a bocsánatkérésem milyen mesterien száll el melletted.
Blaze sokkal jobbat érdemel nálad!
Erre már kénytelen vagyok Blaze-re nézni, és nem, biztos nem tetszene az az arc, amit vágok, és minden bizonnyal, ha összeakad a tekintetünk, akkor most te, Blaze, te is azt gondolod, hogy igenis sokkal jobbat érdemelsz nálam. És igazából én is.
Hátradőlök a kanapén, és felteszem azt a kezemet, amelyik nem sérült.
– Akkor véget érhet a kurva nagy önfeláldozásod, Sadie, bár emlékeim szerint SOSEM kértelek arra, hogy MIATTAM ne csak szívasd Blaze-t, hanem tényleg---
...és ebben a pillanatban felemelkedik a kanapé velem együtt, én meg csak egy kis darabot harapok ki a számból, ahogy reflexből megkapaszkodom a sérült karommal IS – nyilván az lenne amúgy a legokosabb döntés, ha most levetődnék a kanapéról, és egy tigrisbukfenccel kigurulnék az ajtón, meg amúgy végig az egész lépcsőházon, aztán meg az utcán, és többet vissza sem nézek, de nem, bazmeg, én úgy kapaszkodom a kanapéba, mintha egy Galilei által kívánt fix pont lenne az univerzumban, és nem pont Sadie irányítása alatt állna, aki gyakorlatilag szavakkal feszít keresztre már percek óta.
De bántani nem bántana, ugye?
Említettem már, hogy nem vagyok túl okos lány?

427❖ banks - contaminated ❖ note: villalakók for life❖

I think I'm broken

team villa alkók

Érzem, hogy egyre nehezebben veszem a levegőt, és mintha az egész bensőmet égetné valami fura, kiolthatatlan, fájdalmas tűz. Talán túlreagálom. Talán kurvára túlreagálom, de ahogy végignézek rajtatok - igen, mindhármótokon - egyszerűen csak képtelen vagyok kontrollálni az érzelmeimet. Talán a vámpír vér elvonás teszi, talán meg fog jönni, vagy tudjam is én, hogy mitől van ez, de ez van, és ez még jobban dühít. Legszívesebben elbújnék egy kis lyukba, ahol senki nem találhat meg, de Sadie királynő énem nem engedi. Ő azt akarja, hogy álljak ki magamért, és olvassak be mindannyiótoknak, - jó, talán neked nem Blaze, te gyakorlatilag tökre ártatlan vagy - aztán viharozzak ki még az épületből is.
- Már bocsáss meg bazdmeg, de ha annyira akarnék, akkor összejöhetnék vele! - mondom dacosan neked, majd futólag Blazre pillantok, de csak a szemem sarkából - de nem teszem meg, MIATTAD! Mert kurvára azt hittem, hogy a legjobb barátnőm vagy, de úgy látom, hogy nagyot tévedtem! - ezt már félig kiabálva tolom az arcodba, de amúgy tényleg tökre nem akarlak megbántani, de nem tehetek róla, hogy nem vagyok ura az érzelmeimnek.
- NYILVÁN NEM HUDSON! De baszki, az sosem jutott volna el a tudatodig, hogy azért fekszek le emberekkel, hogy túl legyek ezen a lelki nyomorékon?! - igazából ti fiúk, már szinte tökre ki is vagytok zárva ebből az egész balhéból - Hogy megcsókoltad? TE CSÓKOLTAD MEG… ŐT? - oké. Asszem kurvára ki vagyok bukva - tudod mi van Mack? - nézek rád összeszűkült szemekkel, és papír vékonyra préselt szájjal  - Blaze sokkal jobbat érdemel nálad! SOKKAL jobbat! - aztán hozzád fordulok Hudson, hogy szavakat találjak mindarra a sok szarságra, amit te beszédnek mersz nevezni.
- Hudson, a helyedben én kurvára nem szólalnék fel azok után a… - fogd be a szádat Sadie. Most azonnal fogd be a szádat, mert ezzel magad alatt fogod vágni a fát - szóval azok után a tudod mik után! - rohadtul frappáns vagyok. És repül a pohár, neki a falnak, én pedig nézek utána izzó tekintettel, hallgatom ahogy hangosan törik szilánkokra, majd ér fájdalmas véget a földön. Végül pedig hozzád fordulok Blaze, szerintem a szememben látszik a könyörgés, hogy legalább te állj mellém basszus, legalább te!
- Drágám, ezt kurvára nem tudom… - már majdnem kimondom, amikor Mack a nevemen szólít, én pedig odafordulok, és a kanapé vele együtt elemelkedik a földtől - BASSZUS, MOST CSINÁLJATOK VALAMIT KÉRLEK! - nem tudom irányítani! - suttogom, elsötétült arccal, könyörgéssel a lelkemben.

words ❖ little party ❖ note: itt a lét a tét <3 ❖

Villalakók&&Mack

Itt a lét a tét!

Kezd összeállni a kép bennem, de még mindig ott lebeg a szemem előtt pár kérdőjel. Egyáltalán hogyan került össze Mack és Hudson? Sadie-t ez miért zavarja ennyi idő után? Azt hittem ez már régen el van felejtve tekintettel léve azokra a férfiakra, akiknek a nevét az eperszőke hajú lány nap, mint nap kiejti a száján. Nem előttem, de itt élek és azért néha elkapok pár beszélgetésfoszlányt.
Valamiért életemben először élvezem, hogy Hudsonnel kettesben iszogatunk, míg a lányok egymást tépik a szavaikkal. Legszívesebben elmenekülnék most innen, de itt lakom. Nem igazán tudok mit tenni ellene, így csak iszom sorjában a gineket. A negyediknél járok, Hudson is kap még egyet, hogy nehogy lemaradjunk egymástól. Én már a földön fogok fetrengeni részegen, mikor neki még semmi baja sem lesz.
- Miért nem? – kérdezem hirtelen. Nem gondoltam volna, hogy Hudson egy olyan srác, aki bármilyen alkalmat kihagyna egy nőnemű élőlénnyel, ha van rá alkalma. Őszintén én sem szoktam nemet mondani, de ritka az ilyen. Sürgősen el kéne járnom többet itthonról, mert a LoL és a sok sör elveszi az eszem.
Lehúzom a pohár tartalmát, amikor újra meghallom a nevem és félrenyelem az alkoholt, amitől köhögni kezdek egy nem túl szép, s visszafogott módon.
- Valaki megismételné, amit Sadie mondott? – húzom össze a szemeimet és körbenézek a helyiségben, míg a szemem Mack-en állapodik meg, aki élből nem reagált semmit a megjegyzésre. Belém szerelmesnek lenni? Hah, persze! Biztosan csak Sadie találta ki, hogy valamivel visszavághasson a lánynak, ám mégis ott van bennem az, hogy ez igaz is lehet. – Mackenzie? – szólítom meg a lányt ezúttal a teljes nevén. Azt hiszem évek óta nem tettem ilyet.
Összerezzenek. Hudson kezéből a pohár a falnak csapódik, s darabjaira törve hullik a földre. Azt hiszem most kezd elegem lenni ebből az egészből.
- Ezt most mégis miért kellett? Basszus akkor takarítsd is fel! – szólok rá a leányzóra, aki már évek óta tetszik nekem, ám a mostani állapotában látva, mintha kezdeném észrevenni, hogy nem minden a csinos pofi. – Egyébként nagyon menő volt csak kérlek, az én poharamat hagyd a kezemben – sóhajtok fel, s újra telitöltöm ginnel. Kiveszek egy új poharat Hudsonnek és neki is öntök az italból, ahogy a többieknek is és mindenkinek a kezébe nyomom.

we made it ❖ note: de ez az! csak egy maradhat a legvégén!❖

 find all your skeletons ,

a closet full of bones

Elismerően lebiggyesztem a szám, megemelem a szemöldökeim – ha, már a kalapom nem tudom, ez, igen, csillagom, nagyon jól adod a szelektív süketet, vagy szelektív nem tudom, mi a francot, de nehogy válaszolj a kérdésre ÉRTELMESEN, az nem lenne elég drámai –, összefonom magam előtt a karjaim és a munkalapnak döntöm a derekam – valahol itt toppan be Blaze és kivételesen mintha megörülnék a társaságának, addig sem kell ilyen lányos témákkal foglalkoznom, hogy ki látott meg kit először, ki dobott kit először, ki szabad és ki nem, ki a ribanc (nyilván én, de ez most láthatóan nem rólam szól, a tény, hogy miattam pattant ki, most másodlagos) és ki a szent  - és végigmérem az érkezőt. Aztán újra kénytelen vagyok elővenni az elismerős mimikát, ahogy lehajtja az első adag piát, a másodiknál ellököm magam a bútortól és elé tolom az én kiürített poharamat is.
Most komolyan, ti kibírnátok józanon a világvégét?
- Semmit, semmit. - Intem le Griffint, bár valahol jólesik, hogy ő legalább a megjegyzésem ráeső részét eminensen magára vette. - Tölts inkább még egyet. - És csinálja is szorgalmasan, a második és harmadik köre így az én második és harmadik köröm is. A torkomat melengeti az alkohol, koponyám ketrecében szabadulásért vonyít a feszült farkas. Hirtelen lazulnak el feszülő izmaim, ahogy felvihognék – közben rájövök, hogy ez most talán nem a megfelelő időpont –, de inkább csak horkantok egyet, bele a szám elé tartott tenyerembe. - Nem, Blaze, nem AZT csinálni mentem fel. Segítettem neki hazajutni, mert négykézláb próbálta meg és az nem biztonságos. - Én meg nem akartam, hogy az egyetlen nő, aki ÉRTED VAN ODA, elhalálozzon, mielőtt nyíltan is odalehetne érted – ezt talán nem most kellene az orrodra kötnöm -, mert ENNYIRE JÓFEJ VAGYOK. Meg reggelit ígért, és a reggeli köztudomásúlag a legfontosabb étkezés!
Aztán Sadie-ből kicsúszik, ami – nem az, ami SZOKOTT, bocs –, én meg ott állok, hogy kurvára nem akartam ám az orrodra kötni, hogy kicsit miattad érdekelt, hogy egyben hazaérjen, mert rajtad kívül mindenkinek feltűnt már, de most már mindegy, ugyebár. Vagy talán ---
- Gratulálok, Griffin, csak belekevertek téged is! - Megemelem a poharam és a tiédhez koccintom, közben a vörös nyilvánvalóan hozzám beszél már, de kimondhatjuk, hogy érdeklődésem veszítettem a szerelmes vagy Blaze-be és a nem vagyok túl rajta között. Flegmán megvonom a vállam, mert ha a gúnyos megjegyzéseim nem segítenek, akkor ez biztosan fog.
- Tudod, a csillapíthatatlan puncihiányom miatt nem kellene feltétlenül Mack-hez rohannom. De ha mindenképp haragudni akarsz valakire, - Önkéntelen pillantok felé, és kicsit egyszerre szégyellem magam, hogy kiböktem, amit kiböktem és hogy otthagytam, mert nem tudtam mit kezdeni a kijózanító basszameg-gel. Mert elfutásban, abban jó vagyok. Csak tudnám, hogy ez most miért zavar. Amúgy lehet, hogy nem kellene rábeszélnem, ahogy helyettem mentegetőzik? - akkor itt vagyok, - Újratöltök, és épp széttárnám a karjaim, mint engedelmes céltábla, amikor kiszakad a kezemből a pohár, hogy a tartalmával együtt szétfröccsenjen a falon. Még jó, hogy nem borozunk, baszod. Leengedem félúton elakadt karjaim, hogy a pultra támaszkodjak ismét. Oldalra döntöm a fejem. - állok rendelkezésedre.

492 ❖ judas ❖ note: hujuj!❖

you seem blending with that scene

i could have foreseen that you would act like you're so cool

Persze, Sadie-nek mindig lesz hely Blaze szobájában.
De nyilván Sadie-nek nem lehet elég Blaze rajongása meg amúgy a világ összes férfija, nem, Sadie-nek visszamenőleg IS szüksége van mindenkire, akit mindeddig el-, fel- és kihasznált, ami azért – lássuk be – jelentősen redukálja azoknak a számát, akik még az „elérhető” státuszban maradnak a világon.
Nem mintha ezt ennyire higgadtan végig tudnám gondolni, miközben éppen KIABÁLSZ VELEM, mert minden egyes kiejtett – kiüvöltött? – szótagoddal feljebb kúszik a vérnyomásom, és egész testemben megfeszülök, mert bassza meg, nagyon, de nagyon szeretném visszaforgatni az időt, hogy lenyomjak valamit Hudson torkán, hogy kurvára fogja be a száját, vagy, vagy nem is, visszaforgatnám az időt egészen hajnalig, vagy még tovább, hogy egyáltalán soha be ne tegyem a lábamat ebbe a lakásba.
– Mindig ott voltál nekem? Lenyomtad a szent beszédet, de azért most itt kéreted magadat előtte, ennyire nem lehetsz hülye, hogy elfelejtetted, mit kérdeztél tőle fél kibaszott perccel ezelőtt! – És én is sziszegek, mert tudom, hogy ha felemelném a hangomat, akkor abból valószínűleg égzengető hisztéria lenne, arról nem beszélve, hogy nagyon, de nagyon közel állok ahhoz, hogy elsírjam magam.
– Honnan kellett volna tudnom? Abból, hogy legutóbb másról sem szövegeltél, csak a főnököd öccséről? Amennyire tudom, az nem Hudson – mondom, aztán levegőért kapok, ahogy Hudson felé fordulsz, és őt kezded ekézni – mondjuk, itt jegyezném meg Hudson, hogy KURVÁRA NEM SEGÍTESZ ÁM, de persze miért is tennéd, ugye? –, és megtámasztom az ép kezemmel a halántékomat. Szeretném megfogni a válladat, hogy rám figyelj, de félek, hogy ha hozzád érnék, még pofon is csapnál visszakézből.
– Sadie, figyelj, ne rajta töltsd ki a mérgedet, oké? Hudson tökre ártatlan, be voltam baszva, és ÉN csókoltam meg őt, és tudod, mit? Nagyon sajná--
És kábé ebben a pillanatban csattan neki a pohár a falnak.
– ...lom – teszem hozzá bizonytalanul, és előbb a fiúkra nézek, akik láthatóan semmit sem csináltak, és csak aztán rád. – Sadie?

307❖ banks - contaminated ❖ note: villalakók for life❖

don't be cautious, don't be kind

the pack && Sadie C.

A fejem elönti a köd, egyszerűen nem tudom féken tartani az érzelmeimet, pedig máskor mindig olyan jól megy. Nem tudom, hogy sírjak, kényszeredetten nevessek, vonuljak be a szobámba, mint egy drama queen, vagy törjek össze mindent, ami az utamba kerül. MACK ÉS HUDSON. Mack és Hudson a kurvaéletbe. Csak állok ott előttük, kővé dermedve, a kurva köntösömben, és próbálok levegőhöz jutni. Aztán Mack azt mondja amit, Blaze megint nem tudja, hogy mi a fene folyik itt, Hudson pedig a tőle elvárható módon viselkedik. Nekem pedig eszembe jut most azonnal összepakolni az összes cuccomat, és elköltözni. Nem is tudom, hogy melyik lenne a legjobb. Amúgy is labilis vagyok érzelmileg.

Sosem gondoltam volna, hogy a nő, akit a legjobb barátnőmnek tekintettem így hátbaszúr majd. Sosem gondoltam volna, hogy eszembe jut ismét érzelmeket táplálni Hudson iránt, akit eddig gyakorlatilag gyűlöltem. Azt meg végképp nem gondoltam volna, hogy ezek ketten összeszűrik a levet.

A szemöldököm - de csak a jobb - a homlokom közepére csúszik, érzem, hogy a fejem egyre nagyobb, és még az sem rendít meg, hogy Blaze elkacsázik előttem, meg hogy egyáltalán hozzám szól.
- Hogy én nézzek magamra?! HOGY ÉN NÉZZEK MAGAMRA?! - kiabálom. Aztán Hudsonre pillantok, amúgy lesújtóan, és egy kevés fájdalommal a pillantásomban - nem hozzád beszéltem, te két lábon járó szifilisz! - elkezdek fel-alá járkálni, de csupán a saját két méteres környezetemben. Csak azt látom magam előtt, hogy a férfi, akit talán még mindig szeretek azt a nőt csókolja, akit a világon a legjobban szerettem. Akit a legközelebb éreztem magamhoz, és most mind a ketten a hátamba - vagy inkább a szívembe - állították a kést. Ráadásul egyszerre. Ismét megtorpanok, és Mackre pillantok. A szemembem ott ég minden harag és fájdalom.
- Én nézzek magamra, Dunne? Én? Aki mindig ott voltam neked? Aki mindig segíteni próbáltam neked? Akinek sírhattál arról, hogy mennyire szerelmes vagy Blazebe? - mondom neki, és csak neki, talán elég halkan ahhoz, hogy Blaze aki amúgy sem ránk figyel, meg se hallja - és te ezt teszed velem? Nagyon jól tudtad! Kibaszottul tudtad, hogy nem vagyok túl RAJTA! - már a könnyeimmel küszködök. Aztán Hudsonre pillantok - te pedig. TE. Te vagy az oka mindennek! Te meg az a csillapíthatatlan punci hiányod! És a gúnyos megjegyzéseid kicsit sem fognak segíteni a dolgon  - hopp, repül egy pohár, egyenesen neki a mögöttem lévő falnak. Esküszöm, hogy ezeket nem direkt csinálom.

◉ words ● youtube ● note: megjegyzés ◉

Villalakók&&Mack

Itt a lét a tét!

Értetlenül kapkodom a fejem hármójuk között. Össze vagyok zavarodva a hirtelen téma- és hangulatváltástól. Pár perccel ezelőtt még arról volt szó, hogy e-mailben elküldtem nekik a takarítási beosztást, most pedig... Na jó fogalmam sincs, hogy mi téma. Csak csendben figyelem az eseményeket. Fejemet a lányok és Hudson között kapkodom és már meg sem próbálom megfejteni, hogy mi a helyzet. Egy ideig néma maradok és elengedem a fülem mellett Sadie kérdését, de aztán mikor leesik, hogy mit is válaszoltam neki előzőleg és most mit kérdéz, akkor az állam a padlót súrolja.
- Persze, hogy nem dobnálak ki! Ne haragudj! A szobámban mindig lesz helyed – mosolygok rá. Nem mintha olyan valós lenne, hogy valaha is beköltözne mellém. Már azzal elértem mindent, hogy egyáltalán ide beköltözött hozzánk.
Általában, mikor meghallom, hogy Cica úrról van szó, az agyam automatikusan kikapcsol. Nem vagyok valami nagy rajongója a macskáknak és az elmondottak alapján nem igazán szeretnék Mack házi kedvencével találkozni. Félek, hogy halálra karmolna. Esélyem se lenne menekülni ellene.
A szemeim elkerekednek Sadie ribancozásán és hirtelen a nevem is elfelejtem. Most őszintén, mi a kurva élet folyik az orrom előtt? Szépen csendben felállok a kanapéról és odasétálok Hudson mellé, hogy a fülébe súgva megkérdezzem, hogy mi a helyzet, de mielőtt bármit is mondhatnék hamarabb megszólal. Elveszek egy poharat, amiben gin van és lehúzom, aztán töltök magamnak még egyet és azt is. Aztán a harmadikat is. Köztudott tény rólam, hogy nem bírom a piát, de ha már nem értek semmit a beszélgetésükből, én is érezzem már jól magam.
- Egyébként ez a gin márka szerintem az egyik legjobb – szólalok meg, hogy végre beszálljak a kommunikációba. Habár szerintem nem sok értelme van. – Milyen mailt kell megfogalmaznom? – fordulok Hudson felé, aki mellettem van. Szívesebben ülnék a két lány között, de anyukám azt tanította, hogy ha ezek elkezdik egymást ribancozni, akkor meneküljek, mert vagy miattam van vagy hamar felhasználhatnak egymás ellen. Egyértelműen nem az első opció, mivel egy ujjal sem értem egyikhez sem, s ekkor leesik valami.
Óvatosan hajolok Hudson füléhez, hogy suttogni tudjak bele, hiszen nem akarom, hogy a lányok meghallják. Még a végén én is szarul jövök ki belőle.
- Felmentél Mackhez azt csinálni? – nyomatékosítom a három betűs szócskát, mert nem akarom kimondani. Nem Hudson az, akivel szívesen beszélek a szexről. Igazából nincs is miről beszélnem.

we made it ❖ note: de ez az! csak egy maradhat a legvégén!❖

 find all your skeletons ,

a closet full of bones

Nincs mit.
Ha már így kezd alakulni a móka, hát megosztanám veletek az elképzelésem a … a fajtánkról – igen, rád is gondolok, Blaze, hiába nem muzsikálsz valami jól ebben a szerepben.
Hogy leegyszerűsítsem a mémek szintjére, kedveskéim, kétféle férfi létezik ezek a világon.
Az első most megcsóválná a fejét, lemondóan sóhajtana – leginkább magának címezné, mert nyilván tudná, hogy ebben a helyzetben SZÁMÁRA kényelmesebb kussolni, de nem tudná elnyomni az igazságérzetét, nem tudná elviselni, hogy nincs rend a fejekben –, lehajtaná a saját piáját, még morogna valamit gúnyosan csak maga elé, aztán besétálna a jelenet közepére, Griffint felvilágosítaná, hogy nem utasítjuk vissza, akibe halálosan bele vagyunk esve, mert az hülyén jön ki - plusz sejteti, hogy talán mégsem vagyunk annyira halálosan beleesve, btw –, majd megértően bólogatva óvatosan felszólítaná Sadie-t, hogy csücsüljön vissza és gondolja át, miként FLÖRTÖLT még az imént a sráccal, akibe a LEGJOBB BARÁTNŐJE állítólag totál bele van zúgva – igen, nyuszi, és mindezt úgy, hogy TUDSZ IS RÓLA –, itt tenne egy kitekintést Blaze felé, amolyan, „jól hallottad, vaksi baszod” színűt, aztán illedelmesen elnézést kérne az elszólásáért, megjegyezné, hogy amúgy az ég világon semmi nem történt, ami Mack-et – CICA ÚR nyilván más téma már, na, NEM ÚGY, támogatom én a fajok közti szerelmet, de mindennek van határa, ja, még nálam is - ribanccá tenné – mert, nyuszifül, úgy emlékszem, mi szakítottunk és innentől azt csinálok, akkor, és ott, akivel csak akarok, főleg, hogy te itt az orrom előtt gerjedsz a pasira, AKIBE A BARÁTNŐD SZERELMES –, úgyhogy mindenki NYUGODJON LE A PICSÁBA.
A második meg elég rosszul érezné magát, szóval mivel elég szar a konfliktusok kezelésében, egyszerűen eliszkolna, és csak gondolatban pattogtatna popcornt a cicaharchoz.
Mert ugye az mindenkinek világos, gyerekek, hogy ha lányok ÉRTED veszekednek, az valahol jó érzés, de ha MIATTAD, az kurva nagy szívás?
- Egészség. - Ezt valahol a ribanc végén ciccenő C és a „Nézz már magadra” – igen, én meg a farkashallásom kikerülhetetlenek vagyunk, cicavirág - közé szúrom be, nagyon halkan, szinte csak suttogva, mert nem nektek címzem ám, csak magamnak, és lehajtom a saját piám és valahol itt már sejthetitek, skacok, egy ideális világban én lennék az első, A Férfi, minden szörnyűségek elsimítója, de ez nem egy ideális világ, szóval csak letámaszkodom a pultra az immár üres poharam felé, lehajtom a fejem, hogy legalább ne lássalak titeket és gúnyosan felszisszenek, mert a röhögést talán kicsit erősnek érezném. - Nos, milyen messzemenő következtetést sikerült levonnod a megjegyzésemből, babám? - Intézem a vörösnek, de még nem nézek fel. Aztán nem tudom megállni, mert hiába nem vagyok az első típus és hiába nem kenyerem a konfliktuskezelés, és hiába érzem, hogy az egészhez jóformán semmi közöm, a felháborodásod megpenget egy húrt – hallom, ahogy duruzsol a farkas a fülembe, mert a rohadék bukik a feszültségre –, a testtartásom nem változik, ujjaim elfehérednek a kemény felületen, ahogy arccal fordulok felétek. - Szar érzés lehet, ha csak ennyire bízol a barátaidban. Amúgy jelezted már, hogy tabu vagyok vagy ez valami új? Legközelebb kiértesíthetnétek, Blaze biztosan segít majd megfogalmazni a mailt.

490 ❖ judas ❖ note: csak egy maradhat! (ja,nem, az más)❖

you seem blending with that scene

i could have foreseen that you would act like you're so cool

Ó, baszódj meg, Sadie.
Rohadt közel állok ahhoz, hogy felpattanjak a kanapéról, és színpadiasan kivonuljak – tulajdonképpen hé, Hudson beoltott, Blaze gyakorlatilag mindnyájatok előtt megsemmisített, Sadie meg... Hát, mit mondjak, a múltkori beszélgetésünk után kicsit szíven üt a dolog, és bár a szemem sarkából észlelem ám, hogy vigyorogsz, nem tudom, hogy miért merült fel benned egy pillanatra is, hogy én erre majd visszavigyorgok, aztán mondjuk lepacsiznék veled –, de nem teszem, mert a földbe gyökeredzett a lábam a szégyentől, meg hát amúgy is úgy érzem magam, mint egy két hete romlott puding.
Aztán csak elpattannak az ajkaim, ahogy Blaze visszautasít TÉGED, és ezen a ponton már MAJDNEM rád nézek – a világrendem alaptétele éppen most fordult ki önmagából, másrészt viszont nem tudom, hogy is várhatnám Blaze-től, hogy valaha is kezdeményezzen felém, hogy ha még téged is ennyire lazán, mintegy visszakézből le tud rázni – TÉGED, ÉRTED? –, aztán ugyebár Hudson feláll, és azt mondja, amit, én meg minimum úgy érzem magam, mint Jeremy Renner internal screaminges gifje.
Blaze mellett persze ez is úgy repül el, mint a világon minden más, de valami azt súgja, hogy Sadie-vel már ennyire nem lesz egyszerű a helyzet, hát én maradok ott, megkövesedve a kanapén, és diszkréten várom az apokalipszist. A benti cigizés felvetésére mindössze üveges tekintettel bólogatok, hát nekem már aztán minden mindegy, bassza meg, ha valamiért mondjuk teljesen véletlenül SOHA TÖBBÉ nem jelennék meg nálatok, az minden bizonnyal nem azért lesz, mert gyűlölöm, ha füstszagúak a ruháim meg a hajam.
Kábé ebben a pillanatban pattanhatsz fel, nekem meg megint elpattan az ajkam, ahogy...
Hú. Szóval nem állítom, hogy szent lennék, de azért kurva nagy szó ez a te szádból, és kurva nagy szó ez a te szádból úgy, hogy én még soha, gondolatban sem hivatkoztam rád ribancként, amikor pedig---
– Nézz már magadra – nyögöm ki rekedten és nagyon-nagyon halkan, hogy talán a srácok meg sem hallják. Persze, kurvára nem az vezérel, hogy meghallják-e, vagy se, egyszerűen csak nyögni nem bírok attól, hogy egyik pillanatról a másikra mennyire kivetkőzöl önmagadból. És én nem akarlak bántani, de bazmeg, egy perccel ezelőtt nem te kérdezted meg Blaze-től egy szál semmiben, hogy bebújhatsz-e mellé az ágyba?

498 ❖ banks - contaminated ❖ note: villalakók for life❖

don't be cautious, don't be kind

the pack && Sadie C.

Lányos zavaromban a szemem a padlóra szegezem. Idegesen gyűrögetem a köntösöm sarkát, és őszintén nem tudom, hogy mi lehet velem. Ennyire ki lennék éhezve? A vérhiány teszi? Vagy napszúrást kaptam? Érzem magamon Hudson értetlen tekintetét, és tudom, - vagy legalább remélem -, hogy legalább egy kicsit zavarja. Zavarja, hogy másra nézek úgy, ahogy annak idején - amikor még azt hittem, hogy nem egy címeres faszkalap - ránéztem.

Aztán Blaze szavai megmosolyogtatnak. Amikor visszakérdez az arcára visszatér az a bárgyú tekintet, az a kisfiús butaság, ami mindig, és az én viharos érzéseim is csillapodni látszanak. Próbálja magát megemberelni, én pedig Hudsonra emelem a tekintetem. Egyszerre értetlen, és tökéletes márványszobor.
- Olyan gonosz vagy - nevetek - és ha nem lenne hol aludnom, akkor kidobnál? - persze már csak viccelek, remélem mindenki fogja is a poént. Már alig várom, hogy előkerüljön végre az alkohol. Legalább nem lesz ennyire kellemetlen a szitu.

Bár Blaze nem nagyon vesz tudomást a dolgokról, inkább elfogadja, és csatlakozik a csordaszellemhez, ami az ivászatot illeti. A kanapéra veti magát, közém és a legjobb barátnőm közé - talán még élvezi is ezt a helyzetet, Ó MÉG HA TUDNÁ. Ha tudná, hogy Mack mennyire odavan érte, hogy minden pillanatban rá gondol.

Amint ezen gondolatok megfogalmazódnak a fejemben, barátnőm arcát fikszírozom, hallom ahogy Hudson át lejt a konyhába, majd a szavaira odakapom a fejem. Hogy tessék? HOGY TESSÉK? Cica Úr és Hudson, mégis mikor kerültek egy légtérbe? Mégis miért hiányolná pont Őt? Felpattanok az ágyról, a köntösöm szétcsúszik rajtam, kapkodva próbálom gyorsan összekötni a köldököm alatt. Durvábbnál-durvább gondolatok cikáznak a fejemben, és egyre csak azt látom magam előtt, ahogy Hudson Mack nyakát csókolja. Tudom, képmutatás emiatt kiborulnom - hiszen nem ők létesítettek szexuális kapcsolatot egy idegennel, beállva, egy árokban - de mégis az, hogy a legjobb barátnőm, és a férfi akit talán még szeretek összefeküdtek, késként vág a mellkasomba. Először Hudsonre nézek, aki rakodó fiúnak felcsapva, össze-vissza tologatja a poharakat a szekrényben, majd a pillantásom Mackre suhan, aztán pedig Blazere, aki minden bizonnyal az egész szituhoz értetlenül áll.
- Te… - jön ki a torkomon a kígyóhang - te, ribanc!

◉ words ● youtube ● note: megjegyzés ◉

Villalakók&&Mack

Itt a lét a tét!

Ez a beszélgetés nem várt fordulatot vesz: mind a hárman hallgatnak rám – legalábbis nagyon jól megjátszák, lehet előre megbeszélték, hogy ez lesz csak meneküljenek tőlem – és nincs visszabeszélés. Megörülök hirtelen és egy nagy mosoly kúszik az arcomra, amit ha akarnék, sem tudnék leplezni. Már a piákat is lazábban fogom a kezemben és az sem érdekel, ha valamelyikük elveszi és inni kezd belőle. Ha még a jelenleginél is kétségbeesettebb lennék, akkor tuti úgy könyvelném el a mai napot, mint valami hatalmas sikert, mert végre nem röhögnek képen és nem kezdenek el kifigurázni csak azért, mert túlpörgök valamit. Egyébként meg ennek kellene a normálisnak lennie. Talán változó korszakba léptünk?
Mindenkit figyelek azért a beszédem közben. Mack döbbent feje büszkévé tesz és egyszerre mosolyogtat meg, míg Sadie úgy néz rám, mint talán még soha. Nem tudom hová rakni ez utóbbit, így ha nem lenne itt a másik két ember – Cica úr őrült gazdija és Hudson -, akkor biztosan faggatni kezdeném az eperszőke hajú szépséget a hogy létéről. Ami pedig még inkább csodálattal tölt el, az Hudson. Nincs semmilyen beszólása. Csak úgy van, mintha emberszámba venne! Na jó, tényleg kétségbeesettebb vagyok, mint hittem és nagyon boldog lettem!
- Te? – gondolkozom el, pedig nem kellene. Te persze, hogy bemászhatsz mellém, akármikor csak gyere! Sajnos ezt nem mondhatom ki hangosan, így szigorúra próbálom fordítani a figurát, mielőtt választ adnék. – Te sem, az alvás az szent – bólintok és hátrafordulok, hogy összehúzzam az ajkaim. Bárcsak egyszer úgy ébrednék fel, hogy mellettem lenne!
- Még annyit hozzátennék, hogy a hétköznapokon éjfél után ne hangoskodjunk – mikor ezt kimondom Hudson hirtelen ott terem előttem és kiszedi a kezemből lévő vászontáskát benne a nem tudom hány üveg ginnel. – Bulizzunk jej – sóhajtok fel, mintha akkora nagy problémám lenne ebből. Igazából örülök is, hogy végre iszogatunk egy kicsit együtt. Rég volt már ilyen.
A kanapéhoz sétálok és egy picit arrébbteszem Mack lábát, hogy beférjek még oda mellé. Így az egyik oldalamon ő van, míg a másikon Sadie. Azt hiszem megtaláltam a legjobb helyet! Még Hudson is örülhet, mert így kisajátíthatja a fotelt.
- Amúgy én rágyújtanék, akár itt is – szólalok meg félve. Nem, nem szabad bent dohányozni. Már az ablakban sem kellene, de Sadie miatt arra is rászoktam, hogy kihajolva szívom el a bagót. Ha nem láttam volna soha úgy dohányozni, ahogy a szaténköntöse kicsit felcsúszik a combján, míg könyökével támasztja magát, akkor soha nem jutott volna eszembe.

we made it ❖ note: de ez az! csak egy maradhat a legvégén!❖

promise myself not to slip back into old habit

'cause heartbreak is savvy and love is a bitch

Nincs mit.
Aztán ezt inkább magamban tartom, mert 1: jobb a békesség, 2: jobb a békesség, 3: CICA ÚR. Nyilván utóbbi a legnyomósabb indok, hát eszemben sincs felbőszíteni a fogvatartóját.
Főleg, hogy hirtelen egyszerre történik MINDEN, én meg nem tartom magam lassú gyereknek, vagy egyenesen butuskának, de jobb ötletnek tűnik egyszerűen leszarni, hogy mindenki egyszerre van MINDENHOL, szóval elhelyezem magam a biztonságos fotelben és miután befejeztem a mondanivalóm kérdőn nézek, mert abban kurva jó vagyok.
Egészen addig, míg Griffin túl dinamikus felugrása - de jó formában vagyunk ma - meg nem zavar benne. Kénytelen vagyok felnézni rá – nem úgy, de ez is félsiker a múltunk fényében, nem? - és már épp venném a lendületet, hogy pofán röhögjem és visszamenjek a szobámba, amikor, nos, amúgy semmi a megszokottnál izgalmasabb nem történik, eltekintve, hogy Sadie Őkirályifensége Kingsley Griffinnel FLÖRTÖL, amit egy ponton – a múltban - valószínűleg nem vettem volna jó néven, amin egy másik ponton – szintén a múltban – kibaszott jóízűt röhögtem volna, most viszont csak diszkréten felvonom a szemöldököm, mert innen – felcsúszik a köntösének széle (én ne venném észre, bogaram?), ahogy fészkelődik, elkerekednek a pupillái, ahogy a körme hegyét rágcsálja (láttam én már ezt élesben és annak mind tudjuk, mi lett a vége) – egészen úgy tűnik, hogy valakinek imponál Blaze barátunk határozott fellépése, én meg – ahelyett, hogy röhögve távoznék – egészen kíváncsi lettem a lehetséges kimenetelekre.
Úgyhogy leengedem a felvont szemöldököm – nemám itt félreérted, mucus – és visszafordulok a meeting hivatalos vezetőjéhez.
- Tőlem. - Meg is vonom a vállam, mert egyrészt nem figyeltem – most komolyan, lányok, melltartóban, ülnek, a kanapén és az egyik látványosan TÜZEL, hát minek látszom én, baszod? –, másrészt már úgyis az összebútorozást tervezem Cica Úrral. Valahol itt vetek egy futó pillantást Mack-re, aztán annál a futónál kicsit hosszabbra sikerül a pillantás – nem azért mert élvezném, ahogy vörösödik, nem vagyok ENNYIRE perverz –, ettől persze zavarba jövök ---
LOL, kit hülyítek?
- Akkor ezzel meg is volnánk? - Úgy teszem fel a kérdést, mintha érdekelne a válasz, mialatt már emelkedem is fel, és indulok a konyhába – útközben állati figyelmesen magamhoz veszem AZT A BIZONYOS TÁSKÁT (ha szükséges, hát Griffin karmai közül, elvégre most már valószínűleg elég boldog, hogy elengedje) –, mert kutyaharapást szőrivel, én meg szerintem még aznapos vagyok, de a megelőzés ugye köztudottan hatásosabb metódus, mint az utólagos kezelés, vágod. Jó, mert én már nem.
Ellenben a négy poharat kipakolok szépen, ügyesen, eminensen a pultra. És nincs kin átesnem közben, mert ---
- Amúgy szóljatok, ha útban vagyunk. - Megemelgetem a szemöldököm töltögetés közben, tekintetem Griffin és Kingsley – ja, ide jutsz, ha nyomikkal szemezel, kislány – közt ugrál. - Mégsem hagyhatjuk, hogy Mack egyedül bicegjen haza, és Cica Úr is biztos örülne, hogy viszontláthat. Mármint. - Hogy is volt az a szőrivel dolog? - Mármint nem engem, viszont a gazdáját? - Ó, mi az ott a szekrényben? Ó, még több pohár. Akkor én most lelkesen rendet teszek itt kicsit.
Oké, kész.
PICSÁBA, MACK, ez is a te hibád!

436 ❖ two feet - love is a bitch ❖ note: csak egy maradhat! (ja,nem, az más)❖

don't be cautious, don't be kind

the pack && Sadie C.

Unott arccal nézegetem a körmeimet a kanapén ülve. Várom, hogy végre történjen már valami. AKÁRMI. Tényleg. És akkor persze, mint derült égből Jézus a pirítóson, megjelenik az életem megkeserítője, Hudson. Velem szemben huppan le az egyik fotelba, és látom, hogy elég csúnya pillantásokat vet rám. Amit nem is értek, mert régen kurvára szerette ezt a köntöst. Mack az ajtóban ácsorog, vászon táskával a kezében, és be kell vallanom, Nagasaki nem nézett ki ilyen szarul, miután ráküldték az atomot. Blaze pedig továbbra is Blazeskedik, és várja, hogy mindenki figyeljen rá végre, aztán amikor felcsattan, még a szemöldököm is megemelkedik egy kicsit. És basszus, egy pirinyót be is indulok tőle. Az ideges Blaze szexi. Esküszöm nektek srácok, szinte nem is hallom miről hadovál, de még az is dögösen hangzik, ahogy arról beszél, hogy a takarítási rendet mindenkinek elküldte… e-mailben. A KURVA ÉLETBE SADIE SZEDD ÖSSZE MAGAD, HÁT MI A FRÁSZ VAN VELED JÓASSZONY!  

A belső hangom kétségbeesett ordítására ébredek, és csak akkor veszem észre, hogy a mutató ujjam hegyét harapva figyelem Blazet. Ezek már súlyos elvonási tünetek lehetnek. Gyorsan lekapom róla a pillantásom, az ujjamat kiveszem a számból, és inkább Mack-et kezdem el fixírozni, amolyan segélykiáltás féleképpen. Nagyon remélem, hogy veszi majd az adást. Aztán amikor Blaze nyomatékosan közli, hogy senki ne másszon be az ágyába éjszaka még a nyálamat is félre nyelem. Nem bírom ki, hogy ne kössek bele.
- Még én se, cuki? - kérdezem tőle, és visszatartom a nevetésem, mert pontosan tudom, hogy KI OLYAN ELVETEMÜLT aki ezt megteszi. És segítségképp megsúgom, itt van köztünk a szobában. Vigyorogva pillantok Mackre, aki igazából olyan vörös, mint egy éterben éppen elégő aszteroida, és szerintem legszívesebben belebújna a vászon táskájába  homlokig, csak ne kelljen egyikünk szemébe se belenéznie.
- Figyelj, szerintem egyébként jó lesz, örülök, hogy találunk magunkban egy kis összefogást - mondom Blaznek mosolyogva, és összecsattintom a tenyeremet - viszont, valaki bulikát meg ivászatot említett, nem?

◉ words ● youtube ● note: megjegyzés ◉