+16 Felröhög, mocskosan, fogatvillantóan, kicsit följebb is emelkedik tánc közben, hogy felülről bámulhasson le a férfira, fölényesen belekapva azokba a szemekbe amikbe bele tudna szeretni, ha arról lenne szó, és amit gyűlölni tudna minden egyes pillanatba, amikor éppen nem szereti. - A fukar kurva eget. -Nevet tovább bármilyen vádló él nélkül, könnyedén és szórakozottan. - És ha a vacsora pénzbe kerül, akkor mégis hogyan lenne lehetőség az utánnára is? - Úgy emelkedik meg a szemöldöke a magasba, mintha egyáltalán fontolóra venné ténylegesen, hogy a férfi szexelni akar vele. Neki egyelőre ez csak egy izgalmas játék tét nélkül, persze nem lenne ellenére, ha el kellene mélyítenie a táncát, ha többé már nem csak egy bemutató lenne, hogy megéri-e a pénzét, hanem valami más: húsdarab, szexbábú, érték. Mindegy, hogy mi, csak ennél több akar lenni, ha egy leheletnyivel is, de több, mint egy sztriptízbárban táncoló alak feledhető testtel és arccal. De nem felejti, hogy akármennyire szeretne más lenni, itt most neki bizonyítania kell, éppen ezért rendíthetetlenül dörgölőzik a másikhoz, tökéletes válaszokat váltva ki a férfi testéből, amitől aztán elégedetten sóhajt föl. Erre várt, erre számított, valahol tudta is, hogy ez fog történni, hiszen kevés olyan alak van, aki egy test mozdulatára ne válaszolna, még ha meggyőződése is, hogy a másik nemhez vonzódik, elég egy jól irányzott pillantás és egy tökéletes mozdulatsor, máris megmozdul benne valami. Ő pedig megmozdított valamit Titanban, ezt tisztán látja, serényen adja is alá a lovat, minden kéjes pillantással, elfulladó levegővétellel.
Akarná, hogy megharapja, hogy durván belé marjon, hogy a foga fehérjét kimutassa, nem félne tőle, egy másodpercre sem tudja rabigába hajtani a fejét, hiába a főnöke, hiába arrogáns a kisugárzása, Ivan dereka nem hajolna, inkább törne, mintsem behódoljon. Tökéletes játék lenne ez közöttük, folytonos harc, civakodás, türelmetlenkedés, forró csókok, erős pofonok, verekedés és forró szex, cigaretta füst, szétszórt porok. Még az ajkait is megnyalja, olyan valósan tudja vizualizálni maga előtt. - Ez csak egy érzés.- Ravasz mosolyra húzza az ajkát, nem ellenkezik, nem is helyesel, de azért elég sejtelmes, hogy sejteni lehessen nem ő a legszentebb dolog ezen a világon. Messze nem a legszentebb. A legmocskosabbhoz ezerszer közelebb áll, saját magát tartja a hívogató bajoknak, jobb vérszívó lenne itt bárkinél, csakhogy ő vér helyett a másik lelkét szipolyozná.
Hetykén rántja a vállát, de ebben a pillanatban már nehéz érdektelennek maradnia, a férfi túl játékos és izgató, neki feszül, és ő érzi, hogy belőle is mit vált ki a közelsége, a csókja, a hatalma. Leginkább ez izgatja, a férfi közelében lévő hatalom, amibe Titan megmártózik, nem csak mártózik, egyenesen fürdik benne. Királyként tündököl, ő pedig képtelen ellenállni a gyémántok csillogásának. Ezért csak izgatottan nyög egyet, ahogyan a másikra tapint, ujjai marokra zárják nadrágon kívül, pillantása igen kívánós. -  Már így is könyörögsz érte, a tested könyörög helyetted is, és ez... pont elég Titan. - Hajol rá a férfi nyakára, óvatoskodás nélkül harap bele, szívja meg, egyszerűen megjelöli, ha a másik nem küzd ellene, és ha küzd is, izgalmas verekedésbe keveredhetnének. Nem lenne az ellenére. - Számít egyáltalán, hogy mim nagy, ha ilyen állapotba tudlak hozni? - Rekedten csókol rá a másik szájára mielőtt a felsőjébe kapaszkodva fel nem rántaná, hogy igazán sietősen csatolhassa ki az övét.

Az égnek emeli a tekintetét, a sok klisés pillanattól öklendezni is tudna, de természetesen visszafogja magát és csak pofátlanul elfintorodok, kéretve magát, mintha egy kiéhezett picsa lenne akinek kedves szavakra és olyan bókokra lenne szüksége, amiket a férfi már másoknak is elsütött őelőtte. - Meg étterembe viszel és drága bort veszel? -Emeli magasba a szemöldökét, ezzel vetítve maguk elé bizonyos elképzelt forgatókönyveket. - Az a fajta srác vagyok, aki jobban igényli a vacsora előtti szexet, mint az azutánit. - Kihívó, mindig olyan nagyon kihívó, ezen még a másik arroganciája sem enyhíthet semennyit. Sőt föltüzeli, elképzelhetetlenül feltüzeli, kapcsolókat olt le benne, míg másokat föltornázik míg kötelességtudóan, meg egy kicsit izgalmasan dörgölőzik a másikhoz, szinte követelve elismerő érintéseket, elismerő gesztusokat, elismerő rándulásokat. A teste bizonyos eberekben hullámokat generál, másokban kőfalakat húz föl, benne meg lágyan csordogáló patakként ered végig.
Az arca élesen tudna roppanni, ha a másik jobban szorítaná, érzi a szorításban a dühöt és a felsőbbrendűséget, a dominanciát amit Titan a világnak üzen és amit a világ nem mindenféleképpen akar befogadni. Ivan megteheti neki, amit szeretne. Behódolhat, bármit elviselhet, ha a férfi igazán szeretné, és akárhogyan is nézi, a másik igazán szeretné.
Nem fog a férfi erőszakos ujjaira, megállítja magát a dörgölőzésben, tekintete a másik szájára siklik, tudja, hogy mit kell tennie, hogy milyen hízelgéssel simíthatná el a másik dühös fölényességét.
Hosszú pillái alól néz föl vágyakozva, mintha életében nem akart volna mást, csak Titant, ujjai engesztelve siklanak a másik mellizmain. - És mondd csak.. - Búgja áhítatos, sejtelmes tekintettel. - Ez a kettő nem ugyan az? A táncomnak egyetlen művészi értékelője van bébi, és akár tetszik neked, akár nem.. ez bizony a farkad. - Tökéletes időzítéssel nyalja végig a saját ajkait, pillantása az említett testrészre siklik, majd vissza merészen Titan mélyen berántó tekintetébe. Ujjbegyei egészen közéjük ereszkednek, céltudatosan, lélegzetét a másikéhoz igazítja mielőtt elé térdelne, onnan pislog fel bűnös tekintettel, ezernyi titkot ígérve, ezernyi megbánható pillanatot, forró, felejthetetlen másodperceket, fülledt nyögéseket és hosszan tartó kielégülést. Éppen csak nincsen miért megtennie. Hiába zongorázik a férfi fölött, hiába játszadozik vele, mint kutya a csonttal, nem fogja elfogyasztani, amíg nem lesz fogyasztásra alkalmas.
A nyelve azért kihívóan siklik a másik bőrén, tengersós érzést csal a nyelve hegyére, kíváncsiságot szór a szemeibe, megvakul tőle. Felkuncog, látja a másik szemében az értetlenkedést, érzi a saját vérében a megoldódó tabletta tüzét. - Miért ne kérhetnéd? - Simul hozzá, amikor a szájuk már olyan közel van, hogy érzi Titan édes leheletét a saját száján, érzi azt is, hogy mennyire kielégítő lenne a szájára csókolni, hogy a foguk milyen intenzíven koccanna össze, hogy harapnának, marnának, karmolnának finomkodás nélkül.
Belemosolyog hangos nyögéssel a kérdésbe, csípőjét a másik ritmusához igazítja, ellentétesen mozogva, tökéletes dörzsölést érve el. - Miért, te az a fajta vagy? - Nem bírja ki, közelebb hajol, fogai a másik szépen ívelt szájába tépnek játszadozva, hogy aztán húzódjon el tüzes, türelmetlen tekintettel. - Te ilyen fajta vagy? Akinek csak a szája nagy? -

- Miért, költő vagy baszd meg? - Kérdez vissza magasra szökő, incselkedő szemöldökökkel, ajkain még ott az a pimasz vigyor, ami alól kivillannak izgalmasan fehér fogai, és élvezi, annyira kibaszottul élvezi ezt a játszmát, a fölényes válaszokat, az odamarni kívánkozó visszaszólásokat, amik karomként akaszkodnak meg a bőrén, csakhogy nem tudnak rajta igazán fogást találni, hiszen tényleg élvezi, láthatóan szórakoztatja és kicsit sem bosszankodik rajta, még csak magára sem veszik, csak folyton incselkedik a pillantásával, a mosolyával, a tekintetével, az egész testtartásával. A főnöke persze egész gyorsan és könnyedén hűthetné le, visszavonulásra késztetve Ivant, csakhogy Titan legalább annyira, ha nem még jobban élvezi az adok-kapok játékukat, belesimul a helyzetbe, könnyedén asszimilálódik visszavág, harcos páncélt ölt, és nem veszi magára a dolgokat. Tökéletes alany ahhoz, hogy Ivan igazán jól szórakozzon vele, semmiképpen sem rajta.
- Ne aggódj Timothy, tanult vagyok. Inkább csak te nem ütöd meg a tökéletes mércéjét, de se baj, nem is azért fogok neked táncolni. -Úgy kacsint, mintha semmilyen vesztenivalója nem lenne, mintha nem húzhatná ki a gyufát egy-egy rossz mondattal, persze ettől nem is fél igazán, tudja hogyan kell lehűteni felmérgesedett gondolatokat, hogy miként kell élvezetes pillantásokat kicsikarni kemény tekintetekből. Ezért is fogja a táncát olyanra, amilyen, erotikus éle enyhít pofátlan viselkedésén, dörgölőzése engeszteléssel van fűszerezve, pillantása egészen felfalja a férfit, fejet ugrik annak hirtelen sötétebbé vált tekintetébe, megfürdőzik benne, közben az ajkát nyalja, íncsiklandóan feszíti a nyakát, kezével besimogat a másik felsője alá, izomrétegeket tapint ki, körmei kicsit bele is szántanak a kidolgozott hasfalba.
A nyelvét nyújtja, majd nagyot nyelve hagyja, hogy a kis pirula végig karcolja a torkát, keserű nyomot hagyva a nyelvcsapja környékén. Keserűt, de egészen izgalmasat, amitől a mozdulatai még hízelgősebbé válnak, amitől már egészen az ölében ül Titannak, pillantásával igyekszik rabul ejteni a másik tekintetét.
- Pedig egészen úgy érzem, hogy a magánszámom mégis csak kedvedre való. - Úgy búgja, mintha behízelegni kívánkozó macska lenne, pedig a férfi ujjai az arcát markolják, összepréselik a száját, neki pedig még csak a szeme sem rebben. Hozzá van szokva durva érintésekhez, furcsa vágyakhoz. - Miért kapnál bármit is ingyen, ha még csak nem is kéred? - Úgy  kérdez vissza, mintha joga lenne rá, de a beszélgetés fonala már nem is kifejezetten érdekli, ujjai már egészen a férfi mellkasán táncolnak. Kiszabadítja magát a szorítás alól, kimászik a másik öléből, egy másodpercre felvonja a szemöldökét, mielőtt lehajolna, hogy a nyelvét a jól kidolgozott izmos has közepén húzhassa végig. Forrónak érzi a másik bőrét, fölényesnek minden rezdülését.
Megállítja magát a nadrág vonalánál, onnan pillant föl vágytól megsötétedett pillantással. Újra az ajkát nyalja végig jelzésértékkel felruházva a mozdulatát. - Szóval fizetni fogsz érte, vagy megkérsz, hogy tegyem meg? - Ördögi mosollyal vár ki türelmesen, bármikor képes lenne abbahagyni, éppenséggel csak eléggé élvezi.

Az egyik szemöldöke pökhendin szalad a magasba a férfi éles hangja hallatán, szégyenérzet nélkül, kacérkodva pillant vissza, simogató megvetéssel a szavak súlyáért, lassú mosolyra húzódik a szája, fehér fogai kegyes jókedvvel villannak a másikra, mielőtt kínzó lassúsággal pislogna párat.- Most nekem kell megmondanom, hogy hogyan jelents be? - Undok körmönfontsággal kérdez vissza, beletúr a nedves hajába, szeme nevetős, az ajkai is nevetősek, a testtartása is mind nevetős, kinevetik a férfit, a fölényességét, a hatalmát, amit fölötte akar gyakorolni. - Azt hittem te vagy az én főnököm, és nem én a tied. - Biccenti félre kihívóan a tekintetét, látványosan mérve végig a másikat, a tökéletes köntösbe bújtatott akaratosságot. - Nem nekem kell azzal foglalkoznom, hogy hogyan jelents be, Timothy. - Kacér mosolya kiszélesedik  ahogyan megnevezi, persze tudja ám, hogy a főnökét nem így hívják, vissza tudja idézni a nevét, utána járt, okos fiú, tud róla ezt-azt, titkosnak hit információkat, hiszen tudnia kellett, hogy nem egy bizonyos embernek dolgozik, hogy nem egy csapdába sétál be. Leginkább csak Titan határait feszegeti, erőszakosan, ujjait a képzelt hegedűhúrokon húzza, játszik rajta, akár egy hangszeren, veszítenie valója úgy sem igazán van, nem fél a kirúgástól, sem a következményektől, csak nagykanállal faja az életet. Kínzó játékossággal rá is kacsint a másikra, az ajka látványosan szalad végig saját alsó ajkán, éhesen, kíváncsian, próbálkozva.
A törölköző bármikor lecsúszhatna a derekáról, ahogyan feszeng a másik előtt, csak felnevet rajta, nem kineveti, inkább vele nevet, lágyan gurgulázva, ezernyi szétgördülő gyémánt gurulására emlékeztet a kacaja, évekig kísérletezte ki, miként tudna tökéletesen nevetni, tökéletesen mozdulni, hogy másoknak megfeleljen. - Helyesbítenék, inkább csak mérsékelten jóképű. - Kihívóan vési tekintetét a másikéba, viszont hazudik neki. Roppant jó képűnek tartja, ezért is kacérkodik vele, ezért játszik, ezért próbálkozik, ezért feszegeti a határait. Persze tökéletes hazudozó, el tudná adni, hogy hidegen hagyja a férfi kinézete, de minek hazudjon egy olyan embernek, aki ilyen fertőben érzi jól magát, ahol ő?
Édes fű ízű a lehelete, ezernyi szoknyát tudna levarázsolni egyetlen mozdulattal, ha akarna.
Ivan hátán tőle apró, kellemes libabőr bontakozik ki, össze is szűkíti miatta a tekintetét, pillantása a másik vonzóan rózsaszín ajkaira siklik mielőtt hátrálna. Kaján vigyorral pillant föl a másikra. - Rövidnadrágban. A zenét te választod, de táncolni én táncolok, úgyhogy.. - Megrántja a vállát, hetykén, nagyképűen, beképzelten, aztán pedig csak felhúzza azt a nadrágot és a cipőt meztelen lábára, hogy követni tudja a férfit.
A zene ritmusa lágyan kúszik be a bőre alá, felfeszegeti a húsát a csontjairól, már azt a maradékot, amit mások martaléknak hagytak ott, két lábbal dobbantva érkezik Titan elé, a teste a zene ritmusával egy ütemben mozdul, egyszerre lágyan és nagyon keményen, jéghidegen és tűzforrón. Mozdulatai kemények, jól gyakoroltak, tudatosak. Szépen felépített koreográfia, ami nem csak bárgyú csípőringásból áll, hanem igazi táncból, erőteljes mozdulatokból, tökéletes figurákból, amikbe izgalmas csípőmozdulatok vegyülnek a zene éles ritmusára.Valahol a tetőfokánál, vagyis legalább amit annak érez, közelebb táncol a férfihoz, ráül a combjaira, hozzádörgölőzve követeli az érintéseket.
- Miért is ne? - Búgja félrebiccentett fejjel, a nyelvét készségesen nyújtja előre, ahogyan csak dörgölőzik és dörgölőzik, tenyere becsúszik a másik felsője alá, szemei kirobbanthatatlanok a kék íriszekből. Csak egy valaki állíthatja le, és az a valaki éppen most kínál neki pénzt.

A magánszáma után kapott dollárokat az alsónadrágja pereméről egy bőrtáskába szórja, gyűrött, koszos kis bankók esnek az edzős cipője mellé, ötlete sincs arról, hogy mennyi pénzt kaphatott, csak abban biztos, hogy nem lehetett olyan rossz, hiszen csalfa női ujjak tűztek több tucat pénzjegyet a nadrágjába, éhes tekintetük pedig úgy falták föl a testén végighömpölygő izzadtságcseppeket, mintha legalább mennyei mannaként tekintetnének rá. Ivan pedig úgy játszott rájuk, mintha soha nem is akart volna máshol lenni, mint odafönt  a színpadon villódzó fények és lüktető zene kereszttüzébe, mintha tökéletesnek érezné a pillanatot, semmi mást nem kívánva, mint mások testéhez dörgölőzve táncolni, női visítások és kéjes nyögések kereszttüzében.
Az egyik társa a vállára csap, dicséretként, ő meg félig oldalra sandító tekintettel vigyorog a csokoládé bőrű srácra, igazi étcsokoládé, feketébe forduló éllel. Pillantásuk egy másodpercre kíváncsian akad össze, mielőtt mindkettő tovább siklana. Ivan visszatalál a bankjegyek közé rejtett megannyi kincshez, motorokat, versenyautókat, luxusyachtokat ígérnek neki, ő pedig, mintha nem tudná, hogy hamis, csalfa ujjak adták nekik, elhiszi a mesét.
A zuhany alatt állva már az óceánon vitorlázik, csak a forró víz az, ami egy kicsit visszarántja a jelenbe, leégeti, lemossa róla a hazug ígéreteket, visszarántja a földre, ő pedig két lábon áll a realitás talaján. Lesikálja magáról a kéretlen simítások szerető nyomait, a kedves szavakat, a hízelgő ígéreteket, elmossa a puha ágyak ígéretét, és mire kimászik a gőztől forró zuhany alól, ugyan az marad, aki a performansza előtt volt. Nedves hajából a vízcseppek a hátán gördülnek végig, csak a derekára tekert törölköző képes őket megmenteni, mielőtt pocsolyákba sírnák a meg nem élt életüket.
Kispadra ül, úgy kotorászik a táskájában tiszta ruha iránt, arrébb hessegeti a hamis ígéreteket, amik bankjegyek formájában akadnak folyton a keze ügyébe, s csak lustán, kimért tekintettel pillant fel az idegenre.
Tekintete a lábszárától kapaszkodik egészen az arcáig, felfalja, megemészti és ki is köpi. - Attól függ ki kérdezi. - Felel lustán, pofátlanul elnyúlva a padon, kezein megtámaszkodva, lusta érdeklődéssel figyelve az izgalmas élű vonásokat. - Még csak be sem jelentesz, mégis mi a szarra küldenéd a fizetésemet? - Macskalustasággal figyeli a férfi fiatalos vonásait, az arcára húzódó mosolyt önkéntelenül tükrözi vissza, s fellökve magát a padról, közelebb lépked, fejét félrebillenti, a karjait a mellkasa előtt fonja össze, arca finoman kihívó mosolyba szalad.
- A főnökömnek pedig nem lenne szép dolog seggfej módjára viselkednie, de hát ilyen ez a világ, nem? Ilyen pofátlan, és nagyképű. - Nem zavartatja magát, egészen a másik arcába mászik, érzi rajta a fű keserédes illatát, a dohány a torkát kaparja, megül a másik ruhájának élein, ő pedig belekapaszkodik ezekbe az élekbe, tekintete éhesen csúszik a másik mohó szempárba, és csak megrántja a vállát, kihívóan ugranak az izmai vezényszóra. - Táncolhatok neked, ha szeretnéd. Úgyis már csak takarítanak. - Nem zavarja meg a zöldhasúk piszkos szaga, szemöldökét emeli a magasba, oda sem pillant a rezgő kis ígéretekre, ujjai máris a másik mellkasára simítanak, végiga köldöke vonaláig, hogy aztán kacsintva húzódhasson el, és boxeralsót húzhasson, rá pedig sport rövid nadrágot.
[b][i]- Szóval? Jössz? -[b][i] Búgó tekintetet emel a szőkés tincsek fölényes tulajdonosára, szemei egészen veszedelmes kalandokat ígérnek, izgalmasakat, sosem felejthetőket.