- De ne valami seggfej dolgot írj neki, inkább olyan kedveskedőt. Mondjuk ugye ez attól is függ, hogy mit akarsz tőle. - Kezdem el morfondírozni rajtad meg a fura lányon, és hát tudod nem annyira értem, hogy eddig miért is nem írtál neki, mármint ha jó fej, és mondjuk jól érezted magadat vele, akkor eddig miért nem kerested? Kicsit próbállak is méregetni, de ennyi fű és sör után leginkább csak kancsalítva igyekszem fókuszálni, ami valószínűleg nem sikerül, úgyhogy egy ponton inkább már meg sem próbállak téged bámulni, pláne nem megérteni, inkább a földet bámulom és komolyan elgondolkozom azon, amit kérdezel. - Hát nem tudom, remélem nincs olyan ismerősöm, mint Lucius. Lehet elárulna, ha arra kerülne sor. - Húzom el egy kicsit a számat, mert hát akárhogyan is nézzük, Lucius Malfoy köpönyegforgató volt. Persze nem kifejezetten lehet ezért hibáztatni, elvégre gondolnia kellett a neve becsületére, de azért manapság a név becsülete már nem számít annyira, szóval a köpönyegforgatás is egy nagyon szemét dolog lenne.

Megrázom a fejemet, nehogy ebbe a gondolatmenetbe nagyon is belevesszek, helyette csak felvihogok, mert tudod eszembe jut, hogy Pettigrew hogyan is nézett ki a filmekben és valamiért ezt roppant viccesnek tartom, pedig esküszöm nem hasonlítasz rá egy csöppet sem. - Lehet tudok egy-két trükköt, amivel megnőhet a fogad, meg érted... - És én ezen elég sokat és jót szórakozom, nevetve dőlök el a földön, vihogva fetrengek, és a végére már legalább annyira fáj a hasam, hogy levegőt venni is alig merek, ami miatt kicsit fuldoklani is kezdek, de közben egyfolytában nevetek, ahogyan elképzellek téged hajbókolva, patkány farokkal.

Köhögve kapkodok levegő után, a sörért nyúlok, amit aztán megint egy kicsit félrenyelek, valahogyan az agyamat annyira betompította már a sok tudatmódosító, hogy nem igazán akar rendesen működni.- Ja, jól vagyok. - Köhögök párat, aztán el is vigyorodom, meg még a hüvelykujjamat is fölemelem, hogy lássa: minden a legnagyobb rendben van, nem fogok itt neki megfulladni az erdő közepén.

Az eszmefuttatásodat azért eléggé próbálom megérteni, csak nem annyira megy, mert hát nem tudom eldönteni, hogy a végén mi lett a másikkal és rákérdezni sem merek, meg hát tudod most lehet te azt hiszed, hogy én a nyulat arra tartom, hogy megegyem, pedig nem, mert Bubbs csak egy szimpla háziállat - jó nem szimpla, mert annál sokkal több!! - és sosem fogom megenni, szóval a hasonlat annyira nem állja meg a helyét, de persze azért én rendesen bólogatok, mintha érteném. Pedig nyilván nem értem. - Ja, nyuszi kilőve. - Bólogatok továbbra is, a sok bólogatástól meg egészen megszédülök, de azért a füves cigiért nyúlok, hogy újból slukkoljak.- És akkor a patkány is kilőve pedig érted Kínában is megeszik. Lehet találnánk ám valami jó kis receptet. Nem próbáljuk ki? Tudok egy menő detoxikáló varázslatot, ha nagy gáz lenne. - Vigyorodom el, mert hát amúgy miért ne? Én vagyok abban az állapotban, hogy szó nélkül felfaljak egy adag patkányt, persze utána biztosan szentségelnék amikor napokig gyomorrontással feküdnék, de most elég lelkes vagyok.

- Hát, lehet, hogy nem gondoltam bele. - Vallom be félszegen, már amennyire egy részeg és betépett ember félszeg lehet. Lehet, hogy azt hittem, hogy a félelmeim elmúltak, de nyilván nem múltak el, és tudod, ha tovább ebszélünk róla, az egész csak rosszabb lesz. Szóval így lehet, hogy jó lenne ha nem boncolgatnánk ám a témát.

- Csend és lemaradás. Oké. - Ismétlem utána eléggé meggyőzően, vagy legalábbis próbálok meggyőző lenni, de hát még én sem hiszem el, hogy ilyen állapotban képes leszek csendben lopakodni.

- Öööö.. mi fog pontosan történni? - Kezdem el a számat rágcsálni, meg azért el is kapom a pillantásom rólad, most, hogy így vetkőzöl, mert tudod elég helyes pali vagy és most nem éppen vagyok olyan állapotban, hogy meztelen és vonzó férfiakat bámuljak, már ha csak azt is tekintjük, hogy épp készülsz valamire, és ha most átváltozol akkor képtelen leszek nem azt bámulni, ha meg meztelenül rohangálsz majd, akkor.. hát akkor lehet azt fogom hinni, hogy nem vagy normális. - Biztos ne próbáljak egy pizzát rendelni? - Kérdezem meg, biztos ami biztos alapon.

-Lehet ezt kellene tennem – bólintok egyet – Írok neki, ha túléljük ezt a sátrazást – itt rávigyorgok Silasra, mert persze, hogy túléljük, elvégre is ez egy hétköznapi, mezei kempingezés nulla veszéllyel. Maximum annyi bajunk eshet, hogy elszívjuk az agyunkat és nagyon csúnyán berúgunk a sörtől. Ez meg nem is hangzik olyan vészesnek, nem? – A görkorcsolyás lányok talán kicsit elvonnák a figyelmemet, de egyébként tök jó ötleteid vannak – elismerően csettintek egyet a nyelvemmel, mert ezek közül egyik se jutott volna eszembe pedig azért egészen kreatívnak gondolom magam. De legalább azt megtudtam, hogy ha véletlen elakadnék egy randi helyszín választásban, akkor Silashoz kell fordulnom.
Én viszont úgy tűnik megbukok a sátrazás szervezésében is, mert a hűtőtáskát meg minden más egyéb nassolnivalót, amit el akartam hozni és összes is készítettem, mindet otthon hagytam. Eddig amúgy annyira nem is éreztem magam éhesnek, de ahogy realizálódik bennem, hogy egyébként tényleg nincs mit ennünk a hasam úgy kordul meg, mintha már órák óta éheznék.
- Nem tudom, van esetleg olyan ismerősöd aki azt hitte, hogy meghaltál és volt egy kis külön jeletek? Valaki aki olyan neked, mint a Nagyúrnak Bellatrix? Vagy .. Lucius? – természetesen még mindig úgy beszélünk erről a témáról, mintha tényleg valósággá válhatna akkor viszont az azt jelentené, hogy én lennék … - Várj, akkor most ha Te leszel a Sötét Nagyúr akkor én vagyok Pettigrew? – elhúzom a szám, mert ez minden csak nem hízelgő meg én tényleg nem árulnám el a barátimat, meg hát valljuk be: semmi közös nincs Féregfarkban és bennem.

Bár ha úgy nézzük akkor árultam el Silast, amikor megígértem neki, hogy hozok kaját és mégse tettem. A picsába.

Még szerencse, hogy eszembe jut, hogy amúgy farkas is vagyok – mintha ezt el lehetne felejteni – tehát akár vadászhatunk is. Vagyis én. Silas meg mondjuk végezhetné azt a feladatot, amit anno az őskorban a nők: faágak és bogyók gyűjtögetése. Ez pedig már sokkal elérhetőbb opció, minthogy fellőjük a Sötét Jegyet és Silas valamelyik híve – vajon vannak egyáltalán hívei? mert egyébként simán el tudom képzelni róla, hogy valami szektának a vezetője – megjelenik pár doboz pizzával.
-Jézusom, jól vagy? – aggódva pislogok a srác irányába amikor majdnem megfullad a sörtől és nem tudom hirtelen, hogy most ezt a nyúl vadászat említése vagy az okozza, hogy megint látott valamit mögöttem amitől megijedt. Mivel kellőképpen be vagyok már tépve így az utóbbi opció kicsit el kezd zavarni, megtéveszti a farkasomat is és érzem ahogy tiszta libabőr leszek, közben nem akarok megfordulni mert mi van ha tényleg ott van valami. Szerencsére akkor kiderül, hogy a nyúl volt az ami ennyire felkavarta Silast, nem pedig az, hogy valami szörny megjelent mögöttem. Kicsit felsóhajtok.
- Nem tudom, nekem anno volt két csirkém akiket tökre szerettem és az egyik átváltozás során széttéptem az egyiket- jó lehet, hogy ezt a sztorit mondjuk pont nem most kellett volna elmesélni és kicsit el is hallgatok, de mivel elkezdtem ezért egy rendes lezárást csak illene adnom a történetnek –  De utána kétszer annyit kapott enni a másik és így azt hiszem rendben voltunk – azt azért nem teszem hozzá, hogy az életben maradt csirkét meg Bartie tépte szét farkas alakban, mert akkor tökre azt hihetné Silas, hogy mennyire nem tudjuk uralni a szörny alakunkat, amiben talán egy picike igazság is van, de hát ez már kurva régen történt  - De jó. Akkor nyuszi kilőve – elvigyorodok a szóviccen, bár lehet csak én tartom viccesnek szóval megköszörülöm a torkom és elfintorodok a patkány gondolatára – Nem, patkányt ne. Hidd el nekem, hogy abból semmi jó nem lesz. Mondjuk lehet csak nyersen hánytatnak meg – vállat vonok és iszok a sörömből, közben azon gondolkozok, hogy mennyi esélye van annak, hogy mondjuk egy őzet vagy akár egy kóbor kutyát találunk, akit levadászhatok, hogy vajon mennyire ijesztik el ezeket az állatokat a túrázók meg … a farkasok.
- Fóbiád van az erdőkkel kapcsolatban? – felvonom a szemöldököm – Ezt mondjuk lehet megemlíthetted volna amikor …nem is tudom,  megterveztük, hogy sátrazzunk egy erdőben? – vagy lehet, hogy említette csak én nem emlékszem? Remélem, hogy ez egyébként nem így van, mert akkor megint kiderülne, hogy annyira nem is vagyok jó barát.  Silasnak viszont nagyon hatásos a könyörgő kiskutya tekintete, szóval megadom magam.
- Jó, legyen. Velem jöhetsz, de maradj le meg...ne csapj zajt – kiiszom a maradék sört és kibújok a pulóveremből – Viszont most le kell vetkőznöm, mert nem terveztem be semmi állatkodást – hahaha, saját magamat lehet jobban szórakoztatom, mint Silast ezekkel az elképesztően béna és szar poénokkal – és nem hoztam váltás ruhát. Ha gondolod most videózhatsz – széles vigyort villantok Silasra ahogy megszabadulok a pólómtól és elkezdem levetni a nadrágomat is.

Én aztán biztosan nem foglak elítélni, amiért a milfekre buksz vagy éppen nem buksz, hiszen ezen a ponton semmi létjogosultságom nem lenne hozzá, elvégre én több középkorú férfival kezdtem már ki a tinédzserkorom hajnalán, mint amennyit képes lennék bevallani, úgyhogy inkább csak csöndben maradok és bámulom a lábamat, meg a port a lábam alatt ahol éppen kis hangyák szaladgálnak, közben meg igyekszem egyáltalán nem azokra a férfiakra gondolni akikkel tizenhat évesen lefeküdtem, mert a felének a nevére nem is emlékszem a másik felével kapcsolatban meg nem túl pozitív élményeim vannak, meg róluk aztán amúgy is csak a szüleim jutnak eszembe, hogy mennyire kiakadtak, amikor megtudták a dolgot, és ettől csak borzalmasan szomorúvá válok.

Aztán elgondolkozom a válaszon még egyszer, közben pedig végiglapozom a saját élményeimet ezzel kapcsolatban, és hát tudod nem vagyok valami releváns a témában a tucatnyi tinder-randival a hátam mögött, aminek a kilencven százaléka azzal végződött, hogy lefeküdtem a taggal, de ezt nem akarom megmondani neked, mert hirtelen olyan srácnak kezdessz tűnni, aki ezeket elég komolyan veszi, mármint nagyon lelkesnek tűnsz, úgyhogy én nem akarom ezt elbaszni a hozzá nem értésemmel.
- Miért nem hívod el megint egy randira? – Végül is azt hiszem ez tűnne a legépeszűbb ötletnek, vagy legalábbis így betépve elég jól hangzik. - Bár nem tudom. Elmehetnétek autósmoziba vagy olyan bárba ahol görkorcsolyás lányok szolgálják föl a turmixokat. – Mondjuk én nem ismerem ezt a lányt és hát fogalmam sincs, hogy te mit csinálsz szívesen randevúkon, de nekem ezek az ötletek nagyon is tetszenek, és ettől megint csak elszomorodok.

Meg közben megvakarom a fejemet annak a reményében, hogy ettől jobb lesz, vagy hogy ettől kevésbé leszek éhes, csak hát az van, hogy reggelire is csak csokis palacsintát ettem, és a reggeli már nagyon rég volt, és már azt sem tudom, hogy hány óra van nekünk meg nagyon sok sörünk van, és ha nem ehetek valamit inni meg ihatok, akkor a végén szét fogom hányni ezt az elég szép kis helyet. Felnevetek, de a nevetésemben ez az egész benne van, úgyhogy jobb ha tudod, hogy ez a sors vár ránk amennyiben nem tömünk belém valami ehetőt.  - Vajon ki jelenne meg először, ha fellőném? – Komolyan úgy gondolkozom el ezen a témán, mintha opció lenne hogy fellőjek egy Sötét Jegyet és arra bárki idehoppanáljon. Tényleg megártott ez a sok fű. Amúgy is nagyon erős a cucc, olyan igazán szédítő.

Azért én belekortyolok a sörömbe, ha már vesznie kell a dolognak, akkor vesszen rendesen, és kicsit félre is nyelek, hogy aztán köhécselve próbáljak nem megfulladni itt melletted. A mellkasomat csapkodom köhécselve. - Nem ehetek nyulat. – Rázom meg a fejemet hirtelen. - Van egy nyulam, nem árulhatom el ilyen barbárságokkal, hogy nézhetnék aztán a szemébe? – Kicsit úgy is bámullak, mintha egy ellenség lennél, aki ilyen mocskos dolgokra akar rávenni, de aztán elég hamar el is nevetem magamat. - Nem vadászhatnál inkább patkányra? Vagy kígyóra, vagy bármi másra? Bevállalok ételmérgezést is, csak ne kelljen már a háziállatom fajtársait elfogyasztanom. – Harapok az ajkamba és aztán inkább slukkolok még egyet a füvescigiből, mintha nem lenne elég, aztán meg lesütöm a pillantásomat mielőtt felbámulnék rád. - Meg amúgy is.. lehetne hogy.. veled menjek? Van ez a furcsa fóbiám az erdőkkel kapcsolatban, és lehet bepánikolnék ha itt hagynál egyedül. Megígérem, hogy csendben maradok és nem veszlek videóra, csak.. kérlek! – Próbálok valamilyen hihető kiskutya szemeket bevetni a dolog érdekében, hátha megvehetlek ezzel. Ugye megvehetlek vele?

Egészen addig a pontig viccesnek tartom a történetet amíg arról van szó, hogy én, mint vérbeli mardekáros biztosan szétszívattam volna azt a kis aranyos hugrabugos fejét. Amikor azonban közli velem, hogy amúgy be se kerültem volna, mert nincs varázserőm. Akkor már annyira nem őszinte a mosolyom és oké, biztos, hogy az elszívott fű mennyiségétől esik sokkal rosszabbul, mint ahogy azt kéne de akkor is. Elneveti magát – hogy tud ilyenkor ilyenekre gondolni ? - mire én is rávigyorgok, de tudjátok ez az a vigyor amikor amúgy belül sírsz. Főleg azután, hogy még azt is felajánlja, hogy a Szükség Szobájában bujtatna. Így most kicsit el is érzékenyülök, szóval tényleg itt az ideje véglegesen dobni ezt a boszorkány, Roxfort meg, hogy egy kibaszott mugli – vagy még rosszabb: kvibli – vagyok témát.

Valóban használhatatlan információkat osztok meg Silasszal Floról, de mindez annak tudható be, hogy amikor felidéztem Flo arcát meg az egész randinkat akkor annyi minden rohamozta meg az agyamat és annyi minden el akartam mesélni a lányról Silasnak, hogy azt se tudtam merre kezdjem és végül sikerült a hangyányit semmitmondó dolgokat mesélni. Szóval tényéeg nem tudom hibáztatni amiért ebből az jön le neki, hogy a milfekre bukom. De egyébként meg … ki ne bukna milfekre? Milfekre is.
- Nem kimondottan a milfekre – jegyzem azért meg de most már vigyorgok is ( anélkül, hogy belül sírnék ) - De persze nem azt mondom, hogy amúgy a milfek szóba sem jöhetnek. Érted – mármint lehet, hogy pont nem érti de amikor gyerekként az első pornóújságod valahonnan az 1980-as évekből származik akkor utána kicsit megborulnak a dolgok. Bár lehet csak nálam, szóval erről azért lehet nem ártana megkérdeznem Remust amennyiben hazatolja a pofáját. Remus gondolatára pedig mérgesen fújok egyet. De csak egy pillanatig hagyom, hogy a viharfelhők elkezdjenek gyülekezni a fejem felett – most sokkal fontosabb dolgom van.

- Hm – Silasra nézek, mert egyébként nem igazán tudom, hogyan kell reagálni egy coming out-ra meg annyira nem is tudom, hogy kell-e egyáltalán másként kezelni ezt az infót mintha annyit mondott volna, hogy mondjuk Ő igazából tag egy csakraszex kedvelő szektában. Akkor már inkább vonzódjon a férfiakhoz – Igazából a lényeg ugyanaz – vonom meg a vállam én is még mielőtt ülőhelyzetbe tornázza magát, hogy aztán akaratomon kívül halálra ijesszem. A gyomrának korgása pedig ráébreszt arra, hogy amúgy én is mennyire kurvára éhes vagyok.

És tök jó is lenne, ha csak bebújnék a sátramba, előszedném a hűtőtáskából a húsokat meg a konzerveket aztán csinálnánk egy fasza kis tüzet közben megennénk a snackkolbászokat meg meginnánk még vagy három üveg sört. De természetesen mivel nem tudtam nemet mondani Bartienak meg a rohadt erős spanglijának így feledékennyé váltam és most hűtőtáska nélkül nézünk egymásra bambán. Vagyis én biztos, hogy bambán, Silas meg éhesen de közben mégse akar leüvölteni elsőre amiért nagyon hálás vagyok. Nem hiszem, hogy most olyan jól fogadtam volna egy fejmosást, mert azt már ugye előre megkaptam Mimitől, még indulás előtt.
- Talán ha fellőnél egy Sötét Jegyet az égre … akkor talán – bólogatok aztán azzal a lendülettel meg is rázom a fejem – Nem, nem rendelhetünk pizzát mert akkor ennyi erővel kiülhettünk volna egy parkba piknikezni. A pizzával megszegnénk a kempingezés íratlan szabályat – azt meg ugye nem engedhetem, mert ezek a szabályok amiket az Eastaughffe kempingezések során random hoztunk, ezeket megszeghetetlenek. Még Mimi és Bartie se szegte meg őket egyszer se – utóbbi pedig nagy dolog!
- Talán … vadászhatnék – nézek körbe majd aztán Silasra és egyre jobban tetszik az ötletem, bár lehet, hogy ez az ötlet a farkasomnak tetszik igazán – Biztos akad itt valami állat, amit aztán megehetünk, mondjuk egy … nyúl. Mit szólnál egy nyúlhoz? Levadászom, megnyúzzuk és megsütjük. Kereshetnél gallyakat majd. Szóval... nyúl?

Összepréselem az ajkamat és eléggé elképzelem ahogyan mi éppen a Roxfortba járunk és rajtad zöld nyakkendő van, rajtam meg éppenséggel sárga. Azt is megpróbálom elképzelni, hogy amúgy milyen lenne a dolog, hogy lenne kivitelezve, és arra jutok, hogy biztosan a Roxfort Expresszen ismerkedtünk volna meg, jóban is lettünk volna az első vonatúton, csak aztán a Teszlek Süveg biztosan másik házba osztott volna minket, és a szép és ígéretes barátság rajtad elbukna. Mert hát ugye egyértelmű, hogy te kerülnél fasz társaságba és te válnál egy pöccsé. Úgyhogy igazából ez az egész a te hibád lenne, de nem akarom ezt így az arcodba vágni, mert ugye nem vagyunk a Roxfortban, úgyhogy csak annyit mondok, hogy - Egyébként te be se kerültél volna. Nincs varázserőd. - És egy kicsit ez fasz megnyilvánulás, ne is mond, de esküszöm, hogy a fű teszi. Úgyhogy rád is nevetek, mert igazából ezen mos tök fölösleges lenne összeveszni, mondjuk én biztos össze tudnék rajta, de nem éppen veled akarnék, szóval érted. - De ne aggódj én bejuttattalak volna, és lakhattál volna a Szükség Szobájában. - Nyúlok közelebb, hogy megveregessem a válladat olyan baráti veregetéssel, aztán pedig valahogy igyekszem végleg elengedni ezt a  témát, mert ebben egy kicsit - jó nem csak ebben - eléggé lelki társamnak érezlek.

Aztán egy kicsit elkezdesz beszélni a nőről, tényleg csak egy kicsit, olyannyira kicsit, hogy semmit nem tudok meg róla azon kívül, hogy bírja a múltkor zenéit, amitől olyan furcsának érzem, nem mintha én nem bírnám, de érted. - Szóval akkor te így a MILFekre buksz? Nem baj, nem azért kérdezem.. - Köszörülöm meg a torkomat, aztán persze rögtön hozzá is teszem, mert nekem aztán halál mindegy, hogy kit dugsz meg, csak így nem tudom, azt hiszem nem gondoltam volna rólad, hogy érted. De hát ez nem is valami olyan dolog, amit ránézésre meg lehet állapítani úgy gondolom.  Összevonom a szemöldökömet, és az jut eszembe, hogy én srácokkal osztok meg random dolgokat magamról, és hogy akkor ez jó-e vagy nem. Mármint ha Albert rájön, vajon ugyan ezt fogja gondolni, mint amit te, hogy ez egy ilyen jó jel dolog, vagy hidegen fogja hagyni?

Felsóhajtok miközben úgy fekszem a koszos fűben, hogy egy gally a hátam közepét nyomja, és ettől elég kényelmetlen a pozíció, de az sokkal kényelmetlenebb, hogy nekem most konkrétan be kell vallanom, hogy nem érdekelnek a nők. Mármint azt hiszem ezt sosem füvezés közben szerettem volna a tudtodra adni, de ha már így hozta, akkor: - Nem tudom, én mindig pasikkal akarok inkább másodjára találkozni. - Megrántom a vállamat, ami olyan furcsának tűnik itt fetrengve, mert ugye ott az a gally a hátam mögött, ami fel is sérti a lapockám alatti vonalat, de inkább nincs is kedvem megmozdulni, mert ebben a percben itt feküdve minden tökéletes lehetne, ha éppen nem bámulnál úgy a hátunk mögé, mintha látnál valamit, amitől én persze pánikolni kezdek és felülök. Beleszédülök a mozdulatba egyébként. - Jól van már, csak... - Ezt a mondatot persze nem fejezem be, mer közben megkordul a gyomrom, meg amúgy sem tudnám elmondani neked azt az egészet, ami nyilván nem a te hibád.

Csak bámullak, ahogyan a hűtőtáskát keresed, és egy kicsit elvesztem a reményt, hogy rendes ételhez jutunk majd, de hát amúgy általánosságban mirelit pizzán, tojáson és melegszendvicsen élek, nem hiszem, hogy összedől a világom, ha ma este nem kapok vacsorát. Megrántom a vállamat, mert én eleve magamat is elhagytam volna idefele jövet, úgyhogy a hűtőtáskádról semmiképpen sem tudok nyilatkozni.
- Szerinted, ha felhívok egy pizzériát, és elmondom, hogy egy kőrisfa tövében ülünk a Tiltott Rengetegben, ide fognak találni? - Ezt persze csak félig szánom viccnek, mert a másik felében halál komolyan gondolom, hogy felhívhatnánk valami gyors éttermet.

Egy picikét aggódni kezdek Silasért amikor olyan idétlenül kezd el nevetni a tényen, hogy azokat a fákat jobba felismerem amiket már lehugyoztam és már majdnem megkérdezem, hogy amúgy jól van-e de aztán végül csak nem fullad meg a saját röhögésétől, én meg megnyugszom egy kicsit. Na meg egy kicsit kellemetlenül is érzem magam, mert ez már megint intimebb téma volt, mint amint talán megengedett két barát között. Vagy hát talán ezt is barátság válogatja? Mindegy.

Miközben lent tartom a füstöt figyelem Silast ahogy elfekszik a fűben és átfut az agyamon a gondolat, hogy követem a példáját de aztán valahogy kivitelezni már nem sikerül a dolgot így továbbra is maradok törökülésben közben hallgatom a hugrabugos okfejtését.
- Tudod, ha mindketten a Roxfortba járnánk és te hugrabugos lennél én meg mardekáros nem hiszem, hogy jóban lennénk – egy kicsit szomorú él költözik a hangomba, mert hát egyébként tényleg nem sok esély lenne rá, hogy egy mardekáros összehaverkodjon egy sárgával – szinte biztos vagyok benne, hogy halálra szopatnálak – lepöckölöm a parazsat a cigi végéről és egy kicsit kénytelen vagyok megnyálazni a jointot mert sikeresen félreég – szóval talán jobb is így. Elvégre te így is varázsló vagy és még olyan idétlen talárt se kell hordanod.

A komoly társadalmi és világot érintő témáról visszaváltunk egy kicsit lazább csevejre miután Silas olyan okosan tereli a szót rám, én pedig túlságosan is be vagyok már tépve ahhoz, hogy ezzel különösebben foglalkozzak és ellenkezek vagy majd később újból felhozzam neki, hogy mennyire nem egészséges az életvitele. Meg amúgy sem vagyok az anyja. Se az apja.
- Nagyon is – bólintok és közben már ki is rajzolódik előttem Flo arca, de leginkább a tekintete amitől amúgy egész este olyan érzésem volt, mintha megfigyelne, mintha sokkal több mindent látna mint én, mintha scannelne, mint valami robot … Meg kell, hogy rázzam a fejemet, hogy a gondolataim ne legyenek még merészebbek és kezdjen hasonlítani Flot egy terminátorhoz, de már meg is jelenik előttem Arnold meg eszembe jut valami fontos a Skynetről is de inkább megtartom magamnak és arra erőszakolom az agyam, hogy visszatérjek a Silassal folytatott beszélgetéshez és ne saját magamat szórakoztassam...a fejemben – És nagyon jártas a 80-as évek zenéit illetően, nem tud veszíteni, jajjj és képzeld... - itt egy kis hatásszünetet tartok, mert számomra nagyon fontos dolgot készülök megosztani a földön heverő fiúval – Rick és Mortys pólója volt! - összecsapom a kezem, mint egy kisgyerek aki éppen nagyon örül valaminek – szerintem igen – válaszolok végül a kérdésére de aztán mérlegelnem kell a válaszomat, mert talán túl hamar vágtam rá a választ, mert egyébként lehet épp a kedvesen lerázós fázisban vagyok Floval – Vagyis hát szinte mindennap beszélünk és random dolgokról osztunk meg képeket egymással. Ez csak jót jelent, nem? Mármint te honnan tudod, hogy egy csaj akar-e veled másodjára is találkozni? - megütögetem a botommal az államat – Nem is tudom, hogy mikor akartam másodjára is találkozni egy nővel.

Igazából tényleg csak elbambulok pontosan Silas válla fölött, nem akarom megijeszteni meg ilyenek de utána én is összerezzenek amikor olyan hirtelen kel fel, amilyen hirtelen egy embernek vagy boszorkánynak se szabadna felülnie.
- Jajj ne fossál, a kutya se jár erre – legyintek – bár kutyák talán pont, hogy járnak erre meg farkasok is de hát azokkal simán elbánok – igyekszem nem annyira fellengzősen mondani, de egyébként meg tényleg így van esetleg ha egy nagyobb falka akarna megtámadni akkor lehet hátrányban lennénk bár ki tudja, Silas valószínűleg sokkal veszélyesebb, mint amilyennek kinéz. Remélem.
- Nem volt nálam hűtőtáska? - ismétlem meg Silast és valami nagyon-nagyon rossz érzés kerít hatalmába de azért felpattanok az ülőhelyzetemből és megindulok a sátram felé, mert mintha emlékeznék arra, hogy beraktam a hálózsák mellé a táskát, amibe tök sok snack kolbászt raktam meg grillezni való zöldséget és még barbecue szószt is, mert emlékeztem rá, hogy Silas szereti. De lehet, hogy ez az emlék igazából a múltkori kempingezésről maradt meg, amikor nem is Silas miatt raktam el a barbecuet hanem Bartie miatt.
- Baszdmeg – felszisszenek ahogy a sátramba behajolva a nagy SEMMIT látom, legalábbis a hűtőtáskának se híre se hamva – lehetséges, hogy esetleg elhagytuk idefele jövet a táskát? - kérdezem óvatosan Silasra pillantva de már eszembe is jut ahogy a nappaliban a kanapé mellé lerakom a táskát, Mimi külön szól, hogy ott fogom felejteni ha nem a hálózsákom mellé rakom a bejárati ajtó mellé de én csak ráförmedek, hogy nekem itt ugyan ne okoskodjon már állandóan.
- Nos … előfordulhat, hogy otthon hagytam -

Csak összeráncolom a szemöldökömet és közben a fű okozta kábulatban próbálom nagyon megérteni, hogy miért volt növényismereti órád, és abban miért kellett fákat megkülönböztetned egymástól, miért nem csaj az egyszerű gyógynövényekre koncentrálódott ez a fajta ismeret, de hát hé, nem én leszek az aki ítélkezik: állami iskolába jártam és a mosdóban cigiztem szünetben, összehaverkodtam a legmenőbb taggal, akinél mindig volt egy bokszer, meg pár katonai kés és ez kellő biztonságot nyújtott nekem, hogy szépen végigevickéljek azon a pár éven, és igazából szerettem is az állami iskola nyújtotta kényelmetlen helyzeteket, úgyhogy lövésem sincsen neked milyen lehetett. Legalább ezer kérdést szeretné erről feltenni, leginkább arról, hogy akkor te miként lógtál az órákról, meg hogyan vettél részt diákcsínyekben, de persze nem kérdezek rá, mert a gondolataim túl kuszák, hogy bármi értelmesre tudjak gondolni. Aztán meg felnevetek, olyan hosszan és annyira ütemtelenül, hogy a végén azt hiszem, hogy meg fogok fulladni. Nyitnom kellene rólad egy albumot a telefonomban, kedvenc kutyusom néven, bár lehet, hogy brutálisan berágnál miatta, úgyhogy erről semmit sem mondok, csak vihorászok, míg a cigi vissza nem kerül hozzám.

A két ujjam közé csípem, aztán jó mélyen letüdőzöm, végül pedig felé nyújtom és csak úgy natúran, ahogyan a természet megadta hátradőlök a poros-koszos fűbe, és bámulom a fejünk fölött lágyan ringó leveleket. Csodaszépek, lágy rezgésűek és Massachusettsre emlékeztetnek, az ottani erdők lágy fuvallataira, a levelek közt beszűrődő napsugarakra, meg úgy nagyjából az egész ottani életemre, ettől meg eléggé elszomorodok, és persze tudom, hogy ez igazából a fű hibája, de azért elég nagy mélabú költözik valahova a mellkasom közepébe. Ha nem beszélnénk olyan dolgokról, mint a Harry Potter, vagy nem mozgolódnál itt mellettem, biztosan besüllyednék valamilyen mély és depresszív állapotba, ahonnan aztán nem tudnék kimászni még azután sem, hogy a marihuána hatása elszállt. Valószínűleg itt maradnék örökre így bámulva a fákat amíg valaki értem nem jönne. De szerencsére itt vagy, úgyhogy ilyenre esély sincsen.

- Szerintem a hugrabug lett mindig alul értékelve, pedig tök sok potenciál van azokban a karakterekben. - Mondjuk én biztos abba a házba akartam volna kerülni, ha esetleg küldtek volna levelet, de sosem küldtek. Azt hiszem ez életem legnagyobb csalódása volt tizenegy éves koromban. Biztosan jól állt volna a talár.

- Szép lány? - Bámulom tovább a fákat, de közben tökre nem érdekel, hogy szép volt-e vagy sem, a szépség annyira relatív, nekem a nők nem is igazán úgy szépek, mint neked, és neked a férfiak nem is tekinthetők szépnek, úgyhogy nem is biztos, hogy hallgatnom kellene a megítélésedre. - Fogtok még találkozni? - Ez mondjuk már egy kicsit jobban érdekel, de még mindig nem annyira, mint mondjuk az, hogy én ezer éve nem voltam egy normális randevún. Engem senki nem visz kvízestekre és ez azért valahol nagyon szomorú.

- Hát.. asszem igen. - Pillantok rád, szerintem pont akkor maikor a hátad mögé tekintgetsz, úgyhogy felülök, mint a kelj fel Jancsi, és én is arra bámulok borzalmasan dübörgő szívvel, tele félelemmel és utána csak rád bámulok. - Egyfolytában rám hozod a frászt baszd meg. - Nyelek egy nagyot és inkább vissza sem dőlök az előbbi helyemre. - Remélem hoztál barbecue szószt!- Kicsit kínosan bámulok rád, mert még mindig vadul dübörög a szívem, de közben elég éhes is vagyok. - De nem volt nálad hűtőtáska. Vagy de? -

- Tudod volt egy ilyen.. növényismereti óránk is – ami amúgy tényleg volt, mert a Papa fontosnak tartotta, hogy ha kiszabadulunk majd az erdőbe akkor mindent az előnyünkre tudjunk fordítani. Az más, hogy egyébként annyira nem kötötte le a figyelmemet a különböző fákról meg a leveleikről szóló kis meséje de úgy tűnik valami mégiscsak megragadt bennem – Mondjuk azokat jobban felismerem amiket már egyszer lehugyoztam – tessék, kimondtam aztán szerencsére a helyzet kellemetlenségét kicsit feloldja, hogy Silas az orrom alá dugja a saját botját és annyira aranyosan néz, hogy nem tudom nem kihasználni a lehetőséget, hogy hazudjak neki, mert látszik, hogy tényleg fogalma sincs az egészről – Kőris – pedig ez kurvára nem az.

A kérdése amúgy teljesen jogos, mert egyébként inkább a tettek embere vagyok, nem pedig az ilyen éles és Coelho szintű meglátásoké – az sokkal inkább Remus volt vagy esetleg Bartie jobb napjain. Nem fényezem magam, elvégre minek is.
- Mondjuk úgy, hogy a fű előhozza belőlem a rejtett intellektuális énemet – rávigyorgok kicsit hunyorogva majd ha megint hozzám kerül a cigi akkor szívok belőle egy jó nagy slukkot, sokáig lent tartva, hogy rendesen égethesse a légcsövemet és a tüdőmet. Tény, hogy ha valaki komoly beszélgetésekre vágyik akkor talán nem én vagyok számára a megfelelő ember – de egyébként mindig is jó hallgatóság voltam és azért egészen jó meglátásaim is vannak, amiket nem mindig tartok magamban. De sokkal jobban szeretem azt ha cselekedni kell, ha mozdulni kell, ha lendíteni kell az öklömet. Felemelőbb, mint szavakkal dobálózni.

Úgy ülök Silas-szal szemben, mint egy cserkész kisgyerek akinek épp valami elképesztő háborús történetet mesél a táborvezető és szinte csüngök minden egyes szaván, mert amúgy mennyire menő lehet boszorkánynak lenni. Annak születni. Amikor már kis pisis korodban mágia csörgedezik az ereidben és nem valami elmebeteg kísérlet eredménye vagy. Tehát belehalhatna a fekete mágiába – ez azért valahol várható is volt, tehát remélem, hogy annyira akkor mégsem gondolta komolyan a feltámadás kövének létrehozását vagy a láthatatlanná tévő köpeny nyaklánc kivitelezését.
- Teljesen igaz – bólogatok, kifejezve egyetértésem a lóbaszú méretű fogak és a cruciatus átok hasonlósága között, mármint épp ezzel hozom magamban párhuzamba. Utána pedig rájövök, hogy ha választani kell akkor inkább leszek farkas, mint boszorkány. Legalább ha én elveszek valamit a természettől, akkor ő nem vesz el tőlem semmit – jobb esetben. Mondjuk talán elég volt az, hogy az emberi mivoltomat elvette és lehet, hogy így kárpótol – Mindig is túlhypeoltnak tartottam azt a Potter-szálat és meg nem értettnek a mardekáros diákokat. Jó, talán Malfoyt kicsit több hátsószándék vezérelte, mint mondjuk Weaslyt bár a csiga hányást teljesen megérdemelte.

Kiiszom az utolsó korty sört az üvegből és hagyom – vagyis hagynám – hogy Silas visszaterelje a témát az alváshiányos mivoltáról rám. A bökkenő egyedül annyi, hogy pontosan már nem emlékszem, hogy miért is említettem meg neki Florencet annyira eltértünk a témától.
- Igazából ... – hunyorogva nézek rá aztán kicsit a távolba a válla mögött mintha épp ki arra koncentrálnék, hogy jobban lássak valakit aki a háta mögött van de mindezt csak pár másodpercre utána a tekintetem visszatér Silas napszemüvegére – igazából már nem tudom miért hoztam fel – vonom meg végül a vállam és nagy nehezen feltápászkodok a földről, hogy az üveget a többi üres közé rakjam.
- Hé, amúgy – fordulok a kedvenc warlockom felé – nem vagy éhes? -

Mondjuk nem éppen erre a válaszra vártam, hanem valami konkrétabbra és kicsit kielégítőbbre, amitől aztán hirtelen egyik pillanatról a másikra én is meg tudok majd különböztetni egy fehér tölgyet a nem fehértől, de ettől a beszámolótól nem épen lettem okosabb. Csak bámulom a kis botot - jó amúgy azért nem olyan kicsi - és még egyszer megszagolom, mielőtt visszanyomnám a kezébe, vagy csak visszanyújtanám, hogy vegye el. Aztán persze én is egy saját botért kezdek elnyúlva kutakodni, egy kisebbet meg kicsit vaskosabbat fogok végül a markomba. Szép, nem rücskös és göcsörtös, egészen egyenesen de van benne egy édes görbület. Szóval ezt a botot végül az orrom elé emelem és fintorogva szagolom meg vagy kétszer-háromszor, mielőtt türelmetlenül sóhajtva le nem ereszteném. Egy kicsit csalódott vagyok a saját teljesítményemben, elvégre azt sem tudom, hogy ez milyen fa ága, még csak a törzséről sem vagyok képes felismerni, ettől meg amúgy elég szomorú leszek, inkább csak iszok még egy korty sört. - Szóval te így... minden fát felismersz már? - Köszörülöm meg a torkomat saját személyes bukásomat leplezve. - Ez milyen fa? - Dugom aztán a kezemben tartottat az orra elé, és olyan nagy hatalmas szemekkel bámulom, mint aki éppen arra vár, hogy a cukros bácsi valamilyen nagyon menő, máshol nem kapható cseresznyés-kólás nyalókával kecsegtessen.

- Te amúgy mindig is ilyen okos voltál, vagy csak a fű hozza ki belőled? - Incselkedve lökök egyet a vállán, de csak olyan baráti módon, semmi erővel inkább csak meglegyintem, mintsem lököm vagy ütöm, aztán persze hátra pillantok, hátha áll ott valaki - bár maradjon köztünk, hogy inkább nem szeretném, hogy bárki ott álljon, mert akkor lehet, hogy elájulnék, vagy hát nem igazán tudnám, hogy pontosan mi történne, lehet, hogy nem is félek igazán - igazából ez nem lehetséges, mert eléggé félek - igazából ez már csak egy ösztönmozdulat, hogy folyton hátra-hátra tekingetek, mint egy mániákus. Fel sem tűnik igazán, hogy mikor fordul el a fejem, és mikor talál vissza Romulus felé, csak egy kicsit mindig nyugodtsággal tölt el amikor senki nem áll mögöttünk. Igazából mondjuk tényleg nem kellene mitől félnem, Rom biztosan kilométerekről kiszagolná és meghallaná, ha valaki meg akarna közelíteni bennünket, de azért például mégis csak nyugtatóbb a tudat, hogy meg van az esélyem nekem is a hátrapillantásra.

Hümmögök egy sort egyetértően mielőtt belekezdenék. - Hát azt nem mondtam, hogy nem halnék bele, csak, hogy képes lennék rá. Mármint a fekete mágia tényleg egy elég veszélyes terep, de.. -  Egy rövid szünetet tartok, miközben próbálok ráébredni arra, hogy hogy mondjam el azt amit gondolok, anélkül, hogy nagyon szar helyzetbe hoznám magamat. - Szóval a Harry Potterben is a sötét mágiát eleve elkönyvelik rossznak, csak mert.. - A megfelelő szavakat keresem. - .. sötét. Nem jut jobb szó róla az eszembe. De szóval szerintem ez csak nézőpont kérdése. Mármint nem ugyan olyan gonosz dolog valakinek lóbaszó méretű fogakat varázsolni a fehér mágia mögé bújva, mint mondjuk kényszeríteni bizonyos dolgokra? Mármint érted, mindkettőt ugyan az az érzés irányítja, szóval szerintem igazából az emberek tudnak jók és rosszak lenni,nem pedig a varázslatok. - A botommal, ugye amiről nem tudtam megállapítani, hogy milyen bot turkálni kezdem a földet magam előtt. - És igen, elég sok áldozattal járna ilyen hatalmas erejű dolgokat létrehozni, lehet, hogy megőrülnék vagy megvakulnék vagy a világ őrülne meg körülöttem, de sokkal valószínűbb, hogy nem ez történne, hanem mondjuk meghalna valakim. Inkább a természet elvenne, mint bántana. Tudod, ilyen valamit-valamiért elv alapján. - Magyarázom elég nagy átéléssel, mielőtt elnevetném magam a felvetésen. Mondjuk ha Sötét Nagyúr lennék például nem szeretnék mezítláb lenni. Semmiképpen sem.

- Hát te leszel az első aki megtudja majd. - Biztosítom róla természetesen, de azért nem vagyok biztos benne, hogy tényleg ő lenne-e az első aki megtudná. - Valami olyasmi, de hé.. neked ezen nem kell gondolkodnod. Mármint kedves tőled, de nem akarok semmiféle szert használni. - Sütöm le a tekintetem zavartan. - Szóval mit is akartál mondani arról a kvízes csajról? - Terelem el gyorsan a szót.

Egyetértő hümmögés és pár bólogatás a válaszom a megállapítására, hogy talán a hét is egészen elképzelhetetlen – itt nem akarom amúgy elmesélni neki, hogy egyébként a hét még éppen belefér de utána akkor pár napig kínszenvedés lesz ránéznie a kezére és szinte mindenféle erotikus kisugárzású ingertől mentesítenie kell magát. Igen, még a számítógépes játékokat is ki kell lőni, mert azok a karakterek egészen élethűek tudnak lenni.

Őszintén szólva annyira pontosan nem is tudom, hogy hányadán állunk a barátságunkban. Mármint azért elég sok felesleges dolgot megosztok vele és elég sok dolog történt velünk az elmúlt majdnem egy évben, valahogy mindig olyan érzésem van vele kapcsolatban, hogy bár sokat tudok róla – ez még mindig csak a felszín. Mindenesetre az önkielégítési szokásokról történő beszélgetéshez még el kell fogyasztanom pár sört.

Közben nem tudom nem észrevenni, hogy megint a háta mögé pillantott – talán Ő is hallotta azt a hatalmas reccsenést? Már éppen a nyelvem hegyén van a kérdés, hogy szerinte mi volt az amikor már válaszol is a Florencel kapcsolatos kérdésemre így inkább visszanyelem az érdeklődést. Meg persze Ő mégis egy boszorkány nem pedig egy farkas, bár ki tudja, lehet hogy neki éppen az a szuperképessége, hogy eszméletlen jó a hallása. Vagy csak van valamilyen érzékfokozó főzete és amiatt hallotta. Ezt egyébként jobban el tudom képzelni, mert talán magyarázatot adna arra, hogy az esetek nagy részében miért néz  ki úgy, mint egy mosott szar rongy. Mondjuk most egy fokkal jobban néz ki, mint általában.

- Hát … más a szaga – teljesen egyértelmű és hitetlenkedve nézek rá – na meg persze – itt megint elhallgatok, mert már megint túl sok lenne az információ miszerint ezt a fát valószínűleg már megjelöltem és ez olyan farkas dolog, hogy amúgy emlékszem minden egyes fára amit megjelöltem. A farkassá válásom után teljesen átértékeltem a kutyasétáltatást is és tökre azonosulni tudtam Herceggel – ír szetter, és ha ránéztél minden más eszedbe jutott róla csak az nem hogy egy herceg lenne – amikor a sétáltatások során módszeresen rohant ugyanazokhoz a fákhoz.

- Igazából a pálca az itt szerintem csak a jelképe lehetne annak, hogy Te vagy a legerősebb warlock az egész világon – jegyzem meg két korty sör között – mármint erős lennél, de vágod eltűnni nem tudnál és azért a halált se uralnád – oldalra billentem a fejem és elvigyorodom ahogy Silas belejön az egész Halál Ereklyéi témába közben én is egyre felspanoltabbnak érzem magam, már-már szinte elhiszem, hogy belőle lesz a következő Sötét Nagyúr. Természetesen sokkal dögösebb kivitelben, bár talán majd javasolhatnám neki, hogy egyszer borotváljuk le a haját, hogy megnézzük milyen lenne kopaszon.

- Képes lennél létrehozni … - hatalmas szemekkel meredek rá közben már valamiért úgy látom, hogy az orra is kezd eltűnni és egyre jobban hasonlít Voldemortra – De az … hát nem túl, sötét dolog? Mármint hallottam már olyan boszorkányokról akik túlzásba vitték a fekete mágiát és teljesen meghülyültek vagy még rosszabb... - a mondatom végén már szinte csak suttogok és úgy érzem magam, mint Ron amikor épp rájön egy nagyon evidens dologra amit már szinte mindenki tudott körülötte – Amúgy ha már itt tartunk … - megköszörülöm a torkomat – ha véletlen komolyan vennéd ezt a feltámadás köve és láthatatlanná tévő nyaklánc témát akkor szólj – nagyon komolyan nézek rá – tudnom kell mikortól hívhatlak Sötét Nagyúrnak. Egyébként még passzolna is hozzád a Sötét Nagyúr megszólítás, mert állandóan sötét karikák vannak a szemeid alatt - újabb korty sör csúszik le a torkomon – Alvászavaraid vannak? Mert tudok egy nagyon jó nőt mármint boszorkányt , akinek nagyon hatásos módszerei vannak az ilyen gondokra, csak tényleg tartsd be az utasításokat amiket leír neked.  A cseppents három csepp szérumot a nyelvedre az tényleg csak három csepp és nem kilenc még akkor sem ha egyébként nagyon jó íze van. Hacsak nem akarsz vegetálni öt napot.

Tetszik az erdő, azt az aprócska, de nem elhanyagolható tényt leszámítva, hogy egyébként az erdőktől a frász tör ki. Persze volt idő, amikor nem éreztem ennyire kellemetlennek a fák susogó levelének nehéz zaját és a roppanó gallyak hátborzongató reccsenését, de az még jóval azelőtt volt, hogy majdnem megdöglöttem egy erdőben. Persze most nem akarok erre gondolni, mert azzal valószínűleg az egészet elrontanám, akkor be kellene vallanom, hogy eléggé be vagyok szarva és hogy éjszaka valószínűleg egy percet sem fogok aludni, mert pánikrohamok tömkelege fog végigszánkózni a gerincem mentén, mintha én egy olyan izgalmas kis hegycsúcs lennék, ahol eget rengető sikolyokkal lehet lecsúsznia  fekete pályán. Persze Romolus mindenképpen megérdemelné, hogy tudjon a történtekről, vagy legalább arról, hogy nem azért nézegetek a hátam mögé negyedóránként, mert mondjuk visszavágyom a kocsihoz, hanem azért, mert megegyeztem magammal, hogy nem teszem azt percenként. És aztán elég nehéz lenne elmagyarázni úgy a történteket, hogy közben nem gondolok anyára, meg a húgomra ahogyan ott fekszik, és..

- Mi? - Kérdezek vissza bambán, ahogyan erőszakosan koncentrálva próbálok itt maradni ezen a földön, ezen a talajon Romolus mellett. Összeráncolom a szemöldökömet és tényleg rendesen elgondolkozom azon, amit mond, összevetem a saját tapasztalataimmal, aztán meg csak elnevetem magamat, mély és nehéz nevetéssel és megtámaszkodom a karjaimon a hátam mögött, a napszemüvegem mögül felbámulok a leveleken átszűrődő Nap felé. - Szerintem az is esélytelen, hogy valaki hétnél többször megtegye. - Persze azért már az is elég abszurd, hogy valaki hétszer magához nyúljon, amikor bármikor Tinder randiba keveredhetne konkrétan bárkivel, de hát ízlések és pofonok.

Elveszem a füves cigit Romolus kezéből, és slukkolok, pedig tudom, hogy nem kellene több füvet szívnom, így is túl kába vagyok ahhoz, hogy értelmes beszélgetést folytassak a farok verésről, pedig azért tudjuk, hogy mindenkinek vannak saját tapasztalatai és rémtörténetei a dologról, és ha mondjuk kicsit kevésbé lennék betépve és kicsit gyorsabban és máshogy forognának az agytekervényeim, akkor persze erről megosztanék egy csomó dolgot vele. Tényleg lenne egy-két izgalmas történetem a férfiasságom felfedezéséről, de abban sem vagyok biztos, hogy Romolus ezt értékelné. Még csak a sátrát sem tudta fölállítani.

- Kvízest, kvízest, kvízest.. - Kezdek el hangosan gondolkozni, az agyamban pedig vészesen pörgetem az eseményeket, miközben újra a hátam mögé pillantok, csak úgy a biztonság kedvéért, nem mintha Romolus amúgy ne hallaná már kilométerekről, ha valaki közeledne. - Kvízest! Meg van, persze, hogy meg van. - Amúgy nincs meg a csaj, a kvízest annál is inkább, eléggé neheztelek, amiért nem hívott el, pedig imádom a kvízeket és a játékokat.

Összeráncolom a szemöldökömet, és a botért nyúlok, hogy ha engedi akkor kivehessem a kezéből és közelebb húzva megszagolhassam én is. Föld szaga van. Föld és.. ennyi. - Honnan tudom, hogy ez fehér tölgy? Föld szaga van. - Újra megszagolom. Na jó meg egy kicsit nedves fa illata is, de ennyi. Semmi több. - Hát nem tudom. Asszem a feltámadás kövét. - Ne, kérlek ne hagyd, hogy erről beszélni kezdjek, mert a végén el fogom bőgni magamat szégyenszemre. - Tudok varázsolni pálca nélkül is, arra meg semmi szükségem, hogy eltűnjek. Miért akarnék eltűnni? - Gondolkozom hangosan. - Sőt igazából tudnék is létrehozni egy hasonló dolgot, a halál ereklyéi alapján, a pálcát nyilván nem, de a kő és a köpeny menne. Csak a köpeny mondjuk inkább nyaklánc lenne, a kő meg.. kő. - Persze nem lenne legális, sőt túl fekete mágia lenne, de hát a jó dolgok még a Harry Potterben is a sötét oldalon állnak. - Utána szólíthatnál Voldemortnak. Vagy inkább a Sötét Nagyúrnak. Menő lenne. -

.

Amikor még élt a Papa sokszor kempingeztünk a többiekkel. Mármint ezt most ne úgy értsd, hogy elmehettünk a birtokról mindenféle engedély nélkül. Szerencsénkre – vagy épp pont szerencsétlenségünkre – a birtok mögött egy hatalmas erdő terült el így ha éppen jókedve volt az öregnek akkor megengedte, hogy sátort verjünk valahol az erdőben és egy estét ott töltsünk. Szerettem azokat az estéket, mert akkor minden olyan normálisnak tűnt, mint ahogy az egy tizenéves gyerek életében kellene, hogy legyen.
Talán ezért is vetettem fel az ötletet Silasnak, hogy kempingezzünk egyet. Na meg persze azért is, mert már a hátam közepére sem kívántam még egy estét Marjory árnyékaként, Mimi pedig egyre idegesítőbb lett az utóbbi időben – szerintem összeszedett egy srácot az egyetemen – Bartie pedig hát..ő meg csak hozta a formáját. Tehát mivel sem otthon nem akartam maradni, sem pedig egy villódzó fényekkel és izzadtságszagú emberekkel megtelt szórakozóhelyen támasztani a pultot, így maradt a város közelében elterülő erdő, két sátor, sok pia meg egy kis fű.


- Szóval én csupán azt mondom, hogy szerintem esélytelen, hogy valaki tizenhétszer kiverje magának egy nap – mélyen letüdőzöm a spanglit miközben törökülésbe tornázom magam és közben igyekszem nem annyira nagyon szenvedős fejet vágni, mert Silas borzalmasan kaparósra csinálta a cigit. Vagy ami egyébként még gázabb: én nem vagyok elég kemény ahhoz a cigihez, amit Ő teker. Kritizálni pedig nem akarom a cigijét is miután kettőnk közül én már otthon betéptem egyszer Bartieval – akit egyébként alig bírtam lebeszélni arról, hogy NE csatlakozzon hozzánk – így már ott problémák adódtak, hogy képtelen voltam felállítani a saját sátramat. Pedig nem kell valami atombunkerre gondolni, amihez húszoldalas összeszerelési útmutatót mellékeltek a túraboltban. Nem, ez a legalapvetőbb kiszeded a zacskójából, kihajítod és felállítja saját magát sátor lett volna. Még szerencse, hogy a bennem élő farkas legalább annyira józan maradt, hogy mindenféle eltévelyedés nélkül eljutottunk az erdő azon pontjára ahol volt egy akkora tiszta terület, hogy fel tudtuk – vagyis Silas fel tudta – állítani a két sátrat és még egy tűzrakóhely is kényelmesen elfért.

Szóval most már ott tartottunk, hogy egy pár doboz sör már bennünk volt – legalábbis bennem biztosan – és talán a második cigaretta felénél járhattunk de hogy pontosan honnan is jött a maszturbálás téma azt nem tudnám megmondani. De mintha láttam volna két közösülő hangyát és talán onnan indulhatott az egész.

Silasra nézek és átnyújtom neki a jointot utána pedig egy bottal valami teljesen absztrakt jelet rajzolok a földbe. Utána újból Silasra nézek és összevonom a szemöldököm, mintha mondott volna valamit de nem igazán értettem, mert valahol, pár száz méterrel arrébb az erdőben valami akkorát reccsent, hogy szinte beszakította a dobhártyámat. Tehát csak bólintok egyet meg hümmögök mellé kettőt aztán egy kicsit beáll valami csend, de nem az a kellemetlen csend, mint ami a randikon szokott előjönni amikor mindketten azon gondolkoztok, hogy meddig fog ez az egész még tartani és mikor hozza már a pincér azt a kibaszott szuflét, hogy utána nyugodtan hazamehess és elmeséld a haverjaidnak discordon PUBG közben, hogy mennyire keményen megvolt a csaj. Ebben a csendben most szinte biztos vagyok benne, hogy Silas is épp valami nagyon komoly dolgon rágódik, mert nekem éppen az jut eszembe, hogy küldök egy képet Florencenek erről a botról, ha már múltkor annyira jól sikerült a kvízest és egyébként is két napja nem beszéltünk.

- Meséltem múltkor erről a csajról? A kvízestesről – valószínűleg meséltem róla, mert egyébként naponta többször osztok meg teljesen indokolatlan dolgokat Silassal iMessagen – szép ez a bot, tisztára olyan, mint a bodzapálca a Harry Potterből mármint csak úgy néz ki mert amúgy – megszaglászom – amúgy fehér tölgy. Ha választanod kellene a halál ereklyéi közül melyiket választanád? - természetesen elfelejtem, hogy igazából arról akartam kérdezni, hogy szerinte mennyire jó ötlet egy botról képet küldeni a csajnak akivel még egyszer szeretnél elmenni randizni, de mostanában jóval feledékenyebb vagyok, mint kellene.