Chatkép : Szerepkör : alvilági vezető play by : Katheryn Winnick Hozzászólásaim száma : 131 Pontjaim : 83 Pártállás : User név : Vic Őt keresem : our team:
Little fox, the hacker, Captain & warlock Tartózkodási hely : always behind you Foglalkozásom : Business women | Elküldésének ideje -- Kedd Feb. 25, 2020 7:14 pm | I will kill you
Birdie && Lenore A világunk szétesőben van, így élelmesnek kell lenni, hogy az ember lánya életben maradjon. A természetfeletti lények, kiváltképp a vámpírok átvették a hatalmat, így az embereknek nem sok esélyük van. Vagy gyorsan eltűnnek az örök vadászmezőkre vagy vértasaknak használják őket a "fejlettebb" fajok. A tudósok úgy gondolták ez lesz a megoldás minden betegségre és problémára. Tévedtek, hiszen tévedni emberi dolog. Ugyanúgy, ahogy a túlélési ösztön. Elemi részünk. Talán Jung mondta, hogy belénk ivódtak olyan ősi archetípusok, melyek eltörölhetetlenek. Az életben maradásom is ilyen lehetett születésem óta. Harcolnom kellett, temérdek vérrel és verítékkel jutottam el idáig. A vállalkozásaim virágoznak, míg a mellékes, kissé sötétebb ügyletek olyan jól tejelnem mint még soha az előtt. Éppen a legújabb szállítmány papírjait néztem át, hogy minden rendben megy-e, amikor figyelmes lettem pár megjegyzésre a lap szélén. A kurva élet! Még ennél is cifrább szavakkal konstatálom, hogy a szeszfőzde teljesítménye romló tendenciát mutat. Biztos vagyok benne, hogy annak a nyomorult boszorkánynak van köze hozzá, akinek a bárja elég nagy népszerűségnek örvend. A riválisaimtól szerzi be a piát, persze a többi kis cég az ő példáját követi. Percekkel később, ahogy a falban landolt a kedvenc késem félre toltam a papírhalmot. Ennek most és mindörökre véget kell vetni. A mostani elhatározásom megingathatatlan és a legnagyobb szerencsémre ő sincs a közelben, hogy lebeszéljen erről az akcióról. Áldom az eget vagy tudja franc mit, hogy a mai napot választotta a kiruccanásra. Kényelmes, mégis elegáns ruhába öltöztem, hogy ne legyek olyan feltűnő a textil alatt rejtegetett fegyverekkel. Az első utam a Blasphemy bárba vezetett. Egy eldugott sarkot választottam magamnak, egy könnyű ital társaságában. Várakoztam. Mikor már kezdett ürülni a hely a pulthoz telepedtem, pontosan a célponttal szembe. - Miss Spellwood, válthatnánk pár szót? - teszem fel az ártatlan kérdést, miközben felnézek az üres poharamból. Az angyal arc mögött maga az ördög bujkál, aki alig várja, hogy szabadon engedjék. Az egyik kezemmel kitapintom a tőr markolatát. Vajon ma vér fog folyni?
|
|