+18

Van ebben az egész helyzetben valami kényelmetlenül kényelmes erotika, ami jelenleg túlságosan is feltüzeli Wyatt vágyait, gondolatait. Az emlékei ugyan ködösek a halandó létének utolsó pár napját illetően, de arra tisztán emlékszik, hogy ilyesmiben még nem volt része. Viszonozza a másik csókját, akárhányszor csak közelebb hajol hozzá és vele együtt sóhajtozik, nyög. Elmosolyodik a szavait hallva, később pedig a harapását érezvén belebizsereg az egész gerincoszlopa.
- Nem bírom már sokáig… szóval… hallgatlak… Figyelek - mosolyodik el, amennyire az élvezettől képes erre. Lepillant a péniszén mozgó kézre, ahogy gondosan fel-le mozgatja a másik rajta a bőrt. Felsóhajt, aztán a saját ujjai helyzetére is odatekint, figyelve, hogy milyen könnyedén csúszkálnak ki-be az ujjai a nő hüvelyében. Félő, hogy torkába fojtja a szót a következőkkel, de nem zavarja. Pár lélegzetvételnyi pillanat erejéig gyorsít a mozgásán odalent, hevesebben nyomulva belé újra és újra, majd visszalassít. Megáll benne, és a hüvelykujjával a csiklóját érinti meg újra, nem húzva ki közben a másik kettőt belőle. Elhajol az arcától, hogy kissé lentebb haladva megcsókolhassa Isabelle formás kebleit. Nyom egy apró csókot a bimbóudvarára, majd magára a bimbóra is. Lágyan megszívja, majd nyelvével körkörösen kezdi el nyalogatni. Ujjai mindeközben szüntelenül mozognak a csiklóján, próbálva minél hamarabb eljuttatni a másikat az orgazmusig. Újra megszívja a mellbimbót, majd fel-le mozgatja a nyelvét a peckes testrészen. Nem csinálja sokáig, mert félő, még ezek ellenére is ő fog hamarabb elélvezni. Vagy pont emiatt?
Újra a nő ajkaihoz hajol egy csókért. - Máshol is szívesen megkóstolnálak - mosolyodik el, majd repetát követel magának, mielőtt újra megszólalna. - Most viszont… tényleg hallgatlak - nevet fel halkan, rekedtesen, sóhajtozva. Benne lévő ujjaival újra mozgásba lendül, és kissé behajlítva simogatja tovább belülről. Viszont többet nem csinál, egyelőre.

~megjegyzés~ ♕ ~

+18/Elégedetten nézi, ahogyan a férfi élvezi az érintését. Volt ideje gyakorolni a testi élvezeteket, bár a korához képest nem tette olyan gyakran. Ebben kissé konzervatív volt, de mikor megtörtént, elengedte magát. A világ még most sem járt ott, ahol elnéznék a házasságon kívüli szeretkezést, de volt olyan érzése, elég lesz ehhez pár évtized, és ez megváltozik. Most azonban nem akart erre gondolni, csak a férfire, és erre a meghitt pillanatra ketten.  
Elmosolyodik a férfi kijelentésén, miszerint nem jutnak el a fürdőig. Igen, ő is így gondolja, a reggeli játszadozás, még csak most kezdődik.  
-Rendben. Maradjunk. Van pár fülledt ötletem. - mosolyodik el Wyatt kijelentésén, majd pimaszan elvigyorodik. Engedelmeskedik neki, és élvezi, hogy kényezteti őt, miközben ő is örömet okoz Wyattnek. Az érzés, hogy egymás karjaiban vannak, és hogy ennyire oda van érte, felemelkedő, már régen nem érzett így. Ahogyan a férfi kényeztetni kezdi őt, eleinte a csiklóját, majd ujjaival mélyebbre hatolva, ő azonnal felnyög, és az ajkaiba harap. Gyorsabban kezdi el kényeztetni a férfit, hogy ő is még intenzívebb érzéssel gazdagodjon. Aztán odahajol a férfihez, miközben vele szemben fekszik, és finoman megcsókolja őt. Az, hogy most vele van, illetve lehet, a legjobb dolog, ami évtizedek óta történt vele, ezért meg fogja becsülni, nagyon. Nem tudja, mit hoz a jövő, és látomása sem igen volt erről, de most Wyattel úgy érezte, bár megállíthatná azt, hogy ez így maradjon örökké. Mindketten halhatatlanok voltak, talán még kivitelezhető is lett volna, de nem akarta túlságosan beleélni magát. Túl sok fájdalom érte, már nem bírt volna elviselni újabbat. Csupán a pillanatnak akart élni, és elzárni az érzéseit, hogy ne sérüljön.  
-A fülledt ötleteimet illetően. - nyögdécseli, miközben Wyatt tovább kényezteti. - Érdekelnek? - kérdezi, bár tudja előre a választ. Újabb csókot lehel a férfi ajkaira, majd a csók után a fülébe harap egy picit a férfinek.  
-Nem csak te tudsz harapni. - viccelődik egy picit, hogy ne érezze magát a férfi rosszul. Isabellet tényleg nem zavarta, hogy evett belőle, főleg, ha ezzel ártatlan embereket menthetett meg. Ismét eszébe jutott a tény, hogy inkább őt, nagy hatalommal támadja meg, mint egy védtelen halandót. Erre azonban kis esélyt látott, Wyatt nagyon jól bírta, és kezdte azt érezni, lassan nem kell a segítsége. Búcsút venni tőle azonban nem szándékozott. Nem akart erre gondolni, hiszen még csak most ízlelte meg, milyen vele reggel ébredni, és erről nem volt hajlandó lemondani. A fülledt ötletek, most csak erre akart koncentrálni, és nem merengeni a lehetséges rosszon. Ez is az évszázadok egyik negatívuma volt, aki túl sokat él meg, ugyan annyi fájdalom is érheti, és Isabelle kapott belőle bőven. Még ő maga is belepirul a gondolataiba annak, amilyen ötletei vannak arra, hogy Wyattet kényeztesse.  

~1940~ ♕ ~

+18

- Köszönöm - feleli a másik dicséretére őszinte és hálás tekintettel. Nem a bókért hálás, hanem… mindenért. Akármennyire is próbálja kifejezni magát, képtelen lenne elmondani, hogy a nő ez alatt a pár hét alatt mennyi mindent tett érte, amelyért köszönet illeti.
- Szeretem látni a mosolyodat, mikor ilyeneket mondok. Nem tehetek róla - ahogy a másik a hátára fordul, és a takaró is kissé lecsúszik róla, akaratlanul is odapillant a fedetlen felsőtestre, a formás mellekre. Érzi, hogy már ennyi is elég neki ahhoz, hogy a gondok elkezdődjenek – bár ez aligha számít annak bármelyikük tekintetében, ha csak az előző napot tekintjük.
Lepillant az összefonódott ujjaikra és újfent elmosolyodik. Nem is tudja, hogy utoljára mikor érzett ilyen gyengéd érintéseket valakitől. Szavait hallva újra közelebb hajol hozzá, hogy megpecsételhesse ezt a témát egy csókkal. Isabelle ajánlatára a mosolya csak még szélesebbre húzódik, és a tekintete ismét elkalandozik a nő kebleire és egészen lentebb, a szépen rendbe tartott lábai közé – már amennyire ezt most látja ebben a helyzetben. - Jól hangzik - feleli kurtán, mégis sokatmondóan. Nem a szavai, a szemei azok, amelyek elárulják a vágyait, a gondolatait - na meg egy másik testrésze, amely Isabelle tekintetét sem kerüli el, majd kérdés nélkül fonja köré az ujjait. Szégyen vagy nem szégyen, nem kell túl sokat tennie, hogy a kívánt keménységet elérje. Hisz elég csak ránéznie a nőre.
- Azt, hogy nem fogunk eljutni a fürdőig - jegyzi meg nevetve, de a nevetés máris nyögésbe alakul, mikor a másik elkezdi mozgatni az ujját a péniszén. Lehunyja a szemét, és kicsit közelebb csúszik a nőhöz, közben a takarót is letolja magukról, hogy annak takarásával se kelljen foglalkozni.
Rásimít a másik fenekére, combjára, majd egyre bentebb halad a kezével. Amennyiben magától nem tesz semmit, úgy sóhajok közepette nyögi ki a kérését. - Tedd szét a lábaid… - ha így tesz, akkor tenyere még tovább halad és a hüvelybemenetére simít rá párszor, azzal síkosítva ujjait. Nehezére esik ez a cselekvés is, hiszen már csupán Isabelle érintésétől kikészül, azonban hajthatatlanul simul rá mutatóujja a csiklójára, amelyet lassan, körkörösen kezd el mozgatni.
Behozza az arcuk között lévő maradék távolságot és úgy hajol oda az ajkaihoz, ahol szenvedélyes csókot követel magának. Ujjai tovább szántják a csiklóját, néha kallódva csak el a hüvelye felé, amelybe most még csak egy-egy ujjpercét meríti el kínzóan, mielőtt visszatérne az eredeti pozícióba.
Ha érzi a nőn, hogy változtatni szeretne, akkor szavakkal adja tudtára a gondolatait. - Ne… most jó így - kérleli, hogy maradjanak a jelenlegi helyzetükben, szabad kezével érintve a férfiasságán mozgó csukló, hogy ne vegye el onnan. Úgy véli, az egész nap előttük áll még, ilyesfajta reggeli ébresztője pedig valószínűleg egyiküknek sem volt korábban – Wyattnek legalábbis biztos, hogy nem. Szavait megerősítvén most már ténylegesen elmeríti ujjait a nőben, először csak egyet, majd később kettővel is belé hatol, lassan mozgatva még csak benne őket, kiélvezve az öle forróságát. Nem siet sehova, ki akarja élvezni ennek a reggelnek minden pillanatát.

~megjegyzés~ ♕ ~

+18 /Elmosolyodik a férfin, és azon, ahogyan magyarázkodik. Hát nem aranyos? Ez sem lehet mindennapi, egy vámpír, aki zavarban van.  
-Én sem szoktam hagyni vámpíroknak, hogy egyenek belőlem. Az meg végképp kizárt volt, hogy ágyba is bújjak velük. -nevet fel. Nem mintha sok vámpírt ismerne. Még fiatal teremtmények. Arról ne is beszéljünk, hogy nem szokott csak úgy szeretkezni bárkivel. Nem így nevelték, túl öreg volt ő ehhez, túl sok telet élt meg. Alig bírta tartani a lépést az emberiség fejlődésével.  
-De egyszer mindent el kell kezdeni. - mosolyodik tovább. - Remek, ne is edd magad ez miatt. - teszi hozzá, majd megsimítja a férfi arcát.  
A férfi még nem áll készen, és ezt tiszteletben is tartja. Nem akar semmit sem ráerőltetni, és most sem fog.  
- Bizony jobb helyen vagy mellettem. Majd eljön annak is az ideje, hogy kimerészkedj. Lassan járj, tovább érsz. - okoskodik picit, aztán ismét elmosolyodik a férfi bókjain. Komolyan, van nála aranyosabb férfi? Kétli.  
-Az én szemeim? Hát köszönöm, de te sem panaszkodhatsz. - mosolyodik el és újra megcsókolja őt. Picit hozzá is bújik.  
-Szívesen teszem. Tényleg. Nem kell köszönöd. - simítja meg az arcát. - Látom tovább bókolsz. - kuncog fel, majd hátradől az ágyon vigyorogva.  
-Hát éppen ezét nehéz Neked ellenállnom. - fordul oldalra a férfit nézve, és megfogja a kezét. Igen, határozottan kedveli őt. Régen érzett már ilyet valaki iránt, illetve egyszer, sok-sok éve a férje iránt. Ő azonban halott volt, és Isabelle nehezen lépett tovább. Feledni, sosem tudta. Most mégis érezni kezdett valamit, az utóbbi hetekben. Nem akart tovább lépni, pedig ideje volt belátni, eljött az ideje. Túl sokáig gyászolt. Ideje tovább lépnie. Ő is megérdemel egy kis boldogságot nem?  
- Mit szólnál, ha egy közös reggeli zuhany utána visszabújunk az ágyba? - a férfi felé fordul, az oldalára, és közben simogatni kezdi annak a mellkasát. Határozottan szeretné az ágyban tölteni az egész napot a férfival. Csak enni menne ki a konyhába, vagy esetleg elugrana azért a finom hamburgerért, amiért az amerikaiak úgy oda vannak. Neki is kedvence, nem tagadja.  
Közben a férfi mellkasát kezdi el simogatni, majd egyre lejjebb halad, míg elér a férfiasságáig. A reggeli merevedés még a vámpír férfiaknál is hasznos, és igen kellemes lehet, amit Isabelle szeretne kiélvezni.  
-Mit gondolsz? - kérdezi a férfitől kissé pimasz vigyorral, miközben nekiáll őt kényeztetni a kezével. Igen, határozottan az ágyban akar maradni a férfivel.  

~1940~ ♕ ~

Az öngyilkossági kísérlete óta próbálkozott a vérszomjának fékezésén, de ez csak kisebb-nagyobb eredményekkel sikerült neki. Újra megpróbálta a koplalást, de hamar rájött, hogy ez nem járható út. Ölni viszont nem akart, ezért hát próbált valami köztes megoldást találni. Próbálja visszafogni magát, hogy ne olyan gyakran, és ne annyit fogyasszon a másikból – ez viszont sokkal nehezebb gyakorlatban, mint elméletben. Tisztában van vele, hogy segítségre szorul, a boszorkány pedig pont a tökéletes időben érkezett az életébe.
- Tudom-tudom… csak általában nem szoktam azok ágyában ébredni, akikből az előző este táplálkoztam. Kicsit abszurd még ez a helyzet. Bár gondolom ez számodra is egy első élmény - nevet fel jókedvűen. Egyikük sem tervezte, hogy idáig fajulnak a dolgaik, de Wyatt részéről nincsenek megbánások. Csak remélni meri, hogy a nő részéről sincs ez másképpen. - Rendben. Egyszer majd csak megszokom - mondja ezt úgy, hogy fogalma sincsen, a nő meddig fog az élete része lenni. De örülne neki, ha minél tovább.
- Egyszerre szeretnék kimenni az utcára és úgy viselkedni, mint a normális emberek, ugyanakkor jelenleg úgy érzem, a legjobb helyen vagyok most - mosolyodik el, ahogy a másikra néz. Azok a szemek már az első találkozáskor megbabonázták a férfit, és akkor még csak átvitt értelemben gondolta úgy, hogy a nő valami boszorkány-féleség, amiért ilyen hatással van rá. - Olyan gyönyörű szemeid vannak. El tudnék veszni bennük - jegyzi meg lágyan. Most ő simít végig Isabelle arcán, és ha nem lát rajta ellenkezést, akkor közelebb hajol az ajkaihoz egy gyengéd csókért.
- Köszönök mindent, amit értem teszel. Nem is tudom, hogy mivel érdemeltem ki egy ilyen csodás nőt, mint te - szavaiból és a tekintetéből is merő őszinteség tükröződik vissza, miközben arcát simogató kezét most a nő csípőjén pihenteti tovább. - Viszont, ha esetleg sok vagyok, én és a bókjaim, akkor szólj és leállok! De úgy érzem, ki kell ezeket mondanom… Ezek a szemek, és ez a mosoly igazmondásra késztetnek - nevet fel ismét a férfi. Jókedvűen. Boldog utoljára az átváltozása előtt volt és csak most tudatosul benne, hogy mennyire is hiányzott neki ez az érzés.

~megjegyzés~ ♕ ~

A napfény ébreszti fel, ahogyan lassan megtölti a szobát, majd az ő arcára is arany fényt bocsájt. Aztán nem sokkal később, egy csókot érez a nyakán. Össze kéne rezzennie, tekintve, hogy egy vámpír az, aki mellette fekszik, mégsem történik ilyen. Biztonságban érzi magát mellette, pedig enyhén szólva is újonc a férfi. A vámpírok új teremtmények, a boszorkányok, és a kormány szégyenfoltjai. Ennek sosem lett volna szabad megtörténnie. Nem lett volna szabad ártatlan embereket bántani, és szörnyeteggé tenni, csupán a hatalom miatt. Azonban már késő volt, és biztosan lesznek következményei. Csupán remélni tudja, hogy segíteni tud majd, megfékezni ezt a káoszt, pedig nem szeret Washingtonban tartózkodni, most mégis marad. Wyatt miatt is. Segítenie kell neki, és eddig nagyon jól halad. A múlt éjszakát mondjuk nem tervezte meg. Csupán segíteni akart neki, nem összebújni vele, ez kissé etikátlan volt. Azt meg se említsük, hogy önmagából hagyja táplálkozni. Mégis inkább ő, mint egy ártatlan ember, aki nem tud védekezni ellene. Isabellnek elég lenne egyetlen bűbáj, sőt csupán két szó, és máris lefegyverezte. Sajnos ez néha elő is fordult eleinte, de a férfi kiérdemelte, hogy segítsen neki, sőt a napfény bűbájt is. Több fajtársa kapta már meg, a testvéreitől, az Elsőktől, így miért is ne adta volna oda neki éppen ő? Wyatt így élvezhette a napfelkeltét az nélkül, hogy a napfény megölné. A tegnapi éjszaka viszont, tényleg merész lépés volt. Nem szokása csak így férfiak ágyában kikötni. Évszázadokkal ezelőtt meghalt a férje, és ugyan bizonyos szinten tovább lépett, de a szíve egy részében örökre megmaradt. Voltak férfiak még az életében, de egyik sem volt komoly, csupán afféle testi örömökként szolgáltak. Elzárta az érzéseit, mélyen. Természetesen tudta, hogy tovább kellett lépnie, nem sirathatta örökké az elveszett szerelmét, mégis nehezen ment neki. Az elmúlt évszázadok múlása, az idő pedig segítették őt ebben, holott az üresség végig ott volt benne. Aztán pár hete mégis történt valami, Wyatt, a fiatal vámpír, aki nem tudja kontrollálni a vérszomját, és nem érti mi történik vele. Segítenie kellett, úgy érezte ez kötelessége, ha a boszorkány társai már ekkora felfordulást okoztak a természet egyensúlyában.  
-Jó reggelt Wyatt. - mosolyodik el, mikor a férfi megérinti őt, és igencsak élvezi ezt. Aztán felé fordul, és látja a bűnbánatot az arcán.  
-Ugyan, nem tettél semmi rosszat. Én ajánlottam fel, emlékszel? - kérdezi tőle komolyan, és megsimítja a férfi jóképű arcát. - Ne edd magad ez miatt. - teszi még hozzá, mert tényleg nem szeretné, ha a férfi miatta érezne bűntudatot. -Rendben? - kérdezi tőle. Tudnia kell, hogy a férfi mit érez, és nem akar rajta semmilyen bűbájt alkalmazni, ha nem muszáj, ennek kiderítése érdekében.  
-Mit szeretnél ma tenni? - néz rá mosolyogva. - Szerinted képes vagy emberek közé menni, vagy inkább maradjunk a lakáson? - nem szeretné megkockáztatni senki megsérülését, és a férfinek kell éreznie, mennyire erős, hogy gátat szabjon a vérszomjának. Ez kockázatos, igen, még csak pár hete foglalkozik vele, tanítja őt, és segíti, de a saját döntéshozás is, a vérszomjának felmérése, is a kiképzés része.  

~1940~ ♕ ~

Pár héttel az első találkozásuk után...

Már évek teltek el, mióta Wyatt élete teljesen felfordult. Semmire sem emlékszik azzal az estével kapcsolatban, de egy ideje már nem is próbálja firtatni. Történt, ami történt, egy biztos: annak a lánynak a vére az ő kezén szárad. Régen csupán rémmeséket hallott a most hozzá hasonló teremtményekről, amelyek más élőlények véréből élnek, és az éjszaka szüleményei. Sosem hitte volna, hogy ezeknek van valóságalapja. Azt pedig pláne nem, hogy egyszer ő maga is ilyen lesz.
Megébredve mélyen beszívja a nő illatát, és lágy csókokat lehel a nyakára. - Jó reggelt, Isa... - tudja, hogy ébren van, hallja a szívverésén és a légzésén egyaránt. A hasán lévő keze simogatni kezdi,  majd oldalirányban érinti a combját is, miközben közelebb húzódik a nő hátához.
Megpillantja a másik nyakán lévő két apró fognyomot, és bűntudattól vezérelve pár gyengéd puszit nyom a seb helyére. Hamar ráeszmél azonban, hogy nem ő volt az, aki felvetette a lehetőséget, hanem a nő. Azt mondta, ha mégis emberi vérre vágyik, megpróbálhat keresni magának valakit, akivel kölcsönösen megbíznak egymásban és vállalják is az ezzel járó esetleges veszélyeket. Szó-szót követett, és a módos kis italozást követően végül a boszorkány ágyában kötöttek ki. Nem emlékszik, hogy mikor volt utoljára ilyen intenzív érzésben része. Legmerészebb álmában sem gondolta volna, hogy ha szeretkezés közben a másikból ihat egy keveset, az ilyen afrodiziákumként fog hatni rá. - Nagyon jó volt a tegnap este. Sajnálom, ha esetleg fájt, mikor... tudod - bár az ő háta is megérezte a nő körmeit, ez az ő esetében már egy cseppet sem látszódik, nem úgy Isabelle esetében.

~megjegyzés~ ♕ ~