Elküldésének ideje -- Szer. Ápr. 29, 2020 10:33 am
Lissy & Wyatt
Elgondolkozik egy pillanatra, mikor Elisabeth rákérdez az edzési tervére. Vajon mennyire részletezze? Mert tudna erről beszélni akár egy fél órát is, hogy mit-miért és mennyire csinálja, viszont aligha hiszi azt, hogy ez érdekelné jelenleg. Alapvetően teljesen átlagos alkata van Wyattnek, ha sokat eszik akkor hízik, ha keveset, akkor fogy. Ezért próbál valami köztes utat találni, ahol az egyedüli súlygyarapodása az edzés miatt van. Kisvártatva megszólal. - Igazából van egy bevált programom, amit már évek óta csinálok. Hétfő-szerda lábnap, kedd-csütörtök felsőtest úgy mindenestül, és kardiózni meg akkor, mikor épp kedvem tartja, de általában naponta-kétnaponta maximum. Plusz ha péntektől vasárnapig nagyon nincs jobb dolgom, akkor még csinálok egy egész testes edzést is. Tudnám még ezt részletezni, de nem akarlak untatni a részletekkel - fejezi be végül. Így is túl sokat beszélt róla, pedig megígérte magában, hogy nem fog túlzottan belemenni. - Bár tegyük hozzá, hogy a kardió elég jót tesz az állóképességemnek. Csak úgy mondom - teszi hozzá somolyogva. Nem gondolta volna, hogy egyszer ő is ilyen lesz, aki ennyire könnyedén fog dobálózni az ilyesfajta utalásokkal lényegében vadidegeneknek. Lehet, hogy ez csak egy apró fázis az életében és előbb-utóbb ki fog szokni belőle, de addig próbálja kiélvezni a végsőkig. - Nem igazán a türelem számított nekem a zongoránál. Inkább csak az, hogy ez legalább egy kis kikapcsolódást, de inkább elszakadást jelentett és jelent nekem úgy az egész külvilágtól, ha már elegem van belőle. Na meg az emberekből. Mondom én ezt, aki alapvetően emberbarátnak mondja magát, de néha nálam is be tud telni az a pohár - főleg a szervízbe érkező minden lében kanál ügyfelektől, akik mindent jobban tudnak a szerelőnél, aki már lassan egy évszázada foglalkozik ezekkel és végigfigyelte az egész autóipar fejlődését. Nyilván ezt nem tudják, de ettől függetlenül frusztrálja Wyattet. - Mondhatjuk úgy is. Hogy állok? - feleli játékosan a másik pimaszságára reagálván. Aztán áttérnek a videójátékokra. Szabadidejében ő is szokott néha játszani, de a fő hobbijának aligha mondaná. Úgy gondolja, hogy ezt az időt sokkal hasznosabban is eltöltheti – közben képes együltő helyében végigvinni egy olyan játékot, ami megfogja a figyelmét, szóval elég paradox ez a hozzáállás. - Ugyan, dehogy! Van egy PlayStationöm ugyan, de a laptopomon is szoktam néha játszani, ha megfog valami. Bár én inkább taktikai meg szimulátor játékokba szoktam belevetni magamat. Anno volt valami repülőszimulátor, amihez járt egy külön irányítókar tartozékként. Na azt nagyon szerettem, bár már nem tudnám felidézni a nevét, olyan régen volt - nem mintha olyan lényeges lenne a számára. Ez az átka a korának, hogy sok mindent elfelejt és csak néha apró emlékmorzsaként jelennek meg újra előtte, de nem tudja előhívni őket. A fontos dolgokat ezért is próbálja valamilyen formában megörökíteni. Először napló, aztán fotók, később videók formájában – bár ezeket mind a mai napig használja. - Na és te? Hogy bánsz a joystickkel? - kérdezi, miközben féloldalas, pimasz mosoly húzódik a szája szélére. Amilyen mellékirányokat szokott venni a beszélgetésük, ő is próbálja kivenni a részét belőle. Figyelmesen hallgatja Lissy minden szavát, mikor az bevezeti kicsit a színfalak mögé. A vadászatot hallva egyből rossz gondolatok szöknek a fejébe, de hamar elhessegeti őket. Ahogy sokaknak a sport egy hobbi, a vadászatot is lehet konvencionális értelemben érteni. Sosem volt paranoiás, de nem lehet tudni, mikor húzza ki a gyufát egy vámpírvadásznál. - Szóval jártál vadászni? Mégis mikre? - érdeklődi kedvesen. - Igazából teljesen véletlenszerűen jött ez a szakma. Nem mondanám azt, hogy már gyerekkoromban is szerelmese voltam az autóknak, vagy hogy nagy bontogató voltam. Egész egyszerűen volt anno egy jó barátom, aki vagy 5-10 évvel idősebb volt nálam, és ő vezetett be ebbe a világba. Segített megtanulni az alapokat és még többet is, majd én is beleástam magam a dolgokba. Aztán pár év múlva már őt is túlszárnyaltam. Olyasmi ez szerintem, mint másoknak a muzikalitás, vagy mondjuk a festészet – természetes adottsága van hozzá, és nem is szükségeltetik sok tanulás hozzá. Valahogy én is így vagyok a szereléssel. Azért remélem nem hangzok túlságosan egoistának, amiért így beszélek magamról - neveti el magát lágyan. Aligha tudja elkerülni a figyelmét a másik utalásai és kár lenne tagadnia, ez megmozgat benne valamit. Örül, hogy ennyire egy hullámhosszon vannak és reméli, hogy ez után csak még jobb élményeket fognak egymásnak okozni. - Ó, igen, a 69-es… Nekem is az az egyik kedvenc pózom - mondja szándékosan, majd mintha csak szóbotlás lett volna, kijavítja magát. De még szándékosan azt is eltúlozza. - Azaz évjáratom! Természetesen évjáratot akartam mondani. Természetesen - azért játékosan még rá is kacsint a nőre. A séta közben óvatosan próbálja érinteni a másik kezét, jelezve ezzel, hogy szeretné megfogni. De ha egyértelmű visszautasítást kap, akkor nem próbálkozik vele. Elég sokat beszéltek – de főleg Wyatt -, és mire észbe kap, már a 70-es éveket is letudták és jön a késő hatvanas. Ekkor megáll az egyik autó előtt. - Na itt az én abszolút szerelmem. ’69-es Chevy Camaro ZL1. Ritkaságszámba megy ez az autó, talán pont ezért is szeretnék annyira megkaparintani egyet. Bár ez a narancsos-pirosas szín pont nem tetszik. Inkább maradnék a szürke, vagy fekete változatnál - avatja be egy picit a másikat a saját gondolataiba. - Úgy fest, a 69-est mindketten szeretjük. Van még valami más is, amit tudnom kéne? - pillant oldalra a nőre, ahogy orra alatt mosolyog.
Bevallom, hogy teljesen felpörögtem amikor kiderült Wyatt nem pusztán szereti a kocsikat hanem szakmáját tekintve szerelő is. Idejét sem tudom, hogy mikor volt lehetőségem egy jót beszélgetni hozzárétővel az autókról. A férfiak többsége vagy számomra érdektelen témákat hoz fel a randin vagy hamar kiderül, hogy én többet tudok az autókról náluk. És ez rémesen lelombozó tud lenni, ha engem kérdeztek. Mint amikor arra panaszkodnak a férfiak, hogy a nők többségével nem lehet egy jót beszélgetni. Nos, ez vica versa is igaz sajnos. Tisztelet a kivételnek of course.
Wyatt megjegyzésére csak sejtelmesen somolygok, mint valami sunyi kis róka. Ha rólam van szó, nem kell kurázsiért mennem a szomszédba. Majd meglátjuk a próbakör alatt, hogy mi lesz... valószínűleg úgyis rögtönözni fogok magamat ismerve. De most előbb szeretném megismerni egy kicsit jobban a férfit. A többséggel általában egy kicsit hosszabban levelezgetek a személyes találkozó alapján, de Mr. Thornton ilyen szempontból kivételesen elsőre megugrotta az elvárásaimat így a vakszerencsére és a megérzéseimre bíztam magam vele kapcsolatban, amik azt súgták addig csapjak le a vele való találkozás lehetőségére, amíg van rá alkalmam.
Amúgy is elfogalat ő is, akárcsak én éppen ezért nem is volt egyszerű leegyeztetni a találkát. Ezer szerencse, hogy nélküle is eljöttem volna a kiállításra, így a beosztásomat ennek megfelelően állíttattam össze Lou-val. Nem mondom, hogy örül neki hogy kihagyom a hétvégét, de a szabadnap az szabad nap és bár nem szereti kiadni, minden héten igyekszem kivenni legalább egy napot valamelyik hétvégi napon. Nem fog összedőlni a világ, ha mást kell behívjon. Én amúgy is többet vagyok bent mint azon kollégák és kolleginák, akiknek családjuk van. ~Nem is értem, hogy miért nem én vagyok a hónap dolgozója!~
- És hogyan edzel? - Faggatom a másikat a szokásairól hátha rám is ragad belőle valami hasznos, amit bele tudok építeni az életembe. Ő is elfoglalt így gyanítom valami köztes megoldást talált ki a dolog orvoslására. Vagy a franc se tudja. Azt azért kétlem, hogy a kocsiszerelés közben nyom ki fekve pár kilót kellemest a hasznossal ötvözve. A zongorázással sikeresen meglep, nem néztem volna ki belőle, hogy muzikális ennyire. - Hogy volt hozzá türelmed? - Kíváncsiskodom. - Én próbálkoztam sok mindennel, de aztán valahogy sosem vittem végig a dolgot. Ugyanezt a helyzet a sportokkal... mindenbe belekóstoltam, de semmi nem tudott igazán lekötni tartósan. - Vonom meg a vállam.
Na igen, mondjuk túlzottan időm se volt hobbikra a vadász lét elsajátítása mellett. Ez egy teljes életet lefedő projekt volt. Ebbe születtem bele és a szüleim nem kérték ki a véleményemet, hogy mennyire akarom én ezt vagy sem. Amikor azt mondja, hogy szívesen előadja magát... nos hazudnék, ha nem egészen más jutott eszembe és elkalandozott a gondolatom a zongoráról valami sokkal fülledtebb dolog felé. - Miért, most épp nem el(ő)adod magad? - Érdeklődöm pimaszul. Amúgy is szeretem feszegetni a határokat, hogy meddig enged elmennem. Kellemes kis játék tud ez lenni, ha a másik is partner benne.
Amikor rákérdez a videójátékokra, széles vigyorral válaszolok. - Igazából bármivel eljátszom, aminek megítélésem szerint szép a grafikája... tudod nőből vagyok, szeretem a szépet... - Sejtelmes és sokat ígérő csábos mosolyt villantok felé, meghagyva neki a lehetőséget hogy úgy értse ahogy akarja. - Az FPS játékokat nem szeretem talán egyedül meg azokat, ahol sok a hentelés. De elvagyok a telefonomon a szimulációs játékoktól kezdve a laptopmon elfutó MOBA vagy MMORPG-kkel is. Legutóbb találtam steamen egy jó kis játékot fillérekért... Agatha Christie ABC gyilkosságok című történetét dolgozták fel. Na az nagyon tetszett. Miért? Csak azt ne mond, hogy te konzolos vagy és a PC-s játékokról hallani se akarsz! Volt pár parázs vitám a plattform tekintetében korábban férfiakkal akik esküdtek az X-Boxra. - Húzom el a számat.
Szerencsére hamar bejutottunk - jó ötlet volt a férfira hallgatva nem a nyitásra jönni - utána viszont tanácstalan vagyok, hogy merre is kéne indulni. Még a regisztrációs sátornál benyúltam két térképet, most széthajtogatva a figyelem a jelöléseket, hogy melyik épületben mi kapott helyet. Valami régiségre fáj a fogam, az újabb kocsik se rosszat, de az én ízlésemnek néha már túl sok - kivéve a sci-fire hajazó vonalvezetést, amit fura mód szintén imádok. Ha engem kérdezel én szívesebben haladok időrendben a régebbi daraboktól az újabbak felé.
A férfire nézek tanácstalanul, majd vissza a térképre. Szerencsére nem nekem kell kitalálnom merre menjünk, mert Wyatt megindul valamerre én pedig megkönnyebbülve követem. Sikerül a modern részlegen kikötnünk így, de egyre beljebb haladva leszek egyre izgatottabb; ugyanis sorra bukkannak fel a régi autócsodák, amik megmelengetik a szívemet. A kérdésére a távolba révedek, mert eszembe jut a családom és az azóta keserédessé vált emlékek a közös autószerelésekről és családi programokról, melyek levezetésül szolgáltak egy-egy felkészítő edzés közt. Igen, most nézhetsz hülyének, de nekem a szerelés egyfajta kikapcsolódás volt. Amikor bütykölöd azokat a csotrogányokat, amik tele vannak hibákkal megszűnik a külvilág és minden egyszerűvé válik.
Talán ezért is örültem ennyire a férfival való találkozásnak, hogy valaki végre meg fogja érteni a kocsikhoz fűződő érzéseimet. - Apámtól. Tudod a családomban nagyon kevés a lánygyerek, az össze rokonnak fiai vannak, mindegy hogy korombeliek vagy sem. A sok férfi közt felnőve pedig természetes volt, hogy én is velük lógtam. Mindig is fiús lány voltam és nagyon apás... így eljártam velük vadászni és természetesnek tűnt, hogy olyan hobbijaim legyenek mint a baseball vagy az autószerelés. - Vonom meg a vállamat. - És te? Hogy jött a szerelhetnék? Már kicsi korodban lelkesen szedtél szét mindent? - Tudakolom.
Észre se veszem, hogy a kocsit teljesen hidegen hagynak úgy belemerültem a férfival való beszélgetésbel. - Az első amibe beleülhettem és vezethettem, apám 1969-es Dodge Charger R/T-e volt. Szerelem volt első látásra, így amikor eljöttem otthonról logikus volt, hogy azt nyúljam be az öregemtől. Szóval mondhatni első kocsis vagyok, de bütyköltem már Pontiac-ot is meg Chevy-t, utóbbi szintén '69-es évjáratú volt. Valamiért ez az öregem kedvenc évjárata. - Vigyorgok a férfire, újabb kétértelmű labdát dobva fel a magasba. ~Vajon veszi a célzást és lecsapja?!~
Nem gondolta volna, hogy ennyi év után pont egy ilyen életszakaszon fog keresztül menni. Bőven túlélt már 8 évtizedet, mégis úgy viselkedik, mint a mai fiatalok. Sokat hozzásegített ehhez, hogy viszonylag korán, a harmincas évei elején lett megátkozva ezzel az élettel, így nem igazán tűnik ki a tömegből. Eddig szórakozóhelyekre sem járt túl sokat, viszont a Tinderrel jött mindenféle züllési lehetőség is, amelyeket nem rest kihasználni. Azonban még manapság is sokat gondol arra, hogy vajon miért nincsenek emlékei azokról az utolsó halandó napokról. De képtelen megfejteni… inkább kényelmesen betudja a traumának, ami akkoriban elég sokat érte őt. - Egyszer mindennek eljön az ideje. Csak a végén nehogy írni kelljen a panaszkönyvbe - felel a próbakörös megjegyzésére. Szívesen jár ezzel az autóval, az pedig aligha érdekli, hogy mennyire benzinfaló járműről van szó – tudta, mire vállalkozott, mikor megvette. Ettől függetlenül visszautasíthatatlan és megismételhetetlen ajánlattal rukkol elő Lissynek. Ha akarná sem tudná letagadni, hogy mennyire szívesen fog élni vele. Szeretné kicsit jobban megismerni a másikat. A többi összepárosításnál általában mindig valamivel többre jutottak, mint vele. Mindennek az az oka valószínűleg, hogy a kiállítás előtt alig két-három nappal kezdtek el beszélgetni – bár akkor elég sokat. Viszont ott volt Wyattnek is a munkája, amit sajnos vagy nem sajnos, nem tud félvállról venni. Figyelmesen hallgatja a másikat és elmosolyodik magában. Nem olyan mosoly ez, mint amivel lenézzük a másikat, hanem együttérző. Valamilyen szinten örül és nyugtatja Wyattet, hogy nem valami extrémsport-őrült a lány és ehhez kell igazodnia. Nem éppen az ő világa, mi több – mindaz, amit Lissy mond, valahogyan jobban csábítja. - Hasonló, ami azt illeti. Bár én jómagam szeretek edzeni is, fitneszgurunak azért még nem mondanám magam. Talán a zongorázást hoznám fel még a tiéden túl. Nem is tudom, hogy mikor kezdtem el rajta játszani, de mindig is szerettem. Majd egyszer szívesen előadom magam neked, ha gondolod - vagy ha eljutnak addig. Most realizálja csak, hogy egyébként mennyire unalmas egy élete van a munkáján kívül. Ez pár pillanatra elszomorítja, de aztán hamar visszarázódik a valóságba. - Szóval videójátékok, mi? Milyesfélék? - érdeklődi tőle mosollyal az arcán.
[…]
Miután pár perccel később bejutottak, nem igazán tudja, hogy merre induljanak meg. Ha Lissy nem dönt, akkor Wyatt lesz az, aki megindul az egyik irányba. Modern autók kiállítása és ahogy látja, minél bentebb haladnak, annál régebbi darabokkal fognak találkozni. - Honnan jött az autók iránti szereteted? - kérdezi, miközben hol őrá, hol az autókra pillant. Látszik rajta, hogy nem igazán fogja meg a figyelmét egyik sem. Mármint van, ami tetszik neki, de valahogy ő ehhez túl régimódi. Korából adódóan annyira talán nem is meglepő. - Milyen volt az első kocsid? - tetéz rá még eggyel. A tekintetét nem igazán fogják meg a 2010-es darabok, ezért jobbára a nőre figyel. A nőre, akinek amúgy kimondottan szép arca van, még szebb szemei vannak. Próbálja kicsit magába inni a vonásokat, de arra ügyel, nehogy rémisztően hosszan, vagy mélyen csinálja. Wyatt sosem a testet nézte egy nőben, de úgy nem is a küllemet. Az elsődleges számára az illető személyisége volt, és csak utána jött szép sorban minden. Tény, ha nem tartotta volna szépnek már a kezdetekkor, akkor valószínűleg a másik irányba húzza az ujját – de őszintén szólva nem gondolta volna, hogy ugyanabba az irányba fog kerülni ő is Lissy telefonján.
Semmi jónak nem vagyok elrontója. Általában szeretem kiélvezni az életet. Legyen szó a partnerem társaságáról vagy egy jó ebédről. A Tinder sem kivétel, ott sem kifejezetten a testiségre hegyezem ki az egészet, még abban az esetben sem hogy tudom másnap biztosan nem fogom felhívni a folytatást követelve. Velem amúgy is jól járnak a pasik, nem vagyok csúnya és nem akarok rájuk akaszkodni meg nyafizni. Csak jól elleszek velük, aztán némi kellemes együttlét után mindenki mehet a saját dolgára. Talán pontosan ezért nem erőltetem, hogy akár az első randin is, de essünk azonnal egymásnak. Ha nincs meg a kémia, amúgy sem erőltetem a dolgot. ~Annyi hal van még a tengerben és én ráérek horgászni...~
Na persze az aranyhalra megérné várrni, de jelenleg az luxus számba menne nálam. Így beérem a majdnemekkel és talánokkal, akikkel akár lehetne is valami komolyabb ha én is odatenném magam. De nem fogom, mert nem akarom. Jó nekem így, ahogy most vagyok. Legalábbis ebben a faramuci állapotomban. Aki viszont azt hiszi, hogy emiatt megáll az élet és pókhálót növesztek odalent, az nagyon is téved. A málnámat jelentem alássan sok-sok mendve szeretné megkóstolni, úgyhogy még én válogathatok, hogy kinek engedem egyáltalán meg a dolgot. És köszönöm kérdésed, de jó ez így. Úgyhoz térjünk is vissza a mai randimhoz, mert elkalandoztam nem kicsit újfent fejben. Shame on me.
Wyatt telefonnal a kezében vár, de könnyedén kiszúrom őt is meg a kocsiját így anélkül is odatalálok hozzá, hogy hívnom kellene. Arcáról könnyedén leolvasom, hogy tetszik neki amit lát szóval nincs itt hiba, eddig szuper a kezdés. De lássuk a többit! - Lissy, örvendek! - Javítom ki. A szüleim szoktak a teljes nevemen szólítani és akkor bizony tutira valami nagy bajban vagyok, szóval jobban szeretem ha inkább becéznek. A fickó és a masinája is kész tökély, főleg hogy előbbi még szerelő is. Ha nem olyan élethelyzetben lennék amilyen, azonnal lecsapnék rá mert pont nekem való főnyeremény lenne! De így, késő bánat - a múltat kitörölni nem lehet, legfeljebb tovább lépni - ez a hajó elúszott. Viszont jól még érezhetjük magunkat.
A bókjára, hogy éretek a kocsikhoz csak egy mosollyal reagálok. - És mond csak, szerelők gyöngye, mikor viszel el végre vele egy körre? - Kacérkodom, miközben sorolja a változtatásokat. Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy az ő fejlesztéseivel milyen lehet a kicsike. Az biztos, hogy dorombolni fog mint valami kiscica... vagy inkább nagymacska. Persze a slusszkulcs is előkerül és ezerwattos mosollyal honorálom a jelzését, miszerint fog hagyni a volán mögé ülni. Nem vagyok rossz sofőr, szóval féltenie biztosan nem kell tőlem a drágaságát... legfeljebb amiatt fájhat a feje, hogy nem leszek hajlandó kiszállni belőle ha annyira megtetszik nekem.
A kétértelmű megjegyzésére mielőtt válaszolnék, máris terel hát a levegőben hagyom lógva, megválaszolatlanul a dolgot. - Hisz azért jöttünk elsősorban, nem igaz? - Kacsintok rá, burkoltan célozva rá hogy nem pusztán a kocsik érdekesek számomra. Persze egyből faggatni kezd a kötelező körökkel míg a bejárathoz érünk, de kivételesen tőle egyáltalán nem találom zavarónak a faggatózást. Őszintén válaszolok hát, amire talán nem is számít egyáltalán. Általában most jön az a rész, amit meghallva a pasik döntő többsége a Nope Thx feliratú gombocskáját benyomja. Már, ha komoly szándékai vannak és nem csak jól kívánja érezni magát. Kevesen értékelik ugyanis az ilyen mély őszinteséget.
Én viszont szeretek nyílt kártyákkal játszani, így kisebb az esély a csalódásra. - Messze vagyok a tökéletestől. És sokszor inkább ki sem mozdulok, míg máskor le se lehet lőni és pörgök mint valami felhúzott búgócsiga. Olyan hobbijaim vannak, mint fekve egyensúlyozni a popcornos tálat a hasamon film nézés közben vagy addig építeni tornyot a mosatlanból, amíg épp még nem dől le és törik minden össze, kockulni napestig valami videójátékkal ami leköt. A futáson kívül - amit leginkább fitten tartás okán művelek - nem igazán van értelmes hobbim a kocsikat leszámítva azt hiszem. De mesélj, veled mi a helyzet? - Passzolom vissza a labdát, most rajta a sor. Legalább míg bejutunk én is megtudok róla valami újat, mert eddig csak rólam volt leginkább szó.
Ha bárki azt mondta volna Wyattnek egy fél évvel ezelőtt, hogy a Tindert ennyi ideig és ilyen sikeresen fogja használni, valószínűleg illedelmesen arcon röhögi az illetőt. Az elmúlt pár hétben gondolkodott csak el ezen az egészen és arra jött rá, hogy abszolút nem bántja a dolog. Ha valamit nem akar a másik, akkor nem megy bele – legyen szó akár a randiról, akár a szexről. Azokkal általában kerüli a találkozást, akik az első randit csak alibinek használják, és a kezdetekkor leszögezik, hogy ők csak egy gyors menetet szeretnének, semmi többet. Tény, mióta az alkalmazást használja volt már rá példa, hogy az első randevút követően valamelyikük lakásán kötöttek ki, de ez általában nem előre lebeszélés alapján történt, inkább csak közös vonzalom miatt. De úgy a harmadik-negyedik randin – vagy találkozáson, ki-hogy nevezné – nem igazán jutott tovább senkivel sem. Nehezen alakít ki bizalmas kapcsolatokat Wyatt és nem akar senkit sem belerángatni a kívülről egyszerű, de a felszín alatt bonyolult életébe. Egyike az első vámpíroknak és ugyan a sok segítséget követően már sikeresen álcázza ezt a tényt, belül még mindig fél, hogy a múltja egyszer visszatér kísérteni őt. A múltja, melyre már az átváltozást követően sem emlékezett, csupán foszlányokban. A távolból kiszúr egy taxiból kiszálló szőkeséget. A telefont a kezénél tartja, hogy ha esetleg írna neki, akkor mihamarabb útba tudja igazítani, de szerencséjére a lány is észreveszi őt, és célirányosan indul meg az irányába. Gyorsan megfigyeli a másik ruházatát, és elmosolyodik. Valamilyen szinten örül, hogy nem egy dívával találja szembe magát, aki egy autókiállításra is kisestélyiben érkezik. Eltolja magát az autótól, majd épp fogadná el a felé nyújtott kezet, mikor a másik két arcra puszival üdvözli inkább. - Wyatt, igen. Te pedig nyilván Elisabeth - mosolyodik el, és félreáll az útból. Tisztában van vele, hogy az autója nem kevésbé – talán még jobban – érdekli a nőt, mintsem ő maga. Nincsenek hamis képzetei ezen a téren, ugyanakkor azt sem gondolja, hogy csak a Mustang miatt bólintott rá erre a randevúra. Szemöldökét felhúzva és széles mosollyal az arcán hallgatja a paramétereket, amiket a nő látszólag kisujjból ráz ki. - Látom értesz az autókhoz - szólal meg, halkan és röviden nevetve el magát. - Egyébként nem állsz messze az igazságtól. A többség stimmel, a motor viszont más. 351 Cobra Jet. V8, 5.8 literes, kevesebb lóerő, nagyobb fordulat. A motor részét ugyan ’71-ben gyártották, a kasztnit pedig egy évvel később, de ha már szerelő vagyok, nyilván a jobbik motorra pályázok. Úgy muzsikál, hogy három háztömbbel arrébb is lehet hallani, ha rendesen kihajtod. Ha nem, akkor csak kettőre - pontosbít egy hangyányit, majd előveszi zsebéből az autó kulcsait és meglengeti a nő előtt. - Ha szeretnéd, később elvihetsz minket egy próbakörre - fogalmaz szándékosan kétértelműen. Ha próbálná tagadni, akkor sem igazán tudná, hogy csupán már ezzel a jellemvonásával, a régi autók iránti szeretetével megnyerte magának Elisabeth. - De előtte nézzük meg, mi is a helyzet a kiállítással. Mit szólsz? - érdeklődi, és ha rábólint a másik, visszacsúsztatja a zsebébe a kulcsokat, majd maga mellé engedve a nőt indulnak meg a bejárat felé. Megbeszélték, hogy ne a nyitás időpontjában jöjjenek, ugyanakkor ne is túl későn. A sorbanállást így legalább elkerülhetik, de semmi fontosról nem maradnak le a reggeli nyitóbeszéden kívül. - Mesélj valamit magadról, Elisabeth! Nem is tudom. Milyen hobbijaid vannak? Eltekintve a nyilvánvalótól - kérdezi mosolyogva, ahogy visszabiccent az autója irányába. Beszélhetnek egész nap ezekről is, de meri remélni, hogy nincs ellenére az ismerkedés sem.
Elküldésének ideje -- Szomb. Ápr. 11, 2020 9:55 pm
Best Tinder dateever
Nothing is awsome then aclassiccar
Tinder. Azon helyek egyike, ahová a pasik csak az újabb skalpok után járnak. Nos, ki kell minden naív széplelket ábrándítsak... nem csak a pasik csináljak ezt, hanem mi csajok is bőven ugyanolyan sárosak vagyunk abban hogy eme jobb napokat is megélt alkalmazás immáron nem feltétlen - tisztelet a kivételnek - tölti be eredeti, párkeresési funkcióját. Kivéve, ha valaki kifejezetten dugópajtinak keres párt és mintegy unalomúző gyanánt használja, mint jómagam.
Most is unottan lapozgatom a felhozatalt és vagy mind vállalhatatlanul néz ki vagy átlagos, nincs ami megmozgatna vagy felkeltené az érdeklődésemet. Egyesek humorosnak szánt ám elcsépelt poénokkal igyekeznek "egyedivé" tenni a profiljukat, mások méregdrága nyaralásról tesznek ki fotót vagy épp extrém sportolás közben lőtt selfie-ket. No és ott van a kedvencem: a kocsikkal pózolók. Na nem a férfiak miatt, sokkal inkább a mögöttük lévő gépszörnyek szokták felkelteni a figyelmemet.
Így akadtam Wyattre is, elsőre az egzotikusan cappuchino hatású, kreolosan sötét bőrszínétől elütő, szinte világító szeme fogott meg; ám megtartani - jelen esetben jobbra húzásra ösztönözni - az egyik profilképeként feltett Mustangja tudott. Tudni kell rólam, hogy imádom az autókat. Főleg a régi kocsikat bírom. ~Semmi sem olyan lenyűgöző, mint a régi kocsik!~ Már, ha engem kérdezel. Szívesebben ülök egy oldsmobile volánja mögé, mint a mai csúcsszuper verdák bármelyikébe. Nem véletlenül húztam be apámtól anno az 1969-es Dodge Charger R/T-ét.
De visszatérve a randizós apphoz és az ott talált aktuális vagy inkább leendő játszópajtimhoz... Én más nőkkel ellentétben sosem szégyelltem azt, hogy ugyanúgy vannak testi igényeim szingliként mint bárki ember fiának. Ez ugyanis nem kapcsolat hanem fiziológia függő. Ameddig mindketten ugyanazt keressük - egy-egy kellemes és fülledt estét a másik társaságában - miért ne lehetne ez egy win-win szituáció. Nem mindenki keresi a Nagy Ő-t.
Én meg aztán a jelenlegi élethelyzetemben pláne nem. A komoly és igazából bármilyen párkapcsolat potenciális veszélyforrásként lenne jelen az életemben. És ezt nem csak magam miatt mondom, úgyhogy jobb ha nem egészségesebb mindenkinek ha megmaradok az egyéjszakás kalandoknál azt hiszem. Szóval Wyatt... mint kiderült kifejezetten kellemes csalódásnak bizonyult. Nem csak rendkívül intelligens és udvarias volt mindvégig, hanem végre találtam valakit aki éppen annyira imádta a kocsikat mint jómagam.
Őszintén szólva, ki voltam már éhezve az ehhez hasonló beszélgetésekre... mióta menekülnöm kell nincs akivel az ilyesmit kivesézhessem, holott korábban rokoni körben természetes volt hogy apám vagy az unokatesóim mindenfélét meséltek a kocsikról miközben együtt bütyköltük a vén csotrogányokat, amik majd a vadászatok során jó szolgálatot fognak tenni... Bevallom, ha valami hát ez biztosan hiányzik a családomból. Az mondjuk kevésbé, hogy vadásznak rám és meg akarnak jelenleg engem is ölni.
Szóval talán nem csoda, ha lelkesen vártam hogy végre élőben is szemügyre vehessem Mr. Thornton-t. Nem is kellett csalódnom benne, első randi címén egy autókiállításra invitált, ráadásul nem is akármilyenre... A 75. washingtoni autókiállítás egy elég nívós eseménynek ígérkezett, amire anélkül is elmentem volna hogy ő meghívott rá. Ugyanakkor így biztos lehettem benne, ha mégis balul sülne el a randim, garantáltan jól fogom magam érezni így vagy úgy.
Ennek megfelelően a magam, fiúsan csajos módján kicsíptem magam... semmi szoknya hiszen kocsik közé megyek... inkább maradtam a western csizma-rövid shortnaci kombónál egy blúzzal megfejelve. Ez a texasi stílus amúgy is közelebb áll hozzám, mint valami habos-babos cicababa ruha. Jól akartam érezni magam, nem húsárúnak. A megbeszéltek szerint autó nélkül érkeztem taxival, és zavartan szorongattam a barna csizmámhoz passzoló, szintén barna, rojtos bőr táskámat.
Izgultam és jó benyomást is akartam tenni. Már messziről kiszúrtam a Tinderen is látott Mustangját, melynek támaszkodott. Pont a kedvenc színemben - a kékben - pompázik, már alig vártam hogy végigsimítsak a motorház felületén és hogy halljam dorombolni a kicsikét. Igazából jobban lázba hozott a fickó kocsija, mint ő maga... de ezt el nem árultam volna neki, még a végén a férfi egója megsínylené és azt nem akartam. Inkább egy kellemes napot és zárásul estét, ha a jószerencse is úgy akarja. - Szia! Wyatt, igaz? - Lépek oda hozzá, majd lányos zavaromba előbb kezet nyújtok neki - mint ahogy bármelyik frissen szerzett ismeretségem esetén is tenném -, majd hirtelen meggondolva magam arca két oldalára nyomok egy-egy nem túl tolakodó puszit.
- Szóval ő lenne a kicsikéd? - Mosolyodom el tekintetem végigfuttatva a kocsin és máris enyhül a gyomromban érzett csomó. - Hmm... Mach 1-es ha jól látom. 2 ajtós, sporttetős, hátsókerék meghajtásos, háromsebességes automata váltós, tárcsafékes, fékrásegítős, szervó kormányos, hátsó légterelős, 351 Windsor 4v V8-as motor, 290 lőerős, 5 literes, benzines, 4800 fordulat/perc. 6,6 másodperc alatt gyorsul fel 100-ra ugye? - Kérdezem tőle csillogó szemekkel, mint a kisgyerek aki beszabadult a cukorkba boltba. Ha olyasvalakit keresett, aki értékelni fogja eme kocsiműremeket, nálam keresve se találhatott volna jobb embert.
754 • ruha • zene & zene • nem vmi nagy szám, de legalább jók a zenék! • ♕
Vendég
Vendég
Elküldésének ideje -- Szer. Ápr. 08, 2020 10:01 pm
Lissy & Wyatt
Wyatt, mióta az eszét tudja, sosem volt nagy csajozógép. Nem volt az a fajta férfi, aki egy bárban odamegy egy csinos nőhöz, és az est végére már a számával távozik. Ő mindig is visszafogottabb volt ilyen téren. A kapcsolatai többségét hosszas ismerkedés és udvarolgatás előzte meg, ezen a bevált formulán pedig nem is változtatott az elmúlt 80 évében. Egy teljesen másik kor szülötte volt, mindig is ilyen neveltetésben volt része. Ugyanakkor tudta, hogy legyen akármennyire is hosszú éltű, ki kell mozdulnia a komfortzónájából, mert akkor nem is mondhatja el magáról, hogy úgy igazán él. Kacsintgat néha az illegális versenyek felé, egy-kettőn meg is jelent már korábban, de inkább csak mint fogadó, semmint résztvevő. Gondolkodott rajta, hogy beveti valamelyik régi szerelmét. Mind tökéletesen működik, szerviz és forgalmi mindegyikre érvényes, és a hallottak alapján szoktak is ilyesfajta versenyeket szervezni. Régi jó barátja, Brian ajánlott be neki egy alkalmazást. Tinder. Hallott már róla, de teljességgel elhatárolódott tőle, mert az elmondottak alapján régebben ugyan rendes párkereső volt, manapság már inkább dugópajtik találására használatos. Kisebb vonakodás után végül belement, csinált magának egy profilt, és elkezdte jobbra vagy balra húzogatni a szembe kerülőket. Néhányukkal beszélt még pár szót, de miután se közös érdeklődési kör, és ebből kifolyólag semmilyen közös témájuk volt, hamar lerendezte őket. De nem mindenkit. Míg csak egyszeri alkalomként szerette volna használni az alkalmazást, előbb-utóbb valóra vált a barátja figyelmeztetése: egyszerűen függővé vált. Szabadidejében is elővette a telefonját, hogy felnézzen az alkalmazásra. Voltak neki is testi igényei és úgy érezte, ha már valakivel minimálisan megtalálják az összhangot, akkor nem is olyan égbekiáltó bűn belemártani magát egy-egy éjszakába. Pár sikeres, pár sikertelen próbálkozást követően végre olyasvalakivel akadt össze, akivel közös volt a szerelmük: az autók. Szinte le se tudott akadni a nőről, és néhány üzenetváltást követően végül elhívta egy találkozóra. A washingtoni autókiállítás pont ebben az évben, 2017. január 27 és február 5 között ünnepelte 75. évfordulóját, és mivel a közös témáik ezek köré épültek, evidens volt a választás. Megbeszéltek egy találkozót, és a bejárattól nem messze lévő parkolóban, a nő számára is képeken látott Mustangja mellett kereste a másikat. Izgult, bár azt nem tudta megmondani, hogy miért. Fura volt a tudat számára, hogy ilyesvalakivel hozta össze a vakszerencse, akivel meg tudta osztani a szeretetét. Nem beszéltek túl sokat, általában az autók voltak a beszélgetések középpontjában, ugyanakkor tökéletes helyszín lehet ez arra, hogy a nézegetés közben kicsit megismerjék a másikat. A motorháztetőnek dőlve üldögélt a kabátjában, miközben alig várta, hogy a szőke Elisabeth felbukkanjon.
Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
