invitation accepted

Leta & Scott

Hallottam a hangján, hogy ittas volt. Dühösen fröcsögte a szavait, szentül hívve a nejét megigézték és emiatt hagyta el két héttel ezelőtt. A hívás elején elérte fájdalmasan a tenyerembe döntsem az arcomat. Ismerem a temperamentumát, az előbb cselekvő, később gondolkodó személyiségét és alapos megérzésem volt bajt akar keresni magának. Kit érdekel, hogy a mai világban ez a halál megkísértésével egyenlő, igaz? Kettőnk közül nem ő képviseli a megfelelő választ.
A hívás megszakítását követően azonnal tárcsáztam a rendőrség számát, gondos személyesleírást adva az erőszakos felbujtóról, aki a Blasphemybe érkezett. Azt mondta hamarosan odaér, de biztos voltam hazudott róla és már ott van, az épülettel szemben legalább; a háttérben zene húzódott. Az idióta öngyilkosságát másképpen nem tudtam volna megakadályozni. Kétlem a helyet nagyon is preferáló természetfeletti vendégek jó néven vennék a feléjük viseltetett attitűdjét és ne akarnák a saját módszereik szerint lerendezni a ballépését. Egy nap még megköszöni, amiért csak egy éjszakát tölt az őrsön és nem a föld alatt kötött ki hat lábbal – jobbik esetben.
A biztonság kedvéért a helyszínre mentem, ellenőrizni elkapták-e a zsaruk és mekkora fennforgást okozott. A szomszédos utcában parkoltam le, ám elhaladáskor láttam a hivatali jármű kéken, pirosan villódzó fényét és a járdán sétálva éreztem a kimagasló haragját, amikor megpróbálták betoloncolni az autóba. A bámészkodó tömeg mögött állva soroltam közelebb, nem akartam észrevegyen és még több, teljesen felesleges ellenállást tanúsítson a rendvédelemmel szemben, akik mázlijára egy másik személyt is elkaptak, amiért belevetette magát a rövid idő alatt kialakult verekedésbe.
A katasztrófa turizmus hamar elapadt, mindenki a maga útjára tért. Én a bár felé. Piszkosul rám fért egy whisky a hazamenetel előtt. Át kellene néznem a holnapi meeting anyagait is. Is. Nem tervezem hosszúra a maradásom, csak az ital elfogyasztásáig. Belisa is szabadnapos a mai nap, társaságot pedig kifejezetten nem keresek a bárnál helyet foglalva.
Nehéz lenne nem kiszúrni az irányomba szúró érdeklődést a hátam mögül, ami törleszkedéséhez támaszt lel rajtam jelenlétének tudatásakor. A félrelépésekor hagyott illatból kényelmesen szippantok, a poharat egyelőre lerakom és a szemem sarkából követem az elhelyezkedését.
- Édesen tudatod, hogy hiányoltál. – Figyelmen kívül hagyom a megjegyzését. A bárba vezető látogatásaimat nem nevezném rendszeresnek vagy gyakorinak, olykor keveredek ide és ezt ő is tudja. Többnyire mindig belé botlok. Valahogyan, nem igaz? - Viszont te vagy az, aki úgy fest unalmában itt keres magának szórakozást. – Nem kell a fejébe látnom ahhoz, hogy tudjam komplikált nő. Vonzó, határozott, de komplikált. A mondat végére jobban felé fordulok a székemen és egy sokat mondó pillantást mellékelek a számára, amíg koccintásra emelem a félig teli kristályt. Szeretne valamit, ez nyilvánvaló, a nyílt szavakon kívül másként nem is kell kutakodnom körülötte ahhoz tisztában legyek vele. Ellenben a kihegyezett figyelmét sosem vettem félvállról, egyik éjjel se a könnyebb stílus ellenére.

◉