• Birdie & Belisa •

We love Imagine Dragons

Sokatmondóan, vigyorogva pillantok Birdie-re és mivel megfogadtam, hogy az ilyen dolgaiba nem avatkozom bele és szóba se hozom őket, inkább most sem kommentálom. Úgy teszek, mint akinek fogalma sincs arról, hogy miféle ügyletek mennek végbe néha a hátsó részen, mert hát ezt kérte tőlem egyszer. Persze, nem közölte velem ezeket a dolgokat rögtön az első napomon, de azért amikor már rájött, hogy kell ez a munka és hosszútávon is számíthat rám, beavatott. Na akkor sem vitte ám túlzásba, csak úgy ímmel-ámmal említette, hogy szóljak, ha szükségem van valami különlegesre, mert tud segíteni.
Mikor közli, hogy a mai estét még élvezte is, széles mosoly jelenik meg az arcomon. Soha senki nem akarja elhinni, hogy mennyire jó tud ez lenni, ha pörög az este. Az a fárasztóbb, amikor lasszóval kell fogni a vendégeket de amikor ilyen sok ember összejön, üvölt a zene és mindenhol mulatozó embereket látsz, akaratlanul is élvezed az estét. Még akkor is, ha neked az a dolgod, hogy itasd őket.
-Ugye milyen jó tud lenni? Ráadásul ilyenkor el is szalad az idő seperc alatt, meg hát leszámítva a károkat, nem rossz társaság volt ez.- pillantok körbe mosolyogva, hiszen én is voltam fiatal és jártam bulikba minden hétvégén két napon keresztül. Mi sem hagytunk nagyobb tisztaságot magunk után, de persze, amikor az embernek össze kell ilyenek után takarítani, az szarul tud esni. De ez van. Ezt is meg kell valakinek csinálnia.-Csak azt bánom, hogy nem tudok takarító bűbájt.- vigyorodok el, hiszen lehet, hogy létezik ilyesmi, csak én nem ismerem. Majd egyszer kikísérletezek valamit, hátha könnyebben menne a munka, de most még az is sokat dob rajta, hogy Birdie zenét kapcsol, ráadásul nem is akármilyet. Élvezettel hallgatom már a legelső akkordokat.
-Létezik olyan, aki ezt nem imádja? Szuper zenéik vannak.- mosolygok rá továbbra is, miközben én is nekilátok énekelgetni a dallal együtt, ahogy ő teszi. Nem is gondoltam volna, hogy megélem azt a napot, amikor Birdie-t ilyennek láthatom. Általában komoly és még viccelődni se nagyon viccelődik, most viszont úgy érzem, hogy teljesen ellazult a társaságomban. Mindenkinek kijár egy kis szórakozás és úgy tűnik, hogy végre ő is rájött erre. Nem lehet mindig a komoly üzletasszony. Abba belefásul az ember. Néha élvezni is kell ezt a nyamvadt életet, ha már éljük. Mondjuk épp én gondolok ilyesmiket, mikor én sem arról vagyok híres, hogy bandázok és bulizok hétvégén, de még mindig többet nevetek, mint ő.

Nem lep meg túlzottan, amikor a nyekergésem közepette előkap egy üveg whiskyt, amit valószínűleg ügyesen dugdosott eddig, meg két poharat és megkínál belőle. Hülye lennék erre azt mondani, hogy nem, mert mikor máskor lesz alkalmam a főnökömmel inni? Jól esik most ez a kis lazítás és bár a munka nem halad olyan jól, azért még felkötni biztos nem fogom magam. Majd kész lesz, amikor kész lesz és ennyi.
-Jöhet. Hátha jobban szól majd utána a dal.- vigyorgok rá majd, ha megtölti a két poharat az egyiket el is veszem és a magasba emelem. -Igyunk a Blasphemyre. Életem legjobb munkahelye és legszuperebb főnöke.- vigyorgok rá és ezt most halálosan komolyan is gondolom, nem pedig segget nyalok. Főleg most, hogy látom, ő is tud szórakozni és jól érezni magát. Bár azt nem gondoltam, hogy épp az én társaságomban történik majd ez meg, de nagyon örülök neki. Kicsit úgy is érzem, mintha nem a főnököm, hanem egy kollégám vagy barátnőm állna mellettem, de sebaj. Majd elvonatkoztatunk ettől, ha komoly melóról lesz szó. -Jó téged így látni. Már épp akartam mondani, hogy manapság túl sokat dolgozol. Megérdemelsz egy kis lazítást.- mosolygok rá, majd lehúzom a whiskyt, ha ő is úgy tesz -nem vagyok bunkó, szokás ám egymást megvárni ezzel-, majd lecsapom a poharat és pár pillanatig élvezem az utóízt. Baromi jó pia. Nem csoda, hogy így eldugta. -Nem tudom, honnan szedted ezt elő de, ha van még több is, tuti veszek egyet. Finom.- hümmögök nagy szakértő ábrázattal, de azon kívül, hogy kurva finom nem sok mindent tudnék róla mondani. Tögyfahordó e vagy bármi, na meg, hogy az füstölt-e vagy sem. Én inkább megiszom, az a biztos.-Minden rendben egyébként?- bukik ki belőlem azért a kérdés, hiszen szokatlan, hogy egész este mellettem volt a pultban és az is, ami most történik. Nem sok mindent tudok a magánéletéről, de azért megkérdezem, van-e valami gondja, hátha tudok segíteni. Lehet, hogy azért bulizgatunk most kettesben, mert valami nyomja a szívét, mert bármennyire is vagány csaj, azért neki is van olyanja.

Demons

- Bárcsak olyan főnököd lenne, aki be tud ileneket szerezni… Ja várj! - Vigyorgok mert hát tudom én hogy igaza van. Nem is igazán panaszkodom, hiszen a bár az életem. Attól függetlenül mi van hátul, mennyivel jövedelmezőbb vagy változatosabb, a bár az életem munkája. A hely ahol önmagam lehettem. Ahol nem kellett az elvárásoknak megfelelni, ahol nem néztek ki. Ez csak az enyém, én dolgoztam érte, én aludtam matracon egy lyukban két évig miatta.
Éppen ezért tervezem, hogy kicsit visszaszállok az életébe. Mármint a bárnak, nem pedi Belisának. Azt nem keverjük, és kötve hiszem, hogy az esete lennék. A bár ellenben sokkal fontosabb mint bármi, és nem szép dolog csak úgy magára hagyni. - Egyébként ezt ne mondd el senkinek, de még élveztem is a mai estét a pult mögött újra. - Valahogy most úgy érzem, mintha valami régi ismerőshöz beszélnék, nem pedig a beosztottamhoz. Talán ezért megyek bele olyan könnyen a bulizzunk miközben takarítunkba. Mert egész este ment ugyan a zene, meg valami meccs a nagy LED TV-n a sarokban, nem volt időm figyelni rá.
- Végre valaki aki szintén rajongó! - A zene elindul végig lüktetve az ereimen, máris sokkal fittebbnek érezve magam.

Valahonnan a whisky átható szaga terjeng, egy-két üvegszilánk is ropog a lábam alatt, de ez sem szegi kedvem. A dal hangulata már behálózta az agyam, innen nincs visszaút
Talán még sosem voltam ennyire felüdült Belisa jelenlétében. Nem bízok az emberekben, legyenek bármennyi ideje is az életemben, még mindig megvan az a három lépés távolság. Amire nekem szükségem van. De talán a dal, talán az együttes jelenléte és jelentése az életemben ami arra visz, hogy megnyíljak neki jobban, beengedjem egy kicsit, hogyha már neki köszönhetem a bár még fennmaradását.

Be-bekapcsolódok az éneklésébe, kiegészítve egy duóvá,  végig üvöltve az egész dalt. Időközben azért előveszek két tiszta feles poharat és azt az eldugott 29 éves Port Dundast amit még Balzsamnak se veszek elő.
- Torokerősítőt? - Emelem meg a hangm, hogy túlkiabáljam az éneklését, ami mellesleg mg kellemes is.  vigyor folyamatosan ott van az arcomon, kellemesen elengedem most magam, tudatosan is, mert megérdemlem. Mert rám fér végre. Mert nincs rá lehetőségem. A takarítani valók közben pedig nem fogynak. Milyen fura.

• Birdie & Belisa •

We love Imagine Dragons

Őszintén nem tudom, mihez kezdtem volna, ha Birdie nem dönt úgy, hogy ma este inkább kint marad nekem segíteni. Az meg végképp jó fej dolog tőle, hogy még a takarításban is ki akarja venni a részét, bár sosem gondoltam róla, hogy zsarnok lenne vagy ilyesmi. Szimplán csak megértettem, hogy neki megvannak az ügyes-bajos dolgai hátul, amelyek valószínűleg komolyabb összegű bevételt hoznak, mint a bár. Mondjuk a mai este lehet, hogy kivétel, mert annak ellenére, hogy úgy néz ki a hely, mint egy szemétdomb, azért jó pár zöldhasú lapul a kasszában. Bőkezű gyerekek ezek az egyetemisták főleg, ha azok jönnek, akik mind apuci kicsikét és tele vannak pénzzel.
-Ugyan! Annyira nem is vészes, meg hát amúgy sem tudom, honnan tudnék ilyesmit szerezni.- kuncogok, hiszen ebben azért lapult némi poén is, mert lefogadom, hogy ha megkérdezném tőle, hogy van-e eladó sav a készletei között a válasz az lenne, hogy igen. Ettől függetlenül én nem tekintem a mai estét hibának, hiszen ezért vagyunk. Helyet biztosítunk a népeknek, hogy szórakozhassanak és hát az alkohol furcsa dolgokat képes kihozni az emberből.
Mikor felvetem a zene ötletét, kicsit meglepődöm rajta, hogy milyen jól fogadja a hírt. Sőt. Ő maga akar zenét kapcsolni, így ez alapján csak sejteni tudom, hogy vagy nagyon fáradt vagy annak ellenére, amilyen kupi van a bárban, jó kedve van.
-Ó basszus, imádom őket. Jöhet!- emelem a magasba egyik karomat, mikor pedig megszólal a zene, halkan dúdolgatni kezdem a dallamot. Egészen addig, míg meg nem hallom, hogy Birdie énekel (!), minek hallatán jó kedvűen, mosolyogva felé fordulok. Nem hiszem, hogy a három évem alatt, mióta itt dolgozom, láttam valaha ilyennek.
Mikor már üveggel a kezében énekel, mintha csak egy mikrofont fogna, én a seprűt fogom úgy a kezembe, mintha szintén valami énekes lennék a színpadon és vele együtt énekelni kezdek. A legjobb dolog az egészben, hogy a lejátszási lista automatikusan folytatja a dalokat így a következő is Imagine Dragons és azt is baromira imádom. Egyre felszabadultabban és hangosabban énekelem, miközben már tánclépésekkel is variálom az egészet. Ha most valaki látna minket, tuti azt hinné, hogy atom részegek vagyunk.
-When you feel my heat, look into my eyes, it's where my demons hide, it's where my demons hide... - énekelem végül már torkom szakadtából, néha pedig Birdiere hagyom, mintha csak duetteznénk, addig pedig a seprű is jár a kezemben az ütemre. Ilyen kellemes takarításban se volt még részem.

Demons

A mai este sok volt. Nagyon sok. Persze, néha kellenek theme night-ok, néha kellenek a normális megbízások, de a sok idióta, éretlen egyetemista nem olyan dolog amihez az én agyam hozzá van szokva. Pláne nem ha azoknak a szórakozása az én kemény  munkával megkeresett tulajdonom leamortizálása a lételeme. Fáradtan döntöm neki a hátam a ult szélének, kezemben azzal a sörrel amit olyan 11 fele nyitottam ki amikor körvonalazódott bennem hogy ma nem papírmunkázok hátul. De nem ám. Meg nem számlálgatom a bankjegyeket boldogan nézegetve életem művét. Nem, ma beállok és keményen segítek Belisanak mert ezt egyedül nem bírja el. Úgyhogy tizenegy óta a drága kis sröm háromszor felmelegedett, majd megint lehűlt majd megint felmelegedett és most várja, hogy ha végre az utolsó idióta is kiteszi a lábát. Hangosan kiengedem a levegőt, amint az ajtó bezárul, kattanással jelezve, hogy ide ugyan be nem teszi a lábát senki se mert ha igen, kitöröm. Mindenét is.
- Ha valaha megint egyetemi kocsmatúra utolsó helyszíne akarok lenni, könyörgöm, önts le egy pohár hideg savval. - Vigyorodom el, követve a szememmel a mozdulatait. Belisa régóta dolgozik nekem, és ezért nagyon hálás vagyok. Legalább nem kell évente új embereknek kitöröltetnem a memóriáját mert bevonom a hátul folyó üzletekbe. Tökéletesen viszi a boltot egyedül, míg én tudok a hátsó dolgokkal foglalkozni, és így az én dolgomat könnyíti meg. Cserébe én is az övét, mert annyi pénzzel amit neki fizetek, egy vezérigazgató is boldog lenne.
- Hagyd csak, majd én rakok be valamit. - Ha már melletem van a Mac ami az egész bár zene ellátását biztosítja. - Imagine Dragons? Most hozzájuk lenne kedvem! - Húzom fel a szemöldököm, keresve egy lejátszási listát és indítom el a legelső számot ami rajta van feltolva a hangerőt.
Felkapok egy tálcát a pultról, és az ellenkező irányba veszem az utam, összeszedve az ott maradt poharakat, üvegeket, hangosan kiabálva a refrént, amikor az következik. Nem erősségem az éneklés, valahogy teljesen más a hangom amikor énekhang akarna kijönni belőle. Felveszem az egyik üveget és kezdem el abba üvölteni a dalszöveget, amit legalább tudok Belisa felé fordulva, hatalmas vigyorral, várva hogy ő is bekapcsolódjon.

• Birdie & Belisa •

We love Imagine Dragons

Fárasztó este volt és még mindig nincs vége. Körülbelül két perccel ezelőtt sikerült az utolsó öt részeg egyetemistát kitoloncolnom az ajtón, hogy végre neki állhassunk Birdie-vel a takarításnak, ami elnézve a helyet, legalább egy órába bele fog telni, ha baromi gyorsan és ügyesek vagyunk, de az energiaszintünket figyelembe véve, szerintem lesz az kettő is.
Akárhova lépek ragad a talpam a padlóhoz. Mindenfelé pohár szilánkok, cigicsikkek és egyéb "ajándékok" hevernek, amelyek egy része olyasmi, amihez már gyomor is kell. Te jó ég. És a mosdókat még meg se néztem. Csak az egyetemistáktól mentsen meg a jó Isten.
Na jó, igazából nem panaszkodom, mert imádom ezt csinálni. Barátkozhatsz az emberekkel, de sosem kerülsz túl közel hozzájuk, mert az a pult megvéd tőlük, mintha egy határvonal lenne és ez nem csak fizikailag érvényes. Pultos vagyok. Szeretek magamra úgy gondolni, mint a csórók pszichológusa vagy épp az alkeszok lelki-szemetesládája, hiszen amíg nyugisabb a hangulat, mást se csinál az ember lánya, mint hallgatja őket és olyan tanácsokat osztogat, amelyeket legjobb tudomása szerint tud. Sőt. Én általában nagyon jó tanácsokat tudok osztogatni, csak épp a saját életemben nem tudom ezeket hasznosítani. Vicces mi?
Amikor azt mondom valamelyiknek, aki épp a szakítása miatt sír, hogy "Ne zárkózz el. Légy nyitott és éld az életed!" mindig eszembe jut, hogy én rohadtul nem ezt teszem. Eljárok dolgozni innen pedig hazafelé megyek és ennyi. Nem igazán vannak barátaim, akik pedig vannak, azok sem tudnak rólam teljesen mindent. Erre mindig kínosan ügyelek.
-Basszus, de fájnak a lábaim. Jó kis buli kerekedett itt ma este, nem?- szólok oda a főnökasszonynak, ahogy előkeveredek a seprűmmel -na nem olyan seprű!- és neki látok összesöpörni a sok retket, ami a padlót díszíti jelenleg. -Nem baj, ha kapcsolok egy kis zenét, amíg takarítunk? Már megszoktam, hogy üvölt valami a hangszórókból.- lesek kíváncsian Birdiere, hiszen ő általában hátul tartózkodik és bonyolítja az üzleteit, míg én idekint vagy egyedül, vagy egy beugrós lánnyal tartom a frontot. A takarításból se mindig veszi ki a részét csak, ha úgy van ideje és most úgy tűnik, hogy ez történt, mert nem vonul hátra, hanem elől marad velem a vendégtérben, amiért baromi hálás vagyok. Rohadt sok meló lesz rendbe szedni az egész kócerájt, főleg, mert az asztalok is elég gányul néznek ki, amin azzal segítek, hogy söprögetés közben kezemben egy ronggyal a nagyja szemetet le is törlöm róluk. Utána majd szépen átmosom mindet, mert azok is úgy ragadnak, mint a fene.
Még mielőtt azonban ennek neki esnék, megvárom a zenével kapcsolatos válaszát, mert mégis csak jobban megy a takarítás, ha közben az ember vonyíkolhat is egy kicsit, mint egy bagzó macska. Na jó, igazából én elég jól tudok énekelni, de ma már annyit kiabáltam, hogy talán nem szólna olyan jól, ha szokásomhoz híven együtt énekelnék a zenével.

Birds